31
12/2013
0

Top 2013

Ismételten vége egy esztendőnek, így újra számot kell vetni az idei filmterméssel. Legalábbis egy részével, hiszen az év számtalan alkotása közül én mindössze 64-et tudtam megtekinteni, ami önmagában elég sok, de az összképhez viszonyítva nem olyan acélos. Mindenesetre ezúttal is akadt nem egy remek darab, ahogy nem kevés csalódás, illetve vállalhatatlan szemét is. Ahogy az eddig is bevált szokás volt nálam, előbb jön a tíz, számomra legjobb film, majd az öt legnagyobb csalódás és utána az öt legrosszabb mozi. Végül, de nem utolsó sorban pedig a jövő évi filmekből választottam ki az általam leginkább várt tízest. De ne is szaporítsuk tovább a szót, vágjunk bele!

Íme, a 2013-as évből a tíz kedvencem:

10. helyezett
Végjáték (Ender’s Game)
Orson Scott Card klasszikus sci-fi regényének filmváltozatát Gavin Hood vitte vászonra, a végeredmény pedig megosztotta az alapmű rajongóit. Én viszont, aki soha nem olvastam, érdekes és remek filmet kaptam. Még a könyvet nem ismerve is éreztem persze, hogy hol vannak azok a dolgok, amik nincsenek kellően kibontva, vagy plusz magyarázatra szorulnának, de úgy érzem, hogy Hood jól kapta el a történet magját és mondanivalóját. A képi világ csodás (bár messze nem ez a fontos), a hangulat komor, a színészek pedig nagyszerűek, külön öröm volt, hogy Harrison Ford és Ben Kingsley is tiszteletét tette, különösen előbbi ad sokat a filmhez. Összességében a Végjáték nem tökéletes, nem marad mindörökre emlékezetes, de számomra mindenképpen helyet érdemel az idei listán. A film és az író ellen indított gusztustalan kampány pedig csak még inkább szimpatikussá teszi a filmet.

9. Helyezett
A Hobbit: Szmaug Pusztasága (The Hobbit: The Desolation of Smaug)
Peter Jackson valami fenomenálisan nagyot alkotott A Gyűrűk Ura trilógiával az elmúlt évtized elején, örökre beírva nevét a filmtörténelembe. A Hobbit elkészülése meglepő módon viszont nem ment simán, az pedig végképp szemöldökráncolásra adott okot, hogy Tolkien vékonyka könyvét három filmre duzzasztották fel. A tavalyi első rész (Váratlan Utazás) nagyon tetszett, de érezhetően nem volt egy súlycsoportban a nagy trilógiával. A második rész jóval pörgősebb, akciódúsabb elődjénél, ám hiába a csodás látvány, a visszatérő szereplők, az egész most sem lesz halhatatlan mestermű, noha természetesen még így is elképesztő filmélmény Középfölde rajongóinak. A befejezés kicsit sete-suta, de a jövő évi befejező részig (Oda és Vissza) már fél lábon is kibírjuk.

8. Helyezett
A Halottlátó (Odd Thomas)
Íme, az idei év, számomra legnagyobb „sleeper hit”-je! Dean R. Koontz regényét annak idején imádtam, valósággal letehetetlennek éreztem. Mikor meghallottam, hogy Stephen Sommers készül filmet készíteni belőle, kicsit kétkedve fogadtam, hiszen bár imádom a rendező úrtól az első Múmia-mozit, illetve a 2009-es G.I. Joe-t is, de Odd egy kicsit más. A végeredmény viszont nem is lehetett volna nagyobb csalódás pozitív értelemben. Sommers változtatott kissé a sztori hangulatán és az abszolút komor történetet kissé viccesebbre vette. A mozi atmoszférája ezzel együtt hihetetlenül magával ragadó, elképesztően jó a film tempója, a színészek remekül lettek kiválasztva (Anton Yelchin, Willem Dafoe, és a csodás Addison Timlin), az pedig külön pozitívum, hogy a Sommers nem tette vidámabbá a befejezést. Csak ajánlani tudom mindenkinek.

7. Helyezett
Star Trek: Sötétségben (Star Trek into Darkness)
Négy évvel ezelőtt J.J. Abrams véghezvitte a lehetetlent és új életet lehelt a tetszhalott állapotban vegetáló Űrszekerek franchise-ba. Bár a hardcore-rajongóknál kicsapta a biztosítékot a Vulkán elpusztításával és a Star Trek-történelem alternatív síkra terelésével, számomra hihetetlen nagy kaland volt a film, szinte már-már a Star Wars hangulatát idézte p ár helyen. A második részt éppen ezért elképesztően nagy elvárásokkal tekintettem meg. A végeredmény sajnos elmarad az „első” részétől, hiányzik belőle az a merészség, az a frissesség, viszont még így is elképesztően lendületes és szórakoztató, a látványvilág és a színészek (különösen Benedict Cumberbatch) kiválóak. Csak bánhatjuk, hogy Abrams nem mert sötétebb, drámaibb, hosszabb filmet készíteni és túlságosan elkapkodja a dolgokat, a végkifejlet pedig némiképp banális, de összességében ilyen egy minőségi blockbuster. Abrams két év múlva a Star Wars VII. részével bizonyíthat, viszont én, mint Lucas hexalógiájának feltétlen híve, ennél azért sokkal, de sokkal többet várok az újkori csodarendezőtől.

6. Helyezett
Fogságban (Prisoners)
Vannak filmek, amik olyan elemi erejű hangulattal, fullasztó atmoszférával bírnak, hogy néző a mozi megtekintése után még sokáig nem szabadul a látottak hatása alól. Denis Villeneuve filmje éppen ilyen. A Hugh Jackman és Maria Bello alakította házaspár kislánya és a szomszédban lakó barátaik hasonló korú gyermeke egy Hálaadás napi ünnep alkalmával odakint játszanak, majd a szülők azt veszik észre, hogy a lányok nyomtalanul eltűntek. Megkezdődik a keresés a két apa és a Jake Gyllenhaal alakította nyomozó vezetésével, az idő múlásával a dolgok pedig kezdenek egyre sötétebbé és kilátástalanabbá válni. Ritka az, mikor egy rendező képes ennyire erőteljes hangulatot teremteni, a néző szinte érzi a szülők kínját és elkeseredettségét, tökéletesen megértjük Jackman karakterének tetteit is, a végkifejlet pedig nem hoz teljes feloldozást. A Fogságban olyan film, amit látni kell, ám annyira felzaklató és erőteljes, hogy az ember jó darabig nem akarja majd újranézni.

5. Helyezett
Családi Üzelmek (We’re the Millers)
Ritka alkalom manapság, mikor egy vígjáték képes csak minimális mértékben is megnevettetni. Hollywood humorérzéke az új évezred beköszöntével egyre inkább gyengül és válik elképesztően alpárivá meg kőbutává. Rawson Marshall Thurber rendező viszont jókora meglepetést okozott nekem, mivel a Családi Üzelmek nem csak, hogy remek vígjáték, de az a ritkafajta, amit sírva röhögtem végig az első perctől az utolsóig. Persze, ebben óriási szerepet játszik a teljesen debil alapötlet, a telitalálat színészgárda (Jason Suedikis, Jennifer Aniston, Emma Roberts, Will Poulter) és mindenekelőtt a frenetikus magyar szinkron. Megkockáztatom, hogy a Családi Üzelmek nem csak az év, de az elmúlt négy-öt év legjobb vígjátéka is egyben.

4. Helyezett
Az Éhezők Viadala: Futótűz (The Hunger Games: Catching Fire)
Katniss Everdeen reménytelen harca a gonosz Kapitólium ellen tavaly engem sem hagyott hidegen, az első rész helyet kapott nálam az év végi tízes listán. Gary Ross filmje apróbb hibái ellenére kiválóan sikerült, ez első sorban a mindig csodás Jennifer Lawrence-nek volt köszönhető. A második rész levezénylését Ross nem vállalta az idő rövidsége miatt, így jött helyette Francis Lawrence (csak névrokonok a színésznővel), aki képes volt nem csak kijavítani az első felvonás hibáit, de további erőt és frissességet pumpált a franchise-ba. A Futótűz pedig ezáltal látványosabb, komorabb, intenzívebb, drámaibb és komplexebb elődjénél, képes volt szintet ugrani. J-Law most még inkább hengerel, elképesztően erős jelenléttel bír, így a film fő erénye még mindig ő, de most a komplett produkció képes felnőni hozzá maradéktalanul. A nagy finálé két részben érkezik, a Futótűznek köszönhetően pedig már tűkön ülve várom!

3. Helyezett
Feledés (Oblivion)
Három évvel ezelőtt Joseph Kosinski fénysebességgel lőtte fel magát a legígéretesebb fiatal rendezők közé. A 2010-es Tron: Örökség ugyanis számomra az akkori év legemlékezetesebb filmje lett. Kosinksi képes volt egy csaknem 30 éves filmet olyan alázattal és tisztelettel folytatni, hogy közben új szintre is emelte Steven Lisberger 1982-es kult moziját. Most saját ötletből dolgozott, egy általa írt, ám ki nem adott képregényt dolgozott át mozgóképes formába. A Feledés kapcsán megemlíthető kritikaként, hogy számtalan, már korábban látott történeti- illetve látványelem visszaköszön benne, de mindezt olyan egyedi módon csomagolja és olyan erőteljes hangulattal ruházza fel, hogy a nézőt azonnal beszippantja a film varázsa. A főszereplő Tom Cruise, noha úgy hat-hét éve sikk utálni, most újfent bizonyítja, micsoda erővel és jelenléttel bír a vásznon, nem véletlen, hogy ő a filmtörténet valaha volt egyik legnagyobb sztárja. Színésztársai sem vallanak kudarcot, de „MegaTom” mellett a film képi világa az igazi nagy dobás. Nem ragozom tovább, a Feledés ízig-vérig igazi sci-fi, mely csodás vizualitása mellett lélekkel is bír.

2. Helyezett
Az Acélember (Man of Steel)
A Christopher Reeve nevével fémjelzett Superman-széria négy részt ért meg, bár az utolsó kettő jobb lett volna, ha sosem készül el. Bryan Singer 2006-ban egy csodálatos filmmel folytatta a Richard Donner rendezte első két részt, ám a film bevételeit keveselték a stúdió fejesei. Supermant tehát rebootolni kellett, erre pedig Christopher Nolannél jelenleg nincs alkalmasabb ember. A zseniális Sötét Lovag trilógia alkotója, írótársával David S. Goyerrel indította a kriptoni hős történetét, a film megrendezésére pedig Zack Snydert választották. Az Acélember pedig jött látott és földbe döngölt, talán kissé túlságosan is. Az elképesztő képi világgal bíró, hihetetlenül erős hangulatú film ugyanis az első két harmadában fantasztikusan építkezik, sokban idézi Nolan Batman: Kezdődik című moziját, ám az utolsó harmadban olyan pusztítást visz végbe, ami lehengerli a nézőt, ám kicsit kibillenti a filmet az egyensúlyából. Ezt tartom Az Acélember egyetlen hibájának és ez választja el egyedül attól, hogy az év legjobbja legyen.

1. Helyezett
A Nagy Gatsby (The Great Gatsby)
Baz Luhrmann, a Rómeó és Júlia, valamint a Moulin Rouge rendezője viszont még ennél is kevesebb hibát vétett, így F. Scott Fitzgerald halhatatlan regénye kezei között elképesztő mozgóképes varázslattá változik. A szokásos „luhrmanni” képi világ tökéletes egységet alkot Fitzgerald a gazdagokról alkotott kiábrándító világával. Még a számomra egyáltalán nem kedvelt modern popzenék is olyan elképesztő pontossággal simulnak bele a ’20-as évek New Yorkjának világába, hogy csak tátottam a számat. A színészek, élükön Leonardo DiCaprióval elképesztőek, egyedül Tobey Maguire gyengélkedik, de a többiek képesek ezt feledtetni. Baz Luhrmann leheletnyi aránytévesztései dacára szinte tökéletesen ragadja meg a regény lényegét, hibátlanul adja vissza annak társadalomkritikáját. Hihetetlen erejű mestermű, mely a fent említett két alkotással együtt alkotja számomra az igazi „vörös függöny trilógiát”.

Ezen tíz alkotás mellett persze még volt jó néhány olyan mozi mely megérdemli, hogy megemlítsük. A teljesség igénye nélkül ilyen Az Óriásölő, az Erőnek Erejével, az Eleven Testek, Az Europa Rejtély, A Magányos Lovas, a Szupercella, vagy éppen a Démonok Között.

Persze jó néhány film volt, amitől sokat vártam, aztán óriásit kellett csalódnom.

Következzék hát a 2013-as év öt legnagyobb csalódása!

5. Helyezett
Vasember 3 (Iron Man 3)
A kritikáimban már többször leírtam, hogy nem vagyok elvakult rajongója a Marvel Mozis Univerzumnak, a Vasember filmeket pedig aztán abszolút nem favorizálom. A harmadik rész előzetesei azonban bizakodásra adtak okot. Először is a se íze, se bűze Jon Favreau-t Shane Black váltotta a rendezői székben, másrészt pedig a negatív karakterek szerepére leszerződtették a mindig zseniális Ben Kingsley-t, valamint a kiváló Guy Pearce-t is. A film trailerei egy jóval komolyabb és komorabb alkotást ígértek, Kinglsey Mandarinja pedig valami zseniális Osama Bin Laden karakternek tűnt. A film megtekintése után viszont iszonyú dühös voltam, úgy éreztem, hogy csúnyán átvertek. A végeredmény ugyanis talán még az első kettőnél is vicceskedőbb, Kinsgley figuráját teljesen arcon hugyozták, a film pedig sok helyen logikátlanabb és ostobább az elődeinél is. Amit itt a stúdió csinált, azt úgy szokás nevezni, hogy „a fogyasztó megtévesztése”. A különbség az, hogy ezért nem kérheti vissza a pénzét a néző, pedig ha valahol, hát itt joga lenne hozzá.

4. Helyezett
G.I. Joe: Megtorlás (G.I. Joe: Retaliation)
1982-ben születtem, így könnyen kiszámolható, hogy a G.I. Joe: A Real American Hero széria játékfigurái éppen fénykorukat élték gyermekkoromban. Magam is óriási rajongójuk voltam, így mindig is reméltem, hogy egyszer filmet készítenek majd zsenge korszakom meghatározó műanyag hőseiről. Stephen Sommers 2009-es mozija bár nem volt hibátlan, de hihetetlenül szórakoztató és szerethető kalandfilm volt, ami ügyesen ötvözte a játékfigurák különböző szériáit. A második részre sajnos Sommerst leváltották és a helyére érkezett Jon M. Chu nem bizonyult a legjobb választásnak. Ennél is nagyobb probléma, hogy a film bár folytatása A Kobra Árnyékának, de hangulati elemeit tekintve új alapokra helyezi és számtalan karaktert leselejtezett, akikre még csak utalás sincs. Az új film viszont ezek mellé nem tud új erényeket felmutatni, csak a csendes és érdektelen középszert. Channing Tatum 15 perc után kiszáll, Bruce Willis pedig unott egy arccal hozza a keménylegényt. Ami pozitívum, az most is Kígyószem és Viharárny, a nagy nindzsa-akció a hegyen, valamint Adrianne Palicki csodás szépsége. A többire meg emlékezzen, aki akar. Meg aki tud.

3. Helyezett
Gengszterosztag (Gangster Squad)
Bár nem vagyok a gengszterfilm műfajának elkötelezett híve, azért van néhány nagy alkotás, amit rendkívüli módon szeretek. Ilyen az Aki Legyőzte Al Caponét, vagy éppen a Szigorúan Bizalmas. A Gengszterosztag igaz történetre épülő alapsztorijával, valamint nívós színészgárdájával azonnal felkeltette a figyelmemet, a végeredmény viszont fájdalmasan bénára sikerült. Egyrészt némelyik színész (Ryan Gosling, Emma Stone) hihetetlen mellényúlásnak bizonyult, másrészt a történetet sikerült úgy megírni, hogy ezerszer látott klisék alkossák csak, harmadrészt nem tudom ki volt az a hülye, aki egy gengszterfilmbe a Mátrixra hajazó lassításokat tett. Ruben Fleischer érezhetően majd összekakálta magát, hogy valami nagyon menőt hozzon össze, a film viszont inkább kínos erőlködés, totálisan mellélőtt hangulattal, az összképet pedig csak egy-két korrektebb alakítás menti elégségesre. Kár érte.

2. Helyezett
A 42-es (42)
Hollywood mindig is imádta a nagy (és giccses) életrajzi filmeket, szinte Dunát lehetne rekeszteni velük. Igen hálás műfajról van szó, amit a legtöbb esetben a nézők és a kritikusok is kajálnak. Tény és való, hogy elég nehéz mellélőni egy ilyen típusú produkcióval és személy szerint én Brian Helgeland filmjétől is legalább korrekt, érzelmes életrajzi drámát vártam. Nem is alaptalanul, hiszen Jackie Robinson, a világ első színes bőrű baseball-játékosának rögös életútja adta magát. A végeredmény viszont egy elképesztően kínos giccsparádé, amiben minden szögre kimérten történik, nincs semmi egyedi, vagy figyelemre méltó, a színészek is csak vergődnek, egyedül Harrison Ford képes élettel megtölteni karakterét, ha valaki, hát ő mindent megtett ezúttal is. A 42-es viszont mint film méltatlan mind Jackie Robinsonhoz, mind a „biopic” műfajának nagy klasszikusaihoz.

1. Helyezett
Drágább Mint Az Életed (A Good Day to Die Hard)
Egy rémálommal ér fel, hogy ezt a címet kellett ideírnom, az első helyre. John McClane igazi kultikus karakter, nemzedékek számára meghatározó akcióhős, akinek köszönhetően Bruce Willis neve örökre a halhatatlan sztárok sorába lép. 1988-as bemutatkozása után még három minőségi folytatást élt meg az évtizedek során át, így mint sokan mások, én is óriási vigyorral vártam a legújabb McClane kalandot. A film megtekintése után viszont úgy éreztem, mintha valaki jó erősen gyomorba vágott volna, aztán beleköpött volna az arcomba. John Moore rendező és Skip Woods író ugyanis képes volt arra, hogy olyan Die Hard filmet csináljanak, amiben semmi Die Hard nincs szinte. Középszerű, hangulat és történet nélküli lövöldözés, amiben minden, de tényleg minden maga a nagybetűs érdektelenség. A szégyen csúcsa, hogy maga Bruce Willis is motiválatlan, unott fejjel csoszogja végig a filmet, meggyalázva pályafutása legnagyobb karakterét. Őszintén remélem, hogy Willis összeszedi magát és elkészít egy utolsó McClane-mozit, mert ez a karakter nem búcsúzhat ennyire méltatlanul.

Volt még azért egy-két nagyobb csalódás az évben, mint például a Gonosz Halott remake, ahol egyedül az old school látványvilág dicsérhető, Vin Diesel harmadik Riddick filmje, ami maga a felesleges folytatás definíciója, vagy éppen Robert Redford A Hallgatás Szabálya című krimije, ami kaphatta volna azt a címet is, hogy „unalom a köbön”.

De bármilyen hihetetlen, voltak ennél rosszabbak is ebben az esztendőben.

Következzék hát a top5 legrosszabb film!

5. Helyezett
Elysium: A Zárt Világ (Elysium)
Neill Blomkamp 2009-es District 9 című első filmje azonnali siker volt mind anyagilag mind kritikailag, szerintem viszont minden idők egyik legtúlértékeltebb vacakja. Közepesen korrekt vizuális effektek mellé kaptunk egy logikai bakik tucatjaitól hemzsegő katyvasz történetet, egy velejéig irritáló főhőst és alapvetően gusztustalan látványvilágot. Az óriási mértékben túldimenzionált ajnározás után már csak azért is vártam Blomkamp következő dobását, hogy rámcáfol vajon, vagy tényleg csak egy nagy üres lufi a fickó. Nos, úgy tűnik, az utóbbi igazolódik be. Az Elysiumra kapott egy rahedli pénzt, egy-két nagyágyú színészt, a végeredmény mégis közel áll a totális értékelhetetlenhez. Egyrészt a képi világa egy az egyben a District 9, nem csak hasonlít, hanem szó szerint az, ami nem vall túl nagy kreativitásra a „nagy” Blomkamptól. Aztán ott vannak a kivétel nélkül rühellni való karakterek, úgy látszik rendezőnk valamiért szenvedélyesen vonzódik a seggfejekhez. Harmadrészt a történet nagy mondanivalója is nevetséges, ha valaki végiggondolja csak két percig, rájön, hogy ordító marhaság az egész. Nem ragoznám tovább, az Elysium megérdemli a helyezést, mert tipikusan egy olyan rendező filmje, aki rohadtul többnek gondolta magát annál, mint ami.

4. Helyezett
Tűzgyűrű (Pacific Rim)
Na, és akkor mit mondjunk eme „remekműről”. Guillermo Del Toro egyike a legegyedibb, legerősebb vizualitással megáldott rendezőknek, hihetetlenül tehetséges filmes, aki bármikor képes lenyűgözni a nagyérdeműt. Ezek után döbbenet, hogy képes volt a nevét adni egy agyilag ilyen szinten zokni történethez, egy filmhez, ami rekordot dönt az irritáló, debil karakterek és szánalmasan rosszul megírt párbeszédek felvonultatásában. Totálisan agyhalott alapötletéhez méltón (óriási szörnyek verekszenek nagy robotokkal) vérkomolyan veszi magát, kikacsintásnak vagy öniróniának nyoma sincs. Ez a film tulajdonképpen olyan Del Torónak, mint amilyen A Majmok Bolygója remake volt Tim Burtonnek, annyi a különbség, hogy az utóbbi azért megnézhető anélkül, hogy ki akarnánk szúrni a saját szemünket. A Tűzgyűrűt viszont senkinek nem ajánlom, aki 12-nél több IQ-val rendelkezik.

3. Helyezett
Halálos Iramban 6 (Fast & Furious 6)
Sokáig gondolkodtam, hogy Paul Walker emléke előtt adózva kihagyjam a listáról ezt a förmedvényt, de végül úgy döntöttem, hogy mégiscsak felteszem, hiszen vastagon rászolgált. A Halálos Iramban 2001-ben még egy középszerű autós filmnek elment, ha eltekintünk attól, hogy az alkotókat simán beperelhették volna a Holtpont készítői plágium miatt. A folytatások aztán egyre adták lejjebb a színvonalat, közben az arcoskodás, meg a műmájer rajoskodás és izmozás viszont részről-részre nőtt. A hatodik rész már olyan szinten kőbuta, irritáló és nevetségesen kamu, hogy az már nem lenne mérhető egy skálán. Bár akciófilmként van feltűntetve, az „akcióbutaság” megnevezés inkább lenne ideillő. Nem is akarom nagyon folytatni, mert ebben az izében tényleg csak mérhetetlenül szimpatikus Paul Walker és a gyönyörű Gal Gadot érdemel említést. A széria továbbra is siker, az elátkozott hetedik részt is összeütik, szóval a szar folyik tovább. Paul Walkert viszont Isten nyugosztalja!

2. Helyezett
A Föld Után (After Earth)
Will Smith a fény sebességével lett sztár a ’90-es évek második felében, az addig sem kicsi egója pedig csak nőtt és nőtt az évek múlásával. Megszámlálhatatlan kasszasikerrel a háta mögött pedig úgy érezte, hogy most nem csak játszani fog, de nagy kreatív elme is lesz egy produkció mögött. A Föld Utánt így családi vállalkozássá tette, amibe benyomta pusztulat mód tehetségtelen fiát, rendezőnek meg leszerződtette a szebb napokat is látott M. Night Shyamalant. A Föld Után ezzel együtt ígéretes sci-fi kalandfilmnek indult, ami aztán egy őrjítően debil baromsággá vált a vásznon. Teljesen logikátlan és hülye története mellé értékelhetetlen színészi játék és alig elfogadható képi világ párosul, ráadásul mindez olyan lassú és unalmas hangulattal megspékelve, hogy az embernek speeddel kell pörgetnie magát, hogy ne aludjon bele a sztoriba. Mindezt csak tetézi, hogy a film tulajdonképpen egy burkolt szcientológia propagandafilm, de annyira ízléstelenül, hogy még Tom Cruise-nak se lenne pofája hasonlóhoz. Shyamalan meg jobb most már kicsit összekapja magát.

1. Helyezett
Nagyfiúk 2 (Grown Ups 2)
Már az első rész is alulról súrolta az éppen nézhető kategóriát, de az idei második rész egy igazi égetni való szemét. Adam Sandler annak idején valami érthetetlen okból még szimpatikus is volt, tudnék mondani kábé két filmet, amit még kedveltem is tőle (Apafej, A Kismenő), azonban filmográfiáját inkább az olyan jelzők írják le kellőképpen, mint a „gusztustalan”, „ostoba”, „humortalan” és még lehetne sorolni. A Nagyfiúk 2-vel sikerült neki az, amit korábban nem nagyon láttam. Összehozott a haverjaival egy olyan filmet, aminek konkrétan semmi története sincs. De komolyan semmi, még minimálisan sem. Tulajdonképpen rosszul megírt és előadott gegek lazán összefűzött lánca, ami elkezdődik egy ponton, majd véget ér egy másikon. A legrosszabb az, hogy az ember körülbelül egyszer nevet fel a film alatt, ami egy komédia esetében szánalomra méltó eredmény. A film ezzel együtt az USA-ban megint csak siker lett, bizonyítva, hogy a humorérzékkel és a jó ízléssel odaát komoly bajok vannak.

Persze akadt még néhány szemétre való darab, mint például a Csajok Szabadon, a Másnaposok 3, a Movie 43, a Csontváros, A Burok, vagy éppen a Lenyűgöző Teremtmények. Illetve akad egy különdíjas is, ami nem más, mint Catherine Hardwicke, az Alkonyat rendezőjének Plush című „erotikus thrillere” PG-13-as besorolással. Ez önmagában is iszonyú vicces, hát még mikor megnézzük ezt a zs-kategóriás sztorit, a hihetetlenül rossz rendezéssel és elégtelen színészi játékkal. De inkább hagyjuk, mert felrobban az agyam.

Hát ezek lettek volna nagy vonalakban a 2013-as év pozitív és negatív csúcspontjai.

Most pedig mielőtt búcsút vennénk az óévtől, következzen az általam legjobban várt tíz film 2014-ben!

10. Helyezett
Jane Got A Gun
Kedvenc színésznőm, Natalie Portman szerelemprojektje ez a western, melyben egy fiatal nő egykori szerelme segítségét kéri, hogy megvédhesse a férjét, saját magát és farmját, férje egykori bandájától. A hihetetlen hányattatáson átesett produkciót először Lynn Ramsey rendezte volna, ám ő egyszerűen nem jelent meg a forgatás első napján. Végül a Warrior direktora, Gavin O’Connor vette kezébe a stafétabotot. A színészek közül először a hős szerepére felkért Michael Fassbender szállt ki egyeztetési gondok miatt, majd az eredetileg a rosszfiú szerepére szerződtetett Joel Edgerton vette át a jófiú karakterét. A rosszfiú szerepére szerződtetett Jude Law aztán lelépett azzal a szöveggel, hogy ő Ramsay miatt vállalta csak, aztán a helyére jött Bradley Cooper is továbbállt szintén egyeztetési gondok miatt. Végül Natalie egy másik Star Wars-os kollégája, Ewan McGregor vállalta a gonosz szerepét. Így amellett, hogy rendkívül érdekes western elé nézünk, Portman, McGregor és Edgerton miatt egy kisebb Csillagok Háborúja reunion-t is kapunk.

9. Helyezett
A Hobbit: Oda és Vissza (The Hobbit: There and Back Again)
Peter Jackson személyes prequel trilógiája nem kicsit van feleslegesen túlnyújtva és néhol izzadságszagúan igyekszik epikusabb lenni a kelleténél, de még így is ellenállhatatlan filmélményt adnak. A jövő karácsonykor érkező befejező rész így semmiképpen sem maradhat ki a felsorolásból, melyben Tölgypajzsos Thorinék tovább küzdenek a sárkánnyal, de visszatér Gandalf, Bilbó és Legolas is. Leginkább a változtatásokra leszek kíváncsi, illetve, hogy Jacksonék ezt hogy használják fel arra, hogy teljesen összekovácsolják a történetet A Gyűrűk Ura trilógiával.

8. Helyezett
Exodus
Ridley Scott a Gladiátor, a Mennyei Királyság és a Robin Hood után ismét nagy történelmi eposz elkészítésébe vágta fejszéjét. Ezúttal a zsidók Egyiptomból való kivonulását vette témául, amiben a zseniális Christian Bale alakítja majd Mózest, Joel Edgerton pedig II. Ramszeszt, de mellettük Sigourney Weaver, Ben Kingsley és John Turturro is tiszteletét teszi majd. A színészekre így vélhetőleg nem lesz panasz, sokkal marginálisabb kérdés, hogy milyen lesz a történet és Ridley Scott mennyire mutatja majd a korlátolt és iskolázatlan oldalát, mert bár rendezőnk hihetetlenül nagy vizuális zseni, korábbi filmjeiben és interjúiban bizony megmutatta, hogy a történelem ismerete nem éppen az erőssége. Mindenesetre úgy érzem, Ridley ezzel a filmmel főleg Oscar bácsit szeretné célba venni.

7. Helyezett
X-Men: Az Eljövendő Múlt Napjai (X-Men: Days of Future Past)
Bryan Singer 2000-ben indította útjára a mutánsok történetét, ami azóta is töretlenül folytatódik, folyamatosan bővül az univerzuma. Ez lesz a hetedik film a franchise történetében és egyben az egyik legizgalmasabb is, hiszen összehozza az eredeti trilógia és Az Elsők szereplőgárdáját, így egyszerre lesz fiatal és öreg Magneto illetve Xavier, de együtt szerepel majd Hugh Jackman Farkasa is Jennifer Lawrence Mystique-jével. Ami viszont még ennél is fontosabb, hogy 2003 után ismételten Bryan Singer ül majd a rendezői székben. A sztori epikusnak ígérkezik az időutazással, illetve Singer azt is ígéri, hogy megpróbálják az eddigi filmekben fellelhető ellentmondásokat elsimítani. Kíváncsian várom a végeredményt, a Fox mindenesetre nagyon bízik a filmben, hiszen a következő részt már be is jelentették, méghozzá kitűzött premierdátummal.

6. Helyezett
Knight of Cups
Terrence Malick sokáig csak szökő évente készített filmeket, ám az utóbbi időben turbósebességbe kapcsolt. Olyan mesterműveket tudhat a magáénak, mint Az Őrület Határán, Az Új Világ, vagy éppen Az Élet Fája. Legújabb filmjének történetét totális homály fedi, így felcsigázás gyanánt álljon inkább itt a szereplőgárda: Christian Bale, Natalie Portman, Cate Blanchett, Teresa Palmer, Isabel Lucas, Joe Manganiello, Freida Pinto, Antonio Banderas, Wes Bentley, Michael Wincott, Ryan O’Neal. Azt hiszem, ennyi elég is lesz.

5. Helyezett
Az Éhezők Viadala: A Kiválasztott (The Hunger Games: Mockingjay)
Éppen most méltattam az egészen kiváló második részt, így nem csoda, ha a nagy finálé is helyet érdemel a leginkább várt alkotások sorában. Francis Lawrence rendező visszatér a produkció élére, amely még több drámát és komor hangulatot ígér. Folytatódik a Kapitólium elleni harc, melyben a jelképpé vált Katniss Everdeennek óriási szerepe lesz. Jennifer Lawrence, Josh Hutcherson, Liam Hemsworth, Woody Harrelson, Elizabeth Banks, Philip Seymour Hoffman, Stanley Tucci és Donald Sutherland mind visszatérnek, valamint hozzájuk csatlakozik még Julianne Moore is. Igazán lenyűgöző névsor.

4. Helyezett
Sabotage
Arnold Schwarzenegger végre abbahagyta a kormányzóskodást és visszatért a filmek világába, mi pedig, a feltétlen rajongói, csak örülhetünk ennek. Tavaly A Feláldozhatók második részével már elég erős rajtot vett, aztán idén az Erőnek Erejével és különösen a Szupercella megmutatta, hogy bőven van spiritusz az Osztrák Tölgyben, aki képes volt még Sly elől is ellopni a show-t. Jövőre egyesíti erejét David Ayer rendezővel, aki a bűnügyi történetek nagy szakértője. Itt Arnie egy kőkemény DEA-ügynököt alakít, aki válogatott csapatával rajtaüt egy drogkartellen, a lefoglalt tonnányi zsozsónak viszont nyoma vész. A gyanú rájuk terelődik, így elkezdik őket egyesével levadászni. Az előzetes kőkemény filmet ígér, Arnie a Predatorhoz hasonlította a hangulatot, hősünk mellett pedig olyan arcok fognak keménykedni, mint Sam Worthington, Joe Manganiello, Terrence Howard, Olivia Williams és Mireille Enos. Legyen már április!

3. Helyezett
A Feláldozhatók 3 (The Expendables 3)
Úgy látszik a jövő év Arnie-é lesz. Sly és zsoldoscsapata újra visszatér, hogy eddigi legkeményebb ellenfelével is szembenézzen. Stallone mellett visszatér a teljes csapata, így Randy Couture, Terry Crews, Dolph Lundgren, Jet Li és Jason Statham is. Természetesen Arnie sem maradhat ki a buliból aki most még többet fog majd szerepelni, Bruce Willis viszont nem csak unott seggfej mostanában, hanem kapzsi is, így ő nem tér vissza, ahogy sajnos Chuck Norris sem. Helyettük viszont lesz Wesley Snipes, Antonio Banderas és Harrison Ford (ez a nem semmi), de a legnagyobb dobás, hogy a főgonoszt maga a halálos fegyver, azaz Mel Gibson alakítja majd! Nem semmi akcióorgia elé nézünk, az már szent!

2. Helyezett
A Holnap Határa (Edge of Tomorrow)
Tom Cruise elképesztően tehetséges színészként fiatalabb korában nem egy drámában megcsillogtatta kvalitásait, ám a szakma sosem akarta őt igazán elismerni, sosem fogadták be igazán. Az évek múlásával aztán Tom rájött, hogy imádja a szórakoztató közönségfilmeket és szépen lassan az egyik legkirályabb akciósztárrá nőtte ki magát a 170 centijével. Akárhogy is nézzük, Cruise szinte soha nem tud hibázni, így elképesztően sokat várok jövő évi nagy sci-fijétől is. A Doug Liman rendezte moziban, mely egy japán novella alapján íródott, Tom egy olyan katonát alakít, aki újra és újra meghal a fronton az idegenek ellen vívott háborúban, ám mindig újjáéled és kezdődik elölről az egész. Egy napon aztán összehozza a sors egy másik katonával (Emily Blunt), aki talán tudja a válaszokat a kérdéseire. A nemrég kikerült előzetes már önmagában földbedöngölő, így óriási reményeket fűzök ehhez a filmhez.

1. Helyezett
Interstellar
Christopher Nolan 1998-as bemutatkozása óta nyolc filmet rendezett, egyre nagyobbakat és epikusabbakat, ám ez sosem ment a minőség rovására. Mára ő az álomgyár messiása, a fiatal rendezők között ő az, aki magában hordozz azt, hogy Hollywood most is képes egyszerre szórakoztató és művészi filmet készíteni. Olyan mesterművek, mint A Sötét Lovag Trilógia, az Álmatlanság, A Tökéletes Trükk és az Eredet után, most Nolan egy Spielberg projektet örökölt meg. Ezúttal is a testvérével írta a forgatókönyvet, a sztori pedig egy csapat felfedezőről szól, akik féreglyukakon át utaznak majd térben és időben. A történetet amúgy nagy titkolózás övezi, annyit tudni, hogy Kip Thorne elméleti fizikus kutatásaira épül és igen csak mély és komplex, valódi mondanivalóval bíró filmmel kecsegtet minket. A nívós szereplőgárda (Matthew McConaughey, Anne Hathaway, Michael Caine, Jessica Chastain, Ellen Burstyn, Matt Damon, Casey Affleck, John Lithgow, Wes Bentley, Topher Grace), Nolan eddigi munkássága, maga téma és a nemrég kijött legelső teaser együttesen messze elegendő ahhoz, hogy a jövő év leginkább várt alkotásává lépjen elő az Interstellar.

Hát ez lenne a kis 2013-as összegzésem, némi előretekintéssel az újévre. Remélem, sikerült szórakoztatóra megírnom és ismételten jelezném, a listák csakis a személyes, szubjektív ízlésemet tükrözik, kéretik tehát nem megsértődni semmin.

Ezúton kívánok mindenkinek sikerekben gazdag boldog új évet!

A bejegyzés trackback címe:

http://mozgokep.blog.hu/api/trackback/id/tr325719443

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.