10
05/2009
2

A Vég Kezdete III - Terminátor 3: A Gépek Lázadása (Terminator 3: Rise of the Machines)

2003_terminator_3_rise_of_the_machines.jpg

Bevezetés
Miután a T1 annak idején közel 80 millió dollárt hozott világszerte, egyértelmű volt, hogy a filmet folytatni kell. A második rész - szemben az első 6,5 millió dolláros költségvetésével - gigászi mennyiségű pénzből, 100 millió dollárból lett összehozva, ám világszerte több mint 500 milliót termelt a kasszáknál. Ezek után már senkinek nem lehetett kétsége afelől, hogy lesz harmadik rész, a kérdés csak az volt, mikor. A franchise megteremtője, James Cameron más filmeket hozott tető alá: 1994-ben Arnie-val a Két Tűz Között robbant a mozikban, majd 1997-ben elkészítette minden idők legdrágább romantikus filmjét. A Titanic 11 Oscar-díjat nyert és több mint 1,8 milliárd dollár bevételt fialt a mozipénztáraknál, ezzel James Cameron lett a "világ királya".

Ezek után számtalan rajongó biztos volt benne, hogy a rendező a következő Terminátor-mozi munkálataiba temetkezik. 1996-ban ugyan összeütött egy negyed órás, 3D-s kisfilmet, amely T2-3D: Battle Across Time címmel hosszú éveken át futott nagy sikerrel a Universal Studios parkjaiban, a nagy film azonban váratott magára. Igen ám, de közbe jött nem kevés dolog, ami átírta a számításokat. Egyrészt 1995-ben a sorozatos bukások miatt csődbe ment a második részt gyártó Carolco Pictures, másrészt a franchise jogainak többi része is szét volt szórva. A Carolco egykori fejesei, Mario F. Kassar és Andrew G. Vajna olyan filmek jogait voltak kénytelenek eladni, mint a Pókember, az X-Men, vagy a Különvélemény. Egyedül csak a Terminátorhoz ragaszkodtak foggal-körömmel.

A másik érdekes dolog, hogy mikor Cameron a Titanic-ot forgatta, a gyártó 20th Century Fox rettegett, hogy direktorunk a csillagos égnél is magasabbra viszi a gyártási költségeket, ezért igyekeztek elhúzni a mézesmadzagot az orra előtt. A mézesmadzag pedig nem más volt, minthogy ha 200 millió alatt tudja tartani a költségvetést, akkor megszerzik neki a Terminátor-jogokat. Cameron nem tudta, így a Fox sem tett erőfeszítéseket az ügyben. Nem úgy Kassar és Vajna, akik előbb megalapították új stúdiójukat, a C2 Picturest, majd belevetették magukat a jogok teljes megszerzésébe. Hosszú évek és nem kevés pénz árán pedig sikerrel is jártak. A producer páros rögtön két filmben gondolkodott, a két szkript megírására pedig Tedi Sarafiant és David C. Wilsont kérték fel.

Persze a Wilson-projektet jegelték, hiszen értelemszerűen a harmadik filmre összpontosítottak. Sarafian végleges forgatókönyvét azonban elutasították - állítólag 200 millióba került volna a megvalósítása - így további átírások mellett döntöttek. Megbízták hát a David Fincher-féle zsenális Játsz/ma című film két íróját, Michael Ferrist és John D. Brancato-t, hogy véglegesítsék a film cselekményét. Számtalan draft és átírás után végül elkészült a forgatókönyv, mellyel Kassarék először James Cameront keresték meg. Ő azonban - hiába tervezgetett korábban harmadik részt, a jogok ugye nem voltak nála - magából kikelve küldte őket melegebb éghajlatra, mondván, hogy "ellopták a gyerekét". Hogy igaza volt-e vagy sem, nem nekem kell eldöntenem - egyébként művészi és alkotói szempontból maximálisan igaza volt - azonban Vajnáékat nem hatotta meg a dolog, akik rögtön új rendező után néztek.

Első körben képbe került John McTiernan, majd Ridley Scott neve is. Utóbbi nagyon szívesen elkészítette volna a filmet, de éppen akkor állt össze A Sólyom Végveszélyben stábja, így Scott előbb azt akarta megcsinálni és kérte a producereket, várják meg. Ők azonban mindenképp bele akartak vágni, így tovább keresgéltek. A következő jelölt a remek ázsiai direktor, Ang Lee volt, de ő inkább a Hulkot választotta. Negyedikre azonban Vajnáék megtalálták az emberüket. A befutó az a Jonathan Mostow lett, aki korábban csupán két mozifilmet rendezett. Egy kiváló thrillert (A Félelem Országútján) és egy közepes II. világháborús kalandfilmet (U-571). A másik sarkalatos pont, a főszereplő Arnold Schwarzenegger szerződtetése volt, aki korábban azt nyilatkozta, hogy csak akkor vállalja a filmet, ha James Cameron rendezi. Cameron azonban azt mondta neki, hogy "vállalja el és kaszáljon a filmmel egy rakás pénzt."

Arnie pedig kaszált: az első részért még 75 ezer dollárt kapott, a másodikért már 15 milliót, míg a harmadik filmnél egészen elképesztő 30 millió dollár ütötte a markát - plusz részesedés a bevételből, valamint részesedés a járulékos bevételekből. Rajta kívül a főbb szereplők közül senki nem tért vissza, valamint számos stábtag is lecserélésre került. A gyártó stúdió és a producerek végül hihetetlen, 170 millió dolláros költségvetést szavaztak meg a filmnek, a forgatás pedig 2002-ben, Los Angelesben megkezdődött. A készülő produkció rengeteg rajongó idegeit felborzolta, akik már a kezdetektől fogva gyűlölték a filmet.

Nem is volt csoda, hogy mikor 2003-ban a Terminátor 3: A Gépek Lázadása mozikba került, az interneten ott igyekeztek belerúgni, ahol csak tudtak, szinte mikroszkóppal keresve a mozi hibáit. Ma a T3 megítélése több mint vegyes, talán akik vették a fáradtságot és elolvasták a két korábbi filmhez írt kritikámat, most azt hiszik, hogy én is a vég nélkül fújolók táborát fogom erősíteni, de sajnos csalódást kell okoznom nekik. Nekem ugyanis összességében tetszett a T3, így igyekszem mindenre kitérni, hogy szerintem miért is jó film, valamint próbálok majd szemezgetni a filmet ért kritikákból és azokra reagálni. Lássuk hát!

Történet
Tíz év telt el azóta, hogy Sarah Connor, a fia, John és a Terminátor a Cyberdyne Systems-t felrobbantva megakadályozta az Ítélet Napjának eljövetelét. Sarah azóta halott, John Connor pedig csavargóként, a társadalom perifériáján tengődve él napról-napra. A jövőből azonban ismét felbukkan két Terminátor, hogy újra változtassanak a történelem menetén. A jól ismert T-800-as ezúttal is a fiú védelmezőjeként érkezik, míg a női külsőt öltött halálos T-X azért jött, hogy bevégezze a Skynet ördögi tervét. A terv pedig nem más, mint elszabadítani az Ítélet Napját, megölni John Connort és annyi leendő katonáját, amennyit csak lehet...

Szereplők
Terminátor - Arnold Schwarzenegger, az Osztrák Tölgy harmadszor játssza a bőrszerkős Halálosztó szerepét. Bár 12 év telt el a második rész óta, Arnie irgalmatlan kemény edzéssel gyilkos formába hozta magát és 55 évesen talán erősebb, mint valaha! Az alakítása pedig ismételten átütő. Bár több mint egy évtized eltelt, mégis gond nélkül zökken vissza a Terminátor szerepébe. Az írók igyekeztek, hogy Schwarzenegger karaktere megfelelő hangsúlyt és remek beszólásokat kapjon, bár ez utóbbi törekvésük meglehetősen felemásra sikerült. Hősünk pedig mindent belead, hiszen kormányzói megválasztása előtt ez volt az utolsó főszerepe, Arnold pedig ehhez mérten félelmetes, mint mindig, egymaga elviszi a hátán a filmet.

John Connor - Nick Stahl, a többnyire független filmekből és kisebb drámákból ismert fiatal színész kapta végül a jövő leendő hadvezérének szerepét. Természetesen először Edward Furlong alakította volna a karaktert, ám időközben neki rengeteg problémája volt az alkohollal és a drogokkal, így értelemszerűen nem bízhatták rá egy hatalmas költségvetésű film főszerepét. Miután ő kiesett olyan jelentkezők voltak, mint Chris Klein, Josh Hartnett, vagy éppen Shane West, utóbbi majdnem befutó is lett. Végül azonban Stahl kapta a szerepet, aki szerintem remek munkát végzett a karakter megformálásánál. Noha elsőre hiányolhatja a néző a második rész nagyszájú, lázadó jellemét, de Connor tíz évvel öregebben már teljesen más pszichológiai helyzetben van. Stahl játéka ehhez igazodik és maximálisan hitelesen formálja meg a felelősség elől menekülő fiatal srácot.

Kate Brewster – Claire Danes, a fiatal kora ellenére már rendkívül tapasztalt fiatal színésznő alakítja film női főszerepét. Miután Sarah Connor karaktere kikerült a képből, szükség volt egy új szereplőre, aki megfelelően ellensúlyozza a férfi színészeket. Claire Forlani is jelentkezett a szerepre, ám őt nem találták elég jónak a producerek. A befutó végül a nagyon fiatal és gyönyörű Sophia Bush lett, ám egy heti forgatás után kénytelenek voltak lecserélni, mert nem illett bele az elképzelésekbe. Rohamléptekben jött hát Mostow jelöltje, Danes, aki remek alakítást nyújt. Kate jelleme és reakciói a történésekre ügyesen idézik meg az első rész naiv és védtelen Sarah Connorját, erősítve a korábbi részekkel való kohéziót.

T-X – Kristanna Loken, a norvég származású, lélegzetelállító szépségű egykori modell kapta a Connorék életére törő gyilkos robot szerepét. A karakter számos változtatáson esett át, hol férfi, hol női külsőt képzeltek el neki, ehhez mérten pedig olyan nevek merültek fel a szerepre, mint Vin Diesel, Carrie-Anne Moss, Peta Wilson, Famke Janssen, Jeri Ryan, vagy az egykori testépítő hölgy, Joanie Laurer, akit maga Arnie ajánlott be a producereknek. A végső befutó azonban Loken lett, aki a lehető legjobb választás volt, mert démoni szépsége mellett fizikai adottságai és mély hangja is kiválóan illenek a figurához. A színésznő amellett, hogy a saját stílusát igyekezett kialakítani, egyes jelenetekben a Robert Patrick alakította T-1000-es előtt is tiszteleg, ami remek húzás tőle, noha összességében mégsem képes a széria korábbi gonoszaihoz felnőni.

Robert Brewster – David Andrews, a tv-sorozatokon és nagy filmek mellékszerepein edződött kiváló színész alakítja Kate apját, a tábornokot, aki a CRS (Cyber Research Systems) nevű katonai program keretében kifejleszti a Skynetet. Brewster tábornok karaktere afféle mellékalak a történetben, de mégis roppant fontos, hiszen ő szabadítja a világra az apokalipszist. Andrews korrektül formálja meg a karaktert, egyszerre kell a katonai vezető és az átlag apuka figuráját megoldania. Sok teret nem kap a színész, pedig lett volna lehetőség a szerepben. Igyekeztek emberire megírni a figurát, ám annyira elnagyolt és felszínes a végeredmény, hogy nem igazán tud az ember azonosulni vele.

Dr. Peter Silberman – Earl Boen, a korábbi részek mókás/bosszantó pszichiátere ismét a színen! Az ő szereplése egyrészt tisztelgés a korábbi részek előtt, másrészt remek bennfentes poén a filmeket jól ismerőknek. Ezúttal Silberman karaktere csak egy apró mellékszerepben tűnik fel, de emlékezetes jelenete ez a filmnek. Boen ebben a pár percben is fergeteges, ahogy először Kate figurájának lelkizik, majd ahogy meglátja Arnie felé forduló hatalmas alakját és összecsinálja magát tőle az egyszerűen fenomenális. Érdekesség, hogy Boen egy pillanatra a film végén is felbukkant volna, ám végül azt kivágták.

Látvány
A 170 millió dolláros költségvetés a produkció végére 187 millióra nőtt, így a rajongók elvárhatták, hogy mindent elsöprő látványban lesz részük. Véleményem szerint pedig nem is okoztak csalódást az alkotók. A film látványvilága valósággal földbe döngöli a nézőt, minden egyes digitális effekt, vagy hagyományos trükk tökéletesen sikerült. Most sem maradhatott el a jövő-flashback, ami bár meglehetősen rövid, annál ütősebb. Aztán szólnunk kell még a filmtörténelem alighanem leggyilkosabb autós üldözéséről is, valamint a film fináléjáról, ami szintén lehengerlő. Stan Winston, valamint az ILM maximális dicséretet érdemel. Winston különösen, hiszen Arnie animatronikus bábuja – mely elképesztően életszerűre sikeredett – mellett a T-X dizájnja, valamint a valóban működő T-1-es önjáró lövegek is elképesztőek.

Az ikonikus repülő egységek, a HK-k is visszatérnek, igaz, ezúttal a két korábbi filmtől eltérő külsővel. Míg az első két filmben robosztus és szögletes formát mutattak, itt sokkal áramvonalasabbak, sárkányszerűbbek lettek. Dicsérnem kell még az operatőrt, Don Burgesst, aki szintén remek munkát végzett, igaz, ezúttal a hideg, kékes/szürkés képi világ csak a flashbackekben van jelen, a filmet a barna és a vörös uralja főként. A vágó, a veterán Neil Travis is kitett magáért. A kor divatjával ellentétben, az akciójeleneteket nem szabdalta követhetetlenre, minden jelenetnek megvan a maga dinamizmusa. A jelmeztervező April Ferry, valamint a produkció látványtervezői is korrekt munkát végeztek, a karakterek és a helyszínek megjelenése is jól sikerült, noha az én ízlésemnek kicsit már túl "modern".

Zene
A 12 év, valamint a rendezőcsere a film zenei részét sem hagyta érintetlenül. A korábbi filmek komponistája, Brad Fiedel még együtt dolgozott Cameronnal a Két Tűz Között kapcsán, majd gyakorlatilag eltűnt a mozifilmek világából. Új zeneszerzőre volt tehát szükség, Mostow választása pedig a fiatal és tehetséges Marco Beltramira esett. Beltrami zeneileg teljesen más világ, mint Fiedel, így tehát aki ugyanazt a fémes hangzást várta, annak bizony csalódnia kellett. Beltrami az elektronikus hangszereket csak visszafogottan használja, nála a vonósok, a fúvósok, szóval a szimfonikus zenekar az uralkodó. A film zenéjét – csak úgy, mint szinte mindent – szintén szidták a bemutató után, valahol jogosan, mert a végeredmény még ha tisztességes is, összességében eléggé erőtlen.

Noha valóban teljesen más, mint a korábbi zenék, Beltrami mégis igyekezett a film hangulatához illő score-t összehozni. Az egyetlen, ami nekem hiányérzetet okozott, hogy a legendás főtéma – itt The Terminator címmel szerepel – csak a vége főcím alatt hangzik el, remek nagyzenekari hangszerelésben. Mint később megtudtam, Mostow kifejezett kérése volt, hogy Beltrami ne használja a jól megszokott főtémát, ha akarja, akkor csak a vége főcím alatt. Az ő kérése egy új főtéma volt, mely a JC Theme és a T3 című tételekben köszön vissza főként.

Bár gyökeresen eltér elődjétől, mégis hangulatos darab, a film hangvételét remekül találja el. Szót érdemel még a nyitószám, az A Day in the Life, mely zseniálisan kapja el az apokaliptikus hangulatot, valamint a Terminator Tangle című remek akciótétel, és a végén hallható Radio, mely tökéletes aláfestő zene a gyomorszájon vágó befejezéshez. Betétdalok tekintetében egyedül Gavin Rossdale és a Blue Man Group előadásában hallható The Current érdemel szót, ami egy elég langyos kis alternatív rockdal, de még éppen a hallgatható kategória.

Forgatókönyv
A film szkriptje volt az egész produkció kulcsa, hiszen megfelelő történet hiányában öngyilkosság lett volna belevágni a film elkészítésébe. A T3 forgatókönyvének megírásával Tedi Sarafiant bízták meg, aki végül összehozott egy durván túlcsavart, ám főként a látványra és a rombolásra építő sztorit. Nála az új Terminátort még T-1G-nek hívták és a nagy csavar a sztoriban az lett volna, hogy Arnie ismét a rosszfiú és az új, női Halálosztó érkezett volna Connor védelmére, ám egy még nagyobb csavar is van: a Connor életére törő Terminátort az Ellenállás küldte, az őt védelmezőt pedig a Skynet. Ez meglehetősen logikátlannak bizonyult volna, úgyhogy a Sarafian-féle sztorit átíró Michael Ferris/John Brancato páros sok mással egyetemben dobta ezt is a kukába.

A két író számtalan draftot készített, mire a szkript elnyerte végső formáját. Először természetesen Sarah Connort is vissza akarták hozni egy kisebb szerepben, de Linda Hamilton kihátrálása után végül úgy döntöttek, hogy végeznek a karakterrel, így több tér jut John karakterének. Érdekesség még, hogy az első részben szereplő Vukovich nyomozó visszahozásáról is volt szó – az első részben történtek miatt, ezúttal kerekesszékben tért volna vissza – még a figurát alakító Lance Henriksennel is tárgyaltak, ám végül ő is kimaradt a végső verzióból. Az alkotók nyilvánvaló szándéka az volt, hogy igazodjanak az új évezred követelményeihez, de egyben kellőképpen megidézzék a két korábbi részt is.

Bár követtek el nem egy logikai bakit is – John életkora nem stimmel, ahogy Sarah születési dátuma sem – nagyjából egységes, koherens egésszé áll össze a korábbi epizódokkal. A karakterek meglehetősen felemásra sikeredtek: a Terminátor tökéletesen el lett kapva, az új ellenfél, a T-X a remek koncepciója ellenére is erőtlennek hat az elődök után. John és Kate figurái viszont sokkal jobban sikerültek, mindkettő szimpatikus és szerethető figura. Kate egy teljesen átlagos ember, aki egy számára teljesen extrém világba csöppen bele, így amellett, hogy az első rész Sarah-ja előtt is fejet hajtanak, egyben az új nézők, az univerzumot korábban nem ismerő közönség rajta keresztül tudja átélni a cselekményt. Igazi mélységet nem kap, de amiért mégis működik, az az őt megformáló színésznő tehetségének köszönhető.

John Connor karakterét számtalan bírálat érte, hogy túlságosan passzív, szinte nem csinál semmit. Ez csak részben igaz, ráadásul teljesen szándékos koncepció: pont az volt a lényeg, hogy nem találja a helyét, majd nem akar szembesülni a rá váró nehézségekkel és csak fokozatosan, a végén jut el oda, hogy megértse, mi a végzete. Az írók az ő esetében kiváló munkát végeztek, a karakter eljut A pontból B pontba, úgy, ahogyan annak lennie kell. Finoman, durva ugrások nélkül lesz a társadalom perifériáján élő, céltalanul tengődő emberből, előbb vonakodó, passzív hős, majd cselekvő harcos, végül a sorsát elfogadó és azt felvállaló vezető.

Ami a cselekményt illeti, hát itt azért már bele lehet kötni ebbe-abba. Alapvetően logikus az az út, amire a sztorit kihozzák és ahogy kihozzák. Nem értek egyet azzal a kritikával, hogy szembe megy a korábbi filmek koncepciójával (miszerint Cameronnál a jövő nem végleges, míg itt a dolgok menete elkerülhetetlen), hiszen ha valaki végiggondolja a legelső részt, akkor láthatja, hogy ott bizony még kőkeményen végzetszerű az egész. Tetszik még, hogy a cselekmény fokozatosan halad a maga útján, ráadásul szerintem remek ötlet, hogy mindössze egy nap történetét mondja el a film és végig vannak finom utalások, amikből a néző sejthetné a sokkoló befejezést.

Hogy negatívumot is mondjak: a sztori alapvetően nagyon önismétlő, a kelleténél nagyobb mértékben másolja a korábbiakat, főleg a második részt, illetve rohadtul öli a film hangulatát, hogy iszonyúan túl van benne tolva a humor. Persze értem én, hogy a befejezés komorságát igyekeztek ellensúlyozni, de sokszor nagyon nem találták el az arányokat, ráadásul a poénok jó része egyáltalán nem vicces. A legnagyobb probléma viszont az, hogy képtelenek voltak a karaktereket érzelmileg is kötni egymáshoz. John és Kate között nincs meg az, ami Sarah és Kyle esetében még megvolt, de a Terminátor és a leendő hadvezér figurája sem tudja a második rész "apa-fiú" kapcsolatát megidézni.

Rendezés
Jonathan Mostow kiválasztása egyrészt meglepő, másrészt logikus döntésnek tűnt: meglepő volt, hiszen korábban csak két igazi filmet jegyzett, így tulajdonképpen még elég kezdőnek számított, másrészt viszont A Félelem Országútján-ban kiválóan kezelte a karaktereket és a cselekményt, az U-571-ben pedig bebizonyította, hogy a speciális effektek sem hozzák zavarba. Mostow nagy lelkesedéssel vetette magát a film munkálataiba, a végeredmény viszont ez esetben is felemás. Az egész filmről süt, hogy a kezdetektől fogva határozott elképzelései voltak, ráadásul minden negatívum ellenére látszik, hogy nagyon szívén viselte a projektet, mindenkinek meg akart felelni.

Alapvetően két út közül választhatott: vagy azt, hogy a Cameron-féle filmek képi- és hangulati világát másolja le egy az egyben, de akkor kritikák özönét kapta volna, hogy „ötlettelen, lopkodós, más hírnevéből élő”, vagy pedig azt, hogy a saját elképzeléseit követve gyökeresen más felfogású filmet készít, viszont akkor azt mondták volna, hogy „ez nem is Terminátor, nincs benne semmi az eredetiből, meggyalázta a legendát” satöbbi, satöbbi. Persze mindkét esetben lettek volna pozitív felhangok is, előbbinél az, hogy az előzmények szellemében készíti a filmet, utóbbinál pedig az, hogy bátor és merész filmkészítőként mert új ösvényre lépni.

Mostow azonban egy rizikósabb, harmadik utat választott: úgy elkészíteni a filmet, hogy az igazodjon az első kettőhöz, ám közben nem majmolni azokat, igenis kreatív alkotóként a saját víziónkat vászonra vinni. Már ezért a hozzáállásáért is tiszteletet érdemel, még akkor is, ha a víziója meg sem közelíti Cameronét. Van több remek húzása, mint pl. a film indítása, ami klasszikus Terminátor-hangulattal bír, vagy a beszélgetés az autóban John és a Terminátor között. Tetszik, hogy a filmnek tiszta és érthető a koncepciója, melyet korrektül végig is visznek, fokozatosan építik fel, apró utalássokkal, míg az utolsó jelenet megkoronázza az egészet. Mostow határozottan tereli a filmet ezen az úton, gondosan ügyelve rá, hogy ne legyen se üresjárat, se szétesettség.

Ami nagyon nagy negatívum, hogy a film iszonyatosan gyors, nagyon durva tempót diktál és noha ennek köszönhetően, ahogy fentebb is említettem, nincs üresjárat, ám az egész valahol mégis jóval lélektelenebb, mint elődei, főleg a második részhez viszonyítva. Nincs társadalomkritika, Johnon kívül a karakterek is elég felszínesek, valamint nem ártott volna vizuálisan és hangulatilag is jobban kötni a korábbi részekhez – főtéma többszöri elhangzása, a Sarah-ról készült fénykép például. Összességében nézve Jonathan Mostow akármennyire is beleadott mindent, nem tud felnőni James Cameronhoz, így a végeredmény egy lelkes és nem tehetségtelen, de elődjéhez képest mindenképpen csak iparos rendező alkotása.

Meghatározó Jelenetek
Az utolsó nap – A filmet indító öt perc egész egyszerűen zseniális. A John narrációjával megtámogatott jelenetekben előbb egy atomrobbanást látunk, aztán némi történeti összefoglaló, majd három rövid, ám annál ütősebb flashback a leendő/elmúlt háborúból. A zene itt ragyogó, remek monológ, kiváló rendezői húzások.

Megérkezés – A jövőből jött Halálosztók felbukkanása ismét emlékezetesre sikerült: Arnie a sivatagban bukkan fel, majd megállíthatatlanul tör előre, előbb ruhát és járművet szerezni, majd teljesíteni a küldetést, a T-X megérkezése pedig végre a férfi nézőknek is kedvez.

"John Connor... Eljött az idő!" – A T-X felbukkanása után nem sokkal a T-800-as is megérkezik az Emery Állatkórházhoz, nem is akárhogyan! Ahogy belerongyol a terepjáróval a falba, lángba borítva az épületet, majd ahogy motoros bőrszerkójában kiszáll, puskával a kezében… A nézőnek itt végképp nem lehet kérdéses, hogy a Terminátor visszatért!

A bajnok – A filmtörténelem szerintem legnagyobb autós üldözése! Egész egyszerűen földbe döngölő az a tíz perc, ahol a két Terminátor Johnékat üldözve leamortizál egy Bajnok névre hallgató darus kocsit, egy tűzoltóautót, számtalan rendőrségi járművet és nem utolsó sorban Los Angeles külső kerületeinek a felét. A rombolás művészete!

„Az Ítélet Napja elkerülhetetlen...” – John, Kate és a Terminátor Mexikó felé tartanak és miközben átszelik a sivatagot, a Terminátor és John remekül megírt és előadott párbeszédet folytatnak a korábban történt eseményekről, a rájuk vadászó gyilkos Halálosztóról és a közelgő háborúról. Számomra a film egyik legjobb jelenete.

„Nincs végzet, csak ha bevégzed!” – A hatásos temetői rész, melyben Sarah koporsója töménytelen fegyvert rejt, John elmélkedései az anyjáról, valamint a fiú lázadó viselkedése, ahogy foggal-körömmel harcol az ellen, hogy végre elfogadja a végzetét.

Ma este... – A temetőből való megmenekülés után, egy újabb beszélgetős részben a Terminátor felfedi a szörnyű igazságot John előtt: csak órák választják el őket a világ végétől. Több ráeszmélést és fenyegetőzést követően, végül hőseink elindulnak, hogy tegyenek egy utolsó erőfeszítést a Skynet ellen, mielőtt az öntudatra ébredne.

Fém a fém ellen – A Skynet elszabadul, majd a T-X hathatós segítségével elkezdi átvenni a hatalmat. A CRS-ben folyó küzdelemben szembe kerül egymással a két Halálosztó és fegyverek nélkül, puszta kézzel csapnak össze. Noha a humor itt sem odaillő, technikailag bravúrosan kivitelezett jelenet, ahogy egymást nem kímélve rombolnak le mindent maguk körül.

Elsődleges célpont – Miután a T-X a nanotechnológiai injektoraival „megfertőzi” a Terminátor programozását, az a fiú ellen fordul, kis híján meg is öli őt. Egy feszültséggel teli jelenetben, végül a 800-as ismét bizonyítja, hogy a gép képes legyőzni a programozását.

„Visszatértem!” – Arnie teljesítette ígéretét: visszatért! John és Kate megérkezve Crystal Peak-be majdnem rajtaveszt a T-X-szel szemben, ám végül befut a Terminátor is! Lélegzetelállító a képsor, melyben Arnie testét szó szerint félig leveszik és látjuk alatta a fémvázat. Ez után egy végső összecsapás keretében a Terminátor feláldozva önmagát, legyőzi Skynet halálos fegyverét.

2004. Július 25.-e – A film legfelejthetetlenebb része, ez kétségtelen: John és Kate lejutva Crystal Peak szívébe, elborzadva eszmélnek rá, hogy Kate apja és a Terminátor nem a Skynet-hez vezette őket, hanem egy atombiztos óvóhelyre. A rakéták elindulnak, felvirrad az Ítélet Napja… Ekkor fogadja el John a végzetét és eszmél rá mind ő, mind a néző, hogy a végzet elkerülhetetlen, minden úgy történt, ahogy előre elrendeltetett.

Összegzés
Bár a T3 nem képes felnőni sem az első rész sötét és komor hangulatához, sem a második rész zsenialitásához és forradalmi nagyszerűségéhez, mégis azt tudom mondani, hogy harmadik rész ha nem is egyenrangú de azért összességében korrekt folytatása a korábbi filmeknek. Technikailag elképesztő, iszonyúan erős akciójelenetekkel bír, Arnold csúcsformában van, John karakterét ügyesen építik fel és fenomenális a végkifejlet is, ám történetileg és stílusra jóval haloványabb, mint a T1 és a T2. Mindent figyelembe véve a T3 nem világmegváltó film, azonban szégyenbe sem hozza a sorozatot. A produkciót ért lesújtó kritikák többsége szerintem durván eltúlzott, sokkal inkább tükrözi az internet-korszag kissé beteges "szellemiségét", mintsem a film valódi minőségét.

terminator_3_rise_of_the_machines_2003.jpg

 

joeperry: Bő tíz év telt el, mire hosszas vajúdás után a Terminator 3 a mozikba került, Gunner remekül összefoglalta ennek az időszaknak a történéseit. Jóllehet rajongásunk a sorozat iránt kölcsönös, a 3. rész megítélése az én esetemben közel sem olyan rózsás, mint blogger társamé. De még mielőtt kíméletlenül kiteregetném Mostow szennyesét, a fair play szellemében összefoglalnám, mi az, amivel elégedett vagyok a T3 kapcsán.
Természetesen megkerülhetetlen Arnie szerepe, aki jóval túl az ötödik X-en is fantasztikus formában bújik vissza a T-800-as (mű)bőrébe, remek érzés a vászon látni őt minden egyes másodpercben. Szintén lehengerlőre sikeredett a film látványvilága, valóban nem spóroltak a látványos akciójelenetekkel, jóllehet, az előrelépés azért messze nem akkora, mint a második rész esetében.
Ennyit a pozitívumokról, jöjjön most a feketeleves. Először is a legfájóbb pont: a T3-nak nincs épkézláb története. Ami a második részt sok egyéb tényező mellett a műfaj trónjára emelte, az a rendkívül kidolgozott és összetett forgatókönyv volt. A Gunner által felsorolt névlista impozáns, ám a rengeteg átírás megítélésem szerint inkább ártott a történetnek, mint használt. Üres, rövid párbeszédek töltik ki a látványos akciójelenetek közti réseket. Az írók meg se próbálták megközelíteni, neadjisten felülmúlni Cameron korábbi forgatókönyvét, az egész sztori felépítésében és egyszerűségében sokkal közelebb áll az első rész B-filmes megoldásaihoz. 12 év után én mindenképp előrelépést vártam, egy újabb ugrást a történet menetében, de ennek épp az ellenkezőjét kaptam. Kár érte, talán a negyedik rész kiköszörüli ezt a csorbát.
Szintén nem vagyok megelégedve Cameron víziójának tovább építésével. John Connor hiába öregedett egy évtizedet, szinte semmi jellemfejlődésen nem ment keresztül, nyoma sincs benne a későbbi harcosnak, vezetőnek. Az utolsó pillanatban a diszletek közé rángatott Claire Danes jelenléte érdekes húzás lehetett volna, de ahhoz túl összecsapott a karaktere. A CRS labor és a Skynet program bemutatását alapvetően szintén pozitívumnak tartom, de alig-alig kap szerepet a történetben, a forgatási anyagok tanúsága szerint csúnyán a vágóolló áldozata lett ez a szál. Megértem én, hogy akciófilmről beszélünk, de nem hiszem, hogy a 100 percet alig túllépő játékidőbe nem fért volna még bele plusz fél óra a cselekményszálak kibontására. Az alcím szerint ez az epizód a gépek lázadását hivatott bemutatni, amiből jószerivel nem látunk többet, mint néhány jókora robbanást madártávlatból. Jómagam nagyon örültem volna, ha a látványos, de a történet szempontjából semmitmondó akciójelenetek helyett a Skynet elszabadulására összpontosít a történet, ami valóban előrelépést jelentett volna a második részhez képest.
Érdekes szempont még Mostow munkájának megítélése. A Félelem Országútján bemutatójában még dícsértem őt, remekül építette fel ugyanis a karaktereit és mesteri módon adagolta a feszültséget, de ebből semmit sem tudott átmenteni a T3 forgatására. Hiányoznak a klasszikus Terminator elemek, nincs főtéma (Gunner szerint a rendező döntése volt, ha így van, szégyellje magát), mi több, hiányzik a klasszikussá volt főcím a második részből, ami pedig ismét tökéletes nyitányt jelentett volna, főleg a semmitmondó új verzió helyett. Mostow rutinos munkát végzett, megállja a helyét, mint akciórendező, de semmi kockázatot nem vállalt, aminek egy bántóan üres film lett az eredménye.
A végére hagytam a T-X kérdését, ami talán a legszubjektívebb pont ebben a listában, hisz ízlés kérdése, kinek mennyire jön be a negatív karakter. Szerintem a második rész felállását ismételni nem volt szerencsés húzás, érdemes lett volna változtatni rajta, ahogy a T2 is újított a T1-hez képest. A nanotechnológiájú kiborg nem hangzik rosszul, de a megvalósítás szerintem igencsak lapos; a T-1000-es jóval ütősebben festett 12 évvel azelőtt, hiába az újkori csillivili CGI-parádé. Loken kisasszony játéka megüti az elvárható szintet, csak épp cseppet sem fest ijesztően, sőt, megmosolyogtató néhány jelenetben az igyekezete.
Összességében a T3 egy látványos, pörgős, helyenként izgalmas akciófilm, amivel semmi gond nem lenne, ha nem James Cameron klasszikusának folytatásáról beszélnénk. Sajnos azonban ez a helyzet, így mint Terminator filmet üresnek, semmitmondónak érzem, ami minden tekintetben visszalépést jelent a 2. epizódhoz képest. Rossznak semmiképp sem nevezném, Arnie jelenléte rengeteget dob az összképen, számomra mégis egyértelmű csalódás. Őszintén bízom benne, hogy a negyedik rész kapcsán nem ezt kell majd leírnom.

A bejegyzés trackback címe:

https://mozgokep.blog.hu/api/trackback/id/tr661113129

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Asszem 2009.05.10. 19:22:48

Könyörgöm, tördeljétek jobban a szöveget, mert ez így olvashatatlan...

joeperry · http://joeperry.blog.hu/ 2009.05.10. 21:35:17

@Asszem: Én a magam részéről mindig tördelem, Gunnernek meg ilyen a stílusa, egy idő után hozzá lehet szokni:)
süti beállítások módosítása