Mozgókép Blog

X-Men: Az Elsők (X-Men: First Class)

Bevezetés
A Marvel Comics egyik legnagyobb durranása kétségtelenül az X-Men volt, melyet Stan Lee és Jack Kirby álmodott papírra 1963-ban. Az X-Men alapkoncepciója az '50-es évek szörnyes filmjeiből, a "mccarthyzmusból" és a polgárjogi harcokból eredeztethetőek. Lee eredetileg egyébként Mutánsok címmel akarta indítani a képregényt, de a kiadó ezt nem akarta. A sorozat az ezüstkorban nem aratott igazi sikert, a bronzkorban viszont sikerült új megközelítéssel és új figurákkal felfrissíteni, ami új lendületet adott a sorozatnak. Az X-Men képregények az idők során számtalan komoly témát érintettek, úgy, mint rasszizmus, antiszemitizmus, vallás, a kommunizmustól való félelem, vagy a faji sokszínűség. Ezeknek köszönhetően az évtizedek alatt az X-Men az egyik legjobb és legsikeresebb képregényszériává nőtte ki magát.

Természetesen idővel a Marvel szerette volna más médiumra is átvinni a mutánsok történetét, így a '80-as évek vége óta több rajzfilmsorozatban is felbukkannak, mind a mai napig. Az áttörés viszont egész 2000-ig váratott magára, ugyanis ekkor került mozikba a Közönséges Bűnözök kiváló rendezőjének, Bryan Singer-nek filmadaptációja. Az X-Men: A Kívülállók pedig nem csak a Marvel képregényfilmes sikerszériáját indította útnak, de tulajdonképpen megreformálta az egész műfajt. Ezt megelőzően a képregényfilmek legtöbbje buta és olcsó vásári mulatság volt, leszámítva egy-két komolyabb darabot, az X-Men viszont a karaktereket és a személyes problémáikat helyezte a középpontba a felszínes poénok és végeérhetetlen akciók helyett.

Három évvel későbbi folytatása, az X-Men 2 pedig képes volt még magasabbra emelni a lécet. A második rész még komplexebb, még drámaibb, még mélyebb film lett, mint elődje, az X-Men pedig elkezdte igazi franchise-zá kinőni magát. Természetesen adta magát, hogy a folytatásnak jönnie kell, ám az első két részt jegyző Bryan Singer inkább a DC Superman-jét választotta, így új rendező után kellett nézni. A Vörös Sárkánnyal bizonyító Brett Ratner pedig jó választásnak bizonyult. A 2006-os harmadik rész, az X-Men: Az Ellenállás Vége nem csak méltó lezárása volt a trilógiának, de több fontos karakter megölésével sötétebbé és komorabbá is tette a történetet.

A trilógia zárása után a stúdió pedig inkább az előzmények felé fordult. Ezek közül az első természetesen a leghíresebb karaktert Wolverine-t helyezte a középpontba. A 2009-es X-Men Kezdetek: Farkas viszont némileg csalódást keltő volt. A színészek jók voltak és a látvánnyal se volt gond, de a történet eléggé középszerű lett, valamint a legendás Deadpool figurájának totális kiforgatása eléggé ölte a hangulatot. Ezzel együtt a film anyagilag sikeres lett, így újabb filmekre lehetett számítani. A következő "kezdet" filmet a legendás gonosz Magneto figurája köré épült volna, ám azt a projektet végül dobták, mert a karakter eredetét végül egy komplexebb történet részeként képzelték el. Ez lett a mutánsok eredetét bemutató X-Men: Az Elsők, mely idén nyáron került a mozikba.

Szereplők
Charles Xavier/Professor X - James McAvoy, a rendkívül tehetséges színész Patrick Stewart-tól vette át a szerepet. McAvoy Xavier-je fiatal, így értelemszerűen szertelenebb, vidámabb, bulizósabb, mint a korábban megismert, de ezzel együtt ugyanolyan jólelkű és önzetlen. McAvoy nagyon jól és elegánsan hozza a szerepet, az általa megformált Charles is az X-univerzum Martin Luther King-je, azaz az a vezető, aki a békés együttélésre törekszik.

Erik Lehnsherr/Magneto - Michael Fassbender, a német és ír gyökerekkel bíró szintén kiváló aktor a remek Ian McKellen örökébe lépett, hogy a koncentrációs táborokat megjárt bosszúszomjas mutánst megformálja. Fassbender verziója sokkal nyersebb, kevésbé kifinomult, csak úgy süt belőle a harag és a gyűlölet. Még van benne jóság, de lassan és fokozatosan válik az X-univerzum Malcolm X-évé, azaz azzá a vezetővé, aki a saját fajtájáért akár erőszakkal is képes fellépni.

Sebastian Shaw - Kevin Bacon, egyik régi kedvencem is itt van, hogy a sztori karizmatikus rosszfiúját megszemélyesítse. Shaw a Pokoltűz Klub vezetője, valamint titokban mutáns, aki képes elnyelni az energiát. Ráadásul a múltja összeköti őt Magnetóval, így a leszámolás elkerülhetetlen. Ráadásul Lensherr Shaw-n keresztül teszi magáévá azokat az eszméket, melyek idővel elkerülhetetlenül a rossz oldalra sodorják. Bacon egyébként fenomenális, roppant laza és stílusos, mint egy igazi Bond-gonosz. Ő a film egyik abszolút csúcspontja.

Raven Darkholme/Mystique - Jennifer Lawrence, a lélegzetelállítóan gyönyörű és roppant tehetséges színésznő egyike a legnagyobb reménységeknek az álomgyárban, amit idei Oscar-jelölése is ékesen bizonyít. Mystique az egész X-Men sorozat egyik, ha nem a legérdekesebb karaktere, aki a trilógiában is fontos szerephez jutott, ott Rebecca Romijn alakításában. Az ő Mystique-je sokkal veszélyesebb, szexisebb volt, míg Lawrence-é bájosabb, emberibb karakter. Rengeteg potenciál rejlik a figurájában, rajta keresztül lehet igazán megérteni a mutánsok kirekesztettségét, így remélem, a folytatásokban is szerephez jut majd.

Emma Frost - January Jones, egy másik megdöbbentően gyönyörű szépség is itt van, hogy megformálja Shaw jobbkezét. Jones tökéletes választás a szerepre, hiszen nem csak lehengerlően néz ki, de van karizmája is, olyan akár egy igazi dögös Bond-lány. A figurája telepata, akárcsak Xavier valamint képes a külsejét gyémánttá alakítani, így mentálisan és fizikálisan is roppant veszélyes ellenfél.

Dr. Hank McCoy/Beast - Nicholas Hoult, a Skins című sorozatból ismert fiatal angol színész formálja meg a kedves, de zárkózott fiatal zsenit, aki bár mutáns, de egyáltalán nem akarja ezt elfogadni, így egy olyan szérumon dolgozik, amivel visszafordíthatná a mutációt. McCoy karaktere szintén a legjobbak közé tartozik, így kicsit sajnálom, hogy Hoult csak felemásan tud megbirkózni a szereppel. Bár igyekszik, de alakítását eléggé erőtlennek érzem, főleg az átalakulása után. 

Dr. Moira MacTaggert - Rose Byrne, a gyönyörű ausztrál színésznő számomra mindig A Klónok Támadása Dormé-jaként lesz emlékezetes, de ezek mellett olyan filmekben bizonyította tehetségét, mint a Trója, a Napfény vagy a Képlet. A Byrne által megformált Moira kevésbé tudós oldalát mutatja ezúttal, inkább a CIA rátermett kémjeként domborít, ami újszerű és remek húzás a készítőktől. Jól eltalált karakter, Byrne pedig tökéletes a szerepre.

Alex Summers/Havoc - Lucas Till, a fiatal feltörekvő aktor a lázadó szellemű Alex Summers-t alakítja, aki az eredeti képregényben Cyclops öccse, itt viszont egy generációval korábbra teszik a figurát. Till nem kap nagy szerepet, de amit kell, azt ügyesen megoldja. Sajnos nincs sok játékideje, a film rengeteg karaktert mozgat és van nála fontosabb szereplő is, így egy folytatásban talán több lehetőséghez jut majd.

Azazel - Jason Flemyng, az örökös mellékszereplő a film leglátványosabb mutánsát alakítja. A képregényekben Azazel tulajdonképpen démon, de a film alkotói ezt ügyesen kukába dobták és szimpla mutánsként jelenik meg, noha a legendás démoni külseje azért megmaradt. Flemyng karizmatikusan hozza a szerepet, noha nincs sok szövege mégis van súlya a jelenlétének. Ő egyébként az X-Men 2-ből megismert Árnyék apja, így képessége és részben kinézete is megegyezik vele.

Angel Salvadore - Zoe Kravitz, a híres gitáros/énekes Lenny Kravitz csodaszép lánya alakítja a pillangószárnyakkal büszkélkedő táncoslányt, akit Xavier-ék szerveznek be, de Shaw mellé áll. Sajnos ő is áldozatul esik annak, hogy a sok karakter miatt háttérbe szorul, főleg azért kár érte, mert a pálfordulása eléggé összecsapott, nem ártott volna több idő a figurának, hogy mélységet kapjon. Kravitz egyébként nem csak szép, de ügyes is, talán hallunk még róla.

Sean Cassidy/Banshee - Caleb Landry Jones, a fiatal amerikai színész bevallom, hogy számomra teljesen ismeretlen volt eddig. Banshee szerepében ő a csapat vicces, jópofa tagja, más szerepe ezen kívül nagyon nincs is. Képessége amúgy jópofa, képes a hangjával bármit szétrepeszteni, de szonárként is használható, valamint olyan erővel tud sikítani, hogy repülni is tud ezáltal.

Riptide - Alex González, a teljesen ismeretlen latin színész alakítja Shaw csapatának harmadik tagját. Ő képes forgószelet létrehozni, amit több látványos jelenetben mi nézők is megcsodálhatunk. Riptide egyébként rendkívül háttérbe van szorítva, ha emlékezetem nem csal, akkor egy szót nem szól a film alatt, csak adott helyzetben akciózik. Az őt alakító színésznek így nagyon nem is kell megerőltetnie magát, sokat nem lehet róla mondani.

Ők lennének a fontosabb szereplők, de kisebb-nagyobb mellékszerepekben olyan ismert színészek teszik tiszteletüket, mint Oliver Platt, Michael Ironside, Rade Sherbedgia, Matt Craven, James Remar, Ray Wise, Glenn Morshower, Brendan Fehr, de a leginkább említésre méltó, az Hugh Jackman és Rebecca Romijn cameo-ja, mint Farkas és Mystique. Az ő felbukkanásuk nem csak remek kapcsolódási pont a trilógiához, de egyben a rajongók számára is pluszpont.

Látvány
Az X-Men: Az Elsők elkészítése nagyjából 160 millió dollárt emésztett fel, ami manapság annyira már nem is számít nagy összegnek. A film vizuális effektusai, értem ez alatt a mutánsok képességeit, illetve az akciójelenetek kivitelezését a lehető legjobban sikerültek. Egyedül talán Emma Frost gyémántborítását éreztem kicsit haloványabbnak. A maszkmesterek munkáját felemásnak érzem, mert míg Mystique vagy Azazel külseje fantasztikusan sikerült, addig szerintem Beast nem lett éppen a legjobb. Meglátásom szerint az X3-as kinézete sokkal klasszabb volt.

A kiváló operatőr John Mathieson viszont zseniális munkát végzett, ragyogóak a beállítások, a színek és a fények, egyszerre idézik meg a '60-as éveket, mégis modernnek hatnak. Ráadásul megint kiemelem, hogy ő sem rángatja a kamerát, amit minden esetben pozitívumként könyvelek el. A vágók is jól dolgoztak, remek a film ritmusa, mind a drámai, mind az akciójeleneteknek megvan a dinamizmusa. A karakterekre többé-kevésbé jut idő, a fontosabbakra legalábbis. A film végi nagy akciójelenetnél pedig minden csodásan követhető, a néző nem érzi úgy, hogy csak kapkodja a fejét és nem tudja, hogy most éppen ki is harcol kivel és hol.

Chris Seagers látványtervező és Sammy Sheldon jelmeztervező is jelesre vizsgáztak. Hihetetlenül jól elkapták a '60-as évek hangulatát, olyan érzése van az embernek, hogy egyszerre néz egy klasszikus Bond-filmet és egy igazi mai modern X-Men mozit. Előbbi óriási munkát végzett a Pokoltűz Klubbal, utóbbinál pedig külön szeretném kiemelni a film végén az X-csapat sárga-fekete szerelését, ami valami zseniálisan idézi meg a képregénybeli jelmezt. Anno az első X-Men filmnél még kritizálták a rajongók ezek hiányát, azonban most jó húzás volt elővenni és ezt megtenni a legelső ruhának.

Zene
Manapság többnyire a rémesen sablonos és ötlettelen filmzenék korát éljük, már ami a látványfilmeket illeti. Az utóbbi években ugyanis csúnyán kitört a Hans Zimmer-klón láz. Szinte alig van film, ahová ne a "mestert", vagy valamelyik Remote Control Csoportba tartozó tanítványát szerződtetnék. Persze akad közöttük is tehetséges, csak nem túl sok. Az X-filmeknek a zene terén mindig szerencséjük volt. Az első rész score-ját a mindig kiváló Michael Kamen komponálta, e munkája sajnos egyike volt utolsó szerzeményeinek, Isten nyugosztalja.

A második résznél a fiatal John Ottman mutathatta meg tudását, aki az új generációs filmzeneszerzők legtehetségesebbjei közé tartozik. Az X2 filmzenéje híven bizonyította, hogy az új évezredben is helye van az igazi klasszikus filmzenének. A harmadik résznél már egy Zimmer-tanítvány kapta a feladatot, de szerencsére John Powell a tehetséges kevesek egyikének bizonyult. Az X3 zenéje klasszikus, nagyívű filmzene, mely méltó volt az első két részhez. A Farkas-film zenéjét egy másik Remote Control Csoportba tartozó komponista, a szintén nem botfülű Harry Gregson-Williams készíthette, de ez a score-ja sajnos elég gyengére sikerült, akárcsak mint maga a film. Túl modern és trendi volt a hangzás, teljesen elütött a korábbi filmek zenéitől.

Az Elsők esetében az a Henry Jackman kapta a feladatot, aki mögött csak igen kevés önálló score áll, többnyire Hans Zimmer keze alá dolgozott be, mert bizony ő is az RCG tagja. Tartottam is tőle, hogy a Farkas-filmhez hasonlóan gyenge muzsikát kapunk majd, de félelmem alaptalannak bizonyult. Az X-Men: First Class zenéje ugyanis egyike az év eddigi legjobbjainak. Megtalálható benne a Zimmer-féle modern, trendi hangzás, de a klasszikusabb hangzás az uralkodó. Van itt markáns főtéma, van sötét, komor, drámai tétel, vannak vidámabb pillanatok és nagyon szép, finom dallamok is. Gyengébb pillanatokat inkább csak egy-két akciósabb tételben találunk, amelyek nem sikerültek túl fantáziadúsra. Összességében viszont nagyon erős, egységes filmzenét kapunk, mely önmagában is megállja a helyét.

Történet
Az új X-film történet alapjait Bryan Singer és Sheldon Turner dolgozta ki, majd a forgatókönyvet végül négy ember hozta össze. Ashley Miller és Zack Stentz, akik legutóbb a Thor szkriptjéért voltak felelősek, valamint Jane Goldman és a rendező Matthew Vaughn, akik korábban együtt dolgoztak már a Csillagpor és a Ha/Ver forgatókönyvén. E hat ember munkája pedig remek egésszé állt össze, ez pedig mindennél jobban bizonyítja, hogy az alkotók fejében kristálytisztán megvolt az irányelv, hogy a filmnek miről kell szólnia és milyennek kell lennie.

Nagyszerű húzás volt a sztorit nem csak a '60-as évekbe helyeznie (a képregény is ugye 1963-ban indult), de az egészet belehelyezik egy konkrét történelmi szituációba, egész pontosan az 1962-es kubai rakétaválság adja a háttérsztorit. Ennek köszönhetően pedig a karaktereket és a film cselekményét sokkal hihetőbbnek érezzük, annak ellenére, hogy a film szereplői a legvadabb képzeletet is felülmúló képességekkel rendelkeznek. A cselekmény már csak ezáltal is képes drámai lenni, képes igazi súllyal bírni.

A karakterek is remekül lettek kidolgozva. A főszereplők közül Xavier, Lehnsherr, Sebastian Shaw, Raven Darkholme, valamint Moira MacTaggert, de még Hank McCoy is képes három dimenziós személyiséggé válni. A fontosabb karakterek közül talán csak Emma Frost az, aki nem igazán tud kibontakozni, ő megmarad rejtélyes és szexi gonosznak. A mellékszereplők legtöbbje is kap annyi játékidőt, ami elegendő, igazán csak Riptide és Darwin az, aki bántóan gyengére sikerült. Előbbinek semmi más dolga, mint némán látványos viharokat kavarni, utóbbi pedig bár jópofa képességgel bír, annyi a szerepe, hogy egy drámai jelenetben elpatkoljon. A végére hagytam Angel Salvadore karakterét, akiben jóval több van, mint amit végül kihoztak belőle. Az ő karaktere, az átállása azért többet érdemelne, talán majd egy második részben.

E két-három karakter mellőzését leszámítva viszont nem nagyon tudnék negatívumot mondani. Egész egyszerűen minden a helyén van. Megvan a szereplők motivációja, a tetteik mozgatórugója. A cselekmény is szépen, fokozatosan van felépítve és a karakterek ebbe tökéletesen simulnak bele, a céljaik, a tetteik viszik előre a történéseket, nem csak úgy lézengenek a történetben. Tulajdonképpen a végére gonosszá váló Magneto is szimpatikus lesz a nézőnek, mert a néző képes átérezni a karakter drámáját. Akárhogy is nézem, az X-Men: Az Elsők sztorija egyike a legjobban kidolgozott képregényfilmeknek.

Rendezés
Matthew Vaughn mint Guy Ritchie producereként híresült el olyan filmekkel, mint a Ravasz, az agy és két füstölgő puskacső, valamint a Blöff. 2004-től a rendezésre váltott. A Torta című filmjét ugyan nem láttam, de a 2007-es Csillagporral bizonyította tehetségét, valamint a tavalyi Ha/Ver sem volt rossz rendezői szempontból, ott inkább a széteső sztorival volt a gond. Érdekességképp mindenképp meg kell jegyezni, hogy eredetileg Vaughn rendezhette volna az X-Men 3-at, ám akkor visszarettent a feladattól. Utólag már ő maga is buta döntésnek tartja ezt, így mikor Az Elsők rendezői székét felajánlották neki, nem habozott egy percig sem.

A filmet egyébként az első két részt jegyző Bryan Singer dirigálta volna le, de egyéb elfoglaltságai miatt, csak íróként és producerként tudott a film mögé állni, így kerülhetett a képbe Vaughn. Ő maga egyébként többször is elmondta, hogy nézőként egyáltalán nem volt elégedett az X3-mal, állítja, hogy ő sokkal jobban megcsinálta volna. Fő hibának azt tartja (mint oly sokan), hogy a film rengeteg karaktert használ, de teljesen papírmasé figurák, alig néhány perces játékidővel.

Az Elsők esetében Vaughn láthatóan igyekezett ezt elkerülni és kellő időt fordítani a szereplőkre, a lelkivilágukra és a tetteik mozgatórugóira. Ám ahogy korábban írtam, néhány karakternek minden igyekezete ellenére sem tudott mélységet adni, de ez elhanyagolható hiba a film számtalan erénye mellett. Ugyanis más hibát Vaughn munkájában nem találni. Filmje, rendezői stílusa egyértelműen Singer első két részét veszi alapul, pusztán némi frissességet, lendületet pumpál bele.

Vaughn remekül építi fel a jeleneteket és a szereplőket, határozott kézzel vezeti színészeit és tartja össze a cselekményt. A csúcspont egyértelműen a film vége, ahol a rendező nem csak lélegzetelállító akciójelenetekkel kápráztat el minket, de képes érzékeltetni a mutánsok szinte isteni küzdelmét, valamint az egyszerű, halandó ember természetes félelmét is tőlük. Vaughn és az írói elérik, hogy a filmnek van mélysége, mondanivalója úgy, hogy közben látványos és szórakoztató is, ennél többet pedig nem lehet kívánni egy ilyen produkciótól.

Összegzés
Mindent összegezve az X-Men: Az Elsők az X-Men 2 mellett a széria legjobb, legerősebb, legepikusabb darabja, nem csak a franchise, de a képregényfilmes műfaj legjobb darabjai közé tartozik. Aki szerette a korábbi részeket, vagy csak szimplán rajongója a zsánernek, annak nem szabad kihagynia Matthew Vaughn filmjét. Akárhogy is nézem, Ang Lee zseniális Hulk-ja és Kenneth Branagh korrekt Thor-ja mellett az X-Men széria az, ami a Marveltől értéket képvisel, sőt, ez a franchise a stúdió igazi zászlóshajója, hiába is vannak anyagilag sikeresebb filmjeik is. Csak remélni tudom, hogy a jövőben még jó sok X-film fog készülni, hasonló színvonalon.

"Mutáns, légy büszke!"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.