07
06/2009
2

Terminátor: Megváltás (Terminator Salvation)

2009_terminator_salvation.jpg

Bevezetés
James Cameron saját rémálmából született sci-fije a Terminátor: A Halálosztó (The Terminator) 1984-ben nem várt sikert aratott. A film mindössze 6,5 millió dollárba került, ám világszerte 78 milliót kaszált és egy szűkebb réteg számára igazi kultmozivá is vált. Tette mindezt úgy, hogy a Terminátor igazából egy kisköltségvetésű b-film volt, ami talán nem is vált volna később világszerte elismert alkotássá, ha 1991-ben nem születik meg a korszakalkotó folytatás. Az akkor döbbenetesnek számító rekordösszegből, 100 millió dollárból készült Terminátor 2: Az Ítélet Napja (Terminator 2: Judgment Day) kolosszális sikert aratott mind kritikailag, mind anyagilag, világszerte 500 milliónál is többet hozott! A T2 azon ritka folytatások közé tartozott, ami messze felülmúlta elődjét, igazi hibátlan alkotás, ami az első részt is még inkább felmagasztalta.

A rajongók tűkön ülve várták az újabb részt, de erre csak 12 évvel később, 2003-ban került sor. Ekkor került bemutatásra minden idők legdrágább, független finanszírozású filmje, a 170 millió dollárból készült Terminátor 3: A Gépek Lázadása (Terminator 3: Rise of the Machines), mely jócskán megosztotta a nézőket és a kritikusokat. Igaz, már a bemutató előtt vert helyzetből indult, hiszen a főszereplő Arnold Schwarzenegger kivételével senki nem tért vissza, Cameron helyét pedig Jonathan Mostow foglalhatta el a direktori székben. A lesújtó "rajongói" vélemények ellenére is teljesen korrekt filmmel van dolgunk, ráadásul igen nagy kasszasiker volt, világszinten 430 millió dollárnál is többet hozott a konyhára, így várható volt a folytatás. A jogokat birtokló Mario F. Kassar és Andrew G. Vajna 2008-ban még útjára indított egy sorozatot, ez volt a mindössze két évadot megélt Terminátor: Sarah Connor Krónikái (Terminator: The Sarah Connor Chronicles), hogy aztán továbbadják a franchise jogait a mozibizniszbe frissen betörő The Halcyon Company-nek.

A céget vezető Victor Kubicek és Derek Anderson pedig azonnal belevágott egy új rész elkészítésébe. A kilátások azonban több mint elkeserítőek voltak: James Cameron már régen kiszállt, a harmadik rész után pedig Arnold is tovább állt, méghozzá Kalifornia állam kormányzói székéig. Maradt tehát maga a Terminátor mint franchise, de ezt fel is kellett pumpálni. Leszerződtették a rendezői székbe a kétes hírnevű McG-t, valamint pletykáltak Vin Diesel szerepléséről is. Gyűltek hát a sötét fellegek és a negyedik Halálosztó-mozi talán teljesen az érdektelenség tengerébe süllyedt volna, ha McG nem húz egy nagyot és szerződteti le azt a színészt a film főszerepére, aki generációja legtehetségesebbjeként talán bármilyen produkcióba képes lenne életet lehelni.

Christian Bale csatlakozása a T4-hez több mint szenzációs hírnek bizonyult, neki köszönhetően nem csak, hogy elkezdték a produkciót komolyan venni, de a gyenge szkriptet is újraírták, minőségi színészek és stábtagok csatlakoztak és hihetetlen mennyiségű pénzt, közel 200 millió dollárt pumpáltak a gépezetbe. Az előzetesek aztán szép csendben jöttek és kezdték meggyőzni a hitetleneket, hogy micsoda film van itt készülőben - az egész örömódát csak Bale kiszivárgott káromkodás zuhataga zavarta meg - és így is volt szinte egész a bemutatóig, mikor kiderült, hogy a filmet végül PG-13-ra vágatta a stúdió és közel 30-40 perccel meg is kurtította. A hőzöngés és az utálat ismét tetőfokára hágott, majd a Terminátor: Megváltás (Terminator Salvation) bemutatójakor jöttek a földbe döngölő kritikák, a film teljes lehúzása. Nos, én nem az a fajta mozirajongó vagyok, akit befolyásol bárki véleménye, így ezúttal is előítéletek nélkül ültem le a film elé. Lássuk hát, hogyan teljesített a legújabb Terminátor-mozi!

Történet
2003-ban egy Marcus Wright nevű elítélt vár a halálsoron a kivégzésére. 2018-ban, 14 évvel az Ítélet Napja után pedig már javában dúl a gépek elleni háború. John Connor az ellenállás legendás alakja, és bár még nem ő az emberek elsődleges vezetője, a katonák mégis híven követik minden csatába. A Skynet szüntelenül küldi egységeit, hogy felmorzsolják az ellenállást, ám az emberek kitartanak. John Connor és katonái ekkor találkoznak a Marcus Wright névre hallgató idegennel, aki több mint aminek elsőre látszik. Az ő személye megváltoztatja a háború menetét. Ő az, aki a kezében hordozza John Connor és Kyle Reese végzetét.

Szereplők
John Connor - Christian Bale, korunk egyik legkiválóbb színésze alakítja a jövő hadvezérét. Bale szerződtetése volt az, ami alapvetően pozitív irányba terelte az egész produkciót. Neki köszönhetően jóval nagyobb odafigyelés és profizmus vette körül a készülő alkotást és született egy, az eredeti koncepciónál vállalhatóbb alkotás. Ami az alakítását illeti, természetesen nem meglepő, hogy ezúttal is maximálisan odateszi magát, de nem erről fogunk rá emlékezni, az fix. A karakter sokszor lóg a levegőben, ordít, hogy utólag lett beleerőszakolva a sztoriba, azonban Bale-nek köszönhetően Connor így is tettre kész, bátor harcos, karizmatikus vezető, aki nem a háttérből irányít, hanem az első vonalban harcol. Érdekesség, hogy eredetileg Marcus szerepére kérték fel, de ő John Connor figuráját akarta.

Marcus Wright - Sam Worthington, a James Cameron által beprotezsált ausztrál aktor kapta a történet másik kulcsfontosságú karakterének, a rejtélyes Marcus Wrightnak a szerepét. Hiába azonban a neves rendező támogatása, Worthington rémesen középszerű színész. Bár kétségtelen, hogy az akciójelenetekben helytáll, amikor valami érzelmet kellene kifejeznie, abban a pillanatban kudarcot vall. Az általa megformált Marcus hallgatag, kemény ám érző figura akar lenni, legalábbis elméletben, aki John Connor mellett a legfontosabb karakter. Worthington azonban halvány árnyéka csak Bale-nek. A szereppel megkeresték egyébként Josh Brolint is, aki érdekesnek tartotta a szkriptet, ám végül nemet mondott.

Kyle Reese - Anton Yelchin, az orosz születésű fiatal színész látható a legendás Kyle szerepében, akit az első (két) filmből Michael Biehn alakításában ismerhettünk meg. Őszintén szólva, a bemutató előtt nem bíztam Yelchinben, túl cingárnak és puhánynak tartottam a szerepre, de a filmet nézve abszolút meggyőzött a srác, hogy jó helyen van nála a karakter. Yelchin egy fiatal, tapasztalatlan Kyle Reese-t formál meg, aki messze van még a sebektől borított, harcedzett katonától, de a tűz és az életösztön már ott lobog a szemében. Bale mellett egyértelműen Yelchin az, aki a hátán viszi a filmet.

Blair Williams - Moon Bloodgood, a gyönyörű és alighanem minden idők legmenőbb nevű színésznője játssza az A-10-es pilóta, a harcedzett Blair szerepét. Bár Bloodgood igazából mellékszereplő, mégis fontos a karaktere a sztoriban, hiszen Marcus számára Blair érzelmileg fontos és a nő az egyetlen aki igazán bízik benne. Bloodgood nem éppen egy Meryl Streep, de ezt az egydimenziós karaktert lazán megoldja, az akciódúsabb szcénákban pedig igencsak talpraesett. Ezzel együtt is azonban Williams is felszínes és elnagyolt szereplő.

Kate Brewster - Bryce Dallas Howard, a legendás rendező, Ron Howard lánya bár nem indult úgy, hogy nagy színésznő lesz, az évek során azért a benne rejlő tehetség szépen kezdett kibontakozni, mára pedig már egészen remek alakításokra képes. Howard kapta a filmben John feleségének, Kate Brewster-nek a szerepét, akit a harmadik filmből ismerhetünk, ott még Claire Danes játszotta. Kate ezúttal egyáltalán nem kap nagy szerepet, sőt, talán mondhatjuk, hogy bántóan keveset van jelen. Howard ezzel együtt képes a figurát emberivé és szerethetővé tenni, annak ellenére, hogy nincs jól kidolgozva, így akárcsak a harmadik részben, egyedül a karaktert életre keltő színésznő tehetségének köszönhetően működik. A szerepet egyébként eredetileg Charlotte Gainsbourg kapta, ám végül nem tudta vállalni és Howard így került képbe az utolsó percben.

Hugh Ashdown - Michael Ironside, a veterán aktor alakítja az ellenállás vezetőjének Ashdown tábornoknak a szerepét. Bár keveset van jelen, Ironside karizmája és profizmusa mégis abszolút átjön a vásznon. Ironside megformálásában Ashdown egy igazi kőagyú katona, arrogáns és lekezelő. Ellenszenves karakter, aki Connor abszolút ellentéte. Figurája segíthetne még jobban kihangsúlyozni John jóval nemesebb jellemvonásait, ám bántóan alul van használva. Kár érte, mert Ironside sokat hozzá adhatott volna a produkcióhoz.

Dr. Serena Kogan - Helena Bonham Carter, a kiváló színésznő látható a film egyik legérdekesebb karakterének szerepében. Tim Burton felesége a titokzatos orvost, Serena Kogant alakítja, aki a film elején a kivégzésére váró Marcus jóváhagyását kéri, hogy a testét felhasználhassák orvosi célokra. Kogan karaktere a kész filmben teljesen más módon jelenik meg, mint azt eredetileg tervezték (és leforgatták), ám a drasztikus átírásoknak köszönhetően teljesen értelmét vesztette a figura, de erre majd később visszatérek. A pár perces játékidővel és nulldimenziós figurájával a színésznő pedig nem is tud mit kezdeni, teljesen súlytalan az alakítása. Carter is késői beugró, hiszen csupán néhány nappal a forgatás előtt kapta meg a szerepet, miután az eredeti színésznő, Tilda Swinton végül nem ért rá.

Látvány
A Terminátor filmek alapvető eleme, hogy lélegzetelállító látvánnyal bírnak és természetesen most sincs ez másként. A 200 millió dolláros költségvetés elképesztő lehetőséget adott az alkotók kezébe. A korábbi filmekben pusztán ízelítőt kaptunk Skynet gépseregéből, ám ezúttal rengeteg robotot felvonultat. Itt van a T-600-as és a T-800-as Terminátor, a legutóbbi részből megismert T-1-es önjáró löveg, a vízből támadó Hydrobot, az Alienek külsejét megidéző szürreális Mototerminator, a felderítő Aerostat, a gépeket és a foglyokat szállító Transporter és természetesen az ikonikus repülő, a Hunter-Killer is. Meg kell hagyni, mind-mind egytől egyig lenyűgözően sikerült, ez pedig Martin Laing látványtervező és csapata munkáját dicséri, valamint azt a Stan Winston-t, akinek ez volt az utolsó filmje.

A probléma csak az, hogy hiába a kreatív gépsereg, ha a túlnyomó része egyáltalán nem illik a Terminátor világába, olyan mintha valami teljesen más sci-fiből tévedtek volna ide. ami a megvalósítást illeti, az ILM ezúttal is elképesztő teljesítményt nyújt, minden effekt elképesztőre sikeredett. Az operatőr Shane Hurlbutot is vállon kell veregetnünk, mert nagyon szépen fényképezte a filmet, külön tapsot érdemel az ezüstös képi világ, ami igazán szürreálissá teszi a T4 világát. Tényleg csodaszép, csak az a bibi, hogy ez nagyon nem Terminátoros. A vágó, a veterán Conrad Buff is kitett magáért, hiszen az akciórészek nincsenek követhetetlenre vágva, viszont néhány helyen elég rosszul nyisszant az ollóval.

Szólnom kell még a jelmezekről is, melyek kellően apokaliptikus hangulatúak, minden szakadt és katonás, ez pedig Michael Wilkinson jelmeztervező érdeme. Végül pedig szót kell ejtenem a film helyszíneiről is. Ugye a korábbi három filmben a jövő flashback-eket leszámítva szinte végig Los Angeles volt a környezet, tulajdonképpen maga a város is szerves része a T-mitológiának. Nos, L.A. ezúttal is felbukkan persze porig rombolva, ám a legnagyobb szerepet a sivatag kapja, ami óriási hangulatot teremt, a kietlen pusztaság mindig hatalmas aduász és McG-ék is remekül használják ki. Csak sajnos rohadtul úgy néz ki, mintha nem egy Terminátor-moziban, hanem egy Mad Max-filmben lennénk. Na de majd visszatérünk erre.

Zene
A zene mindig fontos szerepet játszik egy film hangulatának kialakításában, egy olyan legendára, mint a Terminátor pedig ez hatványozottan igaz. Az első két rész zenéjét Brad Fiedel szerezte, a harmadikét Marco Beltrami, ezúttal pedig a kiváló Danny Elfman veszi át a stafétabotot. Beltrami score-ját annak idején csúnyán leszólták, valahol jogosan, hiszen jóval erőtlenebb és haloványabb, mint Fiedel hideg, gépies hangzása. Tény, hogy Beltrami szimfonikus stílusa önmagában inkább hallgatható, mint Fiedel sokszor zörejekkel dúsított kakofón hangzásvilága, mégis az első két film zenéje elképesztően erőteljes, tökéletesen kapja el a Terminátor-hangulatot. Elfman a Beltrami által kitaposott utat követi, az általa levezényelt muzsika pedig szintén eléggé felemásra sikeredett. A jelenetek többségét elég jól aláfesti, de önmagában hallgatva elképesztő, hogy mennyire hiányzik belőle a frissesség, az átütő erő.

Ahogy anno Beltrami, úgy Elfman is alkotott egy saját, egyébként meglepően jó főtémát, melyet az Opening-ben hallhatunk, de ezen kívül alig van említésre méltó darab. Ilyen a feszültséggel teli The Harvester Returns, a döbbenetet kifejező Reveal – The Escape, az erőteljes Final Confrontation, vagy a zárótétel, az érzelmekkel teli Salvation. Amiért viszont iszonyú nagy fekete pont jár Elfmannek, hogy a klasszikus főtémát teljesen nélkülözi csak az azt záró ütős részt használja, azt is csak kétszer. Ezt nem is tudom, hogy képzelték. A filmben hallhatunk még két dalt is, ezekről szintén szólnunk kell. Az első az Alice In Chains híres dala, a Rooster, a másik pedig a Guns N’ Roses halhatatlan slágere, a You Could Be Mine, melyet a T2-ből ismerhetünk és ami nagyszerű nosztalgia érzést ébreszt a nézőben.

Forgatókönyv
Mikor anno a Vajna/Kassar páros nekilátott, hogy folytassa a Terminátor franchise-t, eredetileg két filmet terveztek: Az egyik (T3) a jelenben játszódott volna, ez a Skynet öntudatra ébredését és az Ítélet Napjának eljövetelét mutatta volna be – ez később ugye meg is valósult. A másik (T4) pedig a jövőben játszódott volna és a gépek elleni háborút helyezte a történet középpontjába. Ez is megvalósult, csak nem egészen úgy, ahogy azt eredetileg elképzelték. Mindenesetre a két szkript megírását ki is osztották, előbbit Tedi Sarafian, utóbbit pedig David C. Wilson kapta. Sarafian szkriptjét végül a Michael Ferris/John Brancato kettős öntötte használható formába, ahogy később a Wilson-féle T4 forgatókönyvet is. Igen ám, de mikor Bale csatlakozott a produkcióhoz hatalmas átírások következtek. Állítólag átgyúrta a szkriptet Paul Haggis, Shawn Ryan, Anthony Zuiker és Jonathan Nolan is. Hogy ebből az igen hosszú névsorból mennyi igaz talán sosem derül ki, annyi bizonyos, hogy Nolan dolgozott a szkripten, egészen pontosan az utolsó harmadán.

Történt ugyanis, hogy Harry Knowles-nek köszönhetően kiszivárgott a film eredeti befejezése, ami annyira sokkoló marhaság volt, hogy a dühödt reakciókat látva a producerek azonnal a sztori megváltoztatása mellett döntöttek. Az eredeti sztoriban ugyanis Connor éppen csak felbukkan, a cselekmény végig Marcusra és a hibrid szálra koncentrál. A végén megtudjuk, hogy a Skynet az emberek egy csoportjának "dolgozik", akik szándékosan robbantották ki az Ítélet Napját, hogy az emberiség maradéka félgép/félember hibridként létezzen tovább. Eredetileg Serena is ilyen hibridként tűnt volna fel a történet végén, ahol lett volna pár órás időutazás is (Marcus visszaugrik az időgép prototípusával, hogy megmentse Kyle-t, mielőtt annak kivennék az agyát), majd végül Serena lelövi a felbukkanó Connort, akinek a bőrét ráhúzzák Marcursa és így John Connor legendája tovább él. Igen, és ezért fizettek valakinek.

Döbbenetes, hogy egy ennyire elhibázott, a Terminátorral még csak köszönő viszonyban sem lévő sztorira rábólintott bárki is. Bale felbukkanásával viszont Connor lett a központi karakter (hála a jó Istennek), a kiszivárogtatás és a negatív kritikák után pedig a sztori vége jóval hagyományosabb. Mondhatnánk azt is, hogy végül szarból építettek várat, de a végeredmény inkább csak egy takaros kis viskó. A kész filmben ugyanis Connor karaktere csak lóg a levegőben, hiszen úgy lett utólag beleerőltetve, a megváltoztatott befejezés miatt az egész Marcus-féle hibrid karakter értelmetlen és egy csomó olyan díszlet és egyéb háttérelem látható, aminek végül nincs semmi köze a végső produkcióhoz.

Őszintén szólva az egész hülye hibrides koncepciót már a legelején dobni kellett volna és egy jóval hagyományosabb filmet elkészíteni, ami arra összpontosít, hogy az Ítélet Napja elodázása miatt megváltozott a jövő és John nem lehet benne biztos, hogy ezúttal is győzelemre tudja-e vezetni az emberiséget, valamint központi téma lehetett volna a T-800-as széria idő előtti kibocsátásának megakadályozása. Nem szeretnék úgy tenni, mintha valami hozzáértő valaki lennék, de állítom, hogy ez sokkal inkább épkézláb sztori lett volna, mint amit végül kaptunk. Azt meg már nem is említem, hogy jól eltalált párbeszéd csak nagyon ritkán fordul elő, a karakterek meg annyira semmilyenek, hogy azt el sem lehet mondani, John és Kyle is csak az őket játszó színészek miatt működik.

Rendezés
Joseph McGinty Nichol, azaz McG mint sok más rendező, úgy ő is reklámfilmesként és kliprendezőként kezdte. 2000-ben kapta első nagyfilmes lehetőségét, ez volt a Charlie Angyalai című limonádé, ami anyagilag óriási sikernek bizonyult, ahogy a 2003-as második rész (Charlie Angyalai: Teljes Gázzal) is. A 2006-ban bemutatott harmadik rendezése, a Több Mint Sport viszont már bebizonyította, hogy McG több egyszerű látványfilmesnél, direktorunk bizony a drámához, az emberi történetekhez is konyít valamennyire. Alighanem ezért is választották végül őt a producerek, hiszen a két Charlie Angyalai filmmel bizonyította, hogy jól bánik a speciális effektusokkal a Több Mint Sporttal pedig, hogy van némi drámai érzéke.

McG pedig óriási lelkesedéssel vetette bele magát a film elkészítésébe, ahol a korábbi Terminátor filmek mellett Philip K. Dick híres regényét Az Elektromos Bárányt és Cormack McCarthy regényét Az Utat is alapul vette. A rendező egyik bátor húzása, hogy a humort gyakorlatilag teljes egészében száműzte a filmből, valamint dicséretet érdemel számos bravúros képsor miatt is – például ilyen a film elején Connor helikopteres magánszáma. A probléma ott kezdődik, hogy szép és jó, hogy a Szárnyas Fejvadász (meg a regényeredetije) ott volt ihletként, csak az a gond, hogy a kész film ennek köszönhetően sokkal inkább egy Mad Maxbe oltott Blade Runner, mintsem Terminátor-mozi. Ráadásul hiába a lehengerlő géppark, ha többet látjuk a Terminátor világától idegen cuccokat, mint a T-600-asokat, vagy éppen a HK-kat.

Becsülettel próbálja ő megidézni itt-ott mind a három korábbi filmet ("Gyere velem, ha élni akarsz", GN'R-dal, "Visszatérek"), de igazából csak a legvégső harc a T-800-as és John között az, amire azt mondom, hogy na igen, ez valóban "terminátoros". Egyébként tök érdekes poszt-apokaliptikus cucc lehetne, ha nem az lenne a címe, hogy Terminátor: Megváltás. Aztán ott van még az is, hogy bár az akciójeleneteknél nagyon elemében van, ha a dialógusokra és az érzelmesebb pillanatokra kerül sor, azonnal csődöt mond. A szereplőkkel semmit nem tudott kezdeni, a humor teljes nélkülözése pedig szintén baklövésnek bizonyult. Értem én, hogy a harmadik rész túltolt poénkodását el akarták kerülni, de McG végül átesett a ló másik oldalára. Rendezése tehát minden - egyébként elvitathatatlan - igyekezete ellenére is totálisan középszerű, néhány valóban kiváló akciójelenetét leszámítva érdektelen.

Meghatározó Jelenetek
John Connor – Egy rövid és feledhető bevezető után egyből a jövőbe ugrunk, ahol az ellenállás elfoglalja a Skynet egyik földalatti komplexumát. Nem sokkal később a leendő hadvezér egy elképesztő jelenetben előbb felszáll, majd lezuhan egy helikopterrel, megszemlél egy atomrobbanás utáni gombafelhőt, majd közelharcba keveredik egy félbe tépett T-600-assal.

Sarah Connor – Igazán nosztalgikus, mikor John a bázison az anyjától kapott kazettákat hallgatja és a róla készült fényképet nézi. Ügyesen idézi meg az elődöket, egész pontosan az első rész végét. A karakter hangját egyébként maga Linda Hamilton szolgáltatta.

Los Angeles 2018 – Marcus döbbenten szemléli Los Angeles romjait, majd a semmiből felbukkanó Kyle Reese megmenti az életét és egy remek jelenetben végeznek egy rájuk vadászó T-600-assal.

„Ha halljátok ezt az adást, ti vagytok az ellenállás!” – John rádióadása, melyben a reményvesztett emberekbe próbál hitet önteni, miközben tanácsokat is ad, hogy győzzék le a gépeket. Önmagában nem túl erőteljes, ám ezek a jelenetek vetítik előre John Connor, a harcos próféta képét.

Menekülés – Egy kiváló akciójelenetben Marcus, Kyle és Csillag előbb felrobbantanak egy benzinkutat, majd a Mototerminatorok elől menekülnek, ám végül a Begyűjtő elkapja a fiút és a néma kislányt. Marcus vakmerő akcióval próbálja kimenteni őket, ám kudarcot vall, közben Blair A-10-ese ütközetet vív egy Hunter-Killer egységgel. Technikailag kiválóan kivitelezett jelenet.

Fogolytábor – Végre láthatjuk a Skynet koncentrációs táborát, amiről még a Michael Biehn alakította Kyle beszélt Sarah-nak az első részben. Komor és hatásos, kellő mértékben hozza a hangulatot.

„Ember vagyok!” – Miután Marcus megsérül egy akna robbanásakor előbb sokkot kap, majd elájul. Leláncolva tér magához, ahol előbb érthetetlen dolgokat kérdeznek tőle, végül John Connor szembesíti őt önmagával. Sokkoló és hatásos, kár, hogy ellőtték az előzetesekben, sokkal nagyobbat ütött volna, ha csak a kész filmben látjuk.

A rocker – John a Guns N’ Roses You Could Be Mine című dalával csal csapdába egy Mototerminátort, amit aztán átprogramoz, hogy elvezesse őt a Skynet központba. Remek jelenet minden Terminátor és GN’R rajongó számára.

A 101-es – John Kyle-t kutatja, majd egy ajtó mögött egy nem várt ismerőssel akad össze. Fantasztikus, feszült nosztalgia, a film egyik leghatásosabb pillanata.

Végső összecsapás – A film legjobb jelenetében John és Marcus vívnak elkeseredett csatát Skynet leghalálosabb fegyverével, a T-800-as Terminátor prototípusával. Elképesztően jól összerakott szcéna, mely kiválóan idézi meg a második rész fináléját.

Összegzés
A Terminátor: Megváltás ambiciózus és nagyra törő produkció, ez kétségtelen, de maga alá temeti a középszerűség, a rosszul megírt szkript, a teljesen elhibázott koncepció és leginkább az, hogy stílusában, hangulatában, eszmeiségében köze nincsen a Terminátor-szériához. Önmagában nézve szórakoztató és látványos sci-fi akciófilm, de a széria szerves részeként nem állja meg a helyét. Ezáltal lesz a Megváltás a sorozat messze leggyengébb darabja, melyet még így is ajánlok megtekintésre, hiszen maga a látvány és a képi világ elképesztő, az akciójelenetek pofásak, Christian Bale és Anton Yelchin pedig lehetőségeikhez mérten mindent megtesznek. Azt még hozzá kell tennem, hogy a végső filmből vagy fél órányi anyagot biztosan kivágtak, így egy esetleges rendezői változat még javíthat a képen, de azért olyan vérmes reményeim nincsenek.

„Nincs végzet, csak ha bevégzed!”

terminator_salvation_2009.jpg

 

joeperry: Hol is kezdjem? A meglehetősen bugyutára sikeredett T3 után különösebben nem fájt a szívem, hogy a széria jogai a Halcyon kezébe kerültek, sőt, bíztam benne, hogy egy új cég friss nevekkel, ötletekkel és a bizonyítani akarással terminátorosan szólva sikerrel újraindítja majd a sorozat processzorát. Sorra érkeztek a jobbnál jobb hírek, Bale főszerepe, a jókora büdzsé, Danny Elfman szerződtetése. Valahogy az az érzés motoszkált bennem, hogy ilyen alapokkal egyszerűen képtelenség, hogy egy újabb gyenge Cameron-idézési kísérletbe fulladjon a projekt, én bizony egy istenkirály mozi szagát éreztem a levegőben. A látványos előzetesek azonban csalókának bizonyultak, hisz a Salvation hatalmas öngólja épp ebben az elemben kristályosodik ki: a látványban.

Merthogy húzós képsorokból kapunk bőven, akciójelenet akciójelenetet követ, látszik, hogy az ILM grafikusai ismét keményen megdolgoztak a pénzükért, szokás szerint megemelem kalapom előttük. Kapunk néhány új, futurisztikus terminátort, amik csinosan festenek ugyan, de hamar kapcsol az agy, hogy ez kéremszépen nem több egy hatalmas, ügyesen felépített blöffnél. Emlékezzünk csak vissza a két Cameron film ikonikus halálosztóira, hatásukra a mozitörténetben, aztán vessük ezt össze a Salvation animált ketyeréivel. Nem mondom, néhány másodpercig tényleg tapsikol az ember a lelkesedéstől, mikor megpillant egy háztömbnyi nagyságú vagy épp motorba épített robotot, de az egész addig tart, míg rá nem jön, hogy semmi, de semmi súlyuk nincs a történetben, díszletelem, mi több, akciókellék az összes. Szerencsére a jó öreg T-800-asok ismét előkerülnek, nekik köszönhetően legalább a film végi jelenetsorok képesek megidézni néhány percre a terminátor hangulatot.

A T4 szerintem legnagyobb hibája, hogy még az ilyen téren erősen ingatag harmadik részhez képest is visszafejlődést mutat a forgatókönyvben. Gunner szépen összeszedte ismét az elkövetőket néhány bekezdéssel feljebb, nos, részemről nyugodtan kezet rázhatnak a harmadik rész hóhérjaival, egy húron pendül ugyanis a két banda. Egyszerűen képtelen a látványt okosan felhasználni a film, néhány ötletes jelenetsortól eltekintve egy üres akciófilmet kalapált nekünk össze McG és stábja. Az már csak hab a tortán, hogy a 200 milliós, tényleg első osztályú látványorgiát képtelenek voltak a korábbi epizódok jövőképéhez igazítani.

Ha már a rettentő laza nevű rendező szóba került (akinek egyébként van polgári neve is, ide is másolom az utókornak: Joseph McGinty Nichol), egyszerűen nem tudok rájönni, hogy ha jól láthatóan tiszteli Cameron vízióját, és ahol csak lehet, igyekszik tisztelegni előtte, mégis miért nem ragaszkodott egy sokkal kimunkáltabb forgatókönyvhöz, na meg a végső vágás jogához. Fél óra játékidő rettentően sok, biztos vagyok benne, hogy épp azok az elemek kerültek így ki a filmből, amik némi élettel tölthetnék meg a cselekményt. Persze a DVD-n elvileg visszakapjuk majd ezeket, de ez egyelőre cseppet sem vigasztal, és alighanem sokan így vagyunk még ezzel. Egyelőre tehát, a moziverziót megtekintve nekem óriási csalódásnak bizonyult a Terminator Salvation, amit se a húzós látvány, se a remek színészgárda, de még a néhány jól sikerült jelenetsor sem képes kiemelni az átlagos nyári látványmozik tengeréből. A DVD-verzió persze sokat javíthat majd ezen, épp ezért továbbra is bizakodó vagyok, de azt őszintén szólva nagyon nem szeretném, ha az esetleges folytatás a jelenlegi író-rendező csapat kezében maradna. Cameron klasszikusa sokkal többet érdemelne.

UI.: Mélyen tisztelt Elfman mester, mégis hol maradt az a főtéma? Csalódtam Önben...

A bejegyzés trackback címe:

https://mozgokep.blog.hu/api/trackback/id/tr171170258

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

blg73 2009.07.27. 18:40:09

Most akadtam a blogra, köszönöm, hogy írtok, felvettem kedvencbe!

Gunner 2009.08.09. 20:57:38

Mi köszönjük, hogy olvasol minket, igyekszünk olyan gyorsan frissíteni a blogot, ahogy csak tudjuk, sajnos nem mindig sikerül, de próbálkozunk. :-DDD
süti beállítások módosítása