19
11/2009
0

Családi Űrutazás (2006)

Valahol Texas kies, sziklákkal tarkított pusztáján egy szkafanderbe és sisakba öltözött alak tűnik fel, lóháton. A kamera lassú, drámai mozgással közelít a rejtélyes idegen felé, aki a nyeregből lepattanva szemlátomást a Holdra képzeli magát, aminek egy hatásosan, centiméterekről filmezett, lassítva a homokba mélyedő csizmatalp próbál Neil Armstrong-i mélységeket biztosítani. Néhány pillanattal később még láthatjuk, ahogy űrcowboyunk fémesen csillogó öltözékében végigsimogatja teheneit, majd a farmház felé veszi az irányt. Az ajtón belépve pedig végre megnyílik a sisakplexi, és feltűnik előttünk Billy Bob Thornton ragyás, bamba képe, mi pedig a szemünket dörzsölgetve, tátott szájjal meredünk a képernyőre: mégis miféle film ez?!

Történet, forgatókönyv

Sorolom a jelzőket: pocsék, félszeg, naív, buta, hatásvadász, gyerekes és végtelenül egysíkú. Egy szuszra nagyjából ennyire jutottam Michael Polish író-rendező 2006-os próbálkozása kapcsán, aminek egyetlen pozitívuma szerintem az, hogy átjárja valamiféle esetlen báj, ami képes bő másfél órára marasztalni az egyszeri nézőt; legalábbis abban az esetben, ha a fent vázolt elképesztően röhejes nyitány láttán nem nyúl ösztönösen a távirányító stop gombja után. Én kitartottam, így nem lesz nehéz feladat összefoglalnom a Családi Űrutazás (újabb halál béna magyar cím, az eredeti legalább egy jópofa szóviccet képes volt elsütni) ötsoros, Oscar-gyanús forgatókönyvét.

A sztori egy kiselejtezett NASA-asztronauta, Charles Farmer körül forog, aki mindennapjait egy lepukkant texasi farmon tengeti feleségével és három gyerekével, na meg iszákos apósával. Farmer képtelen beletörődni abba, hogy sosem juthat már fel a világűrbe, így rakéta-szeméttelepeken(!) guberálva hosszú évek munkájával felépít egy saját űrrakétát a csűrjében(!), azzal a céllal, hogy körberepülje a Földet(!). A masina elkészül, ám amikor barátunk megpróbál üzemanyagot szerezni hozzá, a kormány és a sajtó felfigyel a különös magánakcióra, és Farmer egycsapásra nemzeti hőssé, na meg nemkívánatos csodabogárrá válik, a család élete pedig fenekestől felfordul.

Hamisítatlan Disney-jellegű családi mozi révén azt hiszem, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a sztori vége természetesen happy end, ám az odavezető utat (értsd: a játékidőt) igyekezett néhány halál másnaposan is könnyen kiszámítható fordulattal színesíteni írója. Ilyen az első kilövés drámai sikertelensége (amit élő ember nem élne túl, de az edzett alkesz Thornton negyed óra alatt felépül belőle), a nagypapi tragikus halála (ami természetesen újra összekovácsolja a családot), vagy épp a második űrrakéta építése, ami minő meglepő, egy Rocky-filmeket idéző zenés montázs keretében villámtempóban elkészül, annak ellenére, hogy gyakorlatilag egész Amerika Farmerék birtokán legelteti a szemét.

Korábban szóltam már a filmet átitató esetlen bájról, ami valahogy képes ezt az egész marhasághalmazt lenyeletni a nézővel, mi több, néhány agysejt feláldozása árán még némiképp szórakoztatóvá is teszi a végeredményt. Polish tollából a nagy családi rakétaépítés saga-ja mellett ugyanis néhány jópofa jelenet is kipattant, gondolok itt például az enyhén nimfomán pincérlány visszatérő egysorosaira, a lökött FBI-ügynökök burleszk jeleneteire, vagy épp egy nem várt vendégszereplő felbukkanására, akiről majd a következő bekezdésben rántom le a leplet. Egyszóval: bármilyen idétlen és abszolút komolyalan sztorit próbál Polish és csapata lenyomni a torkunkon, megmosolyogtató délutáni családi moziként kis jóindulattal képes megállni a helyét a film. Más kérdés, hogy ennél messze nagyravágyóbb alkotásról beszélünk, hisz a látvány, a tálalás és a színészgárda is A-kategóriás szórakozást ígérnek, amiből semmit sem sikerült megvalósítaniuk. Talán legközelebb.

Szereplők

Billy Bob Thornton – Mindenki kedvenc Tapló Télapója, Hollywood egyik korosodó fenegyereke élete talán legpocsékabb szerepválasztását produkálja Farmer bőrében. Az egész filmet sikerül egyetlen tökkelütött tekintettel és idétlen félmosollyal végigszenvednie, fejben láthatóan messze járt a forgatás alatt. Bírlak, Billy haver, de ezt nem kellett volna...

Virginia Madsen – A csinos szőke hölgy Mrs. Farmer-t, a végtelenül naív és jólelkű asszonykát alakítja a vásznon, aki tűzön-vizen át kitart férje agyréme mellett (most őszintén, létezik olyan nő, aki ne rohanna orvosért, ha a családfő űrhajót kezdene kalapálni a garázsban?). A film csúcspontja, amikor egy könnyes jelenetsor keretében átadja a férfinak frissen felvett örökségét, nem törődve a házat terhelő jelzáloggal. Az álmok ugyanis mindennél fontosabbak...

Bruce Dern – Veterán színészlegenda is akad a stábban, Dern látható élvezettel merül alá az iszákos vénember sablonkarakterébe. Sok szót nem érdemes vesztegetni rá, hozza a kötelezőt.

Bruce Willis – Igen kérem, a már említett vendégszereplő mindenki kedvenc akcióhőse, a piszkos atlétatrikók királya, Bruce Willis, aki valószínűleg a Banditák forgatásán kötött életre szóló barátságot Thornton-nal. Más magyarázatot legalábbis nem találok arra, miért bukkan fel egy ilyen bárgyú filmecskében, ráadásul úgy, hogy a neve nem is szerepel a stáblistában. Bruce mindenesetre egy másik kivénült asztronautát alakít, kellően lazán és felszabadultan. Mondhatni, csak az ő néhány perce miatt érdemes nekiülni Polish mozijának, a rajongóknak legalábbis mindenképpen.

Rendezés, egyebek

Polish igen fiatal író-rendező, kevés projekttel a háta mögött, a Családi Űrutazás mindössze a negyedik mozija (azóta bűvült már a lista néhány friss címmel). Ha íróként nem is alkotott a maradandót, a rendezői munkájáról illik azért pozitívan nyilatkoznom, ilyen téren ugyanis érzek némi tehetséget benne. A tájképek gyönyörűek (le a kalappal az operatőr előtt), a vágás kellően feszes, ahol kell; a gyakori híradóbevágások ügyesen színesítik a cselekményt, a digitális effektek pedig látványosak, még ha minőségükben el is maradnak a gigamozikban megszokott szinttől. A zeneválasztás szintén ügyes munka, gyönyörű akusztikus dalok tarkítják a cselekményt, előkerül Elton John klasszikusa, a témába vágó Rocket Man, valamint néhány pillanat erejéig felcsendül John Williams birodalmi indulója is. Kár, hogy mindezek a pozitívumok egy alapvetően félresikerült alkotást próbálnak a felszínen tartani inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Megemlítendő még a magyar szinkron minősége, amely nagy jóindulattal is maximum elégségesnek nevezhető. Az még hagyján, hogy szinte egyetlen elismert orgánumot sem sikerült megnyernie a stábnak (így a jól megszokott Bruce Willis / Dörner György párost is elfelejthetjük), de még korban sem igazán sikerült egyeztetniük a  hangokat a színészekkel. Egyébként ha hinni lehet a felolvasónak, a szinkron az RTL Klub megbízásából készült el, ez talán ad némi magyarázatot a végeredményre...

Összkép

Tedd a szívedre a kezed, Michael! Ez az ötlet úgy szar, ahogy van, ismerjük el! Megpróbáltad, megírtad, valami isteni csoda folytán le is forgathattad tisztes minőségben, de ez fikarcnyit sem kárpótol minket, nézőket. Méltányolom az igyekezeted, de ha legközelebb hasonló ötletroham jön rád (például egy unalmában repülőgép anyahajót fabrikáló kirúgott pilóta megrázó története), én azt javasolnám, gondold át még egyszer. Mind jól járnánk: te megspórolnál több hónap felesleges forgatási munkát, mi nézők pedig elkerülnénk a találkozást egy újabb pocsék mozifilmmel...

A bejegyzés trackback címe:

https://mozgokep.blog.hu/api/trackback/id/tr911538396

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.