30
03/2008
0

The Gingerdead Man (2005)


A fenti cím beszédes. A kép annál inkább. Jól látjátok, az ott bizony egy kést szorongató, csúnyán vicsorító mézeskalács emberke (innen a frappáns cím, amit magyarra talán Mézeshalál Emberként lehetne fordítani). A gyártók becsületére legyen mondva, hogy a filmet nem pusztán erre a remek ötletre alapozva próbálták eladni, és előhúztak még néhány ötletet a kalapjukból.

Az egyik ilyen, hogy szerződtessenek színészeket a produkcióhoz. Így aztán megnyertek maguknak néhány tehetségesnek mondható fiatalt - akik a maguk szintjén ugyan, de meglepően jól alakítanak - valamint egy igazi aduászt, a másodvonalbeli akciófilmek sztárját, az utóbbi években általam olyannnyira hiányolt Gary Busey-t. (Itt még meglehetősen vaskosan, de a Farkasok Völgyére már szépen lefogyott.) Másik jó pont a szimfónikus zene, amelyet a stáblista alatt hallhatunk, és igen kellemes a fülnek (szerzője az a Roger Ballenger, akinek filmográfiája ezt az egyetlen filmet tartalmazza).
Sajnos rendezőre és díszletekre már nem futotta a költségvetésből. Bár a stáblista szerint az előbbiért egy bizonyos Charles Band felelt, ennek a kész alkotáson nyomát sem tudtam felfedezni. Fogalmazzunk úgy, hogy ráfért volna egy szakmabeli segítsége a filmre. Ezenkívül az egész cselekmény egy néhány tíz négyzetméteres pékségben, illetve annak előterében (jórészt éjjel) játszódik, ami azonnal megmagyarázza a díszletek problémáját.
És most a sztoriról. Főhősünk egy szegény sorsú lány, Sarah, akinek apját és bátyját egy éve lemészárolta egy őrült gonosztevő, Millard Findlemeyer (Busey). A gyilkost nem sokkal később elfogták, és villamosszékben kivégezték. Sarah épp egy lepukkant pékségbe próbál új életet lehelni, dolgát azonban megnehezítik a szörnyű emlékek, alkoholista anyja, és az utca túloldalán frissen megnyílt kávéház, amelynek gazdag tulaja és annak elkényeztetett, cafka lánya mindenáron be akarja záratni a boltjukat. Egy napon aztán Sarah különös csomagot kap, aminek tartalma belekerül az épp készülő mézeskalács tésztába. A csomagban persze az őrült gyilkos lelke volt, aki ezután süteményként kel életre, és vad, gúnyos kacajokkal tarkított mészárlásba kezd.
A játékidő 70 perc, amiből a stáblisták levonása után marad egy óránk, ami igen szűkösnek mondható. A film abszolút sztárja, Busey ebből a 60 percből nagyjából hatot tölt a vásznon, ezután csak hangjában van jelen (ő adja a gonosz sütemény hangját ugyebár). Nem nagy meló a gázsiért, akármennyit is kapott (na nem hinném, hogy sokat).
Az alakításokkal a kategória legtöbb filmjével ellentétben ezúttal nem volt gondom, és ismét remekül szórakoztam. Az effektek nevetségesek, semmi CGI, ami nálam külön jó pont. A mézeshalál emberke szemlátomást egy kézre húzott gumibábú (az arcmimikája fantasztikus).Busey pedig olyan mondatokkal teszi feledhetetlenné a karaktert, mint az 'Eat me, you punk bitch!!!' A film csúcspontjai azok a jelenetek, amelyekben egy patkánnyal társalog. Továbbá láthatjuk az alig húszcentis sütőipari terméket autót vezetni (!) és pisztollyal lövöldözni, ami szintén nem elhanyagolható mutatvány.
Az ilyenkor kötelező logikai anomáliák itt sem maradnak el, szereplőink például villanyfényben indulnak kicserélni a kiégett biztosítékot, vagy kulcsra zárják az előzőleg szétlőtt ajtózárat.
Nem ez a legjobb szörnyfilm, amit láttam (a Carnosaur-trilógiát semmi sem képes felülmúlni), de mindenképp élvezetes, és kellőképpen gagyi, témájában pedig alulmúlhatatlan (azért bízom benne, hogy ebben idővel rám tudnak cáfolni). Csak rajongóknak, nekik viszont kö-te-le-ző darab!

A bejegyzés trackback címe:

https://mozgokep.blog.hu/api/trackback/id/tr45403439

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.