19
01/2011
0

I'm Still Here (2010)

 
 
Nagyjából két évvel ezelőtt alighanem sok filmkedvelőt megnevettetett és megdöbbentett egyszerre Joaquin Phoenix felbukkanása David Letterman műsorában. Az akkor 34 éves színész két Oscar-jelöléssel, meredeken felfelé ívelő karrierrel a háta mögött érkezett meg legújabb filmje, a Két Szerető bemutatója kapcsán, de ez a téma egycsapásra elhomályosult, mikor az elhízott, torzonborz szakállat növesztett Phoenix napszemüvegben és rágóval a szájában totyogott be a stúdióba, s látszólag alig volt képben, mit is csinál éppen. A rajongók és a sajtó előtt itt jelentette ki határozottan azt, amiről egy-egy interjúban már korábban is beszélt, de senki sem vette komolyan: felhagy a színészi pályával és hip-hop előadónak áll. Hamar kiderült az is, hogy ezt a beszívottan botladozó, szánalmat keltő folyamatot dokumentálni is kívánják az utókornak, méghozzá sógora, Casey Affleck rendezésében. Azonnal szárnyra kapott persze a pletyka, hogy ez az egész bejelentés nem több puszta műbalhénál, ám egészen az elkészült film tavaly őszi bemutatójáig nem derült ki egyértelműen az igazság. Ma már tudjuk a választ: igen, az I’m Still Here megrendezett, színészek közreműködésével, határozott céllal készült. De hogy érdemes volt-e elkészíteni? Jómagam alig hinném.
 
A sztori 2008 végén, egy jótékonysági színházi darab próbáján indul, ahol Phoenix először beszél színésztársainak arról, hogy besokkalt az állandó megfelelési kényszertől, és otthagyja a filmezést a zenei karrier kedvéért. Hősünk később megpróbálja rádumálni az egykor P. Diddy-ként ismert rappert, Sean Combs-t, hogy segítsen neki a lemez elkészítésében, ám ez a borzalmas demók közös meghallgatása után végül nem jön össze. Közben a sorozatos kudarcok, a balul sikerült tévés és diszkós szereplések okán Phoenix lelkileg egyre inkább összezuhan, piásüvegek, kokain és kurvák oltalmába menekül, barátait sorra elüldözi magától. (Ide kapcsolódik a film negatív csúcspontja, az a jelenet, mely során a sértett Anton egy éjjel nemes egyszerűséggel az alvó Phoenix fejére szarik.) Az összeomlás végül egy Miami diszkófellépésen következik be, ahol az önjelölt hip-hop sztár az első dal után látványosan egy őt ócsároló nézőre veti magát, majd a biztonságiak közbelépése után kidobja a taccsot egy vécécsésze fölé görnyedve. Zárásképp láthatjuk, ahogy a megtört Phoenix hazatér apjához Panamába, majd jelképesen belegázol egy folyóba, mintegy megtisztítva lelkét az elmúlt időszak minden mocskától.
 
 
Bár a stáb, élén a magának gyakorlatilag bármit megengedő Phoenix-szel, kétségkívül rendkívül jól szórakozott a forgatás során, nehezen tudnám megmagyarázni, a közönség felé mégis milyen üzenetet kívántak eljuttatni ezzel a bő másfél órányira hízlalt Kész Átverés epizóddal. A világsajtót annak idején alaposan körbejárta a színész valamennyi magánszáma, P. Diddy megkeresésétől kezdve a botrányosan végződött diszkóhaknikig. Most, a filmet megtekintve kerek történetté áll végre össze az egész, ráadásul a már említett Panamában játszódó jelenetsorral és egy film eleji (szintén kamu) családi videóval sikerült szépen keretbe foglalniuk az egészet, így akár némi mondanivalót is ráhúzhatunk az egészre. Ennek ellenére az I’m Still Here nem marad több egy helyenként szórakoztató, de összességében csak közepesnek nevezhető alkotásnál, amelynek kedvéért Joaquin Phoenix sikeresen elpazarolt két évet az életéből és komplett hülyét csinált magából a fél világ és számos kollégája előtt, hogy aztán elkészülhessen egy film, amit nagyjából senki sem fog megnézni. Mindenesetre megnyugodhatunk, a sztori végére pont került, Phoenix a hírek szerint visszatér a színészethez (erre minden esélye meg is van, hisz végre emberi külsőt öltött megint), de az, hogy nívója mennyit csökkent ezzel a magánszámmal, az csak ezután fog kiderülni.
 
Érdemes még kitérni a filmben felbukkanó számtalan hírességre, ugyanis sajnos a megtekintése után sem derül ki egyértelműen, ők be vannak-e avatva avagy sem (elvégre épp ezért színészek, leszámítva Combs-t). A fő karakterek esetében ez nem kérdés (Phoenix rövid időre felbukkanó apját például Tim Affleck alakítja), ám a látszólag spontán felvett jelenetek és a nyilvános események kapcsán már nehéz ezt megmondani. Személyes kedvencem Ben Stiller felbukkanása, aki egy előkészületben lévő filmje (az azóta már bemutatott Greenberg) egyik szerepével keresi fel Phoenix-et a házában, és az arcára kiülő döbbenet hobó kinézetű, kamerákkal körbevett kollégája és a mocsokban úszó ház láttán igen vicces pillanatokat szül. (Stiller később az Oscar-gálán vissza is adta a kölcsönt.) Mindenesetre akár beavatta kollégáit a stáb, akár nem, a lényeg úgyis Phoenix egyszemélyes magánszámán van, akinek a film során végig sikerül karakterben maradnia, ami nem egy jelenetben megsüvegelendő teljesítmény.
 
 
A szokásosnál némileg rövidebb kritikám elején azt a kérdést tettem fel, vajon érdemes volt-e elkészíteni ezt a filmet? A válasz kétoldalú, csakúgy mint maga a végeredmény. A közönség szempontjából feltétlenül, hisz a csetlő-botló, totálisan amatőr módon rögzített film végig szórakoztató élményt nyújt azoknak, akiket érdekel, hogyan fest belső nézőpontból az a történet, melyet két évig csak a sajtóban és néhány Youtube-videón kísérhettünk végig. Ami a másik oldalt, a készítőket illeti, itt már erős kétségeim vannak, egyszerűen nem értem ugyanis, mi volt Phoenix és Affleck célja ezzel az egésszel. Önparódiának, görbe tükörnek sok helyen túl drámai és szókimondó; a szakmát és közeget ostorozni viszont túl komolytalan a végeredmény. A válasz mindezek ellenére szerintem mégis valahol a kettő között bújik meg, ám épp ezért érzem azt, hogy a készítőknek sikerült két szék között a padlóra esniük. Sajnos az I’m Still Here sosem fog eljutni a Letterman interjúnak milliós nézettséget generáló nagyközönséghez, így aztán számukra teljesen érdektelen, hogy kamu volt-e ez az egész vagy sem. Ennek ellenére a megtekintését bátran tudom ajánlani minden érdeklődőnek, Joaquin Phoenix-nek pedig sikeres visszatérést kívánok, ilyen tehetséget ugyanis kár lenne efféle öncélú magánszámok kedvéért elpazarolni.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://mozgokep.blog.hu/api/trackback/id/tr972598127

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása