Mozgókép Blog

21 - Las Vegas Ostroma (2008)

Két okból vártam a filmet, mint a messiást: egyik kedvenc színészem, Kevin Spacey végre ismét egy tehetségéhez méltó szerepet választott (legalábbis nagyon úgy tűnt), plusz a kártyajátékok igen közel állnak hozzám, főleg a póker, de a címszereplő Black Jack se rossz móka. Na jó, csapjunk még hozzá azért egy harmadikat is, ami tetszett, elvégre magyar igazság vagy a mi a fene, ugyanis megtörtént eseményeken alapszik a film. Nagy vonalakban. A forgatókönyv jóízűt merít ugyanis Ben Mezrich „Bringing Down the House” c. könyvéből, melyben Mezrich a két évtizeden át sikerrel működött MIT csoport világába vezeti be olvasóit, saját tapasztalatain keresztül. Az MIT hallgatóiból álló csapat milliókkal rövidítette meg ugyanis Vegas és más városok kaszinóit azzal, hogy sikeres módszert dolgozott ki a lapok számolására és fejben tartására. Ebbe a bensőséges világba kalauzol el bennünket Robert Luketic filmje, amely azonban remek színészeinek és élvezetes tálalásmódjának hála, nem csak a kártyaőrülteknek jelent minőségi szórakozást.

Szereplők

Kevin Spacey-re ráfért már, hogy kissé helyrebillentse a renoméját, hisz az utóbbi években meglehetősen pocsék filmekben játszott (a Superman Returns tűrhetően sikerült ugyan, de karakterét rutinból hozta, a Justin Timberlake-kel botladózó Edison életem egyik legrosszabb filmje, a tavalyi Fred Claust pedig ugyan nem láttam, de alig hiszem, hogy abban a szerepben különösebben bedobta volna magát). Rosa professzor ugyan fiktív figurája a filmnek, mégis remek ötlet volt a történetbe helyezése, Spacey higgadt, cinikus megformálásában ugyanis jócskán hozzátesz a filmélményhez. Tudomásom szerint egyébként ő maga sem veti meg a szerencsejátékot, gondolom, ez is közrejátszott abban, hogy rábólintott a szerepre (producere is egyébként a filmnek). Vezető színészünk tehát hála istennek ismét a régi fényében tündököl, aminek nagyon örültem, lássuk most a többieket.
Kissé illetlen volt tőlem, hogy nem Jim Sturgess nevével nyitottam meg ezt a pontot, elvégre ő alakítja a film főhősét, Bent (aki ezúttal Campbell, és nem Mezrich, talán ezzel is arra kívánnak utalni nekünk, hogy a könyvre csak részben támaszkodtak). Nos, a számomra tökismeretlen srác a film első felét egyetlen bamba arckifejezéssel abszolválja, később aztán karakterével együtt kissé felenged, ami jót tesz a filmnek és nekünk, nézőknek egyaránt. A legtöbb kritikus csúnyán lehúzza szegényt emiatt, nekem őszintén szólva sikerült szimpatikussá válnia a végére, így azt mondom, oké volt, amit nyújtott.
Laurence Fishburne egy lecsúszott svindlert alakít, aki Vegasi biztonsági főnökként próbál új irányt adni életének. Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ő hozza a film negatív karakterét, aki megpróbálja lebuktatni fejszámolóművész egyetemistáinkat. Noha nem egy kimondott Ace Rothstein (De Niro – Casino), és kezdetben nem sok időt tölt a vászon, a film végi csavarban nagy szerepet kap.
Kate Bosworth személyében még egy Superman Returns szereplőt láthatunk a filmben, azt kell mondjam, sajnos. Kate sosem tartozott a kedvenc színésznőim közé, és ezen most sem sikerült javítania. Fájó ürességgel botladozik végig a filmen, én bizony a főhős Ben helyében két pofonnal hazaküldtem volna a játékidő felénél, a kaszinókban úgyis hemzsegnek a jobbnál jobb csajszik.

Történet, forgatókönyv

Említettem már, hogy a megtörtént alapok ellenére a film cselekménye azért jórészt a fantázia műve, ami szerintem helyes döntés volt. Ötletesek a karakterek, a mellékszereplők úgyszintén (Ben szobatársai, a többi játékos, a kaszinófőnök), okosan megírt párbeszédeket hallunk, ilyen téren sincs különösebb gond a végeredménnyel. Ben személyiségének változásait is nagyon jól sikerült a vászonra vinni, hisz miközben hétvégenként gazdag ficsúrként Vegasi kaszinókban játszik nagy tétekben, koktélokat szürcsölget és esténként a város legmenőbb partijaiban csajozik, hétfőtől péntekig ugyanazt az unalmas robotot kell végigszenvednie, ha nem akarja, hogy bárki is gyanút fogjon. Kettősük Spacey-vel nagyon jól működik, főleg a film második felében, amikor igazán felpörögnek az események, a végére pedig kapunk egy olyan csavart, amire azt hiszem, előre senki sem számít. Emellett nagyon élveztem a kitérőket a valószínűségszámítás világába, melynek keretében nemcsak a lapszámolás trükkjeibe nyerhetünk bepillantást, hanem egy jópofa paradoxon, a Monty Hall probléma is bemutatásra kerül, amin jókat lehet agyalni a stáblista lefutása után (igaz, Gunner?). Őszintén szólva nem igazán értem a többségében negatív kritikákat a filmmel kapcsolatban, számomra összeszedett és kiforrott, mi több, élvezetes volt mindvégig. Valószínűleg a szokásos jó magyar „már megint egy okostojás amerikai film, ezért jól lehúzom” hozzáállás ütött be megint, esetleg nem ugyanazt a filmet láttuk.

Rendezés

Luketic tehetséges rendező, ez ezen a filmen is jól látszik. Talán ha kapna még néhány hasonlóan komoly projektet, és nem Doktor Szöszi féle agyrémekre kellene fecsérelnie a tudását, komolyabb névvé is válhatna a szakmában. Gyors, pergő vágások, feszes ritmus jellemzi a 21-et, amelyet csak néha tör meg egy-egy feszültséggel teli, lassabban adagolt jelenetsor és némi irónia. A képi világ egységes, jól eltalált, különösen a kaszinókban játszódó jelenetek sikerültek kiválóan (garantálom, hogy az is megtanulja a Black Jack-et, aki még életében nem fogott kártyalapot a kezében). Hozsonnákat zengeni ugyan alaptalan lenne Luketic munkájáról, de szerintem több van a fickóban, mint amit eddig volt lehetősége megmutatni.

Összkép

Rambo és Indy negyedik kalandja, a Cloverfield és az Út a vadonba után egy újabb 2008-as film, amiben nem kellett csalódnom, hála a jól sikerült a forgatókönyvnek, rendezésnek és legfőképpen Kevin Spacey jelenlétének. Ne higgyetek az unalmasan egysíkú hazai filmkritikáknak és nyugodtan adjatok egy esélyt a filmnek, főként, ha kicsit a vonz benneteket a kaszinók, a zsetonok, a pénzen megváltható instant boldogság világa. Tanulságos és szórakoztató mozi a 21, még a teljesen felesleges és hatásvadász magyar alcímével is, de hát ez is egy olyan dolog, amihez sajnos már hozzászokhattunk idehaza. Jó szórakozást mindenkinek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.