11
04/2009
1

A Sikító Város (The Spirit)

Bevezetés
A képregényeknek hatalmas a kultusza a tengerentúlon és uralmuk már sok-sok évtizede tart. Az aranykor kétségtelenül a '30-as évektől az '50-es évekig tartott. Manapság ugyan talán még népszerűbbek, mint egykoron, de sosem felejthetjük, hogy ez volt az a kor, mikor lerakták ezen kultusz alapjait. Olyan hősök születtek akkoriban, mint Az Árnyék, A Fantom, Batman, Superman, Flash Gordon, Buck Rogers, Dick Tracy és a képregények egyik legfőbb atyaúristenének, Will Eisner-nek főműve, A Szellem. A zöldfülű rendőr, a halálból visszatért Denny Colt története noha sosem vált igazán népszerűvé a maga idejében, de idővel természetesen ennek is legendája lett. Az évtizedek során a DC és a Marvel újabb és újabb héroszai tűntek fel a képzelet univerzumának egén, mára pedig már temérdek rajzolt messiás szórakoztatja a nagyérdeműt hétről-hétre. Ezen hősök számára az igazi áttörés persze az volt, mikor a mozi is felfedezte őket magának. Az első sikereket Batman és Superman aratták, de a rajtuk kívül szinte valamennyi "comics"-adaptáció bukás volt, ilyen vagy olyan szempontból. A 2000-ben bemutatott X-Men volt a vízválasztó, hiszen ennek anyagi és kritikai sikere után döntött úgy az álomgyár, hogy a képregényeket komolyan lehet venni és érdemes velük foglalkozni. Innentől kezdve egyre-másra jöttek az újabb és újabb mozgóképes adaptációk, mára pedig gyakorlatilag tengert lehetne velük rekeszteni. A Marvel futószalagon gyártja a filmeket, de ezek az X-Men epizódokat és az első Hulk-ot leszámítva nem bírnak igazi maradandó értékkel. A DC a Warner-ral karöltve már kevesebb produkciót gyárt, igaz, ezek jóval minőségibbek is. Néha-néha pedig felbukkannak igazi különlegességek is. Kétségtelen, hogy az újkori képregények népszerűségéért Alan Moore és Frank Miller tették a legtöbbet. Ők adtak igazán felnőttes, komor hangulatot először ennek a műfajnak és ezzel kitolták annak határait. Köztudott, hogy előbbi úriember gyűlöli munkái filmes átiratát, nem is adja hozzá sosem a nevét, míg Miller többnyire kedveli a filmadaptációkat. Olyannyira, hogy 2005-ben Robert Rodriguez-zel közösen vezényelték le saját munkája, a Sin City nagyvásznas változatát, kötörő anyagi és kritikai sikert aratva. A film egyik fő sikerét az egyedi látványvilágának köszönhette, melyet egy évvel korábban Kerry Conran nevű úriember indított útjára (Sky Kapitány és a Holnap Világa). A teljes egészében zöld vászon előtt felvett képek olyannyira sikert arattak, hogy 2007-ben Miller másik legendás grafikus novellájából, a 300-ból is ezzel a technikával forgattak mozit, mely szintén kirobbanó siker volt. Nem csoda hát, ha ezek után Miller úr úgy érezte, hogy rendezőként ő maga is le tudna vezényelni egy képregényfilmet, így mikor felkérték egykori jóbarátja, a 2005-ben elhunyt Will Eisner egykori alkotásának mozis megkomponálására, természetesen nem mondhatott nemet. A képregény jogait még maga Eisner adta el Michael E. Uslan producernek, de kikötötte, hogy csak olyan emberre bízhatja, aki szívén is viseli majd, nem csak egy egyszerű melót lát benne. Ő és producer-társa, Benjamin Melniker, pedig Miller-ben találták meg ezt az embert, aki a forradalmi, "mindent zöld vászon előtt forgatva" taktikát alkalmazta az adaptáció elkészítésénél. Nos, a Szellem története 2008 karácsonyán került odaát a mozikba (nálunk idén márciusig kellett erre várni), ám a hatalmas várakozásokkal ellentétben óriási anyagi és kritikai bukás lett a film. Bevallom, engem eredetileg nem vonzott a film - főleg a beharangozott nagy Sin City párhuzam miatt - ám a sok fanyalgás hatására úgy döntöttem, adok egy esélyt a filmnek. Lássuk hát, hogy velem mire ment a sokak szerint félresikerült produkció.

Szereplők
Denny Colt/The Spirit - Gabriel Macht, a jószerivel még alig ismert színész kapta a főhős szerepét. A Szellem igazi ódivatú figura, mintha Dick Tracy és Zorro keveréke lenne. Erkölcsi és morális értékrendje megkérdőjelezhetetlen, ahogy a város iránt érzett szerelme is. Macht érdekes választás volt a szerepre, először nem tudtam hová tenni, de miután elkezdődött a film, már abszolút jó választásnak találtam. Nem kimagasló színész, itt sem tesz semmi különöset, ez a karakter mégis illik hozzá.
The Octupus - Samuel L. Jackson, a "cool" alakítja a film főgonoszát, hősünk nemezisét. Jackson volt az egyik fő áldozata a kritikáknak, számomra azonban telitalált a figurája és maga a színész alakítása is. Ripacskodik ugyan, de ezt stílusosan teszi, megkockáztatom, hogy minden idők egyik legszórakoztatóbb főgonosza. Egy percig sem veszi komolyan magát, igazi jutalomjáték ez Leroy számára. A Figura egyszerre tűnik velejéig gonosznak és totál idiótának, Jackson pedig zseniálisan találja el ezt a kettősséget.
Sand Saref - Eva Mendes, az igéző szépségű, kubai származású színésznő kapta az ékszermániás femme fatale szerepét. Mendes karaktere sem több egydimenziós bombanőnél, de a szépsége már önmagában elviszi a figurát. Gyermekkori kapcsolat fűzi a hőshöz, ezeket flashback-ekben láthatjuk is, ahol a 18 éves Seychelle Gabriel alakítja a figurát és ezeknek a jeleneteknek köszönhető, hogy szerethetővé válik a figura.
Silken Floss - Scarlett Johansson, a másik csodanő alakítja a kissé kattant tudóscsajt, aki segédként működik közre Octopus terveinek megvalósításában. Johansson karaktere összeszedettebb és szórakoztatóbb, mint a másik női főszerep, ezáltal szimpatikusabb és szerethetőbb is annál. Scarlett ráadásul kellő iróniával kezeli a figurát, így nagyszerű párosa a teljesen kattant Jacksonnak.
Ellen Dolan - Sarah Paulson, a számomra ismeretlen, jobbára tv-sorozatokon edződött színésznő játssza hősünk naív szerelmét, aki egyben elhívatott orvos is, aki mindig a Szellem segítségére siet, ha az megsérül. Paulson ragyogóan hozza ezt a kissé naív, de rendkívül imádnivaló karaktert, az összes figura közül tán őt érezheti a néző legközelebb magához.
Commisioner Dolan - Dan Lauria, a veterán színész alakítja a tipikus kihagyhatatlan karaktert, a rendőrfőnököt. Ráadásul a kinézete és a gesztusai is tipikusan klisészerűek, ennél fogva az embert azonnal elkapja az az érzés, hogy már ezerszer látta őt, nem is véletlenül. Ezzel együtt korrektül hozza a karaktert, az "alter cocker"-es beszólásért pedig pluszpont jár.
Officer Morgenstern - Stana Katic szintén a sorozatokat kedvelőknek lehet ismerős, a nagyvásznon még jószerivel ismeretlen arc. Ennek ellenére hozza a kötelezőt, ráadásul a buzgó rendőrlány karaktere nagyon mókás, főleg, ahogy éles ellentétben áll a jelleme a régimódi parancsnokéval. Morgenstern beszólásai és filmvégi mordályos akciója önmagáért beszél.
Lorelei Rox - Jaime King, Frank Miller egyik személyes múzsája alakítja a halál angyalát. Ő csábító, aki alig várja már, hogy Denny vele legyen a túlvilágon. Csak rövid jelenetekre tűnik fel, mikor hősünk a halál szélén táncol, ám ezek a szcénák a film legjobbjai közé tartoznak, Jaime King pedig talán sosem volt még ennyire igézően szép.
Plaster of Paris - Paz Vega, a gyönyörű és roppant tehetséges spanyol színésznő a film üde színfoltja a francia táncos- és bérgyilkosnő szerepében. Csak egy rövid jelenete van, de ez alatt a kis idő alatt is képes növelni a produkció szórakoztató-faktorát. A kinézete és a kiejtése is tökéletes, el tudtam volna még viselni egy darabig.
Logos, Ethos, Pathos, stb. - Louis Lombardi, a remek karakterszínész játssza Octopus bandáját, a töménytelen mennyiségű retardált klónt. Lombardinak alighanem minden agysejtet ki kellett kapcsolnia alakítás közben, hogy képes legyen hozni ez(eke)t a karakter(eke)t. Becsületére váljon, hogy sikerül is neki. Sokak számára nagyon fárasztóak lehetnek, de ha rá tudunk hangolódni a film hangulatára, akkor roppant szórakoztatóak.

Látvány - Zene
A Sin City és a 300 című Miller-adaptációk után nem lehetett kérdés, hogy a képregényguru milyen vizuális megközelítést kíván alkalmazni első önálló rendezésénél. Az alig 50 nap alatt, teljes egészében greenscreen és bluescreen előtt leforgatott film képi világára pedig nem is lehet panasz. Olyan, mintha a Sin City fekete-fehér rajzolt képeit mixelték volna a Sky Kapitány elmosódott, álomszerű képeivel. Elképesztően hatásos a film vizualitása, noha szerintem hagyományos módon is érdekesen meg lehetett volna oldani, így olyan, mint egy Sky Kapitányba oltott Dick Tracy, amit totál benarkózva filmeztek le. Ezzel együtt ütős. Az operatőr Bill Pope kiváló szakember, ezt ezúttal is bizonyítja, a rendkívül erős vizualitás sokban neki köszönhető. Rosario Provenza és Gabrielle Petrissans is ragyogó munkát végeztek a látvány megalkotásánál, a külső és belső helyszínek, valamint a kellékek mind-mind csodálatosan keverik a '40-es, '50-es évek hangulatát a mai modern stílussal. A jelmeztervező Michael Dennison viszont mindent visz. Octopus kosztümjeiért már önmagában megéri megnézni a filmet. Sam Jackson mint cowboy, szamuráj, strici és náci tiszt... hát, nem mindennapi. A zenét a rutinos David Newman szerezte, aki igen színes pályát tudhat magáénak, hiszen az ócska, b-kategóriás produkcióktól egészen a-listás sikerfilmekig, mindenféle score-t komponált már. Ezúttal is korrekt munkát végzett, noha a zenében nincs semmi kiemelkedő, klasszikus aláfestő zene. Önmagában alighanem nem állná meg a helyét, de a képek mellé társítva ragyogóan funkcionál. Végig egyenletes a minőség, ám Denny és Lorelei közös víz alatti jeleneténél képes kicsúcsosodni. A filmhez írt Christina Aguilera betétdal (Falling In Love Again) nélkül viszont boldogan meglennénk.

Rendezés
Frank Miller stílusán abszolút érződik a saját képregényes múltja, valamint Quentin Tarantino és Robert Rodriguez hatása is, az viszont nem, hogy elsőfilmes direktor. Rendkívül határozott és tudja, mit akar. Persze nem tökéletes, hiszen nem kiemelkedő, inkább korrekt iparosmunka, ráadásul néha a ritmust sem találja, de mindent összevetve messze nem érződik, hogy kezdő rendező. Ráadásul a film forgatókönyvét is ő írta, így a sztori milyensége is az ő felelőssége. Na, a film negatívumai itt jönnek elő, hiszen a Héraklész vérét fanatikusan kereső, a halhatatlanságról álmodó Octopus vonala kb. az egész sztori - némi szerelmi szállal - ami elég soványka, de előtte álljunk meg egy szóra: Mindenhol azt hangoztatták, ez egy Sin City-típusú film. Nem kérem, ez egyáltalán nem az. Ez a film talán a Dick Tracy-hez és Az Árnyékhoz áll legközelebb. Vizuálisan persze érződik a Sin City hatása, de maga a hangulati stílus semmiképpen sem. Ez kérem ugyanis egy műfaj- és önparódia, amit valljuk meg, senki nem várt Millertől. Ezzel együtt - talán mert nekem nem volt semmiféle elvárásom - roppantul tetszett, minden vizuális, vagy karakterhez köthető poén. Ezt a filmet bizony a groteszk humor szemüvegén keresztül kell nézni és akkor mindenki nagyszerűen tud szórakozni. Mert mi is a Spirit? Egy narkómámorban úszó neo-noir, mindennek a közepén egy náci egyenruhában és strici szőrmekabátban feszítő, a szerepében totálisan lubickoló Samuel L. Jackson-nal, a történet pedig éppen ezért nem is próbál meg kicsit sem bonyolult lenni, ahogy a dialógusok legtöbbje sem. Itt mindent a groteszk humor ural. Persze le kell szögezni, hogy Will Eisner eredetijétől jelentősen eltér úgy vizualitásban, mint sztoriban (míg Eisnernél minden színes, itt eléggé fakó, valamint Miller összevon karaktereket - Dr. Cobra-t Octopus-szal, P'Gell-t Sand Seraf-fal), de Frank Miller nem tagadhatta meg sem önmagát, sem saját ízlését. Így tehát A Szellem filmes adaptációja egy, az eredetitől jelentősen eltérő, ám önmagában roppant szórakoztató alkotás, aminek stílusa és világa keveseknek fog tetszeni.

Összegzés
Összességében tehát több mint korrekt filmmel van dolgunk, ami a bukását főleg annak köszönheti, hogy mindenki afféle Sin City-t várt és végül nem azt kapott. Nekem roppantul tetszett a képi világ, a groteszk poénok tömkelege, a klasszikus hős és a ripacs gonosz figurája, nem beszélve a tengernyi femme fatale-ról. Persze Miller filmje nem hibátlan és sajátos hangulat kell hozzá, de aki vevő a király látványvilágra, a neo-noir stílusra és a roppantul szórakoztató karakterekre, azoknak bátran ajánlom ezt a filmet és kívánom, hogy szórakozzanak legalább olyan jól, mint én.

A bejegyzés trackback címe:

https://mozgokep.blog.hu/api/trackback/id/tr481060237

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

balukaaaa teh master · http://gothic-risen.blog.hu/ 2009.04.12. 11:09:46

én is hasonló véleményen vagyok. nekem is kifejezetten tetszett a múvi.

aki meg kritikus létére nem látja át az iróniáta filmben, az bekaphatja és nyugodt szívvel átadhatja nekem a végzettségét (már amelyiknek van...) :D