09
08/2009
0

G.I. Joe: A Kobra Árnyéka (G.I. Joe: The Rise of Cobra)

Bevezetés
A régi szép idők, a '80-as évek végén és a '90-es évek elején, mikor még kiskölyök voltam... Nos, akkoriban - már amennyire vissza tudok emlékezni - a fiúk körében két játék uralt mindent. Mindkettőt a Hasbro cég gyártotta és a srácok valósággal megőrültek értük. Az egyik az alakváltó robotok a TransFormers-ek voltak, míg a másik az elit katonák, a G.I. Joe-k. A vicces az volt, hogy a srácok legtöbbje vagy az egyiket, vagy a másikat imádta, az átfedés, a mindkettőért való rajongás elég kevés emberre volt jellemző. Hát én bizony ízig-vérig Joe-rajongó voltam, több mint 20 figurám és vagy 5-6 járművem van meg mind a mai napig féltve őrizve, meglepően jó állapotban. Nem csoda, ha már suhanc korom óta vártam, hogy végre élőszereplős film készüljön hőseink történetéből. No, de ne rohanjunk ennyire előre, röviden nézzük át, hogy honnan is erednek a Joe-k, milyen utat jártak be.

Egészen 1963-ig kell visszamennünk az időben, amikor is két játékgyáros, Stan Weston és Don Levine szerették volna megtörni a Barbie-babák egyeduralmát. Egy sorozat, a The Lieutenant hatására döntöttek a katonák mellett. Végig is jártak több katonai boltot, hogy ihletet szerezzenek. Először mindenféle neveket adtak volna a különböző figuráknak, mígnem Levine az 1945-ös, The Story of G.I. Joe című háborús film miatt a G.I. Joe nevet választotta. A "G.I. Joe" elnevezést az amerikai katonákra használták a szlengben, nem feltétlenül pozitív értelemben: G.I. - Government Issue, azaz Állami Tulajdon. Magyarán fogyóeszköz. Az elnevezés mindazon által bevonult a köztudatba és máig szokták a mindenkori amerikai katonát ezzel a megnevezéssel illetni.

G.I. Joe: America's Moveable Fighting Man - 1964-től egészen 1969-ig gyártották a legelső szériát, ami elképesztő sikert aratott. Négy figura alkotta eredetileg a csapatot: Action Soldier (Hadsereg), Action Sailor (Haditengerészet), Action Pilot (Légierő) és Action Marine (Tengerészgyalogság). A négy figura és az évek alatt megjelent új kiadásaik hihetetlenül népszerűek lettek így nem volt meglepő, hogy később újabb és újabb nemzedékek kerültek piacra.

G.I. Joe: Adventure Team - A vietnami háborúra reflektálva jelent meg a második generáció, amit 1970-től egészen 1976-ig gyártottak. Megjelenésében próbáltak elszakadni az első szériától, jóval modernebb formát kaptak. Talán ennek is volt köszönhető, hogy bár a második sorozat sikeres volt, de meg sem közelítette az elsőét. A csapatot az alábbi figurák alkották: Adventure Team Commander, Air Adventurer, Land Adventurer, Sea Adventurer, Man of Action és Talking Astronaut. Ez a széria már kapott némi sci-fis beütést, külön érdekesség pedig, hogy itt jelent meg először fekete "bőrű" figura.

G.I. Joe: A Real American Hero - 1982-től egészen 1994-ig volt jelen a Joe-k harmadik nemzedéke és ez volt az a sorozat, ami még az eredeti sikerét is messze túlszárnyalta. Ez volt az a széria, ami világhírűvé tette a nevet és az egész földgolyón ismertté tette a G.I. Joe figurákat. Larry Hama nevéhez köthető a Joe-figurák újjászületése, aki eredetileg egy Marvel-típusú képregényt akart írni egy elit katonai osztagról, akik a neonáci HYDRA nevű terrorszervezet ellen harcolnak. Azonban hallotta, hogy a Hasbro hat év után fel akarja éleszteni közkedvelt játékfiguráit, így Hama úgy döntött megpróbálja kiaknázni a lehetőséget. A legnagyobb húzása az volt, hogy minden figura személyiséget kapott. Volt nevük és háttértörténetük, ráadásul mindez párosult egy hihetetlenül jól eltalált vizuális megjelenítéssel. A Joe-k egyszerre voltak hagyományos katonák és futurisztikusak is, hihetetlenül jól eltalált arányban. Ráadásul színre lépett a Cobra nevű terrorszervezet, mely lehetővé tette a "rosszfiú" bábuk gyártását is. A széria akkora siker lett, hogy egy hihetetlen sikerű képregénysorozat és egy több évadot megélt rajzfilmsorozat is készült belőle, sőt, 1987-ben egy egész estés rajzfilm is - G.I. Joe: The Movie. Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy ma aki Joe-rajongónak vallja magát, az eme széria miatt szeretett bele a figurákba.

Action Man és Action Force - Az "A Real American Hero" széria sikere odaáig vezetett, hogy a játék jogait külföldre is eladták, a legnagyobb sikert pedig angliában aratta, ahol két sorozat is megjelent brit változatban. Ezek voltak az Action Man és az Action Force szériák. Ezek a sorozatok igyekeztek jóval realisztikusabb formában mutatni a katonákat, bár igazán kultikus sikert nem arattak.

G.I. Joe vs. Cobra - 2002-től 2005-ig volt gyártásban. Az "ARAH" nemzedék után a Hasbro többször adott ki ilyen-olyan gyűjteményes kollekciót, bár ezek nem arattak osztatlan sikert. Később a cég igyekezett még kihasználni az egykori széria hihetetlen sikerét, így született több, rövid életű sorozat is. Ezek egyike a G.I. Joe vs. Cobra volt mely különösebb visszhang nélkül tűnt el a süllyesztőben, nagyjából csak két animációs film, a G.I. Joe: Spy Troops és a G.I. Joe: Valor vs. Venom érdemel némi említést.

G.I. Joe: Sigma 6 - A mindössze 2005 és 2007 között létezett széria igen megosztotta a rajongókat, hiszen elképesztő módon modernizálta az "ARAH" figurákat, ami sokak haragját kiváltotta. Viszont az is tény, hogy sokan szerették, éppen a modern megközelítése miatt, a szériához készült animációs sorozat pedig igen sikeres volt. Máig ez az utolsó Joe-széria, ami megjelent.

Nos, nagyjából ennyi lenne a G.I. Joe figurák rövid története. Mindenképpen leszögezhetjük, hogy igen nagy múltra tekint vissza a Hasbro világhírű terméke, így sosem volt elképzelhetetlen, hogy egyszer élőszereplős film is készüljön róluk. A producer Lorenzo Di Bonaventura 2003-ban kezdett el komolyan ügyködni egy Joe-film ötletén, a Hasbro pedig benne lett volna a buliban. Ám közbe szólt az iraki háború és a producerek úgy döntöttek, hogy félre teszik az ötletet és előbb a Hasbro másik játékát a TransFormers-t filmesítik meg. Annak irdatlan sikere után azonban nem volt kérdés, hogy a Joe-nak is mozivászonra kell kerülnie. Legtöbbet a megfelelő forgatókönyv megírásával bajlódtak, csak nagyon nehezen állt össze a végleges történet. Utána viszont beindult a gépezet és Stephen Sommers rendező képbe kerülésével végleg sínre került a produkció. Persze már a kezdetektől megvolt a manapság oly divatos fanyalgás és utálkozás. Még olyan álhírek is szárnyra kaptak, hogy a Joe-film a Paramount stúdió történetének legrosszabb kritikáit kapó filmje és Sommerst is kirúgták a vágás során, ám ezekről bebizonyosodott, hogy alaptalanok. Most viszont eljött az idő, hogy mi nézők a saját szemünkkel győződhessünk meg a film minőségéről, hiszen 2009. augusztus 6-ika óta a G.I. Joe: A Kobra Árnyéka (G.I. Joe: The Rise of Cobra) már a hazai mozikban is dübörög. Lássuk hát, hogy sikerült a mozi!

Szereplők
Egy ilyen film esetében elengedhetetlen, hogy az utolsó mellékszereplőig mindenkire kitérjek, hiszen mindegyiküknek van rajzolt vagy írt alapja, így mindenképpen illik bemutatni őket, kitérni a hasonlóságokra vagy épp a különbségekre. Jöjjenek a szereplők.

G.I. Joe
Conrad Hauser/Duke – Channing Tatum, napjaink egyik leginkább felkapott fiatal színésze alakítja a Joe-k egyik leghíresebb karakterét. Tatum meglepően karizmatikus a főhős szerepében, a tipikus Eastwood-típusú karaktert játssza, azaz a hallgatag, megtört szívű, ám kemény figurát. Az általa megformált Duke szimpatikus figura, ráadásul a személyén keresztül ismerjük meg a Joe-kat és az őket körülvevő világot. Érdekesség, hogy a producerek először Mark Wahlberget akarták a szerepre, aztán pedig Sam Worthington lett kiválasztva, de ő az Avatar miatt időhiányában nem tudta vállalni.

Wallace Weems/Ripcord – Marlon Wayans, az amerikában igen népszerű komikus kapta Duke legjobb barátjának és harcostársának szerepét. Akárcsak Tatum karaktere, Ripcord is új fiú a Joe-k között. A producerek elmondása szerint azért választották Wayans-t a szerepre, mert amellett, hogy roppant vicces, a Rekviem egy álomért című film bebizonyította, hogy drámai is tud lenni, ha kell. Érvnek jó, csak ebből Wayans semmit nem mutat, végig megmarad a csapat jópofa, vicces karakterének, ami valljuk be, egy idő után már kicsit idegesítő. Ezzel együtt nem rossz, mert nem játssza túl a szerepét, de jobban is kidolgozhatták volna a figurát. Itt külön érdekesség, hogy Ripcord eredetileg egy vörös hajú, ír karakter, akiből a film kedvéért feketét csináltak.

Shana M. O’Hara/Scarlett – Rachel Nichols, az egyelőre még kevésbé ismert, ám annál gyönyörűbb színésznő játssza a Joe-k talán leghíresebb női tagját. Nichols kiváló választás volt a szerepre, színészileg és fizikailag is megállja a helyét, a kinézete pedig roppantul hasonlít a figura eredetijére. Külön öröm látni, ahogy az ikonikus nyílpuskájának modern verzióját használja. Figurájának negatívuma, hogy elég sablonos, amellett, hogy gyönyörű, természetesen szuper okosra is kellett formálni, aki emellett persze tök laza is. Ezek miatt így együtt egy hangyányit már erőltetett, de ezzel együtt nagyon jól sikerült a karakter.

Snake Eyes – Ray Park, a kiváló harcművész kapta a legendás néma nindzsa figurájának szerepét, a rajongók legnagyobb örömére. Mikor szóba került, hogy film készül a Joe-k történetéből, az első, ami minden rajongónak eszébe jutott, hogy Parknak kéne játszania Snake Eyes-t és az alkotók ezt nagyszerűen ismerték fel. Ugye ő végig álarcban van és egy szót sem szól, így csak fizikailag képes alakítani, de a fickó zseniálisan csinálja. A Star Wars Darth Maul-ja és az X-Men Toad-ja után egy harmadik legendás karaktert is maximálisan jól hoz, a film egyik abszolút csúcsa az ő figurája.

Clayton Abernathy/General Hawk – Dennis Quaid, a kiváló színész ezúttal kissé háttérbe szorul, de még így is a film egyik legnagyobb erőssége az ő jelenléte. Óriási presztízs egy ilyen kaliberű sztár megnyerése a filmhez, pedig ha színészileg nincs is igazán próbára téve, azért látszik, hogy nagy élvezettel formálja meg a karaktert. Quaid elmondása szerint a fia kedvéért vállalta a filmet, aki nagy rajongó. Az általa megformált Hawk tábornok a Joe-k parancsnoka, határozott, aki mindig tudja mi a teendő. Quaid már megjelenésével képes ezt az erőt sugározni így tökéletes választás a szerepre, csak remélni tudom, hogy a folytatásokban még nagyobb szerepet kap majd (a színész két további részre is aláírt).

Hershel Dalton/Heavy Duty – Adewale Akinnuoye-Agbaje, a hatalmas termetű angol származású fekete színész alakítja az egyik kevésbé kedvelt Joe-figurát. A rajongók értetlenül is álltak, hogy mért nem a jóval híresebb Roadblock-ot használták a filmben. Eredetileg úgy is lett volna, ám végül Stuart Beattie író Heavy Duty mellett döntött. Akinnuoye-Agbaje megformálásában Heavy Duty egy kemény, szigorú katona, aki nem ismer vereséget. Ő afféle kiképző is Duke és Ripcord számára. Bár túl nagy szerepet nem kap a figura, az őt játszó színész maximálisan megbirkózik a szereppel. Egyedül a menőnek szánt fülbevalója hat hülyén, de ezen gyorsan túlteszi magát az ember. Érdekesség, hogy a figurát eredetileg Lamont Morris-nak hívták, itt nem értem a változtatás okát.

Abel Shaz/Breaker – Said Taghmaoui, az arab származású francia színész játssza a csapat kommunikációs szakemberét. Taghmamoui-nak főleg vicces beszólások jutottak, amik közt van valóban mókás és van elég gyenge is. Úgy látszik a tengeren túl még mindig állati vicces dolog, ha valaki akcentussal beszél, vagy nem vág minden szólás-mondást. Ezzel együtt a figura sokkal szimpatikusabb, mint előzetesen vártam, a trailerek kapcsán még nagyon unszimpatikus volt, a filmben azonban jól működik. Egyedül a headset-jét tervezhették volna meg jobban, mert elég ormótlannak hat. Érdekesség itt is, hogy a karakter eredetileg fehér volt és Alvin R. Kibbey-nek hívták, ám a multikultúrális hatás miatt itt is etnikumot változtattak, mint Ripcord esetében.

Courtney A. Kreiger/Cover Girl – Karolina Kurková, a gyönyörű szép cseh szupermodell kapta az egyik legelső női Joe-karakter szerepét. Kurková csak keveset van jelen, az általa megformált Kreiger afféle asszisztens Hawk tábornok számára. Mint mellékszereplő megállja a helyét, de semmi több, azonban történik vele a filmben, amit őszintén szólva egyáltalán nem vártam volna.

Geoffrey Stone/Sergeant Stone – Brendan Fraser, a mostanában csak blockbusterekben tevékenykedő, ám remek színész is itt van egy jópofa meglepetés-cameo erejéig. Már a forgatás kezdete óta tudni lehetett, hogy Fraser – mint Sommers régi harcostársa és nagy Joe-rajongó – benne lesz a készülő filmben, de végig titokban tartották, hogy kit fog alakítani. Eredetileg Gung-Ho szerepéről volt szó, majd Rock & Roll is szóba került, ám végül egy ismeretlenebb karaktert formál meg. Stone őrmester nyúlfarknyi szerepében Fraser rettentő szórakoztató, csak remélni tudom, hogy egy következő részben jut neki egy jóval nagyobb szerep.

Cobra
James McCullen/Destro – Christopher Eccleston, a kiváló brit karakterszínész alakítja a Joe-k egyik legfélelmetesebb ellenfelét, a fegyverkereskedő Destro-t, a McCullen klán sarját, akik immáron 24 generáció óta a kard és pajzs szellemében élnek. Eccleston fantasztikus aktor, rendkívül stílusosan és könnyedén hozza a M.A.R.S. (Military Armament Research Syndicate) vezetőjének szerepét, kellő hidegvérrel és arroganciával fűszerezve. A film végére elnyeri hírhedt külsejét is, így alig várom, hogy visszatérjen a folytatásban.

Anastasia DeCobray/The Baroness – Sienna Miller, a fájdalmasan szép angol színésznő alakítja minden idők egyik legdögösebb gonoszát. Miller hihetetlenül jól kapja el a Bárónő figuráját, valósággal lubickol a szerepben. Alakítása után rejtély, hogyhogy nem kérték még fel sosem egy Bond-lány szerepre. A figurának már a képregényekben is összetettebb karaktere volt, mint sok másiknak és erre itt is ügyeltek, noha azért eléggé át is gyúrták azt. Ezzel együtt kiváló és szórakoztató figura lett, a kinézete pedig tökéletes.

Tommy Arashikage/Storm Shadow – Byung-Hun Lee, a kiváló koreai harcművész alakítja Snake Eyes néhai „testvérét” és egyben örök ellenségét. Meg kell hagyni, a negatív figurák oldalán igazi all-star csapatot sikerült összeválogatni és Storm Shadow figurája csak erősíti ezt. Az alkotók nagyon jól elkapták a karakter lényegét Byung-Hun pedig remekül is formálja meg, még a belső kettősségét is sikerül neki érzékeltetnie. A Storm és Snake között zajló összecsapások pedig a film csúcspontjai közé tartoznak.

Cobra Commander – Joseph Gordon-Levitt, a rendkívül tehetséges fiatal színész, Channing Tatum jó barátja kapata a legendás Kobra Parancsnok szerepét. Ikonikus gonosz ő, aki noha ezúttal keveset van jelen mégis erőteljes hatást gyakorol. A figurának több eredettörténete is volt az évek során, ezúttal is egy újat kapunk, ám szerintem ez remekül működik, még ha kicsit felszínes is. Egy esetleges folytatásban majd még inkább lehetne mélyíteni a figurát, azonban kétségtelen, hogy Levitt lubickol a szerepben, süt róla, hogy óriási mókának tartotta a figura eljátszását, így lesz az alakítása roppant szórakoztató.

Zartan – Arnold Vosloo, a roppant kifejező arcú dél-afrikai színész játssza az átváltozó művész merénylő, Zartan szerepét. Noha külsőre ő teljesen eltér az eredetitől, ez nem is baj, hiszen egy élőszereplős filmben az eléggé kivitelezhetetlen lett volna. Vosloo Zartan-verziója ezzel együtt nagyon jó, csak sajnálhatjuk, hogy ő is keveset van jelen. Egy folytatásban remélhetőleg őt is visszahozzák, ahol a kissé pszichopata figuráját remekül ki lehetne használni, valamint a Dreadnocks nevű csapatát is be lehetne hozni a történetbe.

Dr. Mindbender – Kevin J. O’Connor, a remek karakterszínész Stephen Sommers rendező házi kedvence, így nem csoda, ha ezúttal is akadt neki egy nyúlfarknyi szerep. Ami a Joe-k oldalán Fraser Sgt. Stone-ja, az a rosszaknál Dr. Mindbender. Bár kinézetre ő is át lett gyúrva, simán visszatérhet egy folytatásban, ahol ő is jóval nagyobb szerepet kaphat, jelenléte tovább emelheti majd a színvonalat.

Látvány és Zene
Egy ilyen típusú sci-fi/akciófilm bombasztikus látványt követel, a Paramount Pictures pedig nem is sajnálta a pénzt. A Kobra Árnyéka kb. 175 millió dollárból készült el, ami óriási összeg és ez meg is látszik a filmen. A kétórányi játékidő során négy kimagasló csatajelenet is van, amik lépésről lépésre emelik a szintet, a végső összecsapás pedig már egészen elképesztő. Számomra film akciói és látványelemei ezerszer nagyobb élményt nyújtottak, mint Michael Bay TransFormes-ének szcénái alig egy hónapja. A látványtervezők és az effektes srácok kitettek magukért, lélegzetelállító kütyüket terveztek a filmhez, egyedül talán a Delta 6-os „gyorsító ruhák” lógnak ki a képből, de mozgásban azok is roppant jópofák. De minden más, a repülők, a tengeralattjárók, a kocsik és a motorok lehengerlőek lettek. A jelmeztervezőknek is kijár a dicséret, hiszen bár modernizáltak és leegyszerűsítettek sok mindent, azért nem kevés dolog olyan maradt, mint régen. A Bárónő, Viharárny, Kígyószem, vagy éppen Hawk tábornok mind-mind tökéletes, hihetetlen nosztalgia kapott el a film nézése közben. Külön ki kell emelnem az operatőr Mitchell Amundsen-t és a vágó Jim May-t, akik nem voltak követni a jelenkori trendet és nézhetetlenül rángatni a kamerát vagy kapkodósra vágni. Minden akciójelenet szépen és tisztán kivehető, lehetővé téve a nagyszerű szórakozást.

A film zenéjét már a kezdetektől vártam, kíváncsi voltam, vajon visszatérnek-e a rajzfilm egykori híres dallamai. Nos, azok egyáltalán nem térnek vissza, de kapunk helyette egy kiváló score-t, méghozzá a zseniális Alan Silvestri jóvoltából, aki 2001 óta Sommers harcostársa, úgy tűnik jól megértik egymást, hiszen ő szerezte A Múmia Visszatér és a Van Helsing zenéit is. Silvestri ezúttal változtatott kicsit a jól bevált recepten, hiszen a klasszikus hangszerelés mellett jóval modernebb eszközöket is használ, pl. elektromos gitárt vagy szintetizátort. A zene mégsem esik szét, hanem nagyon szép egységes, harmonikus egésszé áll össze. A főtéma azonnal megragadja az embert, kellően katonás és heroikus, de vannak itt sötétebb, baljósabb témák is, ráadásul beleborsódzott a hátam, mikor a Predator-filmek zenei stílusa is felcsendült itt-ott. A film zenealbumát tehát bátran ajánlom mindenkinek, főleg, hogy üdítő frissesség végre olyan akciózenét hallgatni, amit nem Zimmer, vagy valamelyik klónja vezényelt le, mára unalomig ismert taktusokkal.

Történet
A bevezetőben már írtam, hogy a film legnagyobb problémáját a megfelelő történet kialakítása jelentette. Az évek során nem kevés átíráson esett át a film, hiszen az egészet úgy kellett tálalni, hogy megfeleljen a legendás „Real American Hero” szériának, mégis modernnek hasson, valamint ugyanannyira élvezzék azok is a filmet, akik még sosem hallottak a G.I. Joe-ról, mint azok, akik már kissrác koruk óta ismerik. Valljuk be, ez valóban nem egyszerű feladat, így nem csoda, ha sok időt és kreativitást vett igénybe a sztori kidolgozása.

Először Michael B. Gordon dolgozott a szkripten, mert a producereket meggyőzte a 300 forgatókönyve, ám ezt később Paul Lovett és David Elliott átírták, ekkor került bele a Kobra Parancsnok most megismert eredettörténete is. Ez a verzió még mindig nem győzte meg igazán a producereket, akik felkérték Skip Woods-ot, hogy ismét pofozza át a sztorit. Ez alapból is érthetetlen döntés volt a részükről, mert meggyőződésem, hogy Woods az egyik legrosszabb író, aki valaha filmforgatókönyvet írt, így soha nem fogom megérteni, miért is bízzák még meg őt bármivel is. Az általa jegyzett draft ki is került a netre, a verziója pedig komplett katasztrófa volt: behozta a sztoriba az angol játékfigurát Alex Mann-t, azaz Action Man-t, nála néma Snake Eyes beszélt, Scarlett meghalt, a Kobrát pedig teljes egészében kihagyta a sztoriból.

A stúdió is érezte, hogy ez több mint gáz lenne, így radikális átírásra került sor a remek szkripter, Stuart Beattie segítségével. Beattie nem egy ragyogó forgatókönyvvel (A Karib-tenger Kalózai: A Fekete Gyöngy Átka, A Halál Záloga, Az Éjszaka 30 Napja, Ausztrália) ajándékozott már meg, amik bizonyították, hogy a karakterekhez, a cselekményszövéshez és mindezt úgy tudja tálalni, hogy szórakoztató is legyen. Beattie vette a fáradtságot és kikérte Larry Hama tanácsait is, majd kiválasztva a szükséges karaktereket kidolgoztak egy olyan történetet, amely valóban megfelel az „ARAH” nemzedéknek, de az az újító modern hatás is benne van, amit később a Sigma 6 hozott a Joe-univerzumba. Meggyőződésem, hogy Beattie a sztorit sokkal jobban kidolgozta, mint bárki várta volna, nem egy karakternek adott mélységet és a történetnek is van eleje, közepe és vége, a karakterek eljutnak A-ból a B-be.

Rendezés
Stephen Sommers igazi szórakoztató látványfilmes, aki már a ’90-es évek elején belekóstolt a rendezésbe (Huck Finn Kalandjai 1993, A Dzsungel Könyve 1994), majd igazi mainstream mozikat kezdett gyártani. A ’98-as Deep Rising még könnyed ujjgyakorlat volt, bár igen szórakoztatóan sikerült, az egy évvel későbbi A Múmia (1999) viszont szerintem messze a legjobb kalandfilm volt az Indiana Jones mögött. Viszont egy rossz dolog is fűződik itt Sommershez, méghozzá az, hogy itt szeretett bele az ILM látványguruiba és az általuk alkotott képi varázslatba. Az első filmnél még megfelelő arányban használta, ám A Múmia Visszatér (2001) és főleg a Van Helsing (2004) esetében csúnyán átesett a ló túloldalára, főleg mert az effektek túlzott használata egyáltalán nem is ment a filmek stílusához.

Mikor szóba került a G.I. Joe rendezői posztjára egyszerre volt bennem öröm és félsz is. Öröm, mert tudtam, hogy ő képes jól levezényelni, de félsz is, mert nem akartam, hogy abnormálisan túlzásba vigye a CGI-t – amivel hangsúlyozom nekem a divatos közfelfogással ellentétben semmi bajom – és végképp nem akartam, hogy a szkript megírásában részt vegyen, mert bár alapsztorit jól ki tud találni, az írás nem az ő erőssége. Stuart Beattie szkriptje azonban kiváló alapanyag volt a számára, a látvány terén pedig sok CGI-t használ, ezek mégis a film előnyére válnak, hiszen A Kobra Árnyéka egy, a közeli jövőben játszódó sci-fi/akció és a film saját világában minden túlzás és technikai kütyü megállja a helyét.

Sommers kalandfilmes stílusa ragyogóan érvényesül, kiválóan építi fel a sztorit az elejétől a végéig. Ragyogó, ahogy a film minden korábbi mozijához hasonlóan egy régi flashback-kel indít, majd a további múltidézések is ragyogóan vannak kihasználva és elhelyezve, ráadásul ezek mind hozzáadnak vagy a sztorihoz vagy a figurákhoz. A film tempója szintén szuper, egyetlen másodpercre sem ül le a cselekmény, vagy válik monotonná. Az akció akármilyen sok, igenis arányban van, ráadásul zseniális, ahogy a klasszikus szabályokat használva lesz egyre jobb és nagyobb, mégsem lesz Bay-szerűen elnyújtott és értelmetlen.

A legnagyobb dicséret azonban a Star Wars iránti főhajtásáért jár, hiszen nem kevés dolog köszön vissza Lucas űroperájából mind a történetet, mind a látványt illetően. Előbbit nem illik ugyan lelőni, de a látvány terén elmondhatom, hogy a film végén képzeljük el A Jedi Visszatér felejthetetlen űrcsatáját… a víz alatt! Valami földrengetően fenomenális, az év eddigi talán legjobb akciójelenete. Akárhogy is nézzük, Sommers bizony nagyon megcsinálta és A Múmia első része mellett a G.I. Joe: A Kobra Árnyéka messze a rendező legjobb filmje.

Összegzés
Mindent összevetve nagy megkönnyebbüléssel mondhatom, hogy A Kobra Árnyéka a Star Trek mellett az év legjobb és legszórakoztatóbb mozija, megdöbbenésemre még a számomra igen tetsző Terminátor: Megváltásnál is szimpatikusabb! Azt pedig igen halkan jegyzem csak meg, hogy köröket ver az X-Men Kezdetek: Farkasra és főleg az agyonajnározott, de kőbuta és végtelenül unalmas TransFormers: A Bukottak Bosszújára. Stephen Sommers összehozott egy annyira szimpatikus, szórakoztató, remek tempójú kalandfilmet, amilyet Michael Bay akkor sem lesz képes ha száz évig él. Bátran ajánlom hát mindenkinek, aki igazán jó kis kikapcsolódásra vágyik, mert akkor ez az ő filmje!

YO JOE!

A bejegyzés trackback címe:

https://mozgokep.blog.hu/api/trackback/id/tr441298464

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.