07/20081
Az Esemény (The Happening)
Bevezetés
Hollywoodot, az álomgyárat manapság egyre több kritika éri, hogy elvesztette a kreativitását és gyakorlatilag szinte mindig csak a tutira megy. A nagy stúdiók minden filmjüket igyekeznek nagy sztárokkal, hatásos reklámkampánnyal bebiztosítani. Figyelnek rá, hogy a történet soha ne legyen túl bonyolult az átlagnéző számára és ha a film sikeres lesz, akkor máris azt nézik, hogyan tudnának folytatást csinálni hozzá. Az pedig ugye egyre nagyobb divat A Gyűrűk Ura és az új Csillagok Háborúja trilógia sikere utána, hogy mindenki franchise-ban, meg trilógiában akar gondolkodni. Nos, azt kell mondjam, ezek a kritikák sokszor jogosak és megalapozottak bár hozzá kell tennem, hogy ha egy adott film - mégha sablonos is - jól és színvonalasan van felépítve, a karakterei szerethetők, akkor felőlem jöhet a folytatás. A remake-lázzal ugyanígy vagyok, ha jól van megcsinálva, akkor oké. Ezzel együtt persze szeretem, ha egy film megpróbál egyedi és újszerű lenni, üdítőleg hat a nézőre, ha nem a százezerszer látott, jól ismert panelekkel kell találkoznia a mozivásznon. Persze, ehhez találni kell egy olyan filmest akiben tényleg van tehetség és kreativitás. A '90-es években felbukkant néhány új arc, mint pl. David Fincher, Quentin Tarantino, Robert Rodriguez és M. Night Shyamalan, akik igyekeztek újszerű és egyedi látásmóddal elkészíteni alkotásaikat. Érdekesség, hogy mind a négyen 1992-ben indultak el rendezői pályájukon, ám az évek alatt mindannyian más-más utat jártak be: Fincher a harmadik - talán leggyengébbre sikerült - Alien film (A végső megoldás a Halál) után sorra készíti jobbnál-jobb filmjeit (Hetedik, Játsz/ma, Harcosok Klubja, Pánikszoba, Zodiákus), melyek az emberi lélek erőszakkal teli sötétségébe kalauzolják el a nézőket. Tarantino a remek Kutyaszorítóban és a zsenális Ponyvaregény után meglátásom szerint egyre gyengébb filmeket kezdett el készíteni, sokszor szándékosan B-stílusú produkciókat készítve, amiknek többnyire nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Rodriguez, aki Tarantino országos cimborája igazán a Mariachi-trilógiával (A Zenész, Desperado, Volt egyszer egy Mexikó), egy remek vámpír-paródiával (Alkonyattól Pirkadatig) és a vizuálisan valaha elkészített egyik legegyedibb képregényfilmmel (Sin City) örökre megmarad a mozifanatikusok emlékezetében. És igen, a végére hagytam a negyedik úriembert, a címben említett film rendezőjét, aki a négy direktor közül a legközelebb áll hozzám. Az indiai származású Manoj Night Shyamalan, akinek a kedvenc filmje Az Elveszett Frigyláda Fosztogatói, az évek során olyanná vált, mintha Steven Spielberg és Alfred Hitchcock érdekes keveréke lenne. Az első két filmje, a Praying with Anger és a Wide Awake bizonyos szempontból önéletrajzi ihletésűek voltak, valamint nem egyebek, mint egy zsenális tehetségű rendező útkeresése, képességeinek felmérése, filmes tudásának mélyítése. Shyamalan harmadik, de művészileg nézve első igazi filmje, a Hatodik érzék (The Sixth Sense) már önmagában elég lett volna a halhatatlansághoz. Más rendező élete főműveként tekintett volna erre a filmre, ami Shyamalannak pusztán a bemelegítés volt. Már itt minden együtt volt, ami nem hiányozhat az indiai filmes produkcióiból: híres sztár, akire a direkt a szerepet írta, nem kevésbé kiváló szereplőtársak, érdekes és lebilincselő történet, egyedi hangulat, a végén olyan csavarral, hogy mellbevágja vele a nézőt. A hatás nem is maradt el: többszáz millió dolláros bevétel, díjak és jelölések egész sora. Következő filmjében pedig kiélhette a képregények iránti vonzódását is. A Sebezhetetlen (Unbreakable) misztikusabb, sorsszerűbb, ráadásul tempósabb cselekményével még inkább lenyűgözi a nézőt. Ezt követte a Jelek (Signs), ami szintén óriási siker volt, bár néhány kritikus már ekkor elkezdett színvonal csökkenésről beszélni. Számomra a Sebezhetetlen mellett a Jelek a legkiválóbb, legtökéletesebb Shyamalan-mozi. Következő filmje A falu már inkább okot adhat a kritikus visszhangoknak, hiszen a karakterek még az eddigieknél is elvontabbak, furcsábbak voltak, ráadásul a cselekmény az összes Shyamalan-film közül itt a legvontatottabb. Ezzel együtt tartom, hogy a Hatodik érzéktől csak hajszálnyival marad el. Következő filmje, a Lány a vízben egy igazi tündérmese, némileg sötétebb, komorabb köntösben. Az indiai direktor még a film poszterére is kiírta, hogy "egy tündérmese", ennek ellenére a nézők valami egészen mást vártak és sokan csalódottan távoztak a moziból, mert ez tényleg egy tündérmese volt. Azok küzül pedig az egyik legkiválóbb. Új filmje, Az esemény előtt már senki nem tudta mire számítson. Az előzetesek afféle horrorfilmet sugalltak a rendező első R-besorolású filmjét, de a jó öreg M. Night Shyamalan ismét megviccelt mindenkit.
Szereplők
Elliot Moore - Mark Wahlberg, az egykori Marky Mark, a rapsztár és alsógatya-modell az évek során megbízható színésszé és keresett sztárrá nőtte ki magát. Ezúttal ő volt a szerencsés kiválasztott, akire Shyamalan direkt a főszerepet írta. Wahlberg furán, mondhatni néhol gyerekesen formálja meg szerepét, sokan kritizálták ezért, gyengének nevezve játékát, de szerintem, ez teljesen szándékos koncepció volt. Ha pedig így nézem, Marky Mark tökéletesen megállja a helyét.
Alma Moore - Zooey Deschanel, az egyre felkapottabb, számomra kissé ütődött tekintetűnek tűnő, ám igen tehetséges színésznő játsza hősünk feleségét. Deschanel számomra Galaxis Útikalauz Stopposoknak című filmből maradt meg, de itt is hatásos az alakítása. Sokan idegesítőnek, irritálónak tartották, én semmi ilyet nem éreztem a játékával kapcsolatban.
Julian - John Leguizamo, a kolumbiai származású kiváló karakterszínész játsza Elliot legjobb barátját és kollégáját. Leguizamo igazi kaméleon, bármit el tudna játszani, így a feszültségekkel teli, ám jószívű és gondoskodó apa karaktere is hitelesen áll neki. Leguizamo játéka számomra a film egyik legerősebb pontja.
Jess - Ashlyn Sanchez, a számomra ezidáig ismeretlen fiatal, ám tehetséges gyerekszínész játsza Julian kislányának szerepét. Bár karaktere és a történet sokszor mélyebb alakítást kíván meg tőle, a kislány nem is vall kudarcot, egy-két gyengébb pillanattól eltekintve végig hiteles marad az alakítása. Ráadásul karaktere fontosabb szerepet játszik hőseink életében és a cselekmény szempontjából is, mint elsőre látszik.
Mrs. Jones - Betty Buckley, a veterán színésznő játsza a film talán legfurcsább és legijesztőbb karakterét. Mellékszerepe ellenére rendkívül fajsúlyos alakítást nyújt további plusszt adva a film mondanivalójához. Egy ismerősöm szerepét Tim Robbins Világok Harca-beli karakteréhez hasonlította és valóban van átfedés a két figura között: Mindkettő remek.
Bolti eladó - Frank Collison, a számtalan népszerű sorozat és megannyi híres film karakteres mellékszereplője játsza a film legjópofább szereplőjét. Ő az, aki elsőként jön rá, hogy mi okozza az Eseményt, ráadásul a mimikája tökéletes. Felejthetetlen pillanat mindegyik, amit a vásznon tölt.
Látvány - Zene
M. Night Shyamalan filmjeinek képi világa tulajdonképpen mindig is adott volt. Legyen teljesen realisztikus, de mindenben legyen ott a misztikum, a rejtély, a fények és a színek használata ellenére, mindig legyen komor és baljós a hangulat. A veterán operatőr, Tak Fujimoto immáron harmadszor dolgozott közösen Shyamalannel, így az indiai filmes minden húzását jól ismeri. Fujimoto kiváló munkát végzett, minden egyes beállítása hatásos és nagyszerűen szolgálja a cselekményt. Sallangoktól mentesen, pontosan azt mutatja, amit és ahogy kell. A vágó Conrad Buff szintén kitett magáért. Szisztematikusan használja a shyamalani húzásokat, a lehető leghatásosabban alakítva ezzel az adott szcénákat. A zenét a direktor házi komponistája, a kiváló James Newton Howard szerezte. Howard ezúttal is kitett magáért, bár kétségtelen, hogy a score az összes Shyamalan-film közül itt a legkevésbé karakteres, ennél az alkotásnál húzódik meg leginkább a háttérben. Mindig tökéletesen festi alá az adott jelenetet, de önmagában már kevésbé vagy egyáltalán nem állná meg a helyét.
Rendezés
M. Night Shyamalan mindig is szerette kihúzni nézői lába alól a talajt és teszi mindezt úgy, hogy közben az általa alkotott keretek közt marad. Minden egyes filmjében fellelhetőek bizonyos elemek, mint pl. gyermekszereplők, a víz kiemelt szerepe, pince vagy alagsor, autóbaleset, valamint a főszereplők közti párbeszédek hosszú, vágás nélküli bemutatása. Mindezek a visszatérő elemek most is megvannak és ami a legjobb, hogy tökéletesen funkcionálnak a rendező eddigi legrendhagyóbb filmjében is. Shyamalan minden pátosz és giccs nélkül mutat meg érzelmeket, humort és drámát egyaránt. Ahogy mindig, úgy ezúttal is nem kevés üzenetet és mondanivalót hordoz filmjre, ráadásul mindezt nem szájbarágósan, hanem a sorok között elrejtve. Az esemény egyszerre szól az embert körülvevő természettel szembeni felelősség hiányáról, a társadalmi csoportokon belüli elidegenedésről sőt, még az egymáshoz legközelebb álló emberek, a családtagok közti kommunikációs problémákról is kimondva a végső igazságot, hogy a szeretet a végső válasz, általa leszünk képesek megváltani önmagunk és a minket körülvevő világot.
Összegzés
Összességében kiváló és teljesen egyedi film Az esemény, az az alkotás, ami bizonyos emberek szemében igazi mestermű, míg másokéban teljesen értelmetlen és összecsapott alkotás és mindkét szempont alátámasztható, elfogadható. A hétköznapitól teljesen eltérő témaválasztásában, a karakterek és a történet, valamint az ezt megvalósító filmes húzásokban tökéletesen követi a shyamalani hagyományokat, így mindenkinek ajánlom a film megtekintését, aki szerette az indiai rendező eddigi produkcióit. Utána már mindenki eldönti, hogy hordoz-e számára értéket vagy sem. Én mindenesetre várom, hogy Shyamalan újra és újra megtréfáljon a kiváló meglepetésfilmjeivel.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
joeperry · http://joeperry.blog.hu/ 2008.07.11. 15:25:44
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
