14
07/2010
0

A Szupercsapat (The A-Team)

Bevezetés
Az álomgyár nem csak írott alapanyagokhoz nyúl hozzá előszeretettel, hanem szívesen visz nagyvászonra televíziós sorozatokat is, hiszen ha egy sikeres széria már bizonyított a képernyőn, akkor biztosan eladható lesz majd egész estés filmként is. Persze, ezt is lehet csinálni többféleképpen. Az egyik megoldás, hogy az adott széria szereplőivel forgatunk átkötő filmet vagy folytatást a sorozathoz (Űrszekerek, X-Akták), vagy pedig évekkel a vetítés után, egy teljesen új gárdával, legtöbbször új nézőpontból megközelítve készítünk egy filmet.

Ez utóbbira rengeteg példa van: A Szökevény, a Maverick, Az Angyal, A Bosszúállók, a Drogosztag, a Charlie Angyalai, a S.W.A.T., vagy éppen legutóbb a Miami Vice. Érdekesség, hogy ezek legtöbbje sem anyagi, sem kritikai sikert nem ért el, többnyire igen vegyes fogadtatásban részesültek. Kivételt csak A Szökevény (anyagi és kritikai siker) és a Charlie Angyalai (anyagi siker) képez, folytatást is csak ez a kettő kapott, de egyik esetben sem érték el az első rész színvonalát (igaz, ami igaz A Szökevény folytatása, az Életre-Halálra azért remek film, szerintem eléggé alul értékelik).

Az igazi kakukktojás a sorban a Tom Cruise nevével fémjelzett Mission: Impossible széria, mely egyedüliként volt képes óriási bevételt termelő franchise-zá kinőni magát. Persze a fentebb említett sorozatok legtöbbje az első Mission: Impossible sikerét igyekezett meglovagolni sikertelenül, Hollywood viszont az óta is újra és újra próbálkozik. A legújabb produkció pedig nem más, mint a '80-as évek egyik leghíresebb sorozata, A Szupercsapat nagyvászonra való adaptálása lett.

A szériát azt hiszem, nem nagyon kell külön bemutatni, hiszen nálunk is nagy sikerrel vetítették. A sztori nagy vonalakban négy vietnami veteránról szól, akiket egy el nem követett bűntény miatt bebörtönöztek, ám később megszöktek és megbízásból teljesítettek akciókat. A sorozat öt évadot (98 részt) érte meg és óriási rajongótáborra tett szert, főként a remek szereplőknek köszönhetően. A Szupercsapat valójában ordított azért, hogy valaki készítsen belőle egész estét filmet. Joe Carnahan rendező pedig meghallotta a hívó szót és rendkívül hosszú vajúdás után végül idén a nagyvásznon is debütálhattak az ex-katonák.

Szereplők
John "Hannibal" Smith - Liam Neeson, a kiváló ír színész vette át George Peppard egykori szerepét. Hannibal a csapat vezetője, az akciótervek kiötlője, az eredeti sorozatban pedig az álcázás mestere is. Ez utóbbi tulajdonságát leszámítva, szerintem Neeson tökéletesen adja vissza a figurát. Kinézetre és stílusra is hozza az eredetit, talán egy kicsit komolyabb az ő verziója, nem poénkodik annyit, de a lazaság és az elmaradhatatlan szivar ezúttal is megvan, ráadásul nagyon mókás Liam-et ősz hajjal látni.
Templeton "Faceman" Peck - Bradley Cooper, a Másnaposokkal befutott jóképű színész alakítja Szépfiút, őt az eredeti sorozatban Dirk Benedict formálta meg. Cooper szerintem közepes színész, sosem fog igazán nagy alakításokat letenni az asztalra, de Face karakterét gyakorlatilag neki találták ki. Abszolút magabiztosan hozza, a laza, vagány charmeur-t. Nagyon hasonlít az eredetire, mégis más, de nem tudnám megmondani, hogy igazán miben. Ezúttal is ő szerzi be a cuccokat a csapat számára a fő különbség azonban, hogy a sorozattal ellentétben ezúttal a tervezésben is jeleskedik.
B. A. Baracus - Quinton Jackson, a "kevert harcművészet" bajnoka vette át Mr. T legendás szerepét. Ahogy egykoron a pankrátor, úgy Jackson is főleg a vicces jeleneteknél tud hozzá tenni a filmhez. Alapvetően mókás, mikor egy ennyire jól megtermett ember fél valamitől, Rosszfiú esetében ez a repülés - főleg, ha Murdock vezet. A mozifilm teljes mértékben hozza a sorozatban látott figurát még külsőségekben is, igaz, a kilónyi aranyláncokat ezúttal elhagyták, ami jó húzás volt.
H. M. Murdock - Sharlto Copley, a District 9-el berobbant dél-afrikai színész alakítja a csapat őrült pilótáját, őt az eredetiben egyébként Dwight Schultz játszotta. Amennyire nem volt Copley szimpatikus a District 9-ben, annyira király most Murdock szerepében. A figura dilijére még rátesz egy lapáttal, valósággal lubickol a szerepében, a jelenetei a film abszolút legjobbjai. Sajnos kevesebbet van jelen, mint Hannibal vagy Face, pedig ő a legeredetibb karakter mind közül.
Charisa Sosa - Jessica Biel, a lélegzetelállító szépségű fiatal színésznő alakítja a DCIS ügynököt, aki hőseinknek segít kézre keríteni a rosszfiúkat és tisztázni a nevüket. Biel is az a fajta színésznő, akinek a külső adottságai messze meghaladják színészi kvalitásait, de egyrészt ezt elnézzük neki, másrészt a szerep nem kíván túl sokat tőle, így maximálisan megoldja a feladatot. Sosa egyébként tipikusan a határozott és kemény nő karakterét hivatott megjeleníteni, ami tökéletesen passzol a XXI. századhoz, a Szupercsapathoz viszont annyira nem, de erre majd később visszatérek.
Lynch - Patrick Wilson, az Alamo-ból, a Cukorfalatból, vagy a Watchmen-ből ismerős tehetséges fiatal színész kelti életre a korrupt CIA-ügynök figuráját. Tulajdonképpen ő a film központi rosszfiúja, a karakter pedig bizonyos mértékig a sorozatban is szereplő Lynch tábornok figuráján alapul. A Wilson által játszott karakter kétszínű, öntelt, arrogáns és nem egyszer vicces is. Bár nem egy karakteres gonosz, szerintem igen jó figura, Wilson pedig ragyogóan hozza ezt.
Pike - Brian Bloom, a főként tévésorozatokból ismert amerikai színész bújik a Black Forest nevű magánzsoldos csapat korrupt parancsnokának szerepébe. Érdekesség egyébként, hogy Bloom nem csak szerepel a filmben, hanem ő volt az egyik forgatókönyvíró is. Pike karaktere amúgy a tipikus sablongonosz. Kegyetlen, irgalmat nem ismerő és néha még a fekete humort is nyomja. Külön emlékezetes a hangtomítós-jelenet Lynch-csel a kocsiban.

Látvány
Egy Szupercsapat kaliberű akciófilm megköveteli a minőségi látványt, még ha nincs is szükség igazán egetverő dolgokra. A nagyjából 100 millió dolláros költségvetést pedig ki is használja a stáb az utolsó centig. Érdemes megjegyezni, hogy a sorozatra is jellemzőek voltak a kissé rajzfilmszerű akciójelenetek, persze ezt a kor függvényében képzeljük el. A mozifilm is ezt a vonalat viszi tovább, viszont itt már olyan akció-szcénákat láthatunk, amikhez képest a Mission: Impossible filmek realisztikusnak hatnak.

Különösen kiemelkedik a tankos jelenet, valamint a film végi nagy akció, ahol igen erősen használják a CGI-t, így az arra érzékenyeknek, alighanem nem fog tetszeni. Nekem nincs bajom az ilyen "túl a csúcson" pillanatokkal, bár annyit meg kell jegyezni mindenképpen, hogy a vége akciónál bizony néhol erősen érződik, hogy az ott számítógéppel generált jelenet, mert valahogy nincs súlya a dolognak. Szóval ott még gyúrhattak volna kicsit, de összességében minőségi és kiváló látványvilágot kapunk.

Az operatőr az Avatárért nem rég Oscar-díjat nyert Mauro Fiore volt, aki minőségi, profi munkát végzett, noha olyan igazán kiemelkedő kamerakezelést, szűrőzést, vagy egyebet nem láthatunk. A színek ezúttal is nagyon élénkek, a film igen világos, akárcsak az Avatár. Szerintem Fiore közepes képességű - de nagyon profi - operatőr, aki az Avatár esetében is inkább a 3D technológia miatt kapta meg a díjat, semmint bármilyen művészi teljesítmény miatt.

A vágó az a Roger Barton volt, aki olyan látványfilmeken edződött, mint a Titanic, az Armageddon, a Pearl Harbor, A Sith Bosszúja, vagy a TransFormers második része. Elmondhatjuk hát, hogy igen profi, hosszáértő szakemberről van szó. Ehhez mérten a Szupercsapat nem lett egy agyonvágott, történetében vagy akciójeleneteiben követhetetlen produkció. Minden jól látható, a filmnek a kétórás játékidő ellenére is megvan a dinamikája, a cselekmény pedig nem ül le.

A jelmeztervező Betsy Heimann is kitett magáért, hiszen a karakterek frissnek, mainak hatnak, de mégis felismerhető bennük a '80-as évekbeli eredetiekre tett utalások, legyen szó a főszereplő négyes bármelyik tagjáról. Ezt leszámítva mondjuk nehéz dolga nem volt, hiszen többnyire szimpla civil ruhát, vagy rendőrségi/katonai egyenruhát kellett előbányásznia.

Zene
A filmzenét az egyik személyes kedvencem, Alan Silvestri komponálta. Rendkívül sokoldalú zeneszerző, aki a '84-es A Smaragd Románca óta csúcson van és emlékezetesnél emlékezetesebb score-okkal ajándékozott meg bennünket. Az évek során persze ő is idomult a korszellemhez, ezért a klasszikus hangszerelés mellé egyre gyakrabban használ modern, elektronikus hangszereket is. Kiváló példa erre a tavalyi sikermozi, a G.I. Joe: A Kobra Árnyéka, melyben kiválóan ötvözte a régi és az új elemeket.

A Szupercsapat zenéje pedig ugyanezen az ösvényen halad. Silvestri minőségi akciómuzsikát komponált, melynek néhány tétele önmagában is képes emlékezetessé válni. Persze, nem olyan kiváló, mint a korai darabjai, de nem lóg ki a sorból. Amit kritikaként fel lehetne hozni, hogy néha bizony lusta és nem szégyell lopni saját magától, pl. egy jelenetben esküdni mernék, hogy egy az egyben átemelt egy komplett zenei részt a G.I. Joe filmből. Ami viszont nagyon tetszik, hogy használja a sorozat eredeti főcímzenéjét, ami elképesztő nosztalgikus érzéseket ébreszt a nézőben.

És ne feledkezzünk el a Rage Against The Machine és az Audioslave zseniális gitárosáról, Tom Morello-ról sem, aki az "A-Team Blastoff Suite" című, elektromos gitárra komponált darabot hozta össze. Ez egy az egyben a RATM muzsikáját idézi meg, nagyon tökös darab, passzol is a filmhez. Ezen kívül elhangzik jópár betétdal a filmben, de nem igazán akad említésre méltó.

Történet
A Szupercsapat annak idején igazi, hamisítatlan '80-as évekbeli sorozat volt. Minden másodpercéből sült az évtized hangulata, így közel 25 évvel később eléggé kérdéses volt, hogy mennyire idézhető vissza a széria lövöldözős, macsó beállítottsága. A válasz pedig hála Istennek az, hogy meglehetősen. A film három írója, Skip Woods, Brian Bloom és Joe Carnahan alighanem nagy rajongói lehettek a sorozatnak, mert úgy gondolom, hogy minden újítás és modernizáció ellenére teljes mértékben tiszteletben tartották a sorozat szellemiségét.

A csapat négy tagjának ugyan azok a személyiség jegyei: mindegyikük végtelenül kemény, laza és férfias. Könnyedén veszik az akciókat és a nehéz helyzeteket. Félő volt, hogy Szépfiúból a modern felfogás miatt inkább nyálas és romantikus figurát faragnak, de ő ugyanúgy a James Bond-szerű nő-döntögető, mint a sorozatban. Persze azért valamennyi változás történt és itt jön a képbe Sosa karaktere.

A Jessica Biel által megformált lány ugyanis a sztori szerint Szépfiú ex-nője, akiért a fickó anno nagyon odavolt. Persze, ez nem lóg ki a cselekményből, de szerintem egy Szupercsapat-típusú filmnél abszolút elhagyható lett volna a kötelező romantikus szál, de hála Istennek, nincs túlerőltetve. A másik, hogy Sosa egy belevaló, határozott csaj, igazodva a korszellemhez. Kevesen tudják talán, de a szériát anno rengetegen kritizálták, hogy szexista, az öt évad alatt összesen volt két női szereplő, őket is gyorsan kiírták.

Híres sztori, hogy George Peppard, anno magához hívta Melinda Culeát, a női szereplőt és közölte vele, hogy a stábból senki nem örül a jelenlétének, csak a stúdió erőltette rájuk, hogy kell egy csaj is. Dirk Benedict is úgy fogalmazott, a Szupercsapat tipikusan pasi széria volt pasiknak, szerinte ez volt az utolsó igazi maszkulin show a televízióban. A rajongók tehát valahol tarthattak tőle, hogy ezen változtathatnak egy modern verzióban, de szerencsére nem ez történt.

Bár Sosa fontos karakter, mégis megmarad mellékszereplőnek, nincs túllihegve a figura, így a sztori szerencsére végig a négy főhősre és az ellenfelekre koncentrál, így abszolút megmarad a film annak, ami: abszolút pasifilmnek. A film cselekménye is igazodik ehhez, hiszen nincs felesleges nyálzás, végig a rendkívül laza poénkodás és akciózás megy. A sztori felépítése nagyon tetszett, ahogy egyenként megismerjük a csapat tagjait, majd ahogy bonyolódik a szitu és kapunk még csavart is bele.

Az egész afféle bevezetőként szolgál egyébként a sorozathoz, láthatjuk, miért is ítélik el őket, hogyan szöknek meg és hogy lesznek az a csapat, amit majd megismerünk a sorozatban. A karakterek szerethetőek, még a rosszfiúk is, akad jópár emlékezetes poén, főleg Sharlto Copley-nak köszönhetően és bár nem beszélhetünk friss, vagy újszerű cselekményről, a történet nagyon is megállja a helyét.

Rendezés
Joe Carnahant óriási tehetségként kezdték emlegetni a 2002-es, Narkó című filmje után, mindenki azt várta, hogy majd óriásit dobbant, ám ez elmaradt. 2006-ban aztán összehozott egy szerintem kiválóan sikerült akciófilmet a Füstölgő Ászokat, ám sem anyagilag, sem kritikailag nem aratott igazán sikert. Joe Carnahan nagy dobása tehát továbbra is váratott magára.

A nagy dobás pedig a Szupercsapat képében érkezett el, hiszen egy 100 millió dollárból készül nagy nyári film levezénylése mindenképpen az. Carnahan pedig láthatóan óriási lelkesedéssel vetette magát a filmbe, hiszen a vászonról szinte süt, hogy nagy rajongója lehetett az eredeti szériának. Számtalan hangulati elem köszön vissza, rengeteg utalást tesz nem csak a sorozatra, hanem az eredeti színészekre is.

Bár érezhető saját stílusa a filmen - a Füstölgő Ászok képi világa és egyszerre könnyed és kemény hangulata is - nem akart drasztikusan eltérni a sorozattól, pusztán áthelyezte azt 2010-be. Sokan ezt kritikaként jegyezték meg, holott azért most már nem lehet a háttér a vietnami háború, értelemszerűen adja magát az iraki szituáció.

Carnahan cselekményvezetése amúgy rendkívül laza és könnyed, abszolút nem erőlködik és láthatóan ez a színészekre is kihatott. Nem megfelelő kezekben ugyanis az egész elmehetett volna nagyon rossz irányba is, kisülhetett volna az egészből valami pozőr erőlködés is, de a rendezőnek köszönhetően abszolút szerethető maradt az összes karakter.

Amit talán kritikaként lehetne felróni neki, hogy az akciójeleneteknél tényleg nagyon elrugaszkodik a valóságtól, hiszen a tankos jelenet, vagy a végén látható óriási konténerek közti ugrálás sokaknál kicsaphatja a biztosítékot, a közönség nagy része talán nem veszi majd olyan könnyedén ezeket, mint én.

Összegzés
Mindent összegezve a Szupercsapat nem más, mint egy végtelenül profin összerakott és megrendezett minőségi nyári blockbuster. Tipikusan az a film, amit megéri megnézni, mert rendkívül jól fog rajta szórakozni az ember. Persze főként a férfi közönség, de én azt mondom, hogy a hölgyek is tehetnek vele egy próbát, mert tényleg nagyon könnyed és laza filmről van szó, melynek minden perce azt kiáltja, hogy dőlj hátra, kapcsolj ki és szórakozz nagyon jól. A filmeseknek ez volt a céljuk és én úgy gondolom, hogy ezt maximálisan teljesítették is.

"I love it when a plan comes together."

A bejegyzés trackback címe:

https://mozgokep.blog.hu/api/trackback/id/tr572152138

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.