08
07/2010
0

Napfogyatkozás (Eclipse)

Bevezetés
Stephenie Meyer írónő Alkonyat-szériája az új évezred tizenéves generációjának meghatározó kulturális élményévé vált. A négyrészes regényfolyam első kötete még 2005-ben látott napvilágot és a tengerentúlon azonnal óriási sikert aratott a vámpíros szerelmi történet. Nálunk nem igazán hódított a dolog egészen az első könyv 2008-as filmes feldolgozásáig, mert akkor már idehaza is kitört az Alkonyat-hisztéria. Engem nem igazán talált meg a film, jó ideig nem is tudtam mi ez, aztán úgy voltam vele, hogy ha már ennyire menő, akkor meg kellene nézni, hogy tudja az ember, hová is tegye ezt az egész mániát.

Az Alkonyat megtekintése után pedig semmi jót nem mondhattam el a kész filmről. Itt a blogon aztán a kritika miatt kaptam is hideget-meleget, még az a megtiszteltetés is ért, hogy egy rajongói oldalon "műértő sznobnak" neveztek. Pedig tényleg nem vagyok az a csípőből utálkozó emberke. Egész egyszerűen az Alkonyat olyan film, amiben szinte minden rossz volt, leszámítva néhány vizuális megoldást, zenei elemet és egy-két színészi próbálkozást. És nem csak én lehettem így vele, hiszen a filmet mindenhol ócsárolták kritikailag, ám ez nem változtatott azon, hogy világszerte óriási anyagi sikert ért el, így nem volt kérdéses, hogy a folytatások is el fognak készülni.

A gyártó stúdió pedig a Harry Potter mintájára be is állt az "egy év, egy film" szisztémára, így 2009 végén meg is érkezett a második film, az Újhold. Talán a producerek sem lehettek teljesen elégedettek az első résszel, mert változás történt a rendezői székben, de ez nem, hogy javított volna a minőségen, hanem ha lehetséges, még rontott is rajta. A második rész még unalmasabb és semmitmondóbb volt, mint elődje, egy darab jeleneten kívül semmi értékelhetőt vagy emlékezeteset nem tudott felvonultatni. A kritikai megítélése is rosszabb volt, mint az első részé, ám ez ismét nem változtatott azon, hogy a film gigantikus bevételeket produkált.

Ilyen eredmények mellett pedig a shownak folytatódnia kell, így idén nyáron (alig több mint fél évvel a második rész után) már itt is a harmadik felvonás, melynek címe Napfogyatkozás. A rendezői székben ismét csere következett, ám mikor megtudtam az új direktor kilétét, be kell valljam, hogy némi várakozással tekintettem az új rész elé, mert ezúttal pozitív minőségi változásban reménykedtem. És ha eltekintek az Alkonyat-széria alapvető problémáitól, akkor azt is kell mondanom, hogy a tippem bejött, hiszen az új rész valóban felüdülés lett az első két részhez képest, de hogy ennek mik az okai, az következzék most.

Szereplők
Bella Swan - Kristen Stewart, a felkapott és tehetséges fiatal színésznő harmadszor bújik szerelmesen szenvedő tinilány bőrébe. Az első résznél védtem Stewartot, hogy a középszer alakítása nem az ő hibája, ám a második résznél elmarasztaltam, mert hihetetlenül alulmúlta még a korábbi alakítását is. Ezúttal kevésbé bamba és érzelmi halott, sőt, egyes jelenetekben még igazi színészi alakítást is nyújt. Azt hiszem, a három film közül ebben játszik a legjobban.
Edward Cullen - Robert Pattinson, a fiatal angol srác pillanatok alatt lett sikítozó tinilány-hordák álmainak és vágyainak tárgya. Pattinson nem egy egetverő tehetség, ezt alighanem ő is tudja, legalábbis egy-két interjújából ez derül ki. Alapvetően amúgy jófej gyerek lehet, kellő öniróniával, minden nagyképűség nélkül kezeli a sztárságot. Ami az alakítását illeti, az első két filmben a "gáz" és a "csapnivaló" között őrlődött, ezúttal azonban ő is életjeleket mutat! Alakítása még így sem átütő, de fényévekkel jobb, mint a két korábbi filmben.
Jacob Black - Taylor Lautner, a főszereplő trió harmadik tagja is visszatért a kigyúrt testű, gyantázott mellkasú vérfarkas szerepében. Alighanem Lautner az egyik legnagyobb színészi antitalentum, akit valaha is láttam, az első két részben volt összesen egy értékelhető jelenete. Ezúttal is példát mutat abból, hogy kell faarccal játszani egy szerepet, ám ezúttal több jó pillanata is akad. Persze most is alulról súrolja a gyenge szintet, de legalább nem totálisan elveszett a srác. A csajok mindenesetre odalesznek érte, mert kb. egy jelenetben van rajta póló, azt leszámítva végig pucér felsőtesttel nyomul.
Carlisle Cullen - Peter Facinelli, az Alkonyat-filmek kevés igazi színészének egyike is visszatért a Cullen-klán fejének szerepében. Facinelli ezúttal sincs sokat jelen, ám akkor még kisujjból is simán lejátssza a szereplőgárdát. Végig méltóságteljesen és komolyan hozza a figurát, alakítása így hiteles tud maradni. Valaki felismerhette volna már a három film alatt, hogy nem lenne rossz dolog, ha nagyobb teret engednének neki, mert emelkedne tőle a film színvonala.
Riley Biers - Xavier Samuel, a számomra totál ismeretlen fiatal angol színész alakítja az új film egyik fő "rosszfiúját". Riley karaktere még érdekes is lehetne, ha valami hátteret kapott volna, meg némi teret, de a szerepe többnyire kimerül abban, hogy nagyon gonoszan próbál nézni, meg keménykedik. Pedig a karakterben lehetett volna dráma és mélység, ám meg sem próbálták kihasználni. Samuel is csak úgy elvan ezzel az egydimenziós figurával, alakítása így lapos és érdektelen.
Victoria - Bryce Dallas Howard, a legendás rendező, Ron Howard lánya is csatlakozott a stábhoz. A színésznő új tehát, a szerep viszont nem, hiszen a vörös hajú vámpírcsaj, Victoria már a korábbi két részben is felbukkant, igaz, ott Rachelle Lefevre alakította. A csere okát nem tudom, mindenesetre Howard is minőségi javulást hoz a filmbe. Bár szerepe igen limitált, valamint eléggé egydimenziós, viszont a tehetséges színésznő képes érdekessé tenni azt. Ő amúgy az új film főgonosza, aki a háttérből irányítja a szálakat.
Jane - Dakota Fanning, minden idők egyik leghíresebb gyereksztárja az évek során helyre kis csajszivá nőtte ki magát, azt meg kell hagyni. Fanning már a második részben is felbukkant pár percre, jelenléte ott (Michael Sheen-nel karöltve) gyakorlatilag így a film színészi csúcspontja is lett. A csini Dakota ezúttal is vállalt úgy kemény három percet, amely alatt ismét meggyőződhetünk arról, hogy messze a legtehetségesebb az egész stábból, másrészt, hogy neki fél pillanat alatt elhiszi az ember, hogy valódi vámpír, nem csak próbál úgy tenni.

Látvány - Zene
Az Alkonyat-filmek nem igényelnek különösebben gigászi költségvetést, de azért nem is lehet filléreskedni egy olyan filmnél, amiben vámpírok meg vérfarkasok szerepelnek. Az első résznél még megértettem, hogy a költségvetés mindössze 37 millió dollár volt, mert hát ki tudhatta, hogy mekkora siker is lesz a film. A bombasztikus bevételek után a második részre kaptak is az alkotók kemény 50 millát, ami nem kicsit volt sóherkedés a stúdió részéről.

A harmadik rész költségvetése már eléri a "hihetetlen" 68 millió dollárt is, ami egyébként már elég szép összes és ennek köszönhetően az új film effektjei és akciójelenetei messze jobbak, mint az első két részé együttvéve. A vámpírok gyors mozgása sem néz már ki olyan gagyin, sokkal kidolgozottabb lett és a CGI-farkasok sem néznek már ki (annyira) művinek. Amúgy nincs sok akció a filmben, egy nagyobb ilyen jelenete van, de az nagyon tisztességesen meg lett csinálva.

Megint meg kell dicsérnem az operatőrt, Javier Aguirresarobe-ot, aki már a második részt is fényképezte így a vizuális kontinuitás hibátlanul megmaradt. Ezúttal is szépen filmezte a jeleneteket, a film képi világával nincs is semmi baj. A két vágó Nancy Richardson és Art Jones voltak. A hölgy már az első részen dolgozott, Jones-t viszont az új rendező hozta magával. Kettejük munkáját is ki kell emelni, mert nem vágták szét a filmet, a jelenetek is eléggé jól vannak felépítve, így a vágással sincs továbbra sem sok probléma.

Ami a zenét illeti, a komponisták személye is filmenként változik. Az első résznél Carter Burwell több szép dallamot is összehozott, ám a második film esetében már a zene is totálisan jellegtelenné vált. Alexandre Desplat munkájából semmi említésre méltót nem tudtam felfedezni már öt perccel a film után sem, nemhogy most. Az új zeneszerző Howard Shore lett, aki megannyi lenyűgöző filmzenét produkált már az évtizedek során.

Felsorolni most nem fogom őket, elég ha csak A Gyűrűk Ura trilógiát említem. Az eddigi komponisták közül messze Shore a legtehetségesebb és a legjobb, így nem meglepő, hogy a Napfogyatkozás score-ja sikerült a legjobban. Persze nem lett felejthetetlen, vagy kiemelkedő, de valóban minőségi munkát végzett, tökéletesen festi alá az adott jeleneteket és akad egy-két nagyon szép tétel, ami önmagában is megállja a helyét.

Rendezés
Az első résznél Catherine Hardwicke tulajdonképpen pocsék munkát végzett, filmjét csak az operatőr és a vágó mentette meg a totálisan nézhetetlentől. A második részre leszerződtetett Chris Weitz is eléggé lutri volt, mert volt már neki nagyon jó meg nagyon rossz filmje is. Az Újhold pedig még a rossznál is rosszabb lett. Egy végtelenül lapos, semmitmondó és ezáltal menthetetlen unalomba fulladó celluloid-hulladék.

Az új filmhez új rendező is dukált, aki nem más lett, mint David Slade. Mikor megtudtam, hogy ő ül majd a rendezői székbe, egyrészt meg voltam döbbenve, hogy elvállalta, másrészt pedig úgy gondoltam, hogy vele minőségi változás állhat be a szériában. Slade eddig két filmet rendezett, a 2005-ös igen hatásos Cukorfalat című thrillert, valamint egyik kedvenc vámpíros filmemet, a 2007-es Az éjszaka 30 napja című képregény adaptációt.

Ezekkel a mozikkal Slade bizonyította remek direktori kvalitásait, hogy van érzéke a feszültség megteremtéséhez, az adott történet kellő felépítéséhez, a karakterek kibontásához, emellett erős vizualitással rendelkezik és az erőszakot is képes megfelelő módon használni. Ezen tulajdonságainak köszönhetően pedig a Napfogyatkozás messze felülmúlja a két korábbi epizódot.

Slade-nek köszönhetően a filmnek van valami alapvető dinamizmusa, a jeleneteknek van érzelmi töltése, helyenként van igazi feszültség is. Ő képes instruálni a színészeit, képes érzelmeket kicsikarni belőlük, ezáltal hihetőbbé tenni a karaktereket és drámai hatást elérni vele. Az akciójelenetek is sokkal jobbak lettek. Sokkal keményebbek, erőszakosabbak lettek és Slade-t ismerve, ha nincs a korhatár-besorolás, hát esküdni mernék, hogy a film tocsogna a vérben, mert van itt karletépés, fejletépés meg egyéb nyalánkságok is.

Persze a történetben hemzsegő banális bénasággokkal ő sem tud mit kezdeni, a vontatott cselekmény és a nyálas, többnyire közhelyes dialógusok Meyer és a forgatókönyvíró Melissa Rosenberg sara továbbra is. Amúgy mintha ezen a téren is lenne némi fejlődés, mert akad egy-két meglepően szép monológ is. Még mindig rengeteg a felesleges, ki nem dolgozott karakter, akik csak úgy lógnak a levegőben, minden súly nélkül.

Victoria, vagy Riley karakterében sokkal több lehetőség rejlik, ahogy a vérfarkas-klán tagjai is lehetnének többek, mint gyantázott felsőtest-bemutató. A Cullen-család tagjai is sablonfigurák maradnak, bár itt már megismerhetjük egyikük-másikuk háttérsztoriját is. Tehát ordító hibák és hiányosságok továbbra is vannak, melyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, de mindenképpen meg kell jegyezni, hogy David Slade-nek köszönhetően a Napfogyatkozás sokkalta jobb film lett, mint az Alkonyat, vagy az Újhold.

Összegzés
Mindent összegezve tehát az új epizód sem lett jó film, nem válik minőségi produkcióvá, de sokkal profibb, jobb, szórakoztatóbb darab, mint elődei. Az új rendezőnek köszönhetően van a filmnek normális felépítése, vannak hatásos pillanatai, képes érzelmileg is hatni egy-egy szcéna az emberre és még azt is el tudta érni, hogy a két főhős srác - különösen a farkas - emberileg szimpatikus lesz a nézőnek. Egyedül Bella végtelenül elcseszett, érzelmi nyomorék figurájával nem tud mit kezdeni, de ez már a XXI. század totálisan értékvesztett erkölcsi értéktelenségét tükrözi vissza (nem tudom megérteni a tinilányokat, hogy miként tudnak azonosulni egy olyasvalakivel, aki a között vívódik, hogy egy sétáló hullát szeressen-e jobban, vagy egy állatot). Sok lesz a szöveg a végére, így annyival zárnám, hogy akik nem kedvelték az Alkonyat filmeket, azok ezúttal sem fogják megszeretni, ám a rajongók végre elmondhatják, hogy készült egy nagyjából épkézláb, filmnek nevezhető produktum rajongásuk tárgyából.

A bejegyzés trackback címe:

https://mozgokep.blog.hu/api/trackback/id/tr752139600

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.