04
09/2010
0

A Feláldozhatók (The Expendables)

Bevezetés
Ó, azok a boldog ’80-as évek! Az akciófilmek aranykora. Bár a műfaj már bő másfél évtizeddel korábban is ismert volt, főleg Clint Eastwood és Steve McQueen jóvoltából, a csúcsra mégis Arnold Schwarzenegger, Sylvester Stallone, valamint Bruce Willis filmjeivel ért fel. Filmjeik óriási sikereket értek el, a közönség odáig volt értük és az évtized abszolút uralkodó műfaja volt. A három nagy mellett persze voltak még más sztárok is, mint például Mel Gibson, Steven Seagal, Jean-Claude Van Damme, vagy éppen Dolph Lundgren.

Persze törvényszerű, hogy stílusok jönnek és mennek, így a klasszikus értelemben vett akciófilmek ideje is (sajnos) idővel lejárt. Seagal, Van Damme és Lundgren a ’90-es évek elején még népszerűek voltak, aztán már csak videóra és DVD-re kezdték gyártani a filmjeiket. Willis megannyi filmben mentette még meg a világot, de egyre inkább drámaibb szerepek felé fordult. Gibson hasonló módon folytatta, ám jó ideje főleg a rendezés köti le. Arnie hatalmas sztár volt később is, ám a 2000-es évek elején feladta színészi pályáját, hogy politikusként csináljon karriert.

És itt van még Sylvester Stallone. Az olasz csődör. Mai napig poén, hogy pornófilmekben kezdte karrierjét, majd a ’70-es években drámai szerepekkel próbálkozott, melynek csúcspontja kétség kívül az 1976-os Rocky című alkotás, melyért hősünk két Oscar-jelölést is kapott, egyet íróként, egyet pedig színészként (máig nem tudta ezt a bravúrt megismételni). Innentől kezdve óriási sztárnak számított. A Rocky, majd a vietnámi veteránról szóló Rambo sorozat bebetonozta őt Hollywood élvonalába. A ’80-as évek szinte másról sem szólt, mint Arnie és Sly baráti versengéséről, hogy melyikük is az első számú akcióhős.

A ’90-es években ő is próbálkozott komédiákkal is akárcsak az osztrák tölgy, ám Arnie ebben az évtizedben erősebbnek bizonyult. Sly karrierjében a nagy fordulópont 1997-ben következett be, mikor ráunva az akcióhős szerepkőrére, vissza kívánt térni a drámaibb szerepekhez. A Cop Land című zsarufilm nem is sikerült rosszul, Stallone maga is igen jó kritikákat kapott, ám karrierje mégsem a kellő irányba fordult. Innentől kezdve szűk egy évtizeden át nem alkotott említésre méltó filmet, szinte kivétel nélkül mindegyik alkotása eltűnt a süllyesztőben.

A nagy visszatérésre egészen 2006-ig kellett várni. Sly nem csak a nagyvászonra tért vissza ekkor dicsfényben, hanem a rendezői székbe is. Hősünk ugyanis már a ’70-es évek óta próbálkozott ezzel is, ám az addigi öt filmjéből kettő igen gyengén sikerült, míg a másik három a Rocky II., III. és IV. része volt. Hozzá kell tenni, hogy részről-részre, ezek is egyre gyengébb kritikákat kaptak, noha kivétel nélkül kasszasikerek voltak. A 2006-os Rocky Balboa viszont rehabilitálta Sly-t, mind színészként, mind rendezőként. A film anyagilag és kritikailag is nagy sikernek bizonyult.

Két évre rá Sly másik ikonikus figuráját is méltósággal búcsúztatta. A 2008-as John Rambo hosszú évek óta a legkeményebb akciófilm volt és bár messze volt az első rész színvonalától és mélységétől, bármikor felvette a versenyt a másik két résszel. A film sikere után pedig nem volt más hátra, minthogy Stallone véghez vigye dédelgetett álmát és elkészítse azt az akciófilmet, melyben összeterelve a műfaj minden nagyágyúját méltóképpen tisztelegjen saját pályafutása, valamint az akciófilm műfaja előtt is. A 80 millió dollárból leforgatott The Expendables pedig elképesztő gárdával és fegyverarzenállal felvértezve indult el, hogy meghódítsa a mozikat. Lássuk, hogyan teljesítettek a Feláldozhatók!

Szereplők
Barney Ross – Sylvester Stallone, a legendás akciósztár egy teljesen testhezálló szerepben bizonyítja, hogy még mindig ő a legény. Hogy a hatvanas évei közepén jár, nem nagyon látszik meg rajta, kíméletlen formában van és elképesztően meggyőző az akciójelenetekben. Ami nagyon tetszik, hogy kellő öniróniával kezeli a karakterét és hagy teret a többieknek is.

Lee Christmas – Jason Statham, a nagyjából egy évtizede berobbant angol színész korunk egyik legdivatosabb akciósztárja, elég csak a Szállító és a Felpörgetve szériákra gondolnunk. Persze ezek legtöbbje rémesen gyenge film, de ezúttal Statham bizonyítja, hogy van benne spiritusz. Sly mellett ő szerepel a legtöbbet és szabályosan lubickol a klasszikus, búsképű harcos szerepében. A késes akciói pedig tíz pontosak.

Yin Yang – Jet Li, a legnépszerűbb kínai akciósztár is tiszteletét teszi. Ő is már jó ideje próbálkozik Hollywoodban, de a Halálos Fegyver negyedik részét leszámítva eléggé gyenge filmekben szerepelt. Ezúttal meglepően keveset van jelen, karaktere a film első felében eléggé háttérbe húzódó, ám a végén ő is megmutatja, mire képes. Külön emlékezetesek a magasságával kapcsolatos poénok.

Gunner Jensen – Dolph Lundgren, a svéd hegyomlás is a fedélzeten! Bevallom, az ő szerepeltetését nagyon vártam, mert gyermekkorom egyik kedvence volt. A film megtekintése után az jutott eszembe, hogy mennyire sajnálom, hogy nincs már a csúcson, mert még mindig elképesztően hatásos a tag. Számomra Lundgren lopja el a show-t a filmben. A kissé kattant karaktere a legszórakoztatóbb figurája a filmnek.

James Munroe – Eric Roberts, a kiváló tehetségű, ám nagyon lecsúszott színész is felbukkan a film főgonoszának a szerepében. Roberts megannyi vérgagyi mellett néha egy-egy kimagasló filmben is felbukkan (például A Sötét Lovag), bizonyítva, hogy még most is illenék számolni vele. Sajnos ritkán kap lehetőséget minőségi filmben, pedig ezúttal is bizonyítja, hogy nála csak nagyon kevesen tudják jobban hozni az igazi rohadék figuráját.

Dan Paine – Steve Austin, becenevén „Stone Cold”, az egykori legendás pankrátor is itt van, méghozzá Roberts figurájának a jobbkezét alakítja. Austin 2005 óta próbálkozik filmekben, de nagy jövőt nem jósolok neki, lévén az ő mimikájához képest még Steven Seagal is shakespeare-i szintű színész. Az agyatlan állat szerepét viszont csont nélkül hozza és ez most is sikerül neki.

Toll Road – Randy Couture, a kevert harcművészetek egykori többszörös bajnoka is erősíti Sly csapatát. Bár színészileg messze ő a leggyengébb – még Austinnál is halványabb – valószínűleg egyben a legkeményebb is az egész gárdából. Couture elképesztő fizikummal rendelkező fickó, gyakorlatilag bárkit képes lenne szétszedni. A Steve Austinnal közös bunyójelenete fantasztikus lett, elképesztő, ahogy ez a két kolosszus egymást gyepálja.

Hale Caesar – Terry Crews, a volt amerikai focista is itt van, hogy szétrúgjon pár segget. Crews egész tekintélyes filmográfiával rendelkezik, többnyire vígjátékokban láthattuk eddig. A debil néger szerepében egyébként egész ügyes, azt meg kell hagyni. Ezúttal a keményebbik oldaláról mutatkozik be, ám Couture-hoz hasonlóan ő sem kap nagy teret. A film végi nagy darálásból persze ő is jókora szerepet vállal, a film legjobb lövöldözős pillanata az övé.

The Brit – Gary Daniels, a ’90-es évek B-kategóriás verekedős filmjeinek sztárja is felbukkan, ő alakítja Austin mellett a film másik „henchman”-jét, a Britet. Daniels is azok közé tartozik, akinek tehetségtelensége, már-már rendkívül szórakoztató, szinte öröm nézni, ahogy túljátssza a szerepét. Vele kétség kívül tovább erősödik a nosztalgiaérzés.

Tool – Mickey Rourke, a Pankrátorral újra a csúcsra ért tehetséges színész tovább erősíti a sztárgárdát. Ő a csapat egykori tagját alakítja, aki azóta már kiszállt és csak a melót szerzi a többieknek. Bár Rourke nem szerepel sokat, de a film egyetlen igazi színészi pillanata az ő nevéhez fűződik. Bár a monológ eléggé sablon, Mickey mégis óriási átéléssel adja elő, bizonyítva színészi kvalitásait.

Mr. Church – Bruce Willis, a legendás sztár Arnie-val közös meglepetés cameo-ja a film vitathatatlan csúcspontja. Willis a tőle megszokott lazasággal és „cool”-sággal hozza a macsót, a titokzatos megbízót. Sly természetesen jópofa mondatokat írt neki, amiket Bruce láthatóan nagy élvezettel ad elő.

Trent Mauser – Arnold Schwarzenegger, az akciófilmek királya sem mondhatott nemet, hogy felbukkanjon a filmben, mint a rivális zsoldos csapat vezetője. Bár kormányzói teendői bizonyosan lekötik, azért Arnie szintén szerepet vállal a filmtörténeti jelentőségű jelenetben, melyben Sly, Bruce és ő együtt szerepelnek. Arnie öt év után tér vissza a vászonra, ám könnyed magabiztossága és elsöprő karizmája mit sem kopott. Zseniális, ahogy Sly-jal osztják egymást, már csak ezért a jelenetért is megéri megnézni a filmet.

Látvány
A 80 millió dolláros költségvetés manapság nem számít nagynak, azonban annyira nem is kevés, sőt, messze ez Sly legnagyobb büdzséjű filmje. 80 millióból azért már helyre kis akciófilmet lehet kihozni és az alkotók bizony mindent be is vetettek. Van itt látványos autós üldözés, elképesztő mennyiségű kilőtt skuló és annyi robbanás, hogy Michael Bay sárgulhat az irigységtől. Minden cent meglátszik a vásznon és a legjobb, hogy csak nagyon kevés esetben használtak CGI-t, bár őszintén megvallva, még ezek a film leggyengébben sikerült látványelemei.

Az operatőr, Jeffrey Kimball tisztes munkát végez, ám teljesítménye nem kiemelkedő. Tény, hogy számos jelenetet szépen fényképezett, de engem nagyon zavar a kamerarángatás és sajnos a film alatt ezt néhányszor eljátssza, ami nem válik a produkció előnyére. A két vágó, Ken Blackwell és Paul Harb viszont szerintem ügyesek voltak. A film tempója megfelelő, nem túl kapkodó, nem válik a cselekmény követhetetlenné. Az akciójeleneteknek is megvan a dinamikája, csak úgy pörgetik az adrenalint a nézőben.

Zene
Valljuk be, az akciófilmeknél nem éppen a score a legemlékezetesebb. Persze akadnak kivételek, mikor a zene kellően fajsúlyos és alapvető tartópillére lesz a film hatásosságának, ám legtöbbször nem ez a helyzet. A talpalávalót az a Brian Tyler komponálta meg, aki már a negyedik Rambo filmnél is együtt dolgozott Sly-jal. A Dűne Gyermekei zenéjével berobbant komponista az évek során bizonyította, hogy ő azon zeneszerzők közé tartozik, akinek szerzeményei aláfestésként tökéletesen működnek, ám önmagukban kevésbé állják meg a helyüket.

Persze akadnak kivételek, de alapvetően ez a helyzet vele és így van ez a The Expendables esetében is. Tyler kellően kihasználja a hangszereket, mindig idomul a képek hangulatához is. Ha kell, akkor kemény és katonás, ha kell, akkor lágyabb és érzelmesebb. Ám valami mégis hiányzik. Egész egyszerűen nincs erő a score-ban, nem tud átütő lenni. A film nézése közben így tökéletesen megfelel, ám az ember magában már nem igazán tud mit kezdeni az albummal.

Sokkal emlékezetesebb az a néhány dal, amely a filmben elhangzik. Ilyen a „Keep On Chooglin” és a „Born On The Bayou” a Creedence Clearwater Revival-tól, a „The Boys Are Back In Town” a Thin Lizzy-től és a „Mississippi Queen” a Mountain-től. Meg kell még említenem a „Diamond Eyes” című Shinedown nótát és a „Paradise City” című Guns N’ Roses szerzeményt, melyek a filmben nem hangzanak ugyan el, de az előzetesek alatt nem kis szerepet vállaltak a hangulat elérésében.

Rendezés
Sylvester Stallone 2006-ig mindössze öt filmet jegyzett. Az 1978-as Édenkert a sikátorban (Paradise Alley) meglehetős bukás volt. A Rocky II, III és IV anyagilag óriási sikert arattak, de egyre gyengébb színvonalat ütöttek meg (a III és a IV már inkább másfél órás videóklipek voltak, mint filmek), ám rendezői mélypontja kétség kívül a ’83-as Életben maradni (Stayin’ Alive) című rémgyenge diszkófilm John Travolta főszereplésével.

Elmondhatjuk tehát, hogy hősünk direktori pályafutása finoman szólva is felemás volt. De mindez megváltozott négy évvel ezelőtt, mikor a Rocky Balboa-val Sly olyan érett és kiforrott rendezői munkát mutatott, amit nem sokan vártak volna tőle. A két évvel későbbi John Rambo-nak is a kiváló és erőteljes rendezése ellensúlyozta a történeti gyengeségeit. Ezek után jómagam igen sokat vártam a The Expendables-től.

Stallone pedig tulajdonképpen nem is vall kudarcot. Biztos kézzel fogja össze a produkciót és vezényli le ezt a bő 100 percnyi adrenalin bombát. A film kellően akciódús és a poénok is nagyon a helyükön vannak. Amibe persze bele lehetne elsősorban kötni, az a történet, meg a karakterek. A Sly és David Callaham által közösen írt szkript ugyanis hemzseg a hatalmas sablonoktól és az egydimenziós karakterektől.

De mivel ez a film pont a ’80-as évek hasonló stílusú filmjei előtt kívánt tisztelegni, így ezt felfoghatjuk szándékosnak is. Ebben az esetben viszont azt sajnálhatjuk, hogy a műfaj nagy klasszikusaihoz képest nincs elég ütős egysoros és emlékezetes beszólás. Számomra még az volt fájó pont, hogy bizonyos színészek (Li, Lundgren, Rourke) a vártnál kevesebb teret kaptak, a középpontban főleg Sly és Jason Statham áll. Utóbbi szerelmi szenvedését nyugodtan ki is lehetett volna hagyni és a játékidőt a többiekre fordítani.

Hatalmas piros pont jár viszont az elképesztően látványos akciójelenetekért, különösen az autós üldözés, a repülős attak és a vége akció az, ami földbe döngölő. Nagyon tetszett még, hogy Sly nem akart arcoskodni, hanem kellő kritikával kezeli önmagát, így nem sebezhetetlen, nem kerül ki mindig győztesen a csatákból. A nagy akció triumvirátus közös jelenetében is háttérbe húzódik, hogy Arnie és Bruce domboríthasson. Ja igen, a magyar vonatkozású poénért pedig külön köszönet!

Összegzés
Mindent összegezve nem mondhatok mást, mint azt, hogy A Feláldozhatók bizony király és tökös akciófilm, méltó a nagy elődökhöz, mégha azok színvonalát nem is éri el. Ha a ’80-as években készül, biztosan nem aratna ekkora sikert, a mostani silány felhozatalban viszont üdítő frissességgel hat és messze lekörözi a többi akciófilmet. Antal Nimród Predators-mozija mellett így már két film van idén, mely sikeresen idézi meg az akciófilm aranykorát. Nem hibátlan alkotás, nem műfaji klasszikus, de mindenképpen minőségi és roppant szórakoztató darab, bátran ajánlom mindenkinek, aki rajongója a hasonló filmeknek, nem fognak csalódni. Várom a folytatást, ahol remélhetőleg Sly mellett ismét felbukkan majd Arnie és Bruce, valamint ezúttal talán Van Damme és Seagal is tiszteletét teszi majd.

„Everyone of us is expendable”

A bejegyzés trackback címe:

https://mozgokep.blog.hu/api/trackback/id/tr652272168

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása