19
12/2008
0

Amikor megállt a Föld (The Day the Earth Stood Still)

Bevezetés
Vajon egyedül vagyunk a világegyetemben? Úgy két évszázada ez a kérdés alepvetővé vált számtalan ember számára. Mióta tudjuk, hogy a Föld nem lapos, hogy egy végtelennek tűnő térben kering a Nap körül, egyéb bolygók kíséretében, azóta fantáziál róla az ember, hogy talán más égitesteken is lehet élet. Mi több, értelmes élet. Épp ezért az idők során az ember számtalan történetet kreált a marslakóktól, a más galaxisokból érkező idegeneken át egészen a világot irányító kormányokkal összeesküvő lényekig. Valószínűleg óriási szerepe van ebben az egyik legnagyobb XX. századi mítosznak, az 1947-es Roswell-i balesetnek is. Mára van hivatalosan is elismert UFO-kutatás (S.E.T.I.), vannak a szó legszorosabb értelmében vett UFO-hívők és természetesen vannak olyanok, akik nevetnek egy jót az egészen, mondván ez nem más, mint marhaság. Hogy ki mit gondol erről, azt nem az én tisztem eldönteni, annyi bizonyos, hogy nincs ember, aki ne gondolna valamit is a dologról. Természetes, hogy az idegenek és a hosszájuk kapcsolódó misztikum a művészetekbe is beszivárgott. A tudományos-fantasztikus irodalom nem kis része szól róluk, sikerük pedig akkora volt, hogy a mozgókép világa sem kerülhette el a földönkívüliek "felfedezését". Az '50-es évektől egészen napjainkig rengeteg film készült a témában, más-más megközelítésből, más-más többletjelentést tulajdonítva nekik. A XX. század második felében olyan klasszikusok születtek, mint A nap, amikor megállt a Föld (The Day the Earth Stood Still 1951), Világok harca (The War of the Worlds 1953), A tiltott bolygó (Forbidden Planet 1956), A testrablók támadása (Invasion of the Body Snatchers 1956), vagy éppen a mára legendássá vált b-klasszikus, a 9-es terv a világűrből (Plan 9 from Outer Space). Ekkoriban az amerikaiak jobban féltek a kommunizmustól és az atomháborútól, mint bármi mástól, így az idegeneket mindenki az oroszokkal és az általuk képviselt fenyegetéssel azonosította. Így érthető, ha ezekben a filmekben a földönkívüliek mind gonoszak és a vesztünket akarják. A nap, amikor megállt a Föld némiképp kivételt képez és mivel kapcsolódik a jelenleg tárgyalt filmhez, ezért majd később visszatérek rá. Mindenesetre a  '60-as, '70-es évekre lecsendesedett a nagy UFO-hisztéria, mégis ez volt az az időszak, mikor két filmtörténelmi alkotás is készült a témában. Az első Stanley Kubrick és Arthur C. Clarke halhatatlan mesterműve, a 2001 - Űrodüsszeia (2001 - A Space Odyssey 1968), a másik mozi pedig nem más, mint a többek közt ezzel a filmmel is legendássá váló Steven Spielberg Harmadik típusú találkozások (Close Encounters of the Third Kind 1977) című produkciója, mely fordulót jelentett a korábbiakhoz képest. Alighanem először fordult elő, hogy az idegeneket minden hátsó szándék nélkül, valóban békés és barátságos teremtményekként ábrázolták. A '80-as évektől kezdve pedig felváltva készültek azok a filmek, melyek hol barástságosnak, hol ellenségesnek ábrázolták az idegeneket. Szerettük őket az olyan mozikban, mint az E.T. - A földönkívüli (E.T. - The Extra Terrestrial 1982), a Selyemgubó (Cocoon 1985), vagy a Marslakó a mostohám (My Stepmother is an Alien 1988) és gyűlöltük őket az olyanokban, mint A Dolog (The Thing 1982) és az Ők élnek (They Live 1988). A '90-es években aztán megint újabb megközelítés következett, hiszen Chris Carter kultikus sorozata az X-Akták (The X-Files 1993) 9 évadon és egy mozifilmen keresztül szőtte a földönkívüliek összeesküvését ellenünk, hasonlóan a Galaktikus támadás (The Arrival 1996) című filmhez. Természetesen ebben az évtizedben volt egyéb nyalánkság is, mintha csak visszatért volna az '50-es évek aranykora. Volt itt inváziós film - A Függetlenség Napja (Independence Day 1996), elrablós  - Égi tűz (Fire in the Sky 1993), kapcsolatfelvevős - Kapcsolat (Contact 1997), A Gömb (Sphere 1998), volt vicces megközelítés - Támad a Mars (Mars Attacks 1996), Sötét zsaruk (Men in Black 1997) és a legérdekesebb, a dänikeni eszmékre épülő Csillagkapu (Stargate 1994), melyben maga Ré, a Napisten volt idegen. Ezen filmek mindegyike kivétel nélkül sikeres volt, megtalálta a maga közönségét, ezért nem csoda, ha az álomgyár az ezredforduló után is igyekezett ütni a vasat. Csak az már nem volt olyan meleg, mint korábban. Nagyot bukott az epikus kapcsolatfelvételesnek szánt Mars mentőakció (Mission to Mars) és Az invázió (The Invasion 2007), keveseket érdekelt és hozott lázba a Felejtés (The Forgotten 2002), bár kétségtelen, hogy óriási kasszasiker volt a vicces Sötét zsaruk II. (Men in Black II 2002), az egyedi hangulatú Jelek (Signs 2002) és Spielberg új szuperprodukciója, a Világok harca (War of the Worlds 2005) is, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a nézőket és a kritikusokat is alaposan megosztották. Úgy tűnik hát, hogy a XXI. század beköszöntével a nézők annyira nem érdeklődnek már az idegenek iránt, noha akadnak még filmesek, akik igyekeznek életet lehelni ebbe a műfajba. Közéjük tartozik Scott Derrickson is, aki A nap, amikor megállt a Föld feldolgozásával kívánja újra mozikba csalni a nézőket. Robert Wise 1951-es klasszikusa méltán lett híres, hiszen a látvány és az izgalom mellett komoly mondanivalót és hordozott filmje, rádásul az idegenek itt nem voltak konkrétan ellenségesek, a maguk módján inkább segítőkészek. Tipikusan az a történet, ami kiált a feldolgozás után (hasonlóan a Jack Finney regényéből készült Testrablókhoz, melynek 1956 óta négy változata is készült, mindig a kornak megfelelő mondanivalóval, bár a legutóbbi 2007-es verzió alaposan kisiklott). Adva van tehát egy klasszikus sztori, egy-két világsztár, 80 millió dollár és egy tehetséges, feltörekvő rendező. Minden együtt, hogy a siker garantált legyen, lássuk tehát, hogy a Földet megmenteni igyekvő idegenek milyen sikert érnek el nálunk 2008-ban.

Szereplők
Klaatu - Keanu Reeves, a mindig megbízhatóan teljesítő világsztár játssza a történet központi szereplőjét, az emberi testet öltött idegent. Klaatu afféle próféta ige- és ítélethirdető egyben. Reeves-t sokszor érte az a véd, hogy közepes színész, szegényes a gesztuskészlete és a legtöbb filmjében ugyanúgy alakít. Én ezzel egyáltalán nem értek egyet. Keanu számtalan alkalommal bizonyította rátermettségét, meggyőződésem, hogy rengeteg sztárnak és nagy színésznek tartott embernél jóval tehetségesebb és jobb. Minden egyes szerepét, úgy Klaatu-ét is gond és hiba nélkül hozza, köszönhetően különleges arcának és belső kisugárzásának. Ha nem lenne a filmnek más erénye, csak miatta is megéri megnézni, hiszen gyakorlatilag hátán viszi a produkciót.
Dr. Helen Benson - Jennifer Connelly, a gyönyörű és roppant tehetséges színésznő alakítja a film másik fontos szereplőjét, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy Klaatu-t jobb belátásra bírja. Connelly legnagyobb ereje mindig a szemei voltak és ezeket most is kellő hatással beveti. Olyan tekintetet képes vágni, hogy nincs lény az univerzumban, aki ne gondolná meg magát a láttán. Ennyi békét és szeretet kevés színésznő tud sugározni magából. Tökéletes.
Regina Jackson - Kathy Bates, a legendás színésznő kapta az USA védelmi miniszterének szerepét. Bates mindig kiválóan teljesít, így nincs semmi meglepő abban, hogy rutinból hozza a csökönyös, fafejű politikust, aki csak az utolsó utáni pillanatban képes felfogni, hogy nem ő irányítja a dolgok menetét. Felesleges bármit hozzáfűzni, Kathy Bates úgy jó, ahogy van.
Jacob Benson - Jaden Smith, Will Smith tíz éves fia játssza Benson doktornő mostohafiának szerepét. Sajnos azt kell mondanom, hogy a film két hibájából a fiatal Smith alakítása az egyik és a rosszabbik. Őszintén megmondom, én nem láttam A boldogság nyomában című filmet, nem tudom, hogy ott milyen volt a sokat dícsért alakítása, de az biztos, hogy amit itt produkál az egész egyszerűen borzalmas. Persze alapvetően rosszul is van megírva a szerepe, de az előadás is siralmas és ez főleg azért probléma, mert a gyereknek kellene lennie az egyik kulcsszereplőnek, afféle katalizátornak Klaatu pálfordulásához. Ehhez viszont a fiatal Smith nagyon sovány teljesítményt nyújt.
Basil Barnhardt - John Cleese, a legendás Monty Python veterán alakítja Benson mentorát, a Nobel-díjas tudóst. Cleese Kathy Bates-hez hasonlóan roppantul sokoldalú színész, nem kihívás számára egy ilyen szerep, így rutinból hozza a figurát. Noha csak egészen kis mellékszerepről van szó, jelenléte mégis fontos a cselekmény szempontjából, hiszen kulcsfigura Klaatu meggyőzéséhez.
Dr. Michael Granier - Jon Hamm, a számomra ismeretlen, tv-sorozatokon edződött színész kapta a látogatókat kutató csoport vezetőjének szerepét. Nagy pozitív csalódás számomra, hogy Hamm nem a tipikus klisés féltékeny és rosszindulatú tudóst játssza, hanem egy roppant szimpatikus és megnyerő figurát, aki éppen ezért jóval hihetőbb és szerethetőbb karakter.
Mr. Wu - James Hong, a kínai származású veterán színész alakítja ezt a nyúlfarknyi ám fontos szerepet. Hong nem semmi színész, már csak a filmográfiája miatt sem, ami több, mint 330 produkciót számlál. A lassan 80 éves színész ennél fogva tökéletes az életbölcsességeket pufogtató, megfáradt tekintetű karakter szerepére, akinek szintén szerepe van Klaatu döntéseinek alakításában.

Látvány - Zene
Az Amikor megállt a Föld nem csak elgondolkodtató film, hanem témájából adódóan komoly látvánnyal is kell rendelkeznie. A film 80 millió dolláros költségvetése pedig lehetőséget ad arra, hogy a vizuális effektusokért felelős szakemberek beleadjanak apait-anyait. Ennél fogva pedig a produkció képi világára a legkisebb panaszunk sem lehet. Ugyan minimális akció van a filmben, az mégis a legmagasabb színvonalon lett megvalósítva, de külön figyelmet érdemelnek az effektek mellett a különféle látványelemek is. Nagyszerűen sikerültek a fényeket kibocsátó, gömb alakú "űrhajók, Klaatu első felbukkanásnál az idegen alakja, a film végi nanorobotok és végül, de nem utolsó sorban Gort, a Klaatut védelmező óriási robot. Őt az eredeti filmben még egy színész, Lock Martin alakította, most azonban teljes egészében digitálisan hozták létre. Eredetileg teljesen más külalakot terveztek neki, végül tiszteletadás gyanánt mégis maradtak az eredeti emberszerű külsőnél, ám a digitális technikának köszönhetően most jóval organikusabban néz ki. Azt kell mondanom, David Brisbin, Don Macaulay és Elizabeth Wilcox, valamint az alájuk beosztott részlegek maximális munkát végeztek a látvány kidolozása során. Csak dícsérően tudok szólni továbbá az operatőrről, David Tattersall-ról is, aki olyan filmeken edződött, mint az új Csillagok Háborúja trilógia, az Ifjú Indiana Jones sorozat, a Katona, a Next, a vagy éppen, a Tomb Raider második része és legutóbb a Speed Racer. Sokat tapasztalt szakember, aki nagyszerűen ért az olyan filmekhez, melyekben sok az effekt. Meg kell még említeni a vágót, Wayne Wahrman-t is, aki ugyan nem mutat különösebb bravúrt, mégis jelentős szerepe van a képi- és hangualti hatás elérésében. Szólnunk kell még a film zenéjéről, melyet Tyler Bates komponált. Ő nem volt ismert komponista egészen 2007-ig, amikoris a 300 című film a mozikba került. A zene rögtön megjegyzendővé tette nevét meg a tény is, hogy plágiummal vádolták, miszerint Elliot Goldenthal, a Titus című filmjéhez komponált zenéi közül használt fel nem egyet úgy, hogy azt nem tüntette fel később sehol. Ezzel együtt én tehetséges és ügyes zeneszerzőnek tartom, aki ezúttal is kellemes és a jeleneteket tökéletesen aláfestő muzsikát komponált. Nem kiemelkedő, nem középszerű, egyszerűen csak jó.

Rendezés
Scott Derrickson úgy kezdett, mint minden fiatal filmes: először olcsó, produkciók, aztán olcsó folytatások ismert horrorfilmekhez, míg végül megkapta az igazi lehetőséget. Ez pedig nem volt más, mint a 2005-ös Ördögűzés Emily Rose üdvéért (The Exorcism of Emily Rose) című dráma, mely nagyrészt igaz történeten alapult. Derrickson - aki egyébként a film szkritpjét is írta - nagyszerű munkát végzett, el sem hittem, hogy azt tulajdonképpen egy kezdő rendező vezényelte le. Tökéletes volt a film ritmusa, nagyszerű a színészvezetés, az atmoszféra megteremtése pedig még annál is lenyűgözőbb. Kiváncsian vártam hát, mi lesz a fiatal rendező következő dobása, ez pedig most, három évvel később Robert Wise legendás sci-fijének feldolgozása. Nagy várakozásokkal tekintettem a film elé és nem is kellett csalódnom, noha megértem valahol azokat, akiknek nem, vagy kevésbé jött be a film. Nehéz dolga volt a rendezőnek, hiszen mikor egy filmes egy ilyen híres anyaghoz nyúl, már alapvetően kiváltja a nép haragját és a nem tetszést, gondoljunk csak az Én a Robot-ra, vagy a most tervezett új Holló feldolgozásra. Derrickson tehát már az elején hátrányból indult, mégsem hátrált meg a feladattól és ami a legfontosabb, nem áldozta fel a történetet a látvány oltárán. A film egyáltalán nem az akciókra épít, hanem sokkal inkább a szereplők közti kapcsolatokra, a döntéseikre és az ebből fakadó sötét és nyomott hangulatra. Derrickson mellett a film szkriptjét jegyző David Scarpa-t is megdícsérném, akinek ez volt élete első komolyabb feladata. Kiváló, amit például a karakterekkel művelt. Nem egy csak apró, vagy egész kis szerepet kap, mégis mindegyik egy-egy lépcsőfok ahhoz, hogy Klaatu megértse a lényeget és ne csak abszolútumokban gondolkodjon. Ő is nehéz helyzetben volt, hiszen úgy kellett megírnia a történetet, hogy a mondanivaló ne vesszen el, de ne is legyen túl vontatott a sztori az átlagnéző számára. És itt említeném meg a film másik, kevésbé zavaró hibáját. Azt, hogy a mozi nekem kicsit rövid volt, alig több, mint 100 perc. Úgy éreztem, mintha a rendező és a producerek féltek volna, hogy ha hosszabb, akkor a lassú tempó miatt unalomba fulladhat a dolog. Ebből a szempontból és mondanivaló tekintetében is valahol párba állítható M. Night Shyamalan Az Esemény című filmjével. Mindkettő egyedi hangulatú, fontos kérdéseket feszegető film, melyet valaki vagy szeretni fog, vagy gyűlölni. Köztes átmenet nincs, vagy csak alig lesz.

Összhatás
Összességében úgy gondolom, hogy az Amikor megállt a Föld egy igen különleges atmoszférájú, fontos kérdéseket felvető, tulajdonképpen rétegfilm, melynek megtekintését nyugodt szívvel ajánlom mindazoknak, akik szeretik az elgondolkodtató, nem feltétlenül a látványra épülő sci-fiket. Ha értékelnem kellene akkor 8/10, ami lehetne magasabb is, ha Jacob karakterét jobban kidolgozzák és több időt hagynak a történet kibontására. Ez utóbbi még orvosolható, remélem lesz majd bővített verzió a filmből. Jó filmnézést hát mindenkinek, aki szereti a sci-fiket, a jó történeteket és nem utolsó sorban azoknak, akik hiszik, hogy világunk és fajunk még megmenthető a pusztulástól.

A bejegyzés trackback címe:

https://mozgokep.blog.hu/api/trackback/id/tr60831665

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.