31
12/2010
1

Top 2010

Véget ért az idei év is, hát ideje számot vetni a 2010-es filmterméssel. Most először nagyon rákészültem, mert még év elején összeszedtem, mik lesznek azok a filmek, amiket idén mindenképp szeretnék megtekinteni. Nos, volt olyan, amit áttoltak 2011-re, volt olyan, amit nem volt lehetőségem idén megtekinteni, de még így is úgy 70 filmet láttam a 2010-es termésből.

Szokásomhoz híven három kategóriát csináltam: a legjobb tíz film, a legrosszabb öt film és az öt legnagyobb csalódás. Mindegyik alá felsorolásként még igyekszem a többit is elosztani.

Kezdjük akkor az idei év tíz legjobbjával:

10. Helyezett
A Feláldozhatók (The Expendables)
Sylvester Stallone az akciófilmek egyik legnagyobb királya a ’90-es évek második felétől szép csendben kezdett eltűnni az élmezőnyből. A Rocky Balboa és a John Rambo aztán rehabilitálták hősünket, aki ezután belevágott, hogy létrehozza az akciófilm műfajának beteljesülését. Fogta magát és összetrombitálta az összes legendás ’80-as évekbeli akcióhőst, akit csak el tudott érni és egy elképesztő romboldában egyesítette őket. A Feláldozhatók nem az acélos történetéről, vagy kimagasló színészi játékáról marad emlékezetes, hanem, hogy emléket állít az akciófilm fénykorának és hihetetlen nosztalgia-érzést kelt a műfaj rajongóiban.

9. Helyezett
A Rocker Csajok (The Runaways)
A Rock & Roll a kezdetektől fogva a férfiak világa volt. Nő oda nagyon ritkán tehette be a lábát, arra pedig nem volt példa, hogy tisztán egy csajbanda berobbanhasson. Egészen 1975-ig. Cherie Currie és Joan Jett három másik lánnyal ekkor alapította meg a The Runaways nevű bandát, mely mindössze 1979-ig működött, mégis kitörölhetetlen nyomot hagyott a könnyűzenében. Onnantól fogva a nőknek ugyanúgy joguk volt a Rock & Roll-hoz. Az eddig csak fényképezéssel és klipekkel foglalkozó rendezőnő, Floria Sigismondi megírt és levezényelt egy olyan életrajzi filmet, mely véleményem szerint nem áll be a hasonszőrű alkotások sorába. Tökéletesen visszaadja a korszak hangulatát, de főként a fiatal lányok lelkivilágára koncentrál, arra, hogy hogyan élték meg ők ezt az egészet. Dakota Fanning és Kristen Stewart pedig fantasztikus alakítást nyújtanak, tehetségüket a film megtekintése után már senki sem kérdőjelezheti meg.

8. Helyezett
Éli Könyve (The Book of Eli)
A Hughes-testvérek (Albert és Allen) nem éppen arról híresek, hogy sok filmet készítenének. 1993-as bemutatkozásuk óta ez mindössze a negyedik nagyjátékfilmjük. A Veszélyes Elemek és a Halott Pénz még kis függetlenfilmek voltak, melyek rohamos sebességgel váltak kultusszá. A 2001-es A Pokolból viszont sztárokkal teletűzdelt igazi nagy film, ami bár szerintem kiválóan sikerült, a közönség és a kritikusok nagy része nem nagyon szerette. Az Éli Könyve pedig még nagyobb volumenű alkotás, igazi posztapokaliptikus mozi, melynek legfontosabb mozgatórugója a hit. A hit ereje, melyeket használhatsz jó és önző célokra is. A két főszereplő, Denzel Washington és Gary Oldman pedig nagyszerűen ragadják meg a figuráikat és állítják szembe ezt a kettősséget. Az Éli Könyve így nem lesz sima posztapokaliptikus akciófilm, mint mondjuk a Mad Max, hanem jóval több annál. Fontos gondolatokat és üzenetet hordozó alkotás.

7. Helyezett
Ragadozók (Predators)
A Ragadozó-filmeket épp karácsonykor említettem meg, mint egyik nagy kedvenc mozi-szériámat. Idén kerek 20 év után tértek vissza a rasztahajú idegen vadászok (persze ha nem számolom a két igen gyenge AvP filmet). Ráadásul mindezt a ragyogó tehetségű magyar származású rendező, Antal Nimród vezénylete alatt. Nimród pedig jött, látott és győzött. Igen kevés pénzből egy nagyon is látványos és jól felépített sci-fi akciófilmet hozott össze, ahol vannak rendes karakterek, jól fel is vannak építve, ráadásul a hangsúly is rajtuk van, nem az össze-vissza lövöldözésen. A Ragadozók így megmarad totálisan „old school” akciófilmnek, mellőz minden mai divatos húzást, ezáltal pedig hibátlanul simul oda a ’87-es első, valamint a ’90-es második rész mellé.

6. Helyezett
Tolvajok Városa (The Town)
Ben Affleck valamit nagyon tud. Méghozzá filmet rendezni. Az 1997-es, Good Will Hunting-gal történt berobbanása óta színészként igyekezett a csúcsra érni, de általában mindig megkapta, hogy középszerű és híján van az igazi tehetségnek (azért a 2006-os Hollywoodland-del erre durván rácáfolt). 2007-ben aztán nagy megdöbbenésre rendezésre adta a fejét és összehozott egy olyan kimagasló krimit (Hideg Nyomon), hogy azóta is csak az állát keresgéli mindenki. Idén visszaült a rendezői székbe és egy nagyobb volumenű alkotással kápráztatott el minket. A Tolvajok Városa elvisz minket Boston szívébe, megismerünk egy sajátos szubkultúrát és pár srácot, akik történetesen profi bankrablók. Affleck ismét bizonyítja kiváló rendezői kvalitásait, összetett és roppantul kidolgozott filmje már-már a Szemtől Szemben-nel említhető egy lapon. A Tolvajok Városa egyértelműen az év egyik legjobb, legerősebb filmje.

5. Helyezett
Fekete Hattyú (Black Swan)
Darren Aronofsky a jelenkor vitathatatlanul egyik legtehetségesebb rendezője, noha a filmjei elég nehezen befogadhatóak az átlagnéző számára. Az idén bemutatott Fekete Hattyú véleményem szerint az eddigi legjobb rendezése, még a 2008-as A Pankrátornál is letaglózóbb. A Fekete Hattyú a balett kegyetlen világába visz el minket, ahol egy fiatal és ártatlan lány mindent megtenne azért, hogy övé legyen a darab főszerepe és ezért kész bármilyen áldozatra. A film a tökéletesség értelmetlen hajszolását állítja a középpontba, ami már egészen a tébolyig vezet. Rendkívül depresszív, nyomasztó történet, ami megragadja a nézőt és aztán nem ereszti. Natalie Portman alakítása pedig elképesztő, hihetetlen mélységeiben járja be ezt a karaktert. Úgy gondolom, hogy mind Aronofskynak, mind Portmannek kijár (minimum) az Oscar-jelölés.

4. Helyezett
Viharsziget (Shutter Island)
Martin Scorsese a filmkészítés mestere, minden alkotására érdemes odafigyelni. Idén a Viharsziget című Dennis Lehane-adaptációval kápráztatott el minket, a film pedig minden dícséretet megérdemel. Rendkívül erős hangulatú dráma, mely egy elmegyógyintézet falai között kalauzol el minket az emberi lélek és elme sötét zugaiba. Scorsese valami zseniálisat húzott ezzel a filmmel, a főszerepet alakító Leonardo DiCaprio pedig ismét brillírozik. A film képi világa, a történet és a cselekményvezetés, mind-mind aprólékosan ki lett dolgozva, az ember agya még sokáig dolgozik azután is, hogy lepergett a stáblista. Őszintén megmondom, én ezért a filmért inkább adtam volna Scorsesének rendezői Oscar-t, mint A tégláért.

3. Helyezett
Perzsia Hercege: Az Idő Homokja (Prince of Persia: The Sands of Time)
Hollywood majd’ két évtizede próbálkozik már azzal, hogy valami épkézláb videójáték-adaptációt hozzon össze. Az elmúlt 17 év során a „gyenge közepesnél” többre eddig nem futotta. Idén viszont jött a sikergyáros, Jerry Bruckheimer producer, valamint a tehetséges angol rendező, Mike Newell 200 millió dollárból összehozták nem csak az idei év egyetlen igazi nagy szórakoztató nyári moziját, hanem véleményem szerint az első minőségi, igazán király játékadaptációt is. A látvány pazar, a történet is klassz, a hangulat elképesztően jó és a színészek is telitalálatnak bizonyultak. Jake Gyllenhaal laza és menő, Gemma Arterton pedig gyönyörű és imádnivaló. Érthetetlen módon a kasszáknál megbukott a film, de én azért reménykedem benne, hogy lesz majd folytatás.

2. Helyezett
Eredet (Inception)
Christopher Nolan napjaink legfelkapottabb rendezője. Filmjei sikert sikerre halmoznak, nem csoda hát, ha a Warner stúdió fejesei gyakorlatilag minden óhaját lesik és szinte a tenyeréből esznek. Az sem sok rendezőnek adatik meg, hogy 200 millió dollárt kapjon arra, hogy elkészíthesse a minden tekintetben álom-projektjének nevezhető alkotását. Az Eredet az idei év legintelligensebb, legtökéletesebben összerakott filmje, ami ráadásul elképesztően látványos és szórakoztató is egyben. Nolan mind íróként, mind rendezőként bizonyítja kivételes kvalitásait, ahogy a színészek is remekelnek, főleg Leonardo DiCaprio, aki a Viharsziget és az Eredet kapcsán elmondhatja, hogy a 2010-es év egyértelműen az övé volt.

1. Helyezett
Tron: Örökség (Tron: Legacy)
Ez volt Hollywood karácsonyi ajándéka a számomra! A Tron az egyik legmeghatározóbb film volt számomra, a mai napig imádom ezt a furcsán egyedi, mégis forradalmi alkotást. Álmomban sem mertem gondolni, hogy valaha készül majd folytatás, azonban úgy látszik, vannak még csodák. Az elsőfilmes Joseph Kosinski nagyszerű munkát végzett, filmje nem csak frissnek és modernnek hat, hanem tökéletesen hű folytatása az első résznek, minden porcikájában ott van a ’80-as évek hatása is. A színészlegenda Jeff Bridges-t is fantasztikus volt ismét Kevin Flynn bőrében látni és akkor még nem beszéltem az elképesztő vizuális effektusokról, főként a 30 évesre fiatalított főszereplőről. Mindezt fokozzák még a kiváló akciójelenetek, a szemkápráztató látványelemek, két végletekig dögös csaj és a Daft Punk kimagasló soundtrackje, mely számomra holtversenyben az év legjobbja.

Az idei felhozatalból bár a listára nem kerülhetett fel, de nagyon (vagy kicsit kevésbé, de) tetszett még A Szupercsapat, az Élve Eltemetve, a Robin Hood, a Titánok Harca, A Tébolyultak, A Sötétség Határán, az Eszeveszett Küzdelem, a Zöld Zóna, a Wall Street: A Pénz Nem Alszik, A Farkasember és még jópár alkotás a teljesség igénye nélkül.

Azt még meg kell említenem, hogy három olyan film van, ami befolyásolhatta volna a listát, de idén nem jutottak el hozzánk, ezek A Félszemű (True Grit) a Coen-tesóktól, a The Fighter című dráma Christian Bale-lel, valamint a Morning Glory című vígjáték Harrison Ford főszereplésével.

Aztán persze idén is voltak olyan filmek, amiket nagyon vártam, amiktől sokat vártam, ám csalódottan kellett felállnom a megtekintésük után.

Következzék az idei év öt legnagyobb csalódása:

5. Helyezett
Vasember 2 (Iron Man 2)
Bár nagyon kedvelem a képregényeket és a belőlük készült filmeket, nem vagyok feltétlen híve az összes karakternek. A Marvel Vasemberéről a 2008-as első részig nem nagyon tudtam, hogy kicsoda, ennek ellenére alapvetően jó kis szórakoztató filmet kaptam, főleg a Robert Downey Jr./Jeff Bridges főszereplő-párosnak köszönhetően. Másodjára megtekintve már nem volt akkora durranás, de ennek ellenére vártam a második részt, egy jó kis akciómóka reményében. Hát a Vasember 2 minden volt, csak érdekes, szórakoztató, vagy akciódús nem. És bizony itt már durván kiütközött minden negatív dolog, amin az első résznél még szemet hunytam. A történet szinte nem is áll másból, mint, hogy Tony Stark szenved, de közben márkás sportkocsival/napszemüveggel/öltönnyel veret és próbál jópofizni Gwyneth Paltrow-nak. A poénok erőltetettek. Akció kb. 7-8 percnyi lehet a filmben és az se túl izgalmas, az olyan kiváló színészeket, mint Mickey Rourke vagy Sam Rockwell egydimenziós paprikajancsinak használnak. Mr. Favreau, ez bizony nagyon gyenge volt, kérem!

4. Helyezett
Terhes Társaság (Due Date)
Todd Phillips rendező olyan remek vígjátékokkal örvendeztetett meg eddig minket, mint a Cool Túra, a Sulihuligánok, a Starsky és Hutch, vagy a tavalyi Másnaposok. Ezek után igen sokat vártam legújabb poénbombájától, melynek főszerepét Robert Downey Jr. és a Másnaposokkal berobbant Zach Galifianakis alakítja. A végeredmény viszont egy rémesen gyenge és humortalan road movie lett, ahol azon kéne röhögnöm, hogy Galaifianakis maszturbál a kocsiban, vagy füvet vesznek. A színészek se nyújtanak emlékezeteset. Downey Jr. tulajdonképpen Tony Starkot játssza csak most nem milliárdos, Galifianakis pedig egy az egyben a Másnaposok-beli figuráját hozza, csak másodjára már rohadtul fárasztó és irritáló. Ha valaki hasonló típusú, de minőségi vígjátékot akar nézni, annak javaslom a Repülők, vonatok és automobilok című kiváló Steve Martin/John Candy filmet.

3. Helyezett
Felhangolva (Get Him to the Greek)
Aldous Snow, a kretén popsztár a 2008-as Lepattintva című közepesen jó vígjátékban bukkant fel, mint jól eltalált mellékszereplő. Az alkotók ezután úgy döntöttek, hogy mekkora poén lesz ennek a tagnak egy egész filmet adni. Hát nem volt az. A Felhangolva még a Terhes Társaságnál is humortalanabb celluloidhalom, amiben végig rohadtul idegesítő és ellenszenves karakterek majomkodnak. A két főszerepet alakító Russell Brand és Jonah Hill pedig jó ideig ne csináljon filmet. Pedig az alapötletben egy frenetikus komédia lehetősége is benne volt, de tehetségtelen írókkal és rémgyenge karakterekkel nem lehet ezt jól megoldani. A film egyedül Rose Byrne, Lars Ulrich és Sean Combs megdöbbentően jópofa cameója miatt érdemel csak említést.

2. Helyezett
Hibrid (Splice)
A szinte nulla pénzből készült Kocka című kiváló sci-fi rövid időn belül kultusz lett, a kanadai rendező, Vincenzo Natali nevét pedig világszerte megismerték. Ezután két kisebb volumenű filmet készített és csak idén gondolta úgy, hogy valami nagyobba vágja a fejszéjét. A Hibrid a Légy nyomdokain haladó, ígéretes filmnek indult olyan sztárokkal, mint Adrien Brody és Sarah Polley. A végeredmény viszont egy igencsak félresikerült film lett, ami nem is tudja eldönteni, mi akar lenni pontosan. Egyszerre próbál párkapcsolati drámát belevinni, aztán moralizálni a tudomány felelősségéről és mindezt megfűszerezni horror-elemekkel, de Natali nagyon mellélő. Egyikből sincs elég, egyik sincs kellően kidolgozva, nem is illenek össze és néhány jelenetet leszámítva ki is oltják egymást. És akkor még nem beszéltem a film vége felé látható aberrált jelenetről, ami nem tudom, hogy juthatott az alkotók eszébe.

1. Helyezett
Ha/Ver (Kick-Ass)
Matthew Vaughn mint Guy Ritchie producere szerzett magának hírnevet, majd 2004-től átnyergelt a rendezésre. A Torta és a Csillagpor jó kritikákat kaptak, így mindenki, köztük én is, nagy várakozásokkal tekintettem a Kick-Ass című kult-képregény megfilmesítése elé. És a végén rossz szájízzel kellett felállnom. A Ha/Ver ugyanis élesen két részre esik szét. Az első fele tökéletes szatírája lehetne a szuperhős-képregényeknek, a második felében viszont tonnaszámra használ meseszerű-elemeket, amiktől önmaga paródiájává válik és elveszti mindazt, amit az első felében felépített. A vicc az, hogy ha bármelyiket választják a kettőből, akkor jó filmet kapunk, de a kettő egyszerre romba dönti az egész filmet. S bár messze nem nézhetetlen vagy rossz ez a film, csak elhibázott és a várakozásaimhoz képest balul elsült. Nicolas Cage és Cloe Grace-Moretz miatt viszont mindenképpen megéri megnézni a filmet.

No persze volt még pár csalódás az idén, várakozástól függően kisebb vagy nagyobb mértékben. A teljesség igénye nélkül lyen volt pl. a Fekete Halál, a Brooklyn Mélyén, A Kilencedik Légió, a Két KopperA Varázslótanonc, a Red, a Nagyfiúk, vagy éppen az Adéle és a Múmiák Rejtélye.

Na meg pesze idén is voltak igen pocsék filmek, amiket már szinte kínszenvedés volt végignézni. Általában igyekszem nagyon pozitívan állni minden filmhez, de olykor bizony kénytelen vagyok én is ostorozni.

Jöjjön hát a 2010-es év öt legrosszabb filmes élménye:

5. Helyezett
Párterápia (Date Night)
Shawn Levy nem éppen a nagy rendezői tehetségéről híres, hát ezúttal sem vártam valami eget rengetőt, de a végeredményt még elégségesnek se tudnám nevezni. Steve Carrell és Tina Fey párosa akár jól is működhetne, de a Párterápia rémesen gyengén van megírva totáisan lapos poénokkal, a két főszereplő meg csak szenved. Mark Wahlberg „cool”-nak szánt mellékszerepe meg inkább erőltetett volt, ráadásul az ő egyik jeleneténél léthatjuk a film egyik legszánalmasabb „poénját” is. Hiába próbáltam szeretni ezt a filmet, semmi nincs, amit James Franco és Mila Kunis aranyos cameóján kívül pozitívnak nevezhetnék. Carrell gyorsan lépjen tovább, Levy meg ne rendezzen többet filmet.

4. Helyezett
Tekken (Tekken)
A jó öreg ’90-es évek és a verekedős számítógépes játékok… Micsoda nosztalgia! Gondoltam én, aztán megnéztem ezt az izét, amit elég neccesen lehet csak filmnek nevezni. Ezek a játékok amúgy sem a hű de nagy háttérsztoriról meg a király karakterekről voltak híresek (talán a Mortal Kombat kivétel), hanem a jó kis bunyókról. Ezek után haláli volt, hogy próbáltak komolykodós történetet kerekíteni vagy fél tonna ütés-váltás köré. A színészek hihetetlenül gyengék, látványról vagy hangulatról nem is beszélhetünk és az egész minősége úgy éppen csak alulról súrolja a ’94-es Van Damme-féle Street Fighter mozit, szóval azt hiszem, ez mindent elmond. Az összes pozitívum az két hihetetlenül dögös csaj, Kelly Overton és Candice Hillebrand, valamint a b-filmek egyik nagy királya, Gary Daniels szerepeltetése.

3. Helyezett
Step Up 3 (Step Up 3D)
Hogy a 28 évemmel már öreg vagyok, azt ezek a táncos filmek rendkívül jól szemléltetik. Hiába rémgyenge és sablonos mind, a népek zabálják én meg csak éretlenül bámulok. Ezt a Step Up 3-at is egy lányismerősömnek szereztem be és mivel nem volt más itthon, hát megnéztem. Még táncfilm paródiának is gyenge lenne ez a cucc. Az ilyen cuccokat általában végeérhetetlen, látványosan koreografált táncjelenetekkel igyekeznek eladni, de itt még ilyen sincs. A táncok még nekem, laikusnak is rém gagyinak hatottak, a színészek tánctudásánál pedig csak színészi képességeik voltak szánalmasabbak. Ezt a filmet nyugodtan nevezhetjük celluloid-hulladéknak is akár. S bár engem abszolút nem érdekel ez a műfaj, de Hollywood egyszer igazán készíthetne egy minőségi táncos filmet a rajongóknak.

2. Helyezett
Scott Pilgrim a Világ Ellen (Scott Pilgrim vs. The World)
Edgar Wright, a Haláli Hullák Hajnala és a Vaskabátok rendezője egy kultusz képregény-adaptációt készít? Ezt látni kell! Hát nem kellett volna. Ennyire irritáló, ostoba, túljátszott, túlrendezett, vérgagyi cucc kevés van, azt meg kell hagyni. Mary Elizabeth Winstead, Brie Larson, Chris Evans, Brandon Routh és Thomas Jane rövid felbukkanásai mentik meg ezt a filmet attól, hogy szó szerint lehúzzam a WC-n. Már maga az alapötlet is nagyjából egy tízéves érzelmi szintjén álló ember ötlete lehetett (a főhős arc megküzd a csajért annak hét gonosz exével), de a végeredmény már egy csapat LSD-függő kretén lázálmát tükrözi. Michael Cera az egyik legirritálóbb fej a filmvilágban, legszívesebben ott ütném, ahol érem és ő csak a 121-ik ok, hogy miért béna ez az egész. Akinek több IQ-ja van mint 10 és aki nem egy 13 éves, érzelmi nyomorék homokos manga-buzi kretén, az nem fogja csípni ezt a trágyahalmot.

1. Helyezett
Az Utolsó Léghajlító (The Last Airbender)
És ezek után még hinné valaki, hogy nem a Scott Pilgrim az idei év legszarabbja? Pedig így van. Ott legalább van két dögös csajszi, meg három király cameo. De itt? Itt pöcegödör és szarszag, semmi több. M. Night Shyamalan olyan filmekkel indított, mint a Hatodik Érzék, a Sebezhetetlen, vagy a Jelek. Ezt a nem kis hírnevét dolgozta le kemény munkával oda, hogy ma már szitokszónak számít a neve, pedig én még Az Eseményt is szerettem tőle. Ezúttal viszont új műfajt hozott létre, aminek a neve „Mesebutaság”. Fogott egy népszerű fantasy-rajzfilmsorozatot és elkészített belőle egy olyan mozit, amiben öt percig nem történik semmi, ami logikus lenne, jól kidolgozott, értelmes, előre vinné a cselekményt, vagy bármi ilyesmit. Teljesen kretén szituációk követik egymást olyan rossz színészi alakításokkal tarkítva, amikhez képest a Jóban-rosszban szereplői Oscar-esélyes színészek és még csak a látványt se lehet dicsérni. Ha valakinek van ellensége és kegyetlenül szeretné megkínozni, de a Scott Pilgrimet már kikölcsönözték, akkor vesse be a legdurvább fegyvert: Az Utolsó Léghajlítót.

Olyan szintű lelki megrázkódtatások, mint ez az öt film, szerencsére nem ért több idén, de közel járt hozzá a High School Rock, az Exférj Újratöltve, a Túl Jó Nő a Csajom is. És bár előzetesen erre a listára vártam őket, a Skyline és nagy megdöbbenésre a harmadik Alkonyat-film, a Napfogyatkozás sem volt ennyire szar.

No és persze szokásom, hogy a végén felsorolok pár filmet, amit a következő évből nagyon várok. 2011 tömve lesz jónak ígérkező filmekkel, jöjjön a 20, általam legjobban várt alkotás, csak nagyon röviden.

20. Helyezett
TransFormers: Dark of the Moon
Michael Bay harmadszor igyekszik leamortizálni a világot az óriásrobotjaival. Az első rész nagyon szerethető volt, a második katasztrófa, így hát roppant kiváncsi vagyok, hogy vissza tudja-e hozni az első rész hangulatát, vagy tovább rombolja azt.

19. Helyezett
Super 8
J.J. Abrams két Star Trek között egy Cloverfield-típusú kézikamerás sci-fi/horrorral lep meg minket. A projekt nagyon titokzatos, szinte semmit sem tudni róla, de Abramst ismerve valami hangulatos dolgot várhatunk.

18. Helyezett
Paul
Greg Mottola (Superbad, Adventureland) rendező szövetkezik Simon Pegg-el és Nick Frost-tal (Haláli Hullák Hajnala, Vaskabátok) egy frenetikusnak ígérkező vígjátékban ahol fontosabb szerepet kap az 51-es Körzet és egy onnan szökött vicces, füvező idegen is.

17. Helyezett
Source Code
Duncan Jones, a hatalmas kritikai sikert arató Hold után most Jake Gyllenhaal főszereplésével egy csavaros sci-fivel készül meglepni minket, melyben Gyllenhaal egy terrortámadás utolsó néhány percét éli át újra és újra, hogy megtalálja a megoldást.

16. Helyezett
Rise of the Apes
A Majmok Bolygója kultikus sci-fi, ami aztán megért több feledhető folytatást és egy gyenge feldolgozást. Most James Franco és Freida Pinto főszereplésével egy előzményfilmben próbálják megtalálni a válaszokat arra a kérdésre, hogyan is robbant ki az intelligens majmok felkelése. Lehet nagyon jó és lehet rém gyenge is a film.

15. Helyezett
Captain America: The First Avenger
A Marvel hőse ma már durván idejét múltnak tűnhet csillagos-sávos pajzsával és jelmezével, ahogy a nagy és dicső Amerikát védelmezi. Ezt 2011-ben lenyomni bárki torkán igen necces. Ennek ellenére várós, mert a szereposztás impozáns a rendezői székben pedig az a Joe Johnston ül, aki a Spielberg/Lucas iskolából került ki.

14. Helyezett
The Eagle
Ezt 2010 végére ígérték az alkotók, ám végül jövő év elejére csúsztatták, a címét is kicsit lerövidítve (az eredeti The Eagle of the Ninth volt). Channing Tatum római légiósként, Jamie Bell pedig pikt szolgájaként kutatja a kilencedik légió eltűnésének az okát.

13. Helyezett
X-Men: First Class
Az X-Men filmek kedvenc képregény-adaptációim közé tartoznak, főleg ami a trilógiát illeti, a Wolverine-előzmény viszont kicsit csalódás volt. Most Matthew Vaughn készít előzményt arról, hogy X Professzor és Magneto amikor még barátok voltak, hogyan hozzák össze a különleges képességű fiatalok iskoláját.

12. Helyezett
Anonymous
Roland Emmerich a világ totális elpusztítása után most csendesebb vizekre evez és egy viktoriánus korabeli történetben politikai összeesküvésekre koncentrál, pontosabban arra, hogy ki írta valójában William Shakespeare legendás darabjait. Meglepő húzás a német direktortól, talán a végeredmény is olyan lesz.

11. Helyezett
Mission: Impossible – Ghost Protocol
Az M:I szériát épp a mostani Top 20-ban méltattam, hát nem maradhatott ki a jövő év decemberében érkező negyedik rész sem. Tom Cruise ismét visszatér Ethan Hunt szerepében, ezúttal Jeremy Rennerrel megtámogatva.

10. Helyezett
Season of the Witch
Még egy film, amit idénről átcsúszott a következő esztendőre. Nicolas Cage középkori lovagként egy boszorkánnyal kerül szembe. Akciódús filmnek ígérkezik, ahol felbukkan még Ron Perlman és Christopher Lee is.

9. Helyezett
The Three Musketeers
Alexandre Dumas regénye egyike a legnagyobb kedvenceimnek, minden egyes új adaptációt kíváncsian várok. Így van ez Paul Anderson verziójával is, ahol bár a testőröket kevésbé ismert arcok fogják alakítani, de a mellékszerepekben olyan színészeket láthatunk majd, mint Orlando Bloom, Milla Jovovich és Christoph Waltz.

8. Helyezett
The Adjustment Bureau
Matt Damon egy Philip K. Dick adaptációban? Csak, hogy nehogy lemaradjon cimborája, Ben Affleck mögött. A magyarul Sorsügynökség címen ismert történetben egy politikus szépen ívelő pályafutása során beleszeret egy nőbe, ám rejtélyes erők nem szeretnék, ha együtt lennének, ezért a párnak menekülnie kell. Ígéretes film, újabb kiváló Dick-adaptációval gazdagodhatunk.

7. Helyezett
Thor
A Marvel népszerű hőse (egyébként pedig északi istenség) is saját filmet kap idén, ahol a schwarzeneggerire gyúrt Chris Hemsworth igyekszik megmenteni az emberiséget. A női főszerepet a mindig ellenállhatatlan Natalie Portman alakítja, rajtuk kívül még Anthony Hopkins és Rene Russo is tiszteletét teszi. Az meg, hogy mindezt Kenneth Branagh rendezte csak hab a tortán.

6. Helyezett
Green Lantern
A DC Comics is nagyszerű hősökkel büszkélkedhet, mégis mindig csak Batman és Superman kap filmadaptációkat. Jövőre végre ez megváltozik, mert jön a Zöld Lámpás Ryan Reynolds főszereplésével. Az előzetes alapján remek szuperhős-mozi elő nézünk.

5. Helyezett
Battle: Los Angeles
Hollywood valahogy hanyagolja az utóbbi években nagy, epikus inváziós filmeket, az elmúlt másfél évtizedben csak A Függetlenség Napja és a Világok Harca volt hasonló típusú. Jövőre Aaron Eckhart főszereplésével láthatjuk Jonathan Liebesman új filmjét, melynek már a teaser előzetese is elképesztő látványorgiát ígér.

4. Helyezett
Pirates of the Caribbean: On Stranger Tides
A Karib-tenger Kalózai szériát is méltattam az idei Top 20-ban, így nem kétséges, hogy Jack Sparrow negyedik kalandja elé is nagy várakozással tekintek. Rob Marshall személyében új rendező dirigálja a filmet, így mindenképpen érdekes lesz, hogy eltér-e majd a korábbi részektől. Az előzetes mindenesetre ugyanazt a felhőtlen kalandot ígéri, amit a korábbi három rész is.

3. Helyezett
Cowboys & Aliens
Jon Favreau két Vasember-film után sem szakad el a képregényektől és ezúttal egy igen érdekes darabot választott. A Cowboys & Aliens-ben (már a címe is sokatmondó) a vadnyugat legendás világába kalauzol el minket, ahol Harrison Ford és Daniel Craig szállnak majd szembe a földönkívüliekkel. Finoman szólva is szokatlan alapötlet, úgyhogy ebből még bármi kisülhet.

2. Helyezett
The Tree of Life
Terrence Malick számomra az egyik legnagyobb mestere a filmkészítésnek, Az Őrület Határán és az Újvilág című alkotásai számomra hibátlan, tökéletes filmek. Új filmje eléggé titokzatos projekt, még most sem tudni sokat róla. Az első előzetes viszont rendkívül mély, filozófikus és költői alkotást ígér.

1. Helyezett
The Thing
Blogos kollágám, joe éppen idei Top 20-ában méltatta John Carpenter 1982-es remekét, ami számomra az abszolút etalon a horrorfilmek között. Az alapszituáció, a helyszín, az arctalan ellenség, az atmoszféra, mind elemi erővel ragadja meg az embert. És most 29 évvel az első film után jön a történet előzménye, azaz a svédek (pardon, a norvégok). Elsőfilmes rendező, Matthijs van Heijningen Jr. vezényli le a filmet, amiben mindig benne van a kockázat. Az első képek valamint a hagyománytisztelő hozzáállás az alkotók részéről azt sugallja, hogy a jövő év egyik emlékezetes filmje is kisülhet ebből.

Persze, ezen kívül még temérdek érdekesnek ígérkező film kerül mozikba 2011-ben, de ezt majd kivesézzük akkor, amikor eljön az ideje. A 2010-es esztendőt ezekkel a sorokkal zárom és ezúton kívánok minden olvasónknak és blogger-társamnak, joeperrynek sikerekben gazdag, boldog új esztendőt!

Az Erő legyen veletek!

A bejegyzés trackback címe:

https://mozgokep.blog.hu/api/trackback/id/tr762551169

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

L'Angelus 2011.01.24. 20:15:06

Értelemszerűen nem egy az egyben ugyanaz az én, vagy akárki másnak a lista.

Érdekes megfigyelni, hogy amióta biztos segítőtársként Chris Nolan a Warner környékén dolgozik, a DC-adaptációk is kezdenek feléledni. A Marvellel kábé úgy versengenek, mint Németország a későbbi antanttal: lemaradtak a fegyverkezési versenyben a gyarmatokról, és ezt gyekeznek gyorsan pótolni.

De egy dolgot elvárok tőlük: ha a TDKR elkészül, érjék be az utána indítandó modern Batman-TV-sorozatukkal, és egy esetleges Juistice League filmbe nyikkanásnyit se rakjanak a Gotham-univerzumból.