15
05/2009
1

Űrszekerek (Star Trek)

Bevezetés
Az űr a valóság és a képzelet világának legvégső határa. Nem csoda hát, ha a mindennapok egyszerű emberét mindig is megragadta a csodákkal teli univerzum és a benne játszódó elképzelt történetek. A Science Fiction világának az elmúlt évtizedek során három uralkodó birodalma született meg: Frank Herbert zseniálisan egyedi és szürreális regénysorozata, a Dűne, George Lucas halhatatlan mesterműve, a Csillagok Háborúja és Gene Roddenberry szintén világhírű kreációja, az Űrszekerek. Mindhárom alkotás rajongók millióit ragadta magával sajátos világszemléletével és filozófiájával. Bárki, aki csak kicsit is szereti a sci-fi-t, alighanem megvan a maga favoritja, amit előnyben részesít a másik kettővel szemben. Idén nyáron a Star Trek hosszú évek után visszatért, így szenteljünk némi figyelmet, eme univerzumnak és a megteremtőjének.

Eugene Wesley Roddenberry 1921-ben született a texasi El Pasóban, majd Kaliforniában, Los Angeles-ben nőtt fel. Már fiatalon lenyűgözték a tudományok és főként a repülés. Később csatlakozott is a légierőhöz és szolgált a II. világháborúban. A háború után polgári pilóta lett, ám egy 1949-es baleset után - ahol több utasa is meghalt - felhagyott a repüléssel és beállt a los angeles-i rendőrséghez. Ekkortájt kezdett először forgatókönyveket írni sorozatokhoz, többnyire krimikhez és westernekhez, utóbbit különösen szerette. Roddenberry mindig is nagy humanistának tartotta magát, így mindig is szeretett volna létrehozni egy olyan utópisztikus világot, ahol az emberiség nem csak magával él békességben, de más fajokkal is.

Ez lett a Star Trek, melynek első, The Cage című részét már 1964-ben leforgatták, ám az NBC tévécsatorna elutasította azt több okból is. Egy évre rá Roddenberry leforgatott egy új pilotot, mely már meggyőzte a csatorna fejeseit, hogy van fantázia a projektben. Az Űrszekerek 1966-ban indult útjára és három évadon keresztül, egészen 1969-ig volt műsoron. Roddenberry az egész sorozatot nagyon pozitív hangvételűre alkotta meg, ahol a Csillagflotta űrhajósai a békét őrzik és felderítőként teljesítenek szolgálatot. A legendás űrhajó, az Enterprise legénységének összetétele pedig szintén úttörőnek bizonyult: a főhős "űrcowboy" James T. Kirk kapitány mellett a másik hat fő karakter a folyton zsörtölődő McCoy doki, a félig ember, félig vulkáni tudományos tiszt, Spock, a főgépész, a skót Scotty mellett az igazi nagy húzás a japán pilóta Sulu, de főleg a fekete kommunikációs tiszt Uhura és az orosz Chekov voltak.

Ne feledjük, hogy a '60-as években járunk, a faji zavargások és a hidegháború kellős közepén. Igen bátor tett volt egy fekete és egy orosz karakter szerepeltetése. Talán épp ezért, vagy ennek ellenére, de a Star Trek nem aratott túl nagy sikert ekkor, csupán maroknyi fantaikus rajongója akadt. Igen ám, de az elkaszálás évében történt valami, ami megváltoztatott mindent: Neil Armstrong a Holdra lépett! Rövid időre eljött az a korszak, mikor a képzelet bizonyult szegényesebbnek a valóságnál. Az embereket újult erővel ragadta magával az űr végtelenje. Ennek hatására a '70-es években újra műsorra tűzték a szériát és ekkor érte el azt a kultikus státuszt, melyben azóta is van. A Star Trek ezután két útvonalon élt tovább: a moziban és a tv-képernyőkön, előbb nézzük ez utóbbit.

Már a '70-es évek végén új sorozatot akard Roddenberry Phase II címmel, de ezt akkor elvetették, a mozira koncentráltak, így Az Új Nemzedék alcímmel ellátott második széria csak 1987-ben indult útjára. Az új legénység merőben más volt, mint az eredeti, Roddenberry igyekezett nem másolni az eredeti csapatot, hanem próbált friss és modern lenni. Az összes sorozat közül talán Az Új Nemzedék bizonyult a legsikeresebbnek, a tévében hét évadot élt meg. Még javában tartott, mikor az alkotó elhalálozott, innentől pedig a Rick Berman/Brannon Braga páros vette át a stafétabotot, akik szépen lassan ki is csinálták a Star Trek-et. Bár mind a Deep Space Nine, mind a Voyager spin-off szériák szép kis sikert arattak, azért már nem kevés kritika érte őket, én magam, aki sosem voltam valami nagy rajongó pedig egyenesen ki nem állhatom ezeket, különösen az utóbbit.

Szerintem megöltek benne mindent, ami érdekes volt, a karakterek pedig egytől-egyik halálosan unalmasak, érdektelenek és ellenszenvesek voltak. Az utolsó széria, a 2001-ben indult és négy évadot megélt Enterprise afféle előzménye lett az eredeti sorozatnak, de ez sem aratott osztatlan sikert, így 2005-ben megszüntették, azóta sem készült újabb széria. A mozifilmek szintén változatos utat jártak be. Ugye Roddenberry eredetileg a '70-es években már új sorozatot akart, de a Star Wars sikerének hatására a producerek és a stúdió inkább a mozi mellett döntött, így született meg 1979-ben a Star Trek - A Film, mely afféle furcsa keveréke volt az eredeti sorozatnak és a 2001 világának.

A rajongókat meg is osztotta Robert Wise rendezésében készült film, ami ezzel együtt sikeresnek bizonyult és biztosnak tűnt a folytatás. A '82-ben elkészült, Nicholas Meyer által rendezett Khan Haragja már egyértelmű siker, az akciódúsabb cselekmény sokkal inkább bejött a rajongóknak. A következő rész 1984-ben került mozikba Spock Nyomában címmel, melyet maga Spock, azaz Leonard Nimoy rendezett. A film nem volt olyan népszerű, mint a második rész, de szerették a rajongók. A szintén Nimoy által rendezett '86-os A Hazatérés viszont óriási anyagi és közönségsikernek bizonyult, főként a vidámabb hangulatnak köszönhetően. 1989-ben aztán maga Kirk kapitány, azaz William Shatner is bemutatkozott rendezőként A Végső Határ című epizóddal, melyet gyakorlatilag mindenki utált, meg is bukott, Shatner pedig Arany Málna díjat kapott érte.

1991-ben aztán - épp Gene Roddenberry halálának évében Nicholas Meyer vissztért a rendezői székbe és A Nem Ismert Tartomány sikere a második részével vetekedett. Ez volt az eredeti legénység utolsó mozifilmje, 1994-ben pedig jött a generációváltás. Ekkor került mozikba David Carson rendezésében a Nemzedékek, mely a Jean-Luc Picard vezette legénység mozis bemutatkozása volt. Bár maga a film megosztotta a nézőket, mégis különlegesnek számít, hiszen együtt szerepel benne Kirk és Picard, ami igazán emlékezetessé teszi. 1996-ban jött az új nemzedék második filmje, a Kapcsolatfelvétel a Rikert alakító Jonathan Frakes rendezésében, mely a rajongók egyik kedvence lett és óriási anyagi siker.

Ehhez képest mindenképp csalódást keltett a rajongókban a '98-as következő rész, az Űrlázadás - melyet szintén Frakes rendezett - hiszen semmi extrát nem adott, olyan volt, mint egy átlagos tv-epizód két órásra nyújtva. 2002-ben pedig jött a Nemezis, melyet a vágóból rendezővé előlépett Stuart Baird dirigált és ami óriási anyagi és kritikai kudarcnak bizonyult. E film és az Enterprise sorozat rossz szereplése pedig sírba fektette a Star Trek-et. Egészen addig, míg az Alias és a Lost sorozatok alkotója, J.J. Abrams képbe nem került! Ő és a jól összeszokott írópáros Roberto Orci és Alex Kurtzman - ez a hármas készítette el a 2006-os Mission: Impossible III-at is - belevágott a lehetetlenbe: feltámasztani a Star Trek világát.

Lehetetlen vállalkozásnak tűnt, főként annak a fényében, hogy Abrams saját bevallása szerint sosem rajongott az Űrszekerekért, sokkal inkább Csillagok Háborúja rajongó volt, így a kiválasztása rendezőnek, már a projekt kezdetén feldühítette a fanatikus Trekkie-ket. Ráadásul az volt a trió elképzelése, hogy az eredeti sorozat előzményeit mesélnék el, hogy a legendás eredeti legénység hogyan találkozott először, így egyben nem csak egy szimpla új filmet készítenének, hanem bizonyos értelemben reboot-olnák is a franchise-t.

Az Abrams-csapat sokáig negatív vélemények kereszttüzében dolgozott, ám az előzetesek elhallgattatták a fanyalgókat, a kiszivárogtatott képek, információk és videók pedig szépen lassan az idei év egyik legjobban várt filmjévé léptették elő a szimplán csak Star Trek-re keresztelt filmet. Olyan mozi képe kezdett körvonalazódni, amely azt sugallta, hogy visszaállíthatja az Űrszekerek jócskán megtépázott hírnevét. A 2009 Május 8-án debütáló film pedig jött, látott és győzőtt, nem várt anyagi és kritikai sikert aratva, így lássuk, minek is köszönheti ezt a hatalmas népszerűséget!

Szereplők
James T. Kirk - Chris Pine, a tehetséges, feltörekvő fiatal színész kapta William Shatner egykori, legendás szerepét. Eredetileg képben volt Matt Damon is, ám őt végül túl idősnek találták a szerepre. A megannyi jelölt közül végül Mike Vogel és Pine maradt a végére, majd utóbbi kiütéssel győzött nagy szerencsénkre. Pine ugyanis minden előzetes várakozást megcáfolva egész egyszerűen kiváló a szerepben, gyakorlatilag a hátán viszi a produkciót. Tökéletesen kapja el Kirk nagyszájú, vagány, "cowboy" stílusát, amit megspékel a Han Solo és Indiana Jones fémjelezte lazasággal is. Határozott és tökös karakter, aki emellett nagyon vicces is tud lenni.

Spock - Zachary Quinto, a Hősök című sorozattal óriási népszerűséget szerző aktor kapta a Star Trek legikonikusabb figurájának szerepét. A félig vulkáni, félig ember Spock mindig is őrlődött e két világ között, Quinto pedig csodálatosan kapja el a figura igazi jellemvonásait. Alakítása abszolút felnő Leonard Nimoy-éhoz, az elejétől kezdve elhisszük, hogy őt látjuk, csak fiatalabb kiadásban.

Leonard "Bones" McCoy - Karl Urban, A Gyűrűk Urával és a Doom-mal hírnevet szerző ausztrál színész alakítja a folyton panaszkodó, kissé mogorva hajóorvos szerepét. Először tartottam Urbantól, hogy nem lesz képes felnőni DeForest Kelley szintjére, de óriásit kellett csalódnom jó értelemben, mert Urban szinte egy az egyben hozza Kelley egykori stílusát, manírjait, szövegét. A vártnál ugyan kevesebbet szerepel, de nagyszerű a figura.

Nyota Uhura - Zoe Saldana, az igéző szépségű fekete színésznő örökölte meg Nichelle Nichols egykori karakterét. Bármilyen hülyén is hangzik, Uhura volt az egyik első olyan fekete szereplő, aki végre normális karakter volt, nem csak egy századik statiszta a háttérben, ráadásul mindig is ügyeltek rá, hogy szexi legyen. Saldana alakításában erre még rátesznek egy lapáttal, aki nem csak hibátlan a szerepben, de határozott, kemény jellem és közben észbontóan dögös. Alighanem sok új rajongót szerez majd Saldana magának a filmmel.

Hikaru Sulu - John Cho, a Harold és Kumar-filmekkel berobbant jópofa koreai származású komikus kapta George Takei egykori szerepét. Amellett, hogy Cho is tökéletesen kapja el a karakter jellegzetességeit igen sok pluszt is ad hozzá, hiszen az ő verziójában Sulu sokkal keményebb, maszkulinabb karakter, aki nem fél használni az öklét sem. Emellett persze Cho nem tagadhatta meg önmagát sem, így a karakter nem kevés humort is hordoz magában.

Pavel Chekov - Anton Yelchin, a hamarosan igen nagy sztárrá váló, orosz származású fiatal, ám roppant tehetséges színész alakítja Walter Koenig egykori szerepét. Chekov zászlós itt még nem kap nagy szerepet, de Yelchin hihetetlenül mókásan és szórakoztatóan hozza, főleg orosz akcentusának köszönhetően. Bár ő hasonlít legkevésbé az eredetijére, mégis megvan benne az, amitől szerethető a figura és a néző igazán rokonszenvesnek találja.

Montgomery "Scotty" Scott - Simon Pegg, a Haláli Hullák Hajnalával és a Hot Fuzzal elképesztő sikereket arató angol komikus alakítja James Doohan egykori karakterét. A csapatból ő szerepel a legkevesebbet, ám jelenléte igencsak emlékezetes marad a nézők számára. Pegg valósággal lubickol Scotty szerepében és ami a legfontosabb, hogy tökéletes telitalálat volt, egy percig nem kételkedem, hogy Doohan az, csak fiatalon.

Nero - Eric Bana, a rövid idő alatt sztárrá vált remek ausztrál színész játssza a film főgonoszának, a romulán Nerónak szerepét. Bana nagy Trekker hírében áll, így nem csoda, ha azonnal rábólintott a szerepre. Bár nincs sokat jelen - kellett a játékidő Kirk és Spock kapcsolatának kibontására - mégis remek gonosz, ott a helye a többi nagy bosszúálló, Khan, Chang és Shinzon mellett.

Christopher Pike - Bruce Greenwood, a kiváló karakterszínész alakítja az Enterprise csillaghajó első kapitányát, aki afféle mentor Kirk számára. Érdekesség, hogy eredetileg Pike lett volna a Star Trek sorozat főhőse - akkor még Jeffrey Hunter játszotta - ám a csatorna által kért változtatások után a karaktert lecserélték Kirk-re. Pike viszont itt felbukkan és kiváló karakternek bizonyul, az őt alakító színész szintén remek.

Öreg Spock - Leonard Nimoy, a Star Trek legendás színésze 18 év után visszatért ikonikus szerepében! Az alkotók számára roppant fontos volt, hogy meglegyen a kontinuitás a korábbi filmekkel, így Nimoy szerepeltetése alapvető fontosságú volt. A veterán színész pedig ismét óriási az öreg és bölcs Spock szerepében. Természetesen csak mellékszereplőként van jelen, de minden egyes szcéna, amiben szerepel a film csúcspontjai közé tartozik.

Látvány
A Paramount Pictures 150 millió dolláros költségvetést szavazott meg a produkció számára, elmondhatjuk tehát, hogy nem spóroltak, tényleg megadtak minden lehetséges eszközt az alkotóknak, hogy sikerrel támasszák fel a szériát. A film képi világa pedig ehhez mérten lehengerlő. Már a mozit indító képsorok azonnal letaglózzák a nézőt, de ezt a sztori előrehaladtával még képesek fokozni. Az ILM egész egyszerűen elképesztő munkát végzett, minden vizuális effekt maximális hatásfokkal működik. Csodálatos lett a Föld, a Vulcan és a Delta Vega világa, de a különféle idegen lények is ragyogóak, lenyűgöző élményt adva a nézőknek.

Ódákat kell zengenem a stáb tagjairól: Az operatőr, Dan Mindel kamerakezelése kiváló, remekül használja a közeliket és nagytotálokat is. A szereplők mindig jól helyezkednek el és a csatajelenetek sem követhetetlenek, minden tisztán és jól kivehetően látszik. Egyesek szerint sok a kamerarángatás, de ez nekem egyáltalán nem tűnt fel, szerintem teljesen rendben van. A produkció látványáért és díszleteiért Scott Chambliss és Karen Manthey feleltek akik előtt fejet kell hajtanom. Úgy idézik meg a '60-as évekbeli klasszikus képi világot, hogy egyben meg is újítják azt. Minden annyira retró, amennyire XXI. századi is.

Leginkább a USS Enterprise parancsnoki hídjától dobtam egy hátast ami messze felülmúlja a korábbi filmek és sorozatok szegényesebb díszletét. A másik a gépterem, ami ezúttal nem csak egy nagyobb szoba, hanem egy teljes szintet elfoglal és úgy néz ki, mint valami gyártelep. Sokkal de sokkal realisztikusabb. Akinek viszont kezet is csókolnék, az a jelmeztervező Michael Kaplan. Isten áldja azért, hogy visszahozta az eredeti sorozat klasszikus egyenruháit. Itt van a parancsnoki tisztek sárga, a tudományos és orvosi tisztek kék és a műszaki, technikai személyzet vörös egyenruhája is!

Már az első képeket meglátva nagyot dobbant a szívem, de a filmben nézni még inkább múltidéző! Egész egyszerűen zseniális. Persze a többi jelmez is tökéletes telitalálat, de a legénység klasszikus szerelésével nem tudok betelni. Szót érdemel még az idősebb Spock hajója, valamint Nero brutálisan nagy bányászhajója, a Narada is - no meg persze a USS Kelvin is - melyek szintén kiválóak lettek. Abrams nem hazudott, ízig-vérig Star Wars rajongó, ez már a film képi világából is süt, ami mind a klasszikus, mind az előzmény trilógia stílusjegyeit magán viseli.

Zene
Abrams jól bevált komponistáját, az olasz származású Michael Giacchino-t kérte fel a film score-jának megírására. Giacchino hosszú éveken át kisebb filmekhez, valamint tv-filmekhez és videó játékokhoz komponált zenét, majd csatlakozott Abrams-hez és az ő projektjein dolgozik azóta is. Meg kell mondanom, sem az Alias sem a Lost zenéje nem ismeretes előttem, az első munkája, amit hallottam is, az a Mission: Impossible III-hoz írt score-ja volt. Az alapján egy tehetséges, jól felkészült, ám nem kiemelkedő zeneszerző képe bontakozott ki előttem.

Az általa írt Star Trek zene pedig követi ezt az utat: nincs vele az égadta világon semmi baj, hibátlanul festi alá a jeleneteket, de ha önmagában hallgatom, akkor felemás a helyzet. Egyrészt írt Giacchino egy egyszerű, ám azonnal fülbemászó főtémát a film számára, ami kellően heroikus és végzetszerű. Majd fogta ezt és többször felhasználja különböző változtatásokkal, melyek mind kiválóan működnek, ám több tétel is van, ami sima sablonzene.

Kiemelkedő az albumot nyitó Star Trek, a múltidéző Hella Bar Talk, a gyönyörű Labor of Love, a földöntúli Nero Death Experience, a kórussal gyönyörűen megtámogatott Nero Fiddles Narada Burns, vagy éppen a lírai That New Car Smell. A végén pedig felcsendül a To Boldly Go és az End Credits-ben az eredeti ős-főtéma is, melyet még Alexander Courage szerzett. Hátborzongató újra hallani a '60-as évek dallamait. Végül pedig szót érdemel a Beastie Boys Sabotage című slágere, melyet rendkívül jó érzékkel használtak a fiatal Kirk autós száguldozása alatt.

Rendezés
J.J. Abrams producerként és alkotóként olyan sorozatok felett bábáskodott, mint az Alias, a Lost, vagy a legújabb sláger, a Fringe. Forgatókönyvíróként pedig már a '90-es évek elejétől tevékenykedik, olyan filmeken dolgozott, mint a Regarding Harry, a Halhatatlan Szerelem, vagy éppen az Armageddon. Említhetném még a tavalyi meglepetés sikerfilmet, a Cloverfield-et is, mely szintén az ő fejéből pattant ki. Elmondhatjuk hát, hogy igen tehetséges úriemberrel van dolgunk, ehhez képest meglepő, hogy a Star Trek csupán a második mozifilmje - első ugye az M:I-III volt. Direktorunk azonban belevaló fickó, most sem hátrált meg a kihívások elöl és mert újítani a szérián, annak tudatában, hogy magára haragíthat több millió fanatikus rajongót.

Fogta két harcostársát, Roberto Orcit és Alex Kurtzmant, hogy közösen életet leheljenek e halott legendába. Közös gyermekük pedig több szempontból is bravúros. Egyrészt, mert a Star Trek úgy lett előzmény film, hogy közben folytatás és egyben újragondolás is. Valamint a Star Wars fanatikus rendező és a Star Trek rajongó írók tökéletesen hozták össze az elképzeléseiket, így született meg egy olyan Űrszekerek-film, ami igen nagy százalékban a Csillagok Háborúja hangulati- és stílusjegyeit viseli magán. Míg a TNG, a Voyager és a Deep Space Nine szériák végig próbáltak nagyon tudományosak lenni, szerintem ezzel ki is ölték a szerethetőséget a karakterekből és a sztoriból.

Minden nagyon hideg és távolságtartó volt bennük, szerintem az idővel bekövetkező hanyatlás sokban ennek is volt köszönhető, meggyőződésem, hogy a technokrata személetmód egyre kevesebb emberhez talált utat. Az új film azonban ezt szerencsére háttérbe szorítja, helyette megidézi az eredeti széria akciódúsabb stílusát a már említett Csillagok Háborúja hangulattal és így a kaland vegytiszta erejére épít, ami egy percig sem hagyja lankadni a néző figyelmét. Ehhez jönnek még a tökéletesen eltalált karakterek, a megfelelő érzelmi töltet, a jól eltalált humor, a ragyogóan kivitelezett akciók, ami egyfelől az írópáros érdeme, de még inkább Abrams-szé, aki hibátlanul találta el az arányokat.

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy fejet hajtsak a két casting-os, April Webster és Alyssa Weisberg előtt, akik nem csak a hajó legendás legénységét hozták össze elképesztő módon, hanem az olyan apró mellékszerepekben felbukkanó színészek is zseniálisan lettek eltalálva, mint Ben Cross (Sarek), Winona Ryder (Amanda Grayson), Chris Hemsworth (George Kirk), vagy Jennifer Morrison (Winona Kirk). A film egyetlen negatívuma, hogy Nero karakterét nem igazán bontják ki, teljes egészében a legénység, főleg Kirk és Spock barátságára koncentrálnak.

Remélhetőleg DVD-n lesz majd bővített verzió, mert az előzetesekből is tudhatjuk, hogy Nero nem egy jelenete végezte a vágoszoba padlóján. Ezt leszámítva azonban Abrams tökéletes munkát végzett, a fickóban hihetetlen potenciál van, ha képes ezen az úton maradni, akkor nagyon nagy rendezővé válhat. A filmje teljes mértékben magán viseli a Lucas/Spielberg iskola stílusjegyeit, megkockáztatom, hogy Abrams-ben megvan a lehetőség, hogy a szórakoztató filmesek következő generációjának meghatározó tagja legyen.

Összegzés
Nem is mondhatok mást, hogy a Star Trek-et minden sci-fi rajongónak látnia kell! Számomra J.J. Abrams filmje a 2009-es év első 10/10-es alkotása, mely az új X-Men film csalódást keltő színvonala után igen üdítően hat. Ajánlom minden Star Trek rajongónak, mert megvan benne mindaz, ami naggyá tette Roddenberry világát, ajánlom a szériát egyáltalán nem ismerőknek is, hiszen az alkotók úgy csinálták meg, hogy mindenki garantáltan élvezhesse a filmet és igen, ajánlom a hozzám hasonló Csillagok Háborúja-fanatikusoknak is, mert számtalan olyan elemet találnak majd, ami a messzi-messzi galaxisra emlékezteti majd őket. Csodálatos múltidéző és ragyogó újraindítás!

"Az űr… A legvégső határ! Ennek a végtelenjét járja az Enterprise csillaghajó, melynek feladata különös, új világok felfedezése. Új életformák, új civilizációk felkutatása. És, hogy eljusson oda, ahová még ember nem merészkedett azelőtt!"

· 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://mozgokep.blog.hu/api/trackback/id/tr961124079

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Star Trek 2010.09.12. 09:04:02

Alapsztori: A fiatal James T. Kirk kapitány, Spock és az Enterprise legénységének kalandos fiatalkora, némiképp másképp. Húzónév: Chris Pine, Zachary Quinto, Leonard Nimoy, Eric Bana, Simon Pegg, Winona Ryder Műfaj: sci-fi Trailer itt Amire számítottam...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

number 2009.05.16. 00:30:52

Valóban remekül sikerült a film, én mint Star Trek antitalentum is megláttam benne a szépet.
Egyetlen fájdalmam hogy a havas bolygó túlságosan sivár lett és a szörnyek is elég sablonosak. Szerintem fantáziadúsabb lényekkel jobban le lehetett volna hengerelni a nézőket. (Lásd birodalom visszavág, mikor a Milenium Falcon berepül az óriási lény gyomrába. Itt is valami hasonló földhöz vágóan félelmetes lényeket vártam)