07/20082
Túlélősziget (2002)
A ZS-film készítők ötlettárháza úgy tűnik, kimeríthetetlen. Amikor már tucadik alkalommal dőlsz hátra a fotelben egy-egy röhejes alkotás után, és ingatod vigyorogva a fejed, hogy „na basszus, ezt már nem tudják alulmúlni”, a fejedben az a bizonyos belső hang akkor is szüntelenül azt súgja: de bizony, van még ott, ahonnan ez jött. És milyen igaza van! Jómagam legutóbb a Gingerdead Man gyilkos süteménye után konstatáltam magamban, hogy ennél bugyutább ötlet aligha születik már az elkövetkező évezredben, erre tessék. Most itt a Túlélősziget, én pedig tanácstalanul állok önmagam sarkos felvetése előtt, miszerint örömmel fogadjam-e, hogy sikerült ismét meglepniük?
Biztosan mindenki hallott már a piñatákról, azokról az aranyos kis papír állatkákról, amiket cukorkával megtöltve lógatnak fel ünnepek alkalmával, hogy aztán a kisgyerekek bekötött szemmel megpróbálják feltörni azokat. Filmekben gyakran találkozni velük, még ha nálunk nincs is nagy hagyománya a dolognak; játékosabb lelkületűeknek pedig még a Viva Piñata című videójáték is ismerős lehet a témában. A legtöbben azték eredetet tulajdonítanak nekik, de pontos történelmi eredetük máig sem ismert. Akárhogy is, filmünk két írófejedelme, David és Scott Hillenbrand valószínűleg nagy rajongói az indián kultúrának, sztorijukat ugyanis ezekben az időkben gyökereztetik. A prológus szerint egy kis indián falu lakói úgy próbálják elűzni a falura szállt éhinséget, balszerencsét és egyéb rontásokat, hogy a sámánnal két piñata bábut készíttetnek, egy jót és egy rosszat, majd a rossznak egyesével átadják testükből a rossz szellemeket, a jót pedig összetörik. A trükk be is jön, a rossz idők továbbálnak, a sámán pedig vízre bocsájtja a démonokkal megtöltött átkos piñata szobrot, remélve, hogy soha többé nem kerül elő.
Nem is volna ezzel a kis intróval semmi gond, ha a narráció kevésbé lenne mesterkélt (az amúgy örök kedvenc Bozai József úgy zengi a sorokat, mintha az emberiség legősibb legendáját osztaná meg velünk), a megvalósítás pedig nem lenne ilyen kritikán aluli. A pocsék díszleteket jó sok köddel meg utólagos effektezéssel próbálják elfedni, kevés sikerrel. Az ominózus szobrok nevetségesen festenek, az indiánként alkalmazott latinos képű emberkék pedig nem nyújtanak túl meggyőző alakítást. A legfőbb gond mégis az, hogy ez az egész felvezetés totál felesleges egy ilyen filmbe. Átlagos trancsír film a Túlélősziget, abból is a legolcsóbb fajta, ez a misztikus humbug annyira passzol a film hátralévő részéhez, mintha mondjuk a Jim Carrey-féle Maszk elejére biggyesztenénk oda valami sötét fantasy intrót arról, hogyan keletkezett az a bizonyos álarc. Minek?
Tovább árnyalja a dolgot, hogy egy későbbi jelenetben az egyik főhős szóról szóra elmeséli az egészet újra a kamera előtt, ami már egyenesen arra enged következtetni, hogy eredetileg nem is volt szó erről a különálló kezdésről. Hajlok arra, hogy utólag csapták a filmhez, minimális költségvetéssel (talán a maradék kajapénzt akarták valami hasznosra elverni, ki tudja).
Ami pedig a sztori érdemi részét illeti: egy átlagos kaszabolós horrorfilmet kapunk, a lehető legsablonosabb karakterekkel, a lehető leggázabb tálalásban. Ami mégis kiemeli a nagyátlagból, az ugyebár a szörny mibenléte, gyilkos piñata bábu ugyanis megvallom őszintén, a legvadabb rémálmomban sem jelentkezett ezidáig. Elképzelésem sincs, a két Hillenbrand srác honnan szedte elő ezt a képtelen ötletet, és vajon ki adott nekik pénzt is arra, hogy ezt celluloidra rögzítsék (még ha nem is adott túl sokat…).
Újabb fájó pont a történettel kapcsolatban, hogy még a képtelen szörnyikét leszámítva is igen bugyutára sikeredett az egész úgy, ahogy van. Nem igazán kapunk magyarázatot arra, mi a jófenének kerültek a fiatalok arra a bizonyos szigetre, miért kell egész álló nap alsógatyákat gyűjteniük az erdőben (bezony, tényleg ez a feladat!). Amikor pedig beindul a nagy mészárlás, szintén elég vérszegények mind a jelenetek, mind a dialógusok. A lezárás is kellően idióta, itt aztán teljesen szabadjára engedte elmebaját a két fiatalember, legalábbis a Tarzan-stílusban előadott Molotov koktél hajigálás erre enged következtetni.
Szereplők
Figyelem, öveket becsatolni, borzalmas sablonáradat követekezik!
Kyle, a tökös főhős legény – Első számú karakterként igyekeztek a lehető legtöbb tinihorror hősre jellemző vonást belecsempészni Kyle figurájába: egyszemélyben ő a kigyúrt bájgúnár, a csalódott hősszerelmes, a keménytökű Rambo és a találékony ezermester. Természetesen életben marad, nem is vártam mást. Megformálója egy bizonyos Nicholas Brendon, tipikus sorozatszínészecske, jól felpumpált izmokkal.
Tina, a főhős csaja – Hosszú combú, jó mellű kis szöszi cicababa a mi Tinánk, ennélfogva az első perctől tárgytalan a kérdés, hogy vajon újra összejönnek-e Kennel… pardon, Kyle-lal. Jaime Pressly talán az egyetlen valamirevaló név az egész stábban, noha az ő fantasztikus karrierje láttán se fogok cigánykereket hányni elismerésül. Itt mindenesetre kellően pocsék alakítást nyújt, ahogy az egy ilyen produkcióban elvárható.
Doug, a nagyszájú néger – A kötelező feka karakter, akinek be nem áll a szája és csak löki az ócskánál ócskább dumákat végeérhetetlenül. Negyed óra után már szinte számoltam a perceket, mikor rúgja szét a seggét az a francos piñata. Eugene Byrd, a totál átlag gettó arc „parádés” alakítása.
Lisa, a sikoltozós pics@ - Minden trancsírhorrorba kell egy buta tekintetű, jó testű bige, akinek a szerepe abból áll, hogy kétségbeesetten sikoltozik/értetlenkedik/segítségért rikácsol/futkározik ide-oda. Lara Wickes olyan szédületesen hozza ezt a karaktert, hogy szem nem marad szárazon a röhögéstől (mikor sírni próbál, tuti a hatás).
Jake, a lúzer – Érheti annál nagyon pech a férfiembert, ha a jól betervezett dugás helyett egy két méter magas, élő piñata tépi ki a farkát egyetlen rántással, majd a biztonság kedvéért meg is mutatja neki a szerencsétlen szerszámot? No ugye, hogy nem. Jake, rákúrtál.
Ed Gale – Ed barátunk a film igazi sztárja, anélkül, hogy akár egy pillanatra is megpillantanánk az arcát. Ő alakítja ugyanis átütő erővel a borzalmas, könyörtelen piñatát. Gumimaszkja valami félelmetesen gagyi, csak sajnos keveset látjuk, jelenlétének 90%-át ugyanis pocsék minőségű CGI-vel oldották meg a készítők. Erre valószínűleg azért volt szükség, mert Hillenbrandéknak az a zseniális ötlete támadt, hogy szörnyetegük változtassa az alakját – így lesz a röhejesen jópofa agyagbábuból előbb benga, patás kentaur féleség, majd repkedő, izzó pokolbéli teremtmény, amit mintha csak a Doom 3 egyik dizájnerének kukájából húztak volna elő.
Rendezés, összkép
Olcsón megoldotta a rendezőkérdést a két Hillenbrand, ugyanis ezt a feladatot is magukra vállalták, mi több, tulajdonképpen nem is végeztek rossz munkát (forgatókönyvükhöz képest semmiképpen). A látvány a CGI-t leszámítva rendben van, a mészáros jelenetek nagy kreativitást mutatnak (a faroktépést már említettem, de van még félbeszakítás, koponyahasítás és csonkolás is, jó sok vérrel nyakon öntve). A fináléval viszont csúnyán mellényúltak, nemcsak a már említett szörnyű történések miatt, hanem a kép is végig borzalmasan sötét és szinte kivehetetlen. Ettől függetlenül én mégis azt mondom, ha mindenképpen a filmszakmában szeretnék eltölteni hátralévő napjaikat a nyugdíjig, inkább a rendezést válasszák maguknak, azzal jobban boldogulnak.
Összességében aranyos ZS-film a Túlélősziget, néhány sör és haver társaságában remek szórakozást biztosíthat, de önálló megtekintésre is javasolhatom azoknak, akik szeretik a gagyit. A gyilkos piñata számomra a kategória abszolút csúcsa, aki ennél is nagyobb marhaságot akar letenni az asztalra, annak alaposan fel kell kötnie a gatyát. Komolyan venni azonban egy pillanatra sem ajánlott!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
0R0SZLÁN · http://horror-heaven.blog.hu/ 2011.10.23. 14:34:23
Syracuse 2014.07.22. 21:46:16
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
