31
05/2010
1

Perzsia Hercege: Az Idő Homokja (Prince of Persia: The Sands of Time)

Bevezetés
Hollywood gyakran nyúl más művészeti, vagy szórakoztatóipari ágak alkotásaihoz, ha inspirációra van szüksége. Számtalan regény- és képregény adaptáció mellett a ’90-es évek elejétől/közepétől fogva pedig már a videó játékok is táptalajt szolgáltattak egy-egy új film elkészültéhez. Az 1993-as Super Mario Bros. volt az első alkotás ezen filmek sorában. Innentől kezdve sorra jöttek olyan produkciók, mint a Street Fighter (1994), a Mortal Kombat (1995), a Wing Commander (1999), a Tomb Raider (2001), a Resident Evil (2002), a Doom (2005), a Silent Hill (2006), a Hitman (2007), vagy éppen a Max Payne (2008).

A legtöbb ezek közül a produkciók közül csúnyán elhasalt a mozi kasszáknál, persze azért akadt egy-két kivétel is, viszont szinte mindegyikre közösen jellemző az, hogy kivétel nélkül gyenge kritikákat kaptak. Legtöbbször azt vetették ezeknek a filmeknek a szemére, hogy csak nagyon kis részben támaszkodnak az adott játékra, teljesen kiforgatják azok koncepcióját és a végére a címen kívül gyakorlatilag semmi nem egyezik. Bár én nem vagyok nagy „gamer”, de magam is úgy gondolom, hogy a legtöbb adaptáció meglehetősen félre sikerült. Személy szerint én a felsorolt produkciók egyikével (és az esetleges folytatásaikkal) sem vagyok maradéktalanul megelégedve.

Persze, azért akadnak egész jól sikerült darabok, mint pl. a ’95-ös Mortal Kombat, amely képileg szerintem nagyon jól visszaadta a játékot, de igazság szerint nagy lehetőség rejlett a Tomb Raider és a Resident Evil filmekben is, de előbbinek Angelina Jolie túlzott arcoskodása, utóbbinak pedig a trendiségnek minden áron való megfelelés okozta a vesztét. A 2006-os Silent Hill az, ami összességében még elég jó kritikákat kapott, számomra viszont meglehetősen unalmas és érthetetlen lett. Ez a film sem hozott azért áttörést a játékadaptációk számára, ráadásul nehéz is úgy, hogy közben számtalan „társa” nehezítette a helyzetét. Igen, a „mester”, Uwe Boll produkcióira gondolok, de azokra a filmekre nem szeretnék azért külön kitérni.

A lényeg mindenesetre az, hogy továbbra is váratott magára egy olyan ütős produkció, amely képes megfelelni az adott játék rajongóinak és közben megszólítani az azokat nem ismerőket is. Persze, ehhez megfelelő alapanyag is kell. A „Prince of Persia” eredetileg egy 1989-es, oldalnézetes játék volt, de valószínűleg az elsők egyike, ahol már valami féle történet is szerepet kapott, valamint a látványvilága is az egyik legjobb volt akkoriban. Két folytatása is készült, az 1994-es „Prince of Persia: The Shadow and the Flame”, valamint az 1999-es „Prince of Persia 3D”. Ezek már nem voltak annyira sikeresek, mint az első rész, de azért népszerűek voltak.

A gyártó cég, a Ubisoft aztán 2003-ban „rebootolta” a játékot és létrehoztak egy olyan játék-trilógiát, mely azóta is etalonnak számít: ez volt a „Prince of Persia: The Sands of Time” (2003), a „Prince of Persia: Warrior Within” (2004) és a „Prince of Persia: The Two Thrones” (2005). A látványvilág elképesztő, a karakterek kidolgozottak, van rendes, összefüggő történet és az egésznek van egy igen sajátos hangulata, ez a játék szó szerint mozivászonra kívánkozik. A siker gyáros producer, Jerry Bruckheimer pedig meg is látta a lehetőséget benne. Még 2004-ben megvásárolta a jogokat, ezután pedig pénzt és időt nem kímélve azon munkálkodott, hogy egy, A Karib-tenger kalózai szintű mozis franchise-t hozzon létre.

Szereplők
Dastan – Jake Gyllenhaal, a rendkívül tehetséges fiatal színész alakítja a játékból ismert főhőst, a Herceget. Gyllenhaal remek színész, sokféle szerepben bizonyított már, ennek ellenére meglepő volt az ő kiválasztása a hős herceg szerepére. Gyllenhaal azonban komolyan vette a felkérést és nagyon kigyúrta magát, így fizikailag is hihető lett. A színészi kvalitásai pedig több mint megfelelőek, nagyon természetesen mozog a herceg bőrében. Hihető az akciók közepette is és a humoros jeleneteknél sem vall szégyent.

Tamina – Gemma Arterton, az utóbbi egy-két évben igencsak felkapott fiatal angol színésznő alakítja Alamut hercegnőjét, aki olyan titok őrzője, mely az egész világ sorsát megváltoztathatja. Arterton még fiatal, de van benne spiritusz, amit most meg is mutat. Amellett, hogy szó szerint lélegzetelállítóan gyönyörű – az ember nem tudja levenni róla a szemét, nagyon jól áll neki a méltóságteljes, de közben tűzrőlpattant, cserfes Tamina szerepe. Számomra Carrie Fisher Leia hercegnője jutott eszembe, leginkább ő hozzá tudnám hasonlítani. Ráadásul jól működik a „chemistry” is közte és Jake között.

Nizam – Ben Kingsley, a legendás brit aktor is itt van, nem meglepő, hogy a gonosz szerepe jutott neki. Kingsley-t nem kell bemutatni, hihetetlen színészi kvalitásai által bárkit képes eljátszani, így Nizam áruló karaktere sem okoz neki szemernyi problémát sem. Rendkívül stílusosan, mindenféle túljátszás nélkül hozza a szerepét, ezáltal ő lesz a film egyik legfőbb erőssége. Sajnos, csak keveset van jelen, de akkor egyértelműen ő uralja a vásznat.

Amar – Alfred Molina, a kiváló angol karakterszínész is itt van, aki ezúttal a film legviccesebb figuráját, a simlis Amar sejket alakítja. Molina láthatóan jól érezte magát a forgatáson, valósággal lubickol a szerepében. A mimikája, a gesztusai hihetetlenül jók, nagyon ráérzett a figurára. A Jake Gyllenhallal, valamint a Steve Toussaint-tal közös jeleneteit külön érdemes kiemelni, mert nagyon jók lettek, ezek a film kétségkívül legviccesebb momentumai.

Tus – Richard Coyle, a tévésorozatokon és kisebb filmeken edződött angol színész alakítja Dastan legidősebb testvérét a trón várományosát. Coyle nem sokat szerepel, de a rövid idő alatt képes szerethetővé tenni a figuráját. Egyenes és bátor jellem, szimpatikus karakter, remélhetőleg a folytatásban nagyobb szerepet kap.

Garsiv – Toby Kebbell még meglehetősen ismeretlen arc, néhány nagyobb filmben már láthattuk kis szerepekben. Ő alakítja a középső testvért, ő a legharciasabb, legforrófejűbb. Garsiv a perzsa sereg vezetője és nem nagyon szívleli Dastant. Persze később változnak a dolgok, de az ő karakterét azért jobban ki kellett volna dolgozni. Talán majd a folytatásban ő is több lehetőséget kap.

Seso – Steve Toussaint, a sorozatokon edződött fekete színész játssza Amar sejk jobb kezét, a Ngbaka harcost, aki a késdobálás mestere. Touissaint-nak nem nagyon van szövege, inkább az akciójelenetekben veszi ki a szerepét, ennek ellenére mókás karakter lett, köszönhetően a Molinával való közös jeleneteinek. Ezt leszámítva azonban nem sok vizet zavar, csúnya szóval élve ő a „kötelező” néger a filmben.

Látvány
Ha Jerry Bruckheimer produkcióról beszélünk, akkor alapvető az óriási költségvetés és a grandiózus látvány. Ezúttal sincs ez másként, hiszen a film nagyjából 200 millió dollárba került, de a Perzsia Hercege látványvilága ezt meg is követeli. A filmesek nem spóroltak semmin, minden egyes cent meg is látszik a vásznon. A képi világ így elképesztő lett, legyen szó Alamut városáról, a Rabok Völgyéről, vagy csak egyszerűen a perzsa homokdűnékről.

Az effektes részleg mellett ki kell emelni a látványvilágért felelős Wolf Kroegert és Elli Griffet, akik kiváló munkát végeztek, helyszínek csak úgy árasztják magukból egy letűnt kor, varázslatos birodalmának hangulatát. A jelmeztervező Penny Rose is remekül teljesít, minden kosztüm ragyogóan sikerült, Dastan jelmeze pedig egyszerre idézi meg a „The Sands of Time”-ot és a „Warrior Within”-t is. Aztán itt az operatőr John Seale, aki nem egy filmben bizonyította már kimagasló tehetségét. Ezúttal is mesterien kapja el a jeleneteket, ráadásul a sárgásbarna szűrő tovább fokozza a mozi hangulatát. Raádásul nincs eszeveszetten kapkodott kézikamera sem, manapság ezt pozitívumként mindig meg kell említeni.

A két vágóról is szót kell ejtenem: itt van nekünk a legendás Michael Kahn, szakmájának mestere, ő felelt alighanem a jelenetek dinamizmusáért, amit kritikus szó nem illethet, lévén hibátlanok lettek. Valamint itt van még Martin Walsh, aki alighanem a cselekmény menetéért volt felelős. Ő volt a vágója a Titánok Harcának is és sajnos mindkét film ugyanabban a hibában szenved, mégpedig, hogy a történet nagyon gyorsan halad előre, ugrálunk egyik helyről a másikra. Persze, most azért nem olyan nagy léptekkel, mint a Titánoknál, de azért itt is lehetett volna lassítani.

Zene
Harry Gregson-Williams azon zeneszerzők közé tartozik, akik a Hans Zimmer-iskolából kerültek ki, de hála a jó Istennek, nem váltak a mester fantáziátlan klónjává, mint megannyi társa (ez alól talán csak ő és Nick Glennie-Smith kivételek). Gregson-Williams stílusa sokkal hagyományosabb, mondhatjuk úgy is, hogy sokkal „klasszikusabb” és egyben sokszínűbb, mint a Zimmer-klónoké. Kedvenc filmzeném tőle a Mennyei Királyság score-ja, ahol valami mesterien kapta el a középkor mind a nyugati, mind a keleti világának hangulatát. A Perzsia Hercegénél főleg az utóbbira volt szükség, Gregson-Williams pedig nem is vall szégyent. Elképesztően sokszínű a film zenei aláfestése.

Vannak fúvósok, vonósok, vannak ütős hangszerek, egyéb keleties hangszerek is. Itt-ott a kórust is használja és néha-néha modernebb zenei részek is felfedezhetőek. A legnagyobb ereje, hogy nem csak, mint aláfestő zene funkcionál hibátlanul, hanem önmagában is hihetetlenül erős. Sikerül úgy epikusnak lennie, hogy közben egyáltalán nem akar előtérbe kerülni, nem akar túlságosan pátoszos lenni. Ezúttal nem emelnék ki egyetlen tételt sem, mert összességében nagyon erős a filmzene, még az Alanis Morissette által megírt és elénekelt I Remain is tökéletesen passzol a mozihoz.

Történet
A „The Sands of Time” 2003-as óriási sikere után Bruckheimer-ék azonnal megvették a jogokat, és megbízták a legendás játékfolyam történetének kiagyalóját, Jordan Mechner-t, hogy írjon egy olyan új történetet, mely azért magában hordozza az új „PoP” játékok legjobb elemeit. Mechner szkriptje végül nem nyerte el teljes mértékben a producerek tetszését, de azért a fő cselekményt és a történet magját megtartották. Ez után bízták meg előbb Boaz Yakint, majd később a Doug Miro/Carlo Barnard párost, hogy öntsék végső formába a film történetét. Az így kapott sztori pedig nem más, mint egy klasszikus kalandtörténet, akcióval, ármánnyal, utazással, nemes hőssel, bajba jutott szépséggel és persze kegyetlen gonoszokkal.

Ha negatív akarnék lenni (manapság ez annyira trendi), akkor azt is mondhatnám, hogy a történet teljesen sablonos, jól ismert panelekből épül fel. De ha pozitív akarok lenni, akkor meg azt mondom, hogy klasszikus elemekből építkezik a cselekmény és mindez ragyogóan működik. A Perzsia Hercege valahol félúton van az Indiana Jones és a Múmia-filmek között, ami a hangulatot illeti. Ha valami negatívat kéne írnom, akkor azt mondanám, hogy a film cselekményét mozgató legenda nincs eléggé kifejtve, valamint a film egyes karaktereit is sokkal jobban ki kellett volna használni, jobban megírni.

A legnagyobb erősségnek pedig a klasszikus meseszövés mellett azt tartom, hogy az írók bátran merítettek a saját kútfejükön kívülről is. Ilyen pl. Alamut és a Hasszaszinok (ők valóban léteztek, Alamut pedig nem város, hanem az ő erődjük volt), vagy Dastan, Tamina és Garsiv nevei, akik a híres perzsa költő, Firdauszí legendás műve, a Sáhnáme (Királyok Könyve) egyes verseiből eredeztethetőek. Illetve ott van még Nizam, aki I. Malik Sah valóban élt nagy vazirjáról, Nizam Al-Mulkról kapta a nevét.

Rendezés
Mike Newell, veterán brit rendező igazán kiváló filmes, ennek ellenére az igazi átütő siker mindig elkerülte. Pedig nem egy remek filmet készített pályája során, ilyen pl. a Négy esküvő és egy temetés, a Donnie Brasco, a Vakrepülés vagy éppen a Harry Potter és a Tűz Serlege. Sok műfajban bizonyított és noha egyikben sem hozott létre korszakos mesterművet, azért elmondható, hogy abszolút jól megcsinált filmeket tett le az asztalra. Hogy Jerry Bruckheimer őt választotta a Perzsia Hercege megrendezésére, számomra legalább annyira meglepő volt, mint Jake Gyllenhaal kiválasztása a főszerepre.

Viszont, ahogy Gyllenhaal a címszerepben, úgy Newell a rendezői székben sem vall szégyent. A Tűz Serlegével bizonyította, hogy tud bánni az effektekkel és a fantasy-alapú történeteket is jól tudja kezelni. A „PoP” esetében is magabiztosan vezényli a produkciót, az egész film egy rendkívül profin felépített és összerakott blockbusterré válik a kezei között. Nagyon jól kapja el a drámai és a vicces pillanatokat is, jól teremti meg a hangulatot és a film tempója sem ül le egyetlen pillanatra sem. Igazából nem tudnék bele kötni a munkájába, talán tényleg csak annyi negatívum, mint amit már fentebb megírtam, mégpedig, hogy egyes karaktereket jobban ki kellett volna használni és nem ártott volna még egy-két szcéna, ami az Idő Homokjának legendáját taglalja.

Összegzés
Összességében azt mondhatom, hogy a Perzsia Hercege: Az Idő Homokja nem csak a 2010-es év első igazi nyári nagy blockbustere, ami meg is érdemli ezt a címet (a Robin Hood-ot még nem láttam, a Vasember 2 pedig szerintem nem lett nagy szám), de azt is nagy örömmel tehetem hozzá, hogy végre elkészült az első jól sikerült játékadaptáció! Megannyi elhibázott film után, a Perzsia Hercege nem esik elődei hibájába és nem próbálja meg teljesen kiforgatni a játékot még akkor sem, ha új történetet írtak hozzá. És azért nem, mert magában hordozza a játékok „lelkét”, kevésbé hülyén fogalmazva, megvan benne a „Prince of Persia” sorozat hangulata és varázsa. Bátran ajánlom tehát mindenkinek, aki önfeledt és minőségi szórakozásra vágyik.

· 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://mozgokep.blog.hu/api/trackback/id/tr142045176

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Perzsia hercege - Az idő homokja (Prince of Persia: The Sands of Time) 2010.09.24. 08:36:06

Alapsztori: Egy mágikus tőr vissza tudja fordítani az időt, ha a megfelelő homokot teszik bele. A hercegnek meg kell akadályoznia, hogy rossz kezekbe kerüljön.Húzónév: Jake Gyllenhaal, Ben KingsleyMűfaj: fantasyTrailer ittAmire számítottam: Gondoltam, ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása