02
08/2012
0

A Sötét Lovag: Felemelkedés (The Dark Knight Rises)

The Dark Knight Rises.jpg

Bevezetés
Mikor Bob Kane és Bill Finger 1939-ben létrehozták Batmant, az éj álarcos lovagját, alighanem álmukban sem hitték volna, hogy teremtményük több mint hét évtized múltán is él és virul majd, mi több, népszerűbb lesz, mint valaha. Már csak azért sem, mert a kor, mikor a Denevérember színre lépett, még egy kicsit más volt, mint manapság. Akkoriban sokkal optimistább volt a helyzet, így a képregények is könnyedebb, színesebb hangulatot ütöttek meg. Batman viszont, akit szüleinek szeme láttára történő meggyilkolásának traumája hajt, nem volt éppen vidám figura. Harag, düh és bűntudat hajtja a bűn elleni végeérhetetlen küzdelmében, ahol ellenfelei még nála is őrültebb, eszementebb figurák.

Nem csoda, ha a DC Comics idővel társakat adott mellé, hogy színesítse kicsit a Denevérember sötét és komor világát. Az évtizedek során aztán megannyi író és rajzoló megannyi különböző művészi megközelítéssel ábrázolta Batmant, Gotham város sötét lovagját. Gyakorlatilag nem létezik egy adott konkrét verzió, hogy Batman pontosan milyen kéne, hogy legyen. Persze az alapvető jellemvonások és személyiségjegyek sosem változnak, de a lovagot körülvevő világ annál inkább. Hogy miért fontos ez? Mert az elmúlt hetven év alatt Batman nem egy mozgóképes produkcióban bukkant fel, ahol a hőst mindig az adott kornak megfelelően ábrázolták.

Így volt ez a ’40-es években, amikor két mozis „serial” esetében (Batman 1943, Batman és Robin 1949), majd a ’60-as évek színes-szagos, „camp” stílusú filmjében és tévésorozatában is (Batman 1966) és természetesen akkor is, mikor a sötét lovag a ’80-as évek végén valódi mozisztárrá vált. Tim Burton két filmje (Batman 1989, Batman Visszatér 1992) sötét, komor és gótikus mesevilágot teremtett, olyan egyedi hangulatot, mely azonnal utat talált a nézők szívéhez. Ezután jött Joel Schumacher, akinek első filmje (Mindörökké Batman 1995) még nagyszerűen egyensúlyozott a burtoni örökség és a sokkal színesebb, képregényesebb új megközelítés között, ám két évvel később (Batman & Robin 1997) lemoshatatlan folt esett a Denevérember becsületén.

A széria negyedik filmje ugyanis mind agyagilag mind kritikailag a sárba döngölte az addig sikeres franchise-t. Ez volt az a film, ahol a producerek számára a kapcsolódó termékek fontosabbá váltak, mint maga a mozi. Ennek rendelték alá a történetet, a szereplőket, a képi világot, mindent. A kapzsiságnak meg is lett az eredménye, hiszen föld alá temetett egy addig igen sikeres szériát. A Batman-jogokat birtokló Warner Bros. stúdió a következő néhány évben aztán megannyi hamvában holt ötlettel rukkolt elő (Batman Triumphant, Batman: DarKnight, Batman Beyond, Batman: Year One, Batman vs. Superman) de érdemi előrelépés nem történt, egészen 2004-ig, amikor is jött egy fiatal, ám rendkívül tehetséges rendező.

Az addig mindössze három filmet jegyző Christopher Nolan aztán pillanatok alatt meggyőzte a stúdiót, hogy az általa képviselt, sötétebb, realisztikusabb megközelítés visszaadhatja Batman számára az őt megillető sikert. A 2005-ben bemutatott Batman: Kezdődik (Batman Begins) nem csak rebootolta a franchise-t, de új, addig sosem látott komolysággal és alapossággal mutatta be egy képregényhős születését. 2008-ban Nolan visszatért Gothambe, hogy A Sötét Lovag (The Dark Knight) című második felvonással a végletekig tolja ki a képregényfilm műfaji határait és pillanatok alatt váljon klasszikussá és korszakos mesterművé. Az elmúlt négy év során mindenki csak a nagy finálét várta, a trilógia lezárását, mely most, A Sötét Lovag: Felemelkedés (The Dark Knight Rises) képében végre elérkezett.

Szereplők
Bruce Wayne/Batman – Christian Bale, korunk egyik, ha nem a legtehetségesebb színésze harmadszor ölti magára Batman köpenyét, hogy harcba induljon szeretett városáért. Bale elképesztő színészi kvalitásait senkinek sem kell bemutatnom, elképesztő az elhivatottsága, amellyel valamennyi szerepét megformálja és nincs ez másként Bruce Wayne esetében is. Az első részben nagyszerűen építette fel a karaktert, a másodikban a korlátaival küzdő hős karaktere nyűgözhetett le minket, most pedig láthatjuk, amint a hős nyolc évnyi apátiából éled fel egy utolsó, mindent eldöntő csatára, miközben Bruce lelkének legmélyébe is betekintést nyerünk. Bale a trilógia során most alakítja a legnagyobbat, valósággal parádézik a szerepben. Hihetetlen az a karizma, mellyel megformálja ezt a figurát, már csak egyedül őmiatta is érdemes megnézni a filmet.

Alfred Pennyworth – Michael Caine, az élő legenda is itt van, hogy továbbra is atyai jótanácsokkal lássa el „fogadott fiát”. Alfred karaktere a trilógia során mindig is morális iránytűként szolgált Bruce számára és most sincs ez másként. Ő tökéletesen átérzi Wayne szenvedését, éppen ezért is segítette őrült küldetésében és ezért tart ki mellette szinte a végsőkig. Caine a három filmből most szerepel a legkevesebbet, történetileg a karakter nem igényel sok játékidőt, de a legnagyobb alakítást ő is itt nyújtja. Elképesztő az az érzelem, amivel Caine megjeleníti Alfredet, a néző számára megkérdőjelezhetetlen az öreg komornyik őszinte és feltétlen szeretete Bruce iránt.

James Gordon – Gary Oldman, a zseniális kaméleon is visszatért Gotham tiszta lelkű, jóravaló rendőrfőnökének szerepében. Gordon figurája az egyik legösszetettebb karakter a történetben, hiszen ő a törvény őre, őt kötik a szabályok, akárcsak a becsület, de tudja, hogy bizonyos korlátokat át kell lépnie, ha eredményt akar elérni a bűn elleni harcban. A trilógia során nagyszerű ahogy Oldman végigviszi a karaktert, az ő megformálásában Gordon hús-vér szereplővé válik, akivel a néző könnyedén tud azonosulni. Nem tökéletes, követ el hibákat, de a lelkiismerete mindig igyekszik a legjobb megoldás felé terelni. Oldman, aki éveken át arról volt híres, hogy gonosz figurákat tud a legjobban megformálni, Gordon szerepében az egyik legemberibb, legszerethetőbb pozitív figurát testesíti meg.

Selina Kyle – Anne Hathaway, a gyönyörű és tehetséges fiatal színésznő kiválasztása a Macskanő szerepére sokak szemében érthetetlen döntésnek tűnt, csakúgy, mint annak idején Heath Ledger szerződtetése a Joker szerepére. De ahogyan négy évvel ezelőtt Ledger (Isten nyugosztalja), úgy most Hathaway is másodpercek alatt hallgattatja el a kétkedőket. Hathaway nem csak színészi képességei, de fizikai megjelenése miatt is ideálisnak bizonyult a szerepre. Egyrészt hihetetlenül jól hozza a Femme Fatale-t, másrészt pedig egy percig sem kételkedünk abban, hogy képes lenne bárki száját elkenni. Emellé még roppant karizmatikus is, a „chemistry” közte és Bale között pedig tökéletes. Hathaway alakításában Selina Kyle szerethető antihős, akinek még megkérdőjelezhető tetteit is megértjük és elfogadjuk.

Bane – Tom Hardy, akit kereken tíz évvel ezelőtt láttam először filmben, a Star Trek széria mindenre elszánt Shinzonjaként, alakítja Batman nemezisét, a maszkot viselő Bane-t. Bane maga a megtestesült brutalitás és erőszak, hihetetlen fizikai ereje mellé pedig briliáns taktikai érzék és borotvaéles ész is társul. A trilógia során most először kerül szembe Batman olyasvalakivel, aki nem csak szellemileg, de fizikailag is kihívás a számára, sőt! Bane teljesen más karakter, mint amilyen Joker volt, de ugyanúgy félelmetes. Célja és elszántsága irgalmat nem ismerő, már puszta megjelenése is borzongással tölti el a nézőt. Hardynak pedig nem volt könnyű dolga, hiszen végig maszk takarja az arcát így csak hangjával, szemeivel és gesztusaival tudott játszani, de elképesztően erős alakítást nyújt a film során.

Miranda Tate – Marion Cotillard, a Taxi-filmekkel híressé vált kiváló francia színésznő kapta a film másik fontos női karakterének szerepét. Tate a világ jobbá tételén ügyködő üzletasszonyként jelenik meg a történetben, aki Bruce Wayne bizalmasa lesz a Wayne vállalatnál. Tate figurája nincs jelen sokat a cselekmény során, viszont annál nagyobb fontossággal bír az események szempontjából. Természetesen nem szeretném lelőni a poént azoknak, akik ezt esetleg olvassák és még nem látták a filmet. Legyen elég annyi, hogy Cotillard karaktere lényeges szerepet tölt be a történetben, a színésznő pedig a kevés, ám annál jelentőségteljesebb játékidejében remek alakítást nyújt.

John Blake – Joseph Gordon-Levitt, a tehetséges fiatal színész is itt van, hogy a film egyik legfontosabb karakterét megformálja. Blake figuráját már a kezdetektől fogva nagy titokzatosság lengte körül, a rajongók fáradhatatlanul találgatták, hogy a fiatal és idealista gothami rendőr vajon ki lesz valójában. Az elmúlt két év során volt ő már a Joker (hihetetlenül hasonlít Levitt Heath Ledgerre), volt Robin, ahogy Éjszárny, Catman, Azrael és a Rébusz is, meg persze csak szimplán John Blake a gothami rendőr. Hogy ki lesz azt természetesen nem árulom el, legyen a film titka, viszont elmondhatom, hogy Levitt is remek a szerepben, sokat is van jelen, Blake karaktere pedig egyszerre inspiráló Wayne és Gordon számára is, hiszen egykori önmagukat látják benne.

Lucius Fox – Morgan Freeman, a másik nagyöreg is visszatért, hogy segítse Bruce harcát a gonosz ellen. Fox a kezdetektől fogva lojális Bruce-hoz, számára ő olyan, mint Q James Bondnak, gyakorlatilag nélküle semmire sem menne. Fox természetesen ezúttal is remek kütyükkel látja el munkaadóját és az utolsó percig segíti annak küzdelmét. Freeman ezúttal is nagy élvezettel formálja meg a karaktert, s bár ezúttal sem szerepel túlzottan sokat, jelenléte most is üdítőleg hat, különösen száraz, cinikus humora. Tulajdonképpen elmondhatjuk, hogy a trilógián átívelő epikus küzdelmek közepette a két veterán, Caine és Freeman figurái azok, akik egyszerű hétköznapi emberként próbálnak szembe nézni a várost elborító viharral.

Peter Foley – Matthew Modine, egy rég látott kedvenc is itt van, hogy Gotham becsületes és bátor rendőreinek sorát erősítse. Nolan az elmúlt években sorra rehabilitált egykori, ám időközben kissé elfeledett és elhanyagolt sztárokat. Rutger Hauer, Eric Roberts és Tom Berenger után most Modine-on a sor, hogy bizonyítsa, tehetsége semmit sem kopott az évek során. Az általa alakított Foley Gordon rendőrfőnök helyettese. Becsületes, ám kissé naív és törtető figura, aki szívesen ülne elöljárója székébe. A történet során bátorsága és jelleme is megkérdőjeleződik, ám végül tudja mi a kötelessége. Jó volt Modine-t újra egy ilyen nagy filmben látni, remek alakítást is nyújt, remélem, ez újra felkelti majd iránta az érdeklődést és ismét nagy volumenű filmekben köszönthetjük.

Látvány
Nolan folyamatosan emeli a tétet. A Batman: Kezdődik még „csak” 150 milliót kóstált, A Sötét Lovag már 185-öt, míg a finálé már 250 millió dolláros költségvetéssel bír. Elképesztően nagy összeg, de minden egyes cent ott van a vásznon! Christopher Nolan nem híve a CGI-nek, csak a legvégső esetben nyúl hozzá, éppen ezért imád mindent valós környezetben, kézzelfogható formában leforgatni. Legyen szó a korábbi filmek elképesztő autós üldözéseiről autózúzdástól, kamion felborítástól, egészen egy kórház felrobbantásáig. Ezúttal még tovább ment és Gotham City valósággal ostrom alá kerül.

A képzeletbeli várost ezúttal Pittsburgh, Los Angeles és New York is „megszemélyesíti”, különösen utóbbi a szembetűnő, de ez egyáltalán nem baj, hiszen annak idején Kane és Finger is New Yorkot vették alapul, mikor megalkották Gotham-et (a név ráadásul egykoron a Nagy Alma beceneve is volt). Nos, ez a város most egy szó szerint háborús színtérré változik. Nolan és csapata pedig elképesztő munkát végzett, mikor a rombolást és pusztítást szinte kivétel nélkül „élőben” forgatta le, digitális trükkök nélkül. Felrobbantottak egy futballpályát, csatatérré változtatták a Wall Streetet, hatalmas páncélautókat röptettek és lőttek szét, szóval elképesztő a film technikai része.

Itt máris ki kell térnem Nolan legfőbb „katonáira” is: Wally Pfister a kiváló, Oscar-díjas operatőr, aki ezúttal is tökéletes munkát végzett, képei sötétek, komorak, depresszívek, hiba nélkül adják vissza a történet kilátástalanságát. A vágó Lee Smith is minden dicséretet megérdemel, hiszen ezt a rendkívül sűrű és összetett, epikus történetet úgy vágta össze, hogy minden a lehető legmegfelelőbb mértékben kerüljön terítékre. Az akciójelenetek vágását is kiemelném, mert nincs eszeveszett kapkodás, nélkülöz minden trendi elemet.

Aztán itt van még Nathan Crowley és Chris Corbould, akik a film hihetetlen látványelemeiért felelnek. Az, hogy Nolan Batman-filmjei képesek ennyire realisztikus képet festeni nagyban az ő érdemük is. Gotham-et már említettem, de ott van még Batman lélegzetelállító barlangja és a Kút is, amik szintén feledhetetlenek. Ami viszont mindent visz, azok a hihetetlen járművek és kütyük, amiket megalkottak. Ezúttal három Tumblert is kapunk, terepszínű festésben, mindegyik egyébként más funkcióval bír, mindegyik egyedi. Visszatér a futurisztikus motor, a Batpod és mindezt megfejelte a stáb Batman legújabb játékszerével, a The Bat, azaz a Denevér névre hallgató repülővel is, ami úgy néz ki, mintha egy Apache helikoptert kereszteztek volna egy F-117-es lopakodóval.

Lindy Hemming jelmeztevező is jelesre vizsgázott. Gotham sötét lovagja ezúttal is a legutóbbi filmben bemutatkozott öltözékét viseli, ami valójában egy elképesztően jól megtervezett és összerakott csatapáncél és minden Batman-jelmez közül ez az első, amiben ténylegesen is lehetne harcolni. Aztán itt vannak az új szereplők, melyeket Nolan szintén a maga képére formált. A már megjelenésében is brutális Bane, akinek maszkja sokak szerint Hannibal Lectert és a Predatort is megidézi, illetve itt van Selina Kyle is, azaz a Macskanő, akivel áteshettek volna a ló túloldalára, de a stáb hihetetlen arányérzékről tett tanúbizonyságot itt is, hiszen a mestertolvaj hölgy jelmeze is betölti a funkcióját, nem csak úgy van. Lényeg a lényeg, A Sötét Lovag: Felemelkedés képi világa parádésra és emlékezetesre sikerült.

Zene
Hans Zimmer az egyik legfelkapottabb és legfoglalkoztatottabb zeneszerző az elmúlt egy évtizedben, rendezőnknek is régi harcostársa, a korábbi két Denevér-mozin is együtt dolgoztak. Igaz, ott Zimmer még megosztotta a munkát a nem kevésbé tehetséges James Newton Howarddal, ám ezúttal egyedül viszi a boltot. Korábban Howard felelt a dallamosabb, érzelmesebb, lágyabb pillanatokért, most Zimmer nélküle sokkal, de sokkal sötétebb és komorabb zenét hozott össze. Erőteljes dobok, határozott vonósok, itt-ott zaklatott fúvósok és valami iszonyú mély basszus alkotja a score hangzásvilágát.

Ott van Bane főtémája, a fenyegetően építkező „Gotham’s Reckoning”, aztán a baljós ám mégis elegáns Macskanő-téma, a „Mind If I Cut In?”, a drámai „Born In Darkness”, a lehengerlő akciókavalkád „Imagine The Fire”, a titkokkal teli „Necessary Evil” és a heroikus „Rise”, de mind közül a kedvencem a sötét és gonosz „The Fire Rises”, ami gyakorlatilag az egész alkotás esszenciája. Hihetetlenül zseniális a vissza-visszatérő kántálás, a „deshi basara”, mely arabul van és felemelkedést, vagy újjászületést jelent.

Hans Zimmer, aki az utóbbi időben többször okozott csalódást, most ismét megmutatta oroszlánkörmeit és az év egyik legjobb filmzenéjét hozta össze. Az általa komponált darabok nem csak a film aláfestéseként, de önmagukban is elképesztően erősek, így mindenkinek csak ajánlani tudom. Noha továbbra is a Batman: Kezdődik ost-je a kedvencem a trilógiából, de a finálé score-ja is felnő az előző két részhez, ami így zeneileg is hihetetlenül klassz egységet alkot. Remélem, hogy Zimmer továbbra is együtt dolgozik majd Nolannel, mert a német mester főleg az ő filmjeinél képes igazán kreatív teljesítményre az utóbbi években.

Történet
Egy jó film alapja mindig a jó történet és ezt Chris Nolan alighanem már pályafutása legelején megtanulta, elég csak megnézni a Követés című debütáló alkotását, de a Mementó, az Álmatlanság (egyetlen filmje, melynek forgatókönyvét nem ő írta) és A Tökéletes Trükk is erről tanúskodik, hogy az Eredetet már ne is említsem. Mikor lehetősége nyílt, hogy bemutathassa nekünk a Denevérember születését, Nolannek kristálytiszta koncepciója volt arról, hogy mit is akar.

Írótársával, David S. Goyerrel közösen nem csak a Batmant körülvevő világot rángatták le egy sokkal realistább talajra, hanem magát a hőst is így kezelték. Nolannél Batmant nem készen kapjuk, szimpla unatkozó milliárdosként, hanem tökéletesen építi fel a karakter pszichológiáját. Bruce Wayne-nel járjuk végig az utat, és tanúi leszünk, hogy jut el egy ember odáig, hogy beutazva a világot megismerje a bűnöző elmét, erkölcsi és morális határokat. Láthatjuk, ahogyan megedzi testét és lelkét, hogy felkészüljön a szent háborúra és láthatjuk, hogy jut arra, hogy denevérnek öltözzön. Miért a denevért választja és mi a célja vele.

A Batman: Kezdődik a tökéletes eredettörténet, mely egyetlen szóban összefoglalható történeti eleme a félelem. A félelem a mozgatórugója és az eszköze a történetnek és a szereplőknek. A 2008-as második rész még tovább építette a sötét lovag világát. Láthatjuk, ahogy Bruce vágyik a normális életre, ahogyan átadná helyét egy olyan hősnek, akinek nem kell álarcot viselnie és ő megszabadulhatna a saját maga által alkotott teremtményétől. Ám a folytatás központi témája a káosz, ami meg is érkezik egy festett arcú őrült képében, aki pillanatok alatt szedi ízekre Gotham lakóit és hőseit erkölcsileg és morálisan is.

A Sötét Lovag ebből a káoszból keres kiutat, a történet végén pedig csak egy hihetetlenül nagy erkölcsi áldozat árán tudják kivívni a győzelmet. Az utolsó felvonás itt, azaz egészen pontosan nyolc évvel a második rész után veszi fel a fonalat. A Dent-törvény miatt a város utcáin béke honol, látszólag minden rendben, Gordon rendőrfőnök és a polgármester mindent a kezükben tartanak. Ám a nyugodt felszín alatt már ott lapul a rejtélyes Bane és az Árnyak Ligájának maradéka, hogy bevégezzék Ra’s Al Ghul tervét és Gotham bűntől mocskos városát végleg az enyészetnek adják át.

Bruce nyolc éve tesped, lelkileg megtörten, fizikailag szétesve. Ki sem mozdul a kastély falai közül és egy rejtélyes, gyönyörű tolvaj, Selina Kyle kell hozzá, hogy kirángassa magát ebből az apátiából. Ám hiába tér vissza Batman, hogy szembe nézzen a városra lesújtó új fenyegetéssel, ezúttal olyan ellenféllel kerül szembe, aki még csúcsformájában is nagy falat lenne. Bruce Wayne ezúttal kénytelen szinte az alapokról felépíteni magát lelkileg és fizikailag egyaránt. Így lesz a nagy finálé „főtémája” a fájdalom, a szó összes értelmében.

Christopher Nolan és két írótársa, az öccse, Jonathan Nolan és Davis S. Goyer elképesztően epikus és komplex utolsó felvonást álmodtak meg, amely rengeteg karaktert mozgat, a történet többrétegű és nem kevés mondanivalót is hordoz. Mindezt úgy, hogy tökéletes összhangban van az előző két résszel és a trilógia így kerek egészet alkot. Zseniális Bruce testi-lelki küzdelme, Gordon belső küzdelme az eltemetett titokkal, ahogy Alfred kétségbeesett, szeretetteljes aggódása gazdája iránt, akit saját fiaként szeret. De elképesztően jók az új karakterek is: Selina aki tökéletesen reprezentálja a szegény emberek rétegét, azokat, akiknek elegük van a gazdagok kapzsi világából. Bane, aki forradalmárként érkezik meg, olyan nagymonológokat eregetve, hogy az embernek feláll a karján a szőr.

Vagy ott van még Miranda, aki látszólag mellékszereplő, ám jóval fontosabb annál, vagy John Blake, a fiatal és idealista rendőr, akin keresztül mi is láthatjuk a rendszer életképtelenségét. Mind-mind olyan karakter, aki nem csak úgy van, hanem fontos, valódi funkcióval bíró szereplő. És mindezt keretbe foglalja a várost a pusztulás szélére sodró ostromállapot. Nolanék nem aprózták el a dolgot, ezúttal olyan képregényekből emeltek át elemeket, mint a „Knightfall”, a „No Man’s Land”, vagy éppen a „The Dark Knight Returns”, majd ezeket tökéletesen koherens egésszé gyúrták össze, ami nem kis írói bravúr.

A Sötét Lovag: Felemelkedés története talán a képregényfilm műfajának valaha volt legambiciózusabb, legkomplexebb, legnagyratörőbb darabja. Minden másodpercén érződik, hogy itt valami nagyot és különlegeset látunk, egy olyan trilógia utolsó darabját, mely joggal marad majd fent a mozgókép történetének lapjain. Nolan és csapata mertek nagyot álmodni, ám az igazán döbbenetes, hogy meg is tudták csinálni, nem roskadt össze a történet a nagyratörő elképzelések súlya alatt.

Rendezés
Christopher Nolan 1998-as bemutatkozása óta folyamatosan szállítja a jobbnál-jobb filmeket. Már a Követés is előre vetítette alkotója zsenijét, a 2000-es Mementó (noha jómagam ezt a filmjét tartom egy hajszálnyival túlértékeltnek) viszont azonnali kultusz, ami után óriási elvárásai voltak mindenkinek a fiatal rendezővel szemben. A 2002-es Álmatlanság volt az ő belépője a hollywoodi nagyfilmek közé, sötét, noir-hangulatú krimije pedig elég volt ahhoz, hogy a Warner neki adja a Denevérember feltámasztásának lehetőségét, a többi pedig már legenda.

Az innentől készített négy filmje – Batman: Kezdődik, A Tökéletes Trükk, A Sötét Lovag, Eredet – mind lenyűgöző mestermű látvány és történet szempontjából egyaránt. Ha nagyon teátrális szeretnék lenni, azt mondanám, hogy Nolan szinte valami utolsó reménységként bukkant fel, filmjei által bizonyítva azt, hogy a nézők nem hülyék, vevők a jól megírt történetekre és, hogy egy szórakoztató mozi is lehet művészet. Számomra, aki Lucas, Spielberg és Cameron filmjein nőttem fel, öröm látni, hogy a nagyöregek után is lesz, aki lenyűgözi majd a nagyérdeműt.

A Batman-filmekkel Nolan kiélhette minden nagyratörő álmát, filmről-filmre emelte a tétet. A Sötét Lovag történeti komplexitása és karakterábrázolása olyan magasra tette a lécet, hogy félő volt, direktorunk nem lesz képes megismételni a bravúrt (itt tenném hozzá, hogy az első rész is felér a tökéletes második mellé). Ám örömmel jelenthetem, hogy Christopher Nolan megcsinálta a szinte lehetetlennek tűnő feladatot és kis, apró hibáktól eltekintve, gyakorlatilag tökéletes folytatást tett le az asztalra.

Már alapvetően rendező kell, hogy legyen a talpán az, aki ezt a rendkívül összetett szkriptet úgy le tudja forgatni, hogy abból nem lesz unalomba fulladó, kesze-kusza értelmetlenség. A film lassan indul be, ám minden egyes perce elképesztően erős, pillanatról-pillanatra építi a hangulatot. Lépésről-lépésre haladunk a nagy tervben, a történet és a szereplők motivációinak kibontásában. Nolannek zseniális érzéke van ahhoz, hogy feszültséggel töltse meg a karakterek közti dialógusokat, a hősök és gonosztevők közti eszmei és ideológiai összecsapást. Mert Nolan Batman-mozijai nem csak látványos csihi-puhik, hanem erkölcsi és morális kérdéseket feszegető világnézetek harca is.

A film sötét és komor alkotás, egy leharcolt hős utolsó csatája. Öröm látni, hogy Nolan most sem merészkedett messzire eredeti koncepciójától. Így a harci jelenetek sem hasonlítanak, túlkoreografált táncjelenetekre, hanem súlyos és kemény összecsapások, a korhatár-besorolás ellenére is igencsak felnőtteknek való film. És noha most is vannak képregényes elemek, amikbe bele lehetne kötni, hogy nem túl realisztikusak (az utolsó pillanatban megmenekülés, hirtelen gyógyulás), de ezek egyáltalán nem zavaróak, sőt, valójában nagyon is jól működnek a történetben.

Ráadásul Nolan több klisét is kikerül, mint pl. a húsz percig tartó, epikus, sokszor giccsbe forduló végső leszámolás. Itt ilyen nincs, a hős nem legyőzhetetlen, szüksége van segítségre is, itt az összetartás, a hétköznapi emberek aratnak győzelmet, pusztán van egy jelképük is, ami mögött felsorakozhatnak. A befejezés is mesteri, a trilógia tanulságának levonása, az egész történet valóban eljut a végkifejletig, az utolsó képsorok pedig minden rajongó számára nyilvánvalóvá teszik, hogy Bruce Wayne és Batman története így kellett, hogy alakuljon.

Összegzés
Összességében azt kell mondanom, hogy A Sötét Lovag: Felemelkedés egy hatalmas és epikus trilógia mesteri lezárása, Christopher Nolan, Christian Bale és a többiek méltó búcsút vettek Gotham City-től és lakóitól. Ez a három film műfaji korlátain messze túlmutató korszakos mestermű (igen, még hibáival együtt is). Így lett A Sötét Lovag Trilógia a képregényfilmek zsinórmértéke, mert mostantól minden képregény adaptációt ehhez kell majd mérni. Hogy Batman számára innen hová vezet az út még kérdéses, de egy biztos, fogunk még találkozni vele a mozivásznakon. Christopher Nolan karrierjét pedig továbbra is érdemes nyomon követni, mert ha innen még képes lesz emelni a szintet, az már egészen hihetetlen lenne. De az ő munkásságát ismerve, nem tűnik lehetetlennek.

„Miért zuhanunk a mélybe? Hogy megtanuljunk kimászni belőle."

The Dark Knight Rises 2012.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://mozgokep.blog.hu/api/trackback/id/tr574693236

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.