05
04/2008
0

Grizzly Man (2005)

Timothy Treadwell valószínűleg nem sokaknak ismerős idehaza, hacsak 2003 környékén nem botlottak bele a névbe a nemzetközi sajtóban, illetve nem látták Werner Herzog két évvel később bemutatott egész estés dokumentumfilmjét. Ugyan néhány hónappal ezelőtt a Discovery is műsorára tűzte itthon ezt a kiváló alkotást, mégis úgy érzem, ráfér a népszerűsítés, ezért szeretném kicsit hosszabban bemutatni nektek.

Treadwell neve a 80-as évek végén vált ismertté Amerika-szerte, amikor súlyos drog- és alkoholfüggőségéből kiutat keresve először került kapcsolatba Alaszka nemzeti parkjaival. Hamar kiderült, hogy a fiatalembert különös vonzalom fűzi a vadon élő állatokhoz, különösen a grizzly medvékhez, akiket az első pillanattól fogva barátainak tekintett, és úgy érezte, közelségük jelentheti kiutat súlyos önpusztításából. Hamarosan sikerrel legyőzte függőségeit, és 13 nyarat töltött el a medvék között, kerülve az emberek társaságát, miközben élete céljául tűzte ki az állatok megmentését. A 13 év során több, mint 100 órányi fantasztikusan látványos videófelvételt készített, könyvet adott ki tapasztalatairól és gyerekeket tanított a vadon élő állatok szeretetére, amiért sosem fogadott el tiszteletdíjat. 2003 kora őszén élete tragikus véget ért: 13. útjának utolsó napján azok az állatok vetettek véget ő és barátnője életének, akikről többször hangsúlyozta felvételein, képes lenne meghalni értük.

Nehéz feladat egy ilyen szomorú végbe torkolló emberi történetet vászonra vinni, a német származású dokumentumfilmes, Werner Herzog azonban egy évvel Treadwell halála után megpróbálkozott vele, a végeredmény pedig önmagáért beszél. A bő másfél órás film nagyjából felében Treadwell saját felvételeit láthatjuk, melyekben megelevenednek előttünk Alaszka vadregényes tájai. Csodálatos életképeket ezek a grizzlyk, rókacsaládok mindennapjairól, mindez Treadwell narrációjával, aki határtalan lelkesedéssel beszél négylábú barátairól. Megismerhetjük ugyanakkor a különc férfi emberi oldalát is, mely a magányosan töltött hosszú hónapok során néhol már-már túlzott őszinteséggel robban ki belőle. Itt figyelhetjük meg igazán belső vívódásait, szorongását az általa megvetett emberi társadalom iránt és a határtalan szeretetet, mellyel a vadállatokra tekint. Egészen megíndító pillanat, mikor egy elpusztult bocs maradványait filmezi vagy egy rókakölyköt simogatva kesereg az emberi kegyetlenségen, mellyel a fajt pusztítja. 

Herzog ugyanakkor igyekszik megmutatni az igazság másik oldalát is, amely élesen elkülönül az imént vázoltaktól. Interjúiban megszólalnak Treadwell egykori kollégái, ismerősei, akik őszintén beszélnek szeszélyes viselkedéséről és makacs önfejűségéről, mely végül elkerülhetetlen halálához vezetett. Elbeszéléseikből kiderül, több okból is felelősségre vonható a férfi, melyek közül a legfájóbb kétségkívül barátnőjének, Amie-nek halálba kergetése. Treadwell-en az évek során oly mértékben elhatalmasodott vonzalma a medvékhez és élőhelyükhöz, hogy talán már fel sem fogta, mit jelent egy kívülállót beemelni magával ebbe a világba. Igencsak valószínűsíthető, hogy ennek az életmódnak szomorú következménye a lány halála.

Alapos dokumentumfilmes tapasztalattal a háta mögött a rendező helyesen ismerte fel, mennyire felesleges és érzéketlen hatásvadászat lenne filmjét a tragikus végkifejlet túlzott hangsúlyozására felépíteni. Ugyan a cselekmény köré kétségkívül ezek az események vonnak keretet, a rendező mégis kellő tapintattal mutatja be a történteket. Talán a legmegrázóbb szelete Treadwell és Amie halálának az a hangfelvétel, mely életük utolsó perceit rögzíti, és amit egy valószínűleg véletlenül elindított videókamera mikrofonja rögzített kép nélkül, a védőkupak ugyanis rajta maradt az objektíven. A filmben Herzog meghallgat ugyan egy részletet ebből a felvételből, de ezután ő maga kéri a tulajdonosát, Treadwell egykori élettársát, hogy semmisítse meg azt. Azt hiszem, ez a legemberibb pontja a filmnek. Hiba volt viszont, legalábbis szerintem, a maradványokon boncolást végző orvos meginterjúvolása, aki rendkívül otromba és hatásvadász stílusban beszél a tragédia napján történtekről. Talán Herzog egyetlen rossz döntése volt, hogy ezt benn hagyta a végső változatban. 

Kétségkívül ez az egyik legszebb és legvarázslatosabb dokumentumfilm, amit valaha láttam. A legjobb bizonyíték arra, hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel, az a számtalan elismerés és díj, melyet bemutatása után nyert Amerika-szerte. Több szempontból meg lehet közelíteni, vajon mi a Grizzly Man legfőbb erénye, amely kiemeli őt a hasonló életrajzi témájú alkotások közül. Számomra a válasz kétségkívül Timothy Treadwell maga; akinek minden hibája és túlzott naívitása ellenére köszönettel tartozunk mi mindannyian: életét áldozva hozott ugyanis közel mindannyiunkat egy számunkra ismeretlen világhoz. Csodálatos felvételeibe belefeledkedzve könnyű átérezni, mi vezette ezt az embert arra az elhatározásra, hogy e fenséges teremtmények között élje le az életét. És hála Treadwell kamerájának, ezt mi magunk is átélhetjük, mégha csak röpke másfél óra erejéig is.

„Jó ember lennék? Nem tudom. Mindannyian remek emberek vagyunk. Mindenkiben van valami csodás. De én más vagyok. Szeretem annyira a medvéket, hogy jól csináljam és életben maradjak. És ezt soha nem adom fel. Soha. Ez az életem. Ez az otthonom.”

A bejegyzés trackback címe:

https://mozgokep.blog.hu/api/trackback/id/tr99412181

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.