14
02/2009
0

What Just Happened (2008)

Filmet forgatni az álomgyár működéséről kétélű fegyver. A kulisszák mögött zajló események mindig is sok filmrajongó fantáziáját izgatták, köztük az enyémet is, mégis, kevés igazán érdekes és minőségi mozi készült erről a témáról (legutóbbról nekem az Amerika Kedvencei rémlik, ami nem fogott meg túlzottan). Talán ez járhatott a mostanában nem épp kiváló szerepválasztásairól híres Robert De Niro fejében is, amikor rábólintott Barry Levinson új filmjének főszerepére. A What Just Happened fura címe ellenére ugyanis egy igen stílusos és szórakozató mozi arról a világról, melybe mi halandók ritkán nyerünk bepillantást.

Történet, forgatókönyv

A veterán szakmabeli, Art Linson saját könyvéből adaptált forgatókönyvének hőse Ben, a gazdag és befolyásos filmproducer, aki stúdiójának legnagyobb fejősteheneit istápolja. Aktuális projektjei azonban kezdik a szakadék szélére sodorni őt, hisz Jeremy Brunell, a különc rendező Arany Pálma esélyesnek is tartott moziját nem hajlandó újravágni; ráadásul a 20 millió dolláros gázsit felemésztő Bruce Willis is pocakosan és torzonborz szakállal érkezik meg az aktuáils csúcsfilm forgatására, és dührohamot kap, amikor ezt szóvá teszik neki. Hogy mit lehet ilyenkor tenni? Nos, Ben szerint azt, amihez mindig is a legjobban értett: alkudozni, szervezkedni a háttérben, igyekezni utat törni az egyre sűrűsödő problémák tengerében, és valamiképp elsimítani a dolgokat a közelgő Cannes-i gáláig. Munkáját azonban egyre nehezítik magánéleti zűrjei, két romokban heverő házasságának köszönhetően.

A film legnagyobb erőssége számomra a történet volt, ami végig pörgő és fordulatos, Linson nagyon ügyesen sodorta össze a különféle szálakat, ráadásul egy másodpercre sem próbál finomítani, árnyalni az eseményeken. Persze egyszerű filmrajongóként kevés rálátásom lehet arra, mennyire hitelesek a filmben bemutatott élethelyzetek, mindenesetre abszolút hihető a tálalásuk. A párbeszédek cseppet sem finomkodóak, nincsenek tabutémák, ráadásul betekintést nyerhetünk olyan különleges helyszínekre is, mint a speciális tesztvetítés, ahol a nézők reakcióit vizsgálják; a hatalmas stúdióépület, ahol a többszáz fős stáb sürög-forog naphosszat, vagy épp a vágószoba, ahol az idegbeteg rendező tör-zúz érdemi munka helyett.

Mindemelett a What Just Happened-et átszövi egyfajta kellemes, stílusos humor is, ami tovább színezi a párbeszédeket, és sokat hozzátesz a hangulathoz is. Ez nem olyan éles, mint például a bevezetőben említett Amerika Kedvencei vagy épp a remek Charlie Wilson Háborúja esetében, mégis nagyon passzol a hangvételhez.

Szereplők

Robert De Niro az utóbbi években nem kényeztetett el bennünket parádés alakításokkal, épp ezért nyugodtan kijelenthetem, hogy Ben szerepében végre ismét a régi önmagát veszi elő. Alakítása az első perctől az utolsóig nagyon élvezetes, ráadásul remek munkát végeztek a stylist-ok is a frizurával, a körszakállal meg az enyhén sötétített lencséjű szemüveggel; ami amellett, hogy tekintélyt ad a karakterének, éveket fiatalít is rajta (erre egy jelenetben még ügyesen rá is játszanak, amikor kiderül, hogy hiú módón hajfestéket használ).

Bruce Willis számára igazi jutalomjáték az a néhány jelenet, amit a vásznon eltölt. Arról fogalmam sincs, hogy filmbéli önmagának mennyi köze van a valós személyiségéhez, de számomra nagyon élvezetesek voltak a dührohamai, amiket az ominózus szakáll esete vált ki. Mindemellett baromi viccesen is fest, már csak emiatt megéri másfél órát rászánni a filmre.

John Turturro alakítja Willis kissé ideggyenge ügynökét, aki retteg attól, hogy a szakáll miatt konfliktusba keveredjen legjövedelmezőbb kliensével. Turturro nagy kedvencem, zseniális dolgokat tud a fickó, és most is hibátlan abban a néhány percben, ami jutott neki.

Sean Penn személyében újabb nagy névvel találkozhatunk, aki Willis-hez hasonlóan önmagát alakítja, mint Brunell filmjének főszereplője. Sajnos a véres krimiből csak néhány jelenetet láthatunk, emelett a Cannes-i díszbemutatón bukkan csak fel, én mégis örülök, hogy sikerült erre a szerepre is egy elismert színészt meghívniuk, sokat dob az összhatáson.

Stanley Tucci az Amerika Kedvencei után ezúttal is felbukkan, talán szereti az ilyen típusú mozikat. Mostani karaktere egy befutott forgatókönyvíró, aki aktuális szkriptjét próbálja épp Ben-re sózni. Később aztán egy kellemetlen fordulat kapcsán újra előkerül a neve, de ezt nem lőném le, legyen meglepetés.

Michael Wincott, az igazi rosszfiú kinézettel megáldott kanadai színész alakítja Jeremy Brunell-t, az idegileg meglehetősen labilis rendezőt, aki alapos sokkot okoz a tesztközönségnek azzal, hogy filmje zárójelenetében nagytotálban fejbelő egy kutyát. A gondot tovább tetézi azzal, hogy valósággal összeomlik, mikor megpróbálják rávenni az újravágásra. Wincott figurája igazi telitalálat, tényleg ilyenformán képzeli el az ember a különc, extravagáns direktor figuráját, ráadásul a film végi csattanó is neki köszönhető.

Kristen Stewart, Hollywood egyik fiatal tehetsége mostanában több neves filmben is felbukkan, ráadásul remek kritikákat is kap. Ezúttal csak egy rövid epizódszerep az övé, mint Ben tinédzser lánya az első házasságából. Abszolút meg tudom érteni, miért tartják Stewart-ot nagy ígéretnek, hisz amellett, hogy igen csinos, tényleg remek színésznő, még ha ez ilyen rövid idő alatt talán nem is derül ki.

Robin Wright Penn játssza Ben második feleségét, akivel időközben szintén befuccsolt a házasságuk. A szőke színésznőt legtöbben alighanem a Forrest Gump Jenny-jeként ismerik, na meg Sean Penn kedveseként, így talán érthető is a felbukkanása. A legutóbbi szerepeit elkerültem, így örültem annak, hogy ismét láthatom, ráadásul remekül helytáll.

Catherine Keener kapta Ben főnökének, a gátlástalan stúdiófőnöknek a karakterét, akinek gondolatai egyfolytában a lehetséges bevételek körül forognak. Keener mindamellett, hogy az egyik leggyönyörűbb színésznő Hollywood-ban, alakításával sosem okoz csalódást. Élek a gyanúperrel, hogy ő és Stewart is Sean Penn-nek köszönhetően kerültek be a filmbe, hisz mindketten játszottak Penn legutóbbi rendezésében, az Into The Wild-ban is.

Rendezés, összkép

Barry Levinson, az Esőember Oscar-díjas direktora megbízható névnek számít a szakmában, a 80-as, 90-es években nem egy kiváló címet tett le az asztalra. Az utóbbi időben kissé visszavett a lendületből, de a What Just Happened-el bebizonyítja, hogy továbbra is a legjobbak között kell említenünk a nevét. Nagyon tetszettek a kamerabeállítások, nem egy közülük egészen furcsa szögből mutatja az eseményeket, és sok a hosszabb, utólag felgyorsított jelenet is, amik remekül passzolnak ehhez a kissé dokumentarista stílushoz.

Meg kell még említeni, hogy saját zenei tétel alig-alig hangzik el a filmben, inkább csak a Ben autójából szóló klasszikus filmzenéket hallgathatjuk, ami szerintem remek döntés volt, sokkal életszerűbbek így a párbeszédek.

Zárásképpen csak annyit tennék hozzá az eddigiekhez, hogy a What Just Happened amellett, hogy nekem nagyon tetszett, és igazán egyedi és fordulatos filmnek tartom, témája miatt egyáltalán nem biztos, hogy a nézők többségében hasonló nyomokat hagy majd. Biztos vagyok abban, hogy akik nem vevők az ilyen stílusú mozikra, azok ezúttal sem fogják megváltoztatni a véleményüket, mi több, valószínűleg nem is fog tetszeni nekik a film. Akik viszont kicsit is vevők az igényes, szatírikus humorra, a kiváló színészi játékkal megtámogatott egyedi hangulatú mozikra, azoknak egyszeri megtekintésre nyugodt szívvel tudom ajánlani.

A bejegyzés trackback címe:

https://mozgokep.blog.hu/api/trackback/id/tr25942538

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.