Mozgókép Blog

In Memoriam: Michael Crichton

Idén tíz éve már, hogy a XX. század popkultúrális szempontból egyik legmeghatározóbb írója eltávozott közülünk. Nem túlzás kijelenteni azt, hogy a ’90-es évek gyakorlatilag róla szóltak. Szó szerint egymást követték sikerkönyveinek filmadaptációi és igazi multitálentumként azt is elmondhatta magáról, hogy egyszerre volt nem csak a regény- és filmes toplisták élén, de még a televíziózásban is a csúcsra ért (Vészhelyzet).

De kis is volt Michael Crichton? Nos, nem szaporítanám nagyon a szót, elég annyi, hogy 1942-ben született Chicagóban, és az írás már gyermekkorában a szenvedélyévé vált. Mindössze 14 éves volt, mikor első cikkét publikálta és tudatosan készült az írói pályára. Felvételt is nyert a Harvard egyetemre, ahol aztán csalódnia kellett a felsőoktatásban (beadta George Orwell egyik novelláját saját neve alatt és csak négyest kapott rá), így szakot váltott és biológiai antropológiából diplomázott summa cum laude.

Egy rövid ideig még a Cambridge egyetem antropológia szakát is látogatta, majd a diploma után visszatért a Harvardra, ahol elvégezte az egyetem orvosi szakát is. Tanulmányai mellett folyamatosan írt orvosi témájú kalandregényeket és detektívtörténeteket, legtöbbjét John Lange álnév alatt (egyszer Jeffrey Hudson), ám az igazi áttörés a ’60-as évek végén jött el számára. Ekkor adták ki Az Androméda Törzs című sci-fi regényét, mely azonnal a csúcsra repítette és köszönhetően megannyi sikerkönyvének gyakorlatilag haláláig ott is maradt.

Crichton karrierjének egyik legmeghatározóbb eleme egy tulajdonképpeni új műfaj, a „techno-thriller” megteremtése. Ennek lényege, hogy folyamatosan bújta a tudományos és orvosi szaklapokat, és amikor valami új, forradalmi módszerről olvasott, azonnal elképzelte azt, mint létező tudományos előrelépést, valamint annak következményeit is. Sikerének egyik alappillére az volt, hogy a leírt tudományos fantasztikum sorai közé mindig becsempészett valós tudományos tényeket, ezzel megteremtette történeteinek abszolút hihető (és sokszor hátborzongató) légkörét.

És noha évtizedeken átívelő pályája során több műfajban is kipróbálta magát, a techno-thriller az, amivel a neve összeforrt. Természetes, hogy Hollywood is felfedezte magának és regényeiből több nagysikerű adaptáció is készült, továbbá maga Crichton is írt, majd rendezett filmeket (Feltámad a vadnyugat, Kóma) több-kevesebb sikerrel. 2008-ban aztán hosszas betegeskedés után, mindössze 66 évesen rákban elhunyt.

Hozzá kell tenni, hogy bár ünnepelt íróként tartják őt számon, pályája során többször érte kritika: vádolták már rasszizmussal (Gyilkos Nap), szexizmussal (Zaklatás) és azzal is, hogy elbagatellizálja a globális felmelegedést (Félelemben). Ezzel együtt Michael Crichton gyermekkorom egyik meghatározó írója volt, így tíz évvel eltávozása után úgy éreztem, egy rövid listával emlékezem meg róla. Ezúttal tehát következzék az 5 kedvenc Crichton-regényem, ahol kitérek majd a filmadaptációkra is.

5. Helyezett
Idővonal (Timeline) 1999

A bevezetőben azt írtam, hogy Crichton egész pályafutása során a csúcson volt, ami igaz is, de az utolsó, osztatlan sikert arató regénye az 1999-es Idővonal. Ebben a történetben kapunk egy ITC nevű nagyvállalatot, akik a teleportálással kísérleteznek és egy régészprofesszor által vezetett, fiatalokból álló csapatot, akik Franciaországban folytatnak ásatást a 100 éves háború korának romjai között. Mikor aztán a csapat vezetője, Johnston professzor eltűnik és csak a szemüvege kerül elő a vár romjai alól, a fiatal régészek útja az ásatást finanszírozó ITC-hez vezet, ahol a cég kutatásai felülmúlják minden elképzelésüket: a kvantumtechnológia segítségével képesek átjuttatni embereket más dimenzióba és más korba, a professzor pedig ott ragadt a középkori Európában. A csapat tehát mentőexpedíciót indít, és ahogy lenni szokott, baj bajt követ, a cég titkolózik, a háttérben pedig sokkal többről van szó, mint tiszta tudományos felfedezésről. Crichton elemében van, a történet végig leköti az olvasót, a kvantumfizikai részek is teljesen közérthető módon vannak leírva, és ha hibát kellene találnom a könyvben, akkor egy-két karakterbe tudnék csak belekötni.

Az adaptáció: egyelőre úgy állunk, hogy a regény 2003-as adaptációja az utolsó az írótól. A Halálos Fegyver-széria és más sikerfilmek alkotója, Richard Donner vitte vászonra a történetet, de sajnos sok köszönet nincs benne. Az indítás még reménykedésre ad okot, ám hamar átcsap az egész gagyiba. Egyrészt borzalmas a színészválasztás, a Johnston professzort alakító Billy Connolly-n kívül gyakorlatilag mindenki mellélövés (élen Gerard Butlerrel és Paul Walkerrel). A rendezés totál hangulattalan, abszolút nem tudja visszaadni a regényt, de az alkotók fő bűne a teljesen kilúgozott sztori. A tudományos részből semmi nem maradt, teljesen át lett írva, a karakterek legtöbbjét is kifordították önmagából és ez így együtt meg is öli az egész filmet. Akad ugyan néhány emlékezetes jelenet, mint például az éjszakai várostrom, de ez összességében édeskevés, hogy megmentse ezt a totálisan elhibázott adaptációt.

Értékelés: könyv 9/10, film 4/10

4. Helyezett
Kongó (Congo) 1980

Crichton szeme előtt H.R. Haggard legendás regényének, a Salamon Király Kincse modern verziójának elkészítése lebegett, mikor nekikezdett a Kongó megírásának. A történetben a világ nyersanyagaiért folyó küzdelmet mutatja be egy ERTS nevű nagyvállalaton keresztül, amely expedíciót küld Kongóba a Virunga vidékére, hogy az ott fellelhető igen ritka kék gyémántot használja az új, lézervezérlésű forradalmi műholdjaihoz. Hiszen akinek kezében a kommunikáció, annak kezében a modern világ is. A könyv igazi esszenciája a techno-thrillernek: miközben igazi dzsungelkaland, bepillantást nyerünk a nagyvállalatok kíméletlen versenyébe, a fekete kontinens vérrel írt történelmébe és a főemlősök tudományos vizsgálatába. A történet főszereplői Karen Ross, az ERTS törtető alkalmazottja, Charles Munro, a fehér zsoldos, aki úgy ismeri Kongót mint a tenyerét és Peter Elliot, a fiatal főemlős-kutató, aki Amy nevű gorillájával csatlakozik az expedícióhoz. Miközben a csapat elképesztő veszélyek között jut egyre közelebb a céljához, nem csak kék gyémántokat találnak, de Zinj Elveszett Városát, valamint egy azt védelmező, a világ számára rejtve maradt ismeretlen gorillafajt is. Sodró lendületű, remekül megírt regény, amelyért maga James Cameron is hálás lehet, lévén erősen merített belőle a Terminátor és A Bolygó Neve Halál című filmjeihez is.

Az adaptáció: a regény jogait már a megjelenése előtt megvásárolta a 20th Century Fox, akik magát Crichtont akarták írónak, rendezőnek és producernek is, azonban ő ezt így nem vállalta, a projektből végül nem is lett semmi. A jogok aztán a Paramounthoz kerültek, a rendezői székbe pedig Steven Spielberg házi producere, Frank Marshall ülhetett, aki korábban az Életben Maradtak és az Arachnophobia című filmjeivel már bizonyított. Az 1995-ben bemutatott alkotás nem aratott sikert és bár anyagilag nem bizonyult bukásnak, minden más szempontból igen. Én ugyan szeretem ezt a filmet, mert igazi szórakoztató kaland, de el kell ismerni, hogy a történetet nagyon leegyszerűsítették, kihagytak rengeteg fontos elemet, megváltoztattak karaktereket (Munro, Ross) és hozzáadtak egy olyat (Tim Curry alakításában a román kincsvadász Herkermer Homolka), ami aztán végképp nem tett jót a produkciónak. A költségvetés sem volt túl acélos (50 millió dollár) és noha a helyszínek látványosak, sok jelenet pazar, de akad néhány olyan effektus, ami már a maga korában sem volt igazán minőségi. Ezzel együtt én bátran ajánlom megtekintésre, mert vegytiszta, szórakoztató kaland, amiből ma már igencsak hiány van, Jerry Goldsmith zenéje pedig zseniális.

Értékelés: könyv 9/10, film 7/10

3. Helyezett
Szörnyek Szigete (The Lost World) 1995

Michael Crichton pályafutása során sosem akart folytatást írni, ez alól csak egyetlen egyszer tett kivételt, legnagyobb sikerregénye esetében és akkor is csak Steven Spielberg unszolására. A Jurassic Park elsöprő sikere után egyértelmű volt, hogy folytatni fogják, a mágus pedig nem akarta azt az eredeti regény írója nélkül. Crichton végül beadta a derekát és bár eleinte ódzkodott a folytatás gondolatától, hamar ráérzett az „ízére” és óriási elánnal vetette magát a munkába. A könyv alapkoncepcióját Sir Arthur Conan Doyle Az Elveszett Világ című kalandregénye ihlette (az eredeti cím is erre utal), persze az egészet áthatja Crichton egyedi stílusa. A történet szerint 5 évvel járunk a parkban történtek után és egy fiatal paleontológus, Richard Levine elszántan kutat egy Elveszett Világ után, ahol a dinoszauruszok fennmaradhattak. Az első rész egyetlen visszatérő szereplője, Ian Malcolm ezúttal is szkeptikus (az elméletet „techno-mítosznak” tartja), ám mikor Levine eltűnik, ő is a mentőcsapattal tart, ahol nem várt dolgokat fedez fel a parkkal és az InGen kutatásaival kapcsolatban. A regény valósággal letehetetlen. A történet érdekfeszítő, jók a karakterek, remekbe szabottak az akciók, Malcolm elmélkedései evolúcióról és fajkihalásról pedig aranyat érnek. Nem tökéletes a regény, de nagyítóval kell keresni a hibákat  és még azon is könnyen túltesszük magunkat, hogy Malcolm az első könyv végén bizony meghalt.

Az adaptáció: a Jurassic Park mindent elsöprő sikere egyértelművé tette, hogy a folytatás jönni fog, erre végül 1997-ben került sor. Steven Spielberg a kezdetektől fogva nagyon izgatott volt, ezt a filmet tartja egyébiránt az egyetlen általa rendezett folytatásnak (az Indiana Jones mozik esetében önálló alkotásokként tekint az epizódokra). Az ő kérésére vágott bele Crichton is a regénybe, ehhez képest Spielberg rengeteg mindent megváltoztatott az adaptációban. Megmaradt ugyan az alapötlet, az Isla Sorna nevű sziget és az ott található B Helyszín, valamint, hogy van egy céges csapat, ami ki akarja „fosztani” a szigetet és egy másik, amelyik tudományos- és mentőexpedícióként van jelen. Megtart karaktereket a könyvből, másokat átír, vagy hozzáad újakat és ugyanez igaz a történet egyes aspektusaira is. Igazság szerint, ha a regény és a film elemeit egymással vegyítenénk, akkor kapnának meg a tökéletes verziót. Ezzel együtt igazán kiváló kalandfilm, elképesztő látványvilággal, fantasztikus rendezéssel, néhány remek karakterrel (Malcolm és a vadász Roland Tembo a legjobbak) és egy mesteri John Williams score-ral. Van néhány ordító hibája a filmnek, de az összkép tudja feledtetni azokat.

Értékelés: könyv 9/10, film 8/10

2. Helyezett
A Gömb (Sphere) 1987

Crichton a könyvet még 1967-ben kezdte el írni, amit eredetileg az Androméda Törzs afféle testvérregényének szánt, ám saját bevallása szerint sem tudta, hogy merrefelé szeretne haladni a történettel. A Kongó megjelenése után aztán írói válságba került, éveken át szenvedett, míg előszedte A Gömb vázlatait és nekifutott újra. A végeredmény pedig Crichton egyik legzseniálisabb alkotása. A sztori szerint egy különlegesen összeválogatott tudóscsapatot hívnak a Csendes-óceánra egy balesethez. A csapatban van egy pszichológus, egy matematikus, egy tengerbiológus és egy asztrofizikus. Megérkezésük után aztán hamar szembesülnek vele, hogy a „baleset” nem más, mint egy 300 éve az óceán mélyén fekvő űrhajó, melynek felfedezése és az esetleges kapcsolatfelvétel okán van szükség rájuk. A csapat alá is merül néhány katonával, ám amit ott találnak, arra egyikük sem készülhetett fel. A Gömb egyike a legzseniálisabb sci-fi regényeknek. Lenyűgöző történet, rendkívül érdekes karakterekkel, érdekfeszítő tudományos okfejtésekkel és elgondolkodtató társadalomkritikával fűszerezve. Nem nagyon részletezném, iszonyú komplex könyv, elolvasását minden sci-fit kedvelő embernek csak ajánlani tudom.

Az adaptáció: a legendás rendező, Barry Levinson vállalkozott a lehetetlen feladatra, hogy megpróbálja vászonra vinni Crichton nagyszerű könyvét. A végeredmény pedig dicsőséges bukás. Levinson összerántott egy lehengerlő színészgárdát (Dustin Hoffman, Samuel L. Jackson, Sharon Stone, Liev Schreiber, Peter Coyote), a vászonra varázsoltak egy igazán elképesztő látványvilágot, Elliot Goldenthalnak köszönhetően pedig remek filmzenét kapunk. A végeredmény mégsem képes felnőni a regényhez, mert lehetetlen 130 percben visszaadni mindazt az összetettséget, amivel az írott alapanyag bír. A karakterek és a köztük lévő konfliktusok le lettek egyszerűsítve, ki is marad néhány szereplő, az egész történet jóval puritánabb, ami működik ugyan, önálló alkotásként meg is állja a helyét, de a regénnyel szemben csúnyán alul marad. Ezzel együtt a filmet ért rengeteg negatív kritika előtt értetlenül állok. Tény, hogy bizonyos elemeit láthattuk/olvashattuk már máshol is, de az egész tejesen egyedi módon lett tálalva, és noha valóban összecsapott bizonyos pontokon, összességében igazán tisztességes film. Én szeretem önmagában nézni, így képes vagyok abszolút élvezni a végeredményt.

Értékelés: könyv 10/10, film 8/10

1. Helyezett
Őslénypark (Jurassic Park) 1990

A regény, ami pillanatok alatt tette sztárrá alkotóját az egész világon. A regény, ami Michael Crichton írói pályafutásának abszolút csúcsa és az általa teremtett techno-thriller műfajának esszenciális darabja. A történet 1989 augusztusának utolsó napjaiban játszódik egy Isla Nublar nevű szigeten, Costa Rica nyugati partjainál. Ez a sziget ad otthont egy épülő parknak, melyet a milliárdos John Hammond álmodott meg. Egy parknak, ahol évmilliókkal ezelőtt kihalt dinoszauruszok tapossák ismét a földet. A regényben ugyanis Hammond vállalata, az InGen (International Genetic Technologies, Inc.) és annak zseniális kutatói új, forradalmi eljárásokkal rájönnek, hogyan tudnák a borostyánban sokmillió éve megkövült szúnyogokból kivonni a dinoszauruszok génjeit és azok sérült részeit kipótolva újrateremteni őket. Hogy a park elnyerje a befektetők beleegyezését, Hammondnak el kell azt fogadtatnia egy szakértői csapattal, ezért egy hétvégén túrát szervez, hogy meggyőzzön mindenkit, a kis kiruccanás viszont nem úgy sikerül, ahogy eltervezte. A Jurassic Park minden szempontból remekmű. Tökéletes kalandregény, lenyűgöző tudományos okfejtés, szórakoztató karakterek és igazából ebben a könyvben csúcsosodik ki Crichton számtalan alkotásában visszatérő motívum, a tudomány elüzletiesedésének és felelőtlenségének kíméletlen kritikája. A könyvet alapvetően saját, Westworld című filmje ihlette, de felfedezhetőek benne H.G. Wells Dr. Moreau Szigete és Mary Shelley Frankenstein című regényeinek elemei is az Istent játszó, de valódi tudás nélkül teremtő emberről, miközben bemutatja nekünk a káoszelméletet és a komplex rendszerek kiszámíthatatlanságát is.

Az adaptáció: az Őslénypark megjelenése pillanatában kolosszális siker lett, így idő kérdése volt csak, mikor jön a filmes átirat. Nem kis verseny indult meg a jogokért, hiszen képben volt a Warner Bros. és Tim Burton, a Columbia Pictures és Richard Donner, a 20th Century Fox és Joe Dante, a befutó viszont a Universal Pictures lett és Steven Spielberg. A végeredmény pedig filmtörténelem. Noha ez az adaptáció is sokat egyszerűsít a sztori tudományos hátterén, annak magja és lényege mégis végig jelen van. Mindezt körberakja Spielberg fantasztikus színészekkel (Sam Neill, Laura Dern, Jeff Goldblum, Richard Attenborough, Samuel L. Jackson), és olyan látványvilággal, ami nem csak, hogy 1993-as bemutatása után 25 évvel is ugyanúgy megállja a helyét, de tulajdonképpen egyedül George Lucas 1977-es Star Wars című klasszikusához mérhető, mint trükktechnikai forradalom. Ehhez jön a mesteri rendezés, John Williams nem kevésbé mesteri filmzenéje (ó, az a főtéma) és a gyakorlatilag tökéletes tempó. Akárhogy nézem, a Jurassic Park igazából hibátlan adaptáció. Más egy könyv és egy film formanyelve, ezért lehetetlenség egy az egyben adaptálni. Meg kell találni azokat a sarokpontokat, amelyek megtartásával hozzá lehet igazítani a mozgóképes műfajhoz és ez által nem vész el az eredeti mű lényege. A Jurassic Park pedig tűpontosan véghezviszi ezt. Ritka az a pillanat, mikor egy sztori a könyv lapjain és a mozivásznon is egyaránt klasszikus. Ez egy ilyen pillanat.

Értékelés: könyv 10/10, film 10/10

Ez volna hát az én 5 kedvencem Crichtontól, pedig aztán volt miből válogatni. A listára bár nem került fel, de csak ajánlani tudom az író Az Androméda Törzs, a Gyilkos Nap, vagy éppen a Ködsárkányok című regényeit és tulajdonképpen szinte bármit. Michael Crichton egyike volt azon nagy íróknak, aki amellett, hogy szórakoztatni tudta az olvasóit, képes volt közérthető és egyben intelligens módon írni fontos témákról. Sikere és népszerűsége abszolút megérdemelt volt és igazán tragikus, hogy túl korán, ennyire fiatalon kellett távoznia.

„Minden nagy jelentőségű változás olyan, mint a halál. Csak akkor pillantod meg a túloldalt, ha már odaát vagy.” – Michael Crichton

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.