30
03/2009
0

Egy éves a Mozgókép Blog: Kedvenc rendezőink II/II

Ez a nap is eljött, kis blogunk most ünnepli első szülinapját. E jeles esemény alkalmából joeperry kollégám és jómagam úgy döntöttünk, hogy újabb kedvenc-listával rukkolunk elő. Ezúttal kedvenc rendezőinket rangsoroljuk, kiemelve jellemző stílusjegyeiket, erényeikkel és hibáikkal együtt. Ahogy látom, joe már tisztázta a „játékszabályokat”, így megkönnyítette a dolgomat. Nos, el kell mondanom, nem volt egyszerű a feladat, keményen meg kellett izzadni és jó pár olyan nevet kihagyni, akiknek egyébként helye lenne. Remélhetőleg joe és én kellően sokszínű "best of"-ot hozunk össze. Következzenek hát az én kedvenceim!

+1. ROLAND EMMERICH
Máris némi magyarázattal kezdeném. A +1-es ember mindkettőnk listáján olyasvalaki, akit mi magunk szeretünk, ám a megítélése többnyire igen negatív. Az én választásom a német Roland Emmerich-re esett, aki számomra az egyik legjobb szórakoztató filmes. A sindelfingeni születésű fiatalember, mint nemzedékéből oly sokan, a Star Wars hatására döntött úgy, hogy a rendezői pálya felé fordul. Ő volt az, aki a müncheni egyetem valaha volt legdrágább vizsgafilmjét elkészítette (A Noé Bárkája Elv), melyet 1984-ben a Berlini Filmfesztiválon is bemutattak. Két könnyen felejthető film (Joey, Szellemhajsza) után 1990-ben jött az első nagyobb falat az Űrkalózok című kis költségvetésű sci-fi, mellyel felhívta magára a figyelmet. A neves producer, Mario Kassar invitálta meg Hollywood-ba, hogy aztán olyan filmekkel tegye le a névjegyét, mint a Tökéletes Katona, a Csillagkapu, A Függetlenség Napja és a Godzilla, melyek mind sikeresek voltak a mozipénztáraknál, de a kritikák mindet sárba tiporták. 2000-ben aztán jött A Hazafi, mellyel a német rendező megmutatta, hogy a komolyabb témák sem okoznak gondot neki, de a rövid kitérő után visszatért a szórakoztató látványfilmekhez (Holnapután, I.E. 10.000). Filmjeire egyöntetűen jellemzők a klasszikus álomgyári klisék: hófehér jellemű hősök, jópofa karakterek, bombasztikus látvány és természetesen minden esetben a happy end. Kritikusai legtöbbször a sablonos karaktereket és történetet vetik a szemére, ám hozzám mindig közel álltak a komor alaphelyzetből építkező, ám vidám kicsengésű megafilmjei. Tetszenek a jól megszokott panelek, a szerethető figurák, a minden filmben jelen lévő állatszeretet és nem utolsó sorban az azonnal felismerhető vizuális stílusjegyek, nem beszélve arról, hogy szinte valamennyi alkotásának egy-egy mélyebb gondolat ad alapot. Emmerich mozijait hívják úgy, hogy "esemény filmek" (event movies) és amerikai kollégájával, Michael Bay-jel ellentétben szerintem a német direktor alkotásai jóval szerethetőbbek és emberközelibbek. Idén érkezik 2012 című új katasztrófafilmje, mely alighanem a jól bevált utakat követi majd, így aki eddig sem rajongott Emmerich-ért, az valószínűleg most sem fogja megkedvelni.

13. JOHN CARPENTER
Bár sosem tartottam magam kifejezetten a horrorfilmek rajongójának, azért nem is áll tőlem nagyon távol a műfaj, főleg ha a műfaj egyik koronázatlan királya, John Carpenter rukkol elő valamivel. A kis Johnny az '50-es évek klasszikus westernjein, valamint a kor többnyire olcsó sci-fi- valamint horrorfilmjein nőtt föl. Nem csoda hát, ha felnőve ezen műfajokat igyekezett összegyúrni a lehető legnagyobb hatásfokkal, mindenféle felesleges sallangoktól mentesen. 1974-es bemutatkozása (Dark Star) még egy egyszerű sci-fi köntösbe bújtatott fekete komádia volt, ám innentől kezdve sorban jöttek a jobbnál-jobb, kultusszá váló alkotásai, amik közt találunk kőkemény horrort (Halloween, A Köd, A Dolog, Christine, A Sötétség Fejedelme, Az Őrület Torkában, Vámpírok), feszült hangulatú thrillert (A 13-as Rendőrörs Ostroma), sci-fi/akciót (Menekülés New Yorkból, Menekülés Los Angelesből), fekete humorral átitatott mozikat (Nagy Zűr Kis-Kínában, Ők Élnek, Semmit a Szemnek), sőt még egy meglepően romantikus filmet (Csillagember) is. S noha be-becsúsztak néha halványabb produkciók is (Elátkozottak Faluja, A Mars Szelleme), azért elmondhatjuk, hogy Carpenter filmjei egyedi hangulattal bíró, sallangmentes, zsigeri filmek. Mindegyikre jellemzőek a klasszikus western-ek kőkemény hőstípusai, a minimalista zene, az egyszerű, ám erőteljes képi megoldások és a jobbnál-jobb dumák. Filmjei sikerének egyik alappillére a vizuálisan realista megközelítés, a nem agyonszűrőzött képek. John Carpenter mozijai sosem váltják meg majd a világot, de a maguk műfajában magasan a legjobb minőséget képviselik.

12. TIM BURTON
Az Álomgyár mindig is vonzotta a különcöket, Tim Burton pedig alighanem még köztük is különcnek számít. A leggyakrabban az "excentrikus" jelzővel illetett direktor már gyerekként is magának való emberke volt, leginkább sötét, szürrealisztikus világokat képzelt maga köré. Ezekbe menekült a kicsi Tim az egyhangú és sekélyes valóság elől. Felnőve aztán animátorként kezdett dolgozni, ám hamarosan megunta a cukormázas sztorikat és saját, jóval sötétebb és gótikusabb történeteket kezdett alkotni. Első két nagyjátékfilmjével (Pee-Wee Nagy Kalandja, Kísértethistória) rögtön felhívta magára a figyelmet, és megkapta a nagy lehetőséget. Ez nem más volt, mint az 1989-es Batman, mely nem csak anyagi, hanem kritikai sikerré is vált, Tim Burton pályája pedig hatalmas iramban ívelt felfelé. Olyan filmek követték egymást, mint az Ollókezű Edward (a nagy egymásra találás Johnny Depp-el, azóta összesen hétszer dolgoztak együtt), a Batman Visszatér, az Ed Wood, a Támad a Mars, az Álmosvölgy Legendája, a Nagy Hal, vagy éppen a Sweeney Todd. 2001-ben sok kritika érte, hogy A Majmok Bolygója remake-jével eladta magát Hollywood-nak, ám ez csak rövid kisiklásnak bizonyult, de nem mehetünk el amellett sem, hogy a 2005-ös Charlie és a Csokigyár is sokak nem tetszését váltotta ki. A Majmok Bolygóját (melyben nem volt semmi, de semmi "burtoni") leszámítva minden alkotására jellemző a sötét humor, a gótikus látvány, az összetett, súlyos és groteszk, ám ezzel együtt szerethető karakterek. Tim Burton totálisan egyedi színfoltja a filmgyártásnak, így nagyon nagy becsben kell őt tartanunk.

11. MICHAEL MANN
Kétségtelenül a legfanatikusabb és legprofesszionálisabb rendezők közé tartozik, aki egy jelenet tökéletessége érdekében képes akár 30-szor is felvenni ugyanazt. Természetesen Michael Mann-ről van szó, aki pályája elején olyan sorozatokhoz írt epizódokat, mint a Starsky és Hutch, vagy a Miami Vice. Saját elmondása szerint mindig is azok a karakterek izgatták, akik a végletekig hajlandóak elmenni céljaik elérése érdekében. Mann nem csak hitelesen kívánta bemutatni ezeket a figurákat, hanem sokszor az árnyoldalaikat is próbálta megtalálni. Korai krimijei (Az Erőszak Utcáin, Az Embervadász) még csak könnyed ujjgyakorlatok voltak. Igazi pályafutása 1992-ben kezdődött Az Utolsó Mohikán filmadaptációjával, mely ugyan több ponton hűtlen volt a regényhez, mégis az egyik legcsodálatosabb film Amerika gyarmati időszakáról és az indiánokról. Mann csodálatos képi megoldásai és bravúros színészvezetése itt mutatkoztak meg először. Későbbi alkotásai, mint a Szemtől Szemben, A Bennfentes az Ali és A Halál Záloga már mind ennek a perfekcionizmusnak a jegyében születtek. Lehengerlő erejű képek, fajsúlyos alakítások, összetett karakterek és remekül megírt cselekmények. A 2006-os Miami Vice mozifilm ugyan képileg és a színészi alakításokat tekintve is méltó az elődökhöz, ám Mann itt a sztoriban nem találta meg az arányokat, így ez a filmje számít tulajdonképpen az egyetlen gyenge mozijának. Idén a Közellenségek című gengszterfilmmel tér vissza, alighanem a jól megszokott magas színvonalon.

10. FRANK DARABONT
Frank Darabont egy francia menekülttáborban született 1959-ben. Érdekesség ugye, hogy szülei az '56-os forradalom idején menekültek el hazánkból, tehát emberünk tulajdonképpen magyar. Születése után nem sokkal Amerikába emigráltak, ahol Darabont 20 évesen döntötte el, hogy ő bizony rendező lesz. Karrierjét a '80-as években forgatókönyvírással kezdte. Olyan filmek szkriptjeit jegyzi, mint A Massza, a Rémálom az Elm Utcában 3, vagy A Légy II. Egyik sem egy veretes alkotás, ám ahhoz elég volt, hogy hősünk elsajátítsa az alapokat. 1990-ben debütált rendezőként az Élve Eltemetve című thrillerrel, mely gyerekként nagyon nagy hatást tett rám. Ezután George Lucas mellett dolgozott az Ifjú Indiana Jones sorozaton íróként, majd 1994-ben jött a gigászi áttörés és a halhatatlanság. Stephen King egyik híres novellájából vitte filmre A Remény Rabjai című egyöntetű kritikai- és közönségsikert, mely az imdb szavazói szerint minden idők legjobb filmje. Darabont volt Rob Reiner mellett az a filmes, aki végre felismerte, hogy King műveinek mi is az alapvető lényege és mozgatórugója. Darabont még kétszer nyúlt King-műhöz (Halálsoron, A Köd), mindkétszer nagy sikerrel. Meg kell említenünk azonban a 2001-es Mi Lenne Ha? című filmet is, mely igencsak megosztotta mind a nézőket, mind a kritikusokat. Frank Darabont filmjeire jellemző a letisztult vizualitás, a klasszikus drámai elemek használata, de filmjei minden esetben karakterközpontúak. Nagy erőssége a színészvezetés és remekül ragadja meg az adott történet lényegét.

09. KEVIN SMITH
Átlagos New Jersey-i katolikus család, átlagos gyerekeként látta meg a napvilágot. Fiatalon megszállottan rajongott a képregényekért, a Star Wars-ért és mindenféle zenéért. Ezek azok a tipikus pontok, melyek később meghatározták Kevin Smith filmjeinek kereteit, karaktereit és nem egyszer a cselekményt is. Bár a filmsuliból kicsapták és egy ideig boltban kellett dolgoznia, Scott Mosier cimborájával megalapították a ViewAskew produkciós céget és alig párezer dollárból 1994-ben tető alá hoztak egy olyan független filmet (Shop-Stop), ami nem csak anyagilag lett roppant sikeres, hanem kultuszfilmmé is vált. A pufók Jersey-i srác egycsapásra híres lett. Ezután sorban jöttek az olyan kultusszá váló filmek, mint a Shop-Show, a Képtelen Képregény (a kritikusok kedvence, szerintem a leggyengébb filmje), a Dogma, és a Jay és Néma Bob Visszavág. Smith ezután meglepő lépést tett és az Apja Lánya című filmjével rendesen magára haragította a rajongóit, ráadásul a film is gyenge kritikákat kapott, ám később a Shop-Stop II-vel visszatért a saját ösvényére, melyet a tavalyi Zack és Miri Pornót Forgat című halálosan vicces filmjével folytatott is. Smith alkotásait mindig ugyanazok a jellemvonások kísérik: a vallás, a képregényimádat, a Star Wars fanatizmus, a hétköznapi, egyszerű emberek élete és a legjobb káromkodások. Filmjei képi világa mindig világos, tele színekkel. Valósággal árad belőlük a vidámság és az életszeretet. A zene is mindig fontos, Smith gyakorlatilag mindenevő és ez a filmekben is hallható. Annyira jól válogat betétdalokat, hogy azok szinte beszélnek a történet helyett is. A legfontosabb azonban, hogy Smith hihetetlenül jó író, elképesztően remek karaktereket teremt meg és fantasztikus szövegeket ad a szájukba. A Képtelen Képregényt (mely nekem néhol túl irritáló) leszámítva valamennyi filmjét imádom, nincs olyan alkalom, hogy ne tudna jókedvre deríteni a belőlük áradó életszeretet.

08. MEL GIBSON
New Yorkban született, de Ausztráliában nőtt fel és Ausztrálként is tartja számon őt mindenki. Hazájában aratta első sikereit (Mad Max trilógia), ám hamarosan az álomgyár is felfedezte magának (Halálos Fegyver széria és egyéb kiváló filmek). Ő volt az, aki megnyitotta a kaput megannyi Ausztrálnak, akik ma sikeresek és népszerűek. Az évek során megannyi kiváló direktorral dolgozott, akiktől elleste a szakma csínját-bínját, így 1993-ban úgy döntött, hogy megpróbálkozik a rendezéssel. Első filmje, Az Arc Nélküli Ember korrekt, jól megcsinált, ám nem kiemelkedő romantikus dráma, melyen érezhető Gibson útkeresése. Két évre rá, azonban hősünk már kiforrott rendezőként tért vissza egy olyan alkotással, mely joggal tart igényt egy helyre a halhatatlanok panteonjában. A skót szabadságharcos, William Wallace története Mel Gibson fantáziáját is megragadta és minden idők egyik legnagyobb filmjét forgatta belőle (A Rettenthetetlen), mely meghozta neki a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat is. A direktori székbe kilenc évvel később ült csak vissza, de micsoda film volt a visszatérés! Minden idők egyik legtöbb vitát kavaró alkotása, a Jézus Krisztus utolsó 12 óráját bemutató A Passió nem csak a 2004-es év egyik legnagyobb kasszasikere volt, de végeérhetetlen viták kirobbantója is. Gibsont antiszemitizmussal, a filmet pedig túlzott brutalitással vádolták. Ez utóbbi vád Mel negyedik filmjét, a maják aranykorában játszódó Apocalypto című mozit is utól érte. Minden kritika ellenére azonban nem tagadható, hogy Mel Gibson rendezői stílusa legfőképpen az erőteljes vizualitásra épít. A kíméletlen brutalitás pusztán eszköz számára, hogy az ember erőszakos természetét hitelesen mutassa be. Külön kiemelendő, hogy utolsó két filmjét az autentikusság érdekében ősi, holt nyelveken forgatta, melyek tovább növelték a filmek értékét. Gibson nyers, zsigeri, ösztönös rendező, aki minden eszközt megragad, hogy a néző figyelmét végig lekösse. S bár valamennyi filmjére jellemző, hogy a történet is remekül ki van dolgozva, valamint a színészek is erőteljesen alakítanak, mégis minden a lehengerlő vizualitásnak, a képek erejének van alárendelve.

07. CLINT EASTWOOD
A nagy gazdasági válság idején született, a családja sokat utazott, így a fiatal Clint egész gyermekkorát barátok nélkül, egyedül töltötte. Talán ennek is köszönhető, hogy mikor a ’60-as évek közepén Sergio Leone legendás westernjeivel berobbant, akkor mindenki szemében hitelesen jelenítette meg a magányos hős figuráját. Eastwood az évtizedek során egyike lett Hollywood legnagyobb sztárjainak és ikonjainak. Ám nem csak legendás szerepeiről ismert, hiszen még nagyobb sikereket ért el rendezőként is. Már a ’70-es évek elején belekóstolt a direktori szakmába, később remek westerneket (Fennsíkok Csavargója, A Törvényen Kívüli Josey Wales, Fakó Lovas) akciófilmeket (Halálhágó, A Zöldfülű) és krimiket (Bosszú az Eiger Csúcsán, A Vesszőfutás) tett le az asztalra, ám az igazi áttörés 1992-ben következett be. A Nincs Bocsánat című alkotás nem csak kimagasló western, hanem a műfaj afféle hattyúdala is egyben, Clint pedig megkapta a legjobb rendezőnek járó Oscar-t. Az ezt követő alkotásai között találunk ugyan gyengébb darabokat (A Szív Hídjai, Államérdek, Véres Munka), de szinte sorjáznak a nagyobbnál-nagyobb mesterművek (Tökéletes Világ, Titokzatos Folyó, Millió Dolláros Bébi – második rendezői Oscar, Elcserélt Életek) melyek közül kimagaslik a két epikus háborús film (A Dicsőség Zászlaja, Levelek Ivo Dzsimáról) és a mester legutóbbi alkotása (Gran Torino). Filmjeinek varázsát pedig az ő maníroktól mentes, végletekig letisztult rendezői stílusa adja. Nála nincs Mann-féle perfekcionizmus, Clint két-három felvételből megcsinál egy jelenetet és már megy is tovább. Nincsenek hatásvadász beállítások, sem giccses pillanatok. Az ő hősei mindig a hétköznapok egyszerű emberei, azok minden erényével és hibájával együtt. Clint Eastwood a film történelmének egyik legnagyobb színészi és rendezői ikonja, nagyon remélem, hogy még sok-sok éven át ajándékoz meg minket újabb és újabb mesterműveivel.

06. TERRENCE MALICK
Ottawában látta meg a napvilágot, később édesapja olajcégénél dolgozott, aztán a Harvardra ment, ahol filozófiát tanult és summa cum laude végzett 1965-ben. Filmjeinek befelé forduló, csendesen elmélkedő hangulata innen eredeztethető. Malick 1973-ban rendezte meg Sivár Vidék című első filmjét, mellyel azonnal berobbant a köztudatba. Az 1978-as Mennyei Napok csodálatos szerelmi története pedig végképp keresett rendezővé tette őt. Ezért is volt döbbenetes, hogy ezután kerek 20 évre eltűnt a világ elől. Ebből az időszakból annyit tudni róla, hogy Franciaországba költözött és asszír származását kutatta. 1998-ban tért vissza a rendezéshez egy elképesztő alkotással. A James Jones világhírű regényéből készült Az Őrület Határán nem csak kimagasló háborús mozi, hanem Francis Ford Coppola Apokalipszis Most-ja mellett a legjobb film, amit valaha a háborúról készítettek. Klasszisokkal múlja felül Spielberg agyonajnározott Ryan Közlegény-ét. Malick következő filmjére 2005-ig kellett várni, ekkor mutatták be az Újvilág című moziját, mely a Pocahontas legenda sajátos megközelítése volt és ez az egyetlen alkotása mely nem volt egyöntetű kritikai siker. Már dolgozik következő filmjén (Az Élet Fája) mely a tervek szerint 2010-ben kerülhet mozikba. Malick filozófikus megközelítésű rendezői stílusa azonnal megragadja a nézőt és feszült figyelemre készteti. Filmjeire egyöntetűen jellemző a csendes elmélkedés, a lassú tempó, a szereplők befelé fordulása. Különösen jellemző ez két utolsó alkotására is, melyek számomra minden idők legnagyobb filmjei közé sorolandóak. Elmondhatatlan szépség és békesség árad belőlük, olyan megközelítésből láthatjuk ezeket a történeteket, ahogy korábban soha. Terrence Malick a valaha volt egyik legcsodálatosabb művész, minden alkotása önmagáért beszél.

05. RIDLEY SCOTT
Ridley Scott katonacsalád sarja, apja és bátyja is a hadseregben szolgált. Scott gyerekkorától kezdve lelkesedett a moziért (kedvencei az Arábiai Lawrence, az Aranypolgár és A Hét Szamuráj). A Royal College of Art-ban tanult látványtervezést, majd később a tv-nél helyezkedett el. Első igazi bemutatkozására 1977-ig kellett várni, ekkor készítette el Párbajhősök című filmjét, mellyel azonnal ismerté tette a nevét. A szupersztár státusz pedig két év múlva lett az övé, miután mozikba került A Nyolcadik Utas a Halál című máig kultikus sci-fi/horror. Scott pályája innentől meredeken ívelt felfelé. Olyan filmek követték egymást, mint a szintén kultikus Szárnyas Fejvadász, a Legenda, a Testőrbőrben, a Thelma & Louise, vagy éppen a Fekete Eső. Aztán az 1992-ben mozikba kerülő 1492: A Paradicsom Meghódítása hatalmas vállalkozás volt, de hatalmasat is bukott. Sokan kiégett rendezőként könyvelték el Scott-ot és a következő két filmje, a Szélvihar, valamint a G.I. Jane (kövezzenek meg, én imádom) ezt is támasztotta alá a kritikusok számára. 2000-ben aztán jött a gigászi visszatérés a Gladiátor című történelmi eposszal, Scott pedig ismét magára talált. Olyan filmek követték, mint a Hannibal, A Sólyom Végveszélyben, a Trükkös Fiúk és a lenyűgöző Mennyei Királyság. A 2006-os Bor Mámor Provence bár csúfos bukás volt, az Amerikai Gengszter és a Hazugságok Hálója ismét sikeresnek bizonyult. Ridley teljes munkásságán meglátszik a reklámfilmes múlt, elképesztően hatásosan használja a színeket, a fényeket és rendkívül dinamikus a kameramozgása. Egy-két kivételtől eltekintve remekül választ forgatókönyvet és szinte minden esetben maximálisan ki is tudja aknázni a történetben rejlő lehetőségeket. Ridley Scott az egyik legerőteljesebb vizualitással rendelkező direktor, minden filmje élmény a néző számára.

04. OLIVER STONE
New Yorkban látta meg a napvilágot és már gyerekként vonzotta a kamera. Ennek ellenére ő amint tehette, bevonult és szolgálatra jelentkezett a vietnami háborúba. ’67 áprilisától ’68 novemberéig szolgált, kétszer vett részt akcióban, majd Bronzcsillaggal kitüntetve szerelt le. Háborús élményei egész pályafutására rányomták a bélyegét. Pályáját olyan filmek forgatókönyvei jellemzik többek közt, mint az Éjféli Expressz (melyért megkapta első Oscar-díját), a Conan a Barbár, A Sebhelyes Arcú, és A Sárkány Éve. Rendezőként 1981-ben mutatkozott be egy közepesen sikerült horrorfilmmel (A Kéz), majd 1986-ban jött az áttörés a Salvador című kiváló drámával. Olyan kiváló alkotások követték ezt, mint A Szakasz (első rendezői Oscar), a Wall Street, a Hívd a Rádiót, a Született Július 4-én (második rendezői Oscar), a Doors, a JFK – A Nyitott Dosszié és harmadik vietnami eposza, az Ég és Föld. Az 1994-es Született Gyilkosok elképesztően megosztotta a kritikusokat és a nézőket egyaránt (én magam gyűlölöm ezt a filmjét, joeperry kollégám rajong érte), ám az ezt követő Nixon ismét remekmű lett. A ’97-es Halálkanyar közepesen sikerült krimi, a ’99-es Minden Héten Háború viszont Stone legjobbjai közé tartozik. Az ezredforduló óta mindössze három filmet jegyez. A 2004-es Nagy Sándor, a Hódító epikus remekmű, ám anyagilag óriási bukás volt, a World Trade Center giccses és cukormázas hőseposz, amit szinte mindenki ki nem állhat, valamint a tavalyi W., mellyel ismét megosztotta a rajongóit. Noha Oliver Stone – főleg az utóbbi időben mutatott filmjei miatt – igen ellentmondásosan megítélt művész, kétségtelenül az Álomgyár egyik legbátrabb és legprecízebb direktora, aki mindig kínosan ügyel a tökéletesen kidolgozott történetre és a remekül felépített karakterekre. Filmjei szinte kivétel nélkül fontos kérdéseket taglalnak, gondolkodásra késztetik a nézőt és mély nyomot hagynak maguk után.

03. JAMES CAMERON
James Francis Cameron 1954-ben látta meg a napvilágot a kanadai Kapuskasingben. 18 éves volt, mikor családja átköltözött az USA-ba, a fiatal James pedig fizikát és angol irodalmat tanult a California State University-n, ám szabadidejében folyamatosan az UCLA filmarchívumát böngészte. Bár Cameron rendkívül tanult volt természettudományokból, 1973-ban a Torontói Egyetemen mégis a filozófia szakot választotta. A diploma után kamionsofőrként dolgozott, ám 1977 számára is mindent megváltoztatott. Miután látta a Csillagok Háborúja-t, eldöntötte, hogy ezután csak a filmeknek akar élni. Első rövidfilmjével (Xenogenesis) máris felhívta magára a figyelmet és a legendás b-filmes, Roger Corman vette a szárnyai alá. Látványtervezőként és modellezőként olyan filmekben működött közre, mint A Terror Galaxisa, a Csata a Csillagokon Túl és John Carpenter kultikus, Menekülés New Yorkból című filmje. Első rendezése az 1981-es b-horror a Piranha II – Repülő Gyilkosok volt, mely katasztrofálisan sikerült (később azzal védekezett, hogy alig volt pénz és a vágást is elvették tőle, de ezen a filmen semmi sem segített volna). A forgatás során azonban Cameron-nak rémálma volt egy tűzből kiemelkedő fémcsontvázról, amiből megszületett a Terminátor című sötét sci-fi 1984-ben. Bár kevés pénzből készült, a film óriási siker lett, ami sztárrá tette Cameron és a főszereplő Arnold Schwarzenegger nevét. A ’86-os A Bolygó Neve Halál pedig nem csak méltó folytatása volt Ridley Scott filmjének, hanem sokak szerint felül is múlta azt. Hősünket innentől semmi nem állíthatta meg. 1989-ben jött A Mélység Titka, ’91-ben a Terminátor 2 – Az Ítélet Napja, a ’94-es Két Tűz Között és 1997-ben minden idők legnagyobb kasszasikere a Titanic, mely 11 Oscar-díjat nyert (Cameron hármat is hazavihetett – rendezés, forgatókönyv, vágás). Az elmúlt 12 évben csak IMAX-filmeket rendezett, de idén végre visszatér az Avatár című lehengerlőnek ígérkező sci-fijével. James Cameron-ról kétségtelenül kijelenthető, hogy az egyik legprecízebb rendező, filmjei technikai tökéletességére mindig kínosan ügyel. Emellett remek író és érdekes megemlíteni az atombombához fűződő paranoiás viszonyáról (eddigi hét filmjéből ötben szerepet kapott). Viszont amellett sem mehetünk el, hogy igen ingerlékeny, sőt, diktatórikus rendező hírében áll, aki folyamatosan üvöltözik és rabszolgahajcsárként hajtja a stábtagokat. S bár ez talán nem teszi túl szimpatikussá emberileg, a filmjei által mindenképpen megbocsátást érdemel.

02. STEVEN SPIELBERG
Steven Allan Spielberg 1946-ban született Cincinatti-ben. 13 éves volt, mikor megkapta Super 8-as kameráját, ami azonnal rabul ejtette. Zsidó származása és édesapja II. világháborús élményei szinte egész pályafutása során elkísérték, számos filmje játszódik a ’30-as, ’40-es években. Egyetemi tanulmányait a USC filmes szakán végezte, itt ismerkedett meg George Lucas-szal, Martin Scorsese-vel és Francis Ford Coppola-val. Ők lettek az Új Hollywood néven ismert generáció. Első igazi filmje az 1971-es Párbaj, mellyel felhívta magára figyelmet, a három évvel későbbi Sugarlandi Hajtóvadászat pedig ismerté tette a nevét. 1975-ben a Cápa című horrorfilmje gigantikus kasszasiker lett, Spielberg pedig keresett sztárrendezővé vált. Pályafutása során számtalanszor bizonyította sokoldalúságát, szinte nincs műfaj amiben ne alkotott volna kiemelkedőt. Olyan filmek fémjelzik a nevét, mint a Harmadik Típusú Talkálkozások, az E.T., az Indiana Jones tetralógia, a Jurassic Park és folytatása, a Hook, a Kapj El Ha Tudsz, a Terminál, a Világok Harca, a Különvélemény, vagy éppen a Mesterséges Értelem. Komoly, drámai filmesként is letette a névjegyét olyan alkotásokkal, mint A Nap Birodalma, a Bíborszív, a Schindler Listája, az Amistad, a Ryan Közlegény Megmentése és a München. Spielberg valóban mindenevő, legyen kalandfilm, sci-fi, horror, vígjáték, dráma, háborús film, ő képes maradandót alkotni. Legfőbb jellemvonása a gyermeki lelkesedés, az optimizmus és a happy end iránti vonzódása, mely egész pályafutását végigkíséri. Fontosnak tartom azonban megemlíteni, hogy szerintem a két leginkább elismert filmje, a Schindler és a Ryan Közlegény (melyekért megkapta a legjobb rendezőnek járó Oscar-t is) giccses és manipulatív filmek, melyeket érdemtelenül ajnároznak annyira. Rendezői stílusa egyszerre egyedi és változatos, mindig képes a megújulásra, mégis azonnal felismerhetőek a kézjegyei. Producerként és üzletemberként szintén sikeres, ő egyike Hollywood legbefolyásosabb filmeseinek.

01. GEORGE LUCAS
George Walton Lucas Jr. 1944-ben jött a világra a kaliforniai Modestóban, egy egyszerű, átlagos család gyermekeként. Fiatalon a csajok és az autóversenyzés érdekelte, alig várta, hogy megkapja jogosítványát és már száguldhasson is. Nagy álma volt, hogy autóversenyző lesz, ám a sors közbeszólt. Olyan autóbalesetet szenvedett, hogy 10-ből 8-an biztos életüket vesztették volna, ám Lucas a szerencsének (no meg annak, hogy nem volt bekötve), túlélte és közel egy éven át ágyhoz volt kötve. Ekkor döntötte el, hogy egyetemre megy és kezd valamit az életével. A USC-n először antropológiát, majd filmezést tanult, barátaival egyike lett a később Új Hollywood néven legendássá váló nemzedéknek. 1971-ben debütált rendezőként a THX 1138 című sci-fijével, mely annak idején nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, néhány évre rá azonban már kultikus imádat övezte. 1973-ban jött második filmje az Amerikai Graffiti (melyért két Oscar-díjra is jelölték), mely óriási nemzedéki film és kultusz lett. Négy évvel később az örök lázadó pedig megalkotta minden idők legnagyobb filmes legendáját, melyet Csillagok Háborúja néven mindannyian ismerünk. A film stílusteremtő és újszerű volt minden lehetséges téren és rendezőjét a csillagos egekig repítette (minden idők egyik legnagyobb kasszasikere és két újabb Oscar-jelölés). Két folytatását már ünnepelt géniuszként vezényelhette le (Irvin Kershner-rel és Richard Marquand-dal közösen). 1999-ig nem rendezett ezután (az első Star Wars film forgatásán, kis híján idegösszeroppanást kapott, ezért is dolgozott a másik két részen a háttérből), de producerként és íróként olyan legendás filmek sorakoznak a neve mellett, mint az Indiana Jones széria, vagy éppen a Willow. A Star Wars új trilógiájával ült vissza a direktori székbe és a saga-hoz, valamint a hírnevéhez méltó módon zárta le a legnagyobb mozis mítoszt. Persze meg kell említeni, hogy sokakat megosztottak az új részek, de ebben nagy szerepet játszik az új évezred divatból utálkozó közfelfogása is. George Lucas olyan rendező, akit sosem fognak a legjobbnak nevezni, de számomra mindig is ő lesz az első számú. Egyedi stílusú direktor, akinek filmjeit és látásmódját akkor értjük meg igazán, ha tudjuk, hogy mik motiválták, ihlették őt. Lázadó független filmes, aki nem ismer megalkuvást, mindig véghez viszi azt, amit elképzelt. Sok utálója, de rengeteg rajongója, tisztelője is van emiatt. Óriási hírnevet szerzett producerként és íróként is, az évtizedek során bebizonyította, hogy Hollywood valaha volt egyik legbriliánsabb koponyája, aki egész pályafutása során úttörő, forradalmi filmesnek bizonyult.

Ez lenne hát az én listám, igyekeztem a szívemre hallgatni és a lehető legkörültekintőbben kiválasztani kedvenceimet. Persze ennél jóval több filmes volt rám óriási hatással. Olyan nevek maradtak le a listáról, mint Martin Scorsese, Francis Ford Coppola, Stanley Kubrick, Ron Howard, Robert Zemeckis, Baz Luhrmann, Christopher Nolan, Bryan Singer, Joel Schumacher, David Fincher, Richard Donner, John McTiernan, Brian De Palma, M. Night Shyamalan, vagy éppen Sergio Leone és még folytathatnám a sort. Ezek az emberek mind csodálatos művészek, aki megérdemelnék, hogy szerepeljenek ezen a listán, de ilyen-olyan okok miatt kénytelen voltam lehagyni őket. Joeperry kollégám szerencsére ismét kiváló ízlésről tett tanúbizonyságot és több, általam is rajongva szeretett direktort választott be a kedvencei közé, akik nálam lemaradtak. Összegezve ezek lennének a mi kedvenceink, az ő látásmódjuk, stílusuk az, ami legközelebb áll hozzánk. Én utólag is elnézést kérek a terjedelmes hossz miatt, de nem tagadhatom meg magam. :-DDD Mindenesetre remélem élveztétek mindkét listát.

 Az Erő legyen veletek!

A bejegyzés trackback címe:

https://mozgokep.blog.hu/api/trackback/id/tr671035586

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.