16
07/2008
0

Történetek A Sötét Lovagról III - Mindörökké Batman (Batman Forever)

Bevezetés
Noha a Batman Visszatér szépen teljesített a kasszáknál – amerikában 160 millió dollár felett keresett, míg világviszonylatban 260 millió dollárnál is többet hozott – a film bevételei mégis jelentősen visszaestek az első részhez képest, ráadásul, míg az első film „csak” 35 millióba került, addig a folytatás már 80 milliót emésztett fel. Ennek természetesen az elvontabb, „burtonibb” hangulat és képi világ lehetett a fő oka, amit az átlag moziba járók kevésbé tudtak megemészteni.  Erős a gyanúm, hogy a stúdió – akiknek ugye minden körülmények között a bevétel a legfontosabb szempont – nem is nagyon akarták erőltetni Tim Burton rendezői visszatérését, bár neki  már megvoltak a kialakult elképzelései a következő részről. Ezek szerint Michael Keaton visszatért volna Batman szerepében, a női főszerepre pedig leszerződtették Rene Russo-t, míg a film főgonoszának a Rébuszt választotta, a szerepre pedig Robin Williams volt a legesélyesebb – ő egyébként az első filmnél nagyon szerette volna Joker szerepét megkapni, ám végül lemaradt róla. Időközben aztán végül más projektek vonták el a figyelmét, így lemondott a lehetőségről, hogy ő rendezze a harmadik Batman-mozit  - producerként részt vett a film elkészítésében – és ennek valószínőleg a stúdió is örült. Így került a képbe Joel Schumacher, aki szöges ellentéte volt Burton-nek, ám olyan filmekkel bizonyított, mint a Szent Elmo Tüze (1985), Az Elveszett Fiúk (1987), az Egyenesen Át (1990), az Összeomlás (1993) és Az Ügyfél (1994). Ebből is láthatjuk, hogy Schumacher rengeteg műfajban bizonyított sikerrel, így nem csoda, ha széleskörű tapasztalatával meggyőzte a Warner fejeseit, válasszák őt a feladatra. Persze a rendezőcserével sok minden megváltozott. Keaton úgy érezte, hogy az új direktor más irányba kívánja terelni a történetet, mint Burton, ezért hamar kiszállt a filmből, így új Denevérembert kellett találni. Sokáig esélyes volt William Baldwin, ám végül a kiváló színész és hatalmas Batman-rajongó, Val Kilmer kapta a szerepet, aki a forgatókönyv elolvasása nélkül vállalta a munkát. Új főszereplő mellé új színésznőt is kellett találni, hiszen Russo túl idős lett volna Kilmer mellé, így jött a ’90-es évek abszolút női sztárja, az ausztrál Nicole Kidman. A forgatókönyvön is kellett kicsit gyúrni, hiszen eredetileg csak Rébusz lett volna benne, ám Schumacher ragaszkodott Két-Arc szerepeltetéséhez is.  A produkció lassan kezdett formát ölteni, noha nem csak színészeket és rendezőt cseréltek, hanem Schumacher érkeztével a stáb többi részében is komoly változások történtek. A munka lassan, de biztosan haladt, a rajongóknak pedig addig is volt mivel elütni az időt, hiszen elkészült az első egész estés rajzfilm, a Batman – A Rém Álarca (Batman – Mask of the Phantasm 1993), valamint a második rész bemutatásának évében kezdték sugározni a Batman – The Animated Series (1992) című, időközben legendássá vált rajzfilmsorozatot, ami épp kitartott 1995-ig, amikor is megérkezett az új mozi.

Szereplők
Bruce Wayne/Batman – Val Kilmer, a sokoldalú színész kapta a feladatot, hogy Michael Keaton örökébe lépjen és nem is vallott kudarcot, sőt! Azt kell mondanom, hogy Kilmer minden tekintetben felülmúlta elődjét, sokkal összetettebben, árnyaltabban formálta meg a figurát és külsőleg is hitelesebb volt mind Bruce Wayne-ként, mind Batman-ként. Annyira jó volt, hogy Batman megalkotója, Bob Kane is őt tartotta a legjobb Denevérembernek, ami nem kis szó.
Harvey Dent/Two-Face – Tommy Lee Jones, az akkor éppen frissen Oscar-díjat nyert remek színész kapta Batman egyik leghíresebb ellenfelének szerepét. A karakter feltűnt az első filmben is, ott még Billy Dee Williams alakította, aki úgy vállalta anno a szerepet, hogy majd a gonosszá vált Két-Arcot is ő formálhatja meg, ám a producerek nagyobb sztárt akartak a szerepre, így kivásárolták Williams-t a szerződéséből. Ez jó döntésnek bizonyult, mert Jones valósággal lubickol a szerepében, igazán kiváló alakítást nyújtva ezzel.
Edward Nygma/The Riddler – Jim Carrey, a zseniális komikusé lett a megtisztelő feladat, hogy a bűncselekményeit rejtvényekbe burkoló őrült Rébuszt életre keltse. Carrey akkoriban friss arcnak számított, de óriási sikereket ért el olyan filmekkel, mint az Ace Ventura, a Maszk és a Dumb és Dumber. Carrey kiválasztása remek húzás volt, hiszen a színész nagyszerűen elkapta a szerepét és kiváló kettőst alkottak Jones-szal.
Dr. Chase Meridian – Nicole Kidman, a korszak ügyeletes női ideálja kapta a Batman-mániás pszichológusnő szerepét, aki megrögzötten igyekszik rájönni, hogy ki lehet a Sötét Lovag és milyen cél hajtja előre. Valljuk be, a szerep semmivel nem kívánt többet, mint anno Kim Basinger esetében. Kidman-nek az volt a feladata, hogy legyen lélegzeteállítóan szép, nagyon okos és Batman-nel együtt bűvölje el a közönséget, ezt pedig maradéktalanul teljesítette is.
Dick Grayson/Robin – Chris O’Donnell, a tehetséges fiatal színészt láthatjuk a Batman-univerzum talán legvitatottabb karakterének szerepében. O’Donnell olyan filmekkel bizonyította rátermettségét, mint az Egy Asszony Illata és A Három Testőr. D’Artagnan szerepe után pedig Robin-ként sem vall kudarcot, hiszen a lehető legjobban formálja meg ezt a furcsa szerepet, de erre majd még később visszatérek.
James Gordon – Pat Hingle csodák csodájára maradt Gordon rendőrfőnök szerepében, aminek csak örülhetnek a rajongók, hiszen nagyszerű volt a korábbi részekben és így van ez most is. A kevés játékidő alatt – talán itt szerepel a legkevesebbet – is nagyszerűen hozza szerepét, tovább emelve ezzel a film színvonalát.
Alfred Pennyworth – Michael Gough is visszatért Batman hűséges inasának szerepében. Hingle mellett ő az állandóság a Burton/Schumacher érában, ők ketten remekül teremtik meg a folytonosságot, ráadásul Gough ezúttal jobb helyzetben van, némileg több lehetőséget kap és mentor-szerű szerepe is nagyobb hangsúllyal bír.

Látvány – Zene
Az új rendező érkezésével nyílván való volt, hogy a film világa némileg eltérő lesz a korábbiaktól. Ez az új irányvonal pedig ha mondhatom, még jobb volt, mint a korábbiak! Hiszen amellett, hogy sikerült megtartani a Burton-re jellemző sötét, groteszk hangulatot, sokkal színesebb, képregényesebb lett a dolog, de úgy, hogy nem fordult át nagyon giccsbe az egész, még sikerült megtartani az egyensúlyt. Az új látványtervező, Barbara Ling nagyszerűen használta fel a korábbi filmek gótikus díszleteit és ezeket vegyítette a képregényesebb látványvilággal, így megidézi a burtoni sötét őrületet, de egyben még jobban hajaz a ’60-as évekbeli sorozatra, sajátos hangulatot kialakítva ezzel. A kiváló operatőr, Stephen Goldblatt nagyszerűen kapja el ezt a világot, döntött kamera beállításai visszaidézik a képregények képkockáit, aminek köszönhetően az ember úgy érzi, hogy egy megelevenedett képregényt olvas. A jelmezek terén is történtek bizonyos változások. A korábbi részek jelmeztervezője, Bob Ringwood, ezúttal Ingrid Ferrin-nel karöltve áttervezte Batman szerelését, hogy az még kényelmesebb és dizájnosabb legyen. Így kerültek rá a máig vitatott mellbimbók is, hogy a jelmez még organikusabbnak hasson, megidézve ezzel a régi nagy görög héroszokat. Robin film végi jelmezét is ehhez igazították, a gonosztevők esetében pedig igyekeztek azok jellemét visszaadni, ami nagyszerűen sikerült, mind Rébusz, mind pedig Két-Arc esetében, különösen az utóbbi kosztümje tetszik nagyon. Újratervezték a Batmobile-t is, ami most a bordázott karosszériával és a hatalmas, denevérszárny-szerű légterelőkkel sokkal fantáziadúsabb, mint az amúgy remek elődje. A többi jármű, a Batwing és a Batboat is ehhez igazodva, új dizájnt kapott, mindkettő remekül néz ki. A zene szintén fontos eleme a filmnek, így Danny Elfman lecserélése Elliot Goldenthal-ra komoly fordulatot jelentett, ám tipikus példája annak, mikor egy zsenit egy másik vált. Goldenthal ugyanis úgy komponált tökéletes, a filmhez minden tekintetben passzoló zenét, hogy a korábbi részek dallamai közül semmi nem tér vissza, még a főtéma is teljesen más, ám mégis tökéletesen Batman-es. A betétdal-dömping is újra képbe került, számtalan híres előadó adta nevét hozzájuk, mint pl. Michael Hutchence, a The Offspring, vagy éppen PJ Harvey, ám igazán a két klipes dal, a U2 által előadott Hold Me Thrill Me Kis Me Kill Me című nagyszerű nóta, valamint Seal slágere, a Kiss from a Rose sikerült a legjobban, jöttek is a Grammy-jelölések.

Rendezés
Joel Schumacher remek filmeket tett le az asztalra, különféle műfajokban bizonyított, mielőtt megkapta volna a Mindörökké Batman megrendezésének a lehetőségét. Emberileg és művészileg is teljesen más, mint Tim Burton volt, ám mégis jó választás volt, legalábbis még ekkor annak tűnt. Remekül ismerte fel, hogy hogyan tudja úgy felfrissíteni a sorozatot, hogy közben megtartja annak minden erényét, ehhez persze kellett a Lee Batchler, Janet Scott Batchler és Akiva Goldsman által írt remek szkript is. Mivel a Burton/Schumacher féle filmek sosem titkolták, hogy az Adam West-féle sorozatot kívánják megidézni, csak sötétebb, morbidabb formában, így a rendező minden egyes húzása kiválónak mondható. Robin szerepeltetése volt az egyetlen kétélű fegyver, hiszen az ő karakterével amolyan szeretlek/gyűlöllek  viszonyban vannak a képregény rajongói. Ezt tudták a producerek is, hiszen már az első filmnél tervben volt a figura, ám mind a Batman, mind a Batman Visszatér forgatókönyvének megírásakor kilőtték a képből. Schumacher azonban bátran elővette és jól is építi fel a figurát, persze ebben a remek Chris O’Donnell van nagy segítségére. Sokak szerint Batman egyedül a legjobb –ez kétségtelenül így is van – ám meglátásom szerint, ha Robint a megfelelő formában szerepeltetik, akkor a Dinamikus Duó valóban nagyszerűen képes működni és jelen esetben ez így is van.

Összegzés
Összességében azt kell mondanom, hogy a rendezőcsere és a némileg eltérő, új irányvonal csak előnyére vált a filmnek, a régi szériából a Mindörökké Batman a személyes kedvencem, tökéletesen visszaadva azt, amilyennek az ember a Sötét Lovagot és Gotham City-t elképzelné egy sötét, komor mesében. A színészek nagyszerűek, a forgatókönyv remek, a poénok is jók, a képi világ csodálatos, a zene is tökéletesen harmonizál mindennel, így az egész tökéletes egységgé olvad össze, nagyszerű filmélményt adva ezzel a rajongóknak.

A bejegyzés trackback címe:

https://mozgokep.blog.hu/api/trackback/id/tr82570750

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása