16
07/2011
0

TransFormers: A Hold Sötétje (TransFormers: Dark of the Moon)

Bevezetés
Michael Bay 1995-ös bemutatkozása óta az álomgyár egyik legmeghatározóbb rendezőjévé vált. Mivel két évvel ezelőtt már átvettem hősünk filmográfiáját, most csak röviden annyit jegyeznék meg, hogy Bay újszerű látásmóddal rendelkező akciórendezőként indult, filmjei hihetetlen tempót diktáltak, rekordmennyiségű vágással és videóklipes beállításokkal megspékelve, stílusa pedig kis időn belül uralkodóvá vált. Bay filmről-filmre emelte a tétet, egyre nagyobb és látványosabb mozikkal rukkolva elő. 

Első három alkotása teljesen szerethető darab, ám a 2001-es megagiccs, mely a Pearl Harbor névre hallgat, már elég sok embernél kicsapta a biztosítékot. Ekkor még kicsit észnél volt, visszább is vett a tempóból és következő két filmje megint a szerethető kategóriába került. A sors mókás fintora egyébként, hogy az ekkoriban készült, A Sziget című sci-fije messze a legérdekesebb, legötletesebb alkotása, mégis ez a rendezőnk egyetlen anyagi bukása. Mr. Blockbuster érezte is, hogy a következő filmje muszáj, hogy valami nagy durranás legyen, így Spielberg felkérése a TransFormers filmre pont kapóra is jött neki.

A 2007-es első rész pedig minden előzetes negatív hozzáállásom ellenére nagyon is tetszett. Michael Bay képes volt úgy megcsinálni a filmet, hogy egyszerre volt elképesztően gigantikus és epikus, mégis megtalálta az egyensúlyt az akció és a humor között, ráadásul még könnyed, kalandfilmes hangulata is volt. A folytatás elkerülhetetlen volt, bennem meg nem kevés félsz, hogy Bay agya könnyen elborulhat a siker miatt. Hát sajnos bejött. Az első rész kevés hibája mellett számtalan erénnyel rendelkezett. A folytatásra ezeket Bay szépen módszeresen ki is ölte, a hibákat viszont megsokszorozta.

A 2009-es második rész minden primitívsége ellenére (vagy éppen ezért, manapság ki érti már ezt) óriási anyagi siker lett, noha kritikai értékelése még a "legendás" Pearl Harborét is alul tudta múlni. Utólag persze a rendező, a színészei, a producerek mind mentegetőztek, hogy nem volt idejük és egyéb hihető marhaságok, ám beismerték, hogy a második rész szerintük is béna lett. Persze fogadkoztak, hogy a trilógia záró darabja, majd visszahozza a sorozat dicsfényét és minden rajongó megnyalja majd a tíz ujját. Hát, én rajongó sosem voltam, de az mindenképpen érdekelt, hogy Bay képes lesz-e az első részhez méltó filmet készíteni, vagy még a másodikat is alulmúló marhasággal rukkol elő. Lássuk hát!

Szereplők
Sam Witwicky - Shia LaBeouf, a manapság legfelkapottabb fiatal színész ismét visszatér a csetlő-botló lúzer szerepében. Sokakkal ellentétben szerintem LaBeouf tehetséges színész, sőt, szerintem a TransFormers-filmeket a látvány mellett ő viszi a hátán. Képes úgy játszani az örök vesztest, hogy nem válik idegesítővé, sokkal inkább vicces és szimpatikus. Persze van egy-két jelenet, amit túlspiláz és performansza ritalinért kiált, de azért nem esik át a ló túloldalára. Az viszont továbbra is mókás, hogy az életben lúzer Sam, ha harci szituációba keveredik, akkor John Rambót megszégyenítő túlélési képességekről tesz tanúbizonyságot.

Carly Spencer - Rosie Huntington-Whiteley, a hihetetlenül dögös angol modell vette át a franchise kötelező jócsaj szerepét, miután a korábbi filmekben látható Megan Fox összerúgta a port Bay-jel. Csodanőnknek ez az első filmszerepe, így érthető volt a kétkedés mindenki részéről a tehetségével kapcsolatban. A film megtekintése után viszont azt mondom, hogy egy ilyen jellegű film szerepére abszolút megfelelt. Az általa játszott Carly teljes ellentéte Mikaelának. Míg az excsaj igazi "tomboy" volt, addig Rosie egy csajos csajt játszik, de meglepő módon aranyos és szerethető a karaktere. Azon kívül egyébként, hogy riszál, csücsörít és bajba kerül, sok dolga nincs.

William Lennox - Josh Duhamel, a korábbi részek number one akcióhőse is visszatért, hogy végig lője az egész filmet. Duhamel ha éppen nem TransFormers-t forgat, akkor gagyi romantikus filmekben égeti magát, pedig ennél azért jóval tehetségesebb színész ő. Persze ez nem ebből a filmből derül ki, hiszen Duhamelnek most sincs más feladata, mint az, hogy heroikus és rettenthetetlen katona legyen, aki bármilyen csatából győztesen fog kikerülni.

Seymour Simmons - John Turturro, a kiváló karakterszínész is itt van, hogy emelje a film színvonalát. Turturro a TransFormers-filmekben mindig stílusosan csinál hülyét magából, ezt a jó szokását most is tartja, ezáltal a jelenetei a film csúcspontjai közé tartoznak. LaBeouf mellett egyébként néha ő is lónyugtatót érdemelne, de a második rész egy-két túlzásba vitt jelenete helyett itt inkább laza és "cool" a karaktere.

Charlotte Mearing - Frances McDormand, a kiváló színésznő engem erősen meglepett, hogy szerepet vállalt egy ilyen filmben, de ki tudja, talán Turturro-hoz hasonlóan ő is ki akarta próbálni magát egy nagy blockbusterben. McDormand egyébként a legkissebb megerőltetés nélkül, full rutinból megoldja a szerepét, ami nem más, mint egy eleinte idegesítő bürokrata, aki idővel megmutatja, hogy annyira nem is rossz arc. A figura egyébként totál sablonos, McDormand miatt viszont jó.

Robert Epps - Tyrese Gibson, a hihetetlenül idegesítő fekete "színész" szintén visszatért, a második számú tökös amerikai katona szerepében. Nagy megkönnyebbülésre csak a film utolsó harmadában bukkan fel és főleg akciójelenetei vannak, így nem kell hallgatni az elképesztően arcoskodó dumáját. Neki sincs más szerepe, mint futni, ugrani és lőni, azt meg megoldja, szóval a jelenléte sok vizet nem zavar.

Dylan Gould - Patrick Dempsey, a Grace Klinika sármos orvosa a film legérdekesebb karakterét játszhatná el, ha szemernyi esélyt is kapna rá, hogy kibontakozhasson, de a szerepe végig megmarad századik mellékszereplőnek. Pedig Dempsey jó színész és mondom, a figura is ötletes lett, de nem tud háromdimenzióssá válni, mert alig kap játékidőt. A szerep tipikus példája annak, hogy mennyivel jobb lehetne a TransFormers ha a karakterekbe fektetnének némi energiát a sok ostoba humor helyett.

Bruce Brazos - John Malkovich, a legendás színész is tiszteletét teszi egy nyúlfarknyi mellékszerepben, hogy totál szénné égesse magát. Egyrészt a karakternek semmilyen lényegi szerepe nincs a történetben, másrészt az egész figura hihetetlenül debil és idegesítő, nem is értem, Malkovich hogy vállalhatta így el ezt a szerepet. Lehet nem is olvasta a szkriptet és szívességből ugrott be, más logikus magyarázatot nem tudok elképzelni.

Dutch - Alan Tudyk, a remek komikusi vénával megáldott színész is itt van, hogy Turturro jópofa és mókás német haverját eljátssza. Tudyk szimpatikus színész, nagyszerűen érzi a humor határait, így sosem megy túl messze, mindig érzi a megfelelő pontot. Már maga a mimikája is megér egy misét, hihetetlenül szórakoztató, ahogy játszik. Sok szerepet sajnos nem kap, pedig inkább rá menne több játékidő mint Tyrese Gibsonra vagy Malkovich figurájára.

Felbukkan még két jelenet erejéig Kevin Dunn és Julie White Sam szüleinek a szerepében. Előbbi ismét jófej, utóbbi meg megint idegesítő. A koronát viszont mindenképpen Buzz Aldrin cameo-ja teszi fel. Csak pillanatokra van jelen, de egy ilyen legenda jelenléte akkor is lehengerlő.

TransFormerek
Az első résznél nagyon jó volt a jó és rossz robotok aránya, ráadásul a mindkét oldalon nem egy karakteres, klassz figurát kaptunk. A második résznél Bay megalomániájának köszönhetően a meglévők mellé még vagy kismillió arctalan, pillanatokra felbukkanó alakváltót kaptunk, ami nem kicsit ment a film rovására. Nagy kérdés volt, hogy a harmadik résznél tanul-e ebből a hibából Bay. Hát, bizonyos értelemben tanult, mert ugyan kevesebb robot nincs, de igyekszik, hogy legalább minimális lehetőséget kapjanak a fontosabb karakterek.

Az Autobotok oldalán az alapcsapatból ismét itt van Optimus Prime, Bumblebee, Ironhide és Ratchet, valamint a második részből visszatér Sideswipe is, ezúttal némileg több szerepet kapva. Aztán itt van még a "dugós robot" Wheelie, aki szerencsére ezúttal nem csinál ilyen fárasztó debilségeket, kap viszont egy méretbeli társat Brains személyében. Igazából velük nem volt bajom, néha majomkodnak, de nem esnek át a ló túloldalára. Új fiú még a tűzpiros ferrari, Dino, a roppant ötletes Que (ő olyasmi itt, mint Bondnak Q, a név is erre utal), valamint három Nascar verda, a rontók, azaz Roadbuster, Leadfoot és Topspin. Na ők csak a film végén kapnak szerepet a nagy akciófináléban.

A Decepticonok (Álcák) részéről ezúttal jobb a felhozatal, mint a második rész esetében. Természetesen visszatérnek a nagyágyúk, úgy, mint Megatron, Starscream és Soundwave, valamint olyan friss és zorall arcokat kapunk, mint az ördögi kinézetű Shockwave, a nagyon dögös, madárszerű Laserbeak, aki egyébként bármilyen alakot fel tud ölteni. Meg kell még említeni, a gigászi méretű Driller-t, aki egy óriási méretű fúrófej, bármit képes szétrombolni, vagy ott van a mellékszereplő Igor, aki pont olyan, mint a Notre Dame-i toronyőr robotkiadása. A legjobb viszont a Predatorokra hajazó Crankcase, Crowbar, Hatchet hármas, sajnos ők csak perceket kapnak, pedig bennük lett volna spiritusz.

A végére hagytam a harmadik rész legjobb robotszereplőjét, Sentinel Prime-ot, aki, az összes TransFormer közül a legérdekesebb, legösszetettebb karakter még úgy is, hogy ezek a filmek nem éppen a jellemre mennek rá. Jobb lett volna egyébként, ha Bay és csapata erre fordítottak volna több időt, mert alapvetően az összes robot közül ő lehetne a leginkább háromdimenziós karakter. Érdekesség egyébként vele kapcsolatban, hogy eredeti angolban Leonard Nimoy adta a hangját, így nagyszerű tisztelgés a színész előtt, mikor az egyik jelenetben elsüti Spock talán leghíresebb mondatát.

Látvány
A TransFormers filmek képi világa eddig is etalonnak számított és ez most sincs másként. Bay és csapata nagyjából 195-200 millió dollárt tapsolhatott el és a rendező szokásához híven ismét csak meglátszik minden cent a vásznon. Sok mindent lehet kritizálni Bay filmjeiben, de az tény, hogy látványhoz és az akciókhoz nagyon ért. Persze ehhez ismét kellett az ILM csapata is, akik valami fenomenális munkát végeztek, állítom a cég történetének egyik legnagyobb teljesítménye a TransFormers harmadik része.

Ki kell emelnem az operatőr Amir Mokrit is, akivel Bay már dolgozott együtt a 2003-as Bad Boys II-n. Mokri tudása legjavát nyújta, olyan elképesztő felvételeket készített, hogy csak tátottam a szám. Ezúttal pedig a vágókat is megilleti a dicséret. Roger Barton és Joel Negron munkáját csúnyán elmarasztaltam az előző rész kapcsán, most viszont William Goldenberggel kiegészülve a lehető legjobb munkát végezték. A sztori ezúttal nem lett irritálóan kapkodó, sokkal jobb a film ritmusa, az akciójelenetek is dinamikusabbak és áttekinthetőbbek, mint a második rész esetében.

Zene
Alig pár napja, hogy a Zimmer-klónokról fogalmaztam meg nem túl jó véleményt (tisztelet a tehetséges kivételeknek). Nos, a TF-filmek zenéjét szerző Steve Jablonsky is a német mester kezei alól került ki és talán ő a mester legkonzervatívabb másolata. Ezt úgy értem, hogy minden tanítványa közül Jablonsky az, aki leginkább törekszik rá, hogy Zimmer hangzásvilágát és stílusát reprezentálja. Az első rész esetében egyébként egy elég jó score-t összerakott, volt pár igazán emlékezetes és király dallam, ám a második felvonás esetében nem nagyon erőltette meg magát. 

Semmi fantázia, semmi ötlet nem volt a zenéjében, ami értékelhetőbb volt, azt mind az első részből mentette át. A harmadik epizódra kicsit jobban megemberelte magát, a filmzene ezúttal már a közepes szintet is üti. Van itt szép lírai darab (There Is No Plan), van hősies tétel (The Fight Will Be Your Own), van epikus akciózene (It's Our Fight) és akad agresszívebb, sötétebb muzsika (Shockwave's Revenge) is. Ezek a jobbak, a többi sajnos megint csak egybefolyó massza. Nem értem, miért menő ma ez a felszínes, fantáziátlan filmzene, de én már nagyon unom.

Persze a filmnek megint van jópár betétdala is. Tipikus mai modern tucat rádiórock, de akad köztük pár klassz darab. Ilyen a Goo Goo Dolls "All That You Are" című dala, ami valami csodaszép. De jól sikerült a Taking Back Sunday-től a "Faith (When I Let You Down)", a Theory Of A Deadman-től a "Head Above Water", a Black Veil Brides-tól a "Set The World On Fire" és a Mastodon-tól a "Just Got Paid" és a Biffy Clyro-tól a "Many of Horror". Természetesen a Linkin Park ismét ad egy dalt a filmhez, ez a legutóbbi lemezükről az "Iridescent", de szerintem valami szörnyen lagymatag és gyenge dal. A többi meg szót sem érdemel.

Történet
Az első résznél nagyon tetszett, hogy a monstre látvány ellenére a történet és a főszereplők megmaradtak emberinek és szerethetőnek. Sam Witwicky a tipikus vesztes srác, aki megtalálja a bátorsághoz vezető utat, szert tesz egy király kocsira, megmenti a világot és végül övé lesz a lány is. Ezt a klasszikus sztorit keretezte egy hihetetlenül epikus akcióorgia, valamint többnyire jópofa humor, ami csak egy-két helyen ment át idegesítőbe.

A második résznél az egészet dobták a kukába, maradt valami vázlat, amibe bedobálták a karaktereket, mindenféle jellemfejlődés és cél nélkül, a kolosszális hézagokat meg kitöltötték végeérhetetlen robbanásokkal és monoton lövöldözésekkel. Ráadásul még az amúgy érdekesnek ígérkező alapötletet is sikerült hihetetlenül fantáziátlan és unalmas módon tálalni. Érezte mindenki, hogy ez így azért már iszonyú égő és a harmadik részre valamit villantani kell.

Az első két részen dolgozó Roberto Orci és Alex Kurtzman ezúttal nem tértek vissza, a forgatókönyvet az az Ehren Kruger jegyzi, aki a második részbe is bedolgozott, ezúttal egyedül felel a sztoriért. Az általa papírra vetett történet érezhetően sokkal összeszedettebb, mint a második részé, de így is tele van logikai hibákkal és totálisan felesleges elemekkel. 

Egyrészt jó ötlet a részéről, hogy bevon a sztoriba valós történelmi eseményeket (Holdra szállás, Csernobil), ezek nagyon jól építik a hangulatot, csak kár, hogy bizonyos pontokon totál ellentmondanak a korábbi részeknek. Aztán ne is beszéljünk az olyan lehetetlen szituációkról, hogy adott egy srác, aki kétszer megmenti a világot, kitünteti az elnök, de állást azt nem talál magának. Persze minden lúzersége ellenére, a második bombanő is halálosan szerelmes belé, és itt térjünk rá a karakterekre.

Sam ugyanúgy szimpatikus srác, mint korábban. Csetlik-botlik, de helyén van az esze és a szíve. Viszont három film alatt egy hajszálnyit nem változott a karaktere semmilyen irányban. A jellemfejlődése a nullával egyenlő, ami azért durva. Aztán itt van az új csaj Carly, aki gyönyörű, imádnivaló, okos, humoros és ezzel együtt halálosan szerelmes Sam-be. Szóval a figura totálisan a mesékből lépett ki. Nem is az óriási, járművekké alakuló robotok a legnagyobb hihetetlenségek a filmben, hanem Carly karaktere.

A többi karakter papírmasé díszlet, csak az őket játszó színészeknek köszönhető, hogy észrevesszük őket. Simmons most is hiperaktív, de Turturro ragyogó, ráadásul most tökösebb a figura. Aztán ugye ott van Dempsey karaktere, aki nagyszerű lehetett volna, de nincs lehetősége a szerepet kibontani. A robotoknál is bántóan elnagyolják a jellemeket, egyáltalán nem foglalkoznak velük, pedig lett volna lehetőség egy-két alakváltóban, különösen a negatív oldalon.

Akárhogy is nézem, ötlet volt itt bőven, látszik, hogy Kruger nem tehetségtelen, de az is biztos, hogy parancsba kapta, a sztori legyen faék egyszerűségű, a logikai kohézióra fittyet hányó, a szereplőket se bonyolítsa túl, a hülye humor meg legyen meg, csak mértékkel. Kruger pedig eleget is tesz ennek. Szkriptje végülis üti az elfogadható szintet, de semmi több. A második rész sztorijánál mondjuk így is fényévekkel jobb.

Rendezés
Michael Bay a megalománia királya, ezt mindnyájan tudjuk. Megvannak a jellegzetes rendezői stílusjegyei, amik bizonyos keretek között nagyon jól tudnak működni, de ha rátör az elmebaj, akkor Isten óvja a nézőt. A Bukottak Bosszúja esetében pont ez történt. A film majd megfulladt, a lassított felvételekben, a százezer naplementében, a heroikus, alulról fényképezett beállításokban és a zászlólengetésekben. És akkor még nem is említettem Bay krónikus robbantás-mániáját.

Direktorunk is érezhette, hogy a második résszel túl messzire ment, így most igyekezett visszafogni magát. Nagy megdöbbenésemre jóval kevesebb a naplemente, USA zászlót is egyet kapunk és úgy mindennel igyekszik mértéket tartani. Persze nem hazudtolja meg önmagát, megint van körbeforgó kameranézet, van epikus nagytotál, lassított felvétel, meg minden, ami kell.

Az akciójelenetei amúgy sokkal látványosabbak és ötletesebbek, mint a második részben, persze a film végére nagyon bedurvul. Az utolsó egy órára tulajdonképpen egy gigászi háborús mozivá válik az egész, ahol minden összedől, felrobban és darabokra törik, ami csak összedőlhet, felrobbanhat és darabokra törhet. Irdatlanul látványos, de túl hosszú és túlzsúfolt az egész. Ha nem is annyira, mint a második rész akciószcénái, de egy kicsit monotonná válik a végére.

Bay-nél sajnos alap (A Szigetet leszámítva), hogy a sztorit és a karaktereket feláldozza a látvány oltárán. Ezt sajnos most is megteszi, pedig ha képes lenne jobban mértéket tartani, jobban figyelne az arányokra, akkor a TransFormers harmadik része jóval több lehetett volna, mint szimpla szemkápráztató látványorgia. Michael Bay technikailag mindent tud a filmkészítésről, ügyes és tehetséges, akárki akármit is mond, de sajnos teljesen bele van szerelmesedve a "még nagyobb, még látványosabb" elven működő akciójelenetekbe. Pedig ha képes lenne ezt kordában tartani, akkor meglenne a képessége, hogy emlékezetes, nagy filmeket készítsen.

Összegzés
Nem mondhatok mást, mint, hogy a TransFormers: A Hold Sötétje az év alighanem leglátványosabb, legbombasztikusabb blockbustere, de a történet ismét nem tudott felnőni a képi világ mellé. Egyszeri megtekintésre mindenképpen ajánlom, mert ez a látványvilág tényleg kihagyhatatlan, de maradandó élményre senki ne számítson. A TransFormers trilógia meg úgy fog bevonulni a köztudatba, mint egy remek és szórakoztató nyári szuperprodukció, ami aztán kapott egy nézhetetlen, majd egy korrekt folytatást. Az anyagi siker ismét elképesztő, a negyedik rész garantált, ám immáron Michael Bay és Shia LaBeouf nélkül. Meglátjuk, hogyan tovább.

A bejegyzés trackback címe:

https://mozgokep.blog.hu/api/trackback/id/tr543073425

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.