A Csatahajó kapcsán elkapott a földöntúli hangulat, ezért úgy gondoltam, ha már témánál vagyunk, összeszedem a tíz, szerintem legjobb inváziós filmet, amelyben gaz, kis zöld emberek (vagy valamely permutációjuk) igyekszik csúnyán leigázni minket. Természetesen itt nem csak óriási csatákra kell gondolni, hanem olyan helyzetekre is, mikor ezek a sunyi ufók szép csendben, a fű alatt beosonva próbálnak kibabrálni velünk. Szabály ezúttal nincs, úgyhogy ne is húzzuk az időt, következzen a tíz legjobb inváziós mozi!

 

A legendás horrorguru, John Carpenter 1988-as filmje, egyfajta fekete komédiába oltott társadalomkritika. Hőse, az ex-pankrátor, Roddy Piper által alakított építőipari munkás többnyire az utcán tengődik, ott tölti az éjszakát, ahol tudja. Látja, hogy a világ valahogy nem a „normális” körülötte és minden csak egyre furcsább lesz, mikor egy nap talál egy napszemüveget… Carpenter filmje a tőle megszokott lassú mederben, sajátos hangulatban csordogál, majd groteszk humorral mutatja be, hogy a földönkívüliek emberi álarc mögé bújva, hogyan kondicionálnak minket arra, hogy tökéletes zombijai legyünk a fogyasztói társadalomnak. Roddy Piper és a másik főszereplő, Keith David pedig zseniálisan szállnak szembe velük.

 

 

Annak idején Steven Spielberg Ryan Közlegény Megmentése című II. világháborús filmje forradalmasította a háborús mozik stílusát, kézikamerás stílusa egy életre stílust teremtett, képes volt a háború borzalmát közelebb hozni a nézőkhöz. Csak idő kérdése volt, hogy ezt a technikai megközelítést mikor fogják egy földönkívüli inváziós filmben is bedobni a „realisztikus hatás” kedvéért. Liebesman filmje egyébiránt egyszerű, mint a bot: jönnek az idegenek, akiknek kell a bolygó nagy vízkészlete, rommá lőnek minket, de az amerikai tengerészgyalogosok megmutatják kik az igazi legények a gáton, mindezt elképesztően látványos és hősies körítéssel. Felesleges a film sablonjait és giccses pillanatait kritizálni, ez a film minden hibájával együtt elképesztően nagy audiovizuális élmény.

 

Az a rohadt középiskola… Mindig is tudtam, hogy valami nem stimmel vele, de azt álmomban sem hittem volna, hogy a tanárok földönkívüliek! Robert Rodriugez filmje az „idegenek már a hátsókertben vannak” koncepcióra épít, miközben pofátlanul lop olyan alkotóktól, mint Jack Finney, vagy Robert Heinlein, ám egyrészt mindezt nyíltan teszi, másrészt pedig roppant stílusosan. Nagyszerű, ahogy az amerikai gimik tipikus kasztrendszeréből hoz létre egy kényszerszövetséget a túlélés érdekében. Hat főhős, hat totálisan eltérő személyiség, mégis nagyszerű a „chemistry” közöttük. Kész is a szuper csapat, hogy megmentsék a sulit és vele együtt az egész emberiséget. A végére pedig mindenki változik is az előnyére. Jó buli a középiskola!

 

A film, amely a listát is ihlette! Alig egy napja veséztem ki a filmet, így nagyon nem kell bő lére ereszteni a dolgokat. Lényeg a lényeg, Peter Berg filmje olyan filmeket egyesített vizuálisan, mint az ID4, a TransFormers és a Csata: Los Angeles, mindezt a napfényes Hawaii-ra és a pompázatos Csendes-óceánra helyezte, megspékelte baró csatahajókkal, jópofa és szerethető karakterekkel, lehengerlő vizuális effektusokkal, sodró lendülettel, kellő mennyiségű humorral. A végeredmény pedig egy igazi vizuális orgia, amely egyáltalán nem akarja magát komolyan venni, hanem célként tűzte ki maga elé, hogy bő két órára önfeledt szórakozást nyújt a nézőknek, ezt pedig hiba nélkül véghez is viszi!

 

A kimondhatatlan nevű, indiai származású rendező egykoron újkori Hitchcock-ként robbant be a filmes köztudatba, mára viszont már csak az nem röhög rajta, aki nem akar. A 2002-es jelek viszont még abból a korszakából van, amikor M. Night-ot mindenki csípte. E tíz évvel ezelőtti filmjében a király Mel Gibson egy hitehagyott papot alakít, aki felesége halála után vidéki otthonában neveli gyerekeit. Segítéségére egyedül a Joaquin Phoenix alakította öccse van ott. Az életük csendes és eseménytelen, amíg a környező gabonaföldeken előbb furcsa zajok, majd később ijesztő alakzatok nem jelennek meg. Shyamalan filmje a tőle megszokott lassúsággal halad előre, de az első pertől az utolsóig székbe szögezi a nézőt. Az idegeneket szinte nem is látjuk, a film végig egy család szemszögéből mutatja be az eseményeket, melyben a szeretet és a hit játssza a központi szerepet.

 

Minden inváziós sztori alfája H.G. Wells 1898-as regénye, melyben a Marsról jött idegenek pusztítanak végig világunkon. Wells műve rövid idő alatt legendássá vált, nem csoda hát, ha az idők folyamán nem egy feldolgozást megért. Ott az 1938-as rádiójáték Orson Welles-től, ami már önmagában is kultúrtörténeti pillanat, aztán az 1953-as mozi-adaptáció Pál György rendezésében, az én kedvencem mégis a mester, Steven Spielberg 2005-ös verziója Tom Cruise főszereplésével. Ez a film is egy családot állít az események középpontjába, egy példaképként kudarcot vallott apa küzdelmét fia és lánya életéért. A Világok Harca sötét, komor, de epikus képi világával, csodás zenéjével, döbbenetesen erős hangulatával és remek színészi játékával is helyet követel magának a listán.

 

A mester alighanem élete főművét alkotta meg ezzel a mozival, melyet blogger-kollégám, joe, nem is olyan rég méltatott. A John W. Campbell Jr. 1938-as novelláján alapuló történetben a fagyos Antarktiszon egy csapat kutató befogad egy szomszédos bázisról szökött Huskey-t, ezzel pedig olyan terror veszi kezdetét, melyet még a rémálmaikban sem tudtak volna elképzelni. Carpenter a tőle megszokott lassú cselekményvezetése ezúttal komor és irgalmat nem ismerő hangulattal párosul. Itt nincs hová menekülni, nincs hová elbújni. Itt az ellenség láthatatlan, bennünk él és köztünk jár. Egy olyan organizmus, ami bármit leutánoz, ami bármivé át tud alakulni. És most ember akar lenni… Minden idők egyik legfélelmetesebb filmje, máig elképesztően hatásos speciális effektusokkal. Kihagyhatatlan klasszikus!

 

Jack Finney 1955-ös regénye eddig összesen négy feldolgozást ért meg és ebből három nagyon erős film is lett (a 2007-es förtelemről most feledkezzünk meg). A legerősebb egyértelműen a második, az 1978-as változat, melyet Philip Kaufman vezényelt le Donald Sutherland, Jeff Goldblum és Leonard Nimoy főszereplésével. Az idegenek itt gubókban érkeznek, majd míg alszunk, lemásolnak minket, az eredeti pedig „elporlad”. Az invázió csendesen, a fű alatt megy végbe, az emberiség pedig eltűnik, mielőtt észbe kapnánk. Az eredeti történet anno még a kommunizmus, a vörös veszedelem allegóriája volt, míg Kaufman filmje, már a fogyasztói társadalom általi uniformizálódást állítja a középpontba. Az ellenállás hasztalan, a pusztulás csak idő kérdése, happy endről pedig ne is álmodjunk.

 

 

Chris Carter író/producer 1993-ban engedte útjára az X-Akták tv-sorozatot, mely 9 évadot élt meg és két mozifilmet, valamint máig tartó kultikus rajongást vont maga után. Az X-Akták fő történeti szála egy, a háttérből irányított kormányszintű összeesküvés, mely a bolygó idegenek általi megszállását és kolonizációját helyezi a középpontba. Idegen technológia, génmanipuláció, kísérletek, árnyékba rejtőző hatalmasok és velük szemben csak két FBI-ügynök áll: Fox Mulder és Dana Scully, a hívő és a szkeptikus. Az 1998-as film a sorozat népszerűségének csúcsán az 5. és a 6. évad között készült. Csont nélkül hozza a széria paranoid hangulatát, csak sokkal pörgősebb, látványosabb formában. Az X-Akták mozifilm maga az összeesküvés!

 

 

A listán eddig több különféle típusú inváziós filmből szemezgettünk. Volt itt totális háború, volt fű alatti beosonás és hosszú évtizedek alatt felépített összeesküvés is. A lista élén viszont nem állhat más, mint minden inváziós filmek legnagyobbika, A Függetlenség Napja! Roland Emmerich 1996-os filmje totális háborúba sodor minket, de olyan elsöprő lendülettel, amit sem előtte, sem azóta nem tapasztalhattunk. Hatalmas méretű űrhajók jelennek meg minden város felett, majd megindul a világpusztító támadás melynek útjába csak a fehér, keresztény amerikai elnök, egy zsidó számítógépes szakember és egy afroamerikai vadászpilóta áll, no meg természetesen az 51-es Körzet és az ott őrzött roswelli ufó. Epikus csaták, hősiesség, eltemetett kormánytitkok, fenyegető idegenek, nem kevés amerikai patriotizmus, és még ha naiv módon, de üzenetet is hordoz magában. Az ID4 a tökéletes idegen inváziós film!

 

Hát ez lett volna az én 10 kedvencem, amelyben a galád földönkívüliek le akarnak igázni minket. Természetesen a lista totálisan szubjektív, így bizonyára valaki más akár 10 totálisan másik filmet választana ki. Ezen filmek egyike sem tökéletes, hibátlan alkotás, de hangulatuknál, történetüknél, vagy képi világuknál fogva, hozzám ezek állnak a legközelebb. Remélem, szórakoztatóra sikerült megírni és mindenki talál benne olyat, ami a kedvére való. Én várom, hogy az idegenek ismét óriási támadó flottával közelítsenek kicsinyke és törékeny kék bolygónkhoz, természetesen csak és kizárólag a mozivásznakon!