20
04/2011
0

Sikoly 4 (Scream 4)

Bevezetés
A horrorfilmek egyik legismertebb alműfajáról, az úgy nevezett slasher (kaszabolós) horrorokról még tavaly a "Rémálom" remake-je kapcsán írtam némi bevezetőt. Mivel nagyon nem szeretném magam ismételni, ezért csak röviden: a slasher horrorok több évtizedes múltra tekinthetnek vissza. Hogy pontosan melyik volt, vagyis pontosabban melyiket tekintik a műfaj első darabjának máig vitatott. Egyesek szerint az 1932-es "Thirteen Women" volt a kezdet, míg mások szerint az 1960-ban bemutatott "Peeping Tom" és Alfred Hitchcock örök klasszikusa, a Pszichó. Első kettőt sosem láttam, a Pszichót pedig én magam nem tartom slashernek, legalábbis nem egy klasszikus értelemben vett kaszabolós film.

A műfaj az aranykorát a '70-es évek közepétől számíthatjuk, végig egészen a '80-as éveken át. Ekkor jöttek a leglegendásabb filmek, mint A texasi láncfűrészes mészárlás (1974), a Halloween (1978), a Péntek 13 (1980) és a Rémálom az elm utcában (1984). Mindegyikről elmondható, hogy alapvetően hagyományos sémát és szabályokat követtek (fiatalok, ikonikus gyilkos valamilyen célszerszámmal, rejtélyes múlt, kreatív elhalálozások, stb.). És hát természetesen ezek voltak azok a filmek, amik tengernyi folytatásokat éltek meg. Persze ez az időszak kitermelt további nem kevés slashert, elég csak felidézni olyan címeket, mint a Szalagavató, a Fekete Karácsony, a Véres Valentin, vagy az Ismeretlen hívás.

Az évtized elmúltával aztán szépen fokozatosan kihalni látszott a műfaj és bár később is voltak próbálkozások, nem nagyon volt rá vevő a közönség. Én magam soha nem voltam rajongója a műfajnak, a régi klasszikusok közül is az első Rémálom-film az, amit szeretek és úgy ennyi. Igen ám, de a legendás rendező Wes Craven a forgatókönyvíró Kevin Williamson segítségével 1996-ban létrehozott egy olyan slasher-t, ami nem egyszerűen felfrissítette a műfajt, hanem körüljárta, kielemezte és végül ki is gúnyolta azt. Ez a film pedig nem más, mint a Sikoly, amely úgy hű a slasher műfajához, hogy közben szembe is megy vele.

Itt a gyilkos nem valamilyen rejtélyes, elpusztíthatatlan valaki, hanem egy kattant, zizis emberke, akit valamilyen erősen kifordított cél vezérel. A gyilkos pedig a horrorfilmek szabályai szerint gyilkos, kikacsintva ezzel a műfajra. Az anyagi és kritikai siker meglepő volt, de nem indokolatlan. A Sikoly tulajdonképpen a tökéletes kaszabolós film. Nem is csoda, hogy idővel trilógiává bővült, hiszen '97-ben jött a Sikoly 2 és 2000-ben a Sikoly 3. Ezek kritikai megítélése már nem volt olyan egyhangú, de még így is jóval pozitívabb, mint sok más slasher-é és anyagilag is sikeresek lettek.

A történet (látszólag) lezárult a harmadik résszel, viszont az eltelt több mint egy évtized alatt, annyi változás ment végbe a filmvilágban, hogy erre nem lehet nem reflektálni. Tizenegy évvel a harmadik rész után így visszatért Wes Craven, Kevin Williamson és a főszereplő hármas, hogy az új kor szelleméhez igazodva ismét lemészároljanak jópár fiatalt, körüljárják a horrorfilmeket és jól be is mutassanak nekik. A rizikófaktor nem kevés, hiszen egy évtized alatt sokat változik a nézők ízlése is, így pedig nem tudni, hogy az ízig-vérig '90-es éveket képviselő Sikoly képes lesz-e működni 2011-ben. Lássuk hát, hogy sikerült a széria legújabb darabja és, hogy mennyire lett velőtrázó ez a Sikoly…

Szereplők
Sidney Prescott - Neve Campbell, aki alighanem a világ második leghíresebb sikolykirálynője közvetlenül Jamie Lee Curtis után ismét visszatér, hogy szembenézzen a kísértet álarcot viselő gyilkossal. Campbell közepesen jó színésznő, karrierje pedig ehhez mérten elég középszerű. Igazi sztárrá sosem tudott válni és a Sikoly-szériát leszámítva alig van egy-két ismertebb filmje. Az új rész talán majd ismét rá irányítja a figyelmet, az viszont biztos, hogy ezt a szerepet neki találták ki. Teljesen természetes és hihető karakter az általa játszott Sidney és a színésznő több mint egy évtized elmúltával is zökkenőmentesen bújik vissza a figura bőrébe.

Gale Weathers - Courteney Cox, a Jóbarátok Monica Gellerje is itt van újra. Cox szintén nem egy szupersztár, noha a fentebb említett sorozattal komoly népszerűségre tett szert, de ezt és a Sikoly-szériát leszámítva neki is csak egy-két ismertebb film mellékszerepe említhető. Gale karaktere viszont telitalálat neki is, valósággal lubickol a törtető, arrogáns televíziós riporter és író szerepében végig a sorozatban. Az új filmben kicsit szelídebben hozza ezt a karaktert, talán ő egy kicsit megfáradtabbnak tűnik, mint régen, de még így is szórakoztató.

Dewey Riley - David Arquette, a szórakoztatóipari polihisztor (akinek van kedve, az nézzen utána a neten, hogy a színészet mellett még mikkel foglalkozott) is visszatért a széria legszerethetőbb karakterének, a kissé ügyefogyott rendőrnek a szerepében. Arquette figurája a kezdetektől üde színfolt a sorozatban, mint jóravaló, kissé lassú és bárgyú sheriff helyettes. Ezúttal egy fokkal kevésbé adja a hülyét Arquette, de még mindig ő a csúcs, már csak amiatt is megéri megnézni a filmet, amilyen fejeket vágni tud. Számomra továbbra is ő a csúcs a három főszereplő közül.

Jill Roberts - Emma Roberts, a híres/hírhedt (egyébként igen tehetséges) színész Eric Roberts lánya az egyik friss hús a filmben. Ő Sidney figurájának unokahúgát alakítja és a családi kötelékek miatt természetesen ő is kiemelt célponttá válhat. Roberts már tíz éves kora óta szerepel így kezdőnek semmiképp nem lehet tekinteni, ráadásul volt mit örölnie apjától, így természetes szépsége mellé tehetség is párosul, amit a jövőben alighanem lesz alkalma még inkább megmutatni. Jill szerepében teljesen korrekt és hihető alakítást nyújt.

Kirby Reed - Hayden Panettiere, a Hősök című sorozatból ismert lélegzetelállítóan gyönyörű fiatal színésznő is itt van, hogy a Roberts alakította Jill legjobb barátnőjének, valamint a horrorfilmek szakavatott ismerőjének szerepében domborítson. Panettiere nem egy kimagasló tehetség, de elég ügyes színésznő, noha nem ez a szerep az, ami nagyon megerőltetné. A figurája szerintem jófej és Panettiere is jól kapja el a szerepet, ráadásul még a szokottnál is szebb, ami az ő esetében nálam önmagában is elvinné a figurát.

Charlie Walker - Rory Culkin, a Culkin "klán" három színésztestvére közül a legfiatalabb alakítja az új rész abszolút horrorbuzi "geek" (de utálom ezt a szót) figuráját. Culkinékról úgy "enbloc" elmondható, hogy igen tehetségesek, így Rory sem lóg ki a sorból. Figurája az a fajta tipikus karakter, akit "kockának" meg "lúzernek" szokás hívni a filmekben, Culkin pedig maximálisan hiteles a szerepben. Ijesztő egyébként, hogy a két bátyjával mennyire hasonlítanak egymásra, mintha klónok lennének.

Látvány és Zene
Oké ez egy horrorfilm, azon belül is egy slasher, szóval gigászi költségvetésre és csilli-villi trükkökre semmi szükség. Az egész film kijött 40 millából, ez pedig bőven elég egy ilyen filmre. Főleg hogy az első rész után visszatérünk a kiinduló ponthoz, azaz a Woodsboro nevű kisvárosba, ahol minden elkezdődött. Ez pedig már vissza is hozza az igazi slasher/Sikoly hangulatot, ami elengedhetetlen egy ilyen filmnél. Nem tudom, hogy használtak-e digitális trükköket a filmnél, viszont a kaszabolások abszolút "old school" kategóriába tartoznak, temérdek mennyiségű művért használtak el a filmhez. Az operatőr Peter Deming-et azért külön kiemelném, mert tizenegy évvel a trilógia után a film képi világa tökéletesen illeszkedik a korábbiakhoz, nincs zavaró eltérés. Mást sokat nem tudok mondani, tipikus kisvárosi környezet, maximálisan hihető az egész és ez a lényeg.

Ami a zenét illeti sok dolgot itt sem lehet hozzáfűzni. A score-t ismét Marco Beltrami követte el, ahogy a széria korábbi részeinél is ő volt a zeneszerző. Beltrami nagyon tehetséges komponista, ráadásul szerencsére semmi divatos és trendi (hanszimmeres) nincs a stílusában, ami csak jót tesz neki. Ezzel együtt nem a Sikoly zenéi fogják öregbíteni a nevét, és nem azért mert rosszak, hanem a műfaj alapvető tulajdonságai miatt. A horrorfilmeknél ugyani a legritkább esetben születik emlékezetes zene (Williams Cápa témája ilyen pl.) legtöbbször csak az adott jelenetet kell jól aláfestenie. Így van itt sejtelmes darab, feszültséggel teli tétel és zaklatott, pattogós zene is, mind-mind teljesen korrektül megírva és levezényelve. Természetesen betétdalok is dukálnak, amik közül jópofa a The Sounds-tól a "Something To Die For, az Ida Maria-tól a "Bad Karma", a The Novocaines-tól a "Cup of Coffee" és a Stereo Black-től a "Denial".

Történet
A Sikolyt Kevin Williamson találta ki eredetileg "Scary Movie" címmel. A történetet Danny Rolling, azaz a Gainsville-i sorozatgyilkos ihlette és Williamson a bevezetőben említett nagy slasher klasszikusok előtt szeretett volna tisztelegni vele. A projektet végül a Miramax karolta fel és Williamson annyira belelkesült, hogy nem csak az első részt írta meg, hanem már a második és a harmadik felvonás sztoriját is felvázolta nagy vonalakban.

Miután nagy nehezen meglett a rendező is, a sztori tovább finomodott és a műfaján túlmutatva egyben görbe tükre is lett a kaszabolós filmeknek. Az eddigi három rész alatt az alkotók szépen végigvitték Sidney karakterét és múltját, közben mindig ügyelve rá, hogy az adott gyilkos, aki Ghostface álarca mögé bújt, mindig az adott film és a folytatások szabályai szerint öljön, valamint rengeteg utalás legyen a párbeszédekben egyéb horrorokra és filmekre.

A Sikoly mindig is reflektált a filmvilágra és a fiatalokat körülvevő környezetre így a negyedik rész mára Facebook-nemzedéket pécézi ki magának, valamint a végeérlhetetlen folytatás/reboot/remake láz is megkapja a magáét. Williamson továbbra is tudja, hogy mi a dörgés, szinte a vérében van ennek a szatirikus slasher-nek a hangulata. A karakterek mind a helyükön vannak, a párbeszédek is stimmelnek, a sztori is jó, ahogy a végén a nagy leleplezősdi is tartogatott meglepetést (legalábbis nekem).

Érdekességként még mindenképp meg kell említeni, hogy ugye anno a harmadik részt már nem Williamson írta, csak az alapötlet volt az övé, a szkriptet már Ehren Kruger dolgozta ki. Az új filmet Williamson írta, ám a legvégén Kruger volt az aki apró változtatásokat eszközölt a történetben, így mindenképpen meg kell említeni őt is, ha már dicsérjük a filmet.

Rendezés
Wes Craven a horror műfajának egyik koronázatlan királya, noha számomra sosem volt egy nagy rendező. Úgy gondolom, hogy pl. az első Rémálom az elm utcában film sokkal jobb és emlékezetesebb is lehetett volna, ha nem viszi bele az erőltetett humort, a karikatúra-szerű pillanatokat és jobb a színészvezetése, valamint jobban eltalálja a film tempóját. A Sikoly szériához viszont szerintem ő a tökéletes ember. Craven ragyogóan elkapta a sztori hangulatát, a karakterek jellemét, a kikacsintós humort és úgy összességében az egész film hangulatát. A folytatásoknál sem adta alább és egy évtized elmúltával úgy folytatja a negyedik résszel, mintha csak egy-két év telt volna el a legutóbbi rész óta.

Nagyon sokat nem tudom színezni a dolgot, egész egyszerűen Craven rendezői stílusa tökéletesen passzol ehhez a hangulathoz/világhoz. Ragyogóan kapja el jelenetek dinamizmusát, vagy éppenséggel az adott jelenet fekete humorát, de a gyilkosságok sem lesznek gore-szerűen véresek, pontosan annyi vér folyik, amennyinek folynia kell, a film kezdése pedig még az eddigieknél is sokkal poénosabb lett. Lehetséges, hogy Wes Craven az életben nem fog csinálni valami magasan kiemelkedő filmet, viszont a Sikoly széria számomra a tökéletes slasher horror, sőt, gyakorlatilag az egyetlen kaszabolós filmszéria, amit tényleg szeretek.

Összegzés
Összességében nem mondhatok mást, mint azt, hogy a sorozat méltó folytatását kapjuk, így aki szerette a Sikoly filmeket, az ezúttal sem fog csalódni. Sőt, szerintem a széria második legjobb darabja az első rész után, talán épp amiatt, hogy visszatérünk oda, ahol minden elkezdődött. Mindezek mellé kapunk klassz karaktereket, jól eltalált poénokat és mindennek a tetejében az alkotók képesek voltak még tanulságot, mondanivalót is adni a végén a filmnek.

Neked mi a kedvenc horrorfilmed?

A bejegyzés trackback címe:

https://mozgokep.blog.hu/api/trackback/id/tr982842726

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.