10
08/2018
0

Drágán add: 30 éves a Die Hard

Idén ünnepli 30. születésnapját minden idők egyik legjobb akciófilmje, John McTiernan 1988-as klasszikusa, a Drágán add az életed (Die Hard), ami nem csak egycsapásra sztárrá tette Bruce Willist, de újszerű megközelítései által megreformálta az akciófilm műfaját is. Roderick Thorp 1976-ban megjelent Semmi sem tart örökké (Nothing Lasts Forever) című regénye volt a kiindulópont, mely némi fazonírozás után (ezzel együtt nagyon sok mindent átemeltek a könyvből) a műfaj egyik alapklasszikusának történetéül szolgált. Érdekesség, hogy a Die Hard-sorozat első négy részének alapjául valamilyen írás szolgált: a második rész Walter Wager 58 perc című regényére épült, a harmadiknál Jonathan Hensleigh „Simon mondja” című forgatókönyve lett átgyúrva, míg a negyedik felvonásnak egy újságíró, John Carlin „Búcsú a fegyverektől” című cikke volt a kiindulópont. Egyedül az ötödik rész készült eredeti szkript alapján, bár nem gondolom, hogy emiatt lett vállalhatatlan.

De mik is voltak azok az elemek, melyek kiemelték a szériát és főhősét, John McClane nyomozót az akciófilmek végeláthatatlan tengeréből? Az első és legfontosabb, hogy a főhőst emberinek ábrázolták az alkotók. McClane nem egy Schwarzenegger vagy egy Stallone féle megállíthatatlan hadigép, hanem nagyon is hétköznapi fickó, hétköznapi problémákkal. Ezek a tulajdonságok egészen újszerűek voltak ’88-ban és mind az öt filmen át végigkísérték a sorozatot. A másik, hogy McClane nem is sebezhetetlen, számtalan sérülést összeszed kalandjai során, mire a film végére érünk, hősünk valósággal úszik a saját vérében meg a mocsokban. Aztán ott vannak az ellenfelei: John McClane sosem szupergonoszokkal, vagy nulldimenziós figurákkal kerül szembe, akik csak azért gonoszok, mert. Ellenlábasait valamiféle cél vezérli, legtöbbször a pénz, de akár ideológiai nézetek is. Visszatérő elem még, hogy a történetek relatíve rövid időszakasz alatt játszódnak, általában egy nap, valamint bizonyos szempontból mindig zárt térben.

Az első felvonás egy toronyházat használ, a második egy repteret, a harmadik New York városát, míg a negyedik a keleti partot. Részről-részre nő McClane „játszótere”, de alapvetően ezzel együtt is adott területen mozog. A Die Hard remek történetének, kiváló rendezésének és emlékezetes főhősének köszönhetően lett minden idők egyik legjobb akciófilmje, amely nem csak négy folytatást, de kismillió olyan filmet is hozott maga után, amelyik kendőzetlenül próbálta újrahasznosítani a Die Hard-formulát, több vagy kevesebb sikerrel. Az idők végezetéig sorolhatnánk a farvizén evező alkotásokat, elég, ha csak a legutóbbi Dwayne Johnson filmre (Felhőkarcoló) gondolunk. A Szikla rendkívül gyenge próbálkozása, valamint a Die Hard idei 30. szülinapja pedig adta az ötletet, hogy összeszedjem a szerintem legjobb 10 Die Hard-klónt. A lista szigorúan szubjektív, de igyekeztem a lehető legjobb darabokat összeválogatni. Lássuk hát kik McClane legrátermettebb örökösei, hol és milyen módon adták drágán az életüket!

10. Helyezett: Drágán add a Fehér Házban

2013_white_house_down.png
Az elnök végveszélyben (White House Down) 2013
Rendezte: Roland Emmerich
A világpusztító német rendező hollywoodi karrierjét alapvetően akciófilmesként indította (Tökéletes katona) így azért nem lepett meg, hogy két bolygórombolás között úgy döntött csinál egy filmet, amiben terroristák foglalják el a Fehér Házat, hogy aztán egyetlen főhős, az éppen rosszkor rossz helyen lévő kapitóliumi rendőr, John Cale kényszerüljön rendet rakni miközben az elnök életét is meg kell óvnia. Pedig ő csak a lányát akarta elvinni egy Fehér Házi látogatásra. Emmerich filmje nagyon sok szempontból kiválóan működik: nagyon jók az akciók, baromi jó tempót diktál a film, kellően látványos is, a főhős szimpatikus és szerethető figura, valamint a főhőst alakító Channing Tatum és az elnököt játszó Jamie Foxx párosa is jól működik. Hogy miért van akkor ennyire hátrasorolva? Mert a filmet megöli a rengeteg nyál duma, a vállalhatatlanul giccses jelenet és mindenekelőtt a rendkívül ostoba liberális propaganda. Az elnök végveszélyben lényegében egy „szavazz Barack Obamára” kampányfilm, amiben jó csak a liberális demokrata lehet, a gonosz pedig természetesen a háború- és fegyvermániás konzervatív republikánus. Kár érte egyébként, mert még az ordas marhaságai mellett is abszolút vállalható és többször megtekinthető akciófilm.

9. Helyezett: Drágán add egy börtönben

2012_lockout.png
A titok nyitja (Lockout) 2012
Rendezte: Stephen St. Leger és James Mather
A Die Hard-formuláját nem csak hatalmas költségvetésű filmek, de relatíve fillérekből kihozott alkotások is próbálták másolni. Így van ez a mindössze 20 millió dollárból leforgatott Lockout esetében is, amely Luc Besson írói és produceri felügyelete mellett készült el. A sztori szerint 2079-ben járunk, amikor egy titkosügynököt, Marion Snow-t ártatlanul megvádolnak és az MS One nevű űrbörtönbe küldik. Mázlija, hogy az elnök lánya épp oknyomozni akar a börtön visszásságai kapcsán, amikor is pofás lázadás tör ki sitten, a fejeseknek pedig nem marad más választásuk, mint felajánlani Snow-nak, hogy szabadsága fejében mentse meg az elnök lányának és a többi túsznak az életét. Hősünk vállalja is a feladatot, mi több, még saját ártatlanságát is megpróbálja bizonyítani. Az alapötlet jópofa, a sci-fi környezet is üdítően hat, kapunk néhány igen klassz akciójelenetet is, a film igazi ereje viszont a főhőst alakító Guy Pearce, aki annyira kemény és karizmatikus, hogy az egyébként totál sablonos mozit is gond nélkül elviszi a hátán. Az elnök lányát alakító Maggie Grace-szel óriási párost alkotnak, minden jelenetük arany, viszont a sztori gonoszai bántóan jellegtelen figurák. A Lockout így nem tud kiemelkedni a középszerből (tipikus Besson-cucc), viszont Pearce alakítása és az old school megközelítés miatt helye van a listán.

8. Helyezett: Drágán add egy iskolában

1991_toy_soldiers.png
A terror iskolája (Toy Soldiers) 1991
Rendezte: Daniel Petrie Jr.
A Fehér Ház és egy űrbörtön után a helyszín legyen most egy iskola. De hogyan is jutunk el ide? Hát úgy, hogy egy letartóztatott és az Egyesült Államokba szállított kolumbiai drogbáró, Enrique Cali fia, Luis úgy dönt, hogy zsoldosaival megszállja a Regis középiskolát, ami annyiban különbözik a többi gimitől, hogy ide csak gazdag és befolyásos szülők gyerekei járnak, mint például annak a bírónak a fia, aki Cali apjának ügyét tárgyalná, így a srác életéért cserébe az apját követelné. A baj csak az, hogy addigra a srácot már kivonták az intézményből biztonsági okokból, így Calinak nincs más választása, mint túszul ejteni az egész diáksereget. Persze ehhez lesz egy-két szava a suli fő szarkeverőjének Billy Teppernek és válogatott debil baráti társaságának is. A terror iskolája alapvetően egy ifjúsági film, ahol a lázadó és helyüket kereső srácoknak egy igen extrém helyzetben kell felnőtté válniuk. Teszik mindezt rendkívül frappáns dumák, feszült jelenetek és óriási csapatdinamika támogatásával. A főhőst alakító, itt még szemtelenül fiatal Sean Astin és kompániájának minden tagja óriási spíler, roppant szórakoztató, ahogy megtervezik és külső segítséggel véghez viszik a suli visszafoglalását. A Toy Soldierst csak ajánlani tudom mindenkinek, mint az egyik legjobb Die Hard-utánérzést. Meg amúgy is.

7. Helyezett: Drágán add a Fehér Házban

2013_olympus_has_fallen.png
Támadás a Fehér Ház ellen (Olympus Has Fallen) 2013
Rendezte: Antoine Fuqua
Hollywoodban valami furcsa oknál fogva időről-időre előfordul, hogy egy éven belül (vagy majdnem) két tökegyforma filmet mutassanak be. Volt már ilyen aszteroidákkal (Deep Impact/Armageddon), vulkánokkal (Tűzhányó/Dante pokla), vagy mint 2013-ban, két Fehér Házat megszállós akciófilmmel. Amúgy nem is értem miért vártak eddig ezzel, mert tök jópofa koncepció, úgyhogy öt éve duplázhattunk is. Fuqua filmjében a főhős Mike Banning (Gerard Butler), az elnök egykori testőre, aki egy tragédia után a pénzügyminisztériumban helyezkedik el. Ami szintén Washingtonban van. Ami szar ügy a Fehér Házat megszálló észak-koreai terroristák számára, merthogy Banning az ostrom során beverekszi magát az épületbe, hogy aztán kő kövön ne maradjon. Kinyír minden terroristát, kimenti az elnököt és megmenti egész Amerikát is. Fuqua alapvetően középszerű akciófilmes és semmilyenségét sajnos itt sem tudja megugorni, ezért látványban, dinamizmusban és kreativitásban alulmarad Emmerich filmjével szemben. Emellett kőbuta az egész, tele logikátlanságokkal (a Fehér Ház megszállását is jóval ügyesebben csinálták meg a konkurenciánál), viszont erénye, hogy kőkemény old school akciófilmmel van dolgunk, ahol Fuqua nem nyom propagandát (minimális a giccs), hanem csak fogja ultramacsó főhősét és hazavágat vele mindenkit. Jó véresen. Éppen ezért hibái és középszerűsége ellenére is jóval őszintébb film, mint riválisa. Nagyobb sikert is aratott. A londoni folytatás szintén nem lacafacázik.

6. Helyezett: Drágán add egy stadionban

1995_sudden_death.png
Hirtelen halál (Sudden Death) 1995
Rendezte: Peter Hyams
A ’90-es évek Die Hard-másoló dömpingjéből miért éppen a belga spárgabajnok, Jean-Claude Van Damme maradt volna ki, aki itt zsinórban másodszor dolgozott együtt Peter Hyams-szel, az 1994-es Időzsaru után. Ebben a filmben JCVD egy Darren McCord nevű egykori tűzoltót játszik, aki egy személyes tragédia után szögre akasztja a baltát, hogy a Pittsburgh Penguins hokicsapatának stadionjában lássa el a tűzrendészeti feladatokat inkább. Nyugisabb meló, gondolhatja hősünk. Ja, egészen addig, amíg a Stanley Kupa döntőjén (a Penguins a Blackhawks ellen játszik amúgy) galád terroristák egy egykori CIA-ügynök (Powers Boothe) vezetésével túszul nem ejtenék a helyszínen tartózkodó alelnököt, valamint egy stadionnyi embert, köztük McCord két gyerekével. JCVD-nek így nincs más választása, ideje előkapni azt a fejszét és szétcsapni. Mindenkit. A Hirtelen halál tulajdonképpen semmi extrát nem vonultat fel, hagyományos panelekből építkezik, viszont azt nagyon jól csinálja. Amit ígér azt teljesíti is, méghozzá rendkívül szórakoztatóan, ahol az akciók mellett kapunk humort és jó beszólásokat is. A Hirtelen Halál nem csak remek Die Hard-koppintás, de Van Damme egyik legjobb filmje is.

5. Helyezett: Drágán add egy repülőn

1997_air_force_one.png
Az elnök különgépe (Air Force One) 1997
Rendezte: Wolfgang Petersen
A legendás Das Boot rendezője hollywoodi karrierjének csúcsán (épp a Célkeresztben és a Vírus után volt) döntött úgy, hogy akkor ideje csinálni egy jó kis akciófilmet, nem kevés propagandával átitatva. Fura, hogy ezt amerikai filmekben németek nyomatják a leginkább (Emmerich is az ugye). Kazahsztán diktátorát éppen elfogták, amikor is az USA elnöke (Harrison Ford) Oroszországban beszél arról, hogy sosem fognak tárgyalni terroristákkal. Nem volt a legjobb az időzítés, tekintve, hogy a diktátor kiszabadításáért küzdő rosszarcúak Gary Oldman vezetésével felszivárognak az elnöki különgépre és eltérítik azt. Az első ember elmenekülhetne, de mivel őt nem olyan fából faragták, hogy hátrahagyja a családját, ezért marad és felveszi a kesztyűt. A helyszín tehát most egy repülőgép, Ford pedig csont nélkül hozza az akcióhős elnök figuráját és neki még el is hisszük. Oldman picit túltolja a fullkretént, de rendkívül szórakoztató gonosz, mondjuk ő mindig az. Alapvetően tök rendben van a film, akciódús, feszült és látványos (na, azt a film végi repülős jelenetet inkább hagyjuk), viszont itt is rohadt sok a propaganda. Egyrészt minden második szó az „elnök”, másrészt ez meg egy „szavazz Bill Clintonra” kampányfilm, nem is nagyon leplezik az alkotók. Viszont érdekes, hogy Emmerichet másfél évtizeddel megelőzve Petersen ezt mennyivel ízlésesebben tálalja.

4. Helyezett: Drágán add egy hegyen

1993_cliffhanger.png
Függő játszma (Cliffhanger) 1993
Rendezte: Renny Harlin
Volt idő, mikor a finn rendező még nem csak és kizárólag szemetet gyártott. Ez volt a ’90-es évek, amikor több emlékezetes alkotással lepte meg a nagyérdeműt, hogy mást ne mondjak, ott van a Még drágább az életed, vagy az idehaza kultfilmnek számító Ford Fairlane kalandjai. Egyik, ha nem a legemlékezetesebb rendezése az 1993-as Függő játszma, amelyben Sylvester Stallone alakítja Gabe Walker hegyimentőt. Egy tragédia után hősünk épp lelépne a hófödte coloradói hegyekből, ám mindenre elszánt rablók a balul sikerült akciójuk végén pont az olasz csődör területén kellett, hogy elhagyják temérdek lóvéjukat. Így a megtalálásukhoz odacsalják Walkert és társát, ám Sly meglóg, hogy aztán macska-egér játékba kezdjen a John Lithgow vezette rosszarcúakkal. A Cliffhanger Stallone karrierjének egyik csúcspontja, stílusos, elképesztő sodró lendületű akciófilm, emlékezetes karakterekkel, dumákkal és akciókkal. Mindebből kimagaslik a Lithgow alakította Eric Qualen, aki igazi rohadék, nem lehet nem imádni. Csont nélkül lopja el a show-t. A Függő játszma kötelező darab minden akciófilm-rajongó számára.

3. Helyezett: Drágán add egy börtönben

1996_the_rock.png
A szikla (The Rock) 1996
Rendezte: Michael Bay
Mielőtt az alakváltó robotok teljesen az agyára mentek volna, Michael Bay nagyon tökös kis akciófilmeket tudott készíteni. A videoklipek világából érkező rendezőnek ez mindössze a második játékfilmje volt a ’95-ös Bad Boys után, viszont talán a legjobb munkája is egyben. A szikla története szerint egy csoport rebellis katona, a rendkívül határozott erkölcsi és morális nézeteket valló Francis X. Hummel tábornok (Ed Harris) vezetésével ellop egy csomó VX ideggázzal töltött rakétát, hogy aztán az azóta turistalátványosságként funkcionáló Alcatraz börtönszigeten ejtsen túszul egy csomó civilt és a rakéták kilövésével fenyegessen, hacsak nem kapnak egy rakás lóvét elesett bajtársaik családtagjai. Itt már csak Dr. Stanley Goodspeed, az FBI vegyifegyver szakértője (Nicolas Cage) és az egykori brit kém, John Patrick Mason (Sean Connery) segíthet. Az egyetlen ember, aki meg tudott szökni a szikláról. Miután a mentőcsapat többi tagja rohamtempóban elhalálozik, a szokatlan párosnak kell megmentenie mindenkit, hatástalanítani a rakétákat és eliminálni a rosszfiúkat, akik annyira nem is rosszak. A szikla számtalan erényei közé tartozik, hogy akciósztárt faragott a drámai színész Cage-ből, megmutatta, hogy Connery még 66 évesen is rohadt macsó, adott egy szerethető és komplex „gonoszt” és olyan elképesztő tempójú akciókat, hogy az ember a földön kereste az állát. Bay a reklámfilmes esztétikát maxra pörgette, elhozva ezzel egy új kor akciófilmjét.

2. Helyezett: Drágán add egy buszon

1994_speed.png
Féktelenül (Speed) 1994
Rendezte: Jan de Bont
A film, ami sztárrá tette Keanu Reevest, ami megismertette velünk az imádnivaló Sandra Bullockot és ami a műfaj egyik legjobb darabjaként van számontartva. Az egykori tűzszerész, Howard Payne (Dennis Hopper) úgy érzi nem kapta meg a megfelelő mértékű nyugdíjat egykori szolgálataiért, így miután hősünk, Jack Traven (Reeves) meghiúsítja egy toronyházas/liftes (ah, Die Hard) balhéját, úgy dönt még egyszer megpróbálkozik a jövedelemnöveléssel, közben pedig azért megpróbál bosszút is állni. A sztori nagy része egy városi buszon játszódik, ami úgy dönget a Los Angeles-i forgalomban, hogy a rákötött robbanószer miatt nem csökkentheti a sebességét 50 mérföld alá. Hősünk felverekszi magát a buszra, ahol megpróbálja ellenfele játékszabályait betartva megmenteni az utasok életét. Feszült hangulat, elképesztő tempó, óriási jelenetek, emlékezetes gonosz és egy iszonyú jó Reeves/Bullock páros, csak úgy izzik köztük a levegő. Ha A sziklára azt mondtam, hogy egy új kor akciófilmje, akkor a Féktelenül volt az összekötő elem a ’80-as évek klasszikus stílusa és a Bay-jel megjelenő reklámfilmes, felpörgetett irány között. A Féktelenül feledhetetlen és kötelező darab. A három évvel későbbi folytatást meg inkább borítsa a feledés jótékony homálya.

1. Helyezett: Drágán add egy csatahajón

1992_under_siege.png
Úszó erőd (Under Siege) 1992
Rendezte: Andrew Davis
Igen, a zs-filmek koronázatlan királya, Steven Seagal birtokolja az első helyet! Volt idő, mikor Oroszország követe még nem süllyedt el a megalomániájában és a testzsírjában, hanem igazán klassz akciófilmeket készített. Első négy mozija (Nico, Ölve vagy halva, Halálra jelölve, Törvényre törve) megalkuvást nem tűrő klasszikus műfaji darabok, karrierje csúcsa pedig az Úszó erőd, mely anyagilag és kritikailag is a legmagasabban jegyzett filmje. A történetben Seagal egy Casey Ryback nevű hajószakácsot játszik, aki a USS Missouri csatahajó fedélzetén teljesít szolgálatot. A hajót épp nyugdíjaznák az utolsó útján, amikor is terroristák szállják meg, a legénységet túszul ejtik, és azt tervezik, hogy a hajón található Tomahawk rakétákat lenyúlják és eladják a legtöbbet fizető vevőnek. Nem számolnak azonban a hajószakáccsal, aki persze nem volt mindig szakács. Amellett, hogy ez Seagal messze legjobb filmje, az Úszó erőd önmagában is kimagaslik az akciófilmek közül. Ebben közrejátszik maga a helyszín, a csatahajó, Seagal karizmatikus akciósztársága (mert ne tagadjuk, volt neki) a rohadt szórakoztató főgonoszok (Tommy Lee Jones és Gary Busey lubickolnak a szerepeikben), a kiválóan megkoreografált akciók (az a késpárbaj a végén), a zene, az operatőri munka, a film ritmusa, a fenomenális dumák, Erika Eleniak meg mellbedobással győz.

Hát ez volna a tíz, szerintem legjobb film, ami a Die Hard-formulát próbálja meg a siker érdekében hasznosítani. Van közte, ami a Drágán add-filmek több elemét is átemeli, van, ami csak egyet-egyet, azonban ilyen-olyan szempontok alapján szerintem mindegyik helyet érdemel, a korrekt daraboktól az egészen kiválókig. Gondolkodtam még a Tűzparancs (Executive Decision) és a Fegyencjárat (Con Air) felrakásáról, de mivel mindkettő egy repülőn játszódik, azt meg az Air Force One teljesen kimaxolta, így szigorú voltam és végül mellőztem őket. Lényeg a lényeg, bátran ajánlom mind a tíz filmet megtekintésre, még a gyengébb darabokat is, mert mind remek szórakozást nyújt a nézőnek. És hát közben reménykedjünk, hogy a Die Hard-széria régóta várt hatodik része csak elkészül, ne azzal a borzalmas moszkvai balhéval érjen véget John McClane pályafutása.

„Yippee ki-yay, motherfucker!”

A bejegyzés trackback címe:

https://mozgokep.blog.hu/api/trackback/id/tr3514172637

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.