Mozgókép Blog

Conan a Barbár (Conan the Barbarian)

Bevezetés
A fantasy műfaja óriási hagyományokkal bír, hiszen eredete egészen az ókorig és a középkorig nyúlik vissza. Olyan történetekig, mint a Gilgames eposz, az Odüsszeia, majd az Ezeregy Éjszaka vagy a Beowulf. Persze ez is, mint sok más dolog, idővel mindig megújul, és új inkarnációkban köszön vissza. A XX. század korai éveiben a műfaj új lendületet kapott olyan legendás alkotóknak köszönhetően, mint J.R.R. Tolkien, C.S. Lewis, Edgar Rice Burroughs, Robert E. Howard és még sokan mások.

Howard, akinek mindösszesen 30 év adatott meg, hozta létre a fantasy egyik leghíresebb alműfaját, amit úgy neveznek "sword and sorcery", azaz kard és varázslat. Ezekben a hős útja során számtalan nagyhatalmú varázslóval és mágikus lénnyel találkozik, miközben a történetek követik a klasszikus kardozós kalandtörténetek stílusát. Howard kétségtelenül leghíresebb hőse, az 1932-ben megalkotott Conan a barbár (melyet egyébként egy másik karaktere, az 1929-es Atlantiszi Kull inspirált).

A dolog iróniája, Robert E. Howard nagy rajongója volt a történelemnek, ám kutatómunkát végezni saját bevallása szerint is lusta volt, ezért inkább kitalált egy fantáziavilágot, melyhez valós történelmi korokat és civilizációkat használt fel. Így született meg a kimmériai Conan, aki a hybóriai kor szülötte, Atlantisz bukása után, mikor az árják fiai vannak felemelkedőben. Howard összesen 28 Conanról szóló, vagy hozza, esetleg a világához kapcsolódó történetet írt. Van, ami halála után jelent meg, van, amit nem tudott befejezni, ám az kétségtelen, hogy történetei óriási hatást gyakoroltak a fantasy műfajára.

Természetes tehát, hogy Hollywood is lehetőséget látott Howard teremtményében és már a '70-es évek elejétől tervben volt egy filmadaptáció ötlete. Az ötlet 1982-ben érett filmmé Conan a Barbár (Conan the Barbarian) címmel. Az Oliver Stone író, John Milius rendező és Arnold Schwarzenegger főszereplő nevével fémjelzett film idővel hatalmas klasszikussá vált, elindítva a '80-as évek nagy filmes fantasy-hullámát. A filmnek két évvel később, 1984-ben készült egy folytatása is. A Conan a Pusztító (Conan the Destroyer) szintén sikeres lett, még ha nem is annyira, mint elődje.

Arnie egy évre rá egy Howard-ihletésű fantasy-ban is szerepelt, ez volt a Vörös Sonja (Red Sonja), ám annak anyagi és kritikai bukása után már nem volt sok kedve még egy hasonló produkcióban részt vállalni. Pedig papíron már készen állt a Conan a Hódító (Conan the Conqueror), melyet 1987-re akartak elkészíteni, de Schwarzenegger távozása után, a projekt kútba esett. A karakter legközelebb 1997-ben bukkant fel egy arcpirítóan ócska tv-sorozat képében, mely a Conan a Kalandor (Conan the Adventurer) címet viselte és egy másik testépítő, Ralf Möller alakította a barbárt.

Az ezredfordulón aztán ismét új lendületet kapott a kimmériai hős. Először Arnold főszereplésével terveztek egy következő filmet, ez lett volna a King Conan: Crown of Iron elnevezésű projekt, mely elkészítésében John Milius és a Watchowski testvérek működtek volna közre, ám Arnie kormányzói megválasztása miatt a terv dugába dőlt. Ezek után egyértelmű volt, hogy csakis a reboot jöhet számításba. Több mint ötévnyi szenvedés és huzavona után (hol Robert Rodriguez, hol Brett Ratner volt a kiszemelt rendező) végül a nem túl acélos filmekkel büszkélkedhető Markus Nispel került a projekt élére, aki igazi régi vágású, kőkemény és véres akció/kaland/fantasy-t ígért. Lássuk, teljesítette-e.

Szereplők
Conan - Jason Momoa, az igencsak egzotikus származású, többnyire televíziós sorozatokból ismert színész kapta a nem könnyű feladatot, hogy Arnold Schwarzenegger örökébe lépjen. Meg kell mondanom, a filmet elnézve Momoa mindent megtett, látszik, hogy kőkeményen készült a szerepre és a mozi minősége egy percig sem rajta múlt. Momoa agyig kigyúrta magát, igyekezett átszellemülni barbárrá, viszont nincs meg benne az a karizma, ami elődjét annyira sikeressé tette. Végülis korrekt módon helytáll a szerepben, de emlékezeteset nem tud produkálni, ám ez nem csak az ő hibája.

Khalar Zym - Stephen Lang, a kiváló színész már számtalan igazán nagy volumenű filmben csillogtatta meg tudását, ezúttal viszont egy igazi egydimenziós gonoszhoz adta a nevét. A karaktere annyira nulla, hogy Lang hiába próbálna meg színészkedni, egész egyszerűen a szerep nem kíván tőle többet, mint, hogy élveteg fejjel mondjon butaságokat vagy épp öljön meg valakit. Khalar Zym karakterében nincs semmi emlékezetes, egy percig nem tudja az ember komolyan venni, így a figura képtelen rendesen funkcionálni.

Tamara - Rachel Nichols, a gyönyörű fiatal színésznő alighanem a 2009-es G.I. Joe-filmből lehet a legtöbb ember számára ismerős. Bevallom, én nagyon bírom Nichols-t, tehetségtelennek sem tartom, de az biztos, hogy ebben a filmben alulról súrolja az éppen csak elfogadhatót. Az általa alakított Tamara egy papnő, aki semmi érdekeset nem tesz vagy mond, tulajdonképpen azért van, hogy legyen bajba jutott nő, akit Conan-nek meg kell mentenie. Persze az emancipáció jegyében az írók igyekeztek nagyon keménynek is ábrázolni, de egész egyszerűn totálisan nem működik a karakter.

Marique - Rose McGowan, a kissé különcnek tűnő színésznő egy számára igazán testhezálló szerepben ökörködhetett ezúttal. McGowan nekem sosem volt igazán szimpatikus, se külsőleg se jellemre, ám erre a szerepre igen jó választásnak bizonyult. A külseje olyan, mintha még mindig Marilyn Manson-nel kavarna, és ügyesen ismerte fel, hogy a karaktere totálisan egysíkúra lett megírva, így jó érzékkel játssza túl azt. Debil grimaszainak és testbeszédének köszönhetően tökéletes zs-kategóriás gonoszként jelenik meg. Komolyan vehetetlen, de egyben szórakoztató is.

Corin - Ron Perlman, az előember külsejű, egyébként kiváló aktor az egyik személyes kedvencem. Bármiben is szerepel, bármit is játszik, képes emelni az adott mű színvonalát. Nincs ez másként most sem, hiszen Conan apjának szerepében ő nyújtja a film egyetlen igazán szerethető és értékelhető színészi alakítását. Sajnálhatjuk, hogy csak a film első 20 percében kap lehetőséget, a többiekre viszont szégyen, mert ezzel a 20 perccel simán lejátszik mindenkit a vászonról. Érdekesség egyébként, hogy eredetileg Mickey Rourke volt szerződtetve a szerepre, de aztán kiszállt.

Artus - Nonso Anozie, a számomra totálisan ismeretlen fekete színész alakítja Conan elsőszámú sidekick-jét, egyben a film egyik leggázabb karakterét. Egész egyszerűen közröhej, hogy a politikai korrektség jegyében itt is kellett egy nagydarab, kőkemény, de egyben vicces néger, hogy segítse a főhőst. Ráadásul pontosan ekkora közhely is lett, mint amilyennek leírtam. Elsüt pár ócska poént, ami egyáltalán nem vicces, bárgyú fejet vág és valahogy mindig a tökéletes pillanatban bukkan fel, hogy kihúzza Conan-t a kakiból. A színész alakítását nem értékelném, mert ennél a karakternél egész egyszerűen nem is lehet.

Ela-Shan - Said Taghmaoui, szintén G.I. Joe-veterán, aki a film másik übergáz karakterét formálja meg. Úgy látszik az írók a teljes politikai korrektségre törekedtek, mert a néger sidekick mellé jött egy arab is, aki semmivel sem lett kisebb közhely. Taghmaoui gyakorlatilag egy az egyben ugyanazt játssza, mint anno Grant Heslov A Skorpiókirályban. Egy teljesen elhanyagolható, arab beütésű karakter, akit szintén kínosan vicceskedik. Sok mást nem lehet róla elmondani, Taghmaoui alakítását pedig megint csak nem lehet értékelni egy ilyen iszonyú ciki karakter miatt.

Látvány
Számomra meglepő volt, hogy az új Conan stábja nem kevesebb, mint 90 millió dollárt kapott a film elkészítésére. Manapság ez nem tűnik olyan soknak a hatalmas blockbusterek tengerében, de ez az összeg bizony nem csekély. És meg kell mondanom, hogy véleményt kell mondanom a film képi világáról bizony bajban vagyok bizonyos szempontból. Mert látszik, hogy igyekeztek ezt a 90 millát jól felhasználni, látszik a filmen a beleölt pénz, de valahogy mégsem annyira látványos, mint kellene lennie.

A filmesek igyekeztek nagyon szép helyszíneket elénk varázsolni, de mind felemás érzéseket kelt bennem. A kimmériai falu jól eltalált lett, ahogy a Zingária is. Argalon vagy Hirkánia viszont hiába mutat messziről szép képet, ha nem nagyon jut idő megismerni. Ami igazán kiemelkedőre sikerült az Shaipur és Khor Kalba. Ezt a kettőt jobban kidolgozták, de a többi helyszín igazából, nincs szebb szó rá, parasztvakítás. Szóval a film látványos is meg nem is. De ez vonatkozik a többi látványelemre is.

Khalar Zym erdőben vonuló serege a vontatott hajóval és az elefántokkal nagyon látványos, de a csatajelenetek például már nem olyan eget rengetőek. Pedig az R-besorolás miatt még csak finomkodniuk sem kellett volna. Ezért egyébként a rendező mellett az operatőrt és a vágót teszem felelőssé, mert képtelenek voltak kellő dinamizmust adni a harci jeleneteknek, ráadásul a vágó egyéb hibákat is vét, de ezt majd a rendezésnél fejtem ki. A film jelmezeiről szólhatnék még, amik szerintem jól sikerültek, kellően "fantasy-s" az egész, bár igazi nagy kreativitást itt sem fedezhetünk fel, inkább csak korrekt.

Zene
A zenénél mindig megjegyzem, mennyire fontos pontja lehet egy filmnek, hiszen az egész produkció hangulatát meghatározhatja. Aki látta az eredeti Conan filmet az tudja, hogy Basil Poledouris megkomponálta a filmtörténet egyik legerőteljesebb, legjobb score-ját. A '82-es Conan-mozi zenei aláfestése egyszerűen tökéletes. Elképesztő erő van benne, csak úgy süt belőle egy letűnt kor, egy barbár világ hangulata. Megkockáztatom, hogy a film dialógusok nélkül is képes lenne működni, hiszen a zene annyira hibátlan fejezi ki a karakterek érzéseit.

Az új film zenéjének megkomponálására a szerintem tehetséges Tyler Bates-et kérték fel, aki leginkább Zack Snyder házi komponistájaként lehet ismert, hiszen ő szerezte a Holtak Hajnala, a 300, a Watchmen és az Álomháború zenéit is. A 300 kapcsán amúgy kellemetlen helyzetbe is került, mert anélkül nyúlt le Elliot Goldenthal-tól taktusokat, hogy azt feltüntették volna, de ezt a sztorit gondolom, már mindenki ismeri. Bevallom, én talán a zenét vártam leginkább a film kapcsán. 

Persze biztos voltam benne, hogy ahogyan Momoa sem versenyezhet Arnie-val, úgy Bates-nek sincs esélye felérni Poledouris-hoz, de attól még az általa komponált score lehet jó és emlékezetes. Sajnos nem ez történt. Tyler Bates munkája ugyanis teljesen jellegtelen lett. Háromszor végighallgattam a film zenéjét, de kiemelkedő zenei pillanatot nem találtam egyet sem. Próbálkozik pedig mindennel, van itt kórus, erőteljes, sötét hangzás, néhol keleties beütés, de képtelen valami maradandót összehozni. Az új Conan zenéje így megmarad szimpla aláfestő zenének, pedig ennél sokkal több is lehetett volna.

Történet
A film forgatókönyvét három úriember eszkábálta össze, név szerint Sean Hood, Thomas Dean Donnelly és Joshua Oppenheimer. Na, most tudni kell, hogy előbbi úriember csak b-kategóriás filmeket írt, míg a párosban dolgozó utóbbi két úriember legismertebb munkája az igencsak közepes kalandfilm, a Szahara. Ezek után meglepő, ha azt mondom, az új Conan története úgy rossz, ahogy van?

Először is már az alapsztori is hihetetlen sablon, annyira béna, hogy el sem lehet hinni. Volt egy gonosz, legyőzték, elrejtették az erejének forrását, de jön egy másik nagyon gonosz, hogy megszerezze és a világ ura legyen. Most komolyan, ennyire nem lehet nehéz előállni valami értelmesebbel. Amúgy megfigyelte már valaki, hogy ezek a sztorik már az alapnál elbuknak? Mert jelen esetben van egy ősi hatalommal bíró csontmaszk, amit feldaraboltak és a darabokat elrejtették. De mi lett volna, ha ésszerűen cselekszenek, és a darabokat teszem azt a tengerbe hajítják, vagy elássák valahová ahol soha senki nem találja meg? Ja, hogy akkor nem lenne film.

De ez még a kisebbik baj, hiszen ha film cselekménye erős, ha van hangulat, ezen simán túllép a néző. De itt nincs semmi. A film eleje, Conan gyermekkora még nem rossz, elég hangulatos, picit idézi az eredeti filmet is. Aztán Conan felnő és jönnek a problémák. Kapunk egy olyan hőst, akivel semmilyen formában nem tudunk azonosulni. Az eredeti filmben Arnie karaktere közel kerül a nézőhöz, míg itt Momoa hiába próbálkozik, a karaktere nagyon rosszul van megírva.

De ez Corin kivételével elmondható szinte mindenkiről. A színészeknél már ecseteltem mennyire egydimenziós mindenki, különösen a negatív karakterek. Ott nem említettem meg őket, de persze Zym-nek vannak henchman-jei is. Hiába válogattak össze rosszabbnál rosszabb arcú embereket, egész egyszerűen nevetséges a túlzott erőlködésük és ez a hihetetlenül rosszul megírt szövegeknek tudható be nagyrészt.

A másik, hogy nincs egy darab emlékezetes mondat sem a filmben. Két tetszetősebb mondat van az egész filmben, az egyik a bevezető monológ utolsó sora, ami igen jól megadja a kezdő lökést, valamint Conan "élek, szeretek, ölök és nekem ez elég" szövege, ami viszont nem a filmesek érdeme, hiszen Howard találta ki.

Aztán ott van még a két vérciki segítőtárs is, az arab meg a fekete. Totál béna karakterek, akikben semmi szerethető nincs, akkora közhely mind a kettő. Egyébként, ahogy az arab beütésű figura feltűnt egy igen érdekes gondolat ütött szöget a fejembe. Vajon ez a film nem a 2002-es Skorpiókirály remake-je? Mert egyre több minden engedett erre következtetni. 

Mindkét filmben van két übermacsó harcos, akiknek lemészárolták a legendás harcosokból álló népét. Mindkettő bosszút esküdik a gyilkos ellen, akiről mindkét esetben kiderül, hogy a világ ura akar lenni. Mindkét esetben van egy csodaszép nő, aki valamilyen mágikus módon kapcsolódik ehhez és a gonosznak szüksége van rá. A hős mindkét esetben szerelmes lesz belé és mindent megtesz, hogy megmentse. Mindkét esetben lesznek segítőtársai, egy fekete izomtibi és egy vicceskedő arab. És szerintem ezek csak a főbb dolgok, amiket kiszúrtam. Szóval az új Conan-film sztorijáról az égadta világon semmi jót nem tudok mondani, rosszat viszont annál inkább, úgyhogy itt be is fejezem.

Rendezés
A rendezői feladatot az a Marcus Nispel kapta, aki korábban levezényelt három filmet, abból kettő remake volt és jó kritikát egyikért sem kapott. A Texasi Láncfűrészes feldolgozása egyébként még elment, volt neki valami sajátságos képi világa és néhány erősebb pillanata. A Pathfinder vizálisan nagyon erős film volt, képileg hibátlan, ám nagyon rosszul volt megírva, míg a Péntek 13 feldolgozás iszonyú rossz lett, amiből egyedül Julianna Guill magánszáma maradt emlékezetes.

Mikor megtudtam, hogy ő rendezi az új Conant a Pathfinder miatt bizakodni kezdtem. Úgy gondoltam, hogy egy jó forgatókönyv esetén képes lehet valami emlékezeteset összehozni, de most már belátom, hogy erre esély sem volt. Nispel ugyanis híján van minden különösebb tehetségnek. Képtelen ugyanis bármiféle súlyt adni a szereplőknek, vagy a történéseknek. Nincs feszültség, nincs izgalom, még az akciójelenetek sincsenek jól koreografálva.

Az egész olyan, mintha egy lelkes filmrajongó, aki látott már vagy ezer filmet kitanulta volna a filmkészítés technikai részét és a kezébe nyomtak volna egy csekket 90 millióról, hogy nesze itt van, forgasd le a filmet. Az egész film roskadozik a hihetetlenül bénán kivitelezett, drámainak szánt jelenetektől, a teátrálisan túljátszott karakterektől, az üres műmájerkedéstől és Ron Perlmant leszámítva mentes minden igazi emlékezetes dologtól.

A vágó kapcsán pedig megemlítettem egy hibát, amire azt mondtam még később visszatérek. Ez a pillanat most jött el. A filmnek van egy iszonyú béna hibája, ami ennyire látványosan eddig csak a TransFormers 2 esetében jött elő. Mégpedig az, hogy a filmben a helyszínek között nincs távolság. A szereplők egy vágással később már tök máshol vannak, mint egy pillanattal korábban és ez iszonyú zavaró. Nagyon amatőrnek tűnik az egész.

Összegzés
Összességében azt mondhatom, hogy az új Conan a Barbár bizony óriási csalódás, a film a a '82-es Arnie-klasszikus bokájáig nem ér fel. Rossz történet, rosszul megírt karakterek, nagyon rossz rendezés, masszaként hömpölygő filmzene, látványosnak szánt, de korántsem emlékezetes akciójelenetek. Az egész nagyjából egy vasárnap esti tévéfilm szintjén mozog. Még a korábban emlegetett Skorpiókirály is hangulatosabb, élvezhetőbb film volt. Mindenkinek azt tanácsolom, hogy válassza inkább a két Arnold-mozit, ezt a filmet pedig hanyagolja, maximum, majd ha adja a tévé és nincs más, akkor egyszer leül az ember és megnézi. Kár érte, igazán kár, hiszen emlékezetes, nagy film is születhetett volna, de ahhoz igazi filmkészítők kellenének, nem ilyen tehetségtelen bugrisok.

"Így virradt fel a hybóriai kor hajnala, mely zord volt és könyörtelen. És ebbe született bele egy gyermek, aki csatában jött a világra…"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.