05/20090
A Vég Kezdete II - Terminátor 2: Az Ítélet Napja (Terminator 2: Judgment Day)
Bevezetés
A Terminátor első része nem várt sikert aratott a mozikban: a 6,5 millió dollárból készült film végül 38 milliót kaszált az amerikai filmszínházakban, így elindította Arnold Schwarzeneggert és James Cameront a halhatatlanság felé vezető hosszú úton. Arnie innentől kezdve sorra kapta a jobbnál-jobb akciófilmek főszerepeit, mint pl. a Ragadozó, vagy az Emlékmás, Cameron pedig keresett rendezővé vált. Rögtön ezután lehetőséget kapott hogy megírja és megrendezze Ridley Scott legendássá váló sci-fi/horrorjának, A Nyolcadik Utas A Halálnak folytatását. Vitte magával Lance Henriksent, Michael Biehnt és Bill Paxtont is, akik mind játszottak a Terminátorban.
A filmet a Halálosztó által kitaposott ösvényre terelte: legyen gyors, sötét és félelmetes. Az 1986-ban bemutatott A Bolygó Neve: Halál pedig még elődjénél is zajosabb sikert aratott, így Cameron végképp sztárrendezővé vált. Következő filmje, az 1989-es A Mélység Titka már nagy költségvetéssel, ismert színészekkel készült - Michael Biehn ezúttal is a fedélzeten - ám a film legendásan nehéz körülmények között került végül dobozba. Számtalan történet kering az idegbajos, üvöltöző Cameronról, a kis híján vízbe fulladt, egyszer sírógörcsöt kapó Ed Harrisről és még lehetne sorolni. A film végül elkészült, meglehetősen jó kritikákat is kapott, ám anyagilag nem úgy teljesített, ahogy a stúdió és Cameron remélte.
A film technikai háttere azonban hatalmas lökést adott ahhoz, hogy rendezőnk ismét a jövőből jött gyilkos robotok történetével foglalkozzon: A Mélység Titka forgatásán saját szemével láthatta, hogy a digitális technika elérte azt a szintet, ahol már képesek egy filmben megfelelő vizuális effektusként is használni. Cameron, akit mindig is bosszantott, hogy az első Terminátort nagyon kevés pénzből kellett elkészítenie, most minden követ megmozgatott, hogy a vízióját megfelelően vihesse vászonra. Elsőként sikerült kiharcolnia, hogy az első filmet forgalmazó Orion eladja a jogokat - velük Cameron már korábban összerúgta a port, mert nem igazán promotálták a filmet - amit aztán a Mario Kassar vezette Carolco Pictures vásárolt meg.
Róluk köztudott, hogy sosem sajnálták a pénzt a filmjeikre, így végül a Terminátor 2 költségvetése elérte a döbbenetes 100 millió dolláros határt. A T2 volt az első mozi, mely ekkora összegből készült. Ebben alighanem nagy szerepe lehetett az addigra szupersztárrá váló Arnold Schwarzeneggernek is, akinek "star-power"-jében nagyon bíztak a producerek. Camerona jóbarátjával, William Wisherrel aztán leült megírni a szkriptet, beleadtak apait-anyait, hiszen tudták, ezúttal semmilyen korlát nem állíthat nekik akadályt. Végül összeszedték az első rész összes fontos stábtagját és belevágtak, hogy elkészítsék James Cameron talán máig leghíresebb filmjét. A Terminátor 2: Az Ítélet Napja 1991 nyarán került a mozikba, elsöpört mindent, ami az útjába került és mára minden idők egyik legnagyobb és leghíresebb filmjeként emlékezünk rá. Lássuk hát, hogy miért!
Tíz évvel azután, hogy Sarah Connor túlélte a jövőből jött gyilkos gép, a Terminátor támadását, két újabb idegen érkezik 2029-ből, a sötétség évéből. Egyikük azért jön, hogy meggyilkolja Sarah fiát, John Connort, a másikuk pedig azért, hogy megvédelmezze. Sarah tudja, ha a gyermeke életére törő gép sikerrel jár, akkor ütött az emberiség utolsó órája. A jövőbeli ellenállás azonban most is visszaküld egy védelmezőt, hogy oltalmazza a fiút és rajta keresztül a jövőt. Kezdetét veszi a küzdelem, melynek kimenetele örökre megváltoztatja a történelem menetét...
Terminátor - Arnold Schwarzenegger, az egykori osztrák testépítő sikerei csúcsán tért vissza a T-800-as figurájához. Nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy ez a figura Arnie-nak élete szerepe, ehhez mérten pedig mindent belead. A Terminátor ezúttal - csavarva egyet a sztorin - a jók oldalán száll harcba, őt küldték vissza védelmezőként John Connor számára. Arnold árnyaltabban, összetettebben hozza a karaktert - ami egy gép esetében még inkább elismerésre méltó - bizonyítva azt, hogy ha nem is lesz soha színészóriás, de korrekt és megbízható alakításra bármikor képes, a Terminátor szerepében pedig brillírozik ezúttal is.
Sarah Connor - Linda Hamilton, az első rész főhősnője is visszatért, nem is akárhogy! A színésznő az első részben még egy elveszett és naiv lányt alakított, ezúttal azonban egy harcos amazon képében tűnik fel. Igazi anyatigris, aki a fiáért bármilyen áldozatra kész. Az első rész kapcsán azt írtam, hogy Hamilton halványabb alakítást nyújt kollégáinál, itt azonban egyszerűen lehengerlő. Mind fizikailag, mind színészileg maximálisan hiteles a harcos Sarah szerepében, lenyűgözően formálja meg karakterét.
John Connor - Edward Furlong, az akkor elsőfilmes 13 éves srác kapta meg a film központi karakterének szerepét. John az aki körül igazából történnek a dolgok, az ő élete a legfontosabb, hiszen felnőve majd ő vezeti győzelemre az emberiséget a gépek elleni háborúban. Ehhez a karakterhez olyan srác kellett, aki képes egyszerre hozni egy lázadó tinédzsert és egyben előre vetíteni a későbbi karizmatikus vezetőt. Furlong pedig csont nélkül megállja a helyét, noha Cameron nem sokkal a forgatások megkezdése után majdnem lecserélte őt, mert folyton elfelejtette a szövegét. Szerencsére azonban nem így történt, mi pedig gazdagabbak lettünk egy emlékezetes karakterrel.
T-1000 - Robert Patrick, az akkor még ismeretlen fiatal színész formálja meg a film negatív hősének szerepét. Ő a Skynet halálos fegyvere, a folyékony Terminátor, aki technikailag jóval fejlettebb, mint az Arnie-féle modell. Érdekesség, hogy a szerepre anno még Val Kilmer is pályázott, ám végül az ismeretlenebb Patrick lett a befutó. Alapvetően máshogy közelíti meg a gépet mint Arnold, sokkal kecsesebb, ragadozó szerűbb - a fehérfejű réti sas mozgását vette alapul - könnyedebbnek tűnik, mégis süt róla, hogy halálosan veszélyes. Az pedig külön poén, hogy az alakváltó Terminátor végig egy rendőr képében üldözi hőseinket.
Miles Dyson - Joe Morton, a remek fekete karakterszínész kapta a film legfontosabb mellékszerepét. Ő játssza a Cyberdyne Systems zseniális tudósát, aki az első részben látott Terminátor chipjéből kifejleszti majd az öntudatra ébredő Skynetet. Morton kevés időt tölt a vásznon, alakítása mégis fajsúlyos, külön emlékezetes az a rész, mikor Arnie karaktere feltárja előtte az igazságot. Bár ő szabadítja a világra az apokalipszist, a karakter Mortonnak köszönhetően mégis annyira emberi és szerethető, hogy a néző nem tudja utálni.
Dr. Peter Silberman - Earl Boen, az első rész seggfej pszichiáterét alakító színész is visszatért, hogy eljátssza az elmegyógyintézet vezetőjét. Boen még az első résznél is jobban hozza ezt az igazán antipatikus karaktert, akiről süt minden sztereotípia a fejdokikkal kapcsolatban. Aktorunk valósággal lubickol: a Cameron által remekül megírt figurát Boen úgy formálja meg, hogy minden benne van abból, amiért az emberek rühellik az agyzsugorítókat. Külön zseniálisak a Sarah-val közös jelenetei, melyek egyszerre drámaiak és viccesek.
Kyle Reese - Michael Biehn, rendezőnk egyik kedvenc színésze is a fedélzeten, igaz nem hagyományos módon és a megemlítése is kis "csalás" a részemről. Kyle ugyanis meghalt az első filmben, itt pedig Sarah egyik álmában bukkan fel, hogy figyelmeztesse őt a fiát fenyegető veszélyre. A jelenetet anno kivágták a mozis verzióból és csak évekkel később, a rendezői változatban kapott helyet. Sokak szerint a jelenet értelmetlen és felesleges, én azonban nagyon szeretem, mert segít elmélyíteni a történet érzelmi szálát és még árnyaltabbá teszi Sarah karakterét.
A 100 millió dolláros költségvetés Cameron legvadabb álmainak megvalósítását is lehetővé tette. Az első részt bármilyen jól is csinálták meg, azért érződött, hogy a rendezőnek meg kellett húznia a határokat, nem úgy a második résznél! Nem csak Stan Winston lélegzetelállító animatronikus bábuit fejlesztették magasabb szintre, hanem ezúttal George Lucas boszorkánykonyhájának, az ILM-nek köszönhetően a digitális technika is Cameron rendelkezésére állt. Az a morphing program, amivel a T-1000-es alakváltozásait megvalósították, a maga idejében valósággal földbe döngölte a nézőt, nem kis szerepet játszva a film óriási sikerében. A program akkori verziója ma már ingyen letölthető a netről, de akkor az volt a csúcs és a film vizuális effektjei máig megállják a helyüket.
Nem csak a T-1000-es, de a film elején látható rövid rész a jövő háborújából is nem mindennapi technikai bravúr volt. Ezúttal is meg kell említenem az operatőrt, Adam Greenberget és a vágót Mark Goldblattet a csodálatos teljesítményükért, hiszen nagyban hozzájárultak a film hihetetlenül jól eltalált hangulatához. Főleg Greenberg, aki visszahozta az első rész szürkés-kékes képi világát, de egyben meg is újította, hiszen ezúttal több a sárga és a barna, így nem hat önismétlőnek. Óriási dicséret illeti még a film látvány- és jelmeztervezőit is, hiszen nem csak a film díszletei és kellékei, hanem a szereplők jelmezei is tökéletesek lettek. Elég csak a Terminátor teljesen fekete motoros szerkóját megemlíteni, mely teljesen egybeforrt a karakterrel.
A zene, mint minden filmnél, úgy a Terminátor esetében is roppant fontos szerepet játszik. A zene segít elmélyíteni a karakterek lelki világát és a cselekmény hangulatát, sőt, képes rá, hogy teljesen más érzelmi irányba terelje, mint amit a képek sugallnak. Cameron számára nem volt kérdéses, hogy az első rész komponistáját, a kiváló Brad Fiedelt kérje fel ezúttal is. Fiedel pedig, aki az elektronikus hangszerekkel előadott filmzenék igazi úttörője, ezúttal is a szintetizátorokat és az egyéb elektronikus hangszereket hívta segítségül, hogy megkomponálja a Terminátor fémes hangzásvilágát. Persze nem másolta le egy az egyben az első rész témáit, hanem néhány korábbi részt átemelve egy sokkal epikusabb, monumentálisabb score-t hozott össze.
Elég csak a T-filmek főtémáját meghallgatni - itt Terminator 2 Theme címmel szerepel - mely zseniális újragondolása az első részben hallottnak. Sokkal drámaibb, sokkal végzetszerűbb, egész egyszerűen fenomenális. Maga a score egésze is jóval emészthetőbb olyan heroikus és remek darabokkal, mint az I'll Be Back, a Trust Me, vagy az It's Over/Good-Bye, melyek egytől egyik kiválóan sikerültek. Persze ezúttal is akadnak kakofón, disszonáns részek, mint pl. a Sarah lázálmát aláfestő Nuclear Nightmare, de a film képeit nagyszerűen egészítik ki ezek is.
Szólnom kell még a filmben elhangzó három betétdalról: Dwight Yoakam Guitars And Cadillacs című country nótája is remekül el van találva, ahogy a George Thorogood And The Destroyers előadásában hallható Bad To The Bone is tovább fokozza a menő-hangulatot. Kedvenc zenekarom, a Guns N' Roses által előadott You Could Be Mine viszont mindent visz! A banda egyik legkirályabb dala, mely zseniális klipjével anno hónapokig uralta a listákat. Mára a dal szinte teljesen összefort a T2-vel, a kettő együtt tökéletesen kapta el a '90-es évek elejének páratlan korszellemét.
James Cameron újra segítségül hívta jó barátját, William Wishert, hogy ketten együtt összehozzák a megfelelő szkriptet. Mint már korábban írtam, az első rész esetében sokszor meg volt kötve Cameron keze, így számtalan dolgot nem tudott úgy megvalósítani, ahogy szerette volna (pl. már az első résznél felmerül a Cyberdyne elpusztítása egy kivágott jelenetben). Direktorunk azonban ravasz volt és úgy készített remek folytatást, hogy egyben afféle feldolgozása is az a korábbi résznek. Számtalan elem ugyanis visszaköszön belőle csak jóval nagyobb, grandiózusabb és kiforrottabb formában. Mindenképpen ügyes húzás ez az írópárostól, akik ezúttal a történet drámai vonalát is sokkal jobban elmélyítették.
Számtalan társadalomkritikai elem fedezhető fel a sztoriban, több filozofálgatós rész van és ezek azok a plusz vonások, amik magasabb szintre emelik a T2-t elődjénél. Mert hiába a sok forradalmi trükk és a számtalan páratlanul kivitelezett akciójelenet, bizony a történet az, ami megragadja a nézőt, az teszi maradandóvá. A T2 esetében pedig a végletekig kidolgozott cselekmény, a karakterek és a köztük lévő kapcsolatok a film igazi hajtóereje. Noha itt-ott vét kisebb-nagyobb logikai bakit Cameron (a T-1000-es időutazása ugye lehetetlen lenne az első részben felállított szabályok szerint), összességében mégis szinte páratlanul jó szkriptet hozott össze, létrehozva a "intelligens akciófilm" műfaját.
James Cameron filmről-filmre, rohamléptekkel fejlődött egyre jobb és jobb direktorrá. Már a kezdetektől fogva határozott elképzelései voltak, de híján volt a tapasztalatnak. Négy rendezéssel a háta mögött azonban már kiforrott rendezőként vághatott bele a Terminátor 2 elkészítésébe és a profizmusa a film minden egyes jelenetéből süt. Az első képkockától az utolsóig kellő részletességgel bontja ki a cselekményt és tárja elénk ezt a nagyívű sztorit. Annyira tisztán látta maga előtt a filmet, hogy végül csak egészen kicsit tértek el a végső forgatókönyvtől, pusztán két, a jövőben játszódó jelenet nem került leforgatásra.
Ami viszont a film legnagyobb erénye, hogy nem csak az akciók terén hoz újat és hengerel le, hanem maga a történet is gondolkodásra késztet: számtalan jelenetet alkotott Cameron, ahol a társadalom és az ember erőszakos mivoltát taglalja, előrevetítve, hogy fajunk magabiztosan robog az önpusztítás útján. Érdekesség, hogy az atombombától való félelem Cameron nagy rémálma, eddigi hét rendezéséből ötben szerepet kapott. A T2 központi szála, hogy hőseink megakadályozzák az Ítélet Napját és az emberiség kapjon egy esélyt arra, hogy jobbá váljon. Őszintén szólva, felnőtt fejjel engem kissé meglepett, hogy anno Cameron egy ennyire pozitív befejezést készített a filmhez, hiszen a Terminátor sötét és komor hangulatáról híres.
Mindez azonban csak a film előnyére vált, hiszen a néző képes volt azonosulni a hősökkel és a világ megmentéséért tett erőfeszítéseikkel, ráadásul véghez vitte azt, amit rajta kívül soha senkinek nem sikerült: a nézők a film végén őszintén megsirattak egy gépet. Elmondhatjuk tehát, hogy a Terminátor 2 nem csak látvány, de érzelmi és intellektuális szempontból is összetett alkotás, mely bárki bármit mond, James Cameron máig legnagyobb alkotása és joggal követel magának helyet a mozgókép halhatatlanjainak sorában.
Apokalipszis most - A filmet nyitó jövőbeli képsorok Sarah Connor narrációjával egész egyszerűen lehengerlőek, majd ezt a végletekig fokozza a világ legzseniálisabb főcíme, ahol az ikonikus főtémára egy lángoló játszóteret látunk. Végül az utolsó taktusokra a tűzből kiemelkedik a Terminátor fémkoponyája, ezzel pedig végérvényesen magába szippant minket a film.
Nehéz bármit is hozzá tenni, ezt a filmet egyszerűen látnia kell mindenkinek! A Terminátor 2 azon kevés film közé tartozik, mely messze magasan felülmúlta elődjét és joggal vált filmtörténeti legendává, egy egész nemzedék kedvencévé. A James Cameron rémálmából megszületett történet itt vált halhatatlan mesterművé, mely egyben felmagasztalta az inkább b-film első részt is. A történet, a karakterek, a látvány, a zene, a rendezés, a jelmezek, a díszletek, egész egyszerűen szinte minden hibátlan. A Terminátor 2: Az Ítélet Napja tökéletesen ragadja meg a korszellemet és marad örökre nosztalgikus élmény az akkori fiatal nemzedéknek. Sőt, nem csak nekik, hiszen a T2 bebizonyította, hogy bár már 18 éves film, mégis időtállónak bizonyult, hatása máig nem csökkent. Végső lezárásként pedig álljon itt az, amit maga Cameron nyilatkozott gyermekéről: "A Terminátor az élet értékéről szól. Arról, hogy lehetsz bármilyen kicsi önmagad, mások, vagy a világ szemében, létezésed mégis óriási jelentőséggel bír!"
joeperry: Hét évnek kellett eltelnie, hogy Cameron sikerfilmekkel a háta mögött végre méltó formában folytathassa, és mondjuk ki bátran, új szintre emelhesse a Terminator történetét. Ez a hét év pihenő minden tekintetben jót tett a második résznek, hisz kiforrott, végletekig profi stáb állhatott végül mögé, élén az íróként és rendezőként is jócskán kikupálódott Cameron-nal. A tapasztalat és az anyagi lehetőségek pedig meghozták a méltó sikert, nincs olyan terület ugyanis, ahol a T2 ne múlná felül klasszisokkal az elődjét. A Gunner által is méltatott forradalmi forgatókönyv új szintre emeli a 80-as évek sikerműfaját, az akciófilmet. Hús-vér, szinte tapintható jellemű figurák töltik meg a vásznat, a cselekmény fontos morális és erkölcsi dilemmákat boncolgat. A korábban soha nem látott minőségű számítógépes effektek gyakorlatilag útjára indították a CGI-korszakot; mint ahogy a hagyományos módon megvalósított jelenetsorok is lehengerlően sikeredtek, emlékezzünk csak a fantasztikus autósüldözésre a helikopterrel. Szintén remek húzás volt megcserélni a T-800-as szerepét a történetben, és érzelmi töltést adni ember és gép kapcsolatának. Jót tett a pihenő a színészgárdának is, mind Arnie, mind Hamilton rengeteget fejlődtek az első rész óta, és kiegészülve az új arcokkal mind fantasztikus teljesítményt nyújtanak. És persze ne feledkezzünk meg a hibátlan zenei aláfestésről sem, a számomra etalon főcímtől kezdve egészen a Guns N’ Roses halhatatlan slágeréig. Nincs mese, a T2 az egyik örök kedvenc akciófilmem, méltó ékköve egy manapság csak vegetáló műfajnak, amit véleményem szerint megölt a számítógépes grafika aránytalan térnyerése és az egyre fajsúlyosabb korhatár rendszer. Mindenesetre a film érdemeit nem lehet elvitatni, csak hálás tudok lenni Cameronnak és stábjának, hogy ilyen léptékű és minőségű alkotást tettek le az asztalra; a fokozhatatlant tovább fokozó rendezői változatról már nem is beszélve. És ne feledjük, Cameron idén végre visszatér az Avatar-ral!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
