03
09/2008
0

Interjú Robert De Niro-val

Már csak néhányat kell aludni, és a mozikba kerül a filmtörténet két legendás hírű színészének, Robert De Niro-nak és Al Pacino-nak második közös filmje, a Righteous Kill (harmadik, ha a közös jelenet nélküli második Keresztapa epizódot is ideszámítjuk). Mivel mindkettejüket imádom, úgy döntöttem, a premier előtt megosztom a blog olvasóival kedvenc Robert De Niro interjúmat, melynek fordítását jó ideje elkezdtem már, de csak most jutott eszembe befejezni. A beszélgetésre tavaly tavasszal, a The Good Shepherd című film kapcsán került sor a Total Film stábjával. Jó szórakozást!

A Total Film interjúja Robert De Niro-val

New York, 2003 tele. A Total Film stábja épp a Broadway-n tolongó tömegen át próbál utat törni magának a Times Square fényei felé. Alig 15 méterre, lehajott fejjel, lógó vállal, zsebre dugott kézzel baktat felénk Robert De Niro. Az első sorban állók először kissé elbizonytalanodnak. Tekintetek találkoznak, barátok súgdolóznak egymással. Halk moraj fut végig a tömegen.

„Hé, Bobby!” kiáltja valaki az út mellől. „Hajrá, Bobby, hajrá!”

Minden fej arrafelé fordul. Tapsvihar és üdvrivalgás köszönti De Niro-t, a „Hajrá, Bobby!” kiáltások szinte egybefolynak. És nem csak a túristáktól. A New York-iak is kiveszik a részüket – férfiak és nők, akik már annyi mindent láttak, akik nap mint nap összefuthatnak híres emberekkel, most tombolva őrjöngenek. Vagy egyszerűen csak köszöntenek egy régi barátot. A rítus már megszokott, hisz földijüket, mindenki Bobby-ját 70 filmben csodálhatták meg a több, mint 40 év alatt. Jól ismerik őt.

„Hajrá, Bobby, hajrá!” „Hé, Bob!” „Király vagy, Bob!”

De Niro felnéz és kihúzza egyik kezét a zsebéből. Zavartan bólint egyet. Még integet is, kissé szégyenlősen. Megfigyelhetjük egyik híres grimaszát – a fej félrebillen, a szemek összeszűkülnek, arcának ráncai elmélyülnek, a száj sarka kissé eltorzul. Gyengéd és ijesztő egyszerre, mint mindig.

A fej visszahanyatlik, a kéz visszatér a zsebbe és De Niro továbbsétál, tekintetét a járdára szegezve.

2006 tele. A Total Film második találkája Robert De Niro-val ezúttal előre megbeszélt és privát, a 64 éves színész kezet nyújt, mielőtt elmormol egy halk bocsánatkérést és belesüpped a karosszékbe. Megérkezik, leül, bámulja a padlót. Barna gyapjúkabát és kivágott nyakú, bézs póló van rajta, hátrasimított szürkülő frizurája felfedi ősz hajszálait. De Niro megjelenése egy gondtalan embert tükröz.

De nem az. Valójában egy erősen zárkózott személyiség, aki híresen makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy ritkán adott interjúi másodpercre pontosan véget érjenek, ugyanis valóságos gyötrelem számára mind. Lábai egyfolytában mozgolódnak. Egyik hüvelykujját a másikkal piszkálja. Tekintete gyakran liftezik vissza a padlóra vagy kezeire, legalábbis eleinte. Na és a válaszai? Zavarosak, hosszú szünetekkel tarkítottak, tele ismétlődő mondatokkal. A gondolatai valójában gyakori vállrándításain és erőteljes gesztikulációin keresztül fejeződnek ki a leginkább. De Niro, mint oly sok filmbeli karaktere, az érzelmeket és gondolatokat inkább tettekben, semmint szavakban közvetíti. Kapcsolatot teremt.

Most is… mogorva és körülményes, az a kevés is, amit mond, nem több a nyilvánvalónál, a „fekete az fekete” egyszerűségénél. Akárcsak azokban a fantasztikus alakításokban a Keresztapában, a Szarvasvadászban, a Volt Egyszer Egy Amerikában, a Misszióban és a nyolc Scorsese filmben, jelleme szinte előtör belőle. Ha néma marad, vagy nem fejez be egy mondatot, az nem azért van, mert arrogáns vagy lenéző lenne, netán babszemmel a fenekében született, ahogy sok riporter gondolja. Azért teszi, mert keresi a szavakat, azt szeretné elmondani, amit érez, méghozzá hibátlanul. Ha nem találja a megfelelő szavakat, inkább hallgat, semmint hogy eltévessze.

Amit végül hallhatunk tőle, az viszont jellegzetes és őszinte. Ha a Szarvasvadász azon jelenetéről kérdezed, mikor a megtört vietnámi veterán csatlakozik egy asztaltársasághoz, hogy a God Bless America-t énekelje, ő így válaszol, „Úgy éreztem, csak követi őket, mintha csak a boldog szülinapot énekelné egy partin.” Szünetet tart, majd hozzáteszi, „Voltak barátaim, akiknek nem tetszett a Szarvasvadász, amit meg is tudok érteni.” Ha rámutatsz a Volt Egyszer Egy Amerika híres erőszakolós képsorára, ő így reagál: „Véleményem szerint túl hosszú, de a karakter szempontjából egyáltalán nem alaptalan.” Vagy kérdezd csak meg a tehetségéről, technikáiról, ő pedig válaszában kihangsúlyozza előtted munkához hű, tökéletességre törekvő személyiségét: „A gyakorlásban hiszek, el kell próbálni újra és újra.” A mozikban debütáló CIA-thriller, a ’The Good Shepherd’ De Niro második rendezése az 1993-as Bronxi Mese után, és a színész bebizonyítja: legendás figyelme egy cseppet sem lankadt azóta, legfeljebb másfelé irányul. Manapság több szerepet is elvállal egy évben, gyakran vígjátékokban, melyekben előtérbe kerül személyiségének vidám, jókedélyű oldala is. Saját filmes cége, a Tribeca Productions vezetése szintén egész embert kívánó feladat. Családos emberként De Niro ma már nem érzi szükségét annak, hogy hosszú éjszakákat taxizzon, amikor otthon várják a gyermekei. „Már nem vagyok olyan izgága, mint annak idején”, magyarázza egy 1999-es interjúban. „Mindenkin fog az idő, kin jobban, kin kevésbé. A családom és a barátaim nagyon fontosak nekem. Rámutatnak, hogy én sem élek örökké.”

A próféta szól belőle. 2003-ban diagnosztizált prosztatarákja után, melyből sikeresen felgyógyult, De Niro talán már sosem fog olyan nyomokat hagyni a filmtörténetben, amikre egykor rutinból volt képes. De tudják, mit? Nem számít. Legendáját méltón igazolja tucatnyi örökérvényű alakítása a 70-es, 80-as és 90-es évekből. Helye biztos a legjobbak között – mint Brando legszenvedélyesebb riválisa a legnagyobb filmszínész trónjáért.

Mi a titka annak, hogy olyan sok karakterével képes azonosulni a néző, különösen a fiatal férfiak?

(Biccent) Uh-huh. (Szünet) Nem tudom. Nos, tudja… Nem tudom. (Felemeli a karját, megrázza a fejét, vállat von) Úgy értem, mondja meg maga.

Talán a kitörés, a féltékenység, a lázadás…

(Kuncog)

…és a düh miatt. Mind megéljük ezeket.

Igen, igen. Talán ezért. Az emberek hajlamosak hasonulni másokhoz.

Muszáj nekik. Egyesek szeretik Brad Pitt-et vagy Tom Cruise-t, mások kevésbé, de nehéz olyan embert találni, különösen férfit, aki ne szeretné Robert De Niro-t.

Így van.

Az olyan karaktereket, mint Johnny Boy, Travis Bickle vagy épp Jake La Motta.

Igen.

Amikor ilyen figurákat játszik, hogyan képes azonosulni velük? Apránként építi fel őket?

Igen. Úgy értem, épp mostanában adtam egy interjút a Taxisofőr kapcsán, és az már olyan nagyon régen volt, én… Jó rég volt. Sok dolgot elfelejtettem már azóta. Úgyhogy nem tudok erre a kérdésre pontos, meghatározott választ adni.

Gerrit Graham (színésztársa két korai De Palma filmben, a Greetings-ben és a Hi Mom-ban) azt mesélte, egyszer együtt autóztak, amikor dulakodás tört ki a közeli utcasarkon. Erre maga leállította a kocsit, csak hogy végignézhesse az egészet.

Nos, igen. Now York-ban néha különösen váratlan dolgok történnek. Akár más nagyvárosokban. Úgyhogy ez itt nagyon is lehetséges: látsz valamit és kíváncsi vagy, mi sül ki belőle. Jó lenne beleavatkozni, leállítani, de, uhm, igen…

Tehát része a felkészülésének a megfigyelés? Amikor étterembe megy a családjával, szokta figyelni a többi vendéget, kíváncsi a személyiségükre?

Igen, ez megesik. Sokat figyelem az embereket, a különféle dolgokat. Nem biztos, hogy ezek kapcsolódnak ahhoz, amit épp csinálok, de kíváncsi vagyok a testbeszédükre, akár egy étteremben is. Látni, mit csinálnak, anélkül, hogy hallanám őket. Ezt aztán felhasználom bizonyos jelenetekben. (Elgondolkodik példát keresve, felsóhajt) Mint egy jelenetben a The Good Shepherd forgatásán, amit végül kivágtunk. Matt karaktere az asztalnál ül és azt kérdezi a barátnőjétől, miről beszél a többi ember, mert a lány képes szájról olvasni. Erre gondoltam az imént.

Ez érdekes, mert sok karaktere nem a szavak embere, sokkal inkább a testbeszédük, gesztusaik, szemeik az árulkodóak…

Uh-huh. Színészként ez… Mint a The Good Shepherd-ben. Bocs, hogy megint ezt hozom fel, de jól passzol a kérdéséhez. Megpróbáltam kihúzni a párbeszéd egy részét, mert szerintem szükségtelen volt. Nem kell mindent kimondani. (Megköszörüli a torkát) A vágás során még többet kivágtam, feleslegesnek éreztem a sok magyarázatot. Néha annyi is elég, hogy Matt ücsörög és gyakorlatilag nem csinál semmit. (Egy táskában megcsörren egy mobil. De Niro idegesnek látszik.)

Az öné?

Nem, nem az enyém. (Felpattan, kinyitja a folyosó ajtaját) Valakinek csörög a mobilja. Kié a telefon? (Egy PR-os lép be, zavartan kiviszi a táskát)

Az ön karakterei nem éppen beszédesek…

Így van.

Ez részben önnek köszönhető? Sosem volt erőssége a szóbeli kommunikáció. Sosem volt egy szellemes, beszédes alkat…

Lehetséges, persze, tudja… de, uhm, szerintem, mint mondtam, nem kell mindent szavakban elmondani, hacsak nem egy kimondottan ilyen karaktert alakít az ember. Érti? Ettől függ az egész. A szerep, a szituáció, a körülmények…

Nagyszerű, hogy így próbálja elérni a közönséget. Sok színész erre képtelen lenne…

Nos, én, én… Szerintem a kevesebb több. Nem kell a közönség intelligenciáját kikezdeni. És egyesek talán nem fogják megérteni, egyesek nem… Én így látom a dolgokat, tudja.

Valószínűleg azért is választotta a színészetet, hogy szavak nélkül is kifejezhesse önmagát…

(Nevet, mormog valamit)

 Ez az oka annak, hogy sosem szeretett interjút adni és a sajtóban szerepelni?

Nehéz szavakba önteni, amit csinálok. Én a filmjeimen keresztül fejezem ki önmagam, ennyi az egész. Beszélni erről, megmagyarázni dolgokat úgy, hogy a kérdező fél is megértse… uhm, ez, ehm… néha nagyon nehéz. Nem lehet jól elmagyarázni olyasmit, amit legjobban a legutóbbi filmemben fejeztem ki.

Tehát ez a kötelező rossz önnek?

Néha. Nem mindig. De… (vállat von) Az, ami.

Még ma is azt jelenti önnek a színészet, mint egykor? A 60-as, 70-es években szinte átgázolt minden egyes jeleneten.

Ez ma is így van. Olyasmi ez, ami sosem változik. Az se gond, ha csak a második, harmadik felvétel sikerül, csak vigyázni kell, nehogy kifulladjon az adott jelenet. Szóval ez ma is ugyanaz. És ugyanúgy érdekelnek a… ehm… a jól… a jól megírt jelenetek. Most is épp dolgozom valamin. Amikor először elolvastam a forgatókönyvet, a karakternek volt egyfajta ritmusa. Nagyon fontosnak találtam, de aztán ezt kivették belőle és az egész megváltozott… (Fejet ráz, felsóhajt) Elveszett az, ami megtetszett a karakterben. A minőség és a ritmus. Nem tudom, hogyan magyarázzam el, de különleges volt.

De képes még ma is ugyanazokra az áldozatokra a szerep kedvéért? Például a Szarvasvadász forgatása előtt acélmunkások között élt, a családjukkal étkezett, elkísérte őket iszogatni.

Nem volt ez olyan jelentős dolog. Csapatmunka volt, de… szerintem, úgy értem… A rendezés és a közös akarás tette azzá a filmet, ami. Mike Cimino remek körülményeket teremtett mindannyiunknak, így bármit megtehettünk. A forgatókönyv pedig zseniális volt.

Talán már lehetetlen ugyanúgy elköteleznie magát a színészet mellett, ahogy idősödik. Családja van, ott a Tribeca…

Igen, ma már nehezebb.

Vegyük a New York, New York-ot. Ha most felajánlanák önnek Jimmy Doyle szerepét, ma is megtanulna szaxofonozni? Vagy csak magával a filmmel foglalkozna?

Nem. (Szünet) Megtennék mindent, amit a szerep megkíván, de olyasmit nem, ami… olyasmit, ami jópofa, de csak ha van rá ideje az embernek. Ha ügyesen csinálod, a végeredmény ugyanaz lesz. Ma már ez sokkal fontosabb. Ahogy öregszel, felismered, mi az igazán fontos, és mi nem az. Ez nem lazsálást jelent, csak elhagyom a szükségtelen dolgokat. Segít koncentrálni, illetve megmutatni, mi az igazán lényeges. (Hosszú szünet) Fiatalon szerettem elmerülni a dolgokban, egész nap forgatni… válaszokat keresni a kérdéseimre. Ebben az értelemben jó dolog volt, gyümölcsöző is a maga módján, de ugyanakkor számomra felesleges is. Mindenre választ akartam kapni. Ahogy öregszel, rájössz, mi az igazán fontos. Biztosabb emberré válsz.

Miért vállal szerepeket olyan filmekben, mint a Rocky és Bakacsin és a Cápamese?

(Elmosolyodik)

 Nem fél, hogy lerombolja saját legendáját?

 Szerettem ezeket a filmeket. Ehm, nagyon élveztem a Rocky és Bakacsint.

 Jobban szeret manapság vígjátékokat készíteni?

Nos, mindent szeretek. Vígjáték, dráma, vicces dráma (kuncog). Nem, nem… Úgy értem, szeretem, amikor a vígjáték és a dráma találkozik. A helyzet iróniáját, a karakter iróniáját. Így sokkal érdekesebb, szóval, uhm… igen.

 Mintha nem venné már önmagát olyan komolyan…

 Így van, nem veszem olyan komolyan magam. Néha azért igen, olykor.

Elismeri, hogy pályafutása utolsó tíz évében voltak hullámhegyek és hullámvölgyek egyaránt?

Én jól, uhm, én jól érzem magam. Volt pár hullámvölgy, de semmi komoly. Egyáltalán nem fontosak. Mindenkivel megesik. Menni kell tovább előre. Kár panaszkodni.

Miért is tenné, ilyen filmekkel a háta mögött!

Mint mondtam, jól érzem magam. Elégedett vagyok azzal, ami jutott nekem. Mindig van valami… valami, amit jobbá tehetnél, de… Nem, nem, boldog vagyok. Szeretem, amit csinálok.

Mit szól ahhoz, amikor a világ legnagyobb színészének nevezik?

Nos, ez nagyon kedves önöktől. Nem is tudom. Sok kiváló színész van.

A The Good Shepherd szereplői nem voltak megszeppenve a jelenlétében?

Ehm, nos, szerintem… Nem, ez egy-két nap alatt elmúlik (kuncog). Tudja, amikor dolgozik valamin és megvan a saját feladata, felelőssége… Ez gyorsan elmúlik.

Alighanem tökéletességet várt el tőlük, nem igaz?

Én úgy gondolom, amikor együtt dolgozunk, én, én… (Megköszörüli a torkát, megvakarja az orrát) A színészek elvárják tőlem, hogy a legjobbat hozzam ki belőlük az adott helyzetben… hogy ők is, én is elégedettek legyünk. Elvárom, hogy a maximumot nyújtsák. Ilyen a természetem. Még ha nem is értenek egyet velem, amikor az mondom, ’Szeretném újra felvenni’ vagy ’Csináljuk így’, ők megteszik. Én is ezt teszem színészként. Ki akarom szolgálni a rendezőt, hogy megkapjon mindent, amire a vágóasztalon szüksége lesz.

Rendezőként is ugyanolyan elkötelezett, mint színészként?

Nos, ez, ez… Én, én, ehm… Nagyon elégedett voltam minden apró részlettel a filmmel kapcsolatban, szóval szerintem ebben az értelemben igen. Minden porcikáját felügyeltem a filmnek. Folyton ellenőriztem mindent, hogy biztosan… Olyan ez, mint kirakni egy jókora puzzle-t.

Jobban érdekelte önt a The Good Shepherd rendezői széke, mint mostanában a színészi szerepek? Ez mindössze a második alkalom, hogy a kamera mögé állt…

Ehm, igen… kihívást jelent. Nagyon, nagyon nehéz.

Kért tanácsot Martin Scorsese-től a forgatás során?

Igen, megmutattam neki néhányszor. És igen, megtanultam tőle, hogy rendezőként fontos jelen lenni a filmben…

Gondolt már arra a lehetőségre, hogy esetleg Scorsese-vel vetélkedhet a Legjobb Rendező díjáért a 2007-es Oscar gálán?

Marty-nak kijárna végre az a díj.

Egyetértek, ugyanakkor hajlamos alulmaradni a színészből lett rendezőkkel szemben…

Remélem, ezúttal megkapja. Nagyszerű lenne. Kijárna neki.

Nem érdekelte Nicholson szerepe a Téglában?

De igen. El akartam játszani. Bárcsak megtehettem volna, de épp nyakig voltam a The Good Shepherd előkészületeiben, és nem maradt időm rá. Próbáltam megtalálni a módját, hogy beleférjen. De nem jött össze.

Láthatunk még közös filmet önöktől Scorsese-vel? Esetleg DiCaprio-val is?

Óh, igen, ez lehetséges. Igen, igen, abszolút. Igazság szerint próbálok is… Eric Roth, én és Marty próbálunk is összehozni egy forgatókönyvet, épp most. (Szünet) Leo egy nagyszerű színész. Imádja Marty-t, három filmet csináltak együtt, szóval ő, ehm, ráérzett a Marty-val való munkára, akárcsak én. Kiváló rendező.

Milyen fiatal színészeket ismer még el? Kiben látja a fiatal Pacino, Nicholson vagy De Niro intenzitását?

Nos, van egy angol színész a filmemben, Eddie Redmayne. Ő lenyűgöző. Sokáig kerestem a megfelelő embert arra a szerepre. Jude Law egy csodálatos színész. Matt Damon, Sean Penn. Úgy értem, ezek a srácok… ők komolyan veszik.

Térjünk vissza az ön pályájához. Az emberek mintha elfelejtették volna, hogy Ön már korábban is készített vígjátékokat. A De Palma filmeknek a 60-as évek végén volt egyfajta féktelen, lázadó hangulata…

(Biccent, nevet) Tudom.

A Komédia Királya beérett az évek során. Az Éjszakai Rohanás alulértékelt…

Uh-huh.

Emellett a vígjáték új oldaláról mutatja be Önt. Hisz nem mondhatni, hogy született nevettető lenne. Nem zavarja, mikor azzal vádolják, leeresztett mostanában?

Nagyon élveztem az Apádra Ütök és a Csak Egy Kis Pánik filmeket. Nem könnyű megcsinálni őket, megvannak a saját nehézségeik. De én, én… Mindig úgy éreztem… A komikus szál ott van a Taxisofőrben, az Aljas Utcákban, a Dühöngő Bikában, a Rettegés Fokában… az összes filmemben Marty-val. Könnyű megtalálni az emberi karaktert.

Az Apádra Ütök és folytatása a legnagyobb pénzügyi sikerei közé tartoznak. Hogy viseli a sztárságot?

Ehm, nos, tudja, elmegy. Ha valaki vacsora közben próbál autogrammot kérni az étteremben vagy ilyesmi, válaszolok, hogy ’Ne, ne, most ne…’

Ki tud menni a gyerekeivel a városba? Nem zaklatják ötpercenként?

Nem, elég ritkán. Járunk múzeumba, parkokba, érti?

Így tölti az idejét, mikor nem forgat?

Mindig is sokat foglalkoztam a gyerekeimmel. Családos életet élek. Nincs időm golfozni vagy ilyesmi (mosolyog).

Említette az Aljas Utcákat az imént. Mennyit változott a közvetlen környezete illetve maga New York azokhoz az időkhöz képest?

Más lett. Nem tudom, Londonnal például mi a helyzet. De itt sokminden megváltozott. Teljes szomszédságok tűntek el.

És Ön változott-e ezzel egyidőben?

Igen.

Előnyére?

Igen.

Hívott azóta valakit „kicseszett kriplinek”?

(Nevet) Csak abban a filmben! (Egy PR-os lép be, egy utolsó kérdést engedélyez)

Van olyan alakítása az elmúlt 10 évben, amire személyesen büszke, illetve képesnek érzi arra, hogy olyan klasszikussá érjen, mint Travis Bickle vagy Jake La Motta?

Én, én, én… Ezt nem az én dolgom megítélni. Sosem számoltam ezzel. Majd kialakul.

„Az, ami”, igaz?

Így van.

 

Forrás: www.totalfilm.com/features/the_total_film_interview_-_robert_de_niro

A bejegyzés trackback címe:

https://mozgokep.blog.hu/api/trackback/id/tr92647276

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása