01
01/2016
0

Top 2015

Idén is megvolt a magam kis filmtermése, egészen pontosan 65 filmet tudtam megtekinteni a 2015-ös naptári évből. Ezúttal is volt jó néhány, ami elnyerte a tetszésemet, de voltak dögivel olyanok is amelyek csalódást okoztak, vagy egész egyszerűen csak bűnrosszak voltak. No, de ne is húzzuk az időt, következzen hát egy rövid, 2015-ös évértékelő!

Íme, az idei év tíz legjobbja:

10. Helyezett
Sötét Helyek (Dark Places)
A Holtodiglan írónőjének könyvéből készült filmet rendesen lehúzták a külföldi és honi kritikusok, szerintem viszont igencsak pofás darabbal van dolgunk. Charlize Theron karaktere évtizedek óta hordozza magában gyermekkori tramuáját: családjának lemészárlását, melyért a bátyját ítélték el, többek közt az ő vallomása alapján. Megjelenik aztán egy fiatal srác (Nicholas Hoult), aki egy olyan klub tagja, akik pusztán passzióból régi bűnügyeket felderítenek. Hősnőnknek mivel rohadtul kell a lóvé, kelletlenül, de belemegy, hogy vizsgálják meg az ügyét, a nyomozás pedig sokkoló felismerések sorához vezet. A hangulat rohadtul erős, a sztori is rendben van, a színészek pedig nagyon jók, főleg Chloe Grace Moretz, aki ezúttal is bizonyítja, hogy fiatal kora ellenére mennyire tehetséges és érett színésznő.

9. Helyezett
Éjszakai Hajsza (Run All Night)
Jaume Collet-Serra, az Ismeretlen Férfi és a Non-Stop után újra Liam Neeson főszereplésével készített izgalmas akciófilmet. Neeson nevét sokan az Elrabolva szériával azonosítják manapság, már az akciófilmes korszakára gondolok, számomra viszont ez a két film milliószor maradandóbb alkotás. Éppen ezért nagy várakozásokkal tekintettem a páros harmadik közös alkotása elé és nem is kellett csalódnom. Sőt, elképesztő, hogy milyen erőteljesen idézik meg a ’70-es évek krimijeit. A fényekben úszó éjszakai nagyváros, egy megtört lelkű egykori bérgyilkos, az apja és saját múltja elől menekülő fiú és kettejük nyomában ott az ír maffia, aki szüntelenül a nyomukban járnak bosszúra szomjazva. Neeson és a fiát alakító Joel Kinnaman párosa kiválóan működik, ahogy Ed Harris is emlékezetes alakítást nyújt. Az operatőri munka csodálatos, a rendezés feszes, manapság sajnos nem sok ilyen film készül már. Remélem, hogy Neeson és Collet-Serra összehoznak még valamit együtt a közeljövőben.

8. Helyezett
A 44. Gyermek (Child 44)
A sztálini Szovjetunióban járunk, ahol a besúgás, az emberek elhurcolása mindennapos. Leo Demidov egykori háborús hős, a titkosrendőrség vezetőjeként ezt a nem túl szimpatikus munkát végzi, míg nem egy szép nap a saját felesége kerül fel az árulással gyanúsítottak listájára, miközben sorra gyilkolnak meg egyre több gyermeket is. Persze gyilkosság nincs a tökéletes kommunizmusban, hiszen az csak a dekadens nyugat "terméke" lehet. Fojtogató, sötét atmoszféra, elképesztően erős színészi alakítások és remek történet. Daniel Espinosa, a Védhetetlen rendezője hozta össze, olyan kiváló színészek egész sorával, mint Tom Hardy, Noomi Rapace, Gary Oldman, Joel Kinnaman, Jason Clarke, Paddy Considine és Charles Dance. Nem hibátlan, néhol zavaros a cselekmény (ide a bökőt, hogy nem kevés jelenet került kivágásra), de összességében szerintem az év egyik legerősebb alkotása.

7. Helyezett
Az U.N.C.L.E. Embere (The Man from U.N.C.L.E.)
Idén rogyásig voltunk kémekkel és titkos ügynökökkel a moziban. Ethan Hunt legutóbbi Lehetetlen Küldetése kiválóan sikerült, ahogy a Melissa McCarthy féle A Kém is simán jópofa volt egynek. Az agyonajnározott Kingsman se volt rossz, bár közel sem olyan jó, mint aminek beállítják. Guy Ritchie legújabb filmje kritikailag és anyagilag is csúnyán alul teljesített, bár ez engem sosem szokott nagyon befolyásolni. Nos, a végeredményről azt tudom elmondani, hogy pokoli szórakoztató! Zsenális a '60-as évek megidézése, a hidegháborús hangulat, a nagy téttel bíró, ám mégsem túlspilázott sztori, gyönyörűek a csajok (Elizabeth Debicki és Alicia Vikander), de a csúcs két főhős párosa. Henry Cavill, mint az amerikai szuperügynök, Napoleon Solo és Armie Hammer, mint orosz ellentétpárja, Ilja Kurjakin valami elképesztően ku**a jók! Egymás folyamatos oltogatásától kezdve a kimondatlan bajtársi barátságig bezárólag iszonyú jól működik az egész. Nem ragoznám tovább, tényleg érdemes megnézni. Ja igen, Daniel Craiget baromi gyorsan vágják ki a James Bond franchise-ból és azonnal szerződtessék Cavillt. Ez a faszi arra született, hogy eljátssza a 007-est!

6. Helyezett
Jurassic World (Jurassic World)
Michael Crichton leghíresebb regénye 1990-ben letarolta a világot, ahogy a három évvel későbbi, Steven Spielberg által elkészített filmadaptáció is. Mind könyvben, mind a vásznon készült még egy megosztó, ám méltó folytatás, ezek után azonban Crichton végérvényesen búcsút intett a dínóknak, így a kalandok csak mozgóképen folytatódtak. A 2001-es harmadik rész már nem tudta megközelíteni elődei sikerét, így a széria negyedik részére közel másfél évtizedet kellett várni. A Jurassic World, ahogy mostanában sok folytatás a nosztalgiára épít (lásd. Star Wars), de itt legalább próbálnak új ötleteket is behozni, vannak merész húzásai az alkotóknak és hát valljuk be, itt azért megbocsáthatóbb az önismétlés, mert nem az a téma, amit ezerféleképpen lehetne csűrni-csavarni. A mindössze második filmjét készítő Colin Trevorrow biztos kézzel vezényelte le a kalandot, amely ha fel nem is tud nőni az első két Spielberg-mozihoz, de messze felülmúlja a harmadik részt és nem hoz szégyent a szériára. Az már más kérdés, hogy a gigászi siker után, hogyan akarják folytatni, mert nem hiszem, hogy olyan nagyon sok kraft maradt volna még ebben a sztoriban.

5. Helyezett
Kémek Hídja (Bridge of Spies)
1957-et írunk, és javában tombol a Hidegháború az USA és a Szovjetunió között. Az amerikai titkosszolgálat lekapcsolja Rudolf Abelt, aki évek óta kémkedik már az oroszoknak. Nem sokkal később fogságba esik a vasfüggöny túloldalán egy amerikai pilóta. A hétköznapi ügyvéd, James B. Donovan egyszer csak azon kapja magát, hogy az USA kormánya azt kéri tőle, utazzon át Kelet-Berlinbe és tárgyaljon a fogolycseréről. Valós eseményeken alapuló, elképesztően erőteljes és hangulatos dráma Steven Spielberg rendezésében, ahol Tom Hanks és Mark Rylance óriásit alakítanak, az operatőr Janusz Kaminski pedig ismét bizonyítja, hogy szakmájának egyik legkiválóbbja. Mindenkinek érdemes megnéznie, akit érdekel a Hidegháború korszaka, mert kevés film van, ami ennyire jól kapná el azt feszült, háttérben zajló folyamatot, ahogy két nagyhatalom tényleges háború nélkül próbál a másik fölé kerekedni.

4. Helyezett
A Bérgyilkos (Sicario)
Denis Villeneuve két évvel ezelőtt a Fogságbannal valami elképesztően erőteljes alkotást rakott le az asztalra. Most a drogkartellek elleni háborúkat veszi górcső alá három ember szemén keresztül. Ott van Kate Macer (Emily Blunt) a talpig becsületes és idealista FBI ügynök, Matt Graver (Josh Brolin), a titokzatos kormányügynök, aki beszervezi Macert a mexikói kartellek elleni háborúba, és Alejandro Gillick (Benicio del Toro), Graver még nála is titokzatosabb társa. Ők hárman vezetnek minket végig ezen a sötét és erőszakos úton, ahol semmi sem az aminek látszik és senki sem az, aminek mutatja magát. Annak aki esetleg még nem látta, nem szeretnék többet elárulni a filmről, tessék megnézni, mert az év egyik legjobbjával van dolgunk! Sötét, fojtogató hangulat, összetett sztori, embertelenül jó színészi alakítások (főleg Blunt és del Toro). Közel tökéletes!

3. Helyezett
Mission: Impossible – Titkos Nemzet (Mission: Impossible – Rogue Nation)
Na kérem szépen, így kell ezt csinálni! MegaTom sokadszor bizonyítja, hogy lehet ő Xenu reinkarnációja, vagy kanapén ugráló lunatikus, ha filmekről van szó még mindig az egyik legnagyobb király. A két évtizede elstartolt Mission: Impossible széria egy enyhébb megingástól eltekintve (az a fránya harmadik rész) ugyanolyan erős, mint valaha, sőt! Bár nekem alighanem örökre az első két rész marad az abszolút favorit, a 2011-es negyedik felvonás is magasra tette a mércét, az új film pedig bőven megfejeli azt. McQuarrie tökéletesen vezényli le ezt a küldetést, Tom Cruise csúcsformában van, az ellenség és a háttérsztori talán most a legérdekesebb az egész sorozatban, az akciójelenetek úgy lesznek elképesztőek és lehengerlőek, hogy közben egyáltalán nincsenek túlpörgetve, nincs gagyi humor, nincs álmenőzés és mindennek a tetejében kapunk egy olyan női karaktert is, aki nem csak Ethan Hunt méltó társa, az M:I-széria legjobb csaja, de lazán odaver az összes valaha volt Bond-lánynak is! Nem szeretnék tovább ömlengeni, tessék gyorsan megnézni, ez az üzenet pedig öt másodperc múlva megsemmisíti önmagát.

2. Helyezett
Creed: Apollo Fia (Creed)
Rocky Balboa karaktere 1976-ban mutatkozott be a mozivásznon, a Sylvester Stallone által megformált figura pedig minden elképzelést felülmúló sikert aratott. 1990-ig öt részt ért meg a sorozat váltakozó minőségben, azonban az első rész vitathatatlan klasszikus, melyért Sly-t joggal jelölték Oscar-díjra a forgatókönyvért és alakításáért egyaránt. Több mint másfél évtizeddel később, 2006-ban még egyszer visszatért legikonikusabb szerepében, a Rocky Balboa című hatodik rész pedig méltó volt a széria legjobb pillanataihoz, főként az alapmű első részhez. Fene se gondolta volna, hogy kilenc évre rá a Fruitvale Station rendezője, Ryan Coogler gondol egyet, és spin-off formájában folytatni kívánja a szériát, melynek középpontjában Rocky egykori riválisának és jó barátjának, Apollo Creednek fia állna Azt meg aztán végképp nem gondoltam volna, hogy ez nem csak jól sülhet el, hanem fenomenálisan! A történet, a hangulat és a karakterek nagyon rendben vannak, Sly és az Apollo fiát megformáló Michael B. Jordan kiváló alakítást nyújtanak, a mester-tanítvány viszony is tökéletesen el lett találva közöttük. A film hibátlanul idézi meg az első rész és a 2006-os Rocky Balboa hangulatát, méltó módon folytatva a szériát az izzadságszag legkisebb jele nélkül. Ha van negatívum, amit felróhatnánk a filmnek, hogy történetileg, noha, ahogy írtam korábban, rendben van, de erőteljesen támaszkodik a legelső részre, kicsit több eredetiség azért elfért volna, de sebaj, majd a folytatásban, merthogy lesz, ezt garantálom!

1. Helyezett
Terminátor: Genisys (Terminator Genisys)
James Cameron 1984-ben fillérekből vitte vászonra rémálmát, a világ pedig azonnal gazdagabb lett egy sci-fi klasszikussal. Az 1991-es második rész képes volt felülmúlni b-filmes alapokra épülő elődjét, jóval nagyobb, epikusabb, komplexebb formában. Cameron ezután más projektek felé fordult, a Terminátor jogokat birtokló producerek viszont nélküle is tovább akarták vinni a szériát. A 2003-as harmadik rész még elég jól sikerült, a 2009-es negyedik viszont kész katasztrófa volt, ezért kérdésessé vált, hogy mi lesz a Terminátor sorozat sorsa. Az új producerek megvárták, míg a Arnold kormányzósága lejárt, majd gőzerővel vetették magukat az új film elkészítésébe, mely rendkívül merész és ambiciózus módon egyszerre próbál folytatás, előzmény, reboot és remake is lenni. Vannak ugyan hibáai, nem tökéletesen kidolgozott, de a történet merész, a hangulat remek, a színészek remekül helytállnak, az akciók pedig elképesztőek és még a filmzene is ütős. Bár nem ér fel a két Cameron-film szintjére, de simán köröket ver a harmadik és negyedik részre, ezáltal pedig méltó folytatás az első két klasszikushoz.

Persze volt még azért idén jó pár film, ami tetszett, ilyen volt többek között a Holnapolisz, az Adaline Varázslatos Élete, a Libabőr, a Time Lapsed, a Project Almanac, a Hétköznapi Vámpírok, a Mentőexpedíció, vagy a toplistáról éppen csak lecsúszó Maggie, amiben Arnold bebizonyítja, hogy valóban színész.

Aztán itt van az év öt legnagyobb csalódása:

5. Helyezett
Vakáció (Vacation)
A Chevy Chase nevével fémjelzett komédia-sorozat igazi kultstátuszba került az idők folyamán, ami nem is csoda, hiszen a '80-as években készült első három rész tényleg emlékezetes darabok. A '97-es negyedik felvonás, illetve egy még később készült "spin-off" már sokkal inkább feledhető. Mikor jött a hír, hogy leporolják a szériát először tartottam a dologtól, de aztán elkezdett nőni a bizalmam a projekt irányába, hiszen egyrészt nem rebootról van szó, hanem tulajdonképpen folytatásról, a készítő gárda pedig, élén a főszereplőkkel (Ed Helms, Christina Applegate) igazán impozánsnak hatott. Éppen ezért is óriási csalódás a végeredmény. Az új Vakáció ugyanis alig tart meg valamit az eredeti filmek bájából, sokkal inkább igazodik a mai, trendi vígjátékokhoz: a humor itt a szexualitás, a drog, meg a trágár beszéd. Persze akad egy-két valóban eltalált poén, de összességében fájdalmasan gyenge film, ami se nem kötődik eléggé az eredetiekhez, se nem elég újító abban az értelemben, hogy létjogosultsága legyen. Helms és Applegate mindent megtesznek, de ők is kevesek, hogy mentsék a menthetőt, ahogy a mellékszerepben felbukkanó Chevy Chase és Beverly D'Angelo is kevés az üdvösséghez.

4. Helyezett
A Fantom Visszatér (Spectre)
Nem vagyok valami nagy Bond-rajongó, ennek ellenére az összes részt láttam legalább egyszer. Ez a Daniel Craig-éra pedig számomra elképesztően túlértékelt. A Casino Royale valóban meglehetősen frankó volt, a Quantum Csendje viszont már teljesen érdektelen. A Skyfall minden idők egyik legtúldimenzionáltabb filmje, amiben annyi logikai baki van, mint öt másik filmben összesen. Ezek után nem tudtam igazán, hogy mire számítsak a Spectre kapcsán. Oké, visszatér a legendás bűnszervezet, meg visszatér az ikonikus főgonosz is, ráadásul Christoph Waltz alakításában. Ehhez képest a sztori elképesztően lapos, végtelenül túlnyújtott, a női karakterek iszonyú zérók, csak azért vannak, hogy James megint jól megdöngethessen valakit egy rémkínos jelenet lezárásaként és akkor ott van Waltz karaktere, aki egész egyszerűen nevetséges. Az egész háttérsztori amit kapott, meg az a motiváció, ami miatt az lett aki... Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Összességében rettentően lapos és hangulattalan film.

3. Helyezett
Fantasztikus Négyes (Fantastic Four)
Itt az idei év guillotine alá helyezett blockbustere. Immár negyedik alkalommal futott neki az álomgyár, hogy összehozzon egy tisztességes F4 filmet, de úgy tűnt a kritikákból és a nézői véleményekből, hogy ezúttal se jött össze. Nos, a trailerek nekem nagyon bejöttek, a sötét, komor, kissé "nolanes" hangulatukkal, majd jöttek a hírek, hogy a rendező Josh Trank antiszociálisan viselkedik, nem kommunikál senkivel, a film nagy részét újra kell írni és forgatni, majd nagy visszhang közepette Tranket még a készülő Star Wars spin-off filmtől is eltávolították. Ezek után nem vártam csodát, ami el is maradt, de a film távolról sem olyan rossz, mint amilyennek beállítják. Igazság szerint alig több mint másfél óra, amiből az első 60 perc egészen remek. Aztán ott az utolsó fél óra, ami összecsapja az egészet. Igazából tisztán látszik, hogy mi történhetett: a leszerződtetett fiatal rendező egyénieskedni akart (leginkább Cronenberg A Légy című filmje volt a fő inspirációja) a stúdió viszont eladható tömegterméket. A két vélemény ütközött, és mint mindig, most is a stúdió volt az erősebb. A filmről üvölt, hogy szét lett vágva (az előzetesek és a b-roll videó dugig van olyan jelenetekkel, amiket a kész filmben nem látunk) és át lett gyúrva. Itt kapunk egy egy órás, teljesen frankó felvezetést, majd gyakorlatilag teljesen hiányzik a film közepe, helyette azonnal jön a végső leszámolás. Ennek következtében nincs dráma, nincsenek a karakterek felépítve, minden lóg a levegőben. Trank eredeti vízióját alighanem sosem fogjuk látni, amiért igen nagy kár, mert a látvány és az első egy óra hangulatából ítélve remek kis film kerekedhetett volna ki ebből. A kérdés most már az, hogy mihez kezd a Fox az F4 jogokkal.

2. Helyezett
Ex Machina (Ex Machina)
Alex Garland a Part írójaként robbant be a köztudatba, legutóbb pedig a kiváló Dredd forgatókönyvírójaként jeleskedett. Első rendezése szintén a tudományos fantasztikum vizeire evez, ahol egy fiatal, de kiváló programozó egyszeri és megismételhetetlen lehetőséget kap: eltölthet egy hetet az Isten háta mögött, egy csodaszép helyen cégének főnőkénél vendégségben. Persze nem nyaralni megy, hanem forradalmi kutatómunkát végezni a mesterséges intelligencia területén. Ami viszont a nyaralóban várja, arra nem készíthette volna fel semmi. Ez az alapszituáció, ami rendkívül ígéretes és remek filmet sejtet, de a végeredmény nagyon távol áll ettől a jelzőtől. A film iszonyú lassú, álművészieskedő, igazából a semmit ragozza, úgy próbálja meg a kevés játékidőt kitölteni, hogy hosszú snitteket látunk a házat körülölelő természetről, vagy éppen a belső terekről. A két főszereplő igazi irritáló seggfej, a sztori vége pedig mindennél kínosabb, ahogy a szűzlúzer kocka gyerek beleszeret egy mesterséges intelligencia vezérelte robotba, csak mert annak szexicsaj külsőt kölcsönzött alkotója. Őszintén szólva nem tudom, hogy Garland mi a francot akart ezzel a sztorival mondani, de úgy érzem, hogy vagy nem jött össze, vagy nem is volt mondanivalója.

1. Helyezett
Blackhat (Blackhat)
Először is leszögezném, hogy Michael Mann az egyik legkiválóbb rendező. Azt is, hogy ha életében semmi mást nem csinált volna a Szemtől Szemben kivételével, akkor is örökre beírta volna nevét a mozi aranykönyvébe, de szerencsére volt még néhány igazán nagy dobása (Az Utolsó Mohikán, A Bennfentes, A Halál Záloga). Az utóbbi időben viszont valahogy nem találja a formáját és legnagyobb sikerét igyekszik reprodukálni. Már a 2009-es Közellenségek is nagyon hajazott a Szemtől Szemben-re, a Blackhat pedig szintén ezt a formulát szeretné követni: realista bűnügyi történet, magányos, külön utakon járó főhőssel, szintén elszánt és mindenre kész ellenséggel, valamint tetőpontnak szánt teljes mértékben valóságos tűzharc-jelenetekkel. A baj csak az, hogy Chris Hemsworth nem Al Pacino, ahogy a főgonosz szerepében pillanatokra felbukkanó színész se egy Robert De Niro, de ez a számítógépes, hackeres sztori se hasonlítható a két gigász rabló-pandúr játszmájához. A Blackhat unalmas, vontatott, érdektelen film, Michael Mann pedig jobban tenné, ha végre valami másfajta sztorit próbálna elmesélni, hátha akkor vissza talál az ihlet is.

Ezek a filmek okoztak nekem idén nagy csalódást, mert előzetesen nagyon sokat vártam tőlük. Persze ezen a fronton is volt még néhány jelölt, mint pl. a Mortdecai, A Nagyvad, a Keményítőkúra, A Látszat Csal és igen, a Star Wars is, de imádom ezt a szériát annyira, hogy még ennek ellenére sem fogom felrakni a listára.

Persze nem maradhat el az öt legrosszabb sem:

5. Helyezett
Hitman: A 47-es ügynök (Hitman: Agent 47)
Tegye fel a kezét, aki még emlékszik bármire a 2007-es Hitman-filmből? Na jó, Olga Kurylenko testét leszámítva. Gondolom nem sokaknak emelkedett magasba a kacsója. Nem csoda. Bár adott volt egy világhírű videojáték mint alapanyag és a szereplőgárda se tűnt rossznak, a végeredmény mégis ízig-vérig b-kategóriás gagyiság lett. A nyolc évvel későbbi rebootban sem bízhatott jobban a nagyérdemű, hiszen a forgatókönyvet ugyanaz a Skip Woods követte el, aki az első részt is (lásd még a művész úr korábbi próbálkozásait: Kardhal, X-Men Kezdetek: Farkas, Die Hard 5, Szabotázs). Nem tudom, hogy ez a fazon még miért kap megbízásokat, alighanem nagyon sötét dolgokat tudhat egy-két stúdióvezetőről. Mindegy, a lényeg, hogy az új Hitman még hitványabb (hehe), mint a korábbi próbálkozás. A színészek úgy rosszak ahogy vannak, a karakterek teljesen nulldimenziósak, a történet teljes mértékben értelmetlen és érdektelen. Menthetné a menthetőt, ha lennének dögös és kreatív akciójelenetek, de ami van, az is unalmas és túlspilázott. Á, nem is pazarlok több szót rá...

4. Helyezett
Kész Katasztrófa (Trainwreck)
Judd Apatow a jelenkor egyik legfelkapottabb vígjáték-rendezője. Csak tudnám, hogy miért... A 40 éves szűz és a Feloppintva még valahol viccesek voltak, de a Ki nevet a végén? és a 40 és annyi már önmaguk paródiájába forduló kínos erőlködések. Előzetesen a Kész katasztrófától sem vártam túl sokat, bár Amy Schumer tény, hogy tud néha valóban vicces is lenni. Nos, ezúttal ez nagyon nem jött össze, ráadásul hiába írta Schumer a szkriptet, az egész filmről üvölt, hogy ízig-vérig Apatow-alkotással van dolgunk. A karakterek többsége irritáló seggfej, baromi sokat káromkodnak, amit viccesnek kéne tartani, ahogy a főhősnő ringyós viselkedését is. Persze nem maradnak el a piálós drogozós "poénok" sem, de a legnagyobb gond, hogy ahogy mindig, úgy most is nagyon túl van húzva az egész. Apatow képtelen két órás játékidő alá menni, pedig ebben a cuccban sincs több 90 percnél, a film negyedét simán ki lehetne vágni. Direktorunk mellesleg folyton-folyvást arról beszél, hogy filmjei mennyire a valódi élettel járó megpróbáltatásokról szólnak, nos, bár én még relatíve fiatal vagyok, de ha Apatow-nak ilyenek a megpróbáltatások meg a valódi élet, akkor nagyon sajátos kis világban nőtt fel. Lényeg a lényeg, a Kész katasztrófa hű a címéhez, mert totálisan elhibázott komédia, amiben Bill Haderen, Brie Larsonon, LeBron James-en (jól nyomja) és két-három valóban eltalált poénon kívül semmi szerethető nincs.

3. Helyezett
Valami Követ (It Follows)
Manapság rohadtul divatosak ezek az „indie” (independent – független) filmek. Azok a cuccok, amik fillérekből készülnek, sokszor csak fesztiválokon nyomatják őket, legtöbbször semmiről nem szólnak, mégis agyonajnározzák őket. Sok ilyen izét megnéztem már az elmúlt években és valahogy mindig bízom benne, hogy csak lesz ezek közt legalább egy jó, de újra és újra csalódnom kell. A Valami Követ is az egekig volt magasztalva, a megtekintése után viszont az első gondolatom az volt miért nem az a címe, hogy „Valami Követ: Az Unalom”? A sztori az, hogy egy srác randin van egy csajjal, a csajt bedrogozza, és amíg ki van ütve, szexszel vele egyet. Aztán bocsánatot kér érte, és közli, hogy átadott neki egy „átkot” és most egy démon őt akarja majd megölni, hacsak le nem fekszik ő is valakivel, hogy aztán átadja annak a személynek ezt az átkot. Hihetetlenül izgalmas… Ja és maga a gonosz mindig más alakját ölti fel, csak az üldözött személy látja és annyira félelmetes, hogy gyökkettes tempóval csoszog feléd. Ezt eljátsszák párszor a szereplők, akik amúgy kifejezéstelen arcú nulldimenziós, gondolatok nélküli huszonegyedik századi tinédzserek, aztán vége van a filmnek. De tényleg. Az It Follows-t kerülje minden jó érzésű ember, mert azon kívül, hogy Maika Monroe gyönyörű semmilyen értékkel nem bír.

2. Helyezett
Chappie (Chappie)
Neill Blomkamp örökre beírta magát a filmtörténelem nagykönyvébe a szememben. 2009-ben megrendezett egy olyan filmet (District 9), ami közhelyes, darabokra hullik szerkezetileg, annyi logikai lyuk van a sztoriján, mint valami ementáli sajtnak és alapvetően videotékák alsó polcaira való szemét. Ehhez képest óriási kasszasiker és Oscar-jelölés a legjobb film és forgatókönyv kategóriában. Ehhez azért tudás kell. Hősünk ezután a világ királyának érezte magát, második filmjével az Elysiummal viszont szépen el is taknyolt. A film egyébként semmivel sem butább, mint a District 9, szinte szögre pontosan úgy néz ki és ugyanolyan belemagyarázott ál-társadalmi ál-mondanivalóval van tele, ezt viszont már valahogy nem kajálta be a világ. Harmadik filmje a Chappie szintén ezen a nyomvonalon halad. Megint a jövőben vagyunk, megint szét van rohadva minden (az egész világ egy johannesburgi szeméttelep), a főhős egy kretén, aki egy rendőrrobotba mesterséges intelligenciát rak, aztán úgy neveli, mint egy gyereket két kreténnel, akiket a világ alighanem legirritálóbb emberkéi formálnak meg. Van még nekünk egy Hugh Jackman és egy Sigourney Weaver is a fedélzeten, de tök feleslegesen, mert rosszul megírt mellékszerepeikben semmit sem csinálnak, azon kívül, hogy vannak. A Chappie minden ízében katasztrófa és nagyon remélem, hogy a Blomkamp által rendezendő Alien 5-ből soha nem lesz semmi, mert nem vagyok kíváncsi Ripley-re, ahogy fél-ember/fél-alien izékkel rohangál a Földön, ami megint úgy néz ki, mint egy johannesburgi szeméttelep.

1. Helyezett
Jupiter Felemelkedése (Jupiter Ascending)
A Wachowski testvérek egyetlen kis független filmmel a hátuk mögött (Fülledtség) vágtak bele 1999-ben egy olyan produkcióba, ami instant klasszikussá vált, őket pedig azonnal a legkeresettebb filmesek közé repítette. Ez volt a Mátrix, amely zseniális koncepciójával és azzal, hogy jókor volt jó helyen képes volt megszólítani az ezredfordulós fiatalokat, a számítógépen felnövő a kibertérben szörfölő generációt. Lényegében a Mátrix ennek a nemzedéknek a Terminátorja, picit elvontabb formában. A kolosszális siker miatt annyira elszállt Wachowskiék agya, hogy azt hitték, ők a filmkészítés non plus ultrái és a négy évvel később mozikba küldött, egyszerre leforgatott második és harmadik rész megközelíteni sem tudta az elsőt semmilyen formában. Sem a képi világ, sem a karakterek, sem a történet. A csalódást keltő folytatások után összehoztak egy drogmámoros anime-adaptációt (Speed Racer) és három éve a Parasztvakítás Nagy Enciklopédiáját (Felhőatlasz), melyek sorra megbuktak. Az idén bemutatott Jupiter Felemelkedése gyakorlatilag az utolsó esélyük volt, hogy visszatornásszák magukat a csúcsra, de orbitálisabbat már nem is bukhattak volna. Teljesen elszállt, minden kohéziót nélkülöző történet, teljesen agyhalott karakterek, homoszexuális látványvilág (tényleg nem tudok rá más jelzőt, az egész film meg az összes szereplő úgy néz ki, mint valami szivárványos felvonulás, meg egyébként meleg robot is van benne, nem vicc) és olyan dialógusok, hogy azt még Sas Tamás is szégyellné. Nem tudom, hogy mit hoz a jövő, de a Wachowskiék ideje könnyen lehet, hogy végképp leáldozott és örökre megmaradnak egyfilmes alkotóknak, mert az első Mátrixot, azt senki nem veheti el tőlük.

Ez volt pedig az öt legrosszabb, noha olyan „remek” alkotások versenyeztek még a helyezésekért, mint a Poltergeist, a Pixelek, a Csábítunk és Védünk, a Knock Knock, a Last Knights, vagy éppen a Halálos Iramban 7, de ez utóbbit meg Paul Walker iránti tiszteletből nem raktam fel, noha maga a film vastagon megérdemelte volna.

2016 tíz legjobban várt alkotása:

10. Helyezett
The Nice Guys
Shane Black színészként kezdte, majd villámgyorsan váltott a forgatókönyvírásra, mert sokkal tehetségesebb is volt benne. Jó néhány kultusz-siker után úgy döntött, hogy rendezni is szeretne, a 2005-ös Durr Durr és Csók pedig valami zseniális krimi-paródia lett Val Kilmer és Robert Downey Jr. főszereplésével. A Marvel univerzum ugyan finoman bedarálta őt is (Vasember 3), de a Nice Guys előzetese azt mutatja, hogy Black nem hagyja magát és visszatér ahhoz a sémához, amiben nagyon is otthon van. Ezúttal a ’70-es évekbe kalauzol minket, ahol Russell Crowe és Ryan Gosling valószerűtlen párosa bonyolódik majd szövevényes bűnügybe. Az első előzetes pokolian vicces és szórakoztató volt, ha a film csak a felét tudja ennek hozni, már megérte.

9. Helyezett
A Hét Mesterlövész (The Magnificent Seven)
A Kiképzés és az Orvlövész rendezője, Antoine Fuqua gondolta úgy, hogy itt az ideje újragondolni John Sturgess 1960-as western klasszikusát (ami egyébként ugye Kuroszava Hét Szamurája alapján készült). A rendező elég hullámzó teljesítményre képes, a szereplőgárda (Denzel Washington, Chris Pratt, Vincent D’Onofrio, Ethan Hawke, Byung Hun-Lee, Hayley Bennett, Peter Sarsgaard) viszont kellően impozáns. Nem tudom, mennyire lehet sikeres a film, de az biztos, hogy én nagy reményekkel tekintek elé.

8. Helyezett
Ben-Hur (Ben-Hur)
Lew Wallace könyvét nem egyszer feldolgozták már mozifilmes, vagy tévés formában (a leghíresebb kétségtelenül az 1959-es Charlton Heston-féle változat), most a Wanted és az Abraham Lincoln a Vámpírvadász rendezője, Timur Bekmambetov viszi filmre. Először is nagy kérdés, hogy egyáltalán szükség van-e erre a filmre, de mivel azt ígérik, hogy a könyvet veszik alapul és nem a Heston-féle klasszikust, így én megszavazom előzetesen a bizalmat. A szereplőgárda itt is nagyon ígéretes, hiszen olyan neveket találunk a stáblistán, mint Jack Huston, Morgan Freeman, Toby Kebbell, Nazanin Boniadi, vagy éppen Ayelet Zurer. Az egyetlen félelmem maga a rendező, akit finoman szólva sem tartok alkalmasnak a feladatra, de a történetet imádom, a mondanivalóját nem különben, szóval várom szeretettel.

7. Helyezett
X-Men: Apokalipszis (X-Men: Apocalypse)
Bryan Singer mindössze harmadik filmje volt a 2000-es X-Men, mellyel (Nolan mellett) újradefiniálta a képregényhős filmeket. Az X-Men franchise azóta is erősen tartja magát, a tavalyi felvonás például a legsikeresebb volt a sorozatban. A 2016 nyarán érkező új felvonásban X Professzornak és csapatának az első mutánssal, En Sabah Nurral kell szembeszállnia, akinek feltett szándéka, hogy az emberiséget eltörölve a mutánsok uralják a világot. Az első előzetes elég lagymatag lett, de biztos vagyok benne, hogy a kész film minden elképzelést felülmúló lesz. Azért remélem, hogy Hugh Jackman legalább egy rövid cameóra beugrik.

6. Helyezett
Passengers
Romantikus sci-fi Chris Pratt és Jennifer Lawrence főszereplésével. A sztoriról igazából még nem sokat tudni, annyi bizonyos, hogy hibernált állapotban utaznak emberek egy űrhajón, mikor egy hiba miatt Pratt karaktere felébred, és többé már nem tud visszaaludni. Egyedül halna így meg az évtizedekig tartó út során, ezért úgy dönt, hogy felébreszt egy nőt is, hogy ne töltse magányosan hátralévő éveit. Furcsa kis projekt, de elég merészen hangzik, ráadásul Pratt és Lawrence párosától nagyon sokat várok.

5. Helyezett
The Young Messiah
Ann Rice Christ the Lord: Out of Egypt című regényének filmes feldolgozásában a 7 éves Jézus éppen hazatér Názáretbe, ahol szembesülni kell majd messiási származásával. A film egyszerre igyekszik majd pszichológiailag realisztikusan megközelíteni a gyermek Jézus fejlődését, valamint hitelesen visszaadni a Bibliában leírtakat is. A film rendezője a számomra ismeretlen Cyrus Nowrasteh lesz, a producer pedig Chris Columbus. Siker esetén pedig folytatódhat a történet, hiszen Ann Rice négy könyvben kívánja meg bemutatni Jézus Krisztus életét (a második, már kiadott kötet címe Christ the Lord: The Road to Cana).

4. Helyezett
Jack Reacher: Nincs Visszaút (Jack Reacher: Never Go Back)
Lee Child hőse, a katonai rendőrség egykori tagja mára névtelen hősként járja Amerikát, sajátos becsületkódex által vezérelve, általa választott bűnügyeket felderítve. Rejtélyes figurája főszereplésével számtalan kiválóan megírt krimi látott napvilágot az elmúlt közel két évtizedben, Hollywood viszont csak nemrég fedezte fel magának a karaktert. 2012-ben a Közönséges Bűnözők Oscar-díjas forgatókönyvírója készített először filmváltozatot az egyik Reacher-regényből Tom Cruise főszereplésével, az old school stílusú, szinte már itt-ott Steve McQueen-mozikat megidéző alkotás pedig megtalálta az utat mind a nézőkhöz, mind a kritikusokhoz. 2016-ban érkezik a második rész az egyik legújabb regény alapján, a sztoriban pedig Reacher egykori kiképzőbázisán kénytelen nyomozni. A visszatérő Cruise mellé csatlakozik még hozzá Cobie Smulders és Danika Yarosh, a rendezői feladatokat pedig a kiváló direktor, Edward Zwick veszi át.

3. Helyezett
Öngyilkos Osztag (Suicide Squad)
Hosszú huza-vona után a DC Comics és a képregényeik megfilmesítési jogait birtokló Warner Bros. végre úgy döntött, hogy ők is felépítik a maguk filmes univerzumát. Ennek első darabja a 2013-as Acélember volt, mely megosztotta a nézőket, de összességében nagy kasszasikernek bizonyult. Alapos tervezgetés után és három év előkészület után, 2016-ban indul majd be a dömping, ennek lesz részese az Öngyilkos Osztag is, mely a DC univerzum különböző gonoszait hozza össze egy kényszerűségből összeválogatott különleges katonai alakulatba. A válogatott nehézfiúkon (és lányokon) kívül vendégszereplőként tiszteletét teszi majd Batman és Joker is. Az első előzetes több mint ígéretes, nagyon sokat várok ettől a formabontó „szuperhős” mozitól.

2. Helyezett
A Függetlenség Napja: Feltámadás (Independence Day: Resurgence)
Roland Emmerich 1996-os filmje, nem csak az év és az évtized egyik legkolosszálisabb kasszasikere volt, de az inváziós mozik tökéletes esszenciája is. Igazából az a furcsa, hogy kerek húsz évet kellett várni a folytatásra. Az időközben óriási sztárrá vált Will Smith óriási egót is növesztett magának, így teljesíthetetlen követeléseiből nem kértek az alkotók. Visszatér azonban Jeff Goldblum és Bill Pullman, a friss erőt pedig Liam Hemsworth és Maika Monroe képviselik majd. A nemrég napvilágot látott első előzetes szintén nagyon hangulatos, az biztos, hogy a látvánnyal nem lesz gond, óriási, epikus csatákat kapunk majd és biztosan nagyon hősies lesz az egész. Persze bízom benne, hogy Emmerich újdonsággal is tud majd szolgálni, nem csak felmondja újra az első filmet.

1. Helyezett
Batman Superman Ellen: Az Igazság Hajnala (Batman v Superman: Dawn of Justice)
Ahogy az Öngyilkos Osztag esetében említettem, a DC és a Warner gőzerővel építi mozis univerzumát, ez pedig márciusban fog igazán beindulni, mikor is egymásnak eresztik a képregénytörténet két legikonikusabb figuráját, Batmant és Supermant. Hozzám mindig is sokkal közelebb álltak a DC komorabb és komplexebb figurái, ráadásul e két gigász együttes jelenléte a vásznon mozitörténeti pillanat lesz. A Sötét Lovag szerepében ezúttal Ben Affleck lesz látható, míg Krypton Utolsó Fiát ismételten Henry Cavill testesíti majd meg. Hozzájuk csatlakozik még Gal Gadot mint Wonder Woman, Jesse Eisenberg Lex Luthorként, valamint Jeremy Irons Alfred szerepében. Visszatér még Amy Adams (Lois Lane), Diane Lane (Martha Kent) és Laurence Fishburne (Perry White) is. Az előzetesek gigászi méretű filmet sejtetnek, reméljük, hogy az óriási elvárások és a rengeteg kibontásra váró karakter nem lesz majd a sztori hátrányára és nem lesz összecsapva a mozi.

Ez volna hát a 2015-ös rövid évértékelőm és előretekintésem az előttünk álló esztendőre. Mindenkinek kiváló mozikban gazdag boldog újévet kívánok!

A bejegyzés trackback címe:

https://mozgokep.blog.hu/api/trackback/id/tr978220284

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása