27
09/2008
0

Ghost World (2001)

Terry Zwigoff filmje egyértelműen sötét ló volt számomra, és bizony jó időbe tellett, míg az „egyszer majd megnézem” címszó alatt felgyülemlett mozgókép lomtáramból kissé vonakodva bár, de a lejátszóba toltam. Annak idején egyértelműen csak a Thora Birch – Steve Buscemi kettős miatt találtam megtekintésre érdemesnek a filmet, a történetet annyira éreztem magamhoz közel állónak, mintha csak az ominózus hüvelygomba reklám egész estés moziváltozatáról lenne szó. Szerencsére nem lett igazam, sőt, utólag belátom, hatalmasat tévedtem. A Ghost World egy remekül megírt, gondolkodásra serkentő dráma a tinédzserkor gyötrelmeiről, melyet szájbarágás nélkül, cinikus fekete humorral átitatva tálal elénk a rendező.

Történet, forgatókönyv

Kezdeti érdektelenségemet jól példázza, hogy csak utólag utánaolvasva derült ki számomra, hogy a Ghost World képregény feldolgozás, egészen pontosan egy bizonyos Daniel Clowes „Eightball” címen futó füzetsorozatában kapott helyett 1993 és 1997 között. Clowes később Zwigoff oldalán a forgatókönyv megírását is magára vállalta, valószínűleg ennek köszönhető a minőségi végeredmény. Mivel szerény személyem távolról sem nevezhető képregény rajongónak, semmit sem tudok arról, itthon megjelent-e a sorozat (tartok tőle, hogy nem), talán az eredeti változatot sikerül majd felkutatnom magamnak a net sötét bugyraiban…

A sztori főhőse két tinilány, Enid és Rebecca, akik friss érettségivel a kezükben tanácstalanul lépnek ki a gimnázium kapuján (ha jól sejtem, innen a pocsék magyar cím – Tétova Tinédzserek; gratulálok a kedves fordítónak). Míg körülöttük látszólag mindenkinek határozott elképzelése van a jövőjéről (főiskola, álláskeresés, család), ők nem tudnak mit kezdeni a hirtelen rájuk szakadt felelősséggel. A kezdeti lézengés után a két lány lassan távolodni kezd egymástól: míg Rebecca dolgozni kezd és a költözésen gondolkodik, Enid továbbra sem találja helyét a világban, és üres hétköznapjait sajátos lázadással próbálja színesebbé tenni. Mindeközben a lányok megismerkednek a látszólag tökéletes vesztes Seymour-ral, ám Enid lassan rádöbben, hogy a férfi maradt az egyetlen biztos pont az életében.

A Ghost World hangulatának igazi varázsát a remek színészi alakítások mellett a karakterek tökéletes összhangja nyújtja. Nincs súlytalan szereplő a filmben, mindenkinek megvan a maga szerepe Enid környezetében, emiatt valamennyi jelenet lényeges és átérezhető. A remekül megírt párbeszédek szintén segítenek elmerülni a látottakban, a pontosan adagolt, stílusos fekete humor pedig fellazítja a cselekményt. Az Oscarra is jelölt forgatókönyv jól felépített, nincs üresjárat a filmben, számomra különösen megnyerő volt, ahogy ahogy Enid és Seymour látszólag teljesen különböző utat járó karaktere lassan összefonódik, hogy aztán a végén alaposan felkavarja és összezavarja a nézőt a nem várt végkifejlettel. Ritkán találkozom ennyire jól megírt, lebilincselő történettel.

Szereplők

Thora Birch – Az Amerikai Szépségben megismert csinos arcú fiatal színésznő 10 kilót szedett fel magára a szerep kedvéért, és nem is okoz csalódást. Enid figurája rendkívül bonyolult jellem, amihez szerencsére sikerült egy alkalmas színésznőt találniuk. Birch a jellegzetes külső mellett a lány zárkózott jellemét is képes hitelesen megjeleníteni, nem véletlen, hogy a szerep Golden Globe jelölést hozott számára.

Scarlett Johansson – A mostanában igen foglalkozatottá vált szőke hölgy egyik első komoly szerepét kapta meg a filmben. Rebecca a kezdeti lelki társ szerepből kitörve igazi ellenpólusává válik Enid-nek, ő testesíti meg az életben mindazt, amiben a másik lány kudarcot vall. Johansson tehetséges színésznő, aki szerintem nagyon jól választ szerepeket, és jelen esetben sem okoz csalódást.

Steve Buscemi – Egyik kedvenc színészem humoros oldala helyett ezúttal drámai tehetségét csillogtatja, méghozzá egy hozzá méltó kihívást tartogató szerepben. Seymour igazi szánalomraméltó, esetlen alak, aki Enid közreműködése által érdekes jellemfejlődésen megy keresztül a filmben. A karakter igazi telitalálat, pedig mint megtudtam, nem is szerepel az eredeti képregényben, több másik figurából gyúrták össze. Nem szeretnék részletesen belefolyni a történetébe, mert túl sokat elárulnék a cselekményből, legyen elég annyi, hogy igazi jutalomjátékot láthatunk Buscemi-től, amit minden filmbarátnak látnia kell. Alakítása egyébként szintén Golden Globe jelölést ért.

Brad Renfro – Az idén januárban tragikus hirtelenséggel elhunyt fiatal színész alakítja Josh-t, a kétbalkezes bolti eladó srácot, Enid és Rebecca vicceinek állandó céltábláját. Noha a négy fő karakter közül ő kapja a legkisebb hangsúlyt a filmben, fontos szerepet játszik az eseményekben, főleg a film második felében.

Bob Balaban – A karakteres arcú férfit megannyi híres film mellékszerepéből felismerhetjük, ezúttal Enid apját alakítja. A határozatlan, szürke családfő mintha csak külön világban élne a lányától, ami tovább nehezíti Enid beilleszkedését a mindennapokba.

Illeana Douglas – A csinos színésznő játssza Enid művészet oktatóját, akinek nyári kurzusát bukás miatt kénytelen látogatni. A nő szintén fontos szerepet játszik a történetben, hisz a zárkózott tinilány rendre a rajzain keresztül próbálja kifejezni önmagát, amire idővel tanára is felfigyel.

Rendezés

Terry Zwigoff neve azonnal beugrott nekem, méghozzá a zseniálisan alpári Tapló Télapó kapcsán, így igen furcsállottam, hogy ez a film is az ő rendezése, mi több, a forgatókönyvből is kivette a részét. Zwigoff nem egy termékeny rendező, mindössze öt filmet jegyez, melyek közül a legutóbbi, az „Art School Confidential” szintén Daniel Clowes egyik képregényéből készült, ezek után biztos, hogy azt is pótolni fogom. A Ghost World kapcsán pedig minden dícséretet megérdemel, nem is kezdek bele újabb tiszteletkörökbe, azt hiszem, amit eddig leírtam róla, magáért beszél. Csillagos ötös.

Összkép

Bárcsak gyakrabban érnének ilyen kellemes meglepetések. Három napja már, hogy megnéztem a filmet, és most is előttem vannak a jelenetek, beugranak egyes mondatok, párbeszédek. Hibátlan színészi alakítások, klasszis forgatókönyv, minőségi rendezés, minden a helyén. A zenéről külön nem szóltam, David Kitay munkája ugyanis nem tolakodik ki a jelenetekből, végig csendesen megbújik a háttérben, tökéletes aláfestést nyújtva. Nem egy emlékezetes darab, de jelen esetben nem is erre volt szükség, meg aztán erre a célra amúgy is ott vannak a remek blues és jazz darabok, melyek időről időre felcsendülnek a filmben. Ami a magyar szinkront illeti, a borzalmas címfordítást leszámítva szintén jól sikerült, minőségi stábot sikerült összeszedni, különösen Pusztaszeri Kornél játéka tetszett Seymour szerepében. A Ghost World tehát engem bizony megfogott, biztos helye van a kedvenc filmjeim között, ennélfogva bátran ajánlhatom mindenkinek, aki még nem látta: kötelező darab!

A bejegyzés trackback címe:

https://mozgokep.blog.hu/api/trackback/id/tr86684251

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.