26
06/2009
1

TransFormers - A Bukottak Bosszúja (TransFormers - Revenge of the Fallen)

Bevezetés
A "popcornmozik", kevésbé bántó szóval, a látványfilmek már a '70-es évek vége óta meghatározzák a filmvilág alakulását, hiszen a legszélesebb rétegekhez ezek a filmek szólnak. Az ember szeret kiszakadni, a szürke, nyomott, egyhangú, néha szomorkás hétköznapokból és elmerülni valami izgalmakkal teli, lenyűgöző világba, ahol a jó és a rossz vívja örök küzdelmét. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy bár szórakoztató mozik mindig is léteztek, igazán magas szintre ezt Steven Spielberg és George Lucas emelték a már említett '70-es évek végén és azóta is töretlenül folytatják. Később James Cameron is csatlakozott hozzájuk a "minőségi szórakoztatás" zászlaja mögé felsorakozva, létrehozva olyan nagyköltségvetésű mozikat, ahol nem csak mindent elsöprő látvány van, de jó karakterek és remek történet is.

Eme úriemberek nyomdokán számtalan film született őket és a műveiket másolva, így a "blockbuster" filmek szépen lassan uralkodóvá váltak. Amivel nem is lett volna semmi baj, amíg nem egy Jerry Bruckheimer nevű úriember úgy nem döntött a '90-es évek közepén, hogy a friss, fiatal reklámfilmesekben óriási lehetőség van, hogy feldobják a műfajt valami újszerű ötlettel. Minden felfedezette közül első és kedvenc rendezője vált a legismertebbé és a legsikeresebbé az évek során. Ezt az embert úgy hívják, Michael Bay. Mára Mr. Bay vált a világ elsőszámú, határokat nem ismerő megalomán rendezőjévé, akivel csak a német Roland Emmerich vetekedhet.

De térjünk vissza Michael Bay-hez és lássuk, hogyan is jutott ő el ideáig. A reklámokat és videoklipeket készítő fiatalember 1995-ben rendezhette meg első filmjét Jerry Bruckheimer producer kezei alatt. A Bad Boys című akcióvígjáték nem csak a két főszereplőt (Will Smith és Martin Lawrence) tette sztárrá, de a fiatal direktort is, aki előtt ezután nem volt akadály. Az 1996-os A Szikla című filmjénél még mindenki ünnepelte őt, mint újszerű és kiváló vizualitással rendelkező akciórendezőt, aki képes életet lehelni a halódó műfajba. Két évvel később azonban már nem volt ilyen egyértelmű Bay megítélése. A '98-as Armageddon című aszteroidás katasztrófafilm ugyan bombasztikus látványmozi lett garmadányi sztárral a főszerepben, mégis sok néző és kritikus esetében kivágta a biztosítékot.

Tény és való, hogy Bay filmjei ekkor kezdtek drasztikusan elbutulni és a rá jellemző stílusjegyek túlzottan eluralkodni. 2001-ben aztán úgy gondolta, ő komoly rendező és filmvászonra álmodta az igaz történetet feldolgozó Pearl Harbor című háborús eposzt, amit a világon talán mindenki sárba tiport bárgyú, giccses és gyerekes története, hangulata miatt. Ezután Bay visszatért első sikeréhez és 2003-ban összehozta a Bad Boys II-t ami szerintem messze felülmúlta az első részt, képes volt pluszt adni hozzá és ez az a folytatás, ahol a túlzások még jól is álltak a filmnek. És bár Bay-t gyakorlatilag minden kritikus földbe döngölte valamennyi filmjénél, nem mehetünk el amellett, hogy anyagilag valamennyi óriási sikert aratott. Úgy tűnt, hősünk képtelen hibázni.

Be is ütött a crach: 2005-ben került mozikba A Sziget című sci-fije, mely 120 millió dolláros költségvetése mellett amerikában csak úgy a negyedét termelte vissza, ami óriási csalódás volt. Főleg úgy, hogy ezúttal a kritikusok is meg voltak elégedve a filmmel és a nézői visszajelzések is jók voltak. Bay azonban nem szomorkodott sokáig és Steven Spielberg személyes kérésére elvállalta, hogy filmre viszi a Hasbro cég legendás játékfiguráit, az alakváltó TransFormers-robotokat.

A 150 millió dollárból készült TransFormers a 2007-es év egyik legbombasztikusabb sikere lett aztán, amely egysíkú története ellenére is rendelkezett azzal a bájjal, ami miatt régen az ember megszerette az ifjúsági kalandfilmeket. Az óriási siker egyértelművé tette, hogy jönni fog a folytatás és most, 2009 nyarán a TransFormers - A Bukottak Bosszúja hatalmas csinnadrattával be is vonult a mozikba. A film sikere már borítékolható a minőség azonban kérdéses, hiszen ismerve direktorunkat tudjuk, hogy ő filmről-filmre egyre jobban bedurvul ami a látványt illeti, így félő volt, hogy ezúttal már tényleg túl messzire megy. Nos, lássuk hát, hogy hogyan is sikerült.

Szereplők
Sam Witwicky - Shia LaBeouf, a feltörekvő ifjú tehetség lassan igazi sztárstátuszt vív ki magának, hiszen három éven belül ez lehet a negyedik falrengető sikere. Bár elég nagy divat őt szidni minden egyes filmje után én kedvelem a játékát, főleg mert minden szerepében természetesnek hat. Az első részben is csont nélkül hozta a szerethető lúzer figuráját, amivel óriási szerepet vállalt a film sikerében. Ezúttal is hátán viszi a filmet, noha a figurája sehová nem fejlődött a két évvel ezelőttihez képest, LaBeouf pontosan ugyanazt játssza és ugyanúgy. Más lehetősége nincs is, hiszen a szkript erre nem ad lehetőséget neki.

Mikaela Banes - Megan Fox, a már-már nevetségesen szép fiatal színésznő is visszatért Sam talpraesett barátnőjének szerepében. Fox kisasszony nem éppen egy szupertehetség, ez eddig is nyílvánvaló volt. Mikaela egysíkú karakterét ezzel együtt simán megoldotta az első részben és ezúttal még könnyebb dolga van, hiszen az általa játszott figura csak úgy lóg a levegőben, nincs semmi jelentősége, azt leszámítva, hogy alighanem az ő testi adottságai a film első számú vizuális effektusai.

William Lennox - Josh Duhamel, az első rész tökös katonája is itt van, ám azon kívül, hogy keményen néz és folyamatosan lődöz, semmi lényegeset nem csinál. Duhamel nem tehetségtelen színész, de ezt a szerepet még belőve is simán tudná hozni, annyira semmilyen. Az első részben is csak mellékszereplő volt, de ehhez képest ott felüdülés volt a figurája. Most a NEST nevű, emberek és Autobotok által közösen alkotott különleges egységet vezeti és csak lő, lő, lő. Tulajdonképpen ő a Bay-filmek elengedhetetlen kelléke, a Tökös Amerikai Katona. És ennyi.

Robert Epps - Tyrese Gibson, a számomra roppant antipatikus, folyton arcoskodó fekete "színész" alakítja a film kötelező fekáját, aki egyben a második számú Tökös Amerikai Katona is egyben. Ha lehet, figurája még semmilyenebb, mint az első részben. Duhamelnél még kevesebbet beszél és még többet lő. Na meg még debilebb mondatokat mond, mikor lehetősége nyílik rá.

Leo Spitz - Ramon Rodriguez, a számomra - talán nem véletlenül - eddig ismeretlen Puerto Rico-i srác kapta Sam überkocka főiskolai szobatársának szerepét. Ő afféle "sidekick" lesz hősünk számára, ám a legrosszabb fajtából. Maga a karakter már alapból elhibázott, rosszul megírt és felesleges, de ehhez jön még Rodriguez félelmetesen ellenszenves játéka is, ami nem más, mint végeérhetetlen ripacskodás és sírás, aminek köszönhetően a néző már azért szurkol, hogy valami Álca nyírja ki végre. Sajnos ez a vágyunk nem teljesül.

Seymour Simmons - John Turturro, a kiváló karakterszínész is visszatért, a kissé ütődött, ám roppant szerethető egykori kormányügynök szerepében, ezúttal már civilben. Turturro igazi fajsúlyos drámákból ismerhető főként, így szereplése a TransFormers-filmekben egyrészt meglepő, másrészt óriási felüdülés, hiszen a bénán megírt és rosszul eljátszott karakterek közül simán kimagaslik, a kisujjából rázva ki a szerepet. Sajnos Simmons csak a történet második felében jut lehetőséghez, ám örülnünk kell ennek is, mert tényleg üdítően hat a jelenléte.

Ron Witwicky - Kevin Dunn, a nagyfilmek kis szerepeiből ismert tehetséges aktor is újra itt van Sam jófej apjának szerepében. Sajnos ő is csak keveset van jelen, pedig tudná emelni a színvonalat, de sajnos erre nincs lehetősége, pedig csípkelődő, szarkasztikus humora remekül tudna működni.

Judy Witwicky - Julie White, a szintén mellékszerepekből ismert színésznő is újra itt van Sam kissé debil anyukájának szerepében. Na, ő a szülői pár idegesítőbbik fele, ráadásul ezúttak kap egy csodálatosan elcseszett nagyjelenetet is, amiben még vicces is tudna lenni, ha rendesen megírták volna neki. Ennek hiányában azonban nem marad más, mint hogy idiótán viselkedjen.

Alice - Isabel Lucas, a lehengerlő szépségű fiatal ausztrál színésznő kapta Sam titokzatos évfolyamtársának szerepét, aki bizony nem kevés titkot rejt, bár előre kitalálhatóak ezek. Lucas még nagyon fiatal, szerepe rövid is és nem követel túl sokat, ám igéző szemein kívül már némi tehetség is előbukkan, nem véletlen, hogy maga Spielberg akarta őt a szerepre a jóval esélyesebb Theresa Palmerrel szemben. Remélem, Lucas beváltja a hozzá fűzött reményeimet és a továbbiakban remek filmekkel és egyre jobb alakításokkal kápráztat majd el.

TransFormerek
Nos, a számtalan karakter közül mindig kényes dolog válogatni, hiszen ha kimarad valami nagy kedvenc, az rögtön kiváltja a nép haragját. Az első rész esetében az alkotók remekül megtalálták az egyensúlyt, volt öt Autobot, azaz jófiú (Optimus Prime, Bumblebee, Ironhide, Ratchet és Jazz) és nyolc Decepticon (magyarul Álca), azaz rosszfiú: Megatron, Starscream, Barricade, Blackout, Frenzy, Brawl, Scorponok és Bonecrusher. Nagyjából mindnek meg is volt a maga szerepe, jól beleillettek a sztoriba. Természetesen Bay ezúttal sem tagadta meg önmagát, így jól a szemétbe dobta a működő egyensúlyt és ezúttal robotok egész garmadája szabadul szegény bolygónkra. Persze visszatérnek a korábbi részt túlélt robotok - nem kevés volt - ám csatlakozik annyi új, hogy azokat még felsorolni sem könnyű, nemhogy észben tartani.

A jók oldalán itt van a motor-robotcsaj trió, Arcee, Chromia és Elita One, a két debil iker Mudflap és Skids, a nagyon menő Sideswipe, a teljesen jelentéktelen Jolt és az egyetlen jól eltalált új szereplő, Jetfire. Ezek közül csak az ikrek és Jetfire kapnak nagyobb szerepet, a többiek pillanatokra tűnnek csak fel. Jolt például csak azért került bele, mert a Chevrolet cég kifejezett kérése volt, hogy a Chevrolet Volt nevű darab is reklámozva legyen. Arcee és két társa is csak lógnak a levegőben, Sideswipe is csak pillanatokat kap. A nagyobb szerephez jutó Skids és Mudflap viszont borzalmasak. Az első részben Jazz volt a kötelező robotfeka, most ők azok. Hihetetlenül ostobák és idegesítőek, csakis a kiváló magyar szinkronhangok miatt lesznek elvishelhetőek és itt-ott viccesek. Jetfire viszont meg kell hagyni, remekül sikerült, ő igazán szórakoztató karakter lett, bárcsak többet lenne jelen.

Az Álcáknál még rosszabb a helyzet, hiszen a garmadányi robot között van, aki csak másodperceket kap (Sideways, Demolishor, Grindor, vagy a tök feleslegesen visszatérő Scorponok), míg a többi sem akkora eresztés. Érdemes az újak közül kiemelni Scalpelt, azaz a Doktort, aki egy jópofa robot, vagy Soundwave-et, aki szintén jól eltalált hírszerző robot lett. A fő-fő rosszfiút, a Bukottat viszont bántóan sablonosra írták meg, ahogy a viccesnek szánt Wheelie is többnyire inkább erőltetett. Meg kell még említeni Ravage-t, aki egy jaguár alakjában mászkál és a hat robotból összeálló gigászi Devastatort, ami már Bay teljesen elborult megalomániája miatt kerülhetett csak bele a filmbe. Ezek után egyértelműenk tűnhet, hogy az alakváltók durván túl vannak zsúfolva és akkor még nem beszéltem a megannyi arctalan Álcáról, akik a film végén csak jönnek, hogy perceken belül elhulljanak.

Látvány
150 millió eltapsolható dollár egy Michael Bay filmre. Igen, ez az a szituáció, amikor egy másodperig sem kérdéses, hogy vizuális effektusok tömkelege fogja majd bombázni az agyunkat. Nos, elmondhatjuk, hogy Bay nem szórakozott, minden egyes cent meglátszik a filmen, a látványvilág egészen elképesztő, de ez nála már megszokott dolog. Az ILM ezúttal is kitett magáért, ha valamit, hát az ő munkájukat joggal dícsérheti az ember. Egész egyszerűen hihetetlen, hogy mit hoztak ki magukból, az effektusok összetettsége lehengerlő. Az egyetlen negatívum, amit megjegyezhetünk, hogy a hatalmas robotoknak gyakorlatilag nincs súlyuk, teljesen légiesen mozognak és ez kicsit rombolja a hatást.

Dícséretet érdemel még az operatőr, Ben Seresin is, aki minden tőle telhetőt megtett, hogy lehozza a filmet az élvezhetőség szintjére, de ez - rajta kívül álló okok miatt - csak félig-meddig sikerült. Viszont nem tudok jókat mondani a négy vágóról, Roger Bartonról, Thomas Muldoonról, Paul Rubellről és Joel Negronról, akik bár mind kiváló szakemberek, mégis csapnivaló munkát végeztek. Az akciójelenetek sokszor követhetetlenek, a történetben pedig akkora ugrálások vannak, hogy az csak na. Kapkodó össze-visszaság az egész, ami rendkívül rombolja az élményt. Szót kell még ejtenem a robotokat megtervező szakemberekről is akiket most nem fogok név szerint felsorolni, de ők is dícséretet érdemelnek, mert nem kis meló lehetett ezt a gépparkot így megtervezni. Mégegyszer mondom, a képi világ fenomenális, a szakemberek zseniális teljesítményt nyújtottak, egyedül a vágók munkája elítélendő.

Zene
Megint csak meg kell említeni, hogy Michael Bay film, tehát hősies, epikus és pátoszos zene minden mennyiségben. A Hans Zimmer-iskolából kikerült Steve Jablonsky sem más, mint a társai, azaz a mester tökéletes klónja. Na most én imádom Zimmert, szerintem egyike a legjobb zeneszerzőknek, de az általa kinevelt komponisták már kezdenek egyre jobban idegesíteni. Az egy dolog, hogy csak egyre több lesz belőlük, de az sokkal dühítőbb, hogy látszólag egyiküknek sincs egy hangyányi egyénisége sem. Rövid, jól megjegyezhető, dallamos és katonás taktusokkal operálnak, meg kiszámítható, giccses kórusrészekkel próbálnak drámai hatást elérni. Mondom, alapvetően ezzel nem lenne baj, de könyörgöm, lassan minden második film zenéje ilyen. Jablonsky az első rész esetében még értékelhető, jó kis score-t rakott le. A mostanival sincs semmi különösebb baj, azt leszámítva, hogy gyakrolatilag egy az egyben megismétli ugyanazt. Így igazából a film alatt még úgy ahogy megállja a helyét, de önmagában hallgatva, már rohadtul unalmas és semmitmondó.

Na meg persze az első részhez hasonlóan ezúttal is van jó pár betétdal, mindkét filmhez adtak is ki a score mellett egy válogatáslemezt is. Anno a Linkin Park rémgyenge limonádénótájával a What I've Done-nal arattak nagy sikert, pedig az egész tingli-tangli lemezen csak három értékelhető dal volt (Goo Goo Dolls - Before It's Too Late, Disturbed - This Moment, The Used - Pretty Handsome Awkward). Ezúttal sem jobb a helyzet sajnos. A Linkin Park ismét előrukkolt egy számmal (New Divide), ami még a korábbinál is gyengébb, de az egész repertoárból igazán csak négy dal (Avenged Sevenfold - Almost Easy, Nickelback - Burn It To The Ground, Cavo - Let It Go, Theory Of A Dead Man - Not Meant To Be) emelhető ki. A többi említésre sem méltó.

Forgatókönyv
A film sztorijáért az első részt jegyző Roberto Orci/Alex Kurtzman páros és az új fiú, Ehren Kruger a felelősek. Orci és Kurtzman amolyan David Koepp-féle srácok, megbízhatóan szállítják a korrekt blockbuster-forgatókönyveket (M:I-III, TransFormers, A Sziget), idén például a kiváló Star Trek sztoriját hozták össze. Kruger már érdekesebb figura, mert bár írt három jó sztorit (Arlington Road, Grimm, Reindeer Games), többnyire szemeteket hozott csak össze. Eredetileg egyedül írta volna a szkriptet, Orci és Kurtzman nem tértek volna vissza, ám az írósztrájk miatt végül úgy alakult, hogy mégis be tudtak szállni.

Na nem mintha ez meglátszana, hiszen történetről csak nagyon minimális mértékben beszélhetünk. Gyakrolatilag leírtak egy vázlatot, amin halad a cselekmény, a maradékot meg kitöltötték robbanással és lövöldözéssel. Az első résznél még többnyire arányban volt a dolog, a sztori a klasszikus cselekményvezetést követte: a fiatal srác szert tesz egy király kocsira, majd hős lesz, megmenti a világot és végül övé lesz a lány is. Sablon sztori, de jól bevált képlet, éppen ezért mindig is működni fog. Ezúttal azonban még ez sincs. A régi karakterek közül csak Sam és Mikaela szerepel rendesen, a többi karakter még mellékszereplőnek is csak jóindulattal nevezhető. Két hősünk pedig nem fejlődött semennyit, mindketten pont olyanok, mint az első filmben.

Ami alapból nem is lenne baj, ha legalább lenne köztük rendes párbeszéd vagy valami, de szólnak két mondatot, majd jön egy akciójelenet, újabb két mondat, megint akciójelenet. Sokan szidják a nyálas romantikus részeket én viszont azt mondom, bár lenne legalább ebből több és kevesebb dirr-durr. A másik fontos elem az Indiana Jones-szerű MacGuffin. Az első részben ez az Örök Szikra volt, ezúttal pedig az Irányítás Mátrixa nevű kütyű, ami tulajdonképpen majdhogynem ugyanaz. Ehhez jön még a nagy világmegmentős háttérsztori, ami egyébként nem lenne rossz, de az odavezető út, megint csak hangsúlyozom, teljességgel semmilyen, összecsapott, buta és semmitmondó.

Rendezés
Michael Bay filmjeit nem éppen az intellektuális mondanivalójukért szeretjük. A filmjei óriási látványorgiák, ami kikapcsolják a néző agyát, remekül szórakoztatva a nagyérdeműt. Legalábbis így volt ez eddig, de ezúttal Bay túlment minden határon. Míg a két Bad Boys, A Szikla, vagy A Sziget remekül sikerült blockbusterek, de még az Armageddon és az első TransFormers is szerethető gigalátványosságok - minden hülyeségük ellenére -, addig a második TransFormers-film, egy végtelenül ostoba, vontatott, unalomba fulladó robbanáshalmaz, tele Bay kötelező hatásvadász-elemeivel: nyolcmillió naplemente, egymillió lassítás, giccses és hősamerikai szcénák tömkelege.

Megint hangsúlyoznám, hogy nekem semmi bajom a popcornmozikkal, ezt az eddigi kritikáim is bizonyítják ám ezúttal ezt nem tudom elmondani. Bay képes volt arra, amit sosem gondoltam volna: túlment minden határon. Szentül hiszi, hogy a filmjei akkor lesznek jók, ha végeérhetetlen akciójelenetek követik egymást maximum tízperces megszakításokkal... az elejétől a végéig. Én hatalmas akció-imádó vagyok, de itt már a film felénél szinte hányingerem volt a folyamatos dirr-durrtól. A film vége meg minden idők legelnyújtottabb, legsemmitmondóbb és legkiszámíthatóbb akció-katyvasza.

Az első rész végén látható csatajelenet még remekül sikerült zúzda volt, itt a film feléig kapunk kb. két ilyet, majd a végén megfejeli ezt egy tízszer nagyobbal, aminek már nincs semmi értelme. A félórás akciókért pedig feláldoz minden mást, a történetet és a karaktereket is. Kapkodja a szereplőket egyik helyszínről a másikra, csak, hogy letudja minél gyorsabban és jöhessen a következő robbantósdi. Ez egész egyszerűen nevetséges. A humorosnak szánt debil jelenetek viszont inkább szomorúak. Könyörgöm, itt finganak a robotok, sírnak a robotok, dugnak a robotok... erre most mit mondjak? Azért a hülyeségnek is van határa.

Biztos vagyok benne, hogy az ő kifejezett kérésére lett kismillió alakváltó belepasszírozva a történetbe, aminek semmi funkciója, csak sokat lehessen lőni. Ennek köszönhetően nemhogy az emberi karakterek, de még a robotok is elsikkadnak. Összesen talán van 4-5 (a 46-ból!!!), aminek van valami karaktere. Úgy tűnik, Michael Bay teljesen megzakkant és totálisan elszállt az agya. Vele ellentétben a sokak által szapult Roland Emmerich máig olyan filmeket készít, amik ugyan teljesen kiszámíthatóak és sablonosak, de könyörgöm, van bennük szív és lélek, látszik, hogy az alkotóját érdeklik a figurák és a történet, míg Bay számára nem számít más csak a látvány és az akciók.

Összegzés
Mit is mondhatnék... sajnos, várható volt. Pedig bíztam benne, hogy nem esik át hősünk a ló túloldalára, de csak megtette. A TransFormers - A Bukottak Bosszúja egy színtelen, szagtalan és többnyire emészthetetlen akcióorgia, amit nem emberek, hanem egy jólbejáratott marketinggépezet hozott a világra. Először érzem úgy egy nagy nyári sikerfilm esetében, hogy ez már tényleg beteges, valóban túllőttek a célon. A szomorú viszont az, hogy hatalmas sikerre van ítélve, így jön majd a harmadik rész is, alighanem háromórás játékidővel, amiből két óra negyven perc lesz az akció, kétszáz robbanással, tízmillió robottal, a maradék időben pedig majd lassítások és naplemente még nagyobb számban. Nem baj, ez kell a népnek...

A bejegyzés trackback címe:

https://mozgokep.blog.hu/api/trackback/id/tr161211042

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lightspeed 2009.06.27. 23:50:02

Azthiszem ez az eddig olvasott legelfogulatlanabb kritika. Öröm volt olvasni , mert egybecseng a véleményünk.
A Bukott Bosszúja az év igaz szenzációja lehetett volna. De a bugyuta poénok a kapkodó akció a kidolgozatlan háttérsztori amiben pedig volt igen jó potenciál, sajnos galyra tette.
Köszönöm a kommentet teljesen egyetértek.