Mozgókép Blog

Top 2009

Lassan ez az év is lezárul, így ideje számba venni mely filmeket láttam az idei termésből. 2009 nem volt rossz filmes esztendő, de olyan igazán kimagasló sem. Láttam 42 filmet, ami korántsem minden, hiszen ha összeszámolom, úgy 30-at még be kéne pótolnom.

Számot vetni viszont most csak a 42 látott film alapján tudok, így – ahogy tavaly is – összeállítottam az idei év szerintem legjobb 10 filmjét, ahogy külön foglalkozom az 5 legnagyobb csalódással és az 5 legrosszabb alkotással is.

Következzék először a legjobb 10:

10. Helyezett
Rajongók Háborúja (Fanboys)
Kyle Newman filmje négy srácról szól, akik ’98 őszén szeretnének betörni a Skywalker Ranch-re, hogy ellopják a Baljós Árnyak készülő kópiáját. Minden Star Wars rajongó tűkön ülve várta a vígjátékot, mely épp annyira szól róluk, mint szeretett eposzukról is. Hosszú huza-vona után aztán idén év elején végül bemutatásra került a film és nem is okozott csalódást. Nekem, mint megszállott Csillagok Háborúja „fanboy”-nak óriási élmény volt a film, imádtam minden kis utalást, minden jópofa cameo-t és szinte minden poén a helyén volt. Jó volt a film ritmusa, ahogy a karakterek is, a Star Trek-rajongókkal való ellenségeskedés pedig már csak hab volt a tortán.

9. Helyezett
Képlet (Knowing)
Alex Proyas egyike a kedvenc rendezőimnek, elég, ha csak A Holló, vagy a Dark City eszünkbe jut, de szerintem az Én, a Robot sem volt rossz, ha elvonatkoztatunk attól a ténytől, hogy a neveken kívül nem sok köze volt Asimov-hoz. Proyas öt év után tért vissza új filmjével, melyben Nicolas Cage és a számmisztika játsszák a főszerepet. Bár sokan csalódtak a filmben, nekem az egyik legnagyobb mozgóképes élmény volt idén. Remek színészek, elképesztően feszült hangulat, rejtélyes történet és a végén egy jó kis gyomorszájon vágós csavar. Külön elképesztő, hogy a film történetét kétféleképpen is lehet értelmezni, bár szerintem egyértelmű, hogy Proyas melyiket is akarta.

8. Helyezett
Közellenségek (Public Enemies)
Szeretett blogunkon már nem egyszer istenítettem Michael Mann-t így tűkön ülve vártam új filmjét is, mely a ’30-as éveket készült megidézni, olyan színészekkel, mint Johnny Depp, Christian Bale, vagy éppen Marion Cotillard. Elképesztő névsor, így a várakozásaim is nagyok voltak. Nos, nem vagyok maradéktalanul elégedett a filmmel, mert a digitális kamera és a manapság oly divatos kamerarángatás néha igencsak megölik a hangulatot, ráadásul szerintem nem minden karakter lett kellően kidolgozva sem. A Közellenségek simán lehetett volna egy újkori Szemtől Szemben, ha Mann jól közelíti meg a történetet. Nem így tett, így új filmje remek korrajz, csodálatos képekkel és ragyogó színészekkel, de igazi nagy klasszikus sajnos nem válhat belőle. Azért az éves listára bőven felfér.

7. Helyezett
Terminátor: Megváltás (Terminator Salvation)
Egy éve azt írtam, hogy az új Terminátor filmet várom a legjobban, így nem kevés várakozással tekintettem ezen alkotás elé is. És bár az új Terminátor sem lett tökéletes, azért messze nem olyan rossz film, mint aminek azt szeretnék beállítani. Elképesztően hangulatos képi világ, kiváló effektek, közepesen jó sztori, posztapokaliptikus környezet, Guns N’ Roses, Christian Bale, no meg bizonyos értelemben még Arnold Schwarzenegger is! Kell ennél több? Nos, ha a kultikus Terminátor 2 szintjét szeretnénk megütni, akkor igen, kellene, ha viszont egy abszolút, minden tekintetben korrekt sci-fi akciófilmet szeretnénk, akkor McG alkotása teljesíti a kívánt mércét. A Terminátor: Megváltás így nem igazi „megváltás”, de – akárcsak anno a harmadik rész – mindenképpen minőségi és szórakoztató darab.

6. Helyezett
Az Őrzők (Watchmen)
A Holtak Hajnala és a 300 rendezője, Zack Snyder a lehetetlenre vállalkozott: filmre vinni Alan Moore elképesztően összetett és a zsenialitás határait súroló képregényét, a Watchment. Hosszú éve tervezi ezt már Hollywood, de eddig még mindenki visszarettent a feladattól. Nem úgy Snyder és mi filmrajongók csak örülhetünk. Bevallom, a képregényhez nem volt szerencsém teljes egészében, de rendesen beleástam magam, így elmondhatom, hogy rendezőnk olyan közel hozta azt, amennyire csak lehetett. A képi világ valami elképesztő, szinte szó szerint adja vissza az eredetit, a hangulat végig lebilincseli a nézőt, a karakterek és az őket alakító színészek egytől egyig kifogástalanok, ráadásul a történet is összetett, jól felépített és nem kevés mondanivalót hordoz. Nincs mese, a Watchmen az év egyik legjobbja.

5. Helyezett
Pandorum (Pandorum)
A német Christian Alvart első amerikai filmje igen figyelemre méltó darab lett. Bevallom, nem vagyok egy kimondott horror-rajongó, főleg a mai darabokért nem vagyok oda. Manapság már csak a trancsír meg a hentelés van, a pszichológiailag felépített félelemkeltés már nem menő és valahogy tehetsége sincs hozzá a sok újonc rendezőnek. De Alvart más, a filmje megidézi az egyik személyes kedvencemet az Paul Anderson Event Horizon című moziját, mely óriási hatással volt rám. A Pandorum egyszerű történetvezetéssel rendelkezik, ám nagyszerűen építkezik arra, remek karakterekkel és olyan színészekkel, mint Ben Foster és Dennis Quaid. Sötét, mocskos és nyomasztó képi világ és hangulat, döbbenetes utazás az őrületbe az emberi lélek kegyetlen világába.

4. Helyezett
G.I. Joe: A Kobra Árnyéka (G.I. Joe: The Rise of Cobra)
Gyermekkorom kedvencei, a G.I. Joe játékfigurák végre megkapták jól megérdemelt filmjüket! Még augusztusban nagyot nosztalgiáztam a film premierjénél, hogy mennyire oda voltam kis lurkóként ezekért a játékokért, így nem csoda, ha nagyon vártam a róluk készülő élőszereplős filmet. A Múmia rendezője, Stephen Sommers pedig szinte tökéletes munkát végzett – nagy megelégedésemre. A Kobra Árnyéka egy igazi nagybetűs kalandfilm, sodró lendülettel, elképesztő akciókkal, király helyszínekkel és kultikus karakterekkel. Kicsit „old school” James Bond hangulat, nem kicsit Star Wars hangulat, és tökéletes G.I. Joe retro-érzés, nagyszerűen adagolva az összetevőket. Tipikusan az a film, amit valaki vagy szeret, vagy utál, engem rettenetesen megfogott. Éljen mindörökké a gondtalan gyermekkor!

3. Helyezett
Avatár (Avatar)
A „világ királya”, James Cameron 12 év után ült vissza rendezői székbe, hogy szétrobbantsa mindenki fejét, a valah készült legdrágább, legmegalománabb produkcióval. Már évek óta ódákat zengtek az alkotók a készülő produkcióról, ezért elképesztő várakozásokkal tekintettem a film elé. Sajnos – ahogy várni lehetett – azért nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Az Avatár remek film, igazi moziélmény, de sajnos mindent feláldoz a látvány oltárán, így sablonosak a karakterek és az amúgy remek történet nem lesz kerek, nagyon össze van csapva. Ez azért szomorú, mert Cameron nem csak a legjobb filmjét csinálhatta volna meg, hanem igazi nagy klasszikus is válhatott volna ebből a produkcióból. Szerettem volna az év végi toplista első helyére tenni, de hiába minden erénye, kikerülhetetlen hibái miatt sajnos ezt nem tehetem meg.

2. Helyezett
Rockhajó (The Boat That Rocked)
Az egyik legimádnivalóbb romantikus film, az Igazából Szerelem rendezője, az angol Richard Curtis új alkotásával a ’60-as évekbe, a kalózrádiók aranykorába visz el minket. Curtis mindig is az egyik legbiztosabb kezű írónak számított, hihetetlenül „érti” a humort, a fent említett filmjével pedig bizonyította, hogy a rendezés is nagyon megy neki. Új filmjét így nagyon vártam és nem is kellett csalódnom. Hihetetlen a korszellem ami árad az egész moziból, a díszletek, a jelmezek, a karakterek és mindenek felett a zene! A poénok zseniálisak és külön szólnom kell a tökéletes színészgárdáról, főleg a Philip Seymour Hoffman/Rhys Ifans párosról, akik a hátukon viszik a filmet, valósággal lubickolnak a szerepeikben. A Rockhajó mindazokhoz szól, akik lélekben örökké fiatalok maradnak és akiket megérintett valaha a Rock N’ Roll varázsa.

1. Helyezett
Űrszekerek (Star Trek)
Ha egy éve valaki azt mondja nekem, hogy 2009-ben az új Star Trek film lesz az, ami nekem a legjobban bejön, alighanem körbe röhögöm. Bár az eredeti szériát és a mozifilmek legtöbbjét kedveltem, sosem voltam igazi rajongó. J.J. Abrams-nek mégis sikerült a lehetetlen és összehozott egy olyan filmet, hogy csak tátottam a számat. Ez kérem egy Star Wars-ba oltott Star Trek film, mely hanyagolja a technokrata marhaságokat és a kaland vegytiszta erejére épít. Olyan, mintha egy George Lucas, vagy Steven Spielberg filmet néznék. A képi világ, az effektek lenyűgözőek, a zene is magával ragadó, az eredeti széria pedig tökéletesen lett megidézve, úgy, hogy közben kellően modern is a film. A színészek is tökéletesek, ahogy a történet is a helyén van, ráadásul minden megfelelő arányokban. Basszus, a Star Trek hibátlan sci-fi lett!

Ez lenne hát az én 2009-es Top10-em, persze volt még egy-két film, ami bár nem fért fel a listára, de azért tetszett. Ilyen volt nem egy vígjáték, mint például A Kezdet Kezdete, a Nász-Ajánlat, a Zombieland, a Fel, a Másnaposok, Az Elveszettek Földje, a Spancserek, a Pompomsrácok de még a Megint 17 is! Remek volt még a ’80-as éveket megidéző Kalandpark, Roland Emmerich romboldája, a 2012, a listáról csak hajszállal lecsúszó Leszbikus Vámpírok Gyilkosai, vagy Kathryn Bigelow rendkívül erős háborús drámája, A Bombaszakértő.

Persze nem csak olyan filmek voltak idén, amik tetszettek, nem egy olyan alkotás is volt, amitől nagyon sokat vártam, de valahogy nem lettek olyan jók, mint szerettem volna. Nem rosszak, nem nézhetetlenek, de valahogy hiányzik az a bizonyos plusz, amitől igazán maradandóak lehetnének. Csokorba szedtem az öt legnagyobb csalódást is, íme:

5. Helyezett
X-Men Kezdetek: Farkas (X-Men Origins: Wolverine)
Bryan Singer két első része (X-Men: A Kívülállók, X-Men 2) és a Brett Ratner által levezényelt harmadik rész (X-Men: Az Ellenállás Vége) a legjobb képregényfilmek közé tartoznak, köszönhetően a jól kidolgozott sztoriknak és a remek karaktereknek. Nagy várakozásokkal tekintettem hát a kultikus figura, Farkas önálló mozija elé, ami egyben a trilógia előzmény filmje is. A Gavin Hood által levezényelt film nagyon ígéretesnek tűnt, de sajnos végül igencsak középszerűre sikeredett. Rengeteg jó karaktert és színészt pocsékol el kihasználatlanul, a történet sokszor erőltetett és nem egyszer szembe megy a korábbi filmekkel, ráadásul Wolverine figuráját is érzékenyebbre veszi, mint kéne és akkor még nem beszéltem a végtelenül röhejes befejezésről. A filmnek kétségtelenül vannak nagyon erős pillanatai, de ugyanígy vannak iszonyatosan gyengék is. A „kezdetek” így nem tud felnőni a trilógia szintjére, megmarad csendes középszernek. Kár érte.

4. Helyezett
Pokolba Taszítva (Drag Me To Hell)
Sam Raimi egykoron olyan kiváló horrorparódiákkal kezdte pályáját, mint a Gonosz Halottak és két folytatása (Gonosz Halottak 2, A Sötétség Serege). A Darkman is remek, sötét és groteszk film volt, de aztán a végtelenül nyálas és gagyi Pókember-filmekkel lenullázta magát. A Pokolba Taszítva ígéretesen indult, azt sugallta, hogy rendezőnk visszatér a gyökerekhez, a horror és vígjáték tökéletes elegyéhez. A film megtekintése után azonban csalódottan kellett felállnom, mert legújabb mozija egy humortalan és esetlen próbálkozás lett, semmi több. Szegény Alison Lohman bár mindent megtesz, szenved, amennyit csak lehet, egy-két jól sikerült jelenetnél többet nem kap. Raimi óriási ziccert hagyott ki, pedig a Pokolba Taszítva lehetett volna nagyon jó is. Remélem azért, hogy egy napon még visszatalál igazi énjéhez.

3. Helyezett
Hasonmás (Surrogates)
Jonathan Mostow a Terminátor 3 óta nem rendezett filmet, az pedig már hat éve volt. A robotoktól viszont úgy látszik nem tudott szabadulni, hiszen a Hasonmás egy 2005-ös képregény alapján készült, mely szerint a jövőben az emberek már ki sem lépnek az otthonukból, minden a rájuk tökéletesen hasonlító „szurrogátumokon” keresztül intéznek. Valaki azonban ölni kezdi az embereket, Bruce Willis-nek pedig ki kell lépnie a valódi világba. Mostow-t sokan szeretik ostorozni, pedig nagyon jó rendező, ezt most is bizonyítja. Illetve bizonyíthatná, ha filmjét nem vágták volna szanaszét. Vicc nélkül mondom, hogy az alapötlet és a történet akár újkori klasszikus is lehetett volna, de esélye sincs, hiszen a felismerhetetlenségig szétszabták, így nem maradt más, mint egy rövid kis akciófilm, ami annyira gyors, hogy még akció is alig került bele. Nagyon-nagy kár érte.

2. Helyezett
Angyalok és Démonok (Angels & Demons)
Ron Howard kiváló rendező, nem egy mestermű bizonyítja ezt. Néha azért neki is kell a könnyű lóvé, így történhetett meg, hogy kasszasikert forgatott az egyik valaha írt legnevetségesebb bestsellerből, Dan Brown A Da Vinci Kód című regényéből. A gigászi siker hatására aztán a másik Langdon-regény is sorra került. A „kód” esetében egy agyatlan, szórakoztató kalandfilmet vártam és a Howard/Hanks páros közepesen szórakoztató módon meg is oldotta. Ezt a szintet vártam az új filmtől is, de megdöbbenésemre valami hihetetlenül laposra és üresre sikeredett. Ennek a regényeredetijét nem olvastam, így nem tudom mi maradt ki és mit változtattak meg, de az biztos, hogy ennél csak izgalmasabb lehet. A film gyönyörű helyszíneken játszódik, remek színészek előadásában, de bénítóan unalmas, szinte áll egyhelyben az egész, a történet meg annyira gáz, hogy el sem hittem. Talán majd legközelebb, Ron.

1. Helyezett
9-es Körzet (District 9)
A dél-afrikai Neill Blomkamp 2005-ös rövidfilmjéből (Alive In Joburg) rendezett egészestés filmet Peter Jackson produceri támogatásával. Ódákat zengtek eme alkotásról, hogy mennyire jól kivitelezett, elképesztően izgalmas és látványos, ráadásul a történet is intelligens. Hát ezek után nem kis lelkesedéssel ültem le megnézni, aztán a film végén tátott szájjal bámultam, hogy ez meg mi a franc akart lenni. Egyrészt egyáltalán nem látványos, de ez tök lényegtelen, ettől még lehetne abszolút jó, de nem az. Hihetetlen mennyiségű hülyeség és logikai baki van benne, a főhős egy pöcs, izgulni sem lehet érte, az undorító „fokkolása” pedig olyan szinten irritáló, hogy elmondani sem lehet. Izgalmasnak sem nevezném, halálosan unatkoztam rajta, viszont jó gusztustalan volt és ezt nem nevezném erénynek. Megmondom őszintén, rég nem estem már így pofára egy filmmel sem. Számomra a District 9 a valaha volt egyik legtúlértékeltebb film, semmi emlékezeteset, vagy maradandót nem tudnék belőle felidézni. Ha nem ajnározták volna ennyire, akkor egy közepes sci-finek nevezhetném, de így nem tudok ilyen elnéző lenni.

Ez volt az az öt film, amitől én sokat vártam, de nagyon keveset, vagy semmit sem kaptam. Persze volt még egy-két olyan alkotás, amitől többet reméltem, mint ami végül lett belőle. Ilyen volt a Külvilági című vikinges sci-fi, aztán Az Apokalipszis Lovasai című thriller, amit csúnyán eltoltak, de gáz lett a harmadik Underworld is, aminek az első két része még elég szórakoztató volt. Csúnyán elbaltázták Az Utolsó Ház Balra című horror/thrillert is, pedig nagyon jó film is lehetett volna, és persze itt van az új Harry Potter is, amik elé mindig valami érthetetlen várakozással ülök le, pedig az eddigi hat rész közül csak kettő tetszett.

És a végére hagytam a desszertet, az általam legrosszabbnak tartott filmeket, ebből is ötöt szedtem össze. Íme a legalja:

5. Helyezett
12 Menet (12 Rounds)
Renny Harlin régen olyan remekbe szabott filmeket készített, mint a Die Hard 2, a Ford Fairlane Kalandjai, a Cliffhanger, vagy éppen az Utánunk a Tűzözön. Később aztán olyan förmedvényekkel nullázta le magát, mint a Háborgó Mélység, a Felpörgetve, vagy A Testvériség. Utolsó értékelhető alkotása a 2004-es Egy Gyilkos Agya volt, bár az sem volt több korrekt thrillernél. Idei akciójában a pankrátor John Cena „alakítja” a főszerepet, a történet pedig a Féktelenül és a Die Hard 3 keresztezéseként jellemezhető. Na most ez így leírva nem néz ki olyan rosszul, nem úgy a film. Végtelenül ócska és kiszámítható, Cena úgy játszik, mint egy darab fa, a többi karakter még gázabb, a főgonosz meg a legszánalmasabbak egyike. Harlintól azt vártam, hogy valami régi vágású akciófilmet hozzon össze, de semmit sem kapunk azok erényeiből, viszont itt van minden hibájuk. A 12 Menet erőtlen, teljesen felejthető alkotás.

4. Helyezett
TransFormers: A Bukottak Bosszúja (TransFormers: Revenge of the Fallen)
Hát Michael Bay filmjeit sem a rendkívül mély mondanivalóért szeretjük, hanem mert általában jól fényképezett, sodró lendületű akciókat kapunk lehengerlően kivitelezve. Így volt ez a két Bad Boys, az Armageddon és két legjobb filmje, A Szikla és A Sziget esetében is. A 2007-es első TransFormers meglepően jól sikeredett, minden hibája ellenére nagyon szórakoztató és szerethető blockbuster lett, nem is maradt el a gigászi siker, így várható volt a folytatás, ami idén nyáron meg is érkezett. Ismerve Bay-t, már készültem rá, hogy el fog borulni az agya, de azt nem gondoltam, hogy ennyire. A filmben ugyanis semmi szerethető nincs, sikerült kiölni belőle minden jót és megsokszorozni a baromságokat. A film nem más, mint egy két és fél órás robbanás néhány perces beszélgetésekkel megszakítva. Elképesztően buta, monoton és fájdalmas. Michael Bay második legrosszabb filmje ez (az első nem lehet, hiszen ott van a Pearl Harbor és hát ugye a királyt nehéz megütni) ehhez kétség sem fér.

3. Helyezett
Az Energia (Push)
Nem nagy titok, hogy imádom a képregényfilmeket, meg a szuperképességeket, a Hősök sorozat is az egyik abszolút kedvencem, így az ezekre hajazó Push című film elé is a könnyed kikapcsolódás szándékával ültem le. Fel meg úgy álltam, hogy elpocsékoltam másfél órát. Pedig alapvetően lehetett volna jó is: van itt kormány összeesküvés, klassz képességek, néhány jó színész (Chris Evans, Ming-Na, Cliff Curtis, Djimon Hounsou, Camilla Belle és az ezúttal igen szimpatikus Dakota Fanning), az egész mégis egy értelmetlen, sehová sem vezető katyvasz lesz csak. Nem is igazán izgalmas, nem tudjuk, miért történnek dolgok, a karakterek legtöbbjéről semmi nem derül ki, az egész lóg a levegőben. Ez főként azért megdöbbentő, mert a rendező az a Paul McGuigan volt, akinek az elképesztően jó Alvilági Játékok című remeket köszönhetjük. Alighanem most sem vele volt a baj, hanem a szkripttel és hát ezzel az alapanyaggal alighanem ő sem tudott mit kezdeni.

2. Helyezett
Csajok Háborúja (Bride Wars)
Bár közel sem én voltam a célközönség, úgy gondoltam, egy Kate Hudson és egy Anne Hathaway azért csak összehoz egy szerethető romantikus vígjátékot. De nagyon mellé lőttem… Nem tudom megmondani, mikor láttam utoljára ennyi végtelenül szar poént, ennyire kínosan túljátszott jeleneteket és ennyi céltalan marhaságot, mint ebben a filmben. A legdurvább, hogy itt még a karakterek sem szerethetőek, sőt. Annyira irritáló mind a kettő, hogy legszívesebben főbe lőné a néző őket. Önző, buta, elkényeztetett nagyvárosi tyúkok, akik saját magukon kívül mindenre magasról tesznek. Szóval olyan Szex és New York kaliberű szemét. Annyira ellenszenves képet fest a nőkről, hogy ha egy jóérzésű, jólelkű csaj ezt megnézi, szerintem legszívesebben elégetné a film összes kópiáját. Óva intek mindenkit ettől a celluloid-hulladéktól.

1. Helyezett
Újhold (New Moon)
Ahogy tavaly, úgy idén is a nyálas, szenvelgő vámpírsrác és nekrofil barátnője végeztek az első helyen. Az Alkonyat valami elképesztően rossz film volt, amiben alig találtam valami értékelhetőt. Az idei második rész viszont képes még azt is alulmúlni, hiszen annyira siralmasan van megírva, tehetségtelenül eljátszva, borzalmasan megrendezve, hogy az ember nem is talál rá szavakat. Azért elég durva, ha egy 130 perces filmből konkrétan egy kétperces szcéna az, amire azt tudom mondani, hogy nem volt rossz, a többi viszont WC-n lehúzható szutyok. Ismét leszögezném, hogy nem vagyok trendi, divatból fújoló emberke, egyik film elé sem úgy ülök le, hogy „na, erről én most mindenképp rosszat akarok írni”. Nem kérem. Én mindig a pozitívumokat keresem, ezért van az, hogy a filmek legjava nekem még a hibái ellenére is tetszik. De úgy néz ki, vannak ilyen „mesterművek”, amik képesek a tökéletes igénytelenséget definiálni. Szeretnék gratulálni az Újhold valamennyi alkotójának.

Ez volt hát az az öt film, amitől legszívesebben kifutottam volna a világból, noha a 12 Menet, a TF2 és a Push még így is képes felmutatni leheletnyi értéket, nem úgy az első két helyezett, amiért halálbüntetést kellene kiszabni. Persze volt még idén egy-két produkció, ami felférhetett volna a listára. Ilyen volt a tök humortalan Paul Blart, az amőbáknak is sértően buta Boszorkány Hegy, Megan Fox vérgáz filmje, az Ördög Bújt Beléd, vagy a Hannah Montana mozifilm (kövezzenek meg, szerintem a sorozat még aranyos és jópofa is, szóval itt sem a divatfújolás beszélt belőlem).

Ez volt hát az én idei termésem, persze van még mit pótolni, de ezt írtam is a bevezetőben. Persze sietni kell, hiszen a 2010-es év is tömve lesz olyan filmekkel, amiket nagyon várok. Csokorba szedtem ezeket is, tekintsünk hát röviden ezek elé:

10. Helyezett
Knight and Day
Sokáig Wichita címen futott a kiváló rendező, James Mangold új filmje, mely afféle morbid humorú akcióvígjátéknak ígérkezik Tom Curise és Cameron Diaz főszereplésével. Bár nem sokat tudtam készülő alkotásról, de a nemrég debütált előzetes engem megvett.

9. Helyezett
Prince of Persia: The Sands of Time
A ’89-es eredeti videójáték gyermekkorom egyik nagy kedvence volt és bár a film már a szuper csilli-villi új játékok alapján készül, azért nagyon várom. A sikergyáros producer, Jerry Bruckheimer, a kiváló angol rendező, Mike Newell és tehetséges színész Jake Gyllenhaal fogtak össze, hogy véghezvigyék a lehetetlent: jól sikerült film készüljön egy játékból. Az első előzetes nagy bizakodásra ad okot, így mindenképpen várom.

8. Helyezett
Shutter Island
Martin Scorsese és Leonardo DiCaprio párosa nem egy emlékezetes filmmel gazdagított bennünket, így új közös filmjük mindenképpen a listára kívánkozik. Főleg, hogy a film Dennis Lehane egyik regényéből készül, korábban az ő művei szolgáltattak alapot a Titokzatos Folyó és a Hideg Nyomon esetében is. Az előzetesek alapján a Viharsziget igen feszült hangulatú mozinak ígérkezik. Várjuk nagyon.

7. Helyezett
The Fighter
Darren Aronofsky, Matt Damon és Brad Pitt. Ez a trió készítette volna el eredetileg a filmet. Valljuk be, nem gyenge névsor. Ám előbb Damon, majd Pitt szálltak ki, előbbi helyére Mark Wahlberg érkezett, aki nagyon készült a szerepre, de csak nem akart összejönni a film. Aztán kiszállt Aronofsky is és amikor azt hittük az egész projekt megy a kukába, jött David O. Russell és Christian Bale! Ez az a szitu, mikor egy minőségi gárdát egy másik hasonló vált, így az igaz történetet feldolgozó The Fighter nagyon izgalmas filmnek ígérkezik.

6. Helyezett
Edge of Darkness
Hat év után Mel Gibson visszatér, hogy mindenkin bosszút álljon meggyilkolt lányáért! Legalábbis ez áll új filmje, a Martin Campbell rendezésében készülő Edge of Darkness középpontjában. A sztori már önmagában is izgalmas, de Campbell és főként Gibson személye teszi roppant vonzóvá és érdekessé. Már tűkön ülve várom.

5. Helyezett
The Expandables
A ’80-as, ’90-es évek egyik abszolút sztárja Sylvester Stallone volt, aki aztán közel tíz évig csak selejt filmeket gyártott. A 2006-os Rocky Balboa és a 2008-as John Rambo aztán újra csúcsra repítette Sly-t, aki nem pihen, hanem összehozott egy nem gyenge dream team-et egy igazi old school akciómóka kedvéért. Itt lesz maga Stallone, Dolph Lundgren, Jet Li, Jason Statham, Steve Austin, Randy Couture, Terry Crews, Eric Roberts, Mickey Rourke, Brittany Murphy, Charisma Carpenter, Danny Trejo, Gary Daniels, sőt, kisebb szerepekben Bruce Willis és Arnold Schwarzenegger is! Elképesztő névsor, már ezért megéri megnézni ezt a mozit.

4. Helyezett
Robin Hood
Ha Ridley Scott történelmi stílusú filmbe vágja a fejszéjét (Gladiátor, Mennyei Királyság), abból csak valami hatalmas sülhet ki. Hű harcostársával, Russell Crowe-val összefogva alighanem ismét valami feledhetetlenre készülnek. Biztos vagyok benne, hogy megannyi feldolgozás után lehet még újat mondani a sherwoodi banditával kapcsolatban. Nincs mese, én valami óriási filmet várok!

3. Helyezett
Inception
Christopher Nolan nem gyenge filmeket tudhat maga mögött: Memento, Álmatlanság, Batman Kezdődik, A Tökéletes Trükk, A Sötét Lovag. Impozáns névsor, egyik film jobb, mint a másik. Nolan kétségtelenül jelenkorunk egyik legnagyobb rendezője, így új filmje, a 200 millió dollárból készülő Inception is földrengetőnek ígérkezik. A Leonardo DiCaprio főszereplésével készülő alkotás történetét féltve őrzik, szinte semmit nem tudni róla, így alighanem egy igen csavaros és meglepetésekkel teli sztorira számíthatunk.

2. Helyezett
Clash of the Titans
Az 1981-es eredetiben Harry Hamlin alakította Perszeuszt, aki istenekkel és mitológiai szörnyekkel harcolt meg szerelméért. Bár a film – főleg mai szemmel nézve – elég bénán festett, azért volt kraft a történetben. A Hihetetlen Hulk rendezője, Louis Leterrier vállalkozott rá, hogy gigászi költségvetésből, nagy sztárokkal és a feltörekvő Sam Worthington-nal karöltve újraalkossa a sztorit. Az előzetesek lélegzetelállítóak, mintha a Trója és 300 keveréke lenne a film. Alapvetően is imádom az ókort és a görög mitológiát, így a film nálam előkelő helyen szerepel.

1. Helyezett
Tron Legacy
Aki olvasta tavalyi Top20-as listámat az tudja, hogy Steven Lisberger 1982-es Tron című sci-fije nekem egyike az abszolút kedvenceimnek. A film messze megelőzte a korát, s bár anno nem futott be nagy sikert, ma már igazi kult klasszikusként tekintünk rá. 28 évvel az eredeti után Jeff Bridges visszatér a gépvilágba, a rendező Joseph Kosinski pedig ehhez mérten elképesztő képi világgal készül lehengerelni minket. A ComicCon-os „előzetes” már önmagában is földbe döngölő volt és az ráadásul csak egy tesztvideó volt. A film hihetetlen látványvilágot ígér, nagyon-nagyon remélem, hogy a történet is fel fog nőni hozzá.

Ezt a tíz filmet várom jövőre a legjobban, persze itt is van még jópár, ami felkerülhetett volna a listára. Ilyen például két Nicholas Sparks adaptáció a Dear John és a The Last Song, vagy két apokaliptikus hangvételű akciófilm, a The Book of Eli és a Legion. Aztán itt van még Harrison Ford új drámája, az Extraordinary Measures, Nicolas Cage boszorkányos/lovagos filmje, a Season of the Witch és két egyazon témára épülő romai kori sztori, a Centurion és a The Eagle of the Ninth.

Szóval mit mondhatnék, a 2010-es esztendő is jónak ígérkezik.

Én ezzel búcsúztatom 2009-et, kiváló filmekben gazdag, boldog új évet kívánok mindenkinek!

Az Erő legyen veletek!

Gunner

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.