09
02/2009
0

Külvilági (Outlander)

Bevezetés
A nézők mindig is kedvelték azokat a filmeket, melyek régvolt, mára letűnt civilizációkat, népeket, kultúrákat idéznek meg. Számtalan emlékezetes film készült az Ókor nagy birodalmairól, mint pl. a Kleopátra (Egyiptom), a Ben Hur, a Spartacus, a Gladiátor (Róma), A 300 Spártai, a Nagy Sándor, a Trója, a Nagy Sándor a Hódító, a 300 (Hellász), de nem egy kiváló film akad, ami a Középkorba kalauzol el minket. Ilyen többek között A Rettenthetetlen (Nagy-Britannia), a Jeanne D'Arc - Az Orléans-i Szűz (Franciaország), vagy a Mennyei Királyság (Jeruzsálem, a Keresztes Háborúk idején). Ezeken kívül lehetne persze még kismillió alkotást felsorolni, de ne pazaroljuk erre most az időt. Sokkal fontosabb, hogy ezen nagy korszakok mellett voltak kisebbek, kevésbé emlegetettek, ám nem kevésbé fontosak is. Ilyenek a "nordikus", azaz az északi népek és a hozzájuk tartozó kultúrák. Természetesen - és magától értetődően - itt mindenkinek azonnal a vikingek jutnak az eszébe. Nos, a vikingek kétségtelenül érdekes népek voltak, sajátos világfelfogásuk megfelelő táptalajt szolgáltatott ahhoz, hogy igaz remek filmekkel emlékezzenek meg róluk évszázadokkal később. A sors furcsa fintora, hogy ez végül nem így alakult. Noha szép számmal készültek róluk mozik az évtizedek során, ezek közül egyik sem vált - legalábbis tudomásom szerint - igazi klasszikussá. Be kell vallanom, nem is vagyok igazán nagy ismerője a vikinges filmeknek, hiszen jómagam összesen négyet láttam róluk. Az első mindjárt a jeles Monty Python tag, Terry Jones humoros megközelítésű, Erik a Viking (1989) című produkciója volt, Tim Robbins főszereplésével. Bár valószínűleg a valódi vikingek teljesen mások voltak, mint a filmben ábrázoltak, engem mégis sikerült eme alkotásnak megragadnia és máig kellemes emlékként él bennem. A második ilyen típusú film, amivel találkoztam nem más, mint a jeles akciórendező, John McTiernan eposza, A 13. Harcos (1999), mely Michael Crichton, Ködsárkányok című remek regényén alapszik. Az Antonio Banderas főszereplésével készült mozi igen hangulatos kalandfilm lett, máig újranézem nem egy alkalommal (és mennyivel ütősebb lett volna, ha meg tudták volna nyerni Arnold Schwarzenegger-t is), bár kétségtelen, hogy nem éppen műfaji klasszikus. 2007-ben aztán két újabb vikinges filmmel futottam össze. Az első Marcus Nispel, Pathfinder című alkotása volt Karl Urban főszereplésével. Nos, a történet még egy Tom és Jerry epizód összetettségét se nagyon érte el, ahogy a párbeszédek is gázabbnál gázabbak voltak, ám az is biztos, hogy a filmet a képi világa és a viking harcosok ábrázolása miatt szinte muszáj megtekinteni, mert elképesztően ütősre sikerültek, noha ez nem menti meg a filmet a "nagyon gyenge" jelzőtől. A másik 2007-es film pedig a legendás Robert Zemeckis, Beowulf-feldologzása, mely életem egyik legnagyobb filmes csalódása is. Nem elég, hogy az egészet valami - legalábbis számomra - teljesen értelmetlen oknál fogva teljesen digitális formában készítették el, ráadásul ennyire egysíkú és unalmas sztorit sem tudom, hogy hogy tudott Zemeckis kiadni a kezei közül. Kettős érzésekkel néztem tehát Jézus Krisztus, akarom mondani James Caviezel új filmje elé, mely nem pusztán szimpla "vikingfilm", hanem "sci-fibe oltott vikingfilm". Hülyén hangzik? Nem is kicsit. Ám az űrhajójával a vikingek korába lezuhanó ember és a vele együtt érkező szörny, a Moorwen története érdekes hadd el hadd-ot ígért. Lássuk hát, hogyan sikerült ez a Beowulf-ba oltott Alien vs. Predator film!

Szereplők
Kainan - James Caviezel, a tehetséges amerikai színész játssza nordikus sci-fink központi szereplőjét. Caviezel jó színész, ezt már számtalan korábbi szerepében bizonyította, elég csak A jövő kezdetére, a Frequency-re, a Déja Vu-re, vagy még inkább A Passióra gondolni. Hősünk ezúttal is keményen küzd, de arcáról sugárzik az érdektelenség. Alighanem a forgatáson döbbent rá, hogy ez a történet bizony igen sovány, így ő sem tud közepesnél többet kihozni belőle.
Freya - Sophia Myles, a roppantul attraktív, ám számomra csak egy-két kisebb mellékszerepből ismert színésznő alakítja a bátor, erős, ám érző szívű viking amazont, mert ilyen is kell. Azt kell mondanom, hogy Myles a film egyik legnagyobb erőssége, hiszen alakítása a sablon szövegek ellenére is hiteles, valamint egyszerű szépsége is azonnal megfogja a nézőt.
Wulfric - Jack Huston, a még ismeretlenebb brit aktor kapta a feladatot, hogy a bátor és rettenthetetlen viking trónörököst életre keltse. Huston-ra nehéz bármi rosszat mondani, igaz jót sem nagyon lehet, mert ha Caviezel alakítására azt mondtam, hogy közepes, akkor rá ez hatványozottan igaz. Gyakorlatilag érzelem nélkül reagál le minden szituációt, maximum csata előtt üvölt egy-két férfiasat és ennyi.
Rothgar - John Hurt, a veterán színész játssza Herot királyát, a filmben szereplő viking törzs vezetőjét. Hurt képességeit azt hiszem, nem kell különösképpen bemutatnom, így az sem lehet meglepő, ha azt mondom, itt is ő nyújtja a leghitelesebb alakítást. Nem kap nagy szerepet, de azt több mint korrektül lehozza.
Gunnar - Ron Perlman, a maszkírozásra nem igen szoruló, előember szerű - egyébként kiváló - aktor kapta a brutális harcos szerepét. Már látatlanban dörzsöltem a tenyerem, ám végül csalódnom kellett. Perlman ugyan hihetetlen erővel játssza a figurát, képes lenne igazán emlékezeteset nyújtani, ám nem adódik erre lehetőség, hiszen alig tíz percet ha szerepel a filmben. Hihetetlen baklövés ez az alkotóktól, hogy egy ilyen remek színész kvalitásait nem használják ki.
Erick - Bailey Maughan, egy tíz év körüli kis brit srác játssza a film kötelező gyerekszerepét, hiszen az nem maradhat ki. Mindent összevetve nem mondhatok a srácra rosszat, hiszen a feladatát maximálisan megoldja. Természetesen ne várjunk valami mély alakítást, számtalan jobbat láthattunk már hasonló korú színésztől, ám Maughan is becsülettel helytáll.
Boromir - Cliff Saunders, a főleg tv-sorozatokon edződött brit színész alakítja a film kötelezően vicces karakterét, aki csak névrokonságban áll Középfölde hősével. Saunders abszolút hibátlanul hozza a százmilliószor elsütött tapló humort, amin még röhöghetne is az ember, ha nem látta volna már százmilliószor. Így sajnos Saunders hiába próbálkozik, erőfeszítései hasztalannak bizonyulnak.

Látvány - Zene
Amennyire én tudom, a film igen kevés pénzből, úgy 30-40 millió dollárból készült, így ne várjunk döbbenetes effekt-tengereket, vagy hasonlókat. Ám panaszra sem lehet okunk, mert nagyon szépen sikerültek a jelmezek (Debra Hanson-t dicsérjük érte - bár azért meg kell említenem, hogy Kainan futurisztikus szerkója a film elején bántóan műanyagnak hat), a díszletek (David Hackl-é az érdem) és nagyjából a "sárkány", no meg annak eredeti lakhelye is igen hangulatos lett (bravó, bravó, animátorok). Az operatőr Pierre Gill is hozza a kötelezőt, remekül eltalálja a történethez legjobban illő beállításokat, fényerősséget, színeket. A vágó, David Dodson is hozza a kötelezőt, bár meg kell jegyezni, hogy semmi extrát nem ad hozzá a végeredményhez, teljesen átlagos munkát végzett. Szólni kell még a film score-járól is, amit egy bizonyos Geoff Zanelli komponált. Ha végigtekintünk eddigi munkásságán, láthatjuk, hogy ő is a híres/hírhedt Hans Zimmer-iskola növendéke, ám meglepetésemre semmi Zimmer-eset nem fedeztem fel a zenéjében. Ez egyfelől dicséret, hiszen megannyi tanítvány közül eddig ő az aki talán leginkább el tudott távolodni a mester hatásaitól, így nem vált afféle klónná. Ám másfelől viszont el is kell kicsit marasztalni, mert a Zimmer-féle srácokra leginkább az jellemző, hogy ha nem is tudnak igazi, önmagában is értékelhető zenét komponálni, akkor is összehoznak egy egyszerű, ám fülbemászó főtémát, amit aztán végeérhetetlenül tudnak variálni és ismételni. Nos, Zanelli teljes mértékben átlagos score-t hozott össze, legalábbis számomra nincs maradandó tétel egy sem. Nem mondom, hogy rossz a zene, csak éppen igazán jó sem.

Rendezés
Howard McCain eddig mindössze három nevenincs filmet jegyzett, azokat is a '90-es években, így az Outlander számára afféle visszatérés is. Nos, rá is nehéz jelzőket találni, mert ahogy a film legtöbb szegmense, úgy a rendezés is tökátlagos. Minden beállítása, színészvezetése, cselekményépítése, hangulatkeltése olyan, mintha felcsapta volna a "100 tipp, hogy csináljunk amerikai filmes tömegterméket" című könyvet és onnan leste volna ki az összes fogását. A stílusa így nem ad hozzá semmi pluszt a történethez, nem képes belőle kihozni igazi érdekfeszítő dolgokat. Egy közepes sztorit egy jó rendező simán feldobhat izgalmas képi világgal, ám McCain erre nem képes. A végeredmény így színtelen-szagtalan, szürke tömegcikk. Ebben valamennyire cimborája és írótársa, Dirk Blackman is ludas, hiszen közösen jegyzik a film szkriptjét, így a film hiányosságainak nagy részéért ő is felelős. Igazán bosszantó, hogy míg nem egy dolog magyarázatra szorulna, illetve igényelné a részletesebb kibontást, addig jelentéktelen jeleneteket - pl. szintén milliószor látott vedelős/hepajkodós szcéna a nagycsarnokban, tök lényegtelen és szituációidegen párbeszédek - viszont nem egyet láthatunk.

Összegzés
Összességében az a véleményem, hogy az Outlander - sajnos - tipikusan az a film, amire azt lehet mondani, hogy abszolút felesleges volt megcsinálni. Nincs benne semmi, ami miatt olyan jó lenne, hogy bárkinek is okvetlenül meg kéne néznie, ám annyira rossz sem, hogy legalább lenne mit szidni benne. Nem, egyik sem. Azt hiszem, általában erre mondják, hogy péntek esti tv-filmnek pont elmegy. Ezzel mindössze annyi a baj, hogy Jim Caviezel, Sophia Myles, John Hurt, Ron Perlman és mindenekelőtt a néző ennél sokkal, de sokkal többet érdemelt volna. A McCain/Blackman páros pedig jobb, ha összeszedi magát, mert a 2010-re ígért új Conan-film forgatókönyvét is ők jegyzik majd és nem ártana, ha az egy cseppet jobban sikerülne.

A bejegyzés trackback címe:

https://mozgokep.blog.hu/api/trackback/id/tr58932629

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.