Mozgókép Blog

Börtönvonat Yumába (3:10 to Yuma)

Bevezetés
A western műfaja mindig is különleges helyet foglalt el az amerikai filmiparon belül. Lévén, hogy fiatal ország, nekik a vadnyugat évszázada, maga az amerikai történelem. Mozi több, mint 110 éves történelme során nem csoda hát, ha megszámlálhatatlan mennyiségű produkció készült eme csodás műfajban. Már a század elején szemtanúi lehettünk egy klasszikusnak. Ez volt D.W. Griffith mesterműve, az Egy Nemzet Születése (The Birth Of A Nation - 1915), mely igen hűen tükrözi a századeleji fehér ember gondolkodását (a történetben mondhatni a Ku-Klux Klán a jó, a feketék pedig rosszak), így ma már nem nagyon állná meg a helyét a Nagy Liberális Világban, viszont szerintem megkerülhetetlen alapmű. Fontos megemlíteni John Wayne legjobb (és lehet sokan megköveznek, de talán egyetlen igazán jó) westernfilmjét, a Hatosfogatot (Stagecoach - 1939). John Ford filmje a romantikus vadnyugati filmek egyik igazi nagy előfutára volt, mely irányvonal legfőbb követője továbbra is a kor nagy westernhőse, John Wayne maradt. Lényegesebb drámaibb történetvezetést választott Fred Zinnemann, mikor megalkotta a műfaj egyik leghíresebb darabját a Délidőt (High Noon - 1952), Gary Cooper főszereplésével. Az 1960-as év két remek filmmel is megörvendeztette a műfaj kedvelőit: ott volt John Wayne saját rendezésében készült filmje, az Alamo (The Alamo - 1960), mely nem lett kiemelkedő darab, de mindenképpen figyelemreméltó produkció már csak a film látványossága és a történet az amerikai történelemben betöltött szerepe miatt is. És hát nem feledkezhetünk meg arról a filmről, melyet alighanem mindenki ismer. Igen, ez A Hét Mesterlövész (The Magnificent Seven). John Sturges filmje hatalmas sztárok főszereplésével készült, de különlegessége abban is rejlik, hogy a történet eredetileg a legendás Akira Kurosawa filmjén alapszik, ami ugye japán és így értelemszerűen szamurájok szerepeltek az eredetiben. A siker viszont bebizonyította, hogy az önfeláldozás, a jóért való kiállás üzenete egyetemes, mindegy, hogy Kelet vagy Nyugat a történet helyszíne. A '60-as évek közepén aztán jött egy olasz rendező, hogy örök időkre maradandót alkosson és a ma filmkészítői számára is meghatározza mi is az az igazán "cool". Ő nem más, mint Sergio Leone, a "spagetti westernek" koronázatlan királya. Az úgynevezett dollár-trilógia - Egy Maréknyi Dollárért (A Fistful Of Dollars - 1964), Pár Dollárral Többért (For A Few Dollars More - 1965), A Jó A Rossz És A Csúf (The Good The Bad And The Ugly - 1966) - nem csak kultikus sztárrá tette Clint Eastwood-ot, de valószínűleg mindközül a western műfajának leghíresebb darabjaivá váltak. Nagyságukkal talán csak Leone negyedik nagy filmje, a Volt Egyszer Egy Vadnyugat (Once Upon A Time In The West - 1968) vetekedhet, mely filmet sokan illettek már a "tökéletes" jelzővel. Ugyan Leone csak társrendezőként, de jegyszett még egy érdekes és értékes westernt. Ez nem más, mint a Nevem Senki (My Name Is Nobody), melyet már csak Henry Fonda és Terrence Hill párosa miatt is érdemes megnézni. Ha 1960-at fontos évnek neveztem a műfaj történetében, akkor 1969-et még fontosabbnak tartom. Ebben az évben láthatta közönség Sam Peckinpah legnagyobb filmjét. Ez volt a Vad Banda (Wild Bunch - 1969), mely a realisztikus erőszakábrázolás egyik fő úttörője volt. És hát a romantikus, már-már idealizált ábrázolásmód egyik nagy klasszikusa is ebben az évben indult hódító útjára. George Roy Hill filmje, a Butch Cassidy És A Sundance Kölyök (Butch Cassidy And The Sundance Kid - 1969) nagyszerű képeivel és két remek színészével - Paul Newman és Robert Redford - örökre rabul ejtette a vadnyugat híveinek szívét. A műfaj hírnevét a nagy sztár, Clint Eastwood öregbítette tovább, ám nem csak színészként, hanem rendezőként is. Két remek filmet is készített direktori pályafutása kezdetén: A Törvényenkívüli Josey Wales (The Outlaw Josey Wales - 1976) és a Fakó Lovas (Pale Rider - 1985) már előrevetítették egy zseniális rendező születését és bíztosították a rajongókat, hogy Leone öröksége tovább él. A '80-as évek vége felé aztán meghatározó lett az MTV életérzés még a vadnyugati filmek műfajában is. És ha már újkori életérzés, akkor a kor nemzedéke számára a "generációs műfajfilm", A Vadnyugat Fiai (Young Guns - 1988), mely képes volt megszólítani a fiatalabb nemzedékeket (jómagam is e film hatására szerettem bele a műfajba) és nem kis sikert elérve, még folytatást is hozott maga után: A Vadnyugat Fiai II (Young Guns II  - 1990) már nem aratott akkora sikert, mint elődje, de amellett, hogy szórakoztató darab volt, Bon Jovi szólókarrierjét is elindította. Ez az év azonban egy másik westerntől volt hangos, ez pedig nem más, mint a Farkasokkal Táncoló (Dances with Wolves - 1990). Az elsőfilmes rendező, Kevin Costner akkor már volt akkora sztár, hogy legyen mersze egy ekkora horderejű filmet vászonra vinni. Vergilius pedig jól mondta, "Bátraké a Sors kegye." - Kevin Costner filmje kasszasiker lett és hét Oscar-díjat nyert. A film már csak azért is tiszteletet érdemel, mert hosszú évtizedek után végre igazán nemesnek és tisztának ábrázolta az indiánokat, szemben korábbi filmek tömkelegével (tisztelet a kivételnek is). Ráadásul a film sikere arra ihlette a western-veterán Eastwood-ot, hogy még egyszer alkosson egy nagyot a műfajban. Alkotott is, nem is akármekkorát! Két évvel Costner után a Nincs Bocsánat (Unforgiven - 1992) gyönyörű története nagyszerűen ragadta meg az a lassú és visszafordíthatatlan elmúlást. E nagyszerű film pedig meghozta Eastwood-nak az első Oscar-díjat is. Érezhető volt azonban, hogy Eastwood klasszikusa talán a műfaj hattyúdala is egyben, mindenesetre a '90-es években igyekeztek még meglovagolni a sikert. A vadnyugat egyik leghíresebb pisztolyhősének élete aztán hirtelen két, csaknem egyidőben készült filmet is megihletett. George P. Cosmatos filmje a Tombstone (Tombstone - 1993) nem próbált nagyon mélységeket elérni, inkább csak szórakoztatni. Ebben segítségére volt Wyatt Earp életének leghíresebb korszaka, valamint rengeteg kiváló színész, akik közül kiemelkedett Val Kilmer. Már csak ő miatta is érdemes megnézni ezt a filmet. Nos, a mozi nem aratott osztatlan sikert és talán ez is közrejátszott abban, hogy a hősről szóló másik film, a Wyatt Earp (Wyatt Earp - 1994) is megbukott a mozipénztáraknál és a kritikák sem voltak épp hízelgőek. Ennek talán az lehetett az oka, hogy a rendező Lawrence Kasdan és a főszereplő Kevin Costner sallangoktól mentesen próbálta ábrázolni a Earp életútját és a majd' kétszáz perces játékidő sem segített sokat. A sikertelenségek ellenére továbbra is voltak, akik láttak fantáziát a műfajban. Ennek köszönhetően készült is egy-két értékes darab. Jim Jarmush filmje, a Halott Ember (Dead Man - 1995) lassú cselekményvezetésével, fekete-fehér képeivel inkább filozofálgatós film volt, bár különleges hangulata miatt nem szabad kihagyni. Ahogy lehengerlő és fantasztikus kamerakezelései és vágásai miatt Sam Raimi, Gyorsabb A Halálnál (The Quick And The Death - 1995) című filmjét sem. Négy évre rá, aztán egy tajvani rendező mutatta meg, hogyan is kell igazán jó westernt csinálni. A polgárháboru utáni Amerika hangulatát nagyszerűen megragadó, A Pokol Lovasai (Ride With The Devil - 1999) remek lehetőség lett volna, hogy új életet leheljen a műfajba, de nem kapta meg azt a hírverést, amit megérdemelt volna, így csak kevesen tudjuk mennyire jó filmmel is van dolgunk. Kevin Costner, aki a '90-es évek elejének egyik legnagyobb sztárja volt, az évtized második felére sorra készítette az anyagi és kritikai bukásokat, pályafutása megtörni látszott. Rendezői hírnevét aztán épp egy western, a Fegyvertársak (Open Range - 2003) hozta meg, melyben Robert Duvall mellett a főszerepet is eljátszotta. Gyönyörű, mégis kliséktől mentes képei azonnal rabul ejtik a nézőt. Látszik, hogy igazi szívből jövő alkotással van dolgunk. Egy évre rá valószínűleg az újonc John Lee Hancock is élete nagy dobását szerette volna megfilmesíteni, mikor 44 évvel John Wayne után filmre vitte az Alamót (The Alamo - 2004). Azonban hiába a sok sztár, a nagy és epikus történet, hiába a beleölt dollármilliók, a film mind anyagilag, mind kritikailag bukás volt, noha megítélésem szerint bármikor felveszi a versenyt a Wayne-féle változattal, sőt túl is szárnyalja azt. A film bukása után biztosra vettem, hogy a nagy stúdiók hosszú időre - ha nem örökre - búcsút mondanak a vadnyugat legendás korának, ám hála Istennek, pozitívan kellett csalódnom. James Mangold idén olyan kiváló filmmel lepett meg minket, melyről nem is mertem álmodni. A Ben Wade És A Farmer (3:10 To Yuma - 2007) egy azonos című film feldolgozása, mely a maga korában (1957) szintén nagy siker volt mind a nézők, mind a kritikusok körében. És, hogy Mangold filmje mennyire is sikerült jól, azt a rendkívül beteg - de már megszokhatott - bevezetőm után, lássuk hát most.

Szereplők
Ben Wade - Russell Crowe, korunk egyik legnagyobb sztárja és egyik legjobb színésze játsza rosszfiú szerepét, akinek a történet során megismerjük nemesebbik jellemét is. Crowe ezúttal is bizonyítja, mennyire kiváló aktor is ő, alakítása lehengerlő erejű és magával ragadó, akár egyedül is elvinné hátán a filmet.
Dan Evans - Christian Bale, a nem kevésbé kiváló színész játsza a történet minden tekintetben pozitív hősét. Bale nem agyonsztárolt színész, nem keres több tízmillió dollárt egy filmjével sem, mégis talán a jelenkor legsokoldalúbb színészével van dolgunk. Nagyszerű párja és ellenpárja Crowe-nak és karakterének, alakítása nem kevésbé zseniális. Várom már a pillanatot, mikor az Akadémia is méltóképpen ismeri el ezt a nem mindennapi embert és művészt.
Charlie Prince - Ben Foster egyike azon fiatal színészekenek, akiknek karrierje a legmeredekebben ível felfelé. E filmben nyújtott alakítása méltóképpen emelheti őt még magasabbra. Szinte hihetetlen, hogy a két nagyágyú mellett is képes fajsúlyos és emlékezetes alakítást nyújtani. Nagyszerű színész, érdemes lesz rá odafigyelni.
Byron McElroy - Peter Fonda, a veterán és máig egyik "legcoolabb" színész játsza a hírhedt fejvadász szerepét, akinek karaktere jól érzékelteti, hogy a vadnyugat történelmében, nagyon kevés kivételtől eltekintve, nincs tisztán jó vagy rossz. Összetett és árnyalt karakter, Fonda pedig nagyszerű a szerepében.
Grayson Butterfield - Dallas Roberts játsza a film szerintem egyik legfontosabb karakterét. Az egyik legfontosabbat, mert az ő figurája mutatja talán legjobban, hogyan őrlődik egy egyszerű ember a kötelesség terhe alatt. Roberts tehetséges színész, ezt Mangold is így gondolhatta, mert már előző filmjében, A Nyughatatlanban is szerepet adott számára.
Doc Potter - Alan Tudyk, játsza a vadnyugati filmek egyik elengedhetetlen figuráját, az orvost. Tudyk főként a Firefly sorozatból és mozis folytatásából a Serenity-ből lehet ismert, ahol szerepe nem igényelt sok színészi feladatot, ellentétben ezzel a fimmel, ám aktorunk megállja helyét. Figurája az egyik legszimpatikusabb.
Alice Evans - Gretchen Mol, a gyönyörű és remek színésznő játsza a Bale által játszott figura feleségét. Nincs sok szerepe, ám e kevés idő alatt is képes tartalommal megtölteni szerepét. Kemény, mégis határozott és büszke jellem, akinek a család a legfontosabb. Ezen alakítása is jelzi, hogy kissé alulértékelt színésznő ő, akire igenis érdemes odafigyelni.
William Evans - Logan Lerman játsza Bale karakterének idősebb fiát, aki hősünk tetteinek fő mozgatórugója. Lerman fiatal, ennek ellenére nem kezdő színész, aki igyekszik felnőni szerepéhez. Nagyszerűen érzékelteti hogyan megy át az apja iránt érzett csendes lenézés és talán megvetés rendkívül mély szeretetbe és tiszteletbe.

Látvány - Zene
A western filmek esetében mind a látvány, mind a zene különleges fontossággal bír. Ezek segítségével még egy közepes film is igen élvezhetővé tehető, egy remek film pedig igazi klasszikussá válhat. Jelen esetünkben az operatőr Phedon Papamichael és a vágó Michael McCusker kiváló munkát végeztek. A képek nagyszerű hangulatot teremtenek, azonnal magukba szippantják a nézőt. A zene mint ahogyan a komponista Marco Beltrami esetében ezúttal is érdekes megítélést kaphat. Sokan nem kedvelik Beltramit, mert nem elég karakteresek a témái, nincsenek azonnal beazonosítható dallamai, mint az igazán nagy zeneszerzőknek. Én mégis úgy gondolom, hogy igen alulértékelik eme úriember tehetségét és tudását. Szerintem pusztán arról van szó, hogy Beltrami egyszerű és letisztult zenére törekszik, mely tökéletesen aláfesti a filmet, de nem hivalkodik, nem próbál meg több lenni, mint ami. A film nézése közben abszolút korrektnek és helyénvalónak éreztem minden egyes dallamot, utólag mégsem tudnék felidézni talán egyet sem. Ennek ellenére szerintem érdemes Mr. Beltramira odafigyelni a jövőben is.

Rendezés
James Mangold már többször bizonyította nekünk tehetségét, főként a színészvezetés terén. Neki elhittük, hogy Sylvester Stallone mély és fajsúlyos alakításra is képes (Cop Land - 1997), hogy Angelina Jolie és Reese Witherspoon nagyszerű színésznők (Girl Interrupted - 1999 és Walk The Line - 2005). Mangold sokféle műfajban kipróbálta már magát: készített krimit (Cop Land), drámát (Girl Interrupted), romantikus filmet (Kate And Leopold), thrillert (Identity) és életrajzi filmet is (Walk The Line). Ezúttal a western műfajában próbálta ki magát és azt kell mondanom, ezúttal sem okozott csalódást. Mangold hihetetlenül magabiztosan tartja kezében a cselekményt, igaz Elmore Leonard novellája, és Halsted Welles eredeti forgatókönyve, mely az alapot jelentette, valamint Michael Brandt és Derek Haas e filmhez írt szkritpje erre bőven lehetőséget is ad számára. Nagy erénye, hogy a színészeket is kiválóan irányítja, egyik sem próbálja túljászani szerepét, vagy netalán a másik színészt. Csendes, ám végletekig tökéletes alakításokat láthatunk. James Mangold ezúttal is remek filmet adott nekünk, személyes véleményem szerint, pályafutása eddigi legjobbját, mely még A Nyughatatlant is felülmúlja.

Összegzés
Összességében egy kiváló alakításoktól hemzsegő, nagyszerű történettel rendelkező, lenyűgöző műfaji filmmel van dolgunk, mely a vadnyugat szerelmeseinek nem csak remek szórakozást fog nyújtani, hanem alighanem egy újkori klasszikussal is gazdagít minket. Mangold filmjének megvan az esélye, hogy új életet leheljen a western műfajába és ezek után is készülhessenek kiváló darabok az amerikai történelem egyik leglegendásabb korszakáról. Szóljon soká' a hatlövetű!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.