19
08/2011
0

Zöld Lámpás (Green Lantern)

Bevezetés
A DC Comics univerzuma megannyi kiváló hőssel rendelkezik, ám mozivásznon, némiképp érthetetlen módon, eddig csak a két legnagyobb, Batman és Superman mutatkozhatott be. Pedig rajtuk kívül is van itt érdekes karakter. Ezek egyike nem más, mint a Zöld Lámpás figurája, melyet eredetileg Martin Nodell és Bill Finger alkottak meg 1940-ben. Az általuk megálmodott hős, Alan Scott még az aranykorra jellemző felfogást képviselte, képességei jóval meseszerűbbek, mágikusabbak voltak. Idővel aztán, ahogy vége lett a II. Világháborúnak, a szuperhősök népszerűsége némiképp megfakult.

Vérfrissítésre volt szükség és az atomkorszak beköszöntével megszületett a második Zöld Lámpás, Hal Jordan, aki a karakter inkarnációi közül máig messze a legnépszerűbb. Hal Jordan figuráját Gil Kane és John Broom álmodta meg, a karakter pedig 1959-ben, a képregények ezüstkorának hajnalán mutatkozott be. Az általuk kreált Zöld Lámpás szinte semmiben sem hasonlított az eredeti figurára. Teljesen más külsőt és eredettörténetet kapott, sokkal inkább sci-fisebb és kevésbé fantasy-jellegű lett.

Idővel egyébként még további három Lámpás mutatkozhatott be a képregények lapjain, sorrendben Guy Gardner (ő élőszereplős verzióban is visszaköszönt egy igen rosszemlékű, '97-es tv-filmben), John Stewart (a népszerű Justice League animációs sorozat egyik állandó szereplője) és végül Kyle Rayner. Ők már a Hal Jordan által képviselt vonalat viszik tovább, igaz, idővel Alan Scott teljesen eltérő hátterű figuráját is sikeresen "kanonizálták" a Zöld Lámpás-mítoszba.

Bár a figura nem vetekedhet Batman, Superman, vagy Pókember népszerűségével, de egyike a legkedveltebb képregényhősöknek, így csak idő kérdése volt, hogy a DC képregények jogait birtokló Warner Bros. stúdió mikor fogja vászonra adaptálni a figurát. Hal Jordan karaktere egyébként korábban már többször tűnt fel sikerrel animációs filmekben. Ilyen az Igazság Ligája: Az Új Küldetés (Justice League: The New Frontier, 2008), Zöld Lámpás: A Kezdet (Green Lantern: First Flight, 2009), Igazság Ligája: Két Földi Válság (Justice League: Crisis On Two Earths, 2010) és az élőszereplős film felvezetéseként a Zöld Lámpás: Smaragd Lovagok (Green Lantern: Emerald Knights, 2011).

Meglepő módon egy élőszereplős Zöld Lámpás-film előkészületei már 1997-ben megkezdődtek, de az akkor kinézett író, a népszerű filmes, Kevin Smith lemondta a felkérést. 2004-ben újra elővette a stúdió a film ötletét, ám ekkor egy teljesen kifordított ötlet lebegett a szemük előtt: egy komédia Jack Black főszereplésével. Az ötletet végül elvetették az igen erőteljes negatív rajongói visszajelzések miatt. A stúdió aztán végül hosszas előkészületek után nekigyürkőzött és idén nyárra elkészült a Zöld Lámpás-mozi, az első DC Comics szuperhős-film, ami nem Batman vagy Superman kalandjait mutatja be.

Szereplők
Hal Jordan - Ryan Reynolds, a manapság egyre felkapottabb, tehetséges kanadai színész alakítja a kissé beképzelt, ám rátermett tesztpilótát, akit a gyűrű végül kiválaszt. Reynolds remekül kapja el a figurát, úgy hozza a pökhendi, kissé felelőtlen Jordan karakterét, hogy közben nem játssza túl, nem lesz idegesítő, sokkal inkább csendes, szarkasztikus humorú figura. Reynolds kiváló választás volt a szerepre, nagyszerűen kapja el Jordan jellemét, gyakorlatilag a hátán elviszi a filmet, ráadásul fizikailag is abszolút hihető, mint hős, a humorérzéke pedig elsőrangú.

Carol Ferris - Blake Lively, a lélegzetelállítóan gyönyörű fiatal színésznő sokaknak a Pletykafészek című sorozatból lehet ismerős, ám tavaly Ben Affleck Tolvajok Városa című filmjében megmutatta, hogy a tehetségnek sincs híján. Lively karaktere a Ferris Aircraft alelnöke, kiváló tesztpilóta, és természetesen Hal Jordan vágyainak tárgya. Klasszikus képregényes női karakter, erős és határozott, de nem túl összetett, Lively pedig gond nélkül megoldja a feladatot. Repülős hívójele, a Sapphire pedig remek utalás a képregény rajongóknak.

Sinestro - Mark Strong, az olasz apától és osztrák anyától származó angol színész (tudom, vicces) kapta a megtiszteltetést, hogy életre keltse Thaal Sinestro figuráját. Sinestro egyike a legkiválóbb Lámpásoknak, bátor és elkötelezett harcos. Strong kiváló színész, van karizmája, ezáltal erőteljesen képes megformálni ezt a szereplőt, amelyről a képregényt ismerők tudják, hogy a későbbiekben még nagyon-nagyon fontos szerepet fog kapni. Sinestro jelleme és külseje is tökéletesen sikerült, Strongnak pedig, mint megannyi szerepe után, ismét csak gratuláció jár

Hector Hammond - Peter Sarsgaard, a kiváló, ám kevésbé ismert aktor alakítja a film (egyik) negatív pólusát. Hammond egy gátlásokkal teli, ám éles elméjű tudós, aki leginkább mások elismerésére vágyik. E kettőssége tökéletes párhuzamban áll Jordanével, Sarsgaard pedig a film legjobb alakítását nyújtja. Nem csak, mint bizonytalan ember, hanem transzformációja után, szinte már sátáni gonoszként is. Sarsgaard láthatóan lubickol a szerepben, élvezettel kelti életre ezt a valahol tragikus figurát. Reynolds mellett egyértelműen ő a film legerősebb pontja.

Amanda Waller - Angela Bassett, a veterán fekete színésznő is itt van, hogy egy befolyásos kormányzati tudóst formáljon meg. Waller figurája a képregényekben inkább negatív és sokkal inkább titkos kormányügynök, míg itt pozitívabb karakter és sokkal inkább tudós. Bassett remekül megoldja feladatát, bár nem kap nagy teret, szerintem jó sok jelenete végezhette a vágószoba padlóján. Sajnálom, mert amúgy több van a karakterben, mint amennyit végül látunk belőle.

Robert Hammond - Tim Robbins, a remek színész is tiszteletét teszi Hector apjának, Hammond szenátornak szerepében. Robbins nagyszerű aktor, elképesztő tehetség, így egy ilyen szerep álmából felébresztve is megy. Karaktere igazából csak azért van, hogy katalizátorként szolgáljon Hector tetteihez, de ezen kívül nem igazán van szerepe. Efféle karakter eljátszására felkérni egy Robbins kaliberű sztárt igazából presztízskérdés egy ilyen típusú filmben, azért van, hogy növelje a színvonalat, ő pedig eleget is tesz ennek.

Abin Sur - Temuera Morrison, az új-zélandi színész nagy filmek kis szerepeiből lehet ismerős. Ezúttal ő alakítja Abin Sur-t, a legkiválóbb Zöld Lámpást, az ő örökébe lép Hal Jordan. Sur karaktere értelemszerűen csak a film elején kap szerepet, de a rajongóknak és a képregényt ismerőknek emlékezetes lesz a felbukkanása. Hihetetlenül jól elkapták a karakter kinézetét és Morrison is jó választás a szerepre. El tudnék egyébként képzelni egy előzmény filmet erről a figuráról, Morrison főszereplésével..

Thomas Kalmaku - Taika Waititi, a számomra totál ismeretlen új-zélandi aktor alakítja Jordan legjobb barátját, az ilyesfajta sztorik elengedhetetlen karakterét, a vicces "sidekick"-et. Az Inuit származású Kalmaku a képregényekben a kezdetektől jelen van, mint Jordan legjobb barátja és segítőtársa, így nem csoda, ha a filmben is szerepet kapott. Waititi sincs sokat jelen, ha igen, akkor vagy Jordant húzza ki a pácból, vagy éppen valami poént süt el. Sokat nem lehet hozzáfűzni, tipikus karakter, nélküle is működne a sztori, de a hangulathoz mégis hozzáad.

Látvány
A Zöld Lámpás költségvetése 200 millió dollár volt, ami kellett is, hiszen a gyűrű erejét, Parallaxot, vagy éppen az Oa bolygó szemkápráztató látványvilágát vászonra álmodni nem kis mulatság. Az effektusokra és a képi világra pedig egy rossz szót sem szólhatok. Nagyszerűek a gyűrű által életre keltett eszközök, elképesztően jól sikerültek a Lámpások CGI jelmezei valamint a digitális karakterek is bámulatosak. Ami persze mindent visz, az maga Oa világa. Egész egyszerűen döbbenetesen látványos, nem csak az effektek, hanem maguk a látványtervek is tökéletesek, az egész bolygó meseszép és árad belőle, hogy idegen, hogy földöntúli, ráadásul egy az egyben visszaadja a képregényt.

A sminkmestereknek is jár a dicséret, Abin Sur, Sinestro és Hector Hammond make-upja fantasztikusan sikerült. Előbbi kettő ragyogóan idézi meg a képregényes eredetit, Hammond pedig kellően gusztustalanra sikerült, pont olyan, amilyennek lennie kell. A jelmeztervezőknek ezúttal kevesebb dolguk lehetett, hiszen a Lámpások ruháját a gyűrű által gerjesztett erőtérként láthatjuk, így igazából az animátorok tervezték meg és alkották meg őket. A film képi világa egyébként élesen elkülönül: a földi jelenetek teljesen hagyományosak, átlagos épületbelsők, vagy városi helyszínek, a másik véglet pedig Oa és a világűr, amit teljes egészében digitálisan hoztak létre.

Az operatőr Dion Beebe tisztességes, korrekt munkát végzett. Alighanem nem volt könnyű dolga, a rengeteg effekt és utólag beillesztett eszköz és lény miatt, de a feladatot jól megoldja. Talán valami sajátos szűrőzést, vagy egyéni beállítást alkalmazhatott volna, amit társítani lehet a filmmel, egy efféle produkciónak az ilyesmi jól tud állni. A vágó a veterán Stuart Baird, aki szakmája egyik legtapasztaltabbja, így a jelenetek dinamizmusával nincs baj, az akciójelenetek is jól követhetőek. A vágás egyébként a film egyetlen hibája is, de ez inkább a történeti részt érinti, úgyhogy majd ott visszatérek rá.

Zene
A film zenéjét a megbízható, remek komponista, James Newton Howard szerezte, akinek már van képregényfilmes tapasztalata, hiszen Hans Zimmerrel közösen hozta össze a Batman: Kezdődik és A Sötét Lovag score-ját. Őszintén megmondom, nagyon sokat vártam Howard eme munkájától, de a végeredmény felemás lett. Van benne kreativitás és nem kevés jó ötlet, de nem elég nagyívű és erőteljes, valamint a hangzás nekem túlságosan modern lett.

Úgy érzem, ehhez a filmhez sokkal jobban illett volna egy klasszikusabb hangszerelés, kevesebb elektromos hangszer és zörej, erőteljesebben kellene dominálnia a vonós és fúvós hangszereknek, valamint meglátásom szerint a kórus is jól jött volna, amit csak néha halhatunk a háttérben, igen halkan. Ez a hős megérdemelt volna egy bátrabb, emlékezetesebb (és hosszabb) főtémát is, ezen a téren csalódtam a leginkább.

Mert főtéma lenne, csak nyúlfarknyi hosszúságú és nem tud dominálni. A Zöld Lámpás zenéje alapvetően az a score, ami a film alatt tökéletesen funkcionál, de pár tételt leszámítva, önmagában már jóval kevésbé állja meg a helyét. Persze, azért akadnak kellemesebb darabok (Prologue - Parallax Unbound, Drone Dogfight, The Genesis of Good and Evil, Welcome to Oa, We're Going to Fly Now, The Origin of Parallax).

Szóval bár aláfestő zeneként jól funkcionál, de mégis csalódást keltő, mert ennek a zenének önmagában is ütősnek kellene lennie. A hangszerelés egyébként több helyen idézi a már fent említett két Batman filmet, talán Hans Zimmer hatása túlságosan ráragadt Howardra. Jópofa egyébként az albumot záró Green Lantern Oath című rövid tétel, melyben Howard zenéjére Ryan Reynolds mondja el a Lámpások esküjét.

Történet
Hal Jordan története több mint 40 évre tekint vissza, úgyhogy az alkotóknak volt miből meríteniük. Eredetileg a '70-es évek végi, '80-as évek eleji sztorikat vették alapul, ám pont a szkript írása közben rukkolt elő Geoff Johns a "Secret Origin" című Zöld Lámpás képregénnyel, amely a hős eredettörténetét mondja el újra, úgyhogy az írók főként ezt sztorit, valamint kisebb részben egy másik, "Emerald Dawn" című kötetet vették végül alapul.

A végső szkriptet négy író, Greg Berlanti, Michael Green, Marc Guggenheim és Michael Goldenberg jegyzi. Ez a kvartett pedig meglátásom szerint jó munkát végzett. Nagyon tetszik, hogy hűen követik a karakter eredettörténetét, minimális eltérésekkel. Nagyon jól elkapták a karaktereket, a motivációjukat és tetszik a történet klasszikus stílusa is.

Értem ez alatt, hogy a film nem akar rögtön fejest ugrani és végeérhetetlen akciókat ránk zúdítani. Ez a film bizony kicsiben kezd. Itt nem a csimm-bummon, hanem Hal Jordan-en, az ő Zöld Lámpássá válásán van a hangsúly. Hector Hammond is egy korai gonosz, kisebb volumenű, éppen ezért nagyon okos választás volt. Nagyon jó, hogy a képregényt nem ismerőknek is igyekeznek bemutatni röviden a hátteret és a Lámpások mítoszát.

Természetesen Hammond mellett van másik gonosz is, maga az eleven félelem, Parallax. Tudom, ezzel némiképp ellent mondok az előbb leírtaknak, hogy a film kicsiben kezd, de Parallax remekül funkcionál a filmben. Érdekesség, hogy ezt a figurát összegyúrták egy másik gonosszal, Krona-val, így az eredete is e kettő keveréke. A film Jordan és Parallax küzdelme által pedig képes üzenetet is hordozni a félelem leküzdéséről.

Ami a legnagyobb húzás volt, hogy a film végig Hal Jordan-re koncentrál, a kapcsolatára Carollal, a belső harcára az apja emlékével, a félelemhez való viszonyára és mindezt ügyesen állítják párhuzamba Hector Hammonddal. Látjuk, hogyan győzi le Jordan a félelmet, és hogyan emészti fel Hectort. Nagyszerű még két híres Lámpás, Tomar Re és Kilowog szerepeltetése is, egy az egyben olyan, mint a képregényben, a jellemük is nagyon jól el lett kapva.

A látvány résznél írtam, hogy a vágással vannak problémák és, hogy ez a történeti részt érinti leginkább. Nos, az a helyzet, hogy a filmen az érződik, hogy elég sok jelenet végezhette a vágószoba padlóján. A stúdió alighanem a készülő filmmel kapcsolatban azt érezhette, hogy túlságosan a karakterekre megy rá és alig van akció, ezért megdolgoztatták a vágóollót, hogy feszesebb tempót adjanak a filmnek. Ennek viszont az lett a következménye, hogy sokszor a jelenetek kapkodónak tűnnek, egyszer lassabb, máskor gyorsabb a film tempója.

Rendezés
Martin Campbell neve talán sokaknak nem fog ismerősen csengeni, pedig nem egy híres filmet vezényelt le. Hogy mást ne mondjak, kétszer is életet lehelt a legendás James Bond franchise-ba, először 1995-ben a GoldenEye-jal, másodszor pedig 2006-ban a Casino Royale-lal. Campbell az a fajta rendező akit tisztességes iparosnak szoktak hívni és valóban nincs semmi kiugró a munkáiban, nincsenek egyértelműen felismerhető stílusjegyek.

Illetve egy talán mégis van, én pedig pont ezért szeretem a filmjeit. Ez pedig nem más, mint a lassú cselekményvezetése, a régi vágású, "old school" történetmesélése. Campbellnél nincsen kapkodás, nincs rohanás, hogy minél előbb jussunk el az akcióhoz, ő mindig hagy teret a karaktereknek és a történetnek. A Zöld Lámpás esetében is ezt az utat követi, a már korábban említett néhány helyen érzékelhető otromba vágás alighanem nem az ő döntése volt.

Az egész filmet valami régies atmoszféra lengi körül. Egyes jelenetei már-már a műfaj klasszikusait idézik (pl. az erkélyjelenet olyan, mintha csak a '78-as első Superman-film ihlette volna). Persze a film más erényekkel is büszkélkedhet. Nagyon tetszik, hogy a romantikus szálat itt sem viszik túlzásba. A "chemistry" itt is jól működik, Reynolds és Lively között megvan az a bizonyos szikra.

Nagyon tetszik még az is, hogy bár a film hangulata messze elüt a divatos Marvel-adaptációktól (értsd jóval komorabb, melankolikusabb, szomorkásabb hangulatú), azért persze igyekeztek pár poénnal feldobni a sztorit, de ezeket nem viszik túlzásba és nem válnak erőltetetté. Ryan Reynolds nagy mókamester, ezt nem egyszer bizonyította, de ezúttal ő is abszolút visszafogott, talán ha két-három poénja van az egész filmben.

Campbell ezen kívül jól vezeti színészeit, biztos kézzel fogja össze a cselekmény szálait, a film minden képkockájából érződik, hogy roppant komolyan vette a munkáját, és megsüvegelendő, hogy bár ilyesféle CGI-jal turbósított látványfilmek területén korábban nem volt tapasztalata, ennek ellenére kőprofi módon vezényelte le az egész mozit. Rendezésében hibát nem igazán találtam, erős hangulatú, remek képregényfilmet hozott össze.

Összegzés
Bár a film a mozipénztáraknál csúnyán alulteljesített (ennyire elhibázott marketinget ritkán látni) és a film kritikai megítélése is erősen megosztott volt, én bátran ajánlom ezt a filmet nem csak a Zöld Lámpás univerzumát ismerőknek. Hanem azoknak is, akik szeretik a szuperhős-filmeket, akik szeretnének egy más stílusú képregényadaptációt látni, mint a tökegyforma Marve-mozik és azoknak is, akik rajongói a régi vágású űroperáknak (Flash Gordon, Buck Rogers, Star Wars). A Zöld Lámpás nem ér fel Nolan Batman-mozijaihoz, nem ér fel Singer Superman Visszatér című filmjéhez, de a Vasember-filmekre, A Hihetetlen Hulkra, vagy a Thorra viszont köröket ver. Hasonló minőségi szintet képvisel, mint az Amerika Kapitány film, csak természetesen más hangulattal bír. A végére annyit, hogy bízom egy rendezői változat kiadásában, mert ez a film ordít egy bővített verzióért.

"Fényes nappal, sötét éjben,
Gonosz nem bújhat előlem,
Sötét erők csatlós népe,
Reszkess, jő a Lámpás fénye!"

A bejegyzés trackback címe:

https://mozgokep.blog.hu/api/trackback/id/tr843163923

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.