30
05/2013
0

Vasember 3 (Iron Man 3)

Iron Man 3 2013.jpg

Bevezetés
A Marvel Entertainment a ’90-es évek végén döntött úgy, hogy beszáll a filmkészítésbe tevékenyebb módon is, így a képregényeik adaptációinak jogait a továbbiakban már nem csak eladják, hanem ők maguk készítenek belőlük filmeket. Létrehozták a Marvel Studios nevű vállalatukat, 2005-ben pedig nekikezdtek, hogy felépítsenek egy olyan szuperhős univerzumot, ami korábban csak a képregények lapjain létezett. Első alkotásuk a másodvonalbeli hős, a Vasember lett, melynek a főszerepére leszerződtetett Robert Downey Jr. telitalálatnak bizonyult, a film 2008 nyarán óriási anyagi és kritikai sikert aratott.

A második film még ugyanezen év nyarán bemutatásra került. Ez volt A Hihetetlen Hulk Edward Norton főszereplésével, ami viszont csendes középszernek bizonyult, sem a kasszákat sem a rajongók szívét nem rengette meg. Következhetett a Vasember 2 2010-ben, ami ugyan anyagilag szintén nagyon szép eredményeket produkált, de kritikailag már nem tudta megismételni elődje sikerét. 2011-ben pedig néhány hónapnyi különbséggel támadott a villámok istene, Thor és a leghazafiasabb szuperhérosz, Amerika Kapitány: Az Első Bosszúálló. Mindkét film tisztességes, szép sikert ért el.

Ezek után pedig következhetett a legnagyobb dobás, a hősök közös nagy kalandja! Joss Whedon rendezésében 2012 nyarán dübörgött be A Bosszúállók, amely 1,5 milliárd dolláros bevételével jelenleg minden idők harmadik legsikeresebb filmje. A Marvel tehát megtalálta a számításait, a shownak pedig folytatódnia kell, így az általuk „Kettes Fázisnak” nevezett projekt idén nyáron a Vasember 3-mal folytatódik, hogy aztán még idén lássuk a kalapácsos embert (Thor: Sötét Világ), jövőre pedig jön az Amerika Kapitány: A Tél Katonája, illetve A Galaxis Őrzői, hogy 2015 nyarán A Bosszúállók 2 mindent betetőzzön.

Ez tehát a közeljövő amit a Marvel nekünk kínál. De mielőtt tovább lépnénk, inkább nézzük meg, hogy a Robert Downey Jr. főszereplésével készült legújabb Vasember-felvonás milyen új kalandokat kínál nekünk. A filmek előzetesei rendkívül hangulatosra sikerültek, ezúttal egy jóval komorabb, drámaibb mozit ígérve a nagyérdeműnek, így jómagam, aki nem egy kimondott Vasember/Marvel rajongó is nagy várakozásokkal tekintettem az AC/DC rajongó milliárdos feltaláló legújabb kihívásai elé, főleg úgy, hogy a rendezői székbe ezúttal nagy kedvencem, Shane Black ült!

Szereplők
Tony Stark/Iron Man – Robert Downey Jr., a kiváló színész immáron negyedszer bújik Tony Stark bőrébe, hogy ismét nagy élvezettel formálja meg napjaink egyik legnépszerűbb hősét. Nos, el kell mondjam, hogy én sosem rajongtam Stark karakteréért, ennek oka pedig, hogy kevéssé tudok szimpatizálni, egy mérhetetlenül egoista, arcoskodó, pökhendi figurával. Downey pedig ezúttal sem változtatott a recepten. Noha közel sem olyan irritáló, mint mondjuk a második részben, de ettől még kicsit sem szerethető figura. A színész pedig igazából nem is erőlteti meg magát, legtöbbször csak saját magát játssza, ez a fajta hakni pedig aztán végképp nem teszi kedvelhetővé a Stark karakterét.

Pepper Potts – Gwyneth Paltrow, az Oscar-díjas színésznő is negyedszer formálja meg Tony szerelmét, egyben a Stark Industries felelősségteljes vezetőjét. Paltrow sem tartozott sosem a kedvenceim közé, sőt, kevés annyira megkérdőjelezhető Oscar van, mint az övé, de azt meg kell hagyni, hogy a Vasember filmekben mindenképpen a szerethető karakterek közé tartozik. Igazából ezúttal sincs sok szerepe, többnyire csak azért van, hogy a főhős aggódhasson valakiért, hogy legyen kit újra megmentenie, de ezzel együtt Pepper felbukkanásai azért üde foltként hatnak a filmben.

James Rhodes/Iron Patriot – Don Cheadle, a kiváló fekete színész a Vasember 2-ben vette át a szerepet Terrence Howardtól és most újra visszatért, mint a légierő ezredese, egyben Tony legjobb haverja. Cheadle sem erőlteti meg magát, szerepe kimerül abban, hogy ő a vicces és laza feka sidekick, persze kemény, meg hősies, minden ami ilyenkor kell. Rhodes figurája sem túl összetett, sok dolga neki sincs azon kívül, hogy ő az amerikai elnök pitbullja, amit ráeresztenek arra, aki éppen csípi az USA szemét. Kár érte, mert amúgy sokkal több is lehetne a karakterben.

Aldrich Killian – Guy Pearce, a tehetséges ausztrál az elmúlt évtizedben egyre nagyobb sztárrá kezdi kinőni, magát. A Vasember 3-ban a Pearce által megformált Killian tulajdonképpen tipikus képregényfilmes gonosz. Értem ez alatt, hogy motiváció nulla, a karakternek nincsenek igazi mozgatórugói, a színész túljátssza a szerepet és alapvetően nincs benne semmi érdekes. Mintha egy ’90-es évekbeli negatív figurát látnék. Pearce persze próbálkozik, de egy-két jó jeleneten kívül sokkal többet nem tud felmutatni és ez elsősorban nem az ő hibája.

Dr. Maya Hansen – Rebecca Hall, az angol szépség még kisgyerekként debütált a tévében, majd csak 2006-ban tért vissza a színészkedéshez. Az elmúlt években igen nagy formátumú rendezőkkel dolgozott együtt, így kijelenthető, hogy tehetségnek sincs híján, azonban ez a Vasember 3-ból nem derülne ki a nagyközönség számára. A Hall által játszott Maya Hansen ugyani egy végtelenül elnagyolt karakter, totálisan kidolgozatlan, csapong ide-oda, maga sem tudja mit akar, Hall pedig láthatóan nem tud mit kezdeni ezzel. Érte is kár, mert ki lehetett volna hozni többet is a figurából.

The Mandarin – Ben Kingsley, a hatalmas színészóriás nem szorul bemutatásra, sőt, az ő leszerződtetése azt sugallhatta a nézőknek, hogy itt valami igazán nagy dobás van készülőben. Az elképesztően jól sikerült előzetesek pedig erre csak rá is erősítettek. Kingsley Mandarin figurája elképesztő erővel jelent meg a beharangozókban, így számítani lehetett, hogy a Vasember végre kap egy igazán nagy formátumú ellenfelet. Hát nem kapott. Hogy mi is a probléma, arra majd később visszatérek, most annyit, hogy bár Kingsley önmagában parádésan alakít, a karakter teljesen nevetséges és elhibázott lett.

Eric Savin – James Badge Dale, a számomra totálisan ismeretlen fiatal színész Killian jobbkezét, az úgynevezett „henchman”-jét alakítja. Eric Savin figurája számtalan Marvel képregényben felbukkant már, a Vasembertől kezdve az Amerika Kapitányon át az X-Menig. Nos, a filmben látható karakternek köze nincs a képregényes eredetihez. Savin ott egy Coldblood kódnév alatt futó kiborg, míg itt egy teljesen szürke és jellegtelen rosszfiú, akinek annyi szerepe van, hogy parancsra üssön, rúgjon, lőjön. Dale próbál egyszerre laza és kőkemény lenni, ahogy az manapság divatos, de nagyon nem megy neki, így Eric Sevin nem több, mint egy b-kategóriás verőlegény.

Happy Hogan – Jon Favreau, az előző két film rendezője ezúttal is felbukkan Tony személyes jóbarátjának és személyi testőrének szerepében. Happy most a Stark Industries biztonsági főnöke és Pepper jobbkeze. Azt kell mondanom, üdvözítő, hogy Favreau ezúttal alig szerepel, ugyanis a második részben szinte fizikai fájdalmat okozott a túlzásba vitt béna vicceskedése. Most is vannak bárgyú dolgai, de összességében akad egy-két jobb pillanata, de csak a film erényére válik, hogy nincs sokat jelen.

Látvány és Zene
A Marvel sosem filléreskedett a produkcióival, így a Vasember 3 200 millió dolláros költségvetése egyáltalán nem meglepő. Az már sokkal inkább, hogy ezt az irdatlan összeget mégis mi a fenére tapsolhatták el, mikor az egész film alatt van két látványosabb jelenet. Más filmesek ennek a feléből összehoznák ezt a képi világot. Ezzel együtt az ILM dicséretet érdemel, hiszen ami van, az tökéletesen lett megvalósítva, legyen szó Stark megannyi páncéljáról, vagy az Extremis vírus által okozott különleges képességekről. A kiváló operatőr, John Toll is nagyszerű munkát végzett, a film fényképezése nagyon szép és az akciójelenetek közben sem kapkodja jobbra-balra a kamerát, minden nagyon jól látható.

A film zenéjére már nehezebb írni valamit. Ez a harmadik Vasember-mozi és a harmadik zeneszerző, sőt, ha A Bosszúállókat is ide számolom, akkor már a negyedik. Az első film esetében Ramin Djawadi, a másodiknál John Debney volt a komponista, míg a csapatfilm score-jáért a kiváló Alan Silvestri felelt. Kiemelkedő viszont egyik sem lett, felejthető viszont annál inkább. Szerintem senki nem tudna egy darab dallamot sem felidézni a két korábbi Vasember-filmből, de A Bosszúállókból is maximum a főtémát. Tucatfilmek tucatzenéi és sajnos ez alól a harmadik rész sem lett kivétel, hiába próbálkozik a tehetséges Brian Tyler. Az akciójeleneteknél nagyon tudja mi a dörgés, sőt, még egy elég kalandos/heroikus főtémát is kapunk, de összességében ez is édeskevés.

Történet
A Marvel Studios mikor úgy döntött, hogy egy nagy közös mozis univerzumot hoz létre hőseinek, igen nagy fába vágta a fejszéjét. Döntésüket elképesztően tökösnek és bátornak is nevezhetnénk, csak az rondít bele ebbe a heroikus képbe, hogy az anyagi siker reményében filmjeiket igyekeztek a lehető legbutábbra és legprimitívebbre megírni. Itt lényegtelen, ha a szereplők döntéseinek nincs háttere, tetteiknek nincs értelme, hogy aggódni értük, vagy együtt érezni velük egy másodpercig sem lehet, a lényeg a könnyed, agyatlan kikapcsolódás, a lehető legkevesebb karakterépítéssel, a lehető legegyszerűbb történeti vázzal és lehetőleg minél több robbanással és ócska szóviccel.

A 2008-as első Vasember már lerakta ezeket az alapokat. Tony Stark egy önimádó, egoista seggfej, aki nem tesz mást két órán át csak arcoskodik menő és drága öltönyben, sportkocsiban és napszemüvegben. Persze közben zseniális tudós, milliárdos playboy, meg minden, ami egy geek tinifiú vágyálma. Aztán jön a „nagy dráma”, megsebesül, fogságba esik és a néző azt hinné, most majd jön a jellemfejlődés de nem jön, hősünk ugyanaz az nyomi, aki előtte is volt, csak most úgy dönt, hogy egy páncélba bújt nyomi lesz. Aztán ott volt a főgonosz, Obadiah Stane, aki az igazi egydimenziós rosszfiú, zéró valódi motivációval.

A történet sem állt másból, minthogy Tony kisérletezik a páncéllal meg a reaktorával, hogy aztán a végén egy mondvacsinált akciójelenetben megküzdjön a gonosszal. Ja, és aztán az egész világnak elmondja, ő a Vasember, aminek a következtében aztán nem lesznek ám ellenségei, nem. Inkább mindenki a rajongója és úgy kezelik mint egy rocksztárt. A 2010-es második rész erre pakolt rá még egy lapáttal. Ez a rész már nem állt másból, mint Tony és Pepper szánalmasan gyengén megírt romantikus évődéseiből, egy nulldimenziós gonosz, Ivan Vanko jellegtelen bosszújából meg egy erőltetett drámai szálból, amit annyira lehetett komolyan venni, mint egy tál mazsolát.

Ezek után nem sok késztetést éreztem a harmadik rész megtekintése iránt, ám a zseniális előzetesek, ahogy már írtam, egy sokkal drámaibb film képét festették le, ráadásul a rendezőcserében is igencsak bíztam. A végeredmény viszont sajnos csalódást keltő. Noha nem annyira elbaltázott mint a második felvonás, de egy másodpercig sem lett komolyabb, mint elődei. A film némi visszaemlékezéssel indít, ahol kapunk egy kicsit Tony Vasember előtti életéből (már itt is láthatja a néző, hogy a figura egy hajszálnyit nem változott a történet során), illetve bemutatják nekünk Killiant és Hansent, na nem mintha lenne rajtuk bármi bemutatni való is.

Visszaugorva a jelenbe azt látjuk, hogy A Bosszúállók eseményei után szegény Tony nem tud aludni, pánikbeteg és kényszeresen épít páncélokat. Fantasztikus dráma! Közben Killian menő üzletember lett, aki egy rejtélyes Extremis nevű vírussal akarja forradalmasítani az emberi génkutatást. Mindeközben pedig egy titokzatos, magát Mandarinnak nevező terrorista tartja rettegésben a világot (ami persze az Egyesült Államokat jelenti, de hát nekik az USA ugye egyet jelent a világgal). Miután Happy is megsebesül Tony rendkívül elmés megoldással gyakorlatilag saját magát teszi célponttá, aztán még meg van lepődve mikor porrá lövik a házát.

Innentől kezdve a sztori nem áll másból, minthogy Stark próbál rájönni hol bujkál a Mandarin, míg Peppert parkolópályára kell helyezni, annyira nincs lényegi szerepe, a főgonosz meg totálisan motiválatlanul lébecol. Közben bedobál egy rakat mellékszereplőt, akiknek ismerős a neve a képregényekből, de teljesen jellegtelenek és perceken belül eltűnnek a színről. A film még tartogat egy történeti csavart is, a probléma viszont az, hogy egyrészt szemérmetlenül ellopták a Batman: Kezdődikből, de a nagyobbik baj, hogy mindezt hihetetlenül ordenáré és nevetséges módon tették, végképp lenullázva azt a potenciált, ami Ben Kingsley Osama Bin Laden-szerű figurájában rejlett.

Fontos adalékanyag még, hogy Tony ezúttal már képes távirányítással irányítani a páncéljait, ami újabb szög a film koporsójába, hiszen eddig sem tudott a néző aggódni a szereplőkért, annyira könnyed és vígjátékszerű, ezzel pedig már gyakorlatilag egy ócska videojáték szintjére viszi le a karaktert. Aztán ugye, mivel a hősöket összehozták egy nagy univerzumba, felmerül a kérdés, hogy ilyenkor vajh hol vannak. Legalább lenne rá valami utalás, hogy máshol van dolguk, de hát a Marvelnél ilyenre nem adunk, inkább jótékonyan megfeledkeznek róla, mintha hopp, nem is léteznének! Emellett a poénok gyengék, a történéseknek nincs igazi tétjük és az egész sztori tulajdonképpen egy paródia benyomását kelti.

Rendezés
Shane Black a ’80-as években robbant be. Először mint színész szeretett volna érvényesülni (Hawkins a Ragadozóból remélem, mindenkinek megvan), de szerencsére inkább átnyergelt a forgatókönyvírásra. Olyan filmeket köszönhetünk neki, mint a Halálos Fegyver első két része, Az Utolsó Cserkész, Az Utolsó Akcióhős, vagy éppen az Utánunk a Tűzözön. Ezek után majd’ egy évtizedre eltűnt, hogy aztán 2005-ben egy elképesztően jó, krimibe oltott fekete komédiával térjen vissza, immáron nem csak íróként, hanem rendezőként is!

Ez volt a Durr Durr és Csók, Robert Downey Jr. és Val Kilmer főszereplésével. A sziporkázó humor, a főszereplő páros kiemelkedően jól működő párosa, a sztori remek tempójú, egyszerre modern és régi vágású cselekményvezetése és a rendező Los Angeles iránti imádata olyan különleges kis filmet hozott össze, hogy valóságos felüdülésnek számított. A Durr Durr és Csók után a néző úgy érezhette, hogy Shane Black személyében egy régi/új hang jelent meg Hollywoodban, aki a közeljövőben még számtalan remek filmmel kápráztathat el bennünket.

Sajnos a Vasember 3 kevéssé viseli magán alkotója jellemző stílusjegyeit. Ugyan itt is jelen van a főszereplők közti csipkelődés, de most közel sem olyan kreatív és sziporkázó ez a humor, mint amit megszokhattunk Blacktől. Ezen kívül megint karácsonykor játszódik a sztori, de ez meg önmagában még nem teszi egyedivé vagy emlékezetessé a mozit. A legfőbb baj tehát itt is, hogy még ha a Marvel le is szerződtet egy tehetséges rendezőt a soron következő filmjéhez, az beáll a sorba és a végeredmény egy színtelen, szagtalan valami lesz. Egy mindenfajta egyedi jellemvonást nélkülöző, középszerű termék, amelynek egyetlen célja, hogy minél szélesebb réteghez eljutva, minél nagyobb profitot termeljen.

Shane Black mindezzel tisztában volt, nem is nagyon erőlködött, hogy bármi maradandót összehozzon, ami azért szomorú, mert részben ez sikerült Kenneth Branagh-nak a Thor esetében és még inkább Joe Johnstonnak az Amerika Kapitány mozinál. Személyes véleményem, hogy Branagh és Johnston filmjei képviselnek valódi értéket a MCU filmjei közül, Black pedig nagy fájdalmamra szó nélkül beállt a korábbi Vasember-filmek, A Hihetetlen Hulk és A Bosszúállók szürke sorába. Rendezése így végtelenül profi, rutinból megoldott, biztonságra törekvő és éppen ezért unalmas, közhelyes és egy másodpercig sem érdekes senki és semmi.

Összegzés
Összességében egy végtelenül középszerű alkotással van dolgunk, melyet csak annak tudok ajánlani akit tényleg nem zavar, ha a történetnek nincs igazi tétje és a karakterek egydimenziós, motiváció nélküli, karikatúra-szerű kliséhalmazok, illetve természetesen, a korábbi részek kitartó rajongóinak. Aki izgalmakat, szórakoztató karaktereket, jól megírt történetet szeretne látni, annak viszont más filmet kellene választania, mert a Vasember 3 bizony csalódást fog okozni. Mivel korábban hajlamos voltam több Marvel mozit is túlértékelni, most rendkívül megfontoltan értékelnék, ahogy az alább is látható.

Iron Man 3.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://mozgokep.blog.hu/api/trackback/id/tr985336760

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.