A Legtúlértékeltebb Filmek

Az utóbbi időben az Entertainment Weekly, majd egy hazai blog, az index is kiadott egy listát, melyen a szerintük legtúlértékeltebb filmek szerepelnek. A listák – főleg az utóbbi esetben – heves felháborodást váltottak ki, főleg mert normális indoklás helyett csak arrogáns mocskolódás volt a magyarázat. Jómagam messze nem értek egyet az ilyen stílussal, ám maga az ötlet kétségtelenül érdekes volt.

Ahogy mindenkinek, úgy nekem is megvan a magam ízlése művészi alkotások, így a filmek terén is. Persze, számtalan filmet, köztük nagy klasszikusokat nem láttam a mai napig, azonban meglehetősen sok mozihoz volt már szerencsém, így én is találkoztam már – szerintem – művészi, anyagi, vagy rajongói szempontból erősen túlértékelt filmmel.

A most következő lista szigorúan szubjektív, tehát csakis az én véleményemet tartalmazza és semmiféle egyetemes igazságot nem akarok megfogalmazni vele. Igyekszem majd mind a 10 kiválasztott filmnél megindolkolni, hogy mi vele a problémám és nem csak céltalanul fröcskölődni.

10. Helyezett
Titanic (Titanic) 1997
Rendezte: James Cameron
Miért: A kanadai származású James Cameron a ’80-as évek elejétől tevékenykedik rendezőként, ám a ’90-es évek végéig egyszerű, ám minőségi látványfilmesként volt elkönyvelve. 1997-ben került mozikba a Titanic című monumentális alkotása. A több mint három órás film középpontjában egy klasszikus szerelmi háromszög áll, a hátteret pedig minden idők leghíresebb hajójának katasztrófája adja.

A film végül 1,8 milliárd dollárt termelt és 11 Oscar-díjat nyert. Sokáig ódzkodtam a megtekintésétől, mert annak idején nagyon ajnározták. Évekkel később aztán mégis megnéztem és azt kell mondanom, hogy a Titanic igenis jó film! Ki van dolgozva a története, szép a romantikus szál, a karakterek sem laposak, a képi világ, a zene és minden hangulati elem abszolút a helyén van.

De nem annyira, amennyire sok pénzt hozott és amennyi díjat kapott! Cameron ugyan ügyesen lavírozik a különböző műfajok között, nagyjából jól is köti őket össze, de néhol azért panelekre esik szét. A rendezése néhol túlontúl giccsessé válok, túl sok a pátosz, nagyon is az eladhatóságra törekedett, amit mindennél jobban mutat a Celine Dion betétdal. Emellett néhol nem ártott volna vágni sem, mert a cselekmény bizonyos részei túlzottan el vannak nyújtva.

Ezzel együtt megint megjegyzem, hogy a Titanic jó film, de abban az évben volt bizony Good Will Hunting és Szigorúan Bizalmas is. Mindkettő, de főleg az utóbbi sokkal inkább megérdemelte volna a legjobb film, vagy a legjobb rendező Oscar-díját. Ami a bevételeket illeti, nagyon nem kell meglepődni rajta, hiszen tökéletesen fogyasztható formában lett tálalva a film, ami valahol viszont Cameront dícséri.

9. Helyezett
A Bourne Ultimátum (The Bourne Ultimatum) 2007
Rendezte: Paul Greengrass
Miért: Díjesők ugyan nem voltak, ahogy milliárdos bevételek sem, viszont ömlengő kritikák igen és az imdb szerint ez minden idők 153-ik legjobb filmje. Én kérem a Bourne trilógiát is nagyon szeretem, de ez a pozíció nagyon messze van a film tényleges értékétől. Jason Bourne, az amnéziás ügynök/bérgyilkos története ugyan roppant szórakoztató, végig leköti a nézőt, de sem történetileg, sem megvalósításban nem kiemelkedő.

Greengrass filmje néhol zavaros, a karakterek némelyike igen felszínes, Bourne hátteréről is csak flashback-eket kapunk és azok is hiányosak. A színészi játék, a tempó és a hangulat ugyan rendben van, de minősíthetetlen pl. a film kamerakezelése és a vágás. Greengrass valósággal szerelmese a kézikamerának, így a kép folyamatosan rángatva van és az akciójelenetek is a felismerhetetlen sebességre vannak vágva.

A Bourne Ultimátum így egy szórakoztató és ügyes akció/kaland trilógia záródarabja, de semmilyen kiemelkedő momentuma nincsen, semmi, amiért agyba-főbe kellene dicsérni, főleg nem a világ 153-ik legjobb alkotásának tartani.

8. Helyezett
Erőszakik (In Bruges) 2008
Rendezte: Martin McDonagh
Miért: Martin McDonaugh 2008-as, műfajilag nehezen besorolható filmje megint necces szereplő a listán. Gyakorlatilag nincs ember, aki ne zengene ódákat róla, blogos kollégám, joe is totálisan odavan érte, így igyekszem nagyon körültekintő lenni. Most is leszögezném, hogy az Erőszakik nem egy kutyaütő alkotás, látszik, hogy hozzáértő emberek csinálták.

A film sokáig hibátlanul is működik. Van két bérgyilkos, akik az egyikük hibája miatt kénytelenek Brugge (Brüzs) városában meghúzni magukat. A két totálisan különböző karakter egymáshoz és a városhoz fűződő viszonya rettenetesen jól funkcionál, ám idővel jön egy szerelmi szál, valamint felbukkan még egy bérgyilkos és ekkor kezd szétesni a mozi.

A szerelmi szál próbál szép és nem túl erőltetett lenni, de nincs eléggé kidolgozva, nem illik az egész a főszereplő személyiségéhez, de ez még a kisebbik baj, a másik a Ralph Fiennes alakította karakter, ami önmagában roppant szórakoztató, de felbukkanásával és a Colin Farrell által alakított főszereplővel való közös jeleneteivel az egész olyan lesz, mint valami Guy Ritchie vagy Tarantino koppintás, de még inkább, mint ezek paródiája.

A film ezen a ponton szétesik és képtelen már tartani a korábbi magával ragadó, rendkívül erős atmoszférát. A varázs megtörik. Ezt tetézi még Fiennes karakterének teljesen debil halál-jelenete is, ami hiába illene a figurához, ha akkor is teljesen elszállt ötlet.

Az Erőszakik örök klasszikus darab lehetett volna, ha a rendező a film második felét jobban átgondolja, kibontja és az addigi melankolikus, néhol búskomor, néhol vidám hangulat nem akar átcsapni egy halványan giccses szerelmi történetbe és egy Guy Ritchie-féle nagydumás és „cool” sztoriba. Ezek hiányában azonban a film nem érdemli meg azt a hihetetlenül magas kritikai elismerét, amelyet megkapott.

7. Helyezett
Ha/Ver (Kick-Ass) 2010
Rendezte: Matthew Vaughn
Miért: Matthew Vaughn sokáig Guy Ritchie producereként tevékenykedett, majd a Csillagpor című, nagyon szépen elkészített fantasy filmjével megérdemelt rendezői hírnévre tett szert. Idén a Mark Millar képregénye alapján készült Kick-Ass című alkotással tért vissza, mely valahol a szuperhős eposzok szatírája kívánt lenni.

A film legnagyobb hibája ezúttal is, hogy szétesik az egész. Ezt már több filmnél is írtam, számomra az egyik legzavaróbb dolog, ha egy film különböző stílusokat, vagy hangulati elemeket kever, de képtelen azokat egységes, koherens egésszé összegyúrni. A Kick-Ass sokáig remekül működik, majd a felénél itt is elromlik a dolog.

Míg a címszereplő karakter balfék bénázását látjuk, addig képes megfelelni a történet eredeti hangvételének, aztán a tipikus Millar-féle „cool-ság” előjön és megjelenik Big Daddy, valamint Hit Girl és az egész addig felépített hangulat megy a kukába. Mindezt tetézi Red Mist elszállt figurája is.

A Kick-Ass nem tud stílusos műfajparódia lenni, hanem önmaga paródiájába fordul, amit tetéznek a nevetségesen erőltetett akciójelenetek és lapos poénok, a Ritchie-t majmoló gengszteres pillanatok Mark Strong-gal és a teljesen hihetetlen karakterek, amik semmilyen módon nem illenek bele a történet eredeti hangvételébe. Egy szó, mint száz, a Kick-Ass nagyon messze van attól, hogy mindeni ömlengjen róla a zsenialitása kapcsán, vagy, hogy ez legyen minden idők 181-ik legjobb filmje.

6. Helyezett
A Tégla (The Departed) 2006
Rendezte: Martin Scorsese
Miért: Blogos kollégám egyik abszolút kedvenc filmje van terítéken, így ismét próbálok csínján bánni a szavakkal. A mai napig sokan nem tudják, hogy A Tégla egy feldolgozás, a 2002-es Szigorúan Piszkos Ügyek című hong kong-i krimi amerikai újrája.

Scorsese először nem is akarta megcsinálni, aztán mégis beadta a derekát. A filmje pedig végső soron nem más, mint egy minőségi, jól megcsinált krimi, de véleményem szerint, semmi több. A film igazi pozitívumát Leonardo DiCaprio adja, aki rendkívül erőteljes alakítást nyújt.

Matt Damon viszont igen közepes, ez a felszínesen megírt karakterének is a hibája, valamint az örökké istenített Jack Nicholson sem csinál mást, mint önmagát alakítja, azt is rendkívül unottan, alighanem az motiválta a legjobban, hogy dögös fiatal csajok seggéről szippanthatott kokót. És akkor ott van még Mark Wahlberg, akit Oscar-díjra jelöltek azért, mert jó csúnyán tudott káromkodni.

Ami a sztorit illeti, akár sokkal több is lehetett volna, ha Scorsese jobban elmélyül a rendőr és a bűnöző identitás problémájában, de meglehetősen elnagyolt marad ez a történetben, ahogy az erőltetett szerelmi szál is teljesen felesleges. Mindent összegezve meglehetősen szégyenteljes, hogy Martin Scorsese megannyi zsenális film után, éppen egy közepes remake-ért kapta meg az Oscar díjat.

Ami még a kisebbik baj, de az, hogy az év legjobb filmje is lett, valamint az imdb szerint minden idők 52-ik legjobb filmje, az már inkább arcpirító.

5. Helyezett
Avatár (Avatar) 2009
Rendezte: James Cameron
Miért: A világ királya másodszor szerepel a listán, noha aki ismer, az tudja, hogy ő a harmadik kedvenc rendezőm. Elfogultsággal sem vádolhat hát senki. A Titanic után 12 évig Cameron semmilyen nagy mozifilmet nem rendezett, ez idő alatt a nagy visszatérésre készült, mely tavaly következett be. A hihetetlen pénzből készült sci-fi, az Avatár végül megdöntve a Titanic rekordját, 2,2 milliárd dollárt termelt a világ mozipénztárainál, valamint elnyerte a legjobb rendező és legjobb film Golden Globe-ját és jelölték ugyanezekre az Oscar gálán is.

Megérdemelten? Ó, közel sem. Én magam rettenetesen vártam az Avatárt. Minden infót elolvastam és a rendező korábbi filmjei alapján világrengető dolgot vártam, egy igazi 10/10-es filmet. Cameron gigamozija végül némi csalódást keltett bennem. Hogy rossz lett-e? Dehogy. Egy jó 8/10-et mindenképp megér, de korántsem hibátlan.

Rendezőnk ugyanis teljes mértékben a bámulatos képi világra ment rá és teljesen elnagyolta mind a cselekményt, mind a karaktereket. A történetet sokan sablonosnak nevezik, de ezzel egyáltalán nincs baj. A kultúrák közti ütközés klasszikus történetét használja, a baj az, hogy nem bontja ki a fontos dolgokat.

Ennek következtében egyáltalán nem tudok azonosulni a főhőssel, a negatív szereplőket nem lehet igazán utálni, Pandorának pedig csak a szépsége szippant be, a Na’vik kultúrája már korántsem. Ez azért szomorú, mert az Avatár lehetett volna örök műfaji klasszikus is, így azonban csak egy minőségi sci-fi, ami nagyon messze van attól, hogy minden idők egyik legjobb filmje legyen, vagy csak szóba kerüljön a legjobb rendezés, vagy film Oscar-ja.

4. Helyezett
Becstelen Brigantyk (Inglorious Basterds) 2009
Rendezte: Quentin Tarantino
Miért: Quentin Tarantino a filmvilág egyik legünnepeltebb rendezője. Kismillió ember van oda a filmjeiért, bármivel is áll elő, azonnal helyet követel magának a legjobb alkotások között. Hogy ez reális-e? Te jó ég, semmi nem áll ennyire távol az igazságtól. Jó példa erre tavalyi „háborús” filmje, mely inkább sci-fi, vagy még inkább szimpla történelemhamisítás.

Persze bárki mást ízekre szednének, ha ennyire kiforgatná a történelmet, de Tarantino természetesen hihetetlen művész lesz ettől. Természetesen nem ez a fő ok, hogy a Brigantyk szerepel a listán. Sokkal inkább az, hogy adva van egy egyszerű, két szálon futó bosszútörténet, ami a végén összekapcsolódik, igaz, mindkét szál rendkívül felszínes, a karakterek végtelenül kidolgozatlanok és a mindig agyonajnározott, frappáns „tarantínós” párbeszédek roppant laposak.

A Brigantyk valósággal elsüllyed az unalomban, melyet a teljes és azonnali felejtéstől csak Christoph Waltz világklasszis alakítása ment meg. Ha valaki, akkor ő valóban minden dicséretet megérdemel, elképesztő az a jelenlét, melyet produkál. A film többi színészéről mindez már nem mondható el, a legtöbbjük rém közepes, egyesek (Eli Roth) pedig kimerítik a tehetségtelen ripacs fogalmát.

Legjobb film, legjobb rendezés, legjobb forgatókönyv Oscar-jelölés? Minden idők 77-ik legjobb filmje? Ennél nagyobb érthetetlenség kevés van, az már biztos. Lehet szeretni, vagy nem szeretni a Brigantykat, lehet vitatkozni a film erényein és hibáin, de az biztosan kijelenthető, hogy a filmmel kapcsolatos mérhetetlen ajnározás több mint túláradó.

3. Helyezett
Kill Bill (Kill Bill) 2003/2004
Rendezte: Quentin Tarantino
Miért: A listán talán Tarantino a legellentmondásosabb filmes. A fél világ isteníti, a másik fele a pokolra kívánja. Egyesek gyűlölik a filmjeit, mások fanatikusan imádják, bármit is csinál. Jómagam egyik sem vagyok, de tény, hogy nem vagyok nagy híve eme úriembernek.
Az egykori videótékás talán a világ minden filmjét látta, így nem csoda, ha mindig van „ihlet”, ahonnan meríthet.

Kétségtelen, hogy első két filmje, a Kutyaszorítóban és főként a Ponyvaregény igazi klasszikusok, megkerülhetetlen alkotások. De véleményem szerint minden más Tarantino-mozi legjobb esetben is gyenge közepes. Talán ez azért van, mert emberünk ugyan valóban tehetséges, de túlbecsültük a képességeit, vagy pedig azért, mert ő is elhitte magáról, hogy zseni és fejébe szállt a dicsőség.

A Jackie Brown még egy közepes krimi volt, de nagyon elnyújtva. A gigászi, két részbe vágott Kill Bill, viszont egy érthetetlen, értelmetlen, túlírt, túljátszott, túlrendezett stíluskatyvasz, amiben ugyan vannak apró, értékelhető elemek, de összességében egyáltalán nem nevezhetőek jó filmnek. Minden egyes jelenetét Tarantino lopta valahonnan és nem, ő nem tiszteleg ezzel valaki előtt, hanem csak szimplán lenyúlja.

Rajongói legtöbbje pedig alighanem neki tulajdonítanak minden ilyen elemet. Legyen szó valamilyen vizuális megoldásról, vagy dialógusról. A Kill Bill film nem csak két félre esik szét –  a vol. 1 és vol. 2 nem csak egymással nincs stílusilag köszönő viszonyban, de mindkét rész önmagában is darabjaira hullik. Azonban míg másokat ezért szétszednének kritikailag, addig Tarantino kapcsán megjegyzik, hogy ez biztos szándékos és milyen zseniális.

2. Helyezett
Ryan Közlegény Megmentése (Saving Private Ryan) 1998
Rendezte: Steven Spielberg
Miért: A mozi mágusa a második kedvenc rendezőm, így ismételten nem vádolhatnak elfogultsággal. Spielberg az évtizedek során szinte valamennyi műfajban bizonyította kivételes kvalitásait. Teljesen mindegy milyen típusú filmről van szó, ő képes maradandót alkotni. Ha már drámákról van szó, akkor ott A Nap Birodalma, vagy a München. Utóbbi egyébként minden idők egyik legalulértékeltebb filmje.

Az 1998-ban a legjobb rendezés Oscar-díját elnyerő Ryan Közlegény Megmentése moralizálós történet a II. világháború idején, ami egyébként még jó film is lehetett volna, de a végeredmény egy végtelenül giccses, hazug és hamis, háborús propaganda, semmi több. Bár mind Spielberg, mind az operatőr Janusz Kaminsky odateszi magát, elég csak a film első 40 percére gondolni, ami valóban filmtörténelem, de maga a történet és annak elemei már korántsem ilyen lehengerlőek.

Végtelenül egyszerű és sablonos karakterek, akik egyszerű és sablonos párbeszédeket folytatnak egymással. Az egészben a legrosszabb, hogy ismét a hősies és csodás amerikai katonákat láthatjuk, valamint az arctalan és velejéig gonosz németet, ennél gyomorforgatóbb sztereotípia pedig kevés van a filmek világában. Ez az egész hozzáállás megöli a film amúgy erős vizuális és hangulati stílusát, nem beszélve a végtelenül öntömjénező alaphelyzetről, hogy feláldoznak nyolc katonát csak úgy egyetlen emberért.

A szomorú meg az, hogy sokakkal ezt el is tudták hitetni, hogy ilyen valóban volt. Pedig ez csak reklám a Nagy Amerikai Hadseregnek, semmi több. A legtöbb néző és kritikus a Ryant is minden idők legjobb filmjei közé sorolja, pedig ez aztán valóban nagyon távol van attól, hogy ezt elmondhassuk róla.

1. Helyezett
9-es Körzet (District 9) 2009
Rendezte: Neill Blomkamp
Miért: a dél-afrikai Blomkap egy 2005-ös rövidfilmjéből készítette el a tavalyi év legnagyobb meglepetés-sikerét. A Peter Jackson által megtámogatott film alig 30 millió dollárba került, ám hatalmas kasszasiker lett, jelölték a legjobb film és a legjobb forgatóköny Oscar-díjára, valamint az imdb szerint ez minden idők 124-ik legjobb filmje.

Nekem meg röhög a vakbelem. A District 9 ékes példája annak, hogy ha ügyes a reklám és megvan a „hype”, akkor bármit el lehet adni és bármit be lehet állítani zseniálisnak, olyat is, ami távolról sem az. A District 9 ugyanis nem több mint egy egyszerű szörnyes B-film, a maga szintjén még elég jól meg is csinálva.

Blomkamp filmje hemzseg a logikai hibáktól. De nem ám olyanok, amiket csak utólag vesz észre az ember, mert a film lendülete tovább sodorja a nézőt, nem. Ezek a Reichstag méretű lyukak a történetben már a film megtekintése alatt kicsapták nálam a biztosítékot. Az Oscar-ra jelölt története annyira felszínes, sablonos, csapkodó és kidolgozatlan, hogy az már nekem kínos.

A rendezés ügyes – lenne, ha nem esne ez is szét panelekre: az első harmada egy áldokumentum-szerű filmet sugall, majd az egész átvált egy légy-típusú kafkai terrorba, ami aztán Michael Bay-típusú akcióorgiába torkollik. És semmi nem tartja egyben ezt az egészet, csak egyre nagyobb logikai marhaságokat szül. Persze akkor még nem szóltam a totálisan egysíkú párbeszédekről sem, aminek az 50%-át a főhős „fokkolása” tesz ki.

Egy szó, mint száz, akárhogy is nézem, a legjobb film és a legjobb forgatókönyv Oscar-jelölése, és a többi kritikai ömlengés arcpirító. Azért pedig, hogy a District 9 a világon a 124-ik legjobb film, én kérek elnézést mindazon filmkészítőktől, akik olyan alkotásokon dolgoztak, mint a Szemtől Szemben, a Donnie Darko, a Délidő, a Hatodik Érzék, A Szarvasvadász, A Szakasz, A Pankrátor, a Ben Hur, a Millió Dolláros Bébi, a Butch Cassidy és a Sundance Kölyök, az Elfújta A Szél, a Sebhelyesarcú, az Állj Ki Mellettem, az Idétlen Időkig, a Gandhi, a 12 Majom, a Vad Banda, a Rosemary Gyermeke. És a lista nem teljes.

Hát hosszas gondolkodás után ez volna az a 10 film, amelyet én roppant mód túlértékeltnek tartok. Persze mindegyikkel lehet vitatkozni én újra leszögezném, hogy ez pusztán az én személyes véleményem. Ettől még bárki imádhatja ezeket a filmeket. Az én szememben viszont messze vannak attól a pozíciótól, ahol a legtöbb néző és a kritikusok elhelyezték őket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.