Mozgókép Blog

Against The Dark (2009)

A nagyjából két évtizede harcművészből akcióhőssé avanzsált Steven Seagal napjainkra elérte azt a státuszt, amelyről vélhetően oly sokan ábrándoznak Hollywood-ban: ismert, stabil név lett a piacon, évi 2-3 valódi főszereppel. Na ja, a gond csak ott kezdődik, hogy mindezt az egyből a tékák legalsó polcain landoló, fillérekből összetákolt ZS-kategóriás akciófilmek piacán sikerült kiérdemelnie. Jóllehet biztosan sokan vannak még mindig, akik megkérdőjelezik e fennáló státusz jogosságát – hisz lássuk be, fintorgók ide vagy oda, néhány klasszikussá érett címet azért köszönhet hősünknek a műfaj -, azonban az Against The Dark megtekintése után én bizony nem köntörfalazok többet, és kimondom a nyilvánvalót: Seagal csakis azt kapta, amit az évek előrehaladtával kiérdemelt.

Szarabbnál szarabb címek alkotják az utóbbi évek SS-felhozatalát, a gagyi áradat pedig oly mértékben terebélyesedik, hogy azzal maximum csak a faarcú színész derékbősége képes lépést tartani. Elmúltak már azok az idők, amikor az egyébként béna alapsztorit néhány laza beszólás és látványosan megkoreografált akciójelenet képes volt pozitív irányba fordítani, mi több, az utolsó fellángolásnak tekinthető erős közepes Sebhelyek – Félholt páros is messze a múlt ködébe veszett már; a jelen bizony rideg, kiábrándító és szánalmasan röhejes. Fájó beismerni, de az Against The Dark egyetlen pozitívnak tekinthető vonása az, hogy Steven Seagal viszonylag kevés időt tölt el a vásznon...

Történet, forgatókönyv

A sztori a 28 Nappal Később, a Legenda Vagyok na meg a Romero remake-tenger sikereinek köszönhetően egy egyszerű zombifilmes kliséhalmaz, aminek alapsztoriját még a főcím előtt megkapjuk zanzásítva. Ne számítsunk hajat égnekállító eredetiségre, mindössze a szokásos elemek puffognak, értsd: elszabadult vírus – vérszomjas áldozatok – fertőző harapás – általános káosz – karantén alá vett területek – katonai beavatkozás. Mathew Klickstein forgatókönyvíró egy pillanatra sem szándékozik kilépni a költségvetés és a stáb adta keretek közül, így a magvas párbeszédek, netán mélyértelmű cselekményszálak helyett megelégszik a lehető legminimálisabb történet és a bőven adagolt véres-belezős akciójelenetek összefésülésével. A végeredmény abszolút felvállalható, én legalábbis láttam már bőven rosszabbat is ennél a kategórián belül. A probléma sokkal inkább a megvalósításban gyökerezik, de erről majd később.

Nos, a fent vázolt epikus alaptörténet ismertetése után rögtön megismerkedünk hőseinkkel, azaz egy maroknyi túlélő fiatallal, akik egy kislánnyal kiegészülve vetik épp be magukat egy jókora kórház komplexumba a közelgő éjszaka elől. Odabent hamar összefutnak két újabb delikvenssel, akik szintén a zombik elől menekülve húzták meg magukat odabent. Együtt döntenek végül úgy, hogy felderítik az alsóbb szinteket némi étel és gyógyszer reményében. A folyosókon kalandozva idővel persze sorban elhullanak, majd nagyjából a játékidő felénél találkoznak a Seagal vezette bőrkabátos maffiával, a Hunterekkel, akik hatalmas pengékkel meg puskákkal felszerelkezve írtják a fertőzőtt lakosságot. A két csapat innentől vállvetve küzd a kijutásért, de gondolom, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ez végül csak kevesüknek adatik meg.

Mint vázoltam már korábban, a szkripttel tulajdonképpen nincs különösebb probléma, a színvonalat abszolút képes kiszolgálni, megvannak benne a szükséges zombifilmes húzások a sötét sarokból előugró élőhalottaktól kezdve a látványos kaszabolásokig. Sajnos a stáb többi része már nem minden esetben volt képes felnőni a feladathoz, így az Against The Dark csak hajszállal képes átugrani az elvárható minimális szintet.

Szereplők

Úgy döntöttem, a szokásokkal ellentétben ezúttal nem térek ki külön-külön a színészgárda tagjaira, hiszen jórészt fiatal, totál ismeretlen arcokról van szó, akik a pocsék és a közepes szint között ingadoznak teljesítményükkel. Seagal-ra kitérve sajnos semmi pozitívumot nem tudok elmondani, a sztoriból eredően az első háromnegyed órában alig-alig bukkan fel a vásznon, és később is csak néhány vérgázul előadott egysorost présel ki magából („I’m gonna hunt”), amit röhejes módon szinte mindig egy pár másodperces rockos induló kísér. Epikus, mondhatom. Másik alapprobléma hősünkkel, hogy jócskán benne jár a korban, és alkatilag sem neki való már az akciófilmes tempó, így ilyen téren se számítsunk többre néhány egy helyben előadott kardvágásnál, fröcsögő művérrel megtámogatva (ami rejtélyes módon minden hasonló jelenet elejére eltűnik a pengékről). Szerencsére nem maradunk azért lendületes akciórészek nélkül, csak épp ezeket nem Seagal, hanem egyik Hunter kollégája, egy bizonyos Tanoai Reed szolgáltatja, aki főállásban kaszkadőr, és csak nemrég kóstolt bele a színészi mesterségbe. Hála neki, legalább ezek a képsorok szolgáltatnak némi adrenalint az egyszeri nézőnek, akit lefárasztott Seagal megfáradt tekintete.

A producereknek mindemellett sikerült megnyerniük még egy ismert nevet a filmbe, hisz egy kisebb szerepben a szintén szebb napokat látott Keith David is felbukkan. Bizony az idő őt sem kímélte az elmúlt években, de számomra még így is sokkal üdítőbb volt viszontlátni lófarkas kollégájánál. Ami a többieket illeti, egyedül a Ricky-t megformáló Stephen Hagan nevezetű srácban láttam némi fantáziát, na meg a szöszi címszereplőn akadt még meg a szemem időről időre; na nem alakításának, sokkal inkább tetszetős dekoltázsának köszönhetően.

Rendezés

A korábban főként operatőrként tevékenykedő Richard Crudo olyan címekkel is bűszkélkedhet filmográfiájában, mint az Amerikai Pite első része vagy a Dustin Hoffman főszereplésével készült Amerikai Bölény. Rendezőként már korántsem ilyen veretes a pályafutása, hiszen az Against The Dark mindössze az első munkája. Vélhetően sokat nyomott a latban, hogy Seagal egyik tavalyi agymenésében, a Piszkos Lappal c. filmben dolgoztak már együtt. Ami a végeredményt illeti, teljesítménye legnagyobb jóindulattal is csak átlagosnak nevezhető. Még az akciójelenetek terén a legjobb a helyzet, de a játékidő fennmaradó részében megelégszik annyival, hogy ugyanazokon a lepukkant kórházfolyosókon botladoztatja végig újra és újra hőseit. A díszletek nevetségesek, a stáblista és a képi világ egyaránt Romániát sugallja, mint forgatási helyszínt; mondjuk abban igazuk lehet, hogy olcsóbb egy eleve világvége állapotban lévő egészségügyi intézményben dolgozni, mint felépíteni egyet drága pénzen. Akik egyértelműen megdolgoztak a pénzükért, azok a trükkmesterek, hisz a zombik végig kellően undorítóak, ráadásul kapunk torokvágást, kitépett beleket, leszakadó végtagokat mázsaszám. Itt említeném meg, hogy noha az egyszerűség kedvéért végig zombifilmről értekeztem, a rosszfiúk valójában egy betegséggel megfertőzött, de még életben lévő emberek, akik végig tudatuknál vannak, sőt beszédre is képesek. Emellett persze imádják a vért és mindenkit cafatokra tépkednek, tehát a különbség elhanyagolható.

Szeretnék még említést tenni az egészen jól sikerült szimfónikus zenéről, ami sokat dob néhány jeleneten. Philip White munkája, aki több neves film zenéjéből vette ki a részét, mint asszisztens, hamarosan talán önállóan is megkap egy igényesebb címet.

Összkép

Minden fanyalgásom ellenére a román-amerikai stáb produktuma egyáltalán nem olyan borzalmas, mint az előjelek alapján lehetett volna. Rengeteg sebből vérzik persze, és abban is biztos vagyok, hogy nem fognak róla tobzódni a pozitív vélemények, de kellő fenntartással kezelve és agyműködésünket takarékra állítva azért képes másfél órára lekötni a nézőt. Steven Seagal főszerepe viszont két nézőpontból is elbizonytalanít. Először is, vajon mikor döbben már rá elhízott, hatvanhoz közeledő főhősünk, hogy minden tekintetben kiöregedett a műfajból, és egyre inkább önparódiaként hat a jelenléte?

És másodszor, amit csak félve merek megkérdezni: vajon tényleg szüksége van egy Against The Dark-nak Steven Seagalra...?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.