31
03/2008
0

A Halál a Ragadozó ellen 2 (Aliens vs. Predator)

Bevezetés
Az embereket mindig lenyűgözte az a kaland, amit a világűr határtalan birodalma adhat nekünk. A filmek segítettek nekünk abban, hogy olyan világokat ismerhessünk meg, amelynek csak a fantázia szabhat határt. A modern sci-fik korszaka kétség kívül a '70-es évek végén kezdődött. Először jött 1977-ben George Lucas filmje, a Csillagok Háborúja (Star Wars), mely addig soha nem látott tömeghisztériát indított el. Egy évre rá, 1978-ban Gene Roddenberry legendás tévésorozata az Űrszekerek (Star Trek) is nagyvászonra került, hatalmas sikert aratva. 1979-ben aztán egy fiatal angol reklámfilmesnek köszönhetően elkészült a Science Fiction filmek szentháromságának harmadik tagja, A nyolcadik utas a Halál (Alien). A fiatal reklámfilmes nem más volt, mint Ridley Scott, a később legendássá váló direktor, akinek már itt megmutatkoztak nem mindennapi képességei. A film hihetetlen hatással volt a mozinézőkre, maga volt a megtestesült rettegés, melyet csak tovább fokozott a történet zárt térbe való helyezése, a színészek kiváló alakítása, valamint a svájci festő, H. R. Giger által megálmodott, a legfélelmetesebb démoni szörnyeket is lepipáló Idegen. A film kultusz lett és sztárrá tette rendezőjét, valamint főszereplőjét, Sigourney Weaver-t is. A sikernek köszönhetően szinte biztos volt, hogy lesz folytatás, ehhez képest meglepő, hogy egészen 1986-ig kellett rá várni, de azt kell mondanom, hogy megérte! Egy fiatal amerikai filmes, bizonyos James Cameron lett A bolygó neve Halál (Aliens) direktora, aki ezt megelőzően mindössze két alkotással büszkélkedhet: az 1981-es Piranha II-vel, amit felejtsünk el gyorsan, valamint az 1984-ben mozikba került, pillanatok alatt legendássá váló Terminátor-ral (The Terminator), mely a sci-fi filmek egyik alapköve lett. Cameron egyedi stílusjegyei már itt is megmutatkoztak: a sötét hangulat, a rideg szürkés-kékes színek használata, a nyomasztó képi világ még az első részre is rátett jópár lapáttal. Cameron csúcsra pörgette a sztorit, még több vért és rettegést hozva el a nézőknek, valamint egy Oscar-jelölést Sigourney Weaver-nek az alakításáért. A film még az első résznél is nagyobb sikert aratott, James Cameron pedig folytatta töretlen útját a filmvilág trónjára. Egy évre rá, 1987-ben aztán a mozivásznakra szabadult egy másik űrből jött fenevad is, ami hasonlóan az Alien-ez, azonnal a sci-fi rajongók nagy kedvence lett. John McTiernan második filmje volt mindössze a Ragadozó (Predator), ám ettől kezdve robbanásszerűen ívelt felfelé a karrierje. Az Arnold Schwarzenegger vezette kommandóscsapat harca az űrből jött vadásszal, Alan Silvestri fantasztikusan megkomponált muzsikájával aláfestve bebiztosította Big Arnie helyét, mint első számú akcióhős, a film pedig mind anyagilag, mind kritikailag szép sikert aratott. A Predator esetében a folytatásra mindössze három évet kellett várni. 1990-ben Stephen Hopkins rendező vezényelte le a Ragadozó 2-t (Predator 2), Danny Glover főszereplésével, aki addigra komoly elismerést szerzett a Halálos Fegyver széria első két részével. A városba áthelyezett cselekmény nem aratta azt a sikert, mint az első rész, és sokan hiányolták Arnold Schwarzeneggert. Nos, a film valóban nem lett annyira jó, mint elődje, de kétség kívül remekül sikerült, Danny Glover pedig kiváló volt a főszerepben, ezért is érthetetlen, hogy máig nem készült harmadik rész. A filmnek azonban van egy elvitathatatlan érdeme, melyet az alkotók csak poénnak szántak, ám kis viccük biztosította számtalan regény, képregény és számítógépes játék létrejöttét: a film végén a Ragadozók űrhajójának trófeái között ott volt egy Alien-koponya is, ami összehozta a két univerzumot és lehetővé tette, hogy a jövőben számtalan történet születhessen, melyben az Idegenek és a Ragadozók együtt szerepelnek! Az Alien-széria szekere azonban nem állt meg: 1992-ben jött el az idő, hogy mozikba kerüljön a széria harmadik része, A végső megoldás Halál (Alien 3) című film, melyben érezhetően le akarták zárni Ripley és az Idegenek történetét. A rendezést az elsőfilmes David Fincher kapta meg, akinek igen gyenge forgatókönyvből kellett dolgoznia, a film elkészítésének folyamata pedig igazi rémálom volt. Rengeteg vita, változtatás volt a film kapcsán, sokszor nem tudtak zöldágra vergődni a cselekényt illetően. Számtalan író dolgozott a forgatókönyvön, újra és újraírva az egészet. A stúdió végig beleszólt a rendezésbe, Finchernek óriási csatákat kellett vívnia minden egyes jelenetért. A film végül egy erősen megvágott változatban került mozikba, mely nem is aratta azt a sikert, mint amit elvártak tőle. Hiába használták az akkor még forradalminak számító digitális technikát, hiába borotválta magát kopaszra Sigourney Weaver és hiába áldozta fel magát a film végén, mindez kevés volt az üdvösséghez. A rendező noha mára legendás filmes lett, a mai napig szomorúan gondol első alkotására és nincs vele megelégedve. Sőt, egy interjúban nem habozott kijelenteni, miszerint "utálja" ezt a filmet. A gyártó stúdió fejesei és a producerek, de még maga Weaver is érezhette, hogy ez nem volt méltó befejezés a szériának, ezért valahogy fel kéne támasztani Ripley-t és új filmet készíteni. Öt évet kellett várni a negyedik részre, de hangulatát és képi világát tekintve, talán a legbetegebb epizód lett a szériában. 1997-ben a francia Jean-Pierre Jeunet kapta a feladatot, hogy vezényelje le a Feltámad a Halál (Alien Resurrection) című részt, melyben Ripley bebizonyította, hogy igenis van élet a halál után. A film megosztotta a rajongókat. Volt, aki még a harmadik résznél is kevésbé szerette, míg mások egyedi és újszerű filmnek tartották. Én magam az utóbbi táborba tartozom. Engem lenyűgözött a beteg képi világ, a kiváló szinészek, a remekül megírt karakterek és az, hogy az Aliens után újra több Idegen szerepel a történetben. Azt kijelenthetjük, hogy a harmadik résznél sikeresebb lett, így még egy ötödik rész is tervbe volt véve, amit 1999/2000 környékén kívántak mozikba küldeni. Két cselekménytervezet is volt: az egyikben Ripley-ék mennek az Idegenek bolygójára, így végre megtudjuk, honnan is származnak, míg a másikban az Idegenek szabadulnak el a Földön, valóra váltva Ripley rémálmát. Máig homályos okoknál fogva az ötödik rész végül sosem készült el, és nagy a valószínűsége, hogy már nem is fog. A széria szekere azonban továbbra sem állhat meg, így 2004-ben a Fox elérkezettnek látta az időt, hogy a mozivásznon is összeeressze a két fenevadat. Paul W. S. Anderson rendezte meg A Halál a Ragadozó ellen (Alien vs. Predator) című filmet, melytől a rajongók sokat vártak. Anderson 1997-ben ütött nagyot, mikor bemutatták Halálhajó (Event Horizon) című filmjét. Ez a mozi egyike minden idők lehatásosabb és legfélelmetesebb sci-fi horrorjainak, köszönhetően a remek forgatókönyvnek, a remek színészeknek és igen, Anderson hatásos rendezői stílusának is. Ezek után tehát nem csoda, ha az Idegenek és a Ragadozók rajongói sokat vártak a két fenevad összecsapásától. Nos, a film sokat ígért, ám igen keveset teljesített. Gyengék voltak a filmben szereplő karakterek, gyengék voltak az őket játszó színészek, a cselekmény is igen gyenge volt. Tulajdonképpen csak az alapötlet, valamint a két lény együttes felbukkanása miatt éri meg megnézni a filmet, mely vér és izgalom nélküli lett, alig több csendes középszernél. Felfedezhetőek voltak benne Anderson jellegzetes megoldásai, kamerakezelései, képi világa, ám a film mégsem működött megfelelően. Ebben nagy valószínűséggel a Fox keze volt, akik a lehető legkisebb ráfordítással, a lehető legnagyobb nyereséget kívánták elérni. Ezzel nem lett volna baj, ha nem ment volna a film rovására, de ahogy a mondás tartja, "szarból nem lehet várat építeni". Noha kritikailag megbukott, anyagilag viszont sikert aratott (azért minden hibája ellenére sok rajongó kedvelte a filmet, én magam is szeretem több ok miatt), így elkerülhetetlen volt a második rész elkészülte, melynek bemutatására idén Karácsonykor került sor. Lássuk hát, hogy sikerült a második menet!

Szereplők
Dallas - Steven Pasquale, a Ments meg! című sorozat sztárja játsza a film főhősét. Pasquale csendes középszer alakítást nyújt és akkor még finom voltam. Ez persze nem csak az ő hibája, hanem a totál sablon karakterének is, amivel egy nála jobb színész is csak komoly meló árán tudott volna mit kezdeni. Mindenesetre figurája még a jobbak közt van.
Kelly - Reiko Aylesworth a szintén tévésorozatokon edződött csinos színésznő játsza a történet másik főszereplőjét. Legalábbis elméletileg, ugyanis meglepően keveset van jelen, a film felében nem is szerepel. Aylesworth játéka is nehezen megítélhető, ugyanis mikor kemény és harcos formáját kell hoznia akkor remekül teljesít, ám mikor a családi jelenetekre kerül sor, tehát színészkedni kellene, csúnyán csődöt mond. Legalább helyes csaj.
Morales - John Ortiz, tulajdonképpen a film egyetlen igazi színésze játsza a kisváros sheriffjét, egyben a mozi talán legszimpatikusabb karakterét. Figurája azonban neki is annyira egydimenziós, hogy képtelen igazán jól alakítani, mindenesetre még így is ő a legjobb, érte izgultam a leginkább.
Ricky - Johnny Lewis szintén a tévé képernyőjéről érkezett. Ő játsza Dallas öccsét, amolyan szeretnivaló lúzert. Legalábbis játszaná, mert Lewis elég gáz teljesítményt nyújt az amúgy sem túl bonyolult szerepében. Annyira nem sikerül neki, hogy nem is szorít neki az ember, hogy megússza.
Molly - Ariel Gade, e tündéri és bájos kislány játsza Kelly kislányának szerepét. Lévén, hogy igen pici gyerekről van szó (10 éves) nem is várhatjuk el, hogy valami eget rengető alakítást nyújtson. Nem is ez a fontos, hanem hogy tényleg imádnivaló csöppség, hát ha van olyan, akiért szurkol az ember, az ő. Ráadásul nem is Dakota Fanning szerű hisztikirálylány, talán egyszer vagy kétszer sikít az egész filmben.
Jesse - Kristen Hager, a rendkívül attraktív, ám színészi tehetségét nézve igen szerény színésznő játsza a film jó csaját. Szép, szőke, aranyos...annyira, hogy tudjuk, simán meg fog murdálni. Nem is okoz nekünk csalódást. Tulajdonképpen kellék, hogy legyen aki a sztori során fut, fut, aztán meghal.
Dale - David Paetkau szintén zenész, akarom mondani tévés színész és ő a film legalja. Állati gáz a figurája, az alakítása nemkülönben, ráadásul erre még a kinézete is rátesz, ugyanis úgy fest, mint egy Nick Carter-klón, csak bunkóbb kiadásban. Szinte szurkoltam, hogy minél előbb dögöljön meg.
Stevens őrnagy - Robert Joy a karakteres arcú veterán színész játsza ezt az igen apró, ám jelentős szerepet. Hogy miért jelentős nem árulom el, tessék megnézni a filmet, mindenesetre fontos őt megemlíteni, mert egyike a két igazi színésznek, aki játszik a filmben.

Látvány - Zene
Kezdjük a látvánnyal. Azt kell mondanom, a film képi világa nagyon rendben van. A vizuális effektusok korrektek, teljes mértékben megállják a helyüket. Van CGI és van hagyományos maszkos/jelmezes technika is, remekül ötvözve, mindig azt használva, amire éppen szükség van. A film költségvetése mindössze 30-40 millió dollár volt, így nem csoda, ha minden cent meglátszik rajta és nem nevesebb színészre költötték. Az egyetlen, ami idegesítő, hogy valóban sötét az egész, nagyon kevés a nappali és mesterséges fényben játszódó jelenet. A dögök is jól sikerültek. A Strause tesók nagy rajongók, így nem csoda, hogy van itt minden, mi szem-szájnak ingere. Hagyományos Alien, Cameron-féle, recés fejű Alien, meg nagyon old school feelingű Predator is, aki film abszolút csúcspontja. Régi, jól bevált fegyverei mellett (dárda, shuriken, csuklópengék, vállágyú) új fegyvereket is használ (ostor, lézerháló, nyomokat eltüntető kék lötty), ám maradtak is ki cuccok (háló, diszkosz). És hát itt van a PredAlien, helyettesítve a Királynőt, afféle főgonoszként. A látványtervezők kitettek magukért, mikor megalkották, kétségkívül hatásosan fest. Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a film képi világa rendben van. Most lássuk a zenét. A film muzsikáját Brian Tyler szerezte, aki nagy lelkesedéssel vetette magát a komponálásba. Elmondása szerint szeretné megidézni a klasszikus Alien és Predator zenéket. Hát, a soundtrack meghallgatása után én nem estem hanyatt. Volt ugyan Alien Resurrection és talán Alien 3 téma is, ám az Aliens-ből és főleg a Predatorból semmi nem volt az albumon. Volt sok csimm-bumm, meg tempós téma, de eléggé egyformák, túl monoton. Az első AvP zenéjét (Harald Kloser szerezte) sokan szidták, hogy semmit nem vett át a korábbi filmekből, illetve túl sok a zörej, az össze-vissza hatás. Hát tény, hogy nem egy klasszikus, de szerintem a film hangulatához nagyon is megfelelt. Tyler zenéje sem lesz időtálló, ám a filmmel rendkívül jól harmonizál. Sőt, a kész alkotásban szerepelnek a Predator filmből szó szerint átemelt dallamok, amig tovább növelik a film élvezhetőségét. A zenéről tehát ugyanaz elmondható, mint a látványról: korrekt, rendben van.

Rendezés
A rendezést legnagyobb meglepetésemre két elsőfilmes, a testvérpár Colin és Greg Strause kapta. Strausék már az elején elmondták, hogy hatalmas rajongók, kedvenceik az Aliens és az első Predator, tehát ezek szellemében szeretnék elkészíteni filmjüket. Itt természetesen érteni kell azt is, hogy az első rész PG-13-as besorolása után újra R-besorolást kap a film, tehát erőszak és káromkodás jöhet dögivel. Nos, a káromkodás szerencsére nincs irreálisan túlpörgetve, ahogy a véres jelenetek is pont jó arányban vannak, igaz akad számomra indokolatlanul gusztustalan jelenet is, amit szerintem nem kellett volna. Maga a rendezői stílusuk nehezen megítélhető. A képi világ nagyon ott van, ami nem csoda, hiszen számtalan nagy blockbuster supervisoraiként tevékenykedtek, viszont a kész filmen nagyon meglátszik, hogy kezdő rendezőkkel van dolgunk. Nem tudnak megfelelően színészeket instruálni, a film dinamikája nem mindig egyenletes, rövidsége ellenére vannak üresjáratok és pont a kurta játékidő miatt eléggé kidolgozatlan, összecsapott szálak. Anno az első résznél sok rajongó Anderson halálát kívánta, hogy logikátlan dolgokat tett a filmjébe. Nos, ezek ugyanúgy megvannak itt is. A legnagyobb baj velük azonban az, hogy túl szolgalelkűen próbálnak másolni, nincs saját egyedi stílusuk. Számtalan esetben próbálnak Cameronra hajazni, vagy McTiernan első Ragadozóját megidézni (a Predator megint gyógyítja magát, mint az első Ragadozóban, az Idegenek rajtaütnek a katonákon, mint az Aliensben, és igen, az első rész Weyland-ja után, most ha csak pillanatra is, de van Yutani a film végén, ezzel az Alien szériából ismert Társaság alapjai már le is vannak rakva), ám náluk jóval kevesebb tehetséggel megáldott emberek ezt csak közepesen tudják megtenni. A sokat szidott Andersonnak legalább saját, egyedi, jellegzetes rendezői húzásai vannak, ami a Strause testvérekről nem mondható el, de természetesen értékelem igyekezetüket és rajongásukat. Kevés pénzből kellett dolgozniuk így a látványosságért abszolút ötös nekik. A film története viszont annyira sablon, hogy az nem is lehet igaz. Shane Salerno követte el a forgatókönyvet, aki az első film szkriptjén is dolgozott (ott Anderson van egyedül feltüntetve íróként, Salerno "uncredited" formában működött közre, nem sokkal a forgatás előtt próbált még valami plusszt adni a sztorihoz), ám munkáját nehezen lehet forgatókönyvnek hívni. A kliséhalmaz inkább illik hozzá, ráadásul tele van olyan szituációval, párbeszéddel, ami tinihorrorokban szokott szerepelni, Alien vagy Predator filmhez vajmi kevés köze van. Ehhez társul még a Strause tesók ötlettelen rendezése, így végül egy igen vérszegény alkotást kapunk. Az AvP-R semmilyen szempontból nem említhető egy lapon a nagy elődökkel és még az első AvP filmnek is csak halványan ér a nyomába. Mindkettő tisztes iparosmunka, amik főleg a gyenge színészi játékon véreznek el, ám míg az első filmen érződik azért - az erőszak hiányának ellenére - hogy egy igazi rendező vezényelte le, addig itt nincs az a véres, vagy erőszakos jelenet, ami igazán menthetné a filmet. A tény az ugyanis, hogy az AvP-R nem egy kisköltségvetésű mozi, hanem egy nagyon drága rajongói film.

Összegzés
Ha a nagy elődökhöz mérem, akkor a film igazából minden erénye ellenére elbukna. Egyszerűen Scott, Cameron, Fincher, Jeunet, McTiernan, Hopkins és igen, Anderson is jóval tehetségesebb rendezők, mint a Strause tesók. Ha viszont önmagában és maximum az első részhez mérem, akkor nagyjából kapunk egy közepes, nem túl emlékezetes filmet. Mindkét széria rajongóinak érdemes megnézni, mert akció és látvány van, kellemes zene van, utalások a korábbi filmekre úgyszintén, de az igazság az, hogy egy filmnek, aminek a címeben ott van, hogy "Alien" és "Predator" ennél bizony sokkal, de sokkal többet várna az ember.

A bejegyzés trackback címe:

https://mozgokep.blog.hu/api/trackback/id/tr45405010

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.