Mozgókép Blog

VI. Karácsonyi Mozgókép Top 20

Ismét eltelt egy év, ismét górcső alá veszek húsz kedvencet a szívemnek legkedvesebb mozgóképes alkotások közül. A szabályok ismertek: egy rendezőtől csak egy film és a folytatások – már, ha vannak – szintén egynek számítanak. Nem is szaporítanám tovább a szót, következzen hát 2013 karácsonyának Top20-as listája!

20. Helyezett

Dredd Bíró (Judge Dredd) 1995
Rendezte: Danny Cannon
Miért: Sylvester Stallone mindmáig összesen két sci-fit készített, ebből a második sikerült gyengébben, ám a gyermekkori emlékek, a nosztalgia ezt is megszépíti és a kedvencek közé repíti. A brit 2000 AD kiadó által 1977-ben életre hívott Dredd bíró és világa igazi apokaliptikus fertő, kőkemény és sötét jövő, ahol csak a bíráknak nevezett rendfenntartó erő képez védelmi vonalat a néhány megmaradt hatalmas Megaváros számára, melyek falain túl terül el az Elátkozott Föld, a nagy sivár semmi. A Sly által megformált Dredd a bírák legkiválóbbja, csak a törvényben hisz, ám egy napon ő is az igazság túloldalán találja magát, amit hősünk nem hagyhat szó nélkül. Danny Cannon 1995-ös filmje vizuálisan még ma is megállja a helyét, ám történetileg és hangulatában nem tudott maradéktalanul hű maradni az alapanyaghoz, ám ezekkel együtt is szórakoztató, szerethető film a Dredd Bíró.

„Én vagyok a rend!”

19. Helyezett

Úszó Erőd (Under Siege) 1992
Rendezte: Andrew Davis
Miért: Steven Seagal karrierje már több mint egy évtizede erősen a zs-kategóriában vegetál, ám egykoron a szótlan aikido mesterünk még készített néhány igazán emlékezetes akciófilmet. Ezek közül is messze kimagaslik az Úszó Erőd, melyben a Gary Busey és a Tommy Lee Jones vezette terroristák foglalják el az utolsó útjára induló USS Missouri csatahajót, ám nem számolnak a hajószakáccsal, aki természetesen nem véletlenül szeleteli a zöldséget egy dizájnos dobókéssel. A helyszín, a jól eltalált karakterek, az emlékezetes beszólások, a remek filmzene, a kitűnő akciójelenetek és természetesen Erika Eleniak nehézbombázó képességei emelik ki Andrew Davis filmjét a tucat akciófilmek közül és teszik a ’90-es évek egyik legjobb műfaji darabjává.

„Ez csak egy szakács. Jól bánik a konyhakéssel.”

18. Helyezett

Fegyencjárat (Con Air) 1997
Rendezte: Simon West
Miért: A ’80-as évek végén a Don Simpson/Jerry Bruckheimer producerpáros és Tony Scott rendező voltak azok, akik sajátos, a reklámfilmek stílusát megidéző vizualitással megnyitották a kaput az akciófilmek egy új típusa számára. Az irányzat a ’90-es évek második felére csúcsosodott ki, melynek egyik fő „zászlóshajója” a Fegyencjárat. Simon West filmjében Nicolas Cage egykori rangert játszik, akinek egy balhé miatt némi időt kell a rácsok mögött töltenie, majd várja otthon felesége és kislánya. Igen ám, de a hazaút nem lesz sétagalopp, hiszen a Fegyencjáratot hatalmába keríti egy rakás válogatott elmebajos bűnöző, őket pedig csak hősünk fékezheti meg. A Fegyencjárat legfőbb erénye szintén a vizualitásban rejlik, valamit a raklapnyi kiváló színészben, akik láthatóan lubickolnak egysorosokkal teletűzdelt szerepeikben. Nem tökéletes, de milliószor újranézhető darab.

„Tedd vissza a nyuszit a dobozba!”

17. Helyezett

A Szikla (The Rock) 1996
Rendezte: Michael Bay
Miért: És hát akkor nem maradhat ki az előbb említett film „ikerpárja” sem a buliból. Az egy évvel korábban készült A Szikla járatta csúcsra a videoklipes esztétikát, Michael Bay-t feltette a blockbuster-gyáros rendezők térképére, Nicolas Cage-et pedig elindította az akciósztárrá válás útján. Bay filmjeit ma már szinte divat szidni, de A Sziklába elég nehéz lenne belekötni. A tempója, a sztorija, a karakterei mind a helyükön vannak, az egész film valahogy iszonyú menő, amihez még jön a kiváló filmzene és remekbeszabott akciójelenetek egész sora. Az pedig csak hab a tortán, hogy Sean Connery a hetvenhez közeledve is keményebb, tökösebb akcióhős volt, mint manapság a sok műmájer hülyegyerek.

„Isten hozta önöket a Sziklán!”

16. Helyezett

Hegylakó (Highlander) 1986
Rendezte: Russell Mulcahy
Miért: Ma már nehéz elképzelni de Christopher Lambert valaha jó filmekben is játszott és Russell Mulcahy sem csak videós gagyit gyártott. Mindkettőjük karrierjének fénypontja közös filmjük a Hegylakó, mely a ’80-as évek stílusát ízig-vérig magán viselő kiváló fantasy kalandfilm. A történet szerint köztünk élnek az úgynevezett Halhatatlanok, akik nem öregszenek és csak akkor lehet őket megölni, ha levágják a fejüket. Egy különös erő vonzza őket egymáshoz, hogy megmérkőzzenek a Jutalomért, melyről senki sem tudja mi az. A Hegylakó lenyűgöző képi világával, szerethető hősével és emlékezetes gonoszával máig megállja a helyét, de a sztori is a helyén van, ahogyan nem mehetünk el a legendás Queen zenekar a filmhez írt kiváló betétdalai mellett sem. A film egyébként négy folytatást és két tévésorozatos spin-offot is megért, de ezekről inkább feledkezzünk el.

„Csak egy maradhat!”

15. Helyezett

Dick Tracy (Dick Tracy) 1990
Rendezte: Warren Beatty
Miért: Warren Beatty egész különleges alakja a filmtörténetnek. Évtizedeken átívelő pályafutása során nem készített sok filmet, ám szinte az első pillanattól kezdve kimagasló sztárnak számított mind a szakma, mind a közönség körében. Megszámlálhatatlan sikerfilm és szakmai elismerés sorakozik a neve mellett, mi nézők pedig csak sajnálhatjuk, hogy ez a kiváló művész 2001 óta már nem készít filmeket. Személyes kedvencem tőle az 1990-es Dick Tracy amely Chester Gould 1931-es kultikus képregényén alapul. Beatty mind főszereplőként, mind rendezőként remek teljesítményt nyújt, filmje sajátos, lenyűgöző és színes látványvilága, groteszk szereplői, valamint a raklapnyi nagykaliberű színész (Beatty mellett Al Pacino, Dustin Hoffman, Paul Sorvino, James Caan és Seymour Cassel) teszi feledhetetlen élménnyé a Dick Tracy-t.

14. Helyezett

Több Mint Testőr (The Bodyguard) 1992
Rendezte: Mick Jackson
Miért: Vannak rendezők, akik hosszú pályafutásuk során igazán nem tudtak nagyon maradandót alkotni soha, aztán összejön nekik egyszer egy igazi nagy dobás, de az akkora lesz, hogy visz mindent. Nos, Mick Jackson pont ilyen direktor. Kritikailag bár nem volt pozitív a megítélése, de azért nem semmi, ha egy 25 millióból készült film világszinten több mint 400-at hoz. Ehhez persze kellett a kor egyik nagyágyúja, Kevin Costner, mint harcedzett, sokat megélt testőr és a karrierje csúcsán lévő popsztár, maga „a hang”, Whitney Houston, aki lényegében önmagát alakítja. Kiválóan működő kettősük teszi nagyszerűvé ezt a romantikus krimit, amely még több mint 20 év után is elmondhatja magáról, hogy kiállta az idő próbáját. És akkor minden idők legnagyobb sikerű filmzenéjéről még nem is beszéltem.

13. Helyezett

Gyilkosság az Orient Expresszen (Murder on the Orient Express) 1974
Rendezte: Sidney Lumet
Miért: Sidney Lumet viszont korántsem tartozott az egyfilmes rendezők közé, hiszen hat évtizedes pályafutása során eme alkotás mellett olyan filmeket köszönhetünk neki, mint a 12 Dühös Ember, vagy éppen a Serpico. A Gyilkosság az Orient Expressen Agatha Christie 1934-es, azonos című regényén alapul és alighanem az írónő egyik, ha nem a legismertebb regénye a Hercule Poirot sorozatból. A világhírű nyomozót itt a kiváló Albert Finney formálja meg, de rajta kívül gyakorlatilag a legutolsó szerepben is világsztárt találunk, így a kimagasló színészóriások felsorolását most inkább hanyagolnám. Lényeg a lényeg, ez az egyhelyszínes, mindössze 17 lényeges szereplőt felvonultató darab a krimi műfajának egyik legkimagaslóbb csúcspontja, amely nem csak a nyomozás menetével köti le a nézőt, de nagyon sokat elmond a bűnről, a bűnhődésről és a bosszú erejéről is. Kötelező!

12. Helyezett

Dark City (Dark City) 1998
Rendezte: Alex Proyas
Miért: Alex Proyas a ’90-es években már lerakott az asztalra egy kultikus alkotást. Ez volt A Holló, amelyről már én is megemlékeztem ezen a blogon. Nos, Proyas következő filmjére négy évet kellett várni, de az utolsó percig megérte! A Dark City valami egészen fenomenális film, a Neo Noir műfajának egyik legnagyobb csúcspontja. Sötét, komor, rejtélyekkel teli város tárul elénk, titokzatos és félelmetes alakokkal, és egy emlékezetvesztésben szenvedő hőssel, aki megváltoztathatja az örök éjszaka városának és lakóinak sorsát. Proyas filmjét felesleges lenne hosszan méltatni, egész egyszerűen látni kell. Komplex, jól felépített, elképesztő erővel bíró mozi, amely kitaposta az utat az olyan filmeknek, mint az egy évvel későbbi Mátrix. A Dark City ott kell, hogy legyen minden filmrajongó kedvencei között.

11. Helyezett

Maverick (Maverick) 1994
Rendezte: Richard Donner
Miért: Mel Gibson és Richard Donner eddig hat közös filmet készítettek, melyek mindegyike remekül sikerült alkotás. A négy részt megélt Halálos Fegyver-széria mellett már írtam az Összeesküvés Elméletről is, most pedig következzék a szintén elképesztően király Maverick. Ebben a hihetetlenül szórakoztató western-komédiában, mely egy ’50-es évekbeli sorozat feldolgozása, Mel egy igazi dörzsölt pókerjátékosként tűnik fel, aki élete nagy versenyére készül, persze előbb össze kell szednie a nevezési díjat is, ami nem lesz egyszerű menet, de csibészes mosolyával majd csak kivágja magát minden slamasztikából. A film csak úgy dúskál a kiválóan megírt dialógusokban, idézhető dumákban, rengeteg az emlékezetes poén, elképesztően jó a színészgárda (az ember itt szerelmesedett bele végérvényesen Jodie Fosterbe) és külön meg kell említenem a tökéletes magyar szinkront is. Milliószor újranézhető film, egész egyszerűen megunhatatlan.

„Az én drága jó papám mindig azt mondta, akkor higgyél nőnek, mikor ló legel a sírján.”

10. Helyezett

Hivatali Patkányok (Office Space) 1999
Rendezte: Mike Judge
Miért: Ó, a naiv fiatalság, amikor frissen és tettre készen álmodozunk arról, hogy valami jól menő multinál építsünk karriert és keressük magunkat degeszre. Aztán pár év múlva jön a koppanás és a ráeszmélés, hogy az egész egy lyukas zoknit sem ér. Ezt a nagy igazságot veszi górcső alá a Beavis és Butt-head alkotója, méghozzá nem is akárhogyan. A Hivatali Patkányok iszonyú jól kapja el az egész multis rabszolgamunka lényegét, fűszerezve mindezt töménytelen mennyiségű idézhető dumával, emlékezetes jelenettel és tonnányi fekete humorral. A Hivatali Patkányokat kötelezővé tenném az összes olyan embernek, aki a fogyasztói társadalom szellemében élete fő céljának tartja a pénz és a karrier utáni kielégíthetetlen vágyakozást. Mert, ahogy arra e jeles alkotás is rávilágít, az életben bizony sokmillió, ennél lényegesen fontosabb dolog van.

9. Helyezett

Tango és Cash (Tango & Cash) 1989
Rendezte: Andrej Koncsalovszkij
Mért: Ha pedig már az idézhető szövegek ennyiszer előkerülnek, következzen egy olyan mozi, ami tulajdonképpen az első percétől az utolsóig felvonultatja ezeket. Az orosz rendező Andrej Koncsalovszij a ’80-as évek „buddy cop” filmjeinek (48 óra, Beverly Hills-i Zsaru, Halálos Fegyver)nyomvonalán haladva elkészítette a zsáner egyik legjobb és legidőtállóbb darabját. Sylvester Stallone, mint a kifinomult, mindig előkelő megjelenésű Tango és Kurt Russell, mint a lepusztult és koszos Cash zseniális párost alkotnak, hihetetlenül jól eltalált a kettősük. A rengeteg jó dumát már említettem, de emellé emlékezetes akciójeleneteket is kapunk, valamint a páros alá dolgozó többi színész is kitesz magáért. Bár a maga idejében minden kritikus lehúzta, idővel igazi kultfilmmé vált, az én nemzedékem számára pedig örök klasszikus marad. Robert Z’Dar állkapcsa pedig tényleg csúcs.

„Rambo? Az egy buzi.”

8. Helyezett

Két Tűz Között (True Lies) 1994
Rendezte: James Cameron
Miért: Év eleji Arnoldos Top10-em során már méltattam James Cameron fantasztikus filmjét, de most a kedvenceim listáján is helyet kell, hogy kapjon. Claude Zidi 1991-es Titkolt Titkos Ügynök című vígjátékának felturbózott változatában Arnie-nak nem csak mindenre elszánt terroristákkal kell megküzdenie, hanem unatkozó feleségével is. Miközben megy a nyomozás néhány ellopott nukleáris robbanófej után, hősünk az ügynökség minden technikai apparátusát beveti, hogy szemmel tartsa az asszonyt és akkor a lázadó tinilányáról még nem is beszéltünk. James Cameron ebben a filmjében bebizonyítja, hogy a könnyedebb, humorosabb stílus sem áll távol tőle. Ő és Arnie ismét remek csapatot alkotnak, így három évvel a T2 után újra egy kiváló filmmel lepték meg rajongóikat.

„Ki vagy lőve!”

7. Helyezett

A Szakasz (Platoon) 1986
Rendezte: Oliver Stone
Miért: „Amerika lelkiismerete” maga is megjárta Vietnamot, saját tapasztalatait pedig úgy érezte, hogy mozgóképen is meg kell örökítenie. Később aztán még két filmet készített a témában (Született Július 4-én, Ég és Föld), melyek már jóval epikusabb, komplexebb nézőpontból közelítettek a témához. Vietnam trilógiájának első darabja viszont talán éppen a visszafogottabb, személyesebb stílusa miatt annyira húsbavágó és erőteljes. Charlie Sheen itt még fiatal, pályája elején járó színészként bizonyítja, hogy nem volt híján tehetségnek, így csak sajnálhatjuk, hogy ma már csak drogos partiarcként van jelen a köztudatban. Mindezekkel együtt Stone filmje megkerülhetetlen háborús mozi, egyike a műfaj legjobbjainak, trilógiája pedig tökéletesen átfogó képet ad Amerika egyik igencsak sötét és szégyenteljes korszakáról.

6. Helyezett

Az Ifjú Sherlock Holmes (Young Sherlock Holmes) 1985
Rendezte: Barry Levinson
Miért: Sir Arthur Conan Doyle halhatatlan hőse, Sherlock Holmes 1887-ben jelent meg először az olvasók számára és rövid időn belül legendává vált a karakter. Természetesen a mozgókép is felfedezte őt magának és az évtizedek során megannyi formában és megközelítésben jelent meg a nagyvásznon vagy a képernyőn. Számomra a legérdekesebb Barry Levinson rendező, Chris Columbus író és Steven Spielberg rendező 1985-ös filmje, melyben Holmes még iskolás fiatalemberként jelenik meg. Láthatjuk első találkozását Watsonnal, láthatjuk első közös ügyüket, valamint a folyamatot, melynek során a nyomozó klasszikus stílusjegyei (sapka, kabát, pipa) a karakterhez társulnak. A sztori remek, a színészek is nagyon jók, az úttörő vizuális effektekről nem is beszélve és külön plusz pont, hogy a befejezés sem teljes happy end, a stáblista vége pedig tartogat a nézőknek még egy csavart.

„Logika, Watson. Logika.”

5. Helyezett

A Tetovált Lány (Män Som Hatar Kvinnor) 2009
Rendezte: Niels Arden Oplev
Miért: Stieg Larsson 2005-ös regénye és két folytatása óriási sikert aratott, bár én bevallom, hogy iszonyú száraz és unalmas könyvnek tartottam A Tetovált Lányt, így a két további kötetet inkább már hanyagoltam. De nem így Niels Arden Oplev 2009-es feldolgozását, ami igazi mestermű. Sötét, komor, komplex történetét képes úgy elmesélni, hogy végig érthető és áttekinthető marad a néző számára, miközben a film erős, európai hangulatának köszönhetően erősen elüt a hollywoodi produkcióktól. A mozi legnagyobb erénye mégis a Lisbeth Salandert alakító Noomi Rapace, aki tökéletes választás volt a tragikus múlttal bíró hacker-lány szerepére. Neki köszönhetően olyan főhőst kapunk, akire sokáig fogunk emlékezni. Itt jegyezném meg, hogy maga David Fincher is feldolgozta a könyvet 2011-ben, de stilizált, műnek ható képi világa és hangulata meg sem közelíti a svéd változatét.

4. Helyezett

A Zenebirodalom Visszavág (Empire Records) 1995
Rendezte: Allan Moyle
Miért: Két évvel ezelőtt már szerepelt a listán tőlem egy Moyle film, most itt a másik nagy kedvencem tőle. A kanadai rendező mindig is jól kapta el a lázadó, meg nem értett fiatalok lelki világát, az önmagát és célját kereső ifjúság problémáit. ’95-ös mozija talán az egyik legkönnyedebb alkotása és nem olyan tanulságos, mint az Adj Rá Kakaót, de elképesztően szórakoztató, számos emlékezetes jelenetet produkál, iszonyú jól kapja el a ’90-es évek korszellemét és nem kevés remek dalt is felvonultat. Az Empire Records egy csapat fiatal egy napját mutatja be, ahogy életük néhány fontos és kevésbé fontos kérdésével szembesülnek munkahelyükön, egy zeneboltban, méghozzá olyan színészek tálalásában, mint Anthony LaPaglia, Liv Tyler, Johnny Witworth, Rory Cochrane, Ethan Embry, Robin Tunney és a pályája elején járó Renée Zellweger.

3. Helyezett

Ford Fairlane Kalandjai (The Adventures of Ford Fairlane) 1990
Rendezte: Renny Harlin
Miért: És ha már a ’90-es évek, az évtizedet királyabb filmmel nem is indíthattuk volna. Renny Harlin nagy áttörése volt 1990, hiszen ekkor rendezte meg a Die Hard 2-t, valamint a Ford Fairlane-t, mely bár sem anyagi, sem kritikai sikert nem aratott, de idővel óriási kultfilmmé vált. A stand up comedy-sként berobbant Andrew Dice Clay egy rock & roll mániás magánnyomozót alakít, akinek meg kell találnia egy tinédzser lányt, ám az ügy egyre csak bonyolódik az egykori haverja, a milliomos megbízója, a zeneipari biznisz, no meg egy halott rocksztár asszisztálása mellett. A Ford Fairlane, köszönhetően zseniális magyar szinkronjának is, gyermekkorom egyik legmeghatározóbb filmje. Ennyi idézhető duma, emlékezetes és vicces jelenet ritkán jön össze egy alkotáson belül, az egész hihetetlenül egyben van és még a teljesen idióta története és karakterei is csak a cool-faktort növelik. Ha Renny Harlin életében nem csinált volna mást, akkor is áldanám a nevét.

„Eszem-faszom megáll!”

2. Helyezett

Otthon Véres Otthon (Grosse Pointe Blank) 1997
Rendezte: George Armitage
Miért: Úgy tűnik, idén szinte nosztalgia fesztivált tartok. Íme, egy másik fiatalkori kedvencem, melyben az egyik legnagyobb kedvencem, John Cusack alakítja a főszerepet. Az általa megformált Martin Q. Blank bérgyilkosként tevékenykedik, szereti is a munkáját, ám valahogy kezd megcsömörleni a dolgoktól, így épp kapóra jön egykori gimnáziumának a tízéves érettségi találkozója, ahol még egykori szerelmével is összefut. Persze közben őt is célba vette egy bérgyilkos, figyeli két kormányügynök és még egy rivális kolléga sem száll le róla. Komolynak hangzik a dolog, pedig ez egy zseniális, fekete humorral átitatott szatíra a nagy álmokról, meg nem valósult tervekről, párkapcsolati problémákról, körítve mindez remekbe szabott lövöldözésekkel és iszonyú szórakoztató karakterekkel. Elég ha annyit mondok, hogy Cusack mellett nővére, Joan, valamint Dan Aykroyd, Jeremy Piven, Minnie Driver és Alan Arkin szállítja a poénokat. És akkor a filmben elhangzó megannyi zseniális dalról (Guns N’ Roses - Live And Let Die, Pete Townshend – Let My Love Open The Door, Faith No More – We Care A Lot, David Bowie & Queen – Under Pressure) még nem is beszéltem.

1. Helyezett

Napos Oldal (Silver Linings Playbook) 2012
Rendezte: David O. Russell
Miért: Russell sokáig igen ellenszenves fickó volt a számomra, a filmjeiért sem rajongtam, aztán három évvel ezelőtt A Harcossal lerakott az asztalra egy olyan kincset érő mesterművet, amely nem csak tökéletesen ötvözte a könnyedebb, komédiába hajló hangulatot a súlyosabb drámával, de a legutolsó statisztából is olyan színészi játékot hozott ki, hogy az ember csak bámult tátott szájjal. Christian Bale pedig végre megkapta érte jól megérdemelt Oscar-díját. Tavaly pedig rendezőnk rátett még egy lapáttal és a Napos Oldallal elkészítette minden idők egyik legszebb, legaranyosabb és legfurcsább szerelmes filmjét. Itt mindenki kattant kicsit, de dilijükkel együtt is óriási életszeretet hajtja a szereplőket. A színészek, Bradley Cooper, Robert De Niro, Chris Tucker, Jacki Weaver kivétel nélkül fantasztikusak. Külön a végére hagytam a csodát, Jennifer Lawrence-t, aki valami döbbenetes tehetségről és tudásról tesz tanúbizonyságot mindössze 22 évesen. Olyan érzelmi komplexitást jelenít meg ilyen fiatalon, hogy ennyire megérdemelt Oscar-díj, mint az övé kevés van. Gyönyörű, ellenállhatatlan film a legnagyobb akadályokon is áttörő szerelemről.

„Excelsior!”

Hát ez lett volna az idei karácsonyi Top20. Mondanám, hogy joe is jelentkezik a sajátjával, de sajnos blogos kollégám már nem igazán kíván részt venni az itteni dolgokból. Lélekben azért itt van velünk és remélem, majd olvassa ezt a listát is. Bízom benne, hogy az ő tetszését is elnyeri.

Ezúton kívánok mindenkinek boldog és békés karácsonyi ünnepeket!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.