Mozgókép Blog

Történetek A Sötét Lovagról II - Batman Visszatér (Batman Returns)

Bevezetés
Ahogy ígértem, itt a következő rész elemzése. Tim Burton első Batman filmje elképesztő sikert aratott a kasszáknál, csak amerikában több, mint 250 millió dollárt hozott, világszinten pedig 400 millió dollár felett keresett. Ezek után csak az volt a kérdés, hogy a gyártó stúdió, a Warner Bros. mikor kívánja folytatni a Sötét Lovag történetét, mert a folytatás ilyen bevételek mellett így vagy úgy, de elkerülhetetlen volt.  Erre 1992-ben került sor, miután Burton levezényelte az Ollókezű Edwardot, a folytatást azonban komoly kritériumokhoz kötötte: a forgatókönyvnek teljes egészében egyeznie kellett az ő elképzelésivel  - az első résznél nem volt maradéktalanul elégedett a szkript minőségével – így Sam Hamm forgatókönyvét ismét átíratta, ezúttal Daniel Waters segítségével. De nem csak ő, hanem Michael Keaton visszatérése is sokba került, hiszen csak fizetésének megemelésével volt hajlandó elfogadni az újabb felkérést. A szereplőválogatás kapcsán is akadtak gondok, hiszen már leszerződtették Annette Bening-et a Macskanő szerepére, ám terhes lett, így új színésznő után kellett nézni és így került a képbe Michelle Pfeiffer – itt külön érdekesség, hogy szegény Sean Young már az első részben szerepelni akart, ott Vicki Vale szerepét kapta meg, ám egy sérülése miatt végül le kellett cserélni. A második résznél mindent megtett, hogy megkapja a Macskanő szerepét, még jelmezben is elment a Warner-hez, ám végül mégsem lett övé a szerep. Végül aztán összeállt a teljes stáb és kezdetét vette a Batman Visszatér elkészítése, mely az egyik, ha nem a legegyedibb és legelvontabb Burton-film lett.  Hogy a stúdió mennyire örült ennek nem tudom, viszont a rajongók egy teljesen egyedi hangulatú filmmel gazdagodtak.

Szereplők
Bruce Wayne/Batman – Michael Keaton visszatért a Denevérember szerepében és ha lehet, még jobban formálta meg a karaktert, mint ’89-ben. Bár Batman-ként kevesebbet van jelen, mint az első filmben, mégis átütőbb, erősebb a jelenléte és sokat dob az alakításán, hogy ezúttal a hangját is elváltoztatta, mikor Bruce Wayne-t a jelmezben látjuk.
Oswald Cobblepot/The Penguin – Danny DeVito, a sokoldalú és kiváló színész kapta a lehetőséget, hogy életre keltse az egyik legfurcsább Batman-ellenfelet, a Pingvint. DeVito pedig nem csak egyszerűen jól alakit, hanem elképesztően kiváló, amit produkál! Persze, ehhez kellett az is, hogy a karaktert már a forgatókönyv írásakor annyira sötétre és groteszkre formálják, amennyire csak lehet. DeVito pedig teljes átéléssel hozza a figurát.
Selina Kyle/Catwoman – Michelle Pfeiffer, az igéző szemekkel megáldott, rendkívül tehetséges színésznő vette át a női főszerepet a folytatásban, ráadásul a Batman-univerzum leghatározottabb,  legjobb női karakterét kelthette életre. Pfeiffer olyan filmekben bizonyította rátermettségét, mint pl. a Sebhelyesarcú és az Azok a csodálatos Baker fiúk. Pfeiffer még ma is elképesztően dögös, nem, hogy ’92-ben és ezt a kiváló jelmeze csak tovább fokozza. Felejthetetlen karakter.
Max Shreck – Christopher Walken, az ijesztő külsejű, ám zsenális aktor kapta a milliomos iparmágnás szerepét, aki Gotham jótevőjeként tűnteti fel magát, ám valójában egy igazi alvilági figura. Walken remekekül hozza ezt a külsőleg vámpírszerű figurát, egyike a legjobban eltalált figuráknak.  Különösen emlékezetesek azok a jelenetek, amelyekben DeVito-val közösen szerepelnek.
Hamilton Hill – Michael Murphy, a remek karakterszínész kelti életre Gotham nem igazán tisztességes polgármesterét, akinek saját nyerészkedése fontosabb, mint a város jóléte. Tipikus politikus-ábrázolásról van szó tehát és Murphy-nek remekül áll ez a szerep, nagyon jól hozza a sunyi érdekember figuráját.
James Gordon – Pat Hingle is visszatért Gordon rendőrfőnök szerepében. Hingle már az első részben is nagyszerű volt, de személy szerint nekem itt sokkal jobban tetszik a figura. Ebben valószínűleg szerepet játszik az is, hogy már nem csak tétova személője az eseményeknek, hanem elfogadta Batman-t és kezd kialakulni a baráti kötelék közöttük.
Alfred Pennyworth – Michael Gough is újra a fedélzeten. A kiváló brit színész csuklóból hozza Alfred figuráját, aki talán most egy kissé háttérbe is szorult, legalábbis kevésbé van jelen, mint az első film esetében. Ennek ellenére Gough kiváló, hiszen akármennyire is van háttérben, ha nem lenne, erősen érezni lehetne a hiányát.

Látvány – Zene
Az első rész ugyebár már kialakította azt az irányvonalat, hogy a film képi világának milyennek kell lennie. Ám Burton nem elégedett meg annyival, hogy másolja korábbi munkáját, hanem igazi kreatív alkotóként még tovább ment. Maga köré gyűjtötte néhány munkatársát, akikkel az Ollókezű Edward-on már együtt dolgozott, így jól összekovácsolódott csapatot alkottak és ezek az emberek pontosan tudták, hogy Burton mit vár tőlük. Mint pl. a látványtervező Bo Welch, aki kiválóan ötvötze az első film díszleteit, a saját ötleteivel, így kialakítva egy még sötétebb és szürreálisabb Gotham City-t. A jelmezek terén is továbbmentek az alkotók: Bob Ringwood jelmeztervező is visszatért és ezúttal Mary E. Vogt-tal közösen alkották meg a nem mindennapi kosztümöket. Batman szerelése sokkal praktikusabb és modernebb lett, ami kétség kívül Keaton dolgát is megkönnyítette. A Pingvin mocskos, koszos megjelenése is remek, nem beszélve Max Shreck Drakula-szerű megjelenéséről, de az igazi csúcspont kétségtelenül a Macskanő jelmeze. A darabokból kaotikusan mégis tökéletesen összevarrt ruha fantasztikusan adja vissza viselője kattant személyiségét. Batman járműve, a Batmobile nem kapott új külsőt, maradt ugyanaz, mint az első filmben, ám most már rendelkezik egy nagyon dögös, fel-lehúzható páncélzattal is. Valamint felbukkan a Denvérember vízi járműve, a Batboat, ami szintén nagyon jól néz ki. A zenét természetesen ismét Danny Elfman szerezte, aki Burton-höz hasonlóan nem csak felidézni kívánta korábbi munkáját, hanem csavarni egyet az egészen. Az általa komponált zene így lesz tökéletes összhangban a képi világgal, igaz, sokkal kevésbé populáris, sokkal nehezebben befogadható, hiszen jóval kisérletezőbb. A filmhez most is készült betétdal, ám az első rész Prince-dömpingjével ellentétben, most csak egy szám, a Siouxsie and the Banshees előadásában hallható Face to Face című nótát hallhatjuk. Meg sem kell lepődni rajta, hogy a dal is igencsak elvont, azoknak, akik oda voltak az első rész nótáiért, ezt semmiképp nem ajánlanám.

Rendezés
Tim Burton már a Beetlejuice-nél és az első Batman-nél megmutatta oroszlánkörmeit, ám az Ollókezű Edward volt az igazi választóvonal, az a film, ami után a kritikusok is vállukra emelték. A film egyöntetű kritikai sikere megadta neki azt az önbizalmat, hogy a Batman Visszatér esetében a legelborultabb ötleteit is merje megvalósítani. Jó húzzással mer változtatni a képregényhez képest. Ne felejtsük, hogy már az első résznél is újraértelmezte Bruce szüleinek meggyilkolását és Joker karakterét, ám a Pingvin esetében még tovább ment. A képregényből ismert köpcös és nagyorrú alvilági figura helyett itt egy igazi csatornalakó eltorzult rém, ami még inkább kihangsúlyozza a rendező groteszk, sötét mesékhez való vonzódását. Nagyszerűen ismerte fel azt is, hogy mivel a történet karácsony táján játszódik, így a hó és a hideg milyen nagyszerű pluszt hozzáadni az amúgy is nyomott, súlyos hangulathoz. A film minden egyes kockájáról süt, hogy alkotója nem ismeri a megalkuvást, teljes egészében saját elképzeléseit kívánja vászonra vinni. Persze, ha a producereken múlt volna, biztos másmilyen lesz a „végtermék”, de az első rész bevételeit elnézve bíztak a rendezőben és ezzel mi, filmnézők jártunk jól.

Összegzés
Mindent figyelembe véve azt kell mondanom, hogy a Batman Visszatér nem csak szimpla folytatása az első résznek, nanem egy azon jóval túlmutató vizuális mestermű is egyben. Bizonyos okok miatt – Nicholson zsenális játéka, ugye, vagy éppen a film számtalan tökéletes jelenete – nem nevezhetjük jobbnak, mint az első részt, ám más megközelítésből nézve, bizony ez egy sokkal bátrabb, merészebb, egyedibb hangulatú film, igazi unikum nem csak a képregényfilmek között, hanem összességében a filmtörténet lapjain is, így megtekintése erősen ajánlott minden filmrajongó számára.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.