09
10/2012
0

The Dinosaur Project (2012)

dinosaur-project.jpg

A Cloverfield néhány évvel ezelőtti sikere óta reneszánszukat élik a talált kamerás áldokumentumfilmek, gyakorlatilag hónapról hónapra találkozhatunk egy-egy új darabbal, jóllehet, moziba igen kevés jut el belőlük, döntő többségük egyenesen a boltok polcain avagy a kábelcsatornák kínálatában végzi. Kritikám tárgya sem lóg ki a sorból, hisz alighanem egy kezemen meg tudnám számolni, hány országban kapott egyáltalán megjelenési lehetőséget, mozivászonnal pedig maximum a szeméttelepen lesz lehetősége találkozni. Nincs kétségem ugyanis afelől, hogy a lelkes vásárlók többsége rövid úton igyekszik majd megszabadulni ettől a filmtörténeti műremektől...

Történet, forgatókönyv

Az író-rendező Sid Bennett néhány társszerzővel karöltve látott neki első komoly filmje forgatókönyvének, aminek alapjául tagadhatatlanul Arthur Conan Doyle klasszikusa, a számtalan formában (de többnyire borzalmasan) megfilmesített Elveszett Világ szolgált. Az ötlet, hogy a regény világát elegyítsük a kézikamerás-rohangálós őrületek hangulatával, első pillantásra nem is tűnik túlzottan fantáziátlannak, ám ahhoz, hogy ez a bizonyos fúzió sikerrel menjen végbe, talán nem ártott volna 1-2 gyakorlottabb forgatókönyvírót is csatasorba állítania Sid barátunknak.

A sztori szerint Afrika-szerte megszaporodnak egy rejtélyes vízi szörnyeteg, helyi nevén a Mokele Mbembe felbukkanásai, melyben egyes kutatók 65 millió éve kihalt őshüllők vonásait vélik felfedezni. A neves kalandor és felfedező, Jonathan Marchant expedíciót szervez a Kongó dzsungeleinek mélyére abban a reményben, hogy rábukkan a titokzatos állatokra. A Dinosaur Project-nek elkeresztelt útra néhány kollégával egyetemben egy komplett tévéstáb is elkíséri, ezzel biztosítva a muníciót a vágószobába. A kalandot fokozza Marchant fia, a 15 éves Luke, aki iskolai balhéi miatt épp fasírtban van az apjával, de ez sem gátolja meg abban, hogy elrejtőzzön a helikopter rakterében és a csapattal tartson. Mivel a srác afféle önjelölt Scorsese, hátizsákjában egy épkézláb fegyver vagy némi elemózsia helyett egy rakás mini videokamerát cipel magával, amikkel a mozi során szépen teleaggatja fél Afrikát, így gondoskodva az egyszeri filmkedvelő szórakozásáról. Kissé gyermeteg megoldás az írók részéről, de üsse kavics, láttunk már izzadtságszagúbb megoldásokat is.

dp3.png

Apropó, fegyver. Baromi életszerű egy dzsungelbe készülő, kihaltnak hitt ősállatokra vadászó társaság esetében, hogy egyetlen nyűves puskát vagy más, fegyvernek látszó tárgyat sem visznek magukkal. Az állítólagos feketeöves kalandor, aki puszta kézzel száll szembe a dinoszauruszokkal... Reális, mondhatom. Így aztán ne is lepődjünk meg, hogy szűk másfél órás játékidő nagyjából kétharmadát nemes egyszerűséggel végigrohangálják hőseink, mert hol egy csapat vérgőzős szárnyas dinoszaurusz, hol pedig a fent említett túlméretezett vízisiklók erednek a nyomukba, szerencsétlenek zsebében pedig még egy vízipisztoly sem lapul, amivel legalább lefröcskölhetnék a rémségeket.

Akad viszont nagyjából három mázsányi kamera, mikrofon és fejhallgató a stábra aggatva, amihez ugyancsak rendkívül életszerű módon utolsó leheletükig ragaszkodnak, nem számít, hogy épp milyen halálos veszedelem leselkedik rájuk.

Ami a történet érdemi részét illeti, az semmi meglepetést nem tartogat annak, aki látott már legalább egy hasonló zsánerű filmet. Hőseink helikoptere hamar karambolozik néhány arrafelé kószáló szárnyas őshüllővel (ezek a fifikás dínók ugyanis annyira rejtőzködnek, hogy rögtön a tizedik percben sikerül pont beléjük repülni), így kénytelenek gyalog nekivágni a rengetegnek, ahol természetesen sorban a különféle őskori ragadozók gyomrában végzik. Az egyetlen érdekesnek nevezhető fordulatot az utolsó negyed órára tartogatja Bennett és stábja, mikor is a társaság még életben maradt tagjai rábukkannak arra a bizonyos Elveszett Világra, azaz egy jókora, sziklákkal elzárt területre, ahol zavartalanul éldegélnek a 65 millió éve kihaltnak hitt állatok. Sajnos a szűkös költségvetés miatt ez az elem sem sikerült túlzottan látványosra, de legalább érdekesnek nevezhető lezárást ad ennek az egyébként totálisan sablonos és kiszámítható történetnek.

Szereplők

Sok szót nem érdemes vesztegetni a Dinosaur Project-hez összeverbuvált társaságra, egytől egyig középszerű alakítást nyújtanak ugyanis. Az expedíció tagjai a B-filmekből megszokott sablonokból összekalapált egydimenziós karakterek, így semmi katarzist nem jelent, mikor egyikük-másikuk éppen dínóeledelként hasznosul újra.

Kapunk tehát egy Tesco gazdaságos Indiana Jonest, akiről az egész film során jószerivel nem tudunk meg többet, minthogy baromi pipa a fiára és szemlátomást kéjes vigyorral nézné végig, ahogy ripityára szaggatja egy húsztonnás zsarnokgyík. A csapat tagjai közt találunk még szöszi doktornőt (aki teljesen hihető módon a dzsungel közepén is úgy fest, mint aki épp CKM-fotózásra készül), néger idegenvezetőt és persze egy sztahanovista tévéstábot is. Az egész bagázsban egyedül a főhősnek kikiáltott Luke-ért szoríthatnánk olykor, csakhogy megformálója, Matt Kane olyan pocsék alakítást nyújt, amivel még jelen sorok Karnoszauruszon edződött elkövetőjét is sikerült meglepnie. Az egy dolog, hogy szembe fésült hajával és bárgyú tekintetével sokkal inkább egy Narancsvidék epizódban, vagy esetleg egy melegpornó főszerepében tudnám elképzelni, de hogy emellett az egész film során úgy viselkedjen, mint egy komplett idióta, azt már nem lehet zsebre tenni. A csúcspont kétségkívül az a jelenet, mikor nekiáll M&M's cukorkával etetni a frissen felfedezett dinoszauruszokat, ott garantáltan szem nem marad szárazon a röhögéstől. Persze tudom, hogy ez legalább annyira az írók hibája is, de nincs mese, Matt cimbora nálam kiérdemelte az utóbbi évek legrosszabb alakításáért járó citromdíjat.

dp1.jpeg

Látvány

A film költségvetéséről sajnos semmilyen információt nem találtam a neten, de a végeredmény láttán aligha dúskáltak a dollárokban a készítők. Ennek fényében mindenképp pozitívum, hogy a stáb nem valami vidéki kiserdőt próbál kongói dzsungelként eladni nekünk, hanem valóban Afrikában forgott a film. Így aztán láthatunk néhány szép látképet a magasból és lentről filmezve egyaránt, egyértelműen ezek a leghangulatosabb képsorok. A már említett finálé a dinoszauruszok paradicsomában szintén pozitív elem, noha értelemszerűen nem ér fel a nagyobb költségvetésű kalandfilmek látványvilágával ez sem. Ami viszont a produkció sava-borsát jelentő őshüllők megvalósítását illeti... nos, ide bizony elkélt volna még némi utómunka. A manapság divatos trendnek megfelelőlen CGI-kreálmányokat láthatunk, méghozzá meglehetősen hullámzó minőségben. A szárnyas lények egészen ügyesen sikeredtek, a vízi szörnyetegek és a legtöbbet szereplő dilophoszauruszok azonban meglehetősen esetlenek. Utóbbiak esetében a készítők ügyesen lenyúlták a Jurassic Park filmekből ismert felnyíló taréjukat, a méregköpést viszont hanyagolták, vélhetően financiális megfontolásból. Bár egy-egy jelenetben egészen valósághűnek tűnnek, mégsem hiszem, hogy különösebb dicséret illetné a Dinosaur Project animátorait.

Rendezés

Sid Bennett a televízió világából érkezett, jelen alkotás tekinthető első komoly kikacsintásának a filmezés felé. Rosszmájúság lenne azt állítanom, hogy hibás döntést hozott, hisz korrekt végeredményt tett le az asztalra. Fent kitárgyalt, megmosolyogtató hibái ellenére ez egy tisztesen elkészített, abszolút vállalható film, semmivel sem nevezhető gyengébbnek (és erősebbnek sem) a mostanában nagyüzemben gyártott talált kamerás alkotások bármelyikénél. Aki kedveli ezeket a filmeket, Bennett munkáját is értékelni fogja, az viszont nyugodtan kijelenthető, hogy rendezőnk nem ezzel az alkotással fog berobbanni Hollywood legkeresettebb direktorai közé. Talán majd a következővel...

dp2.jpg

Összkép

Sokat már felesleges lenne hozzátenni az eddigiekhez. A Dinosaur Project esetében egy újabb langyos, egyszeri megtekintésre ajánlott kézikamerás-rohangálós filmecske született, melyet alighanem csak a stílus kedvelői lesznek képesek maradéktalanul élvezni (de talán még ők sem). Esti filmezésnek, pláne néhány jól behűtött sört magunk mellé készítve minden további nélkül megteszi, tartalmas szórakozást keresők azonban tartsák távol magukat tőle, Matt Kane egyszemélyes kabaréműsora ugyanis maradandó agykárosodást is okozhat.

Azért a poszter királyul fest!

TDP.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://mozgokep.blog.hu/api/trackback/id/tr704829166

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása