15
08/2011
0

Amerika Kapitány: Az Első Bosszúálló (Captain America: The First Avenger)

Bevezetés
Noha manapság a két mega-képregény kiadó, a DC és a Marvel fej-fej mellett halad a népszerűségi versenyben, ez nem volt mindig így. A Marvel a képregények ezüstkorában kezdett igazán erőre kapni, az aranykort egyértelműen a DC Comics (National Publications) uralta. Az ő sikerüket látva akarta a Marvel (Timely Comics) akkori elnöke, ha a kiadó saját szuperhősöket jelentet meg. Így született meg Joe Simon és Jack Kirby közös teremtménye, Amerika Kapitány, mely a Marvel egyetlen igazi aranykori hőse, aki máig tartja népszerűségét.

Amerika Kapitány 1941 márciusában mutatkozott be először a képregények lapjain és a figurára, valamint az őt körülvevő hangulatra erőteljesen rányomta bélyegét a kor, amelyben megszületett. Már javában dúlt a II. Világháború, de Amerika még nem lépett hadba. Az amerikaiak akkor jóval naivabbak voltak, ha giccsesen szeretnék fogalmazni, akkor "ártatlanabbak". Az ő szemükben valóban Adolf Hitler volt a megtestesült gonosz, az általa képviselt nácizmus pedig tökéletes ellentéte az amerikai életstílusnak.

Nem csoda hát, ha Kirby és Simon olyan hőst alkotott, aki ízig-vérig amerikai, még a karakter jelmeze is a nemzeti lobogó színeit és stílusjegyeit viselte magán. A háború után aztán Amerika is megváltozott, a Kapitány népszerűsége pedig megcsappanni látszott. A hidegháború idején (Korea, Vietnam) pedig Amerika végképp elvesztette a sokszor hangoztatott ártatlanságát, így a Kapitány felfogása is jócskán megváltozott. Az évtizedek során egyre árnyaltabb lett és már nem elsődlegesen az elnököt, vagy a kormányt képviselte, hanem sokkal inkább az ország "lelkeiismerete" lett.

A figura újszerű megközelítése újra fellendítette annak népszerűségét, ez pedig azóta is tart. Egy ilyen sikerű karakternél ezek után természetes, hogy az álomgyár is lecsap rá, hogy sikeres filmet készíthessenek belőle. Amerika Kapitány volt az első Marvel karakter, aki hús-vér alakot ölthetett. Erre 1944-ig kellett várni, amikor is sorozat formájában debütált a nagyvásznon a figura, igaz, meglehetősen kifordított formában.

1979-ben aztán két tv-film készült a szereplőről (Captain America, Captain America II: Death Too Soon), de nem arattak túl nagy sikert. 1990-ben készült el a következő feldolgozás, melyet nagy dobásnak szántak, de a végeredmény több mint kínos lett. A totál B-filmes Albert Pyun nem bizonyult megfelelő rendezőnek, ahogy a főszereplő Matt Salinger (J.D. Salinger fia) is vérszegény Kapitány volt. A sztori sem állt erős lábakon ráadásul az egész produkcióból sütött az alacsony költségvetés.

Az amerikai szuperhősök legamerikaibbja így továbbra sem kapta meg az őt megillető filmet. A 2000-es évek beköszöntével aztán a Marvel a saját kezébe vette a gyeplőt: saját stúdiót alapított és hollywoodi stúdiókkal karöltve maguk kezdték el tető alá hozni a képregényfilmjeiket. Idővel pedig elkezdték a leghíresebbeket közös univerzumba hozni, így jött a Vasember (2008), A Hihetetlen Hulk (2008), a Vasember 2 (2010), a Thor (2011) és igen, végül 60 évvel első felbukkanása után maga Amerika Kapitány is. Lássuk hát, hogy a nagyköltségvetésű nyári szupermozi hogyan is sikerült.

Szereplők
Steve Rogers/Captain America - Chris Evans, a képregényfilmekben már rutinos fiatal színész kapta a feladatot, hogy életre keltse a hazafias szuperhőst. Evans pedig azt kell mondanom, hogy tökéletes választásnak bizonyult. Végig szimpatikus marad, elhisszük neki, hogy ő csak egy átlagos srác, akinek helyén az esze és a szíve. Fizikailag is elképesztően felkészült, látszik, hogy iszonyú sokat gyúrt a szerepre. A játéka végig minőségi, egyszer sem lesz eltúlzott, vagy ripacskodó, sikerül neki a figurát szerethető, több dimenziós karakterré varázsolnia.

Johann Schmidt/Red Skull - Hugo Weaving, a kiváló ausztrál színész is igen rutinos már negatív figurák eljátszásában, így a Kapitány ősellenségének, Vörös Koponyának a szerepére keresve sem találhattak volna alkalmasabb színészt. Az általa alakított Vörös Koponya a HYDRA nevű náci terrorszervezetet. Schmidt igazi klasszikus gonosz, nem túl összetett figura, viszont roppantul hatásos, ráadásul Weaving lubickol a szerepben.

Peggy Carter - Hayley Atwell, a szép és tehetséges fiatal angol színésznő alakítja a Kapitány szerelmét, egyben a Szuperkatona Projekt második emberét. A képregényekben Carter nem kap sok szerepet, mindössze annyit tudunk meg róla, hogy a II. Világháború alatt a francia ellenállással harcolt Amerika Kapitány oldalán. Itt jóval több szerepet kap, Atwell pedig remekül helytáll, erős, határozott női karaktert megformálva. Evans és közte megvan az a bizonyos "chemistry", így a szerelmes részek is nagyszerűen funkcionálnak, nem hiteltelen és nincs túljátszva.

Chester Phillips - Tommy Lee Jones, a kiváló színész mindenki számára ismerős, nem is kell bemutatnom. Ezúttal a kemény és bátor katonát, Phillips tábornokot alakítja, aki a Szuperkatona Projekt vezetője. A képregénnyel ellentétben itt Phillips nem lát lehetőséget Rogers-ben, nem őt akarja a szérum tesztelésére, ám idővel jobb belátásra tér. Phillips klasszikus mentorfigura egyébként, Jones már számtalanszor játszott hasonló karaktert, így számára ez sima rutinfeladat, amit hiba nélkül meg is old.

Bucky Barnes - Sebastian Stan, aki sokak számára valószínűleg nem túl ismerős színész, alakítja Rogers legjobb barátját, majd ő lesz a Kapitány "sidekick"-je is. Stan nem egy nagy tehetség, alighanem sosem fog igazán befutni, de egy tipikus segítőtárs szerepére azért tökéletesen megfelel, egyébként nem is kap nagy szerepet. Barnes figuráját amúgy jól adaptálták az alkotók, hála Istennek nála a klasszikus megjelenést rendesen átdolgozták, mert hihetetlenül hülyén nézett volna ki.

Howard Stark - Dominic Cooper, a tehetséges angol aktor eddig többnyire kevésbé ismert filmekben bukkant fel, ez az első igazi nagy közönségfilmje. Cooper az idősebb Starkot, Tony apját alakítja, rajta keresztül pedig a film tökéletesen össze van kötve a Vasember filmekkel. A Cooper által megformált Howard Stark nem sokban különbözik a fiától, ugyanolyan polihisztor és élvhajhász, de talán egy fokkal kevésbé irritáló, mint a sarja. A filmben egyébként kb. olyan ő Rogers-nek, mint Q James Bond-nak.

Arnim Zola - Toby Jones, az angol karakterszínész Schmidt jobbkezét, a HYDRA vezető tudósát alakítja. A Jones által megformált Zola egy tipikus, ám zseniális tudós, aki a Vörös Koponya számára fejleszti ki a szuperfegyvereket, míg a képregényben inkább biokémikus és sokkal vadabb dolgokkal foglalkozik. Ráadásul, míg itt egy szimpla tudós, az eredeti karakter egyike a Kapitány legnagyobb ellenfeleinek. Ezzel együtt a karakter jól funkcionál a történetben, Jones pedig remek alakítást nyújt.

Dr. Abraham Erskine - Stanley Tucci, a kiváló karakterszínész is itt van, hogy életre keltse a Steve Rogers-t szuperkatonává változtató zseniális tudóst. Erskine esetében gyakorlatilag teljesen megmaradtak a figura eredetijénél: kiváló német tudós, akit elborzasztanak a Harmadik Birodalom embertelen kísérletei, ezért az amerikaiakhoz disszidál és nekik segít a háború megnyerésében. Tucci nem kap túl sok játékidőt, de remekül hozza a karaktert, aki afféle atyai gondoskodással van Rogers felé, nem csak egy kísérleti nyulat lát benne, hanem az embert, a jó embert.

Látvány
Az Amerika Kapitány költségvetése 140 millió dollár volt, ami manapság már nem is olyan sok. A film ezzel együtt rendkívül látványos és nem csak az akciók és az effektusok, hanem a jelmezek, a díszletek, a film minden látványeleme kiválóan sikerült. Az operatőr Shelly Johnsont minden dicséret megillet, különösen az akciójelenetek kiváló fényképezéséért, rá még később visszatérek. A két vágó, Robert Dalva és Jeffrey Ford is jó munkát végeztek. A jelenetek dinamizmusa remek, a film ritmusa is jól el lett kapva, noha az egyensúly néha megbillen, de ez nem feltétlenül az ő hibájuk, hanem a szkript szintjén is eltolódott.

Külön dicsérném a jelmeztervező Anna B. Sheppardot, aki nem csak a korabeli jelmezek terén végzett remek munkát, de hibátlanul dolgozta át Amerika Kapitány harsány jelmezét is egy jóval praktikusabb, hihetőbb szerelésre. A jelmez egyetlen gyenge pontja szerintem a sisak, ami bár passzol a ruha többi részéhez, valahogy mégsem az igazi. Itt emelném ki a Kapitány első akcióját, mikor kék rohamsisakot, barna bőrdzsekit visel és a legelső pajzsát hordja. Ez a jelmez nálam veri a klasszikus szerelést, hihetetlenül jól illik a II. Világháborús Kapitányhoz.

Természetesen a Vörös Koponya és a HYDRA többi tagjának kinézete is elképesztően el lett találva (a Vörös Koponya kinézetén dolgozó maszkmesternek külön jár az elismerés), ahogy a film járművei és eszközei is maximálisan sikerültek. A legelképesztőbb egyébként Schmidt autója, ami mindent visz. Összességében a képi világ tökéletesen visszaadja a képregény hangulatát. Az effektusok minőségében sem találtam kivetnivalót, szerintem remekül sikerültek, csak egy-két gyengébb pillanatot találtam, de szerintem 140 millióból egy ilyen volumenű és látványvilágú filmet kihozni megsüvegelendő teljesítmény.

Zene
A zene mindig is fontos elemét képezi a filmnek, most sincs ez másként. Joe Johnston a kiváló komponistát, Alan Silvestrit kérte fel a film score-jának megírására. Silvestri igazi régi motoros, nem a mostani divatos Hans Zimmer-vonulat követője. Ismerve az ő munkásságát, az Amerika Kapitány zenéjétől nagyon sokat vártam és nem is kellett csalódnom.

Alan Silvestri Amerika Kapitány score-ja ugyanis eddig messze az év legjobb soundtrack-je! Ez kérem, igazi klasszikus filmzene, amely mellőz mindenféle modern, trendi hangzást. Természetesen a film hangulata ezt meg is követeli, de akkor is öröm látni, hogy Silvestri mennyire az "old school" megoldásokra törekedett. Vonós, fúvós, ütős, pengetős hangszerek minden mennyiségben, tökéletes összhangban.

Van markáns, jól felismerhető főtéma (Captain America), mely talán kicsit rövid, de akkor is ütős. Van sejtelmes, baljós darab (Hydra Lab, Schmidt's Story), van gyors, pattogós tétel (Training The Supersoldier, Kruger Chase, Factory Inferno), és van szép, megható, egyben heroikus darab is (This Is My Choice, Passage Of Time).

Ha hasonlítgatnom kéne, akkor leginkább Silvestri 2009-es G.I. Joe zenéjéhez áll legközelebb. Ugyanúgy remek és sokszínű darab, csak míg ott volt modernebb hangzás is (érthető, az egy jóval sci-fisebb beütésű film), addig ez teljesen klasszikus hangszerelés. Ja és a végén nem szabad megfeletkezni az Alan Menken és David Zippel által írt Star Spangled Man című remekbe szabott darabról, mely hibátlan '40-es évekbeli toborzós zene.

Történet
Amerika Kapitány kereken 60 éve van jelen a képregények lapjain, így az íróknak volt honnan meríteniük. A két író, Christopher Markus és Stephen McFeely remekül ismerték fel, hogy a II. Világháborús környezet a elengedhetetlen, ha a karakter gyökereit szeretnék bemutatni. Ha megpróbálták volna modernizálni, az eredettörténetet a jelenbe helyezni az óriási baklövés lett volna.

Szerencsére nem így történt, ez pedig kulcsfontosságúnak bizonyult. Steve Rogers ugyanis igazi régi vágású hős, aki tisztán és őszintén hisz magasztos erkölcsi eszmékben. Fontos az is, hogy 60 évvel a karakter bemutatkozása óta, azért sem a világ, sem Amerika nem úgy tekint már magára, mint annak idején, így a szereplő könnyen válhatott volna akár gúny tárgyává is, ha az alkotók túlzásba viszik a patrióta ömlengést.

De itt is ügyesek voltak, mert Rogers egyáltalán nem egy elvakult, csillagos-sávos jelmezbe öltözött valaki, hanem valóban egy egyszerű és szerény srácot látunk, aki hihetetlen fizikai transzformációja után is megmarad ugyannak a jólelkű embernek, aki előtte volt. Remekül építik fel Rogers jellemét is, megismerjük gyenge embernek, akiben erős szív lakozik, így átváltozása után is azonosulni tudunk vele.

Annak idején a figura két alkotója bevallottan a karakter eredettörténetét tartotta a leggyengébb résznek, próbáltak minél előbb eljutni az akcióhoz. A film alkotói ezzel szemben nem voltak restek és lassan, fokozatosan építik fel a figurát, persze ezen kívül is dicséret illeti őket, hiszen a többi szereplő is jól el lett találva, különösen a Vörös Koponya, valamint az általa képviselt okkultista vonal ezzel a Teuton mítosszal.

Itt emelném ki a Kozmikus Kocka behozatalát is a sztoriba. Ha Howard Stark karaktere a Vasemberrel kötötte össze kiválóan a filmet, akkor a Kocka ugyanezt teszi a Thorral is. Nagyszerűek ezek az apró, ám stílusos húzások, amellyel egységes univerzummá formálják ezt a rengeteg figurát. A végén pedig meg kell jegyeznem a forgatókönyv talán egyetlen gyenge pontját is.

Ez pedig nem más, mint a már korábban említett arányok eltolódása. A film első lassan, fokozatosan építkezik, ám a vége felé kezd nagyon besűrűsödni. Egyszerre sok lesz az akció és felgyorsul a film tempója. Ez a hirtelen kissé kizökkenti a nézőt, szerintem kicsit jobban ügyelhettek volna rá, hogy a film hátralévő idejében se rohanjanak ekkora sebességgel. De ezt leszámítva én nem találok olyan pontot, amibe beleköthetnék.

Rendezés
Joe Johnston az a rendező, aki korrekt mesterember, de sosem fogják kiemelkedő rendezőnek tartani. George Lucas és Steven Spielberg keze alatt tanulta a mesterséget, ez pedig stílusán maximálisan meg is látszik. Stílusa klasszikus, mentes minden modern felfogástól. Nála nincs felesleges túlspilázás, nincs erőltetett menősködés, nincs a kép agyonszűrőzve, a vágás sem idézi a reklámfilmezést és még folytathatnám.

A producerek saját bevallásuk szerint azért választották Johnstont, mert a Rocketeer és az Októberi Égbolt című filmekkel bizonyította, hogy kiválóan el tudja kapni a korszak hangulatát, valamint az eredeti Csillagok Háborúja trilógián végzett effekt-munkája is alkalmassá teszi arra, hogy elbírjon egy ilyen filmmel. Ez kiváló meglátás volt a részükről, mert Johnstonnál keresve sem találhattak volna rátermettebb embert. Johnston elmondta, hogy leginkább az Indiana Jones filmek hangulatát szeretnék megidézni és ez érződik is a filmen.

Noha a film azért természetesen más gyökerekkel bír és jóval akcióorientáltabb is mint a Lucas/Spielberg produkciók, azért teljes mértékben felismerhetőek azok a hangulati elemek, melyekkel ezen filmek előtt kíván tisztelegni Johnston. Ez legjobban talán Amerika Kapitány és Vörös Koponya klasszikus figuráin látszik a legjobban. A másik ilyen pedig a Rogers és Peggy Carter közti finoman felvezetett szerelmi szál.

A két színész között tökéletes a "kémhatás", de nagyon fontos, hogy nagyon visszafogottan, úgy is mondhatnám, hogy "klasszikusan" van előadva. Ennek köszönhetően a filmvégi csókjuk és az utolsó beszélgetésüknek is van súlya és ezek azok az apró húzások, amiktől az Amerika Kapitány: Az Első Bosszúálló messze veri a legtöbb Marvel-adaptációt. Az egész film egész egyszerűen kiválóan van felépítve, levezényelve és előadva.

Ha hibát akarnék keresni Johnston rendezésében, akkor természetesen ő is ludas abban, hogy a film a végére nagyon felgyorsul. Látnia kellett volna, hogy a produkció még elbírt volna 10-20 perc plusz játékidőt ott is, ami egyensúlyban tarthatta volna a cselekmény ritmusát. Viszont az akciójelenetekért megint csak dicsérnem kell Johnstont, egyrészt mert remek érzékkel filmezte őket, másrészt mert nem próbált meg lehetetlenül nagy jeleneteket alkotni, hanem mindig csak kicsit emel a téten és ez szintén jól áll a filmnek.

Összegzés
Összességében pedig nem mondhatok mást, mint azt, hogy az Amerika Kapitány: Az Első Bosszúálló remek, szórakoztató és minőségi közönségfilm, amely abszolút mértékben megéri a pénzét. Noha Ang Lee Hulk-filmjével, vagy a Bryan Singer-féle X-Men-sorozattal nem versenyezhet, de a többi Marvel-filmre bizony köröket ver. Ezzel az alkotással pedig teljessé vált a Bosszú Angyalainak csapata, így jövőre már jöhet az egész brigád. Egyrészt kíváncsi leszek, hogy Joss Whedon képes lesz-e ennyi karaktert kezelni, másrészt Amerika Kapitány figurája vajon működni fog-e a jelen korban is. Meglátjuk. De addig is mindenkinek bátran ajánlom Joe Johnston filmjét, mert kiváló szórakozást nyújt bárki számára.

A bejegyzés trackback címe:

https://mozgokep.blog.hu/api/trackback/id/tr963156600

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.