01
04/2008
0

DVD: A Nyughatatlan – 2 Lemez

 
Rengeteg gondolat kavarog a fejemben, miközben bevezetőt próbálok összedobni James Mangold 2005-ös Nyughatatlanjához. Hol is kellene elkezdenem, hogyan építsem fel ezt a néhány mondatot úgy, hogy egyetlen, számomra fontosnak tartott gondolat se maradjon ki végül. Nos, arra jutottam, hogy talán érdemes lenne ott belefognom, ahol a legtöbb kritika véget ér: az értékelésnél. Ez a film ugyanis élvezetes, szerethető, minden ízében méltó Johnny Cash életművéhez. Annak ellenére mondom ezt, hogy tulajdonképpen nem is hagyományos értelemben vett életrajzi filmmel, hanem sokkal inkább egy Johhny életén alapuló zenés, romantikus történettel van dolgunk, ami mindemellett tökéletes képet fest a korabeli Amerika talán legizgalmasabb szeletéről is. A rock and roll hajnalát éljük, amikor néhány ismeretlen, zsíroshajú fiatal néhány év alatt egyszerű utazó haknizenészből egy új korszak ikonjává lép elő, forradalmasítva a modern zeneipart. Olyan zenészeket ismerhetünk meg Cash oldalán feltűnve, mint Jerry Lee Lewis, Elvis Presley, Waylon Jennings (akit fia alakít a filmben) vagy épp Ray Orbison. Mangold kamerája nem csak a színpadon állva mutatja meg nekünk őket, bebújik a színfalak mögé, az éjjeli buszozásokra egyik városból a másikba, az ócska motelekbe, ahol néhány sör és petárda társaságában múlatják az időt, és bizony a hirtelen jött siker árnyoldalait sem rejti el előlünk. Ez a kitűnő korrajz már önmagában is kiemelkedővé tenné a filmet, pedig ez csak egy apró szelete Cash pályájának és magának a történetnek is, hisz a középpontban mindvégig June Carter-rel szövödő románcuk szerepel. Akár a mesékben: az egyszeri farmergyerek már fiatalon megismeri a tragédiát, később megtudja, milyen távol élni az otthonától, ahol az egyetlen vígaszt egy hathúrosban találja meg. Hazatérve megízleli és gyorsan meg is unja a házaséletet; majd eléri a siker, az igazi amerikai álom annak minden előnyével és hátrányával egyaránt. Hamarosan a szerelem is rátalál hősünkre, mindent elsöprő érzelmeit azonban viszonzás hiányában – örökös addiktív személyiség lévén – kénytelen tudatmódosítókon levezetni, kis híján teljesen tönkretéve életét. Csodával határos módon azonban, szinte az utolsó utáni pillanatban újra megtalálja önmagát, jutalma pedig feléledő istenhite, karrierje és a szerelmének beteljesédése, melyről mindig is álmodozott.
 

Itt ér véget a mozi, pedig mi még szívesen megmártóznánk e páratlan pályafutás újabb állomásaiban, hisz Cash fordulatos, többször újjáéledő és szerteágazó életpályája közel sem ér véget ezen a ponton. De ez már egy másik film, egy másik történet. Legalábbis bízzunk benne, hogy egy napon ezt is vászonra viszik majd, hasonló minőségben.

Színészek, rendezés, zene:
 
Színészi szempontból is igazi kuriózum a film, hisz a két fő karaktert játszó Joaquin Phoenix-et és Reese Witherspoon-t még életében maga a Cash házaspár választotta ki a szerepre. Mindketten tisztelettudóan és szinte páratlan szorgalommal álltak a feladathoz: Phoenix-nek amellett, hogy a lehető legautentikusabban megtanulta elénekelni a legnevesebb Cash dalokat, a forgatás kezdetére egy teljes oktávval sikerült mélyítenie énekhangját és gitározni is megtanult. A korábban jobbára buta szösziként botladozó Witherspoon pedig a kritikusokat és a nézőket is meglepte parádés alakításával a drámai jelenetekben és a mikrofon mögött egyaránt. Meg is kapta az Oscart érte (szerintem Phoenix is legalább annyira megérdemelte volna, de PS Hoffman lecsapta a kezéről). Ritkán látni ennyire tökéletes összhangban játszó férfi-nő párost egy filmben. A mellékszereplők is brillíroznak, külön kiemelném a John apját alakító Robert ’T-1000’ Patrick-et, akire szinte ráöntötték az érzelmeit kimutatni képtelen, családjában vasszigort fenntartó egyszeri parasztember szerepét. A rock and roll fiatal sztárjait csupa ismeretlen fiatal színész kelti életre, akik egytől-egyig hibátlanul imitálják a figurát, mi több, szintén saját hangjukon énekelnek a filmben.
James Mangold nevét korábban csak az erős közepes zsarukrimi, a Copland révén ismertem, amit inkább a neves sztárok rutinos alakításai, semmint az emlékezetes rendezés vitt el a hátán (a Kate & Leopold címő romantikus rémtettre boruljon most jótékony homály). Mivel a rendezés mellett másodmagával a forgatókönyv megírását is magára vállalta, Mangold számomra le sem tagadhatná, hogy vérbeli Cash rajongó, ami meg is látszik a film minden egyes percén. Amellett, hogy a cselekmény felépítése és a jelenetek vizualitása nem hagy kívánnivalót maga után, számtalan apró képi és szöveges utalást rejtett el a rajongóknak a filmben, ami még élvezetesebbé teszi a végeredményt sokadszori megnézéskor is. Életrajzon alapuló filmek gyakran esnek abba a hibába, hogy túlságosan lazán kezelik a tényeket és a csöpögős Hollywood-i panelek kedvéért hajlamosak akár jelentősen is eltérni azoktól. Nos, amennyire van szerencsém ismerni a Feketébe Öltözött Ember életútját (a magyar átlagnál jobban - azt kell mondjam, sajnos), néhány apró időrendbeli eltéréstől és –ugrástól eltekintve nagyrészt hűen tárja elénk Cash életének ezt a szeletét Mangold és stábja.
A film zenéjének jelentős részét kitevő Johnny Cash és June Carter dalok mellett, melyek hibátlan prezentálásáról már tettem említést, a film zenei producere, T-Bone Burnett szerzett néhány kiegészítő melódiát. Varázslatosan szép, jobbára akusztikus gitárfutamokra épülő tételek ezek, amik tökéletesen illeszkednek a jelenetekbe, plusz érzelmi töltést biztosítva. Nagyon sajnálom, hogy a hivatalosan kiadott filmzenében ezek nem kaptak helyet, remélem, idővel pótolják ezt a hiányosságot.

A DVD-kiadás:

És akkor most néhány sort a film hazai kiadásáról. Azt kell mondjam, minden elismerésem az Intercom-é, amiért egy nálunk viszonylag ismeretlen zenész életrajzi filmjét ilyen igényes, duplalemezes változatban dobták piacra. Már a borító is szemet gyönyörködteően szépen sikerült, csodálatosak a színek, a minőség elsőrangú, a hátlap kellően informatív. A lemezek szitálása is igényes, különösen az extra korongé, ami egy korabeli bakelitet mintáz.
 

Az első lemezen található maga a film, kifogástalan képminőséggel, 5.1-es és DTS angol hanggal valamint az igen jól sikerült 5.1-es magyar szinkronnal. Különösen a Phoenix hangját adó László Zsolt játéka tetszett, de Németh Gábor is tökéletes Robert Patrick magyar megfelelőjeként. Negatívumként talán csak a Cash első feleségét szinkronizáló Hámori Eszter alakítását tudnám felhozni, aki kissé túljátssza a szerepét, emiatt Vivian karaktere sokkal inkább tűnik egy folyton aggodalmaskodó hárpiának, mint a férjét és gyerekeit féltő feleségnek. Emiatt, és Phoenix hihetetlen hangjátéka miatt így mégis inkább az eredeti hangot javasolnám első megtekintésre, de ezt követően a szinkron is megérdemel egy sanszot mindenképpen. A film mellé kapunk még egy audiókommentárt a rendezőtől, amelyet felirat hiányában még nem vállaltam be (nemcsak magyar; angol sincs a lemezen, ami azért elvárható lenne szerintem), talán így is nekiülök egyik nap, remélem, nincs Sly-i magasságokban járó akcentusa a fickónak. A kimaradt jeleneteket szoktam elsőként megnézni a film után, most sem tettem másként, és nem is bántam meg. Azt kell mondjam, egyetlen kivételével valamennyi ötletes, jól passzoló jelenetsor, sajnálom, hogy a vágószoba padlóján végezték. De legalább a DVD-re felkerültek, és ami külön pozitívum, magyar felirat is választható hozzájuk, nem beszélve a rendezői kommentárról (sajnos ismét felirat nélkül). Ha van kedvünk, megleshetjük még a film eredeti előzetesét, és ezzel az első lemez végére is értünk.

 

A bónusz korong tartogatja az igazi érdekességeket egy hozzám hasonló rajongó számára: mindjárt az első menüpontban kapunk 8 darab, teljes hosszúságú koncertdalt a filmből, több kameraállásból, tomboló közönséggel, ahogy azt kell. Mintha csak visszautaznánk jó fél évszázadot az időben. A lemez összes többi extrája 10-20 perc hosszúságú dokumentumfilm, melyekből többet megtudhatunk a film elkészültéről, Johnny és June szerelméről, a két főszereplő felkészüléséről a szerepükre, a vallás fontosságáról Cash életében és a zenetörténeti jelentőségű Folsom-beli fellépésről, mely a film keretét is adja. Egytől egyig jól sikerült, informatív filmecskék ezek, ahol megszólalnak színészek, stábtagok, Cash zenésztársai egyaránt. Ráadásként pedig hangulatos kép- és videóbejátszások, valamint T-Bone Burnett fantasztikus zenei aláfestése színesítik őket. A magyar felirat itt is elérhető, ami már csak hab a tortán. Kiválóan sikerült DVD kiadással van tehát dolgunk, amihez mindössze 1990 forintos áron sikerült hozzájutnom, azt hiszem, ez ezért a tartalomért több, mint baráti ár. Mindenkinek csak ajánlani tudom; hogy egy Cowboy Jack Clement klasszikust idézzek: „Kétféle ember van, aki szereti Johnny Cash-t és aki szeretni fogja.” Nos, azzal, hogy beruház erre a DVD-re, mindenki tehet egy jelentős lépést ebbe az irányba:)

Értékelés:
 

Film: 10/10
DVD: 9/10 (az audiókommentárok feliratmentessége miatt)

 

Extra: A Nyughatatlan – Bővített Változat (2008)

 

Március 25-én, a tengerentúlon napvilágot látott egy 17 perccel meghosszabbított verziója a filmnek, ízléses, fekete-fehér borítóval, duplalemezes változatban. Ami az extrákat illeti, sajnos ugyanazt pakolták rá, mint ami a normál verzió extra lemezén is megtalálható, mindössze egyetlen plusz rövidfilmet rejtenek a korongok. Ami sokkal érdekesebb, az maga a film, kíváncsi voltam ugyanis, vajon mindössze a DVD-n is megtalálható kivágott jeleneteket pakolták-e bele a moziverzióba, ami nem lenne több egyszerű pénzlehúzásnál, vagy érdemi munkát is végeztek a vágóasztalon. Nos, megtekintve ezt a verziót azt kell mondjam, az eredmény felemás. A korábban már közzétett kivágott jeleneteket szinte kivétel nélkül láthatjuk az új változatban, igaz, néhányat rövidebb formában, illetve másképpen megvágva, mint az első kiadáson szerepelt. A leghosszabbat közülük ezúttal is kihagyták, amivel egyet tudok érteni, szerintem is az volt ugyanis a leggyengébb közülük. Ezeken felül viszont alig láthatunk valami újat; két hosszabb és néhány pár másodperces jelenet alkotja mindössze az ezelőtt sohasem láthatott felvételeket. Persze mondhatjátok, hogy mohó vagyok, és mégis mit vártam, de Mangold hozzáállását és filmjének minőségét megismerve valahogy bíztam benne, hogy valami teljesen újravágott, felfrissített változatot készít el a rajongóknak és nem pusztán egy ímmel-ámmal bővítgetett, de gyakorlatilag semmi újat nem mutató verziót. Ezt így, ebben a formában csakis gyűjtőknek tudom ajánlani, főként annak tudatában, hogy kizárólag a tengerentúlon megjelent kiadásról van szó.

A bejegyzés trackback címe:

https://mozgokep.blog.hu/api/trackback/id/tr82407346

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.