13
05/2009
0

A Vég Kezdete IV - Terminátor: Sarah Connor Krónikái (Terminator: The Sarah Connor Chronicles)

Bevezetés
A Terminátor 3 170 millió dolláros jóváhagyott költségvetésével minden idők legdrágább, független producerek által pénzelt produkciója lett. A film az Egyesült Államokban több mint 150 millió dollárt kaszált, míg világszerte összesen 430 milliónál is többet, így hiába a sok fanyalgás, a film bőven sikeres lett. A kritikai fogadtatása sem volt olyan rossz, mint ahogy azt sokan az interneten állították: a kritikák összesítése alapján jóval 70% felett mozgott a pozitív értékelés. Persze, ez jóval elmaradt a korábbi részekétől, de ne feledkezzünk el az irreális elvárásokról, valamint, hogy Cameron hiányában a film totálisan vert helyzetből indult. Ezzel együtt is korrekt folytatás lett, így persze – ismerve a Vajna/Kassar párost – szinte biztos volt egy újabb film.

Nos a soron következő Terminátor-fejezet azonban nem mozifilm lett, hanem egy tv-sorozat! A szériát a producerpáros mellett a C2 Pictures egyik vezetője, James Middleton és az a Josh Friedman készítette elő, aki ezt megelőzően csak három film szkriptjét jegyezte: Láncreakció, Világok Harca és A Fekete Dália. A koncepció eléggé furcsa volt: az alkotók a Terminátor 2 befejezését tekintették kiindulópontnak, tehát annak a folytatását kívánták elkészíteni, létrehozva ezzel egy „T3 2.0”-át, egy afféle alternatív történetszálat. A színészek kiválasztása után leszerződtették a „pilotkirály” David Nuttert, hogy hozzon nekik össze egy olyan bevezető részt, ami egész biztosan meggyőzi majd a Warner televíziós részlegét.

Nutter pedig jött, látott és győzött, hiszen a csatorna berendelte az első évadot. A Terminátor: Sarah Connor Krónikái 2008 januárjában indult az USA-ban, ám az első évad mindössze 9 részt kapott, ami nem csoda, hiszen közbe szólt az írósztrájk. Az első szezon megfelelő nézettsége aztán hozta magával a második, 22 részből álló teljes évadot. A széria nézettsége és kritikai fogadtatása azonban epizódról epizódra csökkent és a 2009 áprilisában véget ért második szezon után már nem biztos, hogy kap egy harmadikat. De mik voltak az okai a gyenge szereplésnek és szerintem hogyan sikerült a T-TSCC? Lássuk hát!

Történet
1999-ben járunk, Sarah és John Connor pedig továbbra is bujkálnak. Sarah pincérnőként dolgozik, míg John álnéven jár suliba. Egyikük sem igazán találja a helyét, ám egyik nap két figura lép be az életükbe: Cameron és Cromartie. Hamarosan szembesülniük kell a ténnyel, hogy mindkettő a jövőből jött Terminátor. Cameron John védelmére érkezett, Cromartie-t viszont a Skynet küldte, hogy elpusztítsa ősi ellenségét. Cameron segítségével aztán előre utaznak az időben 2007-be, hogy felkutatva a nyomokat, megakadályozzák a Skynet létrejöttét és a 2011. Április 21.-ére tolódott Ítélet Napjának bekövetkeztét...

Szereplők
Sarah Connor - Lena Headey, a rendkívül attraktív és igen tehetséges brit színésznő játssza a  gépkorszak Jézusának amazon anyját. Headey a Grimm Testvérek című filmmel került be a köztudatba, a 300 pedig igazi sztárrá tette. Véleményem szerint nála keresve sem lehetett volna alkalmasabbat találni Sarah szerepére. Nem csak színészileg megfelelő, de megvan benne a kellő keménység is, nem csoda, ha maga Linda Hamilton is elismeréssel szólt a teljesítményéről.

John Connor - Thomas Dekker, a Hősök című sorozattal berobbant ifjú titán formálja meg a jövő nagy hadvezérének szerepét. Dekker pont a T-TSCC kedvéért szállt ki a Hősökből. Azt kell mondanom megérte, hiszen ott csak kis mellékszerep jutott neki, míg itt abszolút központi figurát alakíthat. Bár elsőre nem győzött meg, túl nyálasnak találtam, az első szezon végére és főleg a második évadra nagyon összekapta magát és sokkal határozottabb karakter lett belőle. Ha Edward Furlonggal és Nick Stahl-al nem is veszi fel a versenyt, azért szégyent nem vall, kellő mértékben megállja a helyét.

Cameron - Summer Glau, a legendás Firefly/Serenity sorozat/film River Tam-je ezúttal újra akcióhős szerepben! Kicsi és törékeny testalkata mellé igen poénos, hogy egy Terminátort kell eljátszania. Elsőre viccesen is hat a "Gyere velem, ha élni akarsz!" sor a szájából, de Glau mindent belead, így ahogy halad a cselekmény, az ember egyre inkább elfogadja kibernetikus organizmusként, egyre összetettebb karakterré válik, a végére pedig teljesen meg is szereti a néző. Mint női Halálosztót, ha összevetjük Kristanna Lokennel, akkor nyugodtan elmondhatjuk, hogy le is nyomja a norvég szépséget. Érdekesség, hogy a neve James Cameron iránti tiszteletből lett Cameron.

Cromartie - Owain Yeoman és Garret Dillahunt, két, tv-sorozatokon edződött fiatal színész kelti életre a széria tulajdonképpeni központi gonoszát. A pilotban még a walesi születésű Yeoman játssza, majd miután új borítást kap már Dillahunt alakítja. Yeoman az első részben néha nagyon túljátssza a szerepét, géphez képest néhol túl sok érzelem van az arcán, olykor már-már élvetegen vigyorog és ráncolja a szemöldökét. Nem egy Arnold, nem egy Robert Patrick, de nagyjából megoldja, amit meg kell, a belépője pedig igazán kiváló lett. Dillahunt már sokkal meggyőzőbb alakítást nyújt, később, mint „John Henry” pedig egyenesen emlékezetessé válik.

James Ellison - Richard T. Jones, a tehetséges fekete színész alakítja az FBI ügynök szerepét, aki már régóta fáradozik, hogy elkapja Connorékat, akik mindig kicsúsznak a kezei közül. Bár eleinte ellentétes oldalon állnak, idővel Ellison egyre többet ismer meg Sarah-ék világából, lassan elkezd hinni nekik. Jones az egyik legszimpatikusabb színész a szériában, ráadásul úgy, hogy összességében nem sokat van jelen, többnyire elég passzív. Viszont ezt kompenzálja, hogy teljesen emberi és hihető a figurája, a néző közel érzi magához.

Charley Dixon – Dean Winters, egy újabb mellékszerepeken és sorozatokon edződött aktor alakítja Sarah egykori szerelmét, akiben igen mély nyomot hagyott a nő és a fia is. Mikor hosszú évek után újra felbukkannak az életében, Charley próbál rájönni mi a fene is történik, Sarah tiltakozása ellenére pedig igyekszik segíteni is nekik. Winters átlagos alakítást nyújt, mondjuk a karaktere sem több a hallgatag, szomorú hősnél. Sokat nem szerepel, de ő is a szimpatikus karakterek táborát erősíti, de azért többet is ki lehetett volna hozni belőle.

Derek Reese – Brian Austin Green, a Beverly Hills 90210 egykori szívtiprója alakítja John apjának, Kyle Reese-nek a testvérét. Green szereplése az egyik legnagyobb pozitív csalódás a sorozatban. Amennyire nyálas volt egykoron, annyira kemény fickó benyomását kelti most, ráadásul teljesen hitelesnek találtam a jövőből jött, harcedzett katona szerepében. Keveset beszél, inkább cselekszik, ez pedig roppant hatásossá teszi a figuráját, ráadásul kiváló az összhang közte és szereplőtársai közt.

Catherine Weaver – Shirley Manson, a Garbage nevű népszerű poprock banda egykori énekesnője kapta a sorozat legérdekesebb karakterének szerepét. Weaver karakterét eléggé körbelengi a homály, nem igazán értjük ki ő és mik a szándékai. Aztán, ahogy halad előre a sztori a gyanúnk egyre inkább élesedik, a második évad végén pedig be is bizonyosodik a kiléte. Manson több mint érdekes választás volt a szerepre, a teljesítménye pedig nehezen értékelhető, hiszen színészileg kb. két darab arckifejezése van, azonban ez pont elég, hogy hihetően formálja meg karakterét.

Riley Dawson – Leven Rambin, a fiatal texasi színésznő alakítja Riley szerepét, akivel John a suliban ismerkedik meg, aztán egyre közelebb kerülnek egymáshoz. A sztori előrehaladtával, egyre többet tudunk meg Riley-ról és sajnos ahelyett, hogy egyre izgalmasabbá, vagy szerethetőbbé válna a figura, inkább egyre idegesítőbb lesz. A dolog odáig fajul, hogy a néző már szurkol azért, hogy valaki nyírja ki. Ez a kívánságunk amúgy később teljesül. Kár érte, mert Dawson amúgy ügyes.

Jesse Flores – Stephanie Jacobsen, az igen attraktív ausztrál színésznő játssza Derek szerelmét, egyben szintén egy jövőből jött katonát. Az indítékai és a céljai szintén homályosak, majd egyre inkább tisztul a kép, de pont ugyanabban a cipőben jár, mint Riley. Részről-részre lesz egyre irritálóbb, a végén már alig bírjuk elviselni. A szarkavarására többen majdnem ráfizetnek, szóval azért lett volna lehetőség a figurában, de Jacobsen valahogy rohadtul idegesítő. Összességében elmondhatjuk, hogy Sarah figuráján kívül a női szereplők nem sikerültek a legacélosabban.

Látvány
Lévén, hogy egy sorozatról van szó, nem várhatjuk el, hogy a mozifilmek látványvilágával operáljon. Összehasonlíthatatlanul kevesebb pénzből készült, mint a T2 vagy a T3, így ne is számítsunk Mini Gun-os pusztításra vagy darukocsis üldözésre, ennek ellenére egy sorozathoz mérten van azért akció. Lövöldözés, autóborogatás/autórobbantás és még a Terminátorokat is láthatjuk harcolni egymással. Ami vizuálisan nekem elég gyengének hatott, mikor Cromartie szemével látunk. Valljuk be, elég bénán néz ki, pedig szerintem ezt nem kunszt megcsinálni, ennél sokkal, de sokkal jobban is megvalósíthatták volna. Mivel a második évadra már a költségvetést is visszább vették, így akcióból is kevesebbet láthatunk, ám a széria anélkül is működik.

Van viszont egy mókás baki is: a széria első részében egyszer látunk Cameron szemével és láthatjuk, hogy kékes fénnyel lát – hasonlóan a T-X-hez – ám a második évad utolsó részében, mikor megsérül és már kilátszik a fémkoponyája, akkor látszik, hogy vörös szeme van. Az alkotók ezt mindenesetre jól benézték. A jelmeztervezőket ellenben dicsérnem kell, mert John, Sarah és Cameron kinézete totális telitalálat. Lenyűgöző, ahogy poszt-punk kinézettel, szakadt, foltos ruhákban és félig bekötözött bakancsokban nyomulnak. Érdekesek még a jövő flashback-ek is, amik szerintem baromi jól sikerültek, mindegyik rendkívül hangulatos. A Halálosztók CGI-vel megcsinált fémváza viszont kissé illúzióromboló lett. Mindent összevetve azonban elmondhatjuk, hogy a lehetőségekhez mérten elég jól néz ki a produkció.

Zene
A zene a Terminátornál ugye mindig is fontos szerepet játszott. A T1 és T2 esetében Brad Fiedel szerezte a zenét. Megteremtett egy legendás főtémát a Terminátorhoz, ami az első résznél erősen elektronikus hangszerelésben volt hallható, ami igazodott a '80-as évek hangulatához. A második résznél már vonósok is megjelentek a szintetizátor és az orgona mellé, plusz kórussal is meg lett támogatva, ami igencsak földöntúlivá és végzetszerűvé tette az egészet. A harmadik résznél Marco Beltrami vette át a stafétabotot, aki főleg vonós és fúvós hangaszereket használt kevés kórussal. A főtéma a harmadik résznél csak a vége főcím alatt hangzik el, pörgős, katonás hangszerelésben.

A T-TSCC esetében egy Bear McReary nevű ember volt felelős a score-ért. Első hallásra nem igazán Terminátoros a dolog, meglehetősen modern a hangszerelés, hozzám nem áll túl közel, bár mikor elektromos gitárokat használ az tetszik. Az első epizód „eredeti” végén egy rövid pillanatra felcsendült a Terminátor filmek főcímzenéje is, megint csak új köntösbe bújtatva, ám később az újraforgatott pilot-ban már nem hallani, ahogy később a sorozatban sem. McReary új főtémát kreált, mely főleg Sarah karakteréhez próbál igazodni. A széria kiadott zenéjéről többszöri meghallgatás után elmondhatom, hogy itt-ott vannak igazán kiemelkedő részei is, összességében pedig egész remek alkotás. Szót érdemel még Shirley Manson a második évadhoz alkotott betétdala, a Samson And Delilah, ami szerintem nagyon jól sikerült.

Forgatókönyv
John Friedman mellett még másik kilenc ember felelt a sorozat cselekményéért, így igazi csapatmunkáról beszélhetünk. Nos, azt kell mondanom, hogy a történet minősége még ennyi író mellett is igen egységes. Az első évad szerintem remekül sikerült, végig izgalmas és érdekes, főleg ugye a fő szál, a nyomozás a Skynet után. Különösen jók az egyes epizódokat nyitó és záró Sarah-narrációk, melyek egyfajta tanulságot szűrnek le a történtekkel kapcsolatban. Ez végig nagyon hatásos, aztán a második évadban – valószínűleg a költségvetés megnyirbálása miatt – jóval kevesebb az akció és ezáltal sokkal több a dumálós rész. Van, hogy hosszú részeken át semmi akció, csak az elmélkedésé, a karaktereké és a rejtélyé a főszerep. 

Egyre több érdekes és kreatív ötletet dobnak be az alkotók, bátor, új megközelítéssel gazdagítva a filmeket. A második évad végére aztán igyekeztek belehúzni a készítők és nagyon felpörgették az eseményeket, még több izgalmas szállal is megspékelve. A szezon lezárása pedig úgy lett megoldva, hogy simán folytatható egy harmadik évadban, de sorozatzárónak is remekül működik. Amit pedig abszolút pozitívumként mindenképp hozzá kell még tennem, az John és Cameron kapcsolatának szépen felépített bemutatása. Ez a kapcsolat alapvetően határozza meg a cselekmény menetét, a szereplők tetteit és a jövőbeni háború kimenetelét is. Érdekes, új színt visz a T-univerzumba.

Rendezés
A pilotot David Nutter jegyzi, aki a sorozatok világában eléggé nagy névnek számít, lévén, hogy tíznél is több olyan sorozat pilotját vezényelte le, amit aztán meg is rendeltek. Szóval, amihez ő nyúl, az általában jó kezekben van. Elmondása szerint, itt szeretett volna valami újat hozni, de ugyanakkor végig azt képzelte el, hogy James Cameron is jelen van és úgy szeretné megcsinálni, hogy neki is tetsszen a dolog. Érzésem szerint Nutter jó munkát végzett. Amellett, hogy ugye igazodik a korszellemhez, ott van a Terminátor jól ismert hangulata is. Rajta kívül még másik hat ember dirigálta a szériát, ám külön-külön nem nagyon lehet és nem is nagyon tudnám értékelni a teljesítményüket.

Annyi elmondható, hogy stílusban mindannyian igazodtak a Nutter által lefektetett alapokhoz, ami egyrészt pozitív, hiszen így egységes és koherens az egész, ám egyben ez negatív is, hiszen így egyik rendező sem vitt bele semmi egyedit és sajátosat. Mindegyikük korrekt, tisztességes munkát végzett, de igazán emlékezeteset egyikük sem alkotott. Persze ismételten ki kell hangsúlyozni, hogy egy televíziós sorozatról beszélünk, így technikailag jóval behatároltabb a lehetőség, mint egy mozifilmnél.

Összegzés
Összességében azt kell mondanom, hogy a Sarah Connor Krónikái nem minden idők legjobb televíziós produkcója, technikailag nem is mérhető a mozis trilógiához, de történetileg sokkal bátrabb, jobb és kreatívabb, mint a harmadik rész, így nyugodt szívvel ajánlom bármelyik Terminátor-rajongónak. Persze számtalan dologgal kapcsolatban lesz az embernek hiányérzete, ráadásul a kevésbé fanatikusokat jól meg is fogja kavarni az alternatív cselekményszál, de mégis, ha egyben nézem a két évadot, akkor még a esetenkénti hullámvölgyek és az itt-ott leülő sztori ellenére is érdekes szórakoztató a történet, alapvetően nagyon jók a színészek, szerethetőek a karakterek és általában a látvány is rendben van. Nagyszerű időtöltés a negyedik részig.

terminator_the_sarah_connor_chronicles_2008.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://mozgokep.blog.hu/api/trackback/id/tr631120332

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.