Mozgókép Blog

Ragadozók (Predators)

Bevezetés
A dicső '80-as évekre alighanem úgy emlékszik vissza a nagyérdemű, mint a tökös, megalkuvást nem tűrő akciófilmek korszakára. Persze számtalan más műfajban is rengeteg emlékezetes és zseniális alkotás született, de kétségtelen, hogy ha egyetlen műfajt kellene megnevezni, mely meghatározza azt az évtizedet, hát akkor, az nem más, mint az akciófilm. Pillanatok alatt fel lehetne sorolni a korszak klasszikusait, melyek azóta is időtálló darabnak bizonyultak, elég csak olyan mozikra gondolni, mint a Halálos fegyver, a Drágán add az életed, a Terminátor, vagy éppen a Rambo.

És igen, ott van az idővel az egyik legnagyobb kultusszá váló darab, a Ragadozó (Predator) is. A film elkészülésének története igen mókás: még a '85-ös Rocky IV kapcsán született egy vicc, hogy a Sylvester Stallone által alakított bokszolónak a következő részben már tényleg egy idegen lénnyel kellene megverekednie, mert más már nagyon tényleg nem maradt. A testvérpár, Jim és John Thomas a viccet komolyan vette és Vadász (Hunter) címmel összehoztak egy szkriptet, melyben egy idegen lény katonákra vadászik egy dzsungelben.

A forgatókönyvre a sikeres producer, Joel Silver csapott le, aki szerette volna a Kommandó sikerét meglovagolni, így egyértelmű volt, hogy a főszerepet csakis az egyszeri és megismételhetetlen Arnold Schwarzenegger alakíthatja. Némi sztori-csiszolást és a további keménygyerek szereplők kiválasztását követően meg is kezdődött a forgatás, az akkor még csak második filmjét levezénylő John McTiernan rendező irányításával. A forgatáson aztán két nagy probléma is akadt: az egyik, hogy költségvetési gondok miatt az egész projektet majdnem leállították, a másik pedig, hogy a filmben szereplő idegen lény dizájnja enyhén szólva is nevetségesre sikerült.

A pénzügyi gondok aztán megoldódtak, viszont az idegen külsejét keményen át kellett dolgozni. Híres sztori ugye, hogy az eredetit Jean-Claude Van Damme játszotta volna, ám ő végül kiszállt (bár állítólag egy-két álcás jelenetben ő látható), helyét pedig a jóval több, mint két méter magas Kevin Peter Hall vette át. A legendás trükkgyáros, Stan Winston pedig teljesen átdolgozta a lényt, megalkotva azt a híres külsőt, melyet ma ismerünk (további kapcsolódó legenda, hogy az ikonikus, csápszerű száj James Cameron ötlete volt).

A Ragadozó végül elkészült és 1987 nyarán mozikba is került. A film kritikailag vegyes fogadtatásban részesült, ám anyagilag igen nagy sikert ért el, hiszen a 15 millió dollárba került produkció világszinten csaknem 100 milliós bevételt hozott. Persze a gyártó stúdió a Twentieth Century Fox mielőbbi folytatást akart. Siettették is az elkészültét annyira, hogy előbb John McTiernan rendező, majd a főhős, Arnold is kiszállt a projektből. Előbbi helyét a fiatal és tehetséges Stephen Hopkins foglalta el, aki a főszerepre a Halálos fegyver szériával már bizonyító Danny Glover-t szerződtette (a producerek minden áron Steven Seagal-t akarták ráerőltetni, de ő sikeresen ellenállt).

A nagy sietség következtében, aztán a '91 nyarára tervezett bemutató már 1990 karácsonyán bekövetkezett, a film pedig mind anyagilag, mind kritikailag bukásként lett elkönyvelve. Egyesek abban látták a kudarc okait, hogy nem volt benne Arnold, mások szerint hiba volt a dzsungelből egy nagyvárosba áthelyezni a történetet, én úgy gondolom, hogy a Ragadozó 2 (Predator 2) egy rendkívül jól sikerült, abszolút minőségi folytatás, de nem gondolhatta komolyan a stúdió, hogy egy véres, R-besorolású film majd pont karácsonykor fog nagy nézettséget produkálni.

A csillagközi vadászok történetét aztán jó hosszú időre jegelték is, mígnem megannyi képregény és regény sikere után a Foxnál úgy döntöttek, hogy összeeresztik egymással a Ragadozókat és a mozitörténet legkultikusabb szörnyeit, az Idegeneket. A Paul W. S. Anderson által 2004-ben megrendezett A Halál a Ragadozó ellen (Alien vs. Predator) viszont hiába lett anyagilag igen sikeres, kritikailag a földbe döngölték mindenhol a világon. Vér és félelem nélkül ugyanis egy horrorfilm sem ér sokat. Én személy szerint úgy vagyok vele, hogy ha eltekintek a két lény korábbi filmjeitől, akkor az AVP egy szórakoztató, látványos kalandfilm.

Az anyagi siker mindenesetre arra sarkalta a stúdiót, hogy készítsen egy folytatást, így 2007 vége felé megérkezett A Halál a Ragadozó ellen 2 (Aliens vs. Predator: Requiem), melyet az elsőfilmes testvérpár, Colin és Greg Strause vezényeltek le. És ha volt mélypont a két franchise saját és közös történetében, hát akkor ez volt az. Az AVP:R ugyani egy végtelenül lapos, gagyin megírt, amatőr módon megrendezett "produkció" lett, ami olyan hatást keltett, mintha nem is egy olcsó hollywoodi produkció, hanem inkább egy nagyon drága rajongói film volna. Blogos kollégám és jómagam is írtunk róla, nem túl dicsérő hangnemben.

Ez a filmnek nevezett celluloid-hulladék viszont nem szegte a producerek kedvét, akik továbbra is látnak fantáziát a franchise szereplőiben, bár egyelőre külön képzelik a további filmeket. Az Alien előzményein most dolgoznak, míg Robert Rodriguez hazánk fiával, Antal Nimróddal közösen elkészítette a Ragadozók (Predators) című harmadik filmet, mely csak az első két részt veszi alapul, a két AVP-filmet teljes mértékben figyelmen kívül hagyja. Nimródék célja az volt, hogy egy régi vágású, a gyökerekhez hű mozit csináljanak. Lássuk, hogy hogyan teljesítették a feladatot!

Szereplők
Royce - Adrien Brody, az Oscar-díjas kiváló színész alakítja a vérprofi zsoldost, aki a csapat vezetője lesz. Brody kiválasztása a szerepre eléggé meglepő húzás volt, lévén egyáltalán nincs akcióhős alkata. Ám a színész könyörgött Nimródnak és Rodrigueznek, hogy hadd játssza el a szerepet. Ő pedig nagyon komolyan is vette: 12 kiló izmot szedett fel a film kedvéért és totális beleéléssel alakítja a figurát. Tetszik, hogy Royce kezdeményező típus, azonnal feltalálja magát, végig határozott és kemény. Abszolút hozza a '80-as évek hőstípusát, Brody pedig láthatóan hihetetlenül élvezi a szerepét, gyakorlatilag egyedül elviszi a hátán a filmet.

Isabelle - Alice Braga, az Isten városa, valamint a Legenda vagyok című produkciókkal berobbant fiatal és tehetséges brazil színésznőt láthatjuk az IDF mesterlővész szerepében. Braga alakítása is nagyon tetszett, mert hibátlanul hozza a keménycsaj figurát, de úgy, hogy egy pillanatra sem lesz arcoskodó és túljátszott a karakter. Isabelle egyébként folytatja a két korábbi Predator-film hagyományát, hogy mindig van egy talpraesett latin csaj a főhősök között (az első részben Anna, a másodikban Leona).

Edwin - Topher Grace, az igen tehetséges, ám sokak által el nem ismert fiatal színész alakítja a csapat legrejtélyesebb tagjának, a fiatal orvosnak a szerepét. A Ragadozókban azonban megmutatja, hogy tud ő ennél sokkal jobbat is. Edwin karaktere kilóg a többiek közül, egyszerű civilnek tűnik, akinek semmi keresnivalója nincs ott. Messze a legérdekesebb jellem a filmben. Grace jól hozza a figurát, érzelmileg teljesen hiteles az alakítása, eléri, hogy a néző szimpatizáljon vele és még a film egyik legjobb egysorosát is ő kapta.

Stans - Walton Goggins, a remek karakterszínész sokak számára a Kemény zsaruk című sikeres sorozatból lehet ismert. Ezúttal a törvény másik oldalán áll, hiszen az ő figurája Stans, egy halálsoron raboskodó elítélt volt, aki éppen a kivégzésére várt, mielőtt elrabolták. Goggins kellő természetességgel hozza a börtöntöltelék szerepét, a dumái, a gesztusai mind a helyükön vannak. A színész láthatóan élvezi a szerepét, felejthetetlen a "kokós/kurvás" jelenete és a halála is igen emlékezetesre sikeredett.

Nikolai - Oleg Taktarov, a kevert harcművészetek korábbi bajnoka bújt az orosz Szpecnaz katona bőrébe, akit éppen a második csecsenföldi háború kellős közepéből emeltek ki. Nikolai a csapatban a nehéztüzér, ahogy anno az első részben Blain (és Mac), úgy most ő nyomul egy Mini Gun-nal. Taktarov szerintem meglepően hiteles az orosz katona szerepében, végig elhittem, hogy egy igazi katonát látok (a teljesen életszerűtlen fegyvere ellenére is). Nikolai figurája nagyon szimpatikus, egyáltalán nem a nagypofájú katonák táborát erősíti. A kevencem, mikor feszült pillanataiban oroszul kezd el motyogni.

Hanzo - Louis Ozawa Changchien, a számomra totál ismeretlen, japán-tajvani származású színész alakítja a hallgatag Jakuzát, aki a legváratlanabb fordulatokat is rezzenéstelen arccal veszi tudomásul. Ő az igazi hallgatag harcos, alig szólal meg (később választ kapunk, miért), ám ha harcra kerül a sor, akkor az első sorban küzd. A vége felé pedig egy igazi "ember ember elleni" küzdelemre is lehetőséget kapott az egyik ragadozóval.

Mombasa - Mahershalalhashbaz Ali, a kimondhatatlan nevű amerikai színész egy Sierra Leone-i RUF katonát alakít. Ő is csendes típus, de talpraesett, tökös legény, Royce-hoz hasonlóan használja az eszét, hamar felismeri, hogy nagyon gáz szituációban vannak. Alit én még életemben nem láttam semmiben, de üdítő volt végre egy olyan fekete színészt látni, aki mindenféle nagyképűsködés és "ki ha én nem" stílus nélkül képes lehozni egy ilyen szerepet.

Cuchillo - Danny Trejo, Robert Rodriguez házi kedvence is tiszteletét teszi a filmben, ő egy mexikói drogkartell, a Los Zetas egyik tagját alakítja. Trejo nagyon zorall arc, tökéletesen illik egy Predator filmbe. Nem kap túl nagy teret, de mint mindig, úgy ezúttal is szórakoztató kedvenc mexikói rosszarcúnk. Cuchillo figurája hosszú hajával és két UZI géppisztolyával egyébként nekem rögtön a második rész El Scorpio karakterét juttatta eszembe.

Noland - Laurence Fishburne, a kiváló fekete aktor is itt van, hogy számára szokatlan szerepben is bizonyítsa sokoldalúságát. Royce és Edwin mellett Noland a legjobban eltalált figura, akinek a háttere is kellő érdekességet szolgáltathatna. A Fishburne által életre keltett karakter egy túlélő, aki a történet idejére már kellően meg is zakkant, ugyanis egy képzeletbeli barátjához beszélget. Fishburne ragyogóan hozza szerepét, tovább színesítve a palettát, az egyetlen, amibe nála bele lehetne kötni, hogy az évek alatt igencsak elhízott, így nehéz elképzelni róla, hogy egy évek óta a dzsungelben élő katona.

Látvány
A Ragadozó filmek sosem a hihetetlen költségvetésükről voltak híresek. Az első rész 15 millió dollárba került, a második rész 35 millióba és az új film is nagyjából ennyit emésztett fel. Ez amúgy egyáltalán nem is baj, mert egy Predator filmnek nem a csilli-villi látványról kell szólnia, sokkal inkább a ragadozó és az őt körülvevő környezet misztikumát kell megteremteni. Az új film az első részhez hasonlóan egy dzsungelben játszódik, így a helyszín és a hangulat már adott volt (a forgatás egyébként Hawaii szigetén zajlott).

Mindenképpen dicséret illeti a díszlettervezőket (Caylah Eddleblute, Steve Joyner) és a kellékest (David Hack), hiszen fantasztikusan sikerültek a film látványelemei. A ragadozók tábora a totemoszlopokkal, valamint a fellógatott, nyúzott tetemekkel és a koponyákkal tökéletesen teremti meg a film atmoszféráját, míg az emberek és a ragadozók fegyverei/eszközei is nagyon klasszul lettek kiválasztva. A kedvencem Royce AA-12-es dobtáras, automata sörétese és Isabelle Blaser R93-as puskája. A ragadozók gyakorlatilag csak alapfegyvereket használnak, ilyen a vállágyú, a csuklópenge és egyszer a dárda. A jelmeztervező Nina Proctor is remek munkát végzett, mind az emberi karakterek ruházatával, mind pedig a ragadozók megjelenítésével.

Utóbbiaknál igen fontos, hogy egyedinek hassanak, meg lehessen különböztetni őket. Így volt ez korábban és az új film esetében sincs másként. Négy ragadozónk van, ebből három reprezentálja nekünk az új fajt, a külsejük pedig ehhez mérten agresszív. Van itt agyarakkal díszített, repedezett sisak, van itt éjfekete, állkapoccsal díszített és van egy, amelyik egy ragadozómadárra hasonlít a leginkább. Emellett pedig tiszteletét teszi egy klasszikus ragadozó is, mely megszólalásig idézi az első részben látottat (a Ragadozó 2 végén is volt egy rövid cameo-ja az eredeti dizájnnak).

A filmben nagyon kevés digitális effektust láthatunk, de azok meglátásom szerint mind minőségi módon lettek elkészítve, főleg, ha figyelembe vesszük a költségvetést. A bolygók az égen, az űrhajó, a ragadozók álcázása, a "kutyák" és a "pálcikaember" is nagyszerűen sikerült, számomra legalábbis egyik sem lógott ki a filmből, mindegyiket sikerült úgy megalkotni, hogy a látvány szerves részét képezzék. Kivételt talán csak egy jelenet - az egyik szereplő halála - képez, melynél szerintem kicsit átestek a ló túloldlára.

Akiről még ódákat kell zengenem, az az operatőr, Pados Gyula! A rendkívül tehetséges fiatal operatőr még Zsigmond Vilmostól tanulta a szakmát, a maximális profizmus és tudás pedig meg is látszik a munkáján. Ha meg kellene neveznem a film legerősebb pozitívumát, az mindenképpen a nem mindennapi fényképezése lenne. Fantasztikus, ahogy Gyula a színeket és a fényeket használja, ragyogóak a kamerabeállításai és a kameramozgásai is. Oroszlánrészt vállalt, hogy film tökéletesen hozhassa a Ragadozó-hangulatot. És ha már itt tartunk, akkor a vágó Dan Zimmerman is ügyes munkát végzett, a film nincs agyonvágva, a cselekményt sem szabdalta szét.

Zene
A Predator filmek egyik legemlékezetesebb pillanata mindenképpen a képeket aláfestő score, melyet az első két rész esetében a zseniális Alan Silvestri komponált meg és vezényelt le. A két AVP filmnél nem volt jelen (előbbinél Harald Kloser, utóbbinál Brian Tyler volt a komponista) és sajnos ez meg is érződött. Az új filmnél ismét megkeresték Silvestrit, de ő a Szupercsapat miatt már nem tudta vállalni, ezért új zeneszerző után kellett nézni.

A kiválasztott pedig az a John Debney lett, aki korábban már többször dolgozott Robert Rodriguezzel. Debney tehetséges, sokat megélt komponista, mindazonáltal megannyi munkája közül csak kevés az, amire azt mondhatjuk, hogy emlékezetes és nem csak szimpla aláfestő zene. Bevallom, volt is bennem némi félsz, hogy esetleg valami jellegtelen muzsikát fog összehozni, de félelmeim alaptalanok voltak, mert John Debney zseniális munkát végzett!

Nem volt benne semmi nagyképűsködés, hogy neki új témát kell írnia és át kell alakítani az egészet, nem. Tökéletesen tiszteletben tartotta Silvestri lehengerlő témáit és nem szégyell hozzájuk nyúlni, hogy elérje a kellő hatást. Ő is előszeretettel használ a klasszikus fúvósok, vonósok és ütősök mellett érdekesebb, törzsi hangszereket is, valamint idegenszerű zörejeket és néhol elektromos gitárokat is. Úgy használja fel az eredeti témákat, hogy közben teljesen újnak hatnak, de nem válnak önismétlővé sem.

A zene végig nagyon erőteljes, sejtelmesen épül fel, a titokzatosság érzetét keltve, majd hirtelen vált zaklatott, pörgős akcióba és csak nagyon ritkán szakítja ezt meg. Lassúbb darabot is csak a vége felé találunk, főként inkább a lendület, a feszültség jellemzi. Külön érdekesség még, hogy a stáblista alatt felhangzik Little Richard híres dala, a Long Tall Sally is, mely az első filmben is felcsendült, így újabb király utalást kapunk.

Történet
A Predator története nem éppen a nagy fordulatoktól, vagy a hihetetlen összetettségtől volt jó. Hanem mert feszesen megírt, jó karakterekkel rendelkező, klassz dumákat tartalmazó sztori, ami nagyon egyszerű dolgokra épített: elzártság, agresszió, félelem, túlélési ösztön. Jim és John Thomas szkriptje mindezt nagyszerűen gyúrta egybe és lassan építkezett, ami külön jót tett a sztorinak. A második rész esetében a testvérpár igyekezett a legjobb elemeket átemelni, immáron a városi környezetbe. A karakterek a Predator 2 esetében is jól működtek, a város is megadta a hangulatot, tán az igazán ütős egysorosokból volt kevés és nem volt elég újdonság a történetben, de én nem igazán érzem gyengének a második rész cselekményét.

Kevesen tudják talán, de harmadik részt a stúdió már a '90-es évek közepétől tervezett. Még 1994 környékén írattak egy szkriptet Robert Rodriguezzel - akkor még Predator 3 munkacímen - mely aztán költségvetési okok miatt nem készült el, de ez adta az alapját és a gerincét az új filmnek. A Rodriguez-féle szkriptben szintén úgy válogattak volna össze kipróbált katonákat a ragadozók és dobtak volna le egy idegen bolygóra és nála feltűnt volna a sztoriban mind Arnie, mind Danny Glover karaktere is. Sajnos, részletesebben nem ismerem az ő verzióját, de ha minden igaz, akkor a Michael Finch/Alex Litvak páros keményen átírta az egészet, csak az alapokat megtartva.

A párosnak ez volt az első szkriptje és tulajdonképpen nagyon jó munkát végeztek. Nem írtak bele a sztoriba béna, nem odaillő karaktereket, a látszólag haszontalannak is megvan a maga szerepe. Több figurának érdekes, homályba burkolózó háttere is van, jól építik fel a cselekményt és úgy idézik meg az első részt, hogy közben sikeresen adnak hozzá új elemeket is. Persze a forgatókönyv nem világmegváltó, dehát egyik Ragadozó-filmmé sem az. A párbeszédek is jól sikerültek, vannak emlékezetes beszólások és nagyon tetszik, ahogy az egész sztori lassan, fokozatosan bontakozik ki. Azt kell mondanom, hogy a Predators története tökéletesen illeszkedik az első két részhez, nem marad el mögöttük semmiben.

Rendezés
Megannyi jelölt volt a film direktori pozíciójára, de a produkció fő agyaúristene, Robert Rodriguez végül a magyar származású Antal Nimród mellett döntött, mert lenyőgözték őt a korábbi munkái. Meg kell hagyni, hogy Nimród első filmje a 2003-as Kontroll igazi remekmű, talán úgy lehetne jellemezni, hogy nyugati profizmussal elkészített európai történet. A film kultusszá válása után hősünk megkapta a lehetőséget, hogy Amerikában is bizonyítson. A 2007-es Elhagyott Szoba és a 2009-es Szállítmány afféle ugródeszkák voltak neki, megbízásból levezényelt bérmunkák, semmi több. Ő maga is így tekint rájuk, számára a Ragadozók az első "igazi" filmje a Kontroll óta.

Rodriguez azért választotta Nimródot, mert nagyon jól bánik a színészekkel, a filmjei karakterközpontúak és van valami régimódi, a '80-as évekre jellemző stílusa az alkotásainak. Továbbá nem elhanyagolható tény, hogy saját bevallása szerint Nimród hatalmas Predator-rajongó, fiatalabb korában a film posztere is a falán lógott. Nem csoda hát, ha nagy lelkesedéssel vetette magát a munkába és igyekezett a két korábbi részhez - különösen az elsőhöz - méltó folytatást készíteni.

A kész filmbe pedig gyakorlatilag nem tudok belekötni. Nimródnak sikerült egy hihetetlenül erős atmoszférájú, feszes tempójú, mégsem sebtében rohanó filmet elkészítenie, melyben a karakterek, a döntéseik és az egymáshoz fűződő viszonyuk áll végig a középpontban. Remekül ismeri fel, hogy a ragadozók túlzott jelenléte megölné az őket körülvevő misztikumot, így nagyon helyesen csak lassan kerülnek a képbe és akkor sincsenek a vászonra erőltetve.

Nagyon tetszik, hogy a film elején rögtön belecsap a lecsóba majd fokozatosan építi fel a történetet, lépésről-lépésre megismerve a szereplőket, a helyszínt, az ellenséget. Nimród remekül bánik a színészeivel, mindenki tökéletesen adja vissza a figurájának fő jellemvonásait ami azt jelenti, hogy sikerült is velük megértetni, hogy mit is kell játszaniuk. Imádom még a rengeteg utalást is: a helyszín, a fegyverek, a zene, a karakterek, de még a végül fel nem használt Vadász-dizájn is felbukkan. Az egyetlen, amibe talán beleköthetnék, hogy a vége egy picit gyors lett, úgy öt-tíz perc játékidőt elbírt volna még a dolog. De ezt leszámítva tényleg semmi probléma a filmmel, a nyitott befejezés is tetszik.

Összegzés
A végére pedig nem maradt más, hogy zanzásítsam az eddigieket. A Ragadozók nem lett jobb, mint a kultikus első rész, de nálam megelőzi a szintén nagyszerű másodikat és köröket ver a két AVP-mozira. A Predators legnagyobb erőssége, hogy erőlködés és izzadtságszag nélkül idézi meg a '80-as éveket, az egész film olyan hatást kelt, mintha nem is 2010-ben készült volna, hanem legkésőbb a '90-es évek elején. Ezt nehezebb megcsinálni, mint az ember elsőre gondolná, de Antal Nimród és Pados Gyula a stáb többi tagjával szinte hiba nélkül oldotta meg a feladatot. A Ragadozók tehát nem más, mint egy klasszikus és régimódi sci-fi/akciófilm a szó legjobb értelmében. Bátran ajánlom tehát mindenkinek, aki rajongója volt a korszaknak és szeretné felidézni azt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.